Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-30 / 254. szám

1973. október 30. • ' PETŐFI NÉPE • 5 ÉLNI A LEHETŐSÉGEKKEL Ötvenöt évvel ezelőtt Közelmúltban egyik helyőrségünkben tisztek és pedagógu­sok közös értekezleten vitatták meg a hazafias, honvédelmi nevelés további feladatait és jelenlegi gondjait. A címet Élni a lehetőségekkel — Bense György pedagógus felszólalá­sából idéztem, aki többek között önkritikusan elismerte „sok­szor nem is élnek a nevelők azzal a sokféle lehetőséggel, ami­vel élhetnénk”. Valóban, néphadseregünk alakulatai és azok hivatásos állománya, az MHSZ szervezetei igyekeztek, és igye­keznek minden lehetséges támogatást megadni az iskolákban folyó honvédelmi nevelőmunkához. A végrehajtás természete­sen a nevelőkre vár, de a siker érdekében sokféle segítési mód között válogathatnak. Milyen lehetőségekről van szó? Először is a tantárgyakban rejlő nevelési mozzanatokról. A tör­ténelem, az irodalom, a földrajz tanítása különösen eredményesen használható fel a honvédelmi ne­velés szempontjából, de értékes indítékokat adhat a fizika, a test­nevelés, stb. is. Az iskola áltál nyújtott egyéb lehetőségek is jól hasznosíthatók, így a vetélkedők, pályázatok, látogatások, tájexpe­díciók, kirándulásolt. Lehetőségek másik nagy cso­portja az MHSZ által szervezett versenyek, szakkörök, lövészetek, lövészetekhez fegyverkölcsönzés. Lajos Ferenc, az egyik résztvevő, példával illusztrálta a helyi MHSZ egyik szakkörének ered­ményességét. Soraikból két fiatal a világbajnokságra is eljutott. A gyerekek tehát hasznosan tölthe­tik él szabad idejüket a szakkör­ben. Harmadik, de nem harmad­rendű a honvédség által adható támogatás. Ide tartozik a külön­böző technikai bemutatók szer­vezése, laktanya-látogatások, ka­tonai filmbázistól oktatófilmek kölcsönzése, tisztek osztályfőnöki órára való meghívása, pályavá­lasztási bizottságba a honvédség képviselőjének meghívása, aka­dálypályák létesítése közös erő­vel, lövészkörök támogatása, is­kolai és katonai KlSZ-alapszer- vezetek kapcsolatának felvétele, közös tervek készítése, úttörő honvédelmi zászlóalj felkarolása, őrsi foglalkozásokra katonák meghívása, stb. Az értekezleten a felszólalók is­mertették azt is, milyen lehe­tőségekkel éltek eddig, s miben várnak egymástól segítséget. Tisz­tázódott, hogy a honvédelmi ne­velés nem önmagáért való, ön­célú dolog, hanem össztársadalmi érdek! A munkához, a tanulás­hoz és a hazához való visaony szorosan összefonódik, erre már az iskolában gondolni kell. S mi­vel a hazafias honvédelmi neve­lés eredményei első fokon a had­seregbe való bevonulás alkalmá­val tapasztalhatók, végső soron a hadseregben hoznak gyümöl­csöket, de, itt mérhetők le iga­zából annak hiányosságai is. Eredményként emlegették például a felszólalók, hogy az önállóság­ra nevelés fejlődött, javult a katonák fegyelme, jobb eredmé­nyeket érnek el a gyakorlati ki­képzési ágakban, mint az előző években. Szó esett arról is, hogy a világnézeti nevelés még sok kívánnivalót hagy maga után. A fiatalok néha indokolatlanul félnek a hadseregtől, mert hamis képet kapnak róla a környeze­tükben. Van, aki azzal ijesztgeti a bevonulót: „majd a katona­ságnál megnevelnek!” Tapasztal, ható volt eddig, hogy a fiatalok egy részénél gyenge a fizikai ál­lóképesség, reméljük azonban, hogy az oktatásban bevezetett heti harmadik testnevelési óra, a fellendülő ifjúsági sportmoz­galom csökkenti e gondokat. A bevonult fiatal katonák egy részénél tényleg érezhető az ön­fegyelem hiánya, ezért erre ne­velni kell az ifjúságot, s arra, hogy a közösség érdekében le tudjanak mondani esetenként a számukra kedvezőnek tűnő pilla­natnyi előnyökről. Sok esetben az is kedvezőtlenül hat az iskolá­ban folyó honvédelmi előkészítő munkára, hogy csak az összekötő, vagy kijelölt pedagógus köteles­ségének tartják a vele való fog­lalkozást, amelyen változtatni kellene, hiszen ez tulajdonképpen valamennyi pedagógus gondja, teendője. Az elmondottakból kitűnik, hogy a résztvevők alaposan ele­mezték a problémákat, s azok megoldásának lehetőségeit. Újabb feltételek teremtődtek az iskolák, a honvédség, az MHSZ és a ta­nács helyi adottságainak közös kiaknázására. A résztvevők meg­állapították, hogy megbeszélésü­ket áthatotta a felelősségvállalás bátorsága, és ez jó kiinduló alap­ja annak, hogy a hazafias hon­védelmi nevelést az őt meg­illető magas fokra eméljék. Németh Károly LÁBAK A TÓ MÖGÖTT Nemrég Sevillában egy kisipa­ros az ócskapiacon egy képet ta­lált hegyi tó partján olajfák. A kép művészi értéke elég két­ségesnek látszott, de új tulaj­donosának mégis tetszett. Igaz, a színek kicsit megfakultak, s ezért a képet a tulajdonos elvitte egy restaurátorhoz. Az igencsak elcsodálkozott, amikor a képről restaurálás közben eltűnt a tó, s helyette egy férfi lábai jelentek meg. A restaurátor meg akarta ven­ni a képet, a tulajdonos azonban makacskodott. Végül sikerült el­Nyelvművelő irodalmunk a mű­szaki nyelv hibáit sokszor kipel­lengérezi, mivel a szakmai nyelv- használat mindjobban eltávolo­dik az általános nyelvhasz­nálattól. íme néhány példa: helyesek-e, szükségesek-e a cél- előtagú szavak (cél­műszer, célhűtőgép)? Nyelvileg helyes-e piactartós cipőről, üzem­idegen szakemberről beszélni? Selejtezzünk vagy kiselejtítsünk? Kell-e a termelés felfutásáról beszélni, amikor ott vannak nö­velés, növekedés, kibontakoztatás szavaink? Szükséges-e bevizsgál­ni, amikor meg is lehet vizsgál­ni? Régebben volt fogyatékosság, helytelenség, tévedés, baklövés, ma csak hiányosság van. Az állattartással kapcsolatban is sok furcsaságot olvashatunk. Többek között azt, hogy az állat a takarmányt értékesíti. Nem len­ne helyesebb azt mondani, hogy gyarapszik tőle? Szokatlan az egy kocára eső bekerülési költ­ség is. Ma minden meghibásodik. Nem rossz képzésű szó ez, mert hiszen ugyanúgy alakult, mint megrozs­dásodik, megkérgesedik szavunk. Csakhát mindig ezt használják. Pedig pl. az óra elakad, megáll, a rádió recseg, búg, zúg, a tele­fon „makog”, de nem ad vonalat. A Nyelvművelő levelek című kiadvány tanúsága szerint sok­szor maguk a szakemberek is a Nyelvtudományi Intézethez for­dulnak tanácsért, hogy mikor kell használni egy-egy szakkifejezést. Példának megemlíthetjük a tar­tály — tartány és a porszén — szénpor kérdését. Ezért küzdenek nyelvészeink az egységes műszó­használat megvalósításáért és a műszaki nyelv magyartalanságai ellen. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik Szilágyi Bélának a Műszaki- könvv-híradó ez évi 4. október— decemberi számában olvasható cikke „Egy folyóirat ébresztése (Tallózás egy régi háziújságban)” címmel. A közlemény ugyanis lenállását hárommillió pezetával megtörni. A restaurátor hazavit­te a képet. Feltevése beigazoló­dott ... A két láb nem volt más, mint El Greco Szent Sebestyén vértanút ábrázoló festményének alsó része. A kép felső részét a madridi Pradóban őrzik, és a művészet értőit mindig zqvarta a befejezetlen kompozíció. A mű­vészettörténészek már régebben arra a következtetésre jutottak, hogy a szentnek korábban volt lába, de egyik régi tulajdonosa a képet félbevágta, mivel nem volt elég nagy rámája ... a műszaki nyelv magyartalansá­gai elleni határozott küzdelem megindítását sürgeti. Szilágyi egy nemrég elhangzott javaslatból indul ki. E javaslat szerint „a tudományos és műszaki szövegekben annyira problema­tikus egybe- és különírások „vég­ső megoldásaként” egyszerűen írjunk minden idegen nyelvű szó­val kapcsolt fogalmat szavanként külön-külön”. Eszerint külön kel­lene írni a gyártástechnológia, gyermekpszichológia szavakat, mivel egyik elemük idegen szó. Helyesen állapítja meg a cikk­író, hogy „a tudományos és mű­szaki szókincs az egész magyar szókincs szerves része”, így rá is az általános nyelvi szabályok érvényesek. A cikkben említett folyóirat, amelyet a- cikkíró szeretne „fel­ébreszteni”, a Műszaki Nyelvőr. 1955-ben jelent meg első száma. Kezdetben csak 50 példányban sokszorosították, és a Műszaki Könyvkiadó szűk körű lelkes szerkesztői gárdájának házi új­ságja volt. Szélesebb körökben is érdeklődést keltett, ezért később nagyobb példányszámban adták ki, de hamarosan megszűnt pe­dig jó cikkek jelentek meg ben­ne pl. a nyelvi ragadozókról, a névutókról, a könyvcímekről, a névelők használatáról, valamint az egybe- és különírásról. Kilenc év múlva, 1964-ben is­mét megjelent egy kötetnyi szak- . nyelvi anyag. Ez az újabb kiad­ványsorozat csak kiadvány ma­radt nem jutott tovább ennél az egy számnál, pedig szerkesztő bi­zottságában Grétsy László és Lőrincze Lajos is részt vettek. Szilágyi Béla megállapításaival egyetérthetünk. Abban is. hogy „eddig műszaki nyelvi tevékeny­ségünk még sok kívánnivalót hagy hátra”, és abban is. hogy az alkalomszerű nekifutásokat folyamatosabb nyelvi tevékeny­ségnek kellene felváltania. Kiss István Karádi hímzés Kárász Emília bugaci lakos, a megyei díszítőművészeti tanfo­lyam hallgatója készítette vaj­színű napszövet alapanyagra azt a kerek térítőt, amelynek egy részletét képünkön is bemutat­juk. Kevéssé ismert a lyukhímzés, pedig a szakkörvezetők nagyon jól felhasználhatnák. Jellegzetes, szár, lapos- és lyukhímzéssel varrott kézimunka a mellékelt karádi leveles-indás minta is." A karádi hímzés is fehér volt valamikor. Fehér sifonból vagy pamutvászonból készüli ingek, zsebkendők díszítésére használ­ták. Ma már modern színössze­állításban is alkalmazhatjuk és így szép díszei lehetnek a lakás­nak. Megjegyzem, hogy változa­tos, egyszerű, rajzos mintái egy színnel hímezve sokkal könnyeb­ben elsajátíthatók, mint a sok színű kézimunkák. Dr. Nagy Györgyné EGY KIS SEGÍTSÉG (MTI-íoto — Hámor Szabolcs — KS) Műszaki nyelvünk ,,meghibásodása” Az események sűrűjében (2.) Az események tényleg nem várattak sokáig magukra. Az őszirózsás forradalom budapesti hullámai Kecskemétet is felrázták és november 1-én hatal- || más népgyülésen esküdtek fel a katonák, a 30-as honvéd gyalogezred, a Nemzeti Tanácshoz való tö­retlen hűségre. A sok ezres tömeghez dr. Garzó Béla szólott, majd dr. Horváth Mihály és Eötvös Nagy Imre, aki a Nemzeti Tanács 12 pontját olvas­ta .fel. A szociáldemokrata Lőwy Ödön szavait egetverő éljenzés követte. Este megalakult a városi Nemzeti Tanács. Az el­ső ülésen megbeszélték a tennivalókat és megálla­pították, hogy a város népe egységesen és méltóan nyilatkozott még a nagy idők eseményeihez. Igaz, rendbontás is- történt, meggyilkolták Gyalókay ál­lamügyészt. Később a katonaság helyreállította a rendet, s ezzel egyidőben statáriumot hirdettek a rend helyreállítására — a Nemzeti Tanács felhí­vására — ezer ember kapott fegyvert. A Nemzeti Tanács kecskeméti nemzetőri albi­zottsága a hadügyminiszterhez többek között a kö­vetkezőket jelentette: „A szervezéshez azonban se­gítségre van szükségünk. Kevés a lőfegyverünk. Kifogyóban a muníciónk és miután Hadügyminisz­ter Úr rendelkezéséhez képest mintegy 4u00 főnyi nemzetőrséget kell állítanunk, sürgősen néhány ezer fegyvert és muníciót igénylünk. Miután városunk 44 000 holdon terül el. . a leg­sürgősebben kérünk legalább négy személyszállító katonai autót, hogy azokkal végveszélyben a távo­labb fekvő pontokra is tudjunk karhatalmi kiren­deltséget küldeni. És mert kiváló szolgálatot tehetne a közbizton­ság érdekében itt az Alföldön néhány gépfegyver­rel felszerelt repülőgép, legalább két íepü- lőgép ideutalását kérjük.” Tormássy rendőrtanácsos az ellenforradalom győzelme után (1919 augusztus) a Belügyminiszté­riumhoz küldött jelentésében ezekről a napokról így ír: „Városunkban Kecskemét törvényhatóságú városban, amely ,— sajnos! — nemcsak magának, hanem az ország fővárosának is nem egy a szélső­ségek felé hajló kommunista-bolsevista szellemi munkás mellett — a Károlyi-kormány megalaku­lásának idejéből a kommunizmus útját egyengető szociáldemokrácia hihetetlen termékeny talajra ta­lált ...” Az őszirózsás forradalom első napjairól más hely­ségekből is maradtak fenn információk. Hevér, az újkécskei csendőrőrs őrmestere a kis­kunfélegyházi csendőr járásparancsnokhoz a község lakosságának forrongásáról így ír: „Üjkécske köz­ségben 3-án körülbelül 500 főnyi tömeg és 30 főnyi felfegyverzett katona fellázadt... Ellenük az őrs legénysége délután 1 órakor kivonult, és a község­től csatlakozott hat polgári és katona egyén segít­ségével lőfegyvert használt Fegyvei lnne katona ellenszegülő a helyszínen meghalt, a súlyos és könnyű sebesültek száma ismeretlen ... Segítség a szolnoki 68. gyalogezredtől lett kérve, a rend hely­reállíttatott, a kerületi parancsnoknak jelentés té­tetett.” Kiskunmajsáról a kecskeméti csendőrszárnyhoz a következő jelentés érkezett: „Tegnap itt forrada­lom ütött ki, a forradalmárok ellenállhatatlan erő­vel a laktanyába betörtek, összetörtek mindent, az összes iratokat és könyveket megsemmisítették. A népfelkelők fegyvereit magukkal vitték, a csend­őröket üldözik és le akarják mészárolni, az őrs működése megszűnt, ha sürgősen segítség nem jön, itt megmaradásunk nincs. Titkos iratokat meg­semmisítettem ...” A dunavecsei csendőröktől ezt olvashatjuk: ,,Csi- kai szolgabíró. postahivatal és ügyvédi irodák ab­lakait ma éjjel beverték fegyveres katonák, az ut­cán lövöldöznek, üzletekben erőszakoskodnak, Sol­ton Orszáczky jegyzőt községházánál megverték, egy vegyeskereskedő üzletét kifosztották. Solton a rend helyreállt. Dunavecsén másodmagammai va­gyok, kérem az őrs megerősítését, szakasznak ha­sonló’ jelentést tettem, máshova jelentést nem tet­tem.” A Kecskeméti Nemzeti Tanács november 2-án megtartott ülésén vezetőséget választottak, mely­nek elnöke lett dr. Horváth Mihály közismert füg­getlenségi politikus, alelnöke dr. Garzó Béla. dr. Hajnóczi István, dr. Joó Gyula, Eötvös Nagy Imre, Sándor István. Szegedi Lajos, jegyzője Tóth László, pénztárnok Dániel József és ellenőr Body János végeredményben kisebb számban szociáldemokra­ták. A tanács a népjóléti bizottság elnökéül dr. Fo­dor Jánost választja meg és nyomban jóváhagyja a bizottság munkatervét, legfontosabb feladatként a zsír és a liszt kiosztását határozta meg. A tanács még ugyanezen az ülésén a tömegek megnyerésére és felvilágosítására propagandabi- zottságot választott, amelynek tagjai lettek: Mura- közy Gyula. dr. Budai Dezső, dr. Szántó Kálmán, dr. Réthy Gyula. Lőwy Ödön, Bódy János, Bodócs Gyula, Dániel József és Tóth László. A következő napi ülésen Garzó Béla bejelentet­te. hogy a tanács tárgyalásain a szociáldemokrata párt részéről Puliusz látván és Tóth Pál vesznek Polgárok! Munkások! Hallattalak n «IvastAlok. fcotfy »•««Ukuh * Magyar Nemzeti Tanács* hogy Mirót-kolnapc* b*«<hi|trúN« * háború v*r*» itat*)*». kibont** mMt * Italát, írva vaflyoo béke, nemzeti függetlenség, demokrácia és nemzetiségi testvériség! CutlaheMwrii ml « E**» » T«»*cU IWn Un Unltt «M • En«(MI uMuur I« ni««*, fiáján, a Főtéren 1918 november 3-án, ’ vasárnap déleiéit 10 érakor tartandó manó« MqoifcnttMt utynt länge» •*«**", ***? dnktamttlji* Mtadnki «» *««l wvíb »W* ■ Mm írnu! ratM * rOgVMi Mi»! Bj« ■ Mumw. tambruto* uf, utad Maffwnu«1 TW*én ŰdvMHM YMMnáfa, ■ — Korinyt UK». Of.l#»lnJJ4no«. ----------­Dr . Kitaimn Janit. t. Mi kém • Meghívó plakát a népgyűlésre Baján. Katonák dolgozzunk! A háborúnak vége. Csak annyi katona marad, amennyi a rend 6né$tn szükségei. A többi hazamegy. örüljetek a viszontlátásnak. Pihenjétek ki magatokat egy pár napig. De csak egy pár napig. Azután fogjon munkához mindenki. Dolgozzunk, mert meghalunk éhen. Elvéaz az országunk, ha nem dolgozunk. Lesz munkája, keresete, kenyere minden embernek. De csak annak, aki dolgozni akar. Aki még munka nélkül van, menjen a' községi elöljárósághoz és igen rövid idő alatt kap munkát. öt&dfél szörnyű esztendőn át küzdöttetek és véreztetek másokért, a hatalmasokért. Most dolgozzatok magatokért, a magatok javára. Mindenki dolgozzék. Senkiié éljen munka nélkül 'ebben az országban. Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Gondoskodni fogunk, hogy úgy legyen. Gondoskodni fogunk, hogy kénytelen legyen dolgozni mindenki, a leg­nagyobb úrtól, a legszegényebb emberig. Aki nem dol­gozik, az pusztuljon az országból. Emberek! A répa, krumpli nincs kiszedve, a kukorica nincs letörve, a földek vetetlenek. Álljon mun­kába mindenki! Dolgozzunk, mert éhen pusztulunk! • A földművelésügyi miniszter röplapon közölt felhívása a leszerelt katonákhoz, hogy kapcso­lódjanak be az őszi munkálatok végzésébe. részt. Lugösi István pedig arról tett bejelentést, hogy a Munkástanács Kovács Ferencet és Villám Istvánt delegálja. Néhány nappal később a Nemzeti Tanács ülése hangsúlyozta, hogy e sorsdöntő időkben létfelté­tel az ország számára a köztársaság kikiáltása. Ép­pen ezért, mint az ülésről a hivatalos jelentés szól: „A Kecskeméti Nemzeti Tanács egyhangú lel­kesedéssel a köztársaság államforma mellett foglal állást.” A köztársaság kikiáltásának országos ün­nepségeire a Nemzeti Tanács dr. Garzo Bélát, dr. Lőwy Ödönt, Eördögh Ferencet, Szántó Kálmánt, Lugosi Istvánt, Bódy Jánost. Perényi Pált, ifj. Szappanos Eleket, dr. Hajnóczy Istvánt és Eötvös Nagy Imrét küldte el. A köztársaság kikiáltása érdekében léptek fel még többek között a bajai, a nagykőrösi és a kis­kunfélegyházi Nemzeti Tanácsok is. Ugyanez alkalommal a munkástanács és a szak­csoportok választmánya elhatározta, hogy novem­ber 16-án, szombaton délelőtt 10 órától déli 12 óráig abban az időben, amikor Budapesten kiki­áltják a köztársaságot, munkabeszüntetéssel adnak kifejezést ünnepi örömüknek, az új Magyarország megteremtésének nagy napján. W. D. Megifjodó város Pelropavlovszk szovjet kikötő­város 225 éves múltra tekint vissza. Az első orosz telepesek által a Kamcsatka-félszigeten, az Avacsinszki-öbölben épített város a Távol-Kelet meghódítá­sának egyik központjává vált. Az öböl védelmet nyújtott a vihar elől befutó halászoknak és cet­vadászoknak. Itt telelt James Cook hajója Űj-Zéland felfedezé­se és kapitányának halála után. Petropavlovszk napjainkban a kamcsatkai halászati ipar köz­pontja és kikötő, ahonnan a szük­séges cikkekkel ellátják a félszi­get lakosságát. (Foto: APN—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom