Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

1973. október 2. • PETŐFI NÉPE 3 Olasz szövetkezeti vezetők látogatása a megyében Hírül adtuk,' hogy a Homok­­hátsági Mezőgazdasági Szövetke­zetek Területi Szövetségének vendégeiként olasz szövetkezeti küldöttség érkezett a megyébe. A héttagú küldöttséget Sandro Tolonelli, a Bologna tartomány­beli földművelők szövetkezeti szövetségének titkára vezeti. Tag­jai szövetkezeti elnökök, termelő, feldolgozó, értékesítő társulások, szövetkezeti szakszolgálati állo­mások vezetői, akik a homokhát­ság i termelőszövetkezetek, társu­lások, állami gazdasági, szövet­kezeti együttműködő szervezetek Vörös Csillag Tsz-ben járt, ahol termelőszövetkezeti vezetőkkel is­merkedtek. • Hétfőn a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Tsz-be látogat­tak az olasz vendégek, ahol a gabonatermesztést, feldolgozást, a szövetkezeti malom és pékség te­vékenységét, valamint, az értéke­sítést tanulmányozták. Déltájban a MEZÖTERMÉK kecskeméti központjában és rákóczivárosi te­lepén a megyei szövetkezeti vál­lalat működésével ismerkedtek, majd Nyárlőrincen a Szikrai Ál­lami Gazdaság és a környező 0 Amler István, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz elnök­helyettese a CPS-rendszerről, a kukoricatermesztés hazai eredményeiről tájékoztatja a Sandro Tolonelli vezette olasz küldöttséget. (Kovács János felvétele.) tevékenységét tanulmányozzák. Az olasz vendégek Magony Im­­ré szövetségi titkár kíséretében vasárnap felkeresték a Városföl­di Állami Gazdaságot. Megtekin­tették a szövetkezeti, állami gaz­dasági közös vállalkozás sertés­hizlaldáját, majd a kiskunfélegy­házi Egyesült Lenin Tsz-ben a CPS kukoricatermesztési rend­szerről tájékozódtak. A küldött­ség délután a kiskunfélegyházi termelőszövetkezetek szőlőterme­lő, feldolgozó, tároló és értéke­sítő munkáját tanulmányozták. Ma, kedden az Izsáki és a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba látogatnak. Utána néhány napot a Dunántúlon töltenek és hét vé­gén térnek vissza Bács-Kiskun megyébe, ahol felkeresik a kecs­keméti Törekvés Termelőszövet­kezetet és a lajosinizsei tanya­múzeumot. K. A. KÉPERNYŐ Történelmi freskó- „Ez évben midőn Bécsbe jött július 11-én, tiszteletére sereglett össze minden rendű és rangú em­ber” — jegyezte föl Zrínyi Mik­lós fogadtatásáról 1664-ben egy kármelita szerzetes. Ugyanazon év decemberében így keseregtek a felvidéki protestánsok a had­vezér váratlan, rejtélyes halálá­ról értesülvén: ..Oh minden eddig való gonosz híreknél is feljebb való gonosz hír, melyet a sze­gény haza méltán sirat.’’ Zrínyi Miklóst évszázadok múl­tán is nemzeti történelmünk ki­magasló egyéniségének, a „kö­zépkor utolsó hc'"''f okának” te­kinti a közvéleménv. A tragikus kudarcokból is diadalmasan fény­lik neve-híre. A lehetetlent kí­sértő vállalkozásai, korai sírba­­szálltának körülményei is fog­lalkoztatják az embereket. Sorsa általános emberi tanulságokkal is szolgál. Érthetően nagy érdeklődés előzte meg a Budapesti Művészeti Hetek keretében bemutatott Zrí­nyi-drámát. Tucatnyi kitűnő szí­nész fogott össze, hogy a nép­szerű és mindig mértéktartó, kul­turált Zsurzs Éva irányításával felidézze az utolsó hónapok vi­harosan görgeteges eseményeit. Mondjuk meg mindjárt a gon­dolatsor kapujánál,- hogy csalód­tak, akik nagyszerű új drámát vártak a három folytatásban su­gárzott Zrínyitől. Az iszonyatos indulatoknak, a poklokat járó Zrínyi szenvedéseinek, perzselő tettvágyának, fájdalmasan égető megaláztatásainak inkább a füst­jét. mint a lángját éreztük. Hiányzott a drámai sűrítés, a mának szóló tanulságok felszik­­ráztatása. a döntéseket megelő­ző benső küzdelem. A tv-drámá-Bugac A tv mintha lebecsülné az út­törőknek szánt műsorokat. A két folytatásban vasárnap sugárzott műsorból hiányzott a báj, a fel­szabadult vidámság, a hangulat, a gyerekek bámulatos igyekeze­tének az érzékeltetése. Kovalik Károly megengedhetetlen és in­dokolatlan fölényességgel „kezel­te’’ az ügyet. Már hivatkoztunk e hasábokon, hasonló esetben Ko­dály Zoltánra, aki követelte, hogy az ifjúságnak a lehető leg­jobb minőség adassék. Érdemes lenne végre megszívlelni. a jó ta­nácsot. Jegyeztem a nyelvi suta­ságokat. magyartalanságokat. El­fáradt a kezem a „Kinek a ro­ból alig-alig derül ki, hogy Zrí­nyi korának egyik legműveltebb embere, tanulmányozta Machia­velli tanait is. Reálpolitikus volt, hajlamai, társadalmi helyzete el­lenére. A szereplők egy-egy tí­pust példáznak, jellemzésük el­nagyolt, sablonos. Egri István Tujgin pasája — például olykor a török tárgyú operettek figuráit juttatta eszünkbe. Sajnos, az ösz­­sz^törhetetlen Zrínyi egyénisége, a véres, nyers kor távol áll Zsurzs Éva lágyabb alkatától. A szokvá­nyos. kosztümös filmekből vett megoldásai nem segítettek a for­gatókönyv gyengeségein, erőtlen­ségén. A vállalkozást mindezek elle­nére helyeseljük és megvalósítá­sát dicsérjük. Örsi bőségesen idé­zett Zrínyitől és sokrétű infor­mációkat kantunk a korról. A szerző által felmutatott Zrínyi­kén rokonszenves — eltekintve az érzelmi, indulati elemek túlhang­súlyozásától — hiteles. A magas színvonalú, hatásos történelmi ismeretterjesztés szép példájának tekinthetjük a Zrínyi­drámát. Tulajdonképpen nemes anyagból készített történelmi fres­kót láttunk. Az arányok, a rész­letek pontosak. A szerző, tiszte­lettel ragaszkodott a történelmi tényékhez. Végső következtetése azonban elfogadhatatlan súlyos hi­ba. „Szent meggyőződésből” poli­tikai gyilkosságnak tulajdonítja a bontakozó nemzeti ellenállás vezérének halálát. (Közismert, hogy Zrínyit ekkoriban a Habs­burgok legfőbb vetélytársuknak tekintették, útjukban volt.) Az adatok, a korabeli feljegyzések alapján a történészek nem látják igazoltnak a merényletre vonat­kozó feltevéseket. vására?...” végére. „Zajlik a táncbemutató”. ..«•"-'-'-•étkezik a produkció”, „Közbe egy érdeklő­dés a zsűrihez” — íme néhány példa. Ezért a munkáért egy „rovást” sem érdemel a nagy létszámú stáb. A gyerekék annál többet, mert nagyszerűen „fitogtatták” (bocsánat, a kifejezést a műsor­­szerkesztőjétől kölcsönöztem) el­méleti tudásukat és az ügyességi feladatokban is kitettek magu­kért. ■ Gratulálunk a bugaciaknak szép győzelmükhöz. Heltai Nándor- Hortobágy MTESZ-rendezvények Kecskeméten és Baján Az MTESZ gazdagnak ígér­kező októberi programja az agitációs és propagandabi­zottság megbeszélésével kez­dődött hétfőn délután Kecs­keméten. Itt elhatározták, hogy felkutatják a megyében élt és alkotott műszaki nagy­jaink életét, akikre büszkék lehetünk. A hagyományápolás keretében csaknem húsz mér­nök, szőlőnemesítő, csillagász, feltaláló és nyelvész munkás­ságát dolgozzák fel. .Ma délután Érsekcsanádon el­nökségi ülés következik, amelyen a két éve önállóan működő ba jai intézőbizotlság ad számot idei tevékenységéről és a jövő eszten­dei- tervekről. A Duna-parti vá­rosban hat tudományos egyesü­leti csoport működik, amelyek ezer szakember, munkáját fog­ják össze. Szó lesz arról is, hogy — a kecskemétihez hasonlóan — Baján ugyancsak megalakul a matematikusokat és fizikusokat tömörítő. Bolyai Jar.os nevét vi­selő társulat. . Ezt követően, még a héten a Gyulai Faipari Szövetkezetbe lá­togatnak tapasztalatcserére a me­gyei bútorkészitő üzemek képvi­selői. Október 9-én pedig az Épí­tőipari Tudományos Egyesület tagjai tanulmányozzák a ház­gyári lakásépítkezést. Kecskemé­ten, a Széchenyivárosban. A jelentősebb rendezvények a továbbiakban az idei műszaki könyvnappkhoz kapcsolódnak. A bajai MTÉSZ-klubban 10-én — az országos megnyitóval egyidő­­ben — a műszaki könyvtárakról és a könyvújdonságokról hang­zik el tájékoztató. Hat nappal később Kecskeméten a legújabb kiadványokat felsorakoztató ki­állítás nyílik az automatizálási és gépipari főiskolán. Erre az al­kalomra lát napvilágot az MTESZ Bács-Kiskun megyei Szervezeté­nek időszakos folyóirata, a Mű­szaki Szemle is, amely egyebek között a mérnöketika, a környe­zetvédelem, a gépipari minőség­ellenőrzés kérdéseivel foglalkozik — a jelentősebb eseményekről szóló híradásokon kívül. A mű­szaki könyveket bemutató kiál­lításokra egyébként több üzem­ben — például a BRG kecske­méti gyárában is — sor kerül. Az oktatási bizottság mind­emellett hat előadásból álló tan­­folyamot indít a hónap végén, amely a számítógépek gyakor­lati alkalmazásáról nyújt ismere­teket a résztvevőknek. H. F. Könyv és fürdőkád Jegyzetek egy nagyüzem kulturális életéröl Ha évtizedeken keresztül azt kérdezte bárki idegen a hírős városban merre van a Gépgyár, gyors volt a válasz: a Rávágy téren túl, a halasi út mellett, szemben a temetővel. Azóta mennyit változott itt is a világ! Hol van a Rávágy tér! Hol a régi temető! És hol a Gépgyár! Miért később ZIM-nek hívták, s jelenlegi nevét ma még alig tudják megjegyezni a kecskemé­tiek: Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyára. A század elején kezdett dol­gozni. Azóta többször átszervez­ték, legutóbb nyolc évvel eze­lőtt. A hatvan fővel induló üzem­ben ma ezerkettőszázötvenen te­vékenykednek. A dolgozók egy­negyede nő. Csaknem négyszá­zan harminc év alattiak Ez azt jelenti, hogy bőven találunk itt fiatalokat. Évente kétszázezer fürdőkádat készítenek. Ezeket a világ min­den részébe, harmincnyolc or­szágba exportálják; keresett áruk mindenütt. Egészségügyi beren­dezéseket is gyártanak, évenként huszonnégymillió forintos érték­ben. S hétezer tonna zománcot, ugyanennyi idő alatt. Kilencvenhárom műszaki ér­telmiségi, százkét adminisztratív, négyszáz szakmunkás és hatszáz­­ötvenöt segéd-és betanított mun­kás végzi munkáját naponta a gyár területén. „A szocializmus az emberért van, célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban éljenek, javuljon életük.” Kádár János mondta ezt az MSZMP X. kong­resszusán. És hozzátette még: „A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán.” » Miért írtuk ide e szavakat? Mert célszerű felidézni őket ak­kor, amikor naponta halljuk, hogy egyes üzemekben, munka­helyeken elhanyagolják a dolgo­zók kulturális nevelését a meg­levő igények kielégítését. Vagy nem tesznek meg mindent az igények felkeltéséért. Szerencsére jó példa is van Bács-Kiskun megyében. A Lam­part Zománcipari Művek kecs­keméti gyárában évek óta terv­szerűen és túlzás nélkül állíthat­juk — kitartó szorgalommal fá­radoznak azon, hogy egyrészt a munkahelyen alkalmat teremtse­nek a művelődésre, másrészt rendszeresen szervezzék dolgo­zóikat a városi-területi rendez­vények látogatására. • Studer Béla, a gyár kultúr­­felelőse megnyitja a mellette ülő Varga Imre képkiállitását. Mielőtt részletekről szólnánk, néhány általánosabb adatot ide írunk. 1250 dolgozó közül hu­szonötnek van egyetemi és főis­kolai végzettsége. Az érettségi­zettek száma százhúsz, s e szám egyre szaporodik. Négyszáznegy­venen végezték el a nyolc álta­lános iskolát. Két olyan segéd­munkásuk van, aki analfabéta. Létrehoztak egy száz négyzet­­méteres klubtermet. Ebben he­lyezték el a könyvtárukat is, melynek négyezer kötete ■ van. A könyvek fele a munkahely sajá­tosságainak megfelelően, műsza­ki témájú. Évente hatvan-nyolc­vanezer forintot költenek kultu­rális célra. Az átlagosnál tágasabb, szépen berendezett klubban rendszere­sen összejönnek. Ebben a könyv­tárral, tévével, rádióval, meg egyéb szórakozóeszközökkel el­látott helyiségben több író, mű­vész is megfordult már. Volt ná­luk Soós Zoltán, Ladányi Mihály és Buda Ferenc költő, Mensáros László és Berek Katalin színmű­vész. Bacsó Péter filmrendező, Bálványos Huba festőművész. Túri Endre lűzzománcművész meg éppenséggel otthon van a gyárban; tagja egyik szocialista brigádnak, sőt pártmegbízatást is vállalt az üzem munkásai kö­zött. Ismeretterjesztő előadást is tartanak, főleg a téli hónapok­ban. Szó volt már ennek kereté­ben politikáról, családtervezés­ről. a huliganizmusról, a dohány­zás ártalmairól, s az űrkutatás­ról éppen úgy, mint a gyermek­­nevelésről. E munkájukban a gyár kulturális vezetőit a TIT támogatja rendszeresen. Az elő­adásokat a dolgozók szívesen lá­togatják. Kedveltek az általuk rendezett kiállítások is. Cseh Éva festőmű­vész, Túri Endre tűzzománcmű­vész alkotásait épp oly érdeklő­dés kísérte, mint Meisinger Fri­gyes fotóit, vagy a gyárban dol­gozó fiatal Varga Imre olajképeit. Égy-egy tárlatot olykor három­százan, négyszázan is megtekinte­nek. Persze, ez nem megy magá­tól. Szervezni kell a dolgozókat az eseményekre, felhívni figyel­müket, szíves rábeszéléssel csa­logatni őket. Azt mutatják a té­nyek, hogy eredményesen teszik ezt. íme, néhány dolog még, gyors felsorolásban: élménybeszámoló­kat, szavalóversenyeket' szervez­nek. A legutóbbin például hu­szonhárom versmondó indult. Az Udvaros Béla rendező által ve­zetett modern drámák sorozatban náluk is előadták Ugo Betti: Bűntény a kecskeszigeten című darabját, nagy sikerrel. Házi Ki mit tud-ot, szellemi vetélkedőt, játékos klubdélutánt szerveztek még. a fiatalgk nagy örömére. A városi művelődési ház rendezvé­nyeire is elviszik a gyárban dol­gozókat. Még ma is, több hónap elteltével, emlegetik Jobba Gabi szerzői estjét. Ha a fentiekhez hozzáadjuk, hogy szervezett zenehallgatást szocialistabrigád-vetélkedőt, iro­dalmi színpadi bemutatót, sakk­versenyt szerveztek, s több száz résztvevővel szakszervezeti poli­tikai oktatást, meg gondot fordí­tanak a dolgozók intézményes továbbtanulására, akkor nyugod­tan elmondhatjuk: ebben a gyár­ban fontosnak tartják a munká­sok kulturális nevelését, s tesz­nek is érte •valamit. Nem is keveset. Varga Mihály Tfestvér­mjtak Vili. Iskola a hegytetőn íi«; Gyulafehér­vártól alig 30 kilométerre ha­talmas hegyek emelkednek. Az Erdélyi Érc­­hegység vonu­latai ezek, amelyeket me­redek szurdo­kok, szakadé­kok szabdal­nak fel. A táj gj „nyörű, s egyben félel­metes is, hi­szen a lombos erdőt felvált» fenyvesek fö­lött pucér mészkő-sziklák meredeznek, s csupán gyorsan tova iramló he­gyi patakok csobogása töri meg a csen­det. Rpmán új­ságíró kollé­gám, Aurél Oarga' ide, a „vad” hegyek közé Invitált, hogy megte­kintsük a Re­metei szorost, amely fölött mintegy 600 méter magas­ságban a Tar­kő és a Vultur magasodnak fe­nyegetően. Az utat. megkönnyeb­bítendő, Remete község felé in­dultunk, amelynek már megkö­zelítése sem volt könnyű fel­adat. A nagyon rossz makadám­út szerpentinekben kanyargóit a hegyek között, majd kiért a hegy gerincére, s mi egyre vártuk a • Ólban a tanyai iskola felé. község megpillantását. Kollégám azonban kiábrándított: a köz­ség mindössze az iskolából és a néptanács épületéből áll. A község lakói tulajdonképpen 18 kilométer sugarú körben élnek a tanyákon, amelyek ugyan lég­vonalban közelebb vannak, de megközelítésük nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. S mintha csak. szavait akarná igazolni, az. 1300-as Dacia — amellyel úti célunk felé igye­keztünk — hirtelen megtorpant. Egy fejkendős, idős parasztasz­­szony állította le a gépkocsit, íelkéredzkedve rá. Összébb szo­rultunk, hogy helyet, adjunk a vendégnek. S míg a gépkocsi porfelleget kavarva maga mö­gött Remetére igyekezett, fagga­­tóra vettük az öregasszonyt: hová tart, hol lakik, miből él? — Itt lakom a völgyben — mutatott hátra bütykös ujjúval — ott az a piros tetejű a há­zam. — Ujja irányába néztünk, s kissé meglepődtünk, hiszen az „itt” mintegy 8 kilométerre le­hetett. — A néptanácsba igyek­ezem — folytatta az asszony, — egy igazolást szeretnék kérni. Már nem, vagyunk messze, alig 10 kilométer, de hát így autóval könnyebben odaérek. — Mikor járt Gyulafehérvá­ron ? — Nemrég, amikor a férjem katona volt. Gyalog mentem be a városba... Hogy mikor volt katona? Van annak már húsz esztendeje... Aztán szép-e a vá­ros? — érdeklődött, s míg kí­sérőm néhány mondatban meg­próbálta leírni neki, az asszony csupán léi füllel figyelt oda, látszott nem túlságosan érdekli, az udvariasság volt az, ami a kérdésre késztette. Az iskola,* amely majdnem a hegytetőn áll, kétszintes. Alul a nevelői lakások, felül a tan­termek. Nálunk is nagy gond a tanyai gyermekek kiképzése, ta­nítása. de vajon itt, ahol a gyermekeknek nem öt, de oly­kor 15 kilométert is kell gyalo­golnak a hegyi ösvények kap­tatóin, hogyan oldják meg az is­kolai oktatást? — Ezeknek a hegyen lakó embereknek — mondta Oarga kollégám — nagyon meg kell szenvedniük a tudományért. Az első kétosztályos tanulók na­ponta hazajárnak, ugyanis a szülők nem szívesen hagyják távol éjszakára ' őket. Az időseb­bek számára, s akik túl távol laknak, biztosítunk kollégiumi elhelyezést, bár ez csak korláto­zott számban áll rendelkezésre. Tolmácsunk, aki rtiegyer szak­­felügyelő, K arról beszélt, hogy a leglátogatottabbak mégis ezek a mindentől távol eső iskolák. A hegyi emberek zárkózottak, nehe­zen barátkoznak, az iskolába mégis elküldik a gyermekeket. Télen mindennapos az olyan eset, hogy az apa töri a hegyi ösvényen a hóban az utat, hogy a gyermek iskolába járhasson. Itt, ezen a környéken azonban nem ritkaság a sokszor két em­ber-magasságú hófúvás, a met­sző, csontig hatoló hideg szél. Ilyenkor a gyerekek vagy ott­hon ragadnak, vagy az iskolá­ban várják meg, amíg járhatóvá válnak az ösvények. A tanyák egyébként egymástól olykor 7—8 kilométeres távolságban vannak. S hogy ezt bizonyítsák is, körbe mutattak a tájon és kérték, szá­moljam össze hány házat látok. Könnyű volt, hiszen a hegyek oldalán a délutáni napfényben messzire csillogtak a fehér falú, fekete zsindelyes házak. Az. is­kola bejáratánál állva, mindösz­­szs 15 házat számoltam össze, de kísérőim elmondták, hogy a hegy domborulatai mögött még újabb 15 található ... S míg a felnövekvő nemzedék tanítását, oktatását tárgyaltuk, megérkezett a néptanácstól stop­­•> utasunk. Gyorsan megszerezte az igazolást, s nem is titkolt szán­dékkal azért állt meg mellet­tünk, hátha visszafelé is elvisz­­szúk. Szívesen ácsorgott, amíg megcsodáltuk az alattunk félel­metes mélységben kanyargó utat, ^ mohás, fekete sziklafalakat, s aztán úgy ült be az autóba, mintha ez itt általános közleke­dési eszköz volna. Nem sokkal később megérkeztünk, ahol el kellett válnunk tőle. s ahon­nan „mindössze” néhány kilo­méterre lakott. Amikor megkö­szönte az utazást, szívélyesen hívott, látogassuk meg család­ját, vacsorázzunk nála. Lucullus lakomáját is visszautasítottuk volna, mert egyikünknek sem volt kedve 16 kilométer} gyalo­golni ... Vége Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom