Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 28. Egy nap Madarason A ragyogás mit sem törődik a naptárral: a ősz szokatlan melege távol tartja a ködöket, s a hűvös szeleket. Reggeltől éjfélig ismerkedünk Madaras község életével, az itteni emberekkel. Cseppben a tenger: a faluéban az ország sorsa, minden örömre késztető és elgondolkoztató vonásával. Az itt következő sorok csak halvány vázlatát adhatják annak, amit e viszonylag rövid idő alatt láttunk, hallottunk és átéltünk. Számok Két író-szociográfust (Zám Tibort, Hatvani Dánielt) és egy újságírót láttak vendégül a község vezetői. Pusztai József tanácselnök szavait hallgatjuk. íme, a község számokkal megrajzolt képe: Négyezer-egyszázán 1652 épületben laknak. A lakások egyharmada egyszobás, a többi két-, három- és több szobás. Villany 1489-ben, fürdőszoba csak 140-ben található. (Persze, ha a tíz, húsz évvel ezelőttivel hasonlítjuk össze, másként fogalmazunk: már 140 fürdőszobás lakás van.) A családok kilencvenhét százaléka még nem rendelkezik vízöblítéses W. C.-vel. A 2 ezer 980 felnőtt dolgozó közül 1 ezer 352-en a mezőgazdaságban dolgoznak. S már 465-en az iparban. Ezek az adatok a férfiakra vonatkoznak. A nők közül 573-an a mezőgazdaságban, 182-en az iparban, 178-an egyéb munakörben tevékenykednek. Az egyetemet és főiskolát végzettek száma 56. Az érettségizetteké 133. Könyvek között Révész Mihálvné éppen egy évtizede dolgozik a könyvtárban; öt év óta vezetője annak. Néhány mondatát szó szerint lejegyeztem. — Nagyon szeretem a könyveket, s talán éppen ezért a munkámat is. Boldog vagyok, ha jönnek, és mondják: olyat adjak, amilyet a múltkor. Van, mikor a hatvanéves ember mesekönyvet kér. Kitapinthatatlan, mi van a lelkekben. S ha aztán ez az ember Verne Gyulát, majd Móriczot kér, örülök. — Van ami elkedvetleníti? — Elszomorít, hogy az emberek egy részét az anyagi gyarapodás sokkal jobban érdekli, mint a szellemi táplálkozás. ‘ ^ f ff N A A tóparton 1 Ki hitte volna, hogy Madaras határában ekkora tó van? Priszpa-tó, ez a neve. Két és fél kilométer hosszú, hetven forrása van. Pontyot, keszeget lehet fogni benne. Előkerül egy csónak is egy-kettőre, s akad vállalkozó is, aki kipróbálja a tavon. A Kossuth Tsz területén vagyunk. Huszti József elnökkel és Vécsei László főagronómussal sétálunk a tóparton. 280 hold napraforgó, 100 hold silókukorica, 700 hold őszi mélyszántás van körülöttünk. Büszkén mondják, hogy búzából 24 mázsás átlagtermést takaríthattak be holdanként. Mutatják, hogy jobbról a Latinovi ts-, balról pedig a Puhlbirtok volt régen. Tréfásan megjegyzem: igazi földesuraknak érezhetik most magukat. Nevetnek: ugyancsak sok a tulajdonos; a falu egyik fele. A másik fele a Béke Tsz-ben. Sok a fácán, őz. Néha átszaladnak az úton. Lomhán vonuló felhők alatt harkályok, varjak, szürkegémek. Egy tősgyökeres madarast Bohner Ferencné óvónő nevezte így önmagát beszélgetésünk kezdetén. Ö a községi KISZ-titkár is. Megtudom tőle, hogy Madarason négy alapszervezetben 86 KISZ-tagot tartanak nyilván. Érzik, hogy ez bizony' kevés. — Aki, mondjuk, huszonnégy éves, az falun már öregnek számít. A húsz éven felüliek legtöbbje elzárkózik. De kimegy a divatból az öregek között is a díványozás, a komázás. Ez lehangoló. Eltűnnek a régi hagyományok. — S a fiatalok? — Nehezen bontakoznak ki. Egyelőre még a beatzene a legnagyobb összetartó erő; természetes, hogy ez nem lehet tartós. Nehéz közel férkőzni hozzájuk. Megtalálni a legmegfelelőbb hangnemet, módszert. Szeretnek dolgozni. Legtöbben sokkal inkább társadalmi munkát vállalnak, minthogy részt vegyenek a művelődésben. Ha például színházi előadás van. olyan kevés a néző. szégyenkeznünk kell. Leginkább csak az értelmiségiek mennek el az előadásokra. — Szívesen él ebben a községben? — Amikor Szarvason iskolába jártam, azt gondoltam: soha nem tudnék megszokni ismét falun. S lám, itt vagyok. Szeretek Madarason élni. dolgozni. Hátha még lakásunk lenne! Míg hallgatom őt, elgondolkozom: lám. itt él ez a fiatal pedagógus, akinek nincs saját lakása. a férje Bácsbokodra jár el dolgozni; lenne hát miről panaszkodnia. De ő nem ezt teszi. Azt gondolom: sok ilyen ember kellene. Madarason is, másutt is. A „garabonciás” . Nem boszorkányos ember, „csupán” a latin nyelv olyan ismerője, aki a Magyar Tudományos Akadémia könyvkiadójának is doleozik. Középkori latin verseket fordít magyarra, könyvet szerkeszt, életrajzot ír, magvarázza tudós alapossággal a kódexeket. És könyvet ír egy kincset érő perui kéziratos leletről, melyet századokkal ezelőtt latin nyelven írtak, s tanulmányokat a tudományos-fantasztikus irodalomról stb. Több vaskos könyv fedelén olvashatjuk e nevet: Bognár András. Ö az. aki itt él szülőfalujában. Madarason. Egy faluszéli háztan, a tanyáján, ahogyan ő nevezi. Filozófiai, teológiai, matematikai. szociológiai és esztétikai könyvek között, kedves kutyájával, az udvarán tyúkokkal, kacsákkal. Amikor tanulmányt ír mondjuk a matematika filozófiai problémáiról, két fejezet között kimegy megetetni a tyúkokat, ka• Vécsei László főagranómus. • A „latinos ember”: Bognár András, kedvenc kutyájával. • Révész Mihálync könyvtáros. pálni a szőlőt, megszegelni a kutyaólat. S a szomszédok nemigen értik: ki ez a furcsa ember, s akinél gyakran megfordulnak városi emberek, írók, művészek meg más effélék? S aki bejár a művelődési házba, segít a klubok, művészeti csoportok szervezésében. S aki írja a község múltbeli és jelenbeli történetét? , emberrel, aki, ,,ezt, mondta: — Azt becsülöm benne,1; hogy nagy műveltsége mellett természetes közege neki a falusi élet, az itthoni környezet. tányéros, ő most kezdte el; ismerkedik a zenekarral. Geiger István zenekarvezető — amint Kalmár Viktória művészeti előadótól megtudom — végtelen szeretettel foglalkozik az apró muzsikusokkal. A szülők is hálásak neki, támogatják a munkájában. Az is bizonyítja ezt, hogy a hangszerek egyharmadát a szülők vásárolták, nyqi .kevés pénzen. : Fiatalok es felnőttek Fiatal muzsikusok A szép, tágas művelődési házban a késő délutáni órában próbál az úttörő-fúvószenekar. Huszonhat iskolás gyerek a színpadon; lesik Geiger István zeneoktató utasításait. Némelyik gyerek alig látszik ki a hangszer mögül. Az idén Szombathelyen országos fesztiválon vettek részt, két évvel ezelőtt Egerben. A szünetben kérdezem a kis muzsikusokat, ki miért jár ide. Ilyeneket mondanak: — Én óvodás koromban kezdtem zenélni. Szeretek énekelni is. — Legjobban a fúvószenét szeretem, azért járok a próbákra, meg szerepelni is. — Zenei pályára készülök. Ezt Göttinger Pál hetedikes tanuló mondja. Rigó Józsi pisztonon játszik; már három év óta. Kovács Julika réz-Szép befejezése a tanulságos, hasznosan eltöltött napnak az a klubest, amelyre meghívtak bennünket. Illetve a klubestek; mert kettőt is szerveztek. A művelődési ház földszinti klubjába a helybeli fiatalokat, az emeletibe >a felnőtteket hívták meg beszélgetésre. ötletes szervezéssel úgy történhetett, hogy ezen is, azon is részt vehettünk; egy idő elteltével mi vendégek helyet cserélhettünk. Íme, a néhány szóba sűrített véleményünk: a fiatalok is, a felnőttek is rokonszenvesek voltak számunkra. Elsősorban azért, mert felelősséggel és leplezetlen őszinteséggel szólották községük gondjairól, életükről. Hogy mi mindenről esett szó akkor, az külön cikket érdemelne. Jó érzéssel búcsúztunk el a madarasiaktól. Varga Mihály Ötvenöt évvel ezelőtt Az előzmények ÖTVENÖT esztendő a történelem léptékében figyelemre méltó idő, De méginkább az a szocialista forradalmak századában, amikor a Nagy Október példáján felbátorodva Európa különböző országaiban kibomlanak a vörös zászlók, szétpattannak a bilincsek és a népek elindulnak a történelem kitaposatlan új útján. A ma- 8yar nép ezekben a bágyadtfényű őszi napokban vívta meg polgári forradalmát, amelynek történelmi jelentősége önmagán túl még abban is van. hogy előkészítette a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét. Lapunk három folytatásban (éppen ezért nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkül) mutatja be e forradalmi időszak előzményeit, maid annak eseményeit. Az évek óta tartó első világháború nagy gazdasági ínséget okozott, míg a háború vámszedői milliós vagyonokat harácsoltak össze. Az ország lakosságának többsége éhezett és lerongyolódott. Kecskemét város közgyűlési jegyzőkönyvének tanúsága szerint 1917 májusában nagy tüntetés volt. „Az egyik reggel nagy tömeg asszony jelent meg a lisztüzletek előtt, bár csak két nap múlva lett volna esedékes a lisztjegyek beváltása. De náluk volt az előző heti lisztjegy is. A Kossuth téren a városháza előtt egyre nagyobb tömeg gyűlt össze, s a rendőrség csak este 6 óra felé tudta eloszlatni a tömeget.” A tarthatatlan gazdasági helyzettel kapcsolatosan a szociáldemokrata párt Kecskeméten 1917. angusztus 15-én kiáltványt tett közzé. Ebben a következőket jelzi: „A mai rettenetes megélhetési viszonyok arra indították a kecskeméti szociáldemokrata pártot, felhívja a városi tanácsot, hogy idejében gondoskodjék nagyobb mennyiségű élelmiszer beszerzéséről. s annak ésszerű kiosztásáról. A városi tanács azonban a beadványt ezideig nem tárgyalta, s a bajok megszüntetéséről nem gondoskodott... Munkások, polgárok ! Ez az állapot nem tartható tovább. A teendők megbeszélése végett az iparosotthon kerthelyiségében nyilvános értekezletet tartunk. Legyetek ott mindnyájan, hogy sokaságtokkal kifejezését adjátok a mai állapotok tűrhetetlenségének...” ^ +?,oíTs jrtsrr ."'jy, • 1TÍECSKEMÉT mtié szbéiÓldP mokrata mozgalma erőteljes fellépésével tekintélyt vívott ki magának: Ehhez az országban zajló és egyre radikálizálódó politikai eseményeken túl hozzájárult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme is. A Kecskeméti Újság erről így ír: „Az orosz forda dalom hatalmas lángolása csap elő a bolsevikiek proklamációjából. S éppen ezért — mivel L.eninék gyors békét és földosztást írták zászlajukra, látszik bizonyosnak. hogy ez a forradalom el fogja nyelni azt. ami megelőzte ... Oroszország rettentő vajúdásából a világ megváltásának megszületnie.” Az utókor számára megmaradt dokumentumok még szélesebb körben utalnak az akkori helyzet forradalmasodására. 1918. július 19-én a lajosmizsei jegyző jelentést küld a Pest megyei főispánhoz: „Lajosmizse községe ellátatlan lakossága már több mint két hete kenyér nélkül van, s irodánkat a nap minden órájában ostromolja lisztért, ennivalóért. A mai napon az éhség már annyira gyötörte az 5—6 gyermekű anyákat, hogy valóságos forí adalmat idéztek elő a községházán., s a közigazgatási jegyző irodáját valósággal megostromoltak úgyannyira, hogy délben már csak csendőri fedezettel mehetett haza”. A kiskőrösi járási főszolgabíró táviratilag tett jelentést az alispánhoz Kecel és Kiskőrös népe hatóság elleni fellépéséről. „Keceien 1918. július 30-án mintegy 150 asszony segélyt követelve a községházára berontott, a jegyzőt ököllel fenyegetve, segélyek kiutalását követelte. Kiskőrösön 31-én délelőtt öt kocsi búza lett elkobozva. Midőn a búza a községházára lett szállítva, a piacon levő néptömeg a búza kiadását követelte, s a helyzet oly fenyegetővé vált. hogy a járőr a búzát nem volt képes beszállítani, s a kocsik a búzával együtt eltűntek.” A HATÓSÁGOK ellenállása egyre gyengébb. A háború sok keserve, a temérdek özvegy és hadiárva, a gazdasági élet teljes zűrzavara, az uralkodó osztály a háború hasznán tobzódása, ökölbe szoríttatta a munkáskezeket. Hiába volt az országban a jobboldali szociáldemokrata vezetés „életmentő” taktikázása, a tömegek hangulatát nem lehetett visszafojtani. Készültek megtenni a magukét, s „gyakorolgatták” azt a történelmi lépést, amely forradalmon át a kapitalizmusból egy új társadalmi rend felé vezet.” Kecskemét város közgyűlése éppen ezért 1918. október 30-án egy jelentést tárgyal „a békére való átmenet előkészítésére bizottság” létrehozotala ügyében. „A lehetőség határai között — írja a jelentés — mindent meg kell tenni. s a békére való átmenet zavartalanságát biztosítani. A polgármester a javaslat megvitatására egy nagyobb bizottság alakítását javasolja, hogy abban a különböző társadalmi osztályok képviselve legyenek ... s kéri a helybeli szociáldemokrata pártot felszólítani. hogy a bizottságba 2—3 tagot küldjön ki.” 30-án este a forradalmi események mintegy nyitányaként Kecskeméten a diákság tüntetett a független Magyarország és a Nemzeti Tanács mellett (Budapesten október 25-én alakult). Este 11 órakor a fiatalok a főispánhoz vonultak, aki a Royal Szálló erkélyéről szólt hozzájuk. A város urai megrettentek a munkásosztály és más elégedetlenkedők mozgolódásaitól. A földnélküliek megnyugtatására a Kecskeméti Lapok Földosztás címmel vezércikket írt. „Mindazok a földműves katonák, akik a háborúból visszajövet minden ingatlan nélkül állnak, a várostól egy-egy olyan kisebb földrészlethez jutnak, amelyből tisztességesen megélhetnek.” A VÁROS közgyűlése azonban, amelyben a virilisták foglaltak helyet, még október utolsó napjain is a legteljesebb nyugalom hangján tárgvalt. A közgyűlés napirendjén egyetlen olyan kérdést sem vetnek fel. amelyek tükrözték volna az akkori viszonyokat. azokat az elszánt célkitűzéseket, amelyek a város munkásosztályát eltöltötték. Az események azonban nem sokáig várattak magukra. W. D. (18.) — Utána azonnal nagy félelem fogott el. Az italhoz menekültem. Hűvös, esős idő volt... — Rendben van. de hová ment? — Beültem Domboson a Rózsavirágba. Ez egy presszó. És inni kezdtem. A fizetésem nálam volt. Nem tudom mennyit ittam, majd zárórakor, vagy előtte, már nem is tudom, de úgy hét óra körül elmentem onnan. — Hová ment? — Hazafelé vettem az irányt, de útközben meggondoltam magam. Azt hittem, hogy az Olga meghalt és engem azonnal otthon keresnek maid. Elhatároztam tehát, hogy bújdosni fogok és kiszököm az országból. Pénzem volt. Kérem, én még nem álltam bíróság előtt. — A ruháját hová tette? , — Itt van rajtam őrnagy úr. — Nézze, Jónás. Először azt mondta, hogy őszinte lesz és most már másodszorra akar átverni. Mire való ez? Maga nem ebben a ruhában jött el otthonról akkor reggel. Ezt felesége és a munkatársai is megerősítették. Honnan vette ezt a ruhát. Feleljen! — Én ugye, ahogyan mondtam is, külföldre akartam távozni és a fizetésemből vettem egy öltönyt. A régit pedig eldobtam, pontosabban, elégettem Dombos határában. — Hol vejte ezt a ruhát és mennyibe került? — Énnekem szép keresetem van. November másodikén is kétezer-háromszázat kaptam kézhez. Ezt a ruhát itt vásároltam a Centrum Áruházban, az esetet követő másnapon. Már nem tudom pontosan, hogy mennyibe került, de nem sok pénzem maradt, amikor kifizettem. — És végül is miért mondott le arról, hogy elhagyja az országot? — Tudtam, hogy úgyis elfognak és akkor minek szaporítsam a bűneimet még eggyel. Akkor többet kapnék. Nem igaz? Az asztalon hirtelen megszólalt a telefon. Az őrnagy felvette a kagylót, de — szokásához híven — most sem szólt bele, megvárta, amíg a hívó megszólalt. A hangot megismerte: a hadnagy beszélt. Az őrnagy arca nem mutatott semmi elváltozást, pedig Jónás ersően figyelte. — Igen, ez súlyosbítja a helyzetet valóban. Na, ez aztán a meglepő fordulat. Jó, rendben, köszönöm — és az őrnagy helyre tette a kagylót. Intett az őrnek, hogy elvezetheti Jónást, aki tágra meredt szemmel továbbra is csak az őrnagy arcát fürkészte. Kérdezni semmit sem mert, hanem az őr intésére elindult az ajtó felé. XXVI. Néhány pillanattal azután, hogy az ajtó becsukódott, a folyosón lábdobogással egyidőben kiáltozás hallatszott. — Fogják meg, fogják meg! — ordított valaki és a hangból az őrnagy megismerte azt a rendőrt, aki Jónás Dávidot kikísérte az előbb a szobájából. Azonnal felugrott az őrnagy, fegyverét elővette a fiókból és a folyosóra szaladt. Addigra az irodákból már mindenki kijött. A kapus rendőr éppen egy ügyféllel beszélt, magyarázta neki, hogy kit hol találhat meg, amikor Jónás szélsebesen kirohant mellette az utcára. A rendőr a pillanat töredéke alatt felismerte a helyzetet: fegyverét nem használhatja, mert esetleg sőt szinte biztos, hogy járókelőket találna el. Célozni éppen ezért nem tudott. A világos szürke ruhás alak hamarosan elvegyült az utcai tömegben — piaci nap volt, s ilyenkői; egy világvároshoz hasonlóan zsúfolt a közlekedés a járdákon éppen úgy, mint az utakon. A rendőrségi autó szirénázva vágtázott a menekülő Jónás után, de alig tudott utat törni magának a rengeteg személygépkocsi, teherautó, vontató és kerékpáros között. Néhány járókelő szintén utánaeredt a menekülőnek, noha nem tudták miről, kikről van szó, de hallották a kiáltozást, látták a rendőröket, segíteni akartak. Jónás eszeveszetten futott, nem nézett semmit. Egyik oldalból a másikba, egyik utcából a másikba rohant, s egy ilyen alkalommal éppen egy teherautó kerekei alá futott. A gépkocsivezetőnek annyi ideje sem volt, hogy fékezzen, noha nem ment nagy sebességgel — átgázolt a szürkeruhás emberen. A szirénázó URH akkor ért oda, amikor néhány méterre az az elgázolt ember előtt megállt a jármű. Tömeg verődött össze, s a gépkocsivezető falfehéren lépett ki a vezetőfülkéből. Az eset világos volt, még a legegyszerűbb utcai „ ember előtt is. Látták, ahogyan — semmire isem figyelemmel — a szürkeruhás szabályszerűen a halálba rohant. A teherautó vezetője semmiképpen sem tudott volna megállni, felelősség nem terheli. Ezt a rendőrök is látták, tudták. Jónást a mentő a baleseti sebészetre szállította önkívületi állapotban. Súlyos sérüléseket szenvedett. Az orvosok véleménye szerint azonban túléli a balesetet. Amint rövidesen kiderült, az orvosoknak igaza volt. Két nap múlva Jónás 'magához tért. Menekülése azonban megerősített valamit. Azt a gyanút, hogy, Jónás Dávidnak köze volt Walter Konrad megöléséhez, sőt erősen feltételezhető, hogy ő az egyedüli gyilkos. — Ostoba fráter! — legyintett az őrnagy, amikor közölték vele a hírt, hogy Jónás túl van az életveszélyen. — Elmondta neki őrnagy elvtárs, hogy mit tudunk a lány elleni kísérleten kívül ? — Nem, dehogy, előbb át akartam gondolni a szituációt, éppen ezért engedtem, hogy visszakísérjék a fogdába. Azt sem tudhatja meg, amit maga telefonált hadnagy elvtárs: a lány nem él. Valóban. Amikor az őrnagy asztalán a kihallgatáskor megcsendült a telefon, a nyomozó hadnagy tett néhány szavas, de annál meglepőbb jelentést az őrnagynak. — őrnagy elvtárs, jelentem, hogy a kórház tájékoztatása szerint Sunyák Olga ma reggelre valami szövődmény következtében meghalt. Ugyanakkor a daktiloszkópiai vizsgálat eredménye szerint Jónás Dávid újjlenyomata tökéletesen megegyezik azzal, amit az erdei házban az ótt talált öltöny műanyag nadrágszíján találtunk. Kétségtelen, hogy az öltöny az övé volt — ezek a szavak hangzottak el a telefonba, s erre mondta az őrnagy, hogy súlyosbítja a helyzetet — mármint a lány halála — és, hogy meglepő fordulat. (Folytatása következik.) • íme, a Priszpa-tó egyik része. A meztelen holttest Gál Sándor:
