Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-30 / 254. szám
1973. október 30. • ' PETŐFI NÉPE • 5 ÉLNI A LEHETŐSÉGEKKEL Ötvenöt évvel ezelőtt Közelmúltban egyik helyőrségünkben tisztek és pedagógusok közös értekezleten vitatták meg a hazafias, honvédelmi nevelés további feladatait és jelenlegi gondjait. A címet Élni a lehetőségekkel — Bense György pedagógus felszólalásából idéztem, aki többek között önkritikusan elismerte „sokszor nem is élnek a nevelők azzal a sokféle lehetőséggel, amivel élhetnénk”. Valóban, néphadseregünk alakulatai és azok hivatásos állománya, az MHSZ szervezetei igyekeztek, és igyekeznek minden lehetséges támogatást megadni az iskolákban folyó honvédelmi nevelőmunkához. A végrehajtás természetesen a nevelőkre vár, de a siker érdekében sokféle segítési mód között válogathatnak. Milyen lehetőségekről van szó? Először is a tantárgyakban rejlő nevelési mozzanatokról. A történelem, az irodalom, a földrajz tanítása különösen eredményesen használható fel a honvédelmi nevelés szempontjából, de értékes indítékokat adhat a fizika, a testnevelés, stb. is. Az iskola áltál nyújtott egyéb lehetőségek is jól hasznosíthatók, így a vetélkedők, pályázatok, látogatások, tájexpedíciók, kirándulásolt. Lehetőségek másik nagy csoportja az MHSZ által szervezett versenyek, szakkörök, lövészetek, lövészetekhez fegyverkölcsönzés. Lajos Ferenc, az egyik résztvevő, példával illusztrálta a helyi MHSZ egyik szakkörének eredményességét. Soraikból két fiatal a világbajnokságra is eljutott. A gyerekek tehát hasznosan tölthetik él szabad idejüket a szakkörben. Harmadik, de nem harmadrendű a honvédség által adható támogatás. Ide tartozik a különböző technikai bemutatók szervezése, laktanya-látogatások, katonai filmbázistól oktatófilmek kölcsönzése, tisztek osztályfőnöki órára való meghívása, pályaválasztási bizottságba a honvédség képviselőjének meghívása, akadálypályák létesítése közös erővel, lövészkörök támogatása, iskolai és katonai KlSZ-alapszer- vezetek kapcsolatának felvétele, közös tervek készítése, úttörő honvédelmi zászlóalj felkarolása, őrsi foglalkozásokra katonák meghívása, stb. Az értekezleten a felszólalók ismertették azt is, milyen lehetőségekkel éltek eddig, s miben várnak egymástól segítséget. Tisztázódott, hogy a honvédelmi nevelés nem önmagáért való, öncélú dolog, hanem össztársadalmi érdek! A munkához, a tanuláshoz és a hazához való visaony szorosan összefonódik, erre már az iskolában gondolni kell. S mivel a hazafias honvédelmi nevelés eredményei első fokon a hadseregbe való bevonulás alkalmával tapasztalhatók, végső soron a hadseregben hoznak gyümölcsöket, de, itt mérhetők le igazából annak hiányosságai is. Eredményként emlegették például a felszólalók, hogy az önállóságra nevelés fejlődött, javult a katonák fegyelme, jobb eredményeket érnek el a gyakorlati kiképzési ágakban, mint az előző években. Szó esett arról is, hogy a világnézeti nevelés még sok kívánnivalót hagy maga után. A fiatalok néha indokolatlanul félnek a hadseregtől, mert hamis képet kapnak róla a környezetükben. Van, aki azzal ijesztgeti a bevonulót: „majd a katonaságnál megnevelnek!” Tapasztal, ható volt eddig, hogy a fiatalok egy részénél gyenge a fizikai állóképesség, reméljük azonban, hogy az oktatásban bevezetett heti harmadik testnevelési óra, a fellendülő ifjúsági sportmozgalom csökkenti e gondokat. A bevonult fiatal katonák egy részénél tényleg érezhető az önfegyelem hiánya, ezért erre nevelni kell az ifjúságot, s arra, hogy a közösség érdekében le tudjanak mondani esetenként a számukra kedvezőnek tűnő pillanatnyi előnyökről. Sok esetben az is kedvezőtlenül hat az iskolában folyó honvédelmi előkészítő munkára, hogy csak az összekötő, vagy kijelölt pedagógus kötelességének tartják a vele való foglalkozást, amelyen változtatni kellene, hiszen ez tulajdonképpen valamennyi pedagógus gondja, teendője. Az elmondottakból kitűnik, hogy a résztvevők alaposan elemezték a problémákat, s azok megoldásának lehetőségeit. Újabb feltételek teremtődtek az iskolák, a honvédség, az MHSZ és a tanács helyi adottságainak közös kiaknázására. A résztvevők megállapították, hogy megbeszélésüket áthatotta a felelősségvállalás bátorsága, és ez jó kiinduló alapja annak, hogy a hazafias honvédelmi nevelést az őt megillető magas fokra eméljék. Németh Károly LÁBAK A TÓ MÖGÖTT Nemrég Sevillában egy kisiparos az ócskapiacon egy képet talált hegyi tó partján olajfák. A kép művészi értéke elég kétségesnek látszott, de új tulajdonosának mégis tetszett. Igaz, a színek kicsit megfakultak, s ezért a képet a tulajdonos elvitte egy restaurátorhoz. Az igencsak elcsodálkozott, amikor a képről restaurálás közben eltűnt a tó, s helyette egy férfi lábai jelentek meg. A restaurátor meg akarta venni a képet, a tulajdonos azonban makacskodott. Végül sikerült elNyelvművelő irodalmunk a műszaki nyelv hibáit sokszor kipellengérezi, mivel a szakmai nyelv- használat mindjobban eltávolodik az általános nyelvhasználattól. íme néhány példa: helyesek-e, szükségesek-e a cél- előtagú szavak (célműszer, célhűtőgép)? Nyelvileg helyes-e piactartós cipőről, üzemidegen szakemberről beszélni? Selejtezzünk vagy kiselejtítsünk? Kell-e a termelés felfutásáról beszélni, amikor ott vannak növelés, növekedés, kibontakoztatás szavaink? Szükséges-e bevizsgálni, amikor meg is lehet vizsgálni? Régebben volt fogyatékosság, helytelenség, tévedés, baklövés, ma csak hiányosság van. Az állattartással kapcsolatban is sok furcsaságot olvashatunk. Többek között azt, hogy az állat a takarmányt értékesíti. Nem lenne helyesebb azt mondani, hogy gyarapszik tőle? Szokatlan az egy kocára eső bekerülési költség is. Ma minden meghibásodik. Nem rossz képzésű szó ez, mert hiszen ugyanúgy alakult, mint megrozsdásodik, megkérgesedik szavunk. Csakhát mindig ezt használják. Pedig pl. az óra elakad, megáll, a rádió recseg, búg, zúg, a telefon „makog”, de nem ad vonalat. A Nyelvművelő levelek című kiadvány tanúsága szerint sokszor maguk a szakemberek is a Nyelvtudományi Intézethez fordulnak tanácsért, hogy mikor kell használni egy-egy szakkifejezést. Példának megemlíthetjük a tartály — tartány és a porszén — szénpor kérdését. Ezért küzdenek nyelvészeink az egységes műszóhasználat megvalósításáért és a műszaki nyelv magyartalanságai ellen. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik Szilágyi Bélának a Műszaki- könvv-híradó ez évi 4. október— decemberi számában olvasható cikke „Egy folyóirat ébresztése (Tallózás egy régi háziújságban)” címmel. A közlemény ugyanis lenállását hárommillió pezetával megtörni. A restaurátor hazavitte a képet. Feltevése beigazolódott ... A két láb nem volt más, mint El Greco Szent Sebestyén vértanút ábrázoló festményének alsó része. A kép felső részét a madridi Pradóban őrzik, és a művészet értőit mindig zqvarta a befejezetlen kompozíció. A művészettörténészek már régebben arra a következtetésre jutottak, hogy a szentnek korábban volt lába, de egyik régi tulajdonosa a képet félbevágta, mivel nem volt elég nagy rámája ... a műszaki nyelv magyartalanságai elleni határozott küzdelem megindítását sürgeti. Szilágyi egy nemrég elhangzott javaslatból indul ki. E javaslat szerint „a tudományos és műszaki szövegekben annyira problematikus egybe- és különírások „végső megoldásaként” egyszerűen írjunk minden idegen nyelvű szóval kapcsolt fogalmat szavanként külön-külön”. Eszerint külön kellene írni a gyártástechnológia, gyermekpszichológia szavakat, mivel egyik elemük idegen szó. Helyesen állapítja meg a cikkíró, hogy „a tudományos és műszaki szókincs az egész magyar szókincs szerves része”, így rá is az általános nyelvi szabályok érvényesek. A cikkben említett folyóirat, amelyet a- cikkíró szeretne „felébreszteni”, a Műszaki Nyelvőr. 1955-ben jelent meg első száma. Kezdetben csak 50 példányban sokszorosították, és a Műszaki Könyvkiadó szűk körű lelkes szerkesztői gárdájának házi újságja volt. Szélesebb körökben is érdeklődést keltett, ezért később nagyobb példányszámban adták ki, de hamarosan megszűnt pedig jó cikkek jelentek meg benne pl. a nyelvi ragadozókról, a névutókról, a könyvcímekről, a névelők használatáról, valamint az egybe- és különírásról. Kilenc év múlva, 1964-ben ismét megjelent egy kötetnyi szak- . nyelvi anyag. Ez az újabb kiadványsorozat csak kiadvány maradt nem jutott tovább ennél az egy számnál, pedig szerkesztő bizottságában Grétsy László és Lőrincze Lajos is részt vettek. Szilágyi Béla megállapításaival egyetérthetünk. Abban is. hogy „eddig műszaki nyelvi tevékenységünk még sok kívánnivalót hagy hátra”, és abban is. hogy az alkalomszerű nekifutásokat folyamatosabb nyelvi tevékenységnek kellene felváltania. Kiss István Karádi hímzés Kárász Emília bugaci lakos, a megyei díszítőművészeti tanfolyam hallgatója készítette vajszínű napszövet alapanyagra azt a kerek térítőt, amelynek egy részletét képünkön is bemutatjuk. Kevéssé ismert a lyukhímzés, pedig a szakkörvezetők nagyon jól felhasználhatnák. Jellegzetes, szár, lapos- és lyukhímzéssel varrott kézimunka a mellékelt karádi leveles-indás minta is." A karádi hímzés is fehér volt valamikor. Fehér sifonból vagy pamutvászonból készüli ingek, zsebkendők díszítésére használták. Ma már modern színösszeállításban is alkalmazhatjuk és így szép díszei lehetnek a lakásnak. Megjegyzem, hogy változatos, egyszerű, rajzos mintái egy színnel hímezve sokkal könnyebben elsajátíthatók, mint a sok színű kézimunkák. Dr. Nagy Györgyné EGY KIS SEGÍTSÉG (MTI-íoto — Hámor Szabolcs — KS) Műszaki nyelvünk ,,meghibásodása” Az események sűrűjében (2.) Az események tényleg nem várattak sokáig magukra. Az őszirózsás forradalom budapesti hullámai Kecskemétet is felrázták és november 1-én hatal- || más népgyülésen esküdtek fel a katonák, a 30-as honvéd gyalogezred, a Nemzeti Tanácshoz való töretlen hűségre. A sok ezres tömeghez dr. Garzó Béla szólott, majd dr. Horváth Mihály és Eötvös Nagy Imre, aki a Nemzeti Tanács 12 pontját olvasta .fel. A szociáldemokrata Lőwy Ödön szavait egetverő éljenzés követte. Este megalakult a városi Nemzeti Tanács. Az első ülésen megbeszélték a tennivalókat és megállapították, hogy a város népe egységesen és méltóan nyilatkozott még a nagy idők eseményeihez. Igaz, rendbontás is- történt, meggyilkolták Gyalókay államügyészt. Később a katonaság helyreállította a rendet, s ezzel egyidőben statáriumot hirdettek a rend helyreállítására — a Nemzeti Tanács felhívására — ezer ember kapott fegyvert. A Nemzeti Tanács kecskeméti nemzetőri albizottsága a hadügyminiszterhez többek között a következőket jelentette: „A szervezéshez azonban segítségre van szükségünk. Kevés a lőfegyverünk. Kifogyóban a muníciónk és miután Hadügyminiszter Úr rendelkezéséhez képest mintegy 4u00 főnyi nemzetőrséget kell állítanunk, sürgősen néhány ezer fegyvert és muníciót igénylünk. Miután városunk 44 000 holdon terül el. . a legsürgősebben kérünk legalább négy személyszállító katonai autót, hogy azokkal végveszélyben a távolabb fekvő pontokra is tudjunk karhatalmi kirendeltséget küldeni. És mert kiváló szolgálatot tehetne a közbiztonság érdekében itt az Alföldön néhány gépfegyverrel felszerelt repülőgép, legalább két íepü- lőgép ideutalását kérjük.” Tormássy rendőrtanácsos az ellenforradalom győzelme után (1919 augusztus) a Belügyminisztériumhoz küldött jelentésében ezekről a napokról így ír: „Városunkban Kecskemét törvényhatóságú városban, amely ,— sajnos! — nemcsak magának, hanem az ország fővárosának is nem egy a szélsőségek felé hajló kommunista-bolsevista szellemi munkás mellett — a Károlyi-kormány megalakulásának idejéből a kommunizmus útját egyengető szociáldemokrácia hihetetlen termékeny talajra talált ...” Az őszirózsás forradalom első napjairól más helységekből is maradtak fenn információk. Hevér, az újkécskei csendőrőrs őrmestere a kiskunfélegyházi csendőr járásparancsnokhoz a község lakosságának forrongásáról így ír: „Üjkécske községben 3-án körülbelül 500 főnyi tömeg és 30 főnyi felfegyverzett katona fellázadt... Ellenük az őrs legénysége délután 1 órakor kivonult, és a községtől csatlakozott hat polgári és katona egyén segítségével lőfegyvert használt Fegyvei lnne katona ellenszegülő a helyszínen meghalt, a súlyos és könnyű sebesültek száma ismeretlen ... Segítség a szolnoki 68. gyalogezredtől lett kérve, a rend helyreállíttatott, a kerületi parancsnoknak jelentés tétetett.” Kiskunmajsáról a kecskeméti csendőrszárnyhoz a következő jelentés érkezett: „Tegnap itt forradalom ütött ki, a forradalmárok ellenállhatatlan erővel a laktanyába betörtek, összetörtek mindent, az összes iratokat és könyveket megsemmisítették. A népfelkelők fegyvereit magukkal vitték, a csendőröket üldözik és le akarják mészárolni, az őrs működése megszűnt, ha sürgősen segítség nem jön, itt megmaradásunk nincs. Titkos iratokat megsemmisítettem ...” A dunavecsei csendőröktől ezt olvashatjuk: ,,Csi- kai szolgabíró. postahivatal és ügyvédi irodák ablakait ma éjjel beverték fegyveres katonák, az utcán lövöldöznek, üzletekben erőszakoskodnak, Solton Orszáczky jegyzőt községházánál megverték, egy vegyeskereskedő üzletét kifosztották. Solton a rend helyreállt. Dunavecsén másodmagammai vagyok, kérem az őrs megerősítését, szakasznak hasonló’ jelentést tettem, máshova jelentést nem tettem.” A Kecskeméti Nemzeti Tanács november 2-án megtartott ülésén vezetőséget választottak, melynek elnöke lett dr. Horváth Mihály közismert függetlenségi politikus, alelnöke dr. Garzó Béla. dr. Hajnóczi István, dr. Joó Gyula, Eötvös Nagy Imre, Sándor István. Szegedi Lajos, jegyzője Tóth László, pénztárnok Dániel József és ellenőr Body János végeredményben kisebb számban szociáldemokraták. A tanács a népjóléti bizottság elnökéül dr. Fodor Jánost választja meg és nyomban jóváhagyja a bizottság munkatervét, legfontosabb feladatként a zsír és a liszt kiosztását határozta meg. A tanács még ugyanezen az ülésén a tömegek megnyerésére és felvilágosítására propagandabi- zottságot választott, amelynek tagjai lettek: Mura- közy Gyula. dr. Budai Dezső, dr. Szántó Kálmán, dr. Réthy Gyula. Lőwy Ödön, Bódy János, Bodócs Gyula, Dániel József és Tóth László. A következő napi ülésen Garzó Béla bejelentette. hogy a tanács tárgyalásain a szociáldemokrata párt részéről Puliusz látván és Tóth Pál vesznek Polgárok! Munkások! Hallattalak n «IvastAlok. fcotfy »•««Ukuh * Magyar Nemzeti Tanács* hogy Mirót-kolnapc* b*«<hi|trúN« * háború v*r*» itat*)*». kibont** mMt * Italát, írva vaflyoo béke, nemzeti függetlenség, demokrácia és nemzetiségi testvériség! CutlaheMwrii ml « E**» » T«»*cU IWn Un Unltt «M • En«(MI uMuur I« ni««*, fiáján, a Főtéren 1918 november 3-án, ’ vasárnap déleiéit 10 érakor tartandó manó« MqoifcnttMt utynt länge» •*«**", ***? dnktamttlji* Mtadnki «» *««l wvíb »W* ■ Mm írnu! ratM * rOgVMi Mi»! Bj« ■ Mumw. tambruto* uf, utad Maffwnu«1 TW*én ŰdvMHM YMMnáfa, ■ — Korinyt UK». Of.l#»lnJJ4no«. ----------Dr . Kitaimn Janit. t. Mi kém • Meghívó plakát a népgyűlésre Baján. Katonák dolgozzunk! A háborúnak vége. Csak annyi katona marad, amennyi a rend 6né$tn szükségei. A többi hazamegy. örüljetek a viszontlátásnak. Pihenjétek ki magatokat egy pár napig. De csak egy pár napig. Azután fogjon munkához mindenki. Dolgozzunk, mert meghalunk éhen. Elvéaz az országunk, ha nem dolgozunk. Lesz munkája, keresete, kenyere minden embernek. De csak annak, aki dolgozni akar. Aki még munka nélkül van, menjen a' községi elöljárósághoz és igen rövid idő alatt kap munkát. öt&dfél szörnyű esztendőn át küzdöttetek és véreztetek másokért, a hatalmasokért. Most dolgozzatok magatokért, a magatok javára. Mindenki dolgozzék. Senkiié éljen munka nélkül 'ebben az országban. Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Gondoskodni fogunk, hogy úgy legyen. Gondoskodni fogunk, hogy kénytelen legyen dolgozni mindenki, a legnagyobb úrtól, a legszegényebb emberig. Aki nem dolgozik, az pusztuljon az országból. Emberek! A répa, krumpli nincs kiszedve, a kukorica nincs letörve, a földek vetetlenek. Álljon munkába mindenki! Dolgozzunk, mert éhen pusztulunk! • A földművelésügyi miniszter röplapon közölt felhívása a leszerelt katonákhoz, hogy kapcsolódjanak be az őszi munkálatok végzésébe. részt. Lugösi István pedig arról tett bejelentést, hogy a Munkástanács Kovács Ferencet és Villám Istvánt delegálja. Néhány nappal később a Nemzeti Tanács ülése hangsúlyozta, hogy e sorsdöntő időkben létfeltétel az ország számára a köztársaság kikiáltása. Éppen ezért, mint az ülésről a hivatalos jelentés szól: „A Kecskeméti Nemzeti Tanács egyhangú lelkesedéssel a köztársaság államforma mellett foglal állást.” A köztársaság kikiáltásának országos ünnepségeire a Nemzeti Tanács dr. Garzo Bélát, dr. Lőwy Ödönt, Eördögh Ferencet, Szántó Kálmánt, Lugosi Istvánt, Bódy Jánost. Perényi Pált, ifj. Szappanos Eleket, dr. Hajnóczy Istvánt és Eötvös Nagy Imrét küldte el. A köztársaság kikiáltása érdekében léptek fel még többek között a bajai, a nagykőrösi és a kiskunfélegyházi Nemzeti Tanácsok is. Ugyanez alkalommal a munkástanács és a szakcsoportok választmánya elhatározta, hogy november 16-án, szombaton délelőtt 10 órától déli 12 óráig abban az időben, amikor Budapesten kikiáltják a köztársaságot, munkabeszüntetéssel adnak kifejezést ünnepi örömüknek, az új Magyarország megteremtésének nagy napján. W. D. Megifjodó város Pelropavlovszk szovjet kikötőváros 225 éves múltra tekint vissza. Az első orosz telepesek által a Kamcsatka-félszigeten, az Avacsinszki-öbölben épített város a Távol-Kelet meghódításának egyik központjává vált. Az öböl védelmet nyújtott a vihar elől befutó halászoknak és cetvadászoknak. Itt telelt James Cook hajója Űj-Zéland felfedezése és kapitányának halála után. Petropavlovszk napjainkban a kamcsatkai halászati ipar központja és kikötő, ahonnan a szükséges cikkekkel ellátják a félsziget lakosságát. (Foto: APN—KS)