Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-04 / 232. szám

4 0 PETŐFI NÉPE • 1973. október 4. PÁRTSZERVEZÉS—PÁRTIRÁNYÍTÁS Természetes kötelességként Szennyeződő szőkébb hazánk III. Felforduló vizek A Ferenc-csatorna vize — a nagybaracskai ha­lászcsárdánál is jól látni — ezen a nyáron össze­zsugorodott. A víz biológiai létét, immár a csatorna teljes hazai hosszában, a felborulás fenyegeti. A még meglevő halállományt pedig — a pusztulás. Sűrű hínárczön a mélyben, a mozdulatlan felszínen viszont a tavirózsák zöld vegetációja díszük. „Komoly a veszély, hogy a víz felfordul” — véle­kedik Somogyi Gábor, a bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezet üzemegység-vezetője. — „Az éjszaka a legkritikusabb napszak. Hajnalra a víz­ben oldott oxigén a minimumra csökken. Már előfordult olyan is, hogy a varsában megdöglöttek a halak.” Azon a helyen, ahol valamikor 40—50 halásznak is bő zsákmánya volt, ma már csak kilencen űzik az ősi mesterséget. S a megélhetésükért ezeknek is jóval többet kell dolgozniuk, mint év­tizedekkel korábban. A folyamatos hajózás érdeké­ben összeszűkített Dunát is mind jobban elrekesztik a holtágaktól,' amelyek gazdag „hal-Eldorádói” nagyrészt máris veszélybe mentek. , „Az utóbbi tíz évben olyan halak tűntek el, mint a kecsege, a márna, a dunai harcsa, a törpe-, harcsa” — sorolja Varjú Sándor, a htsz elnök­­helyettese. — „Manapság a kifogott halnak már csak az egyötöde tekinthető értékes árunak. A ponty, a csuka, a süllő. A többi az úgynevezett szeméthal.” A pusztulás elsőszámú oka: a fenol. A fenekre leülepedő vegyi anyag elpusztítja a halak ter­mészetadta táplálékát. De a fenol a halikrák nagy részét is megöli. Amikor tavasszal az iszapban áttelelt halakat kifogják, azok — átitatódván a fenollal — csaknem ehetetlenek. Nemcsak a Duna és a hozzá csatlakozó víz­rendszer állítja nehézség elé a szövetkezeti halá­szatot. A tavi haltenyésztés is a kés élén való tán­colás képzetét kelti fel. A harkakötónyi halastó vize sekély, szükséges ezért a Dongér-csatornából való „rátáplálás”. Ennek vize azonban Kiskunhalas város szennyvizének jelentős részét hozza magával. Négy-öt évvel ezélőtt másfél milliós halpusztu­lása volt a szövetkezetnek. Újabban a tisztításnak egy igén egyszerű, de nem eredménytelen módját alkalmazzák: tavaszonként a vizet füves területre engedik. Tömeges halpusztulás máshol is fordult elő a megyében. A Kiskunsági Öntözőcsatornában a halak számára halálos oldatot a lindán képezte. Ez a növényvédő szer nagy koncentrációban került a ka­nálisba. Máshol némelyik tsz galvanizáló segéd­üzemének ciántartalmú szennyvize okozott problé­mát. Egy ilyen kócerájt Kecskemét határában is hatósági beavatkozással kellett leállítani. Kiskun­­máj sa két távoli pusztáján, Kígyóson és Tájon a gyűjtőcsatornák vizében arzént is találtak, lite­renként tíz milligramm mennyiségben, amely a megengedettnek épp a hússzorosa. Tisztaság szempontjából az úgynevezett KGST- normák szerint a felszíni vizeket négy osztályba sorolják. E normák alapján történő besorolás azon­ban csak viszonylagos képet nyújt a helyzetről, mert hiszen egyetlen paraméterként a víz oxigén­fogyasztását veszik alapul. Az ipari szennyeződés azonban a problémát komplexebbé teszi. De a Duna így is a csapadékos években éri el az első osztályú besorolást. (Amelyre' ez évben minden bizonnyal nem 'tarthat igényt.) A negyed osztályú vizek biológiai szempontból halottnak tekinthetők. Az előző részben emlegetett Csukásér ezek közé tartozik. S ezen nincs mit csodálkozni: a megye­­székhely szennyvizének továbbítására hivatott. Ám manapság már ipari telephelyektől és városok­tól távol is találhatók haldokló, sőt halott vizek. Ezek közé tartozik a Bácsbcíkod mellett a Kí­gyós-csatorna. Csak ha alaposan - utánagondolunk, akkor jövünk rá, hogy az üzemi mezőgazdaság csaknem olyan mértékben képes a környezet szen­nyezésére, mint az ipar. A. modern, szakosított állattenyésztő-telepek manapság nem annyira trá­gyát, mint inkább szennyvizet produkálnak. Még­hozzá koncentráltan! A párhuzamot ne vegye rossz néven az olvasó, de a tény az, hogy egy sertés anyagcsereforgalma nagyjából egy emberével azonos. Tehát egy húszezres sertéshizlaló, egy ugyanolyan lélekszámú városnak felel meg. Sem a talajba való szakszerű visszaszármazta-0 Somogyi Gábor halászati üzemegység-vezető nyugtalanul szemléli a Ferenc-csatorna tavi­rózsás vizét. 9 Kiszáradt szikes tó Bugac közelében. fásra, sem az e fázisig indokolt izolált kezelésre nem készültek fel a nagygazdaságok. A nagy mennyiségű nitritet és nitrátot tartalmazó szeny­­nyező anyag elkeveredik a talajvízzel, s eljut a felszíni vizekbe is. Sajnos, manapság már nemcsak oda... Tudvalevő, hogy a vízművek a mélyebben fekvő rétegekből nye:rik vízhozamaikat. A dávodi vizmű kútjában nemrég literenként 132 milli­gramm nitrátot és 60 milligramm nitritet mutattak ki. A földfelszín alatt 52 méternyire! Már a mély­rétegek vízkincse sem mentes az emberi beavatko­zástól. A felszíni vizekre telepített nagyüzemi baromfi­tartás szintén megbontja a kívánatos biológiai egyensúlyt. Ilyen okok miatt a Kerekegyháza mel­letti Kondor-tó tájékáról eltűntek azok a ritka vadmadarak, amelyek az országban csak itt és a Kis-Balaton nádasaiban voltak megtalálhatók. A strandolásra alkalmas felszíni vizeket — leg­alábbis a „felkapottakat” — a hétvégeken kirán­duló embertömegek szennyezik. Egy-egy meleg nyári vasárnap este a leáldozó napot a megye köz­ismert tavainak nitrátoldata tükrözi vissza. A túl­zsúfoltság elleni reális védekezés az volna, ha a hétvégi pihenésre még be nem vont felszíni vizek — a Duna—Tisza köz jellegzetes szikes tavai — is bekapcsolódhatnának a turizmus igényeinek ki­elégítésébe. Ezáltal egyenletesebb megoszlásra vol­na lehetőség. (Folytatjuk) Hatvani Dániel Megjöttek az ,,ember”-es hónapok Üvegezők szezonja a tavaszi ablaknyitásig • „Tegnap találkoztam az öreg Bozókival — jegyezte meg be­szélgetésünk közben váratlanul a tanácsi vezető, s valami különös melegség csengett a hangjában. — Tudod, ő volt a szakszervezeti bizalmi abban a műhelyben, amely életem első munkahelye volt. Bozóki szaktárs vezetett el engem a munkásmozgalomhoz, ő vitt el a munkásotthonba, ő adott először a kezembe értékes, szo­cialista szellemű könyveket. Nem sajnálta az időt rá. szárnyai alá vett engem és a műhely hozzám hasonló többi ifjúmunkását is. Néha eszembe jut az öreg — foly­tatta némiképpen eltűnődve —, s ilyenkor elgondolkozom azon, va­jon a mai fiatal munkások talál­koznak-e ilven Bozóki szaktár­sakkal, akik egyengetik az útju­kat a mozgalomhoz.” Különösnek tűnhet az első pil­lanatban e töprengés. Hiszen ma az üzemekben erős pártszerveze­tek, ifjúsági szervezetek működ­nek/-. amelyek szinte ..hivatalból” alapvető teendőik közé sorolják a törődést a fiatalokkal. A párt­­szervezetek minduntalan arra sarkallják a KISZ szervezeteit, hogy legyenek bátor és határozott képviselői az üzemi fiatalok ér­dekeinek, s egyúttal fejlesszék politikai fogékonyságukat, köz­életi érdeklődésüket. Faggassuk akármelv üzemi pártszervezet ve­zetőit — tanácskozások, napiren­dek, akciók egész sorát említik válaszként, melyek mind az ifjú­ságpolitikai határozat megvaló­sulását szolgálják az adott mun­kahely kollektívájában. S a kérdés — melvet nemcsak előbb említett ismerősöm fogal­maz meg ekképpen — mégis jogo­sult. Okkal töprenghetünk el raj­ta: vajon mindenütt kellőképpen fáradoznák-e azon. hogy a mun­kásság új generációiban kialakul­jon a szó teljes és igaz értelmé­ben vett osztálvöntudat? Vajon eléggé felkészítjük-e a munkás­­fiatalokat arra a felelősségre, amely a hatalmon levő. a társa­dalmat vezető osztályhoz való tartozással jár? Bizonyos, hogy sok kedvező eredménnyel találkozhatunk, s a párt ifjúságpolitikai határozatá­nak megszületése óta a fejlődés e tekintetben is meggyorsult. Üzemi pártszervezeteink azonban tovább ''"'javíthatnák e munka eredményességét, növelhetnék ha­tását. ha néhány dologra jobban gondolnának, s ha egyes jó el­gondolások. törekvések általános­sá válnának. • Kezdjük ott, hogy némelyik üzemi KlSZ-szervezet. ma még nem eléggé otthona a munkásfia­taloknak. Akadnak egyébként olajozottan működő eredeti kez­deményezésekkel büszkélkedő, olykor látványos eredményeket is felmutató KISZ-szervezetek. ame­lyek többnyire a műszaki, vagy adminisztratív területen dolgozó fiatalok igényeit, érdeklődési kö­rét elégítik ki. s nem jut elég erejük, figyelmük az ifjúmunká­sokra. Természetesen hibás és káros dolog lenne mesterséges megkülönböztetéseket tenni az if­júsági mozgalomban, de az is biz­'p'ppencsak bemutatkozunk egymásnak, s megjegy­zem a nevét: Oláh László, — fiatal műhelyvezető már is el­nézést kér. Feláll asztala mögül, önkénte­­telenül is meghúzza magán a tiszta munkaköpenyt. Kuncsaft jött. Nincs sok beszéd. A fiatal­­'ásszony már kapja is 3 lakkos­fekete vaspálcákból hegesztett vázat, s a papírba csomagolt üveglapokat. Ezeket vágatta itt. ' Otthon összerakhatja, falra füg­gesztheti az üveglapos, ková­csoltvas könyvespolcot. — Mennyi lesz? Oláh László megmondja. (Mi azért titkolódzunk, mert ha ki­írjuk az összeget, a riport hir­detésnek minősül; az újságíró megjegyzése.) Az asszonyka csodálkozik. — Mennyi? A műhelyvezető megismétli. A megrendelő egy papírpénzt visz­­szatesz a kis bukszába. Amit fizet, abból is visszakap. —r Azt hittük, belekerül vagy ...forintba... Ez csakugyan ol­csó volt. —- Szívesen kiigazítom, ha ke­­veselni .tétszik. — Ö, ha már így van, csak hagyja. Felnevetnek. A számla kész. Viszontlátásra. De a küszöbről még tréfásan visszaszól az asz­­szony. — Ki se próbáltuk, hogy jó-e. Már ki is perdült. * Megint ketten maradtunk a kis „felvevő” helyiségben. A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet üvegező részlegében tos, hogy nem lehet jó az az üze­mi ifjúsági szervezet, amelynek programja, a legfőbb tennivaló­kat illetően nem az ifjúmunká­sokra szabott. Ennek pedig fel­tétele. hogy valamennyi szintű vezető testületben kellőképpen le­gyenek képviselve a munkásfia­talok. Ez nem statisztikai, hanem politikai kérdés — s jól teszik azok a pártszervezetek, amelyek a KISZ most folvó választásai idején erre külön figyelmet for­dítanak. 0 Nem elegendő azonban, ha a munkásfiatalokkal való törődés leszűkül a KISZ-re. A fiatalok nevelése, politikai megedzése nem csupán az ifjúsági szervezet dolga. Azok a pártszervezetek járnak helyes úton. amelyek kö­vetelményként szabják ezt min­den gazdasági, munkahelyi veze­tő, valamennyi társadalmi szer­vezet számára. Hiszen a mi kö­rülményeink között — de sokszor elmondták, leírták már ezt! — a vállalati, üzemi, gyári szerve­zetben irányító tisztséget betöl­tők mindegyike politikai felelős­séget is vállal. S talán nem túl­zás azt mondani, ha általában nem tekinthet közömbösen az irá­nyítása alá tartozó terület poli­tikai hangulatára, állapotára, úgy kétszeresen igaz ez az ott dolgo­zó fiatalok tekintetében. Nem há­ríthat tehát mindén teendőt és felelősséget az ifjúsági szervezet­re. S ha esetleg probléma akad, nem kérdezheti csupán azt, hogy „hol volt a KISZ?” — azt is meg kell kérdenie: ..hol voltam én, hol voltunk mi?” E gondolkodásmód kialakítá­sát a pártszervezet különféle módszerekkel segítheti: például azzal, hogy egy-egy vezetőt — vagy társadalmi szervet — külön beszámoltat a munkásfiatalok ne­velésében kifejtett tevékenységé­ről, vagy ha más. átfogóbb be­számoltatások kapcsán ezt is sze­repelteti a kérdések között. De még fontosabb az olyan légkör kialakítása, amelyben ez mind a vezetők, mind a szocialista mó­don gondolkodó munkások szá­mára magától értetődő kötelezett­séggé válik. Amelyben természe­tes, hogy az adott műhely, üzem­rész régebbi dolgozói nemcsak a gyakorlati eljárásokat, szakmai fogásokat mutatják meg a pálya­kezdőknek. hanem bevonják őket a közösségbe, a mozgalmi szerve­zetek életébe, s nemcsak szakmai ismereteik bővítését segítik, ha­nem világszemléletük csiszolódá­­sát. mélyülését is. Olyan légkör szükséges ehhez, amelyben min­den kommunista munkás ezt kü­lön pártmegbízatás nélkül is ele­ve kötelezettségének érzi, s amelyben a pártcsoport. az alap­szervezet ezt magától értetődően várja el és kéri számon tőle. S nemcsak a párttag, hanem a pár­­tonkívüli szakszervezeti aktivis­ták. szocialistabrigád-vezetők is hasonló természetességgel töre­kednek erre. 0 Ügy, ahogyan ezt az a bizo­nyos Bozóki szaktárs tette annak idején . .. Gyenes László érdekes tarkaság fogadja a ven­déget. A falakat festmények, fényképek, batikolt selymek, metszetek színes négyszögei bo­rítják. Folyton változó reklámok üvegezésére, képkeretezésre egy­aránt. A szomszédos műhely ajtófe­lén leporelló-szerűen csüng egy gazdag kollekció, arasznyi rá­mamintákból. Amott homályos üveglapok tá­maszkodnak egymásnak, mint festő műtermében a képek. Raj­tuk csiszolt virágok, figurás, raj­zos ornamensek hirdetik, hogy itt az üveges szakmát magasabb fokon is művelik. Hirtelen számba se vehető használati tárgy körös-körül; bútor, kazetta, dísztál s mi min­den, amit üvegezni szoktunk, hogy szebb legyen. Itt-oft ragyogó tükrök síkjai keltik azt a hatást, mintha több­ször ekkora volna az iroda. — Mégis, mi a fő tevékenysé­gük? — Az épületüvegezés. Tehát ablakok, ajtók, portá­lok készítése. Emellett, mint szemléltettük, az üvegcsiszoló műhelyben vitrinekbe, egyéb bútorokba díszítőelemekkel lát­ják el a síküveget. Képkerete­zést végeznek. — Milyen . üvegekkel dolgoz­nak? — Vegyük vastagságuk szerint. Ott van az a 6 milliméteres: bútorhoz, portálhoz. Az a há­rommilliméteres kombinált szek­rényhez lesz. Tükröt készítünk abból a négymilliméteresből. Azok meg ablaküvegek, kétmil­­liméteresek. A hátam mögé mutat, az ajtó egyik táblájára. — Az a recés az úgynevezett katedrál-üveg. Ismeri a drótbe­tétes üveget; tetőterasznál, loggi­áknál alkalmazzuk. Ezek 5—6 milliméteresek. * — Milyen megrendelésekből van a legtöbb? — Zömét a szövetkezetünk készítette lakóépületek, társashá­zak üvegezése és a lakossági szolgáltatás teszi ki. Valamivel több az utóbbi. — Mennyi üveget használnak fel például egy társasháznál? Gondolkozik, számolgat. — Változó a mennyiség ... Most például a Móra-téri 3 emele­tesnél — 56 lakásos — durván véve 1400 négyzetméter üveget dolgozunk be. Sokféle fajtájút és vastagságút... Pardon ... Ismét egy fiatalasszony érke­zik. Kezébe kisgyerek kapasz­kodik. Pinduri szája tátva marad a rengeteg látnivalótól. — Egy képet hoztam... — Ujjával a keretminták egyikére bök a vendég. — Ilyennel kér­tem. — Tudom ... Ezt a szentképet. Nem is láttam, hová nyúlt ér­te Oláh László, csak mikor ki­­-göngyölíti az asztalon. Mária a gyermek Jézussal, fehér galam­bok. — Mibe fog kerülni? — Ötvenszer hetven, az annyi, mint... Csak a jövő héten lesz kész. Alig lép ki a gyerekes asz­­szony, máris hallatszik az új vendég beköszöntője. — A visszapillantó tükörért jöttem. Pillanatok alatt kezében a li­­lás-vörös keretű motortartozék. Fizet, elsiet. * ■— Mikor van szezon maguk­nál? — Elsősorban az „ember”-es hónapokban. Augusztusban már kezd felívelni, hiszen az épít­kezések is haladnak a befejező stádium felé, aztán a hidegek. Márciusig—áprilisig tart ez, s ak­kor megint kinyitják az ablakokat. Jöjjön a friss ta­vaszi levegő... De megint el­nézést kérek ... Idősebb, kendős asszony jön ... Ilyen és ilyen névre vannak itt ablakok. Átmennek a műhelybe. — Egyszer ez a három, aztán ez a kettő, ugye? — Igen. Mennyi jár érte? Megmondják. A néni hango­san számol. — Akkor még hozok három szárnyat, jó? — Amennyit tetszik. Mikor újból beszélhetünk, a szakmáról faggatom. Szerényen tárgyilagos. — Nem olyan „óriási munka” ez. Van persze fárasztó része is. Az üvegcsiszoláshoz már kell esztétikai s arányérzék. No, és az üvegezésnél is fontos, hogy azért ne menjen szét az anyag az ember kezében... Utánpót­lás? Persze, jönnének, de csak időközönként veszünk fel tanu­lót. Ahogy említettem, nyáron kicsit „billeg” a forgalom. Hatan vagyunk, s ebből egy a tanuló .. . A részleg „legszebb férfikor­ban” van, a legöregebb negy­venöt éves, a fiatalabb segéd huszonhat. * — Csak Félegyházának dol­goznak? — Miénk a „régi járás” —, te­hát Alpár vagy Petőfiszállás is. A kisebb üvegezéseket elvégzik a helybeli asztalosok. — Van-e konkurencia? — Egy üvegező kisiparosról tudok, s két olyanról, aki mű­ködési engedéllyel csinálja .. . Nem vesszük el egymástól a ke­nyeret, mindannyiunk munkájá­ra szükség van. Hogy ennél a részlegnél mek­kora a forgalom, valamit ez a kora délutáni háromnegyed óra is sejtet. Igaz, piacnap volt, de az igény ettől eltekintve is igény. — Délelőtt annyian voltak, hogy egy számlatömböt teleírtam — emeli fel a kövér füzetet Oláh László. —Mennyi számla van egy tömbben ? — ötven. Tóth István OLVASTUK Kórlap — komputerrel Az egészségügy fejlesztéséhez szükség van az elektronika és az orvostudomány szoros szövet^ ségére. Néhány évtizeddel eze­lőtt még elképzelhetetlen volt az effajta szövetség, napjainkban azonban kézzel fogható való­sággá vált. A technológia sza­kadatlan fejlődése új utakat nyi­tott meg az orvostudomány fej­lődése és tökéletesítése előtt. Az elektronikus agyak bevonultak a kórházakba, hozzásegítik az or­vosokat, hogy a foglalkozásuk­kal járó bonyolult feladatokat gyorsan és tökéleteseben oldják meg. A komputerek „elektronikus memóriaegysége”, amellyel az emberi agy bizonyos szempont­ból fel sem veheti a versenyt, összegyűjti és rendszerbe foglal­ja a vizsgált betegre vonatkozó adatokat és kívánságra elkészíti a kórlapot. Erre a bámulatos eredményre csakis úgy lehet szert tenni, hogy az ember fel­használja az elektronikus. agyak semmihez sem hasonlítható elem­ző és szintetizáló képességét. Űj Orvostudomány van születőben, amely olyan eredményeket pro­dukál, amelyek elérésére az em­beri. agynak egymagában vége­láthatatlan időre lenne szüksé­ge. Nemrégiben Milánóban ren­dezték meg azt a nemzetközi szimpóziumot, amely az elektro­nikának néhány európai ország­ban és az Egyesült Államokban egészségügyi célokra való fel­­használásval foglalkozik. Gyógyszerek a rosszindulatú daganatok ellen Mintegy 100 szovjet onkológiai intézetben gyógyszerek segítsé­gével kezdték gyógyítani a rosszindulatú daganatokat. E kí­sérleteket a szovjet orvostudo­mányi akadémia kísérleti és kli­nikai onkológiai intézetében lé­tesített országos központ irá­nyítja. A világ onkológiai klinikáin napjainkban használt 40 daga­nat elleni szer jelentős része a Szovjetunióból származik. Ilyen a Szarkoüzin, Dopan, Daktino­­micin, Hizomallin, A.urantin stb. Világszerte ismert a Ftorafur, amelyet a litván tudományos akadémia organikus szintézis in­tézetében készítettek. A kísérleti és künjkai onko­lógiai intézet egyik osztályán, se­bészeti beavatkozás nélkül; ^csu­pán gyógyszerek segítségéve}, több mint 100 fiatal rákos nőt gyógyítottak meg. Azok, aki« gyermeket óhajtotak, később még szültek is. A gyermekek teljesen egészségesek, és fejlődésük nor­mális. Gondoskodott magáról Madridban autóbalesetet szen­vedett egy férfi, akit csak azzal a ritka vércsoportba (AB nega­tív) tartozó vérrel sikerült meg­menteni, amelyet ő mága adott egy véradóközpontban négy nap­pal előbb. A természet ifjú őrei A természet iránti szeretet szel­lemében nevelt szovjet iskolá­sok szívesen vesznek részt a természeti kincsek megőrzésé­ben. A habarovszki területen pél­dául számos iskolában szervez­nek Ifjú Természetbarát körö­ket. Az Amur és a környező fo­lyók árvizeinek lehúzódása után a visszamaradó vizekben számta­lan értékes halfajta marad pusz­tulásra ítélve. A gyerekek vöd­rökkel és hálókkal felfegyver­kezve összegyűjtik az\ értékes halfajtákat és visszaszállítják a folyóba. 9 A gyerekek csatornát ásnak, hogy a vizet és a benne levő halakat visszajuttassák a fo­lyóba. (Foto: APN — V. Volosenko felvétele—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom