Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-31 / 255. szám

1973. október 31. • PETŐFI NÉPE • 5

„Így láttam Magyarországot

Találkozás Vladimir Druzsinyin íróval

Mikor határozta el, hogy könyvet ír a magyarokról ?

— Amikor vissza mosolyogtam rájuk.

„Mosoly a mosolyra” — vagy valami hasonló címmel, riportsorozatban is szeretném

bemutatni,

„mosolygyűjteményemet”.

Önök nagyon szépen — és ha jól láttam szívesen —• mosolyognak. Ezzel „fogtak” meg engem is ...

Nos, az olvasók tudják, hogy nem mindig mosolygunk, és főleg nem mindenkire. Vladimir Druzsányin azonban a kivételek, úgy is mondhatnám,, a „szelíd provokátorok” közé tartozik, lefegyverző egyszerűsége, közvetlen, szívélyes modora, még a mogorva felszolgálókat is megszelídíti. Kifogástalan udvariassággal és gyorsan hozzák a teát, mert a vendég azt kér, orosz szokás szerint. Tovább faggatom:

— Azért jött hozzánk, hogy könyvet írjon rólunk?

A felesége válaszol:

— Harmadszor vagyunk ebben a szép országban. Először csak pihenni jöttünk, de jártunkban-keltünkben annyi élmény, írásra ihlető látnivaló akadt, hogy elhatároztuk, ismét eljövünk. Most már azért, hogy jobban megismerjük és a férjem írni tudjon róla.

A „világjáró házaspár” — Drúzsinyin 7 nyelvet beszél —, már sok pt.at tett rneg együtt. Bejárták nemcsak a szovjet köztársaságokat, hanem Észak-Európát, a Benelux-államokat, s színes útikönyvekben számoltak be gazdag tapasztalataikról. A többesszám jogos, mert a fényképeket a filológus feleség készítette, akinek a fotózás a hobbyja. Az útleíráson kívül mást is ír?

— Igen, eddig 26 kötetem je- Jent meg, köztük kisregények, elbeszélések, melyeknek a témája igen gyakran a világháború.

Vladimir Druzsinyin ugyanis újságíróként fogott először tollat a kezébe, majd a háborúban mint haditudósító vett részt. Könyveit több nyelvre lefordították: németre, lengyelre, kínaira. kiadták Bulgáriában, Romániában és Csehszlovákiában, csak még hozzánk nem jutottak el. Talán majd most ezt a hiányt is pótolják!...

— Megírandó könyvemet elsősorban honfitársaimnak szánom. ' Érzésem szerint meglehetősen

keveset tudnak Magyarországról. A nagy írók, költők legismertebb műveit ugyan oroszra is lefordítják, de nagyon kevés tájékoztató jelent meg az ország történelmi, kulturális és néprajzi emlékeiből.

• Képünk Druzsinyin elvtársnak a szerkesztőségben tett látogatásakor készült.

(Pásztor Zoltán felvétele)

a mai életéről, a mai emberekről. Gondolom, ez is nagyon érdekelné az olvasóinkat.

Az íróra, mi tette a legnagyobb hatást?

— Elsősorban az, hogy nagyon fiatal ez az ország, nagyon nagy az életöröme. Ezt szeretném kifejezni olyan emberek, portréján, sorsán keresztül, akik nemcsak a munkájukkal, hanem erős, gazdag egyéniségükkel is formálói ennek a társadalomnak. Szombathelyen találkoztam például dr. Schmidt Lajos főorvossal, aki mindennapi munkája mellett lelkes műgyűjtő és másfél millió forint értékű gyűjteményével ajándékozta meg az államot.

Lelkesen beszél még Kisfaludy Stróbl Zsigmondról, akit műtermében keresett fel, azokról a fiatalokról, akikkel ifjúsági klubokban találkozott és beszélgetett, egyszerű üzemi dolgozókról és országos tekintélyű művészekről, akiknek mind igen komoly része van abban, hogy olyan szép lett ez az ország és egyre szépül. Példának mindjárt városokat sorol fel: Pécs, Szombathely, Veszprém, Kőszeg, Székesfehérvár egyéni arculatát említi, a Duna-kanyar festői látványát, és azt sem titkolja, hogy hazautazása előtt még Kecskemétre készül. Külön örömére szolgál, amikor megtudja, hogy Kecskemét Kodály Zoltán szülővárosa. Egyik legnagyobb budapesti élménye volt ugyanis Háry János, az Operaházban.

Azzal búcsúzik: másfél hónap alatt annyi felé járt és olyan sok mindent látott, tapasztalt, hogy most meg sem tudná mondani, mit szedeget majd ki az emlékek sokasága közül. Remélhetőleg, a hazai megjelenés után, mi is megtudjuk majd, hogy milyennek látta Vladimir Druzsinyin leningrádi író Magyarországot ...

Vadas Zsuzsa

• Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának esztergomi gyáregységében elektronikus altatógépet konstruáltak. A könnyen kezelhető, telepről táplált, táskarádiónyi készülék lényege, hogy a fejre csatolt elektródákon keresztül elektromos ingereket bocsát az agy meghatározott területére. A „Sonnifer” (álomba vivő) elnevezésű készüléket elsősorban az ideg- és elmegyógyászatban és a pszichiátriában alkalmazhatják eredményesen.

(MTI fotó x— KS)

NAPKÖZBEN

így is lehet

/,gy is lehet? — kérdeztük legutóbb egyik cikkünk címében, amikor egy eléggé elmarasztalható jelenséggel találkoztunk egyik községünkben. Most viszont legszívesebben felkiáltójelet tettünk volna a fenti cím után, annyira követendő példáról szereztünk tudomást.

Bátmonostor községben szeretnék megerősíteni a népi hagyományokat őrző, s felelevenítő táncegyüttest. Ezért támadt az az ötletük, hogy meghívják Vásárhelyi Lászlót, a Népművelési Intézet munkatársát. A megyénk közművelődési szakembereinek körében régóta ismert koreográfus örömmel tett eleget a kedves meghívásnak. Megtekintette a csoport által előadott táncokat, meghallgatta a népdalkor énekszámait. s tanácsokat adott az együttes munkájának további javításához. Felajánlotta a helybelieknek: segítségükre lesz abban, hogy 'filmek s írásos dokumentumok alapján 'tanulmányozhassák a község hagyományokban gárdán múltig*.

A bátm.nnnstoriak kanva-kaptnk' e~ pia.nlaton, Mayer Mária. Hóinál Jánosné Tihave j Antal, ér Kiss ■ló'rsof. ak’kne1- kifn.angslá szerepük van a község kulturális éleiében közöse-* ntar—nk a fönárnshg Oláh. Imre tanáeselnök szerint er az utazás mamiban hozzájárulhat a hni monostori kulturális élet további fellendítéséhez.

íny is lehet.

V. M.

A halak és a Nap

A halrajok népességének változása szoros kapcsolatban van a napfolttevékenységgel. Ezt a megállapítást erősítették meg a szovjet tengeri-halgazdálkodási ás óceánográfiai kutatóintézet kamcsatkai osztályának kutatói. A szakemberek véleménye szerint nemcsak két-, hanem tíz- és huszonkét éves periódikusingadozás is megfigyelhető a halak számának alakulásában. Ezek pedig egybeesnek a NaD aktivitásának ciklusaival A Nao aktivitásának periódusai lényeges kihatással vannak a földi atmoszféra meghatározott rétegeinek és az óceáni áramlatoknak a cirkulációjára, ami viszont megmutátkozik pl. a lazac, hering. tőkehal stb. állapotán. Ez a kihatás kedvező és kedvezőtlen is lehet, a halak biológiai tulajdonságaitól függően.

(APN — KS)

KISKŐRÖSI FÁKLYÁK

A kiskőrösi Petőfi Múzeumnál*— s vele természetesen a Petőfi-há7nak — idén már október végefeléig 60 ezer látogatója volt.

Más években huszonegynéhányezer körüli volt az a szám.

Ezt eredményezte a Petőfi-évforduló. No és Kiskőrös városi rangra emelkedése is nyomott a latba. Nem egy küldöttség tapasztalatszerzés céljából kereste lel az új városvezetést.

A Petőfi-házban egy ebédszüneti „pangás” alatt ilyenekről beszélgetett néhány tájékozott helybeli.

— Tegnap jugoszlávok voltak — Újvidékről.

— Nemrég Szombathelyről utazott ide az anyanyelvi konferencia összes résztvevője.

— Jártak itt az idén Petőfi külföldi műfordítói. Az a floridai is, aki Petőfi amerikai kiadását készítette.

— Meg az a holland házaspár. . . Keresték itt

az idegen nyelvű kiadások között a hollandit, s hogy nem találták, feljegyezték maguknak: no

majd küldenek. Pár hétre rá meg is érkezett.

S nincs az országnak az a sarka, ahonnét ne jöttek volna vendégek Petőfi szülőhelyére, jubileumi tiszteletadásra.

Meg a külföldiek megélénkült érdeklődése.

Igen időszerű volt már, hogy a múzeumi hónap alkalmából „Intőn" berendezést kapott a PetőP- múzeum. Ez az a négy nyelvre — magyar, orosz, angol, néniét — „beprogramozott” elektromos tárlatvezető készülék, amely gombnyomásra a kívánt nyelven adja a tájékoztat*st. Ötperces szöveggel informálja a látogatókat, ismerteti a kiállítást, s hogy hol, mit láthatnak.

Ez a hangos ismertető.

Ugyancsak a Petőfi-évforduló alkalmából jelent meg a szintén négy — német, orosz, francia, angol — nyelvű nyomtatott múzeumvezető is. Ez

szintén a legfontosabb tudnivalókat tartalmazza mind a múzeumi Petőfi-kiállításról, mind a Petőfi-házról.

—’ Reméljük, ebben az esztendőben folytatódik nálunk a régi hagyomány, a szilveszteri fáklyás tiszteletadás a Petőíi-háznál, hangzott el ez is a beszélgetők közt.

Arra utaltak, hogy a legutóbbi szilvesztert kivéve, az előtte való két év utolsó napján már elmaradt a kedves kis ünnepség. Egyikük közbevágott. .

— Csak hivatalosan maradt el. Mert azért hívás. külön szervezés nélkül is számosán összegyűltek a Petőfi-ház előtt. Fáklya nem volt, csak gyertyák az ablakban.

Erről az jut eszünkbe Éppen a Petőíi-kultusz idei, lelkes kiterebélyesedése és a múlt év végi — országos jellegű — fáklyás felvonulás sikere, hatása sugallná a hagyomány újraélesztését.

S ha netán áz éjféli „kényelmetlenség” volt az egyik ok, meg esetleg a „sablonosság” érzete, ezen könnyűszerrel lehet segíteni. Nincs az előírva, hogy pont éjfélkor gyulladjanak fel a fáklyák. Éppen a múlt évi példa bizonyította, hogy korábbi időpontban még népesebb az ünneplők serege. Ami pedig az „ismétlődést” illeti. Hogy ne váljon a fáklyás felvonulás „unalmassá, szürkévé” esztendők során, azon városiakhoz méltó fantáziával. ötletességgel lehet és kell változtatni.

Miért, maradna abba épp ez a sajátságosán kiskőrösi' hagyomány ?

Reméljük,” hogy a Petßfi-häzban beszélgető helybeliek aggodalma — a nagy évforduló esztendejének szilveszterén egyszer s mindenkorra szertefoszlik.

T. I.

Egy hajdani pedagógus arcképe

A professzor. Kemény vonású, kissé öntelt, most azonban; mintha ideges lenne. Az ajka rángatózik néha.

— Minek hozakodik ezzel elő kérem? Kit érdekel az most már, hogy milyen pedagógus volt? Arról írjon az úr, milyen költő volt! Ahhoz semmi közöm! És tudja mit?! Fenntartom azt, hogy pimasz volt, fennhéjázó és pökhendi. Így könnyű a diákok kegyeibe belopni magát. j.. Olvassa kérem a jegyzőkönyvet:

........ a poétái osztály praeceptora ügyében a vizsgálat megtörtént oly módon, hogy á saját mentségére felhozott feleleteit is meghallgatták, s a tanúk ellene szóló vallomásait gondosan összevetették ...” Láthaja j az úr körültekintőek voltunk. A költészetben lehet valaki bátor, de a kollégium falain belül húzza meg magát, alkalmazkodjék a törvényekhez, az előírásokhoz és a feljebbvalóhoz. Végeztem kérem.

A professzor kidobott. Mit tehetnék mást, én is elsétálok a város széléig. Öt is eddig' kísérték a diákok ... Aztán másfele vette az útját. Költött és körmölt, örült a szerelemnek és csalódott a szerelemben. És másutt újra a katedrára állt;

A tanítvány. Tisztségviselő a vármegyénél, megfáradt ember már. Amikor a renitens pedagógusról kérdezem felderül az arca.

— Milyen jó, hogy erre is ki-, váncsi. Az emberek többsége a költőt tartja számon, s ;ez így is van rendjén. De a kátedrún is nagyszerű volt... Ezt számontartja-e az utókor? Én az emlékezésemben csak erről írtam. „ ... nappal a tanítványai között volt, kellemesen és mulattatólag tanította a különben száraz deák retorikát. Tanított egyebeket is — mint szaraz tudományt. Botanicá1, Históriát, természet-históriát — melyet tanítványi tőle gyönyörűséggel — sőt örömmel hallottak és tan általi — szerették... mint barátjc.kat, testvérjeket, attyokat, soha egyik tanítványát se bántotta, de ő se tett embertelenséget, se tprvénytelenséget... — ha tanítványa gyengélkedett felfogásban, ott kezdette a világosítást, ahol tanítványának fel fogható eszét állani észre vette — s a tanítvány örült útba vezettetésén — s nem volt oka eltsüggedni.”

A gróf. Tulajdonképpen nem csalódtam benne. Kissé fáradt, vagy inkább fáradtságot mímelő, felvilágosodott úr, hanyag eleganciával fogad. Kissé cinikus is.

— Nem is gondoltam, hogy az utókort érdekli a mecénás véleménye róla. Hiú volt és érzékeny, amilyennek egy költőnek lennie kellett. Én szerettem, főleg az öntudatát. Következetes Rousseau-vonzalmát. Kitárulkozásait egy finomkodó, arcreitegető, udvariaskodó korban, öntudatát szerettem azért, ahogy parolázott velem: az iskolaalapítóval, s nem mint földesúrral. Hogy milyen pedagógus volt? Erről nemigen tudok. Tudom már mire céloz, a feddésre, amit tőlem kapott! Amiért abban a darabban a Rákóczi-dalt énekeltette diákjaival a játékszínen! Nézze, tulajdonképpen nekem tetszett az a darab... A feddést meg ő se vette komolyan. Ö tudta azt, amit maga talán nem, hogy néha „reálpolitizálni” is illik egy magyar grófnak, aki a hírhedt felvilágosultsága miatt amúgy sem túlságosan kedves az udvarnál.

A költő. Szeretnék eloszlatni egy tévhitet. Nem olyan fenrikölt és klasszikus, mint amilyennek az eszmények és versek alapján képzelik. Látszik, megint átírta az éjszakát.

— Tömjént és korbácsot igen bátran osztogatni! Hisz ön ebben? Ha igen, csak akkor érdemes szót váltanunk... Én azzal a poétával szemben is ezt tartottam mércéül, akit ön emleget. Meggyűlt a bajom a civis prc.fesszorékkal emiatt. Pedig ők gyűlölték. Kicsapták a kollégiumból is. Jóllehet érdemes magister volt. Persze, persze, ön éppen arra kíváncsi, hogy milyen volt a katedrán. De miért erre? Arról írjon, zengjen, hogy milyen volt a költészetben, A pedagógia egy aprócska darab csak életében. No igen, pedagógusnak kiváló volt, de hát mit tesz ez? Követte Rousseaut a pedagógiában. Lássa én a politikában próbáltam követni és Kufsteinben Volt némi alkalmam elmélkedni efelett... A magatartás persze lényeges. A pedagógus magatartást nála a költészete határozta meg. Ezt leírhatja a lapjában kérem. De tudja én bizonyos vagyok benne, hogy nemigen fontos az olvasóknak. Hiszen a korban, ahonnan ön idejött, már nem újdonság ez a pedagógustípus ... Az a kor ... az a kor...

A tanárnő. Óráról jön. ö is meglepődik amikor nem a költőről, hanem a pedagóguselődről faggatom.

— Nézze én azt hiszem, ha magunk elé képzeljük, mint pedagógust, akkor példakép lehet ma is. Kevés ilyen pedagógus van. Gondoljuk csak végig. Amikor ebbe az iskolába érkezett nagyon közel volt már az év végi egzámenek ideje. Ahogy a jegyzék mégis megemlíti: a vizsgákra már egészen nagyszerű eredményeket produkáltak diákjai. Tehát a didaktikához kiválóan érthetett. A visszaemlékezések arról tanúskodnak, nogy rajongtak érte a diákjai. Nem használta a korban egyébként általánosan elfogadott fenyítést, mégis fegyelmet tartott. Nem vakfegyelmet, hanem olyan rendet, melyet szívvel, önként vállal a diák. Esténként is találkozott gyérekeivel, őszintén beszéltek a világ dolgairól. Ezt nevezzük ma egyébként a demokratkus tanárdiák viszonynak. És ami fő: híve volt az öntevékeny műkedvelő mozgalomnak. Már akkor! — gondolja csak végig. Hány iskola van ahol ennek még mindig nem látják értelmét. Darabot írt, a diákjaival közösen játszották.

A diáklány. Felszabadultan beszél arról, hogy szívesen ír-a pályázati dolgozatot a költőről. A szerelmi lírájáról elsősorban.

— Higgye el, én is azt mondom, hogy a költő és a tanár egy volt benne. Hiszen nagyon kevés lehet azoknak a magyar tanároknak a száma, akik olyan felszabadultan beszélnek a szerelmes versekről, ahogyan ő beszélt róla akkor. Szinte élvezi az ember, ahogy maga elé képzeli az óráját! Ahogy gátlás nélkül, őszintén beszélnek a diákok. Mi itt a gimnáziumban büszkék vagyunk arra, hogy az iskola az ő nevét viseli. Csak tudja, arra is gondol az ember, hogy ezt ő akkor hitte-e, goridolta-e itt. Azt hiszem igen. Talán ...

A renitens pedagógust Csokonai Vitéz Mihálynak hívták, hívják.

A róla mondottakat a debreceni kollégiumban, a keszthelyi kastélyban, a kaposi megyeházán, a széphalmi kúriában és a csurgói gimnáziumban 19. század elején és 1973-ban feljegyezte: Tröszt Tibor

r

i

I