Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-26 / 251. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 26. PÁRTSZERVEZÉS—PÁRTIRÁNYÍTÁS Döntés és aktivitás Síposné költségvetése • A pártalapszervezetek munkájáról szóló értékelésekben szinte refrénként fordul elő a kritikai megállapítás: az alapszervezetek legfelső fórumain, a taggyűléseken ritkán hoznak határozatokat, s ha mégis, többnyire személyi kérdésekben. Az egyik járási pártbizottságon nemrég talán némi túlzással, de találóan így jellemezték a helyzetet: a pártdemokráciát, a tagságnak a döntésekhez való jogát szinte csak a vezetőségek megválasztására szűkítik le. Régi tapasztalat, hogy a taggyűléseken akkor aktív a tagság, ha oda döntésre érett, döntésre váró kérdések kerülnek. De hozzátehetjük ehhez: ahol nemcsak személyi, hanem egyéb kérdéseket is a taggyűlés elé visznek döntés végett, ott nemcsak a taggyűlésen aktívak a párttagok, hanem azt megelőzően, a döntések előkészítésében is. Ilyenkor ugyanis a taggyűlést megelőzi a sokoldalú tájékoztatás, az eszmecsere, a vita az eldöntésre váró kérdésekről a pártcsoportokban, a vezetőségben. ^ Ahhoz persze, hogy a tagság részt vegyen a döntések előkészítésében, nem elegendő ismertetni, mely kérdésekben kell majd állást foglalni a taggyűléseken. Az alapszervezet vezetőségének kötelessége megadni a tagságnak mindazokat az ismereteket, információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a pártkollektíva érdemben állást foglalhasson. De az aktivitáshoz hozzátartozik az is, hogy maguk a pártcsoportok.— és a kommunisták egyenként is — igyekezzenek tájékozódni, ismereteket gyűjteni, kiegészíteni a kapott információkat a saját tapasztalataikkal. De legalább ennyire fontos az is, hogy egyéni tapasztalataikat ellenőrizzék, vessék össze az általánossal, nehogy egyedi jelenségeket emeljenek az általánosságok rangjára. A kivételes esetekre alapozott következtetések ugyanis tévútra vezethetik á cselekvés módját keresőket. Mindezek együttvéve szükségesek a felelős állásfoglaláshoz, ahhoz, hogy a kommunista érdemben, alkotó módon vegyen részt a döntésekben. • Nem serkenti tevékeny részvételre, termékeny vitára a párttagságot az olyan „döntés”, amely mechanikusan határozattá avatja a taggyűlési beszámolót a vitával együtt, anélkül, hogy figyelembe venné a kritikai észrevételeket, az eltérő véleményeket. A helyes gyakorlat itt az lenne, ha minden érdemi észrevételt külön-külön szavazásra bocsátanának, vagyis a taggyűlés döntene abban, mely javaslatot köteles a vezetőség figyelembe venni. Vannak olyan alapszervezetek, amelyek taggyűlésein a beszámoló és a vita után olvassák fel a határozati javaslatot. A következmény: a tagság mechanikusan megszavazza azt, anélkül, hogy érdemben és a beszámolóval együtt, azzal összefüggésben folytatott volna róla .vitát, s a taggyűlés ily módon értékelné: helyes-e a határozati javaslat, nem szorul-e kiegészítésre. Az is előfordul, hogy olyan határozatot hoznak, amelyről már az elfogadáskor tudni, hogy nem valósítják meg. Máskor meg olyan kérdésekben sem terjesztenek a tagság elé határozati javaslatot, amelyekben nemcsak hogy indokolt lenne a tagság döntése, hanem annak elmaradása súlyosan sérti a pártdemokrácdát. Mindezek a mulasztások nemcsak a taggyűlésen éreztetik káros hatásukat, hanem a taggyűlések után is. A helyenként észlelhető passzivitás, értetlenség, bizonytalanság, tájékozatlanság nemritkán abból ered, hogy kirekesztették a párttagságot a döntésekből, vagy nem tájékoztatták a vezetőség határozatairól, tevékenységéről, elmulasztották megadni a cselekvéshez nélkülözhetetlen információkat, útmutatásokat. Nemcsak a pártdemokrácia szenved ilyenkor csorbát, hanem bizonytalanná válik a végrehajtás is, hiányzik a cselekvéshez szükséges egyetértés, egység, s még azon sem lehet csodálkozni, ha ilyen esetekben lanyhul a párttagság fegyelme is. 0 A pártdemokráciának elemi feltétele tehát, hogy az alapszervezetek taggyűlései minden fontos kérdésben megalapozott, reális, végrehajható, a feladatokat félreérthetetlenül, határidővel és felelősökkel rögzítő határozatokat hozzanak. Helyes lenne, ha ezek nem szorítkoznának csupán személyi kérdésekre, a pártmunkára, a gazdasági munka szervezésének, ellenőrzésének problémáira, hanem elvi állásfoglalásokat is tartalmaznának oly am lényeges kérdésekről, amelyekről az adott közösségben vitatkoznak, amelyekben félreértés, bizonytalanság tapasztalható. A párt politikájának eredményes végrehajtását segíti, ha a kommunisták az alkotó viták után a részkérdésekben is azonos nézeteket vallanak. A folyosó helyett a taggyűlések legyenek a fórumai e vitáknak is. Persze nem arról van szó, hogy minden részletkérdést érintő nézetkülönbségben állást foglaljanak a taggyűlések, de kívánatos, hogy epárttestületeket mind nagyobb mértékben tegyük az ideológiai, politikai viták, az egységes nézetek kialakításának fórumaivá, 0 Vita, döntés, végrehajtás — nagyon jól ismerjük a pártélet e három alapvető mozzanatát. Ha bármelyikből is kirekesztjük az alapszervezet tagjait, az passzív itáshoz, bizonytalansághoz, közönyhöz vezet. Ha viszont mindegyikben támaszkodunk rá, aktív, tettrekész lesz a párttagság, és nem marad papíron egyetlen határozat sem. F. J. Milyen kevés kell az anyai boldogsághoz! — állapítom meg magamban, miközben a leninvárosi otthonában Sípos Károlynét figyelem. Az imént, amikor mérlegre tette a pólyást, aggodalmat olvastam. le az arcáról. S valósággal felragyogott az örömtől, amikor végzett a méréssel. Gyarapodott a baba! — Van már gyakórlatom, igazán tudhatnám, hogy az első egy-két héten előfordulhat némi súlycsökkenés, mégis úgy el voltam keseredve, Óh, de megnyugodtam, hízott hat dekát! — mondja felszabadultan, miután a picit a bölcsőbe helyezi, s időt szakít a beszélgetésre. Közben látom, hogy a szomszédos kis szobában játékai mellől a bölcsőhöz óvakodik a hatéves Peti, s máris az édesanyja mellett teremve újságolja: — Anyu, elaludt, olyan édesen alszik! Néhány perccel később a tankönyve mellől a bölcsőbe pillantó Zsuzsi szakítja félbe a tanulását, hogy újabb helyzetjelentést adjon: — Anyuka, Eszter kinyitotta a szemét... — ö most a központ, Eszterre összpontosul az egész család figyelme. Nagy élmény a gyerekeknek a kis testvérke, ezért tüsténkednek ennyire. Még jó, hogy Márti és Kati éppen iskolában vannak — magyarázza, mintegy elnézést kérőn a gyerekek jövés-menéséért a kislányosan bájos Síposné. Aztán, alighogy megpendítem, hogy az én látogatásom is lényegében a kis Eszterrel van összefüggésben, a feltenni szándékozott kérdésemet maga az ötgyermekes édesanya fogalmazza meg. nyomban választ is adva rá: — Ugye, a családvédelmi rendelkezések hatása érdekli? Nos, én elmondhatom, hogy nagyon örülök! Még feküdtem a szülés után, amikor a férjem hozta a jó hírt, mondván- látod, kifejezetten ránk gondolt a kormány, amikor ezeket, az intézkedéseket hozta. És felolvasta az újságot... A számomra azért nagy öröm, mert a hatszáz forint gondozási segély is nagyon jó. Ekkora családban, mint a miénk, mégis kevés. Amíg az Eszterke nem volt, 10?0 'forint jövedelem jutott családtagonként. A jövő év januárjától esedékes ezer forint gondozási segély viszont már valami! Én februártól leszek gondozásin, tehát már a felemelt összeget kapom. Flusz a három gyerektől kezdve 320 forint családi pótlék, ez 1320 forintot jelent majd havonta. Mint pedagógus, 2190 forintot keresek. Tehát a családi kassza csak 870 forinttal rövidül meg, ezt pedig nem érezzük meg, mert azzal, hogy otthon vagyok, pótolom. — Ezek szerint Síposék már elkészítették az új költségvetést, előkészültek a jövő évi gazdálkodásra — jegyzem meg. A rokonszenves háziasszony nyomban rávágja: — Én mindig számolok. Például, ha a négy gyerek után a napközi ebédet veszem alapul, ez hét forint lenne fejenként, együttesen pedig 28. Itthon én 30 forintból előállítom az ebédet, s így meg van oldva az enyém, és természetesen a férjemé is. A kiadósabb, húsos ételre is futja az 5QV. forint. Tehát bármennyire fárasztó is a reggeli főzés, megéri. Így oldottam meg, míg dolgoztam is. Nálunk nagyon fontos a beosztás. Jön a karácsony, muszáj valamicskét elcsípni a meglepetésre, a gyerekeknek nem szabad érezniök annak a hátrányát, hogy többen vannak. Vagy egy-egy iskolai kirándulás, erre Is gondolni kell, nem maradhatnak itthon, ha az osztálytársaik elmehetnek. Talán emiatt nem tudok ellenállni a piacnak sem. Igaz, az üzlet itt van közel, de a piacon, körültekintő vásárlással mindig meg tudok „fogni” egy pár forintot. Az meg külön szerencsénk, hogy mindkettőnk családja eléggé népes, gyakran kapunk kinőtt ruhácskákat tartalmazó csomagot. Egy-egy kis igazítással ezeknek nagy hasznát vesszük, s így az öltözködésben sem érzik meg a gyerekek. Mert ez is nagyon fontos ... Itt tartunk éppen, amikor az eddig a konyhában foglalatoskodó nagymama lép a szobába megkérdezni valamit. S nyomban utána az iskolából hazatérő kislányok: Márti és Kati köszönnek be. Talpra szökken játékai mellől Peti, és Zsuzsi is előjött a kuckóból, a tanulóasztalkának kinevezett varrógép mellől. — Már csak az édesapa hiányzik — jegyzi meg beszédes, szép szemét végigjártatva a gyerekein Síposné. Jómagam meg önkéntelenül is ezt kérdem: — Hogyan fémek ennyien a két kis szobában? — Jaj, nagyon keservesen! Ez a legnagyobb gondunk. Tíz évvel ezelőtt, amikor három gyerekkel beköltöztünk, nagyon boldogok voltunk. A húszezer forint belépőt — mert szövetkezeti lakás — úgy kellett összekoldulnunk kölcsönbe a rokonságtól. Férjemnek, aki szintén pedagógus, 1400 forint volt akkor a fizetése. Az ideköltözésünk megváltás volt az addigi egy szobához képest, ahol az akkor legkisebb lányomnak csak az asztalon jutott fekhely... Péter fiam már ebbe a napfényes lakásba született. Talán az volt a baj, hogy a négy gyerekkel megelégedtünk ezzel a kicsivel... — mondja Sípos Károlyné lehangoltam — Hogy kell ezt értenem? — Amikor az Eszterke jelentkezett, jártam a tanácsnál, hiszen nyilvánvaló, hogy öt gyerekkel már szorongatóan kicsi ez az otthon. Nagyon elkeserített, most is szégyellem magam, hogy sírva fakadtam, de azt tanácsol*ták, menjek az OTP-hez vegyünk egy háromszobásat... Honnan vennénk rá a félmilliót?!... Gyakran elgondolkoztat: a párt és a kormány intézkedései olyan humánusak, az élet igazi ismeretére alapozottak. Ott azonban, ahol a végrehajtásuk történik, bizony nem mindig érezni ezt az élet-, illetve emberközelséget... Perny Irén Megállítható a szőlő- és gyümölcsültetvények csökkenése Budapesten tanácskozott a közelmúltban az alföldi és a hegyvidéki szőlőtermelő, s a csonthéjas gyümölcsöt termesztő szövetkezetek területi szövetségeinek koordinációs bizottsága. A négy megyében tíznél több szövetség tevékenységét összehangoló, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának irányítása alatt működő bizottságnak Deák István lakiteleki tsz-elnök az elnöke, öt kértük meg, tájékoztassa lapunkat arról, mi foglalkoztatta leginkáhb a bizottság tagjait az utóbbi időben, és a tanácskozáson milyen álláspontot képviseltek. Deák István írását az alábbiakban közöljük. Egymillió karácsonyfadísz • Egymillió darab karácsonyfadísz Karácsonyi ünnepekre készül már a Soproni Vegyesipari Vállalat üvegtechnikai üzeme. December elejére 1 millió darab karácsonyfadíszt szállít a kereskedelemnek. A 60 féle dísz közül 18 új formájú lesz. (MTI-foto — Matusz Károly — KS) A koordinációs bizottságok az elmúlt néhány év alatt több tanulmányt készítettek, vitát rendeztek a fenti tárgykörből. A szőlő- és gyümölcstermesztés gazdálkodási nehézségeiről, jövedelmezőségével összefüggő gondokról tárgyaltak ma az illetékes szervekkel és különböző intézkedéseket Is sürgettek. Örömmel állapítható meg, hogy azóta nyilvánosságra kerültek azok a határozatok, rendeletek, amelyek e két ágazat fejlesztését célozzák. A bizottságok mind a mai napig nehezményezik, hogy észrevételeikre, jelzéseikre lassan, sőt késve válaszolnak, intézkednek az erre hivatottak. Hadd utaljak itt az^ évekig tartó vitára, amely a szőlő és a bor átvételi árának megállapítása körül zajlott le, vagy a két ágazat termelési, feldolgozási, értékesítési együttműködésének kialakulásával összefüggő akadályokra. Számos jogos kifogást emeltek az érdekeltek a szőlő és a bor 1973 évi árának meghatározásával kapcsolatban. Kedvezőtlenül hatott az elmúlt években a telepítés állami támogatásának megszüntetése, mértékének csökkentése. Mindezek végsősoron nem tették érdekeltté a termelőket e két ágazat fejlesztésében, sok helyen el is hanyagolták a telepítéseket. Ennek igazolására említhetek néhány adatot az alföldi borvidék szövetkezeti szőlőültetvényeiről. Ebben a körzetben 1971-ben 93 ezer hektár termő szőlőültetvény volt. 1972 és 1975 között a kivágásra váró szőlőterület az érdekelt megyei tanácsokkal egyeztetett adatok szerint csaknem 26 ezer hektár. Ebből 14,5 ezer Bács-Kiskun megyében van. Ugyanebben az időszakban az alföldi borvidék szövetkezeteiben csupán 4700 hektár szőlőtelepítésre van kilátás. Ily módon 1975. végére e borvidéken 68 600 hektár .termőszőlő lesz. Az ültetvények természetes kipusztulása, valamint a munkaerőhiány mellett bizonyos, hogy az érdektelenség is okozója mindezeknek. Jelentős értékeket lehetett volna megmenteni, ha nem késtek volna az állam részéről a támogatást szolgáló' intézkedések. Itt elsősorban az ültetvény korszerűsítésének támogatására gondolok. | Máig égető gond a kajszi nagyüzemi termesztése. Az úgynevezett kétszintes termőfelületek (szőlősorok között gyümölcsfák) gyorsan pusztulnak, a nagyüzemi kajszi ültetvények pedig a fák betegsége következtében kiritkulnak. Nemcsak Bács-Kiskun megyében hanem másutt is ugyanezek tapasztalhatók, s ennek folytán évről évre csökken az áru mennyisége. Az időjárás alakulása, a késő tavaszi fagy, a jégverés, a szél, mind kockázatossá teszi a kajszi termesztését, s a gazdaságok elég nehezen vállakoznak rá. Más, bortermő körzetben a tőkék gyors és nagymértékű pusztulása aSlította kétségek elé a szőlős gazdaságokat. Mindezekre a kérdésekre a tudományos intézetek még nem tudnak megnyugtatóan válaszolni. Kedvezőtlen az őszibarack fajtaösszetétele. Az exportvállalat és a konzervipar nem szívesen veszi át a fehérhúsú barackot. Éppen ezért örvendetes a baracktelepítés állami támogatása, mert az új ültetvények létesítésénél a keresett fajták telepítését lehet szorgalmazni. A koordinációs bizottságok tagjai egyetértettek abban, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a meglevő ültetvények korszerűsítése az elsődleges feladat; mert itt térül meg leggyorsabban a beruházás. Az új telepítésnél az előrelátás, a megfontoltság, a gondos előkészítés, a korszerű fajták alkalmazása legyen a fő cél. Ä most életbe léptetett rendeleteknek tartósaknak kell lenniük, hogy a gazdaságok hoszszabb távra tervezhessenek. Az alföldi borvidéken a koordinációs bizottság kevesli a szőlőtelepítéshez a 30 százalékos állami támogatást. A telepítésre vállalkozó szövetkezetek javarésze gyenge termőhelyi adottságú. E beruházáshoz szükséges saját anyagi erejük kevés, előteremtése gyakran lehetetlen, a hitel kamatai pedig túl nagy terhet jelentenek a számukra. Ilyen és a fentiekhez hasonló kérdések folgalkoztatták a legutóbbi országos tanácskozás résztvevőit. A vitában elhangzottakról feljegyzés készült, amelyet a koordinációs bizottság az érdekeltek tudomására hoz. A gondok feltárásakor az orvoslásuk útját is megjelölte a koordinációs bizottságok tanácskozása. Megállítható a szőlő- és gyümölcsültetvények további csökkenése. A példamutatás hiányzott A Petőfi Népe október 20-i számának 4. oldalán — ..Védőeszközök’* címmel — képekkel illusztrált ismertetést közöltünk két munkavédelmi eszközről. Ezek egyike az úgynevezett húsipari védőkötény. Ennek legújabb típusát mutattuk be, amely elődjénél, a régi láncköténvnél lényegesen előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezik. Ami a legfontosabb. viselőjének abszolút biztonságot nyújt a késszúrásos balesetek ellen. Amikor hasonló tartalmú tájékoztatást ad a megyei lap valamilyen munkavédelmi felszerelésről, nem az adott eszköz üzleti reklámozása a cél. Hanem mindenekelőtt az, hogy ebből a szemszögből is rajta tartsuk az emberek figyelmét a munkavédelmi szabályok, előírások megtartásán. Mert mint az alábbi szomorú eset is tanúsítja, erről nem győzünk eleget írni, beszélni. Oktober 4-én délben — negyed egy órakor —, alig néhány nappal tizenhetedik születésnapját követően. K. I.. a Hosszúhegyi Állami Gazdaság III. eves szakmunkástanlója többedmagával sertésbordacsontozást végzett. Balján Jagicza Zoltán, jobbra tőle Fang József és vele szemben az asztal túlfelén Várszegi József szakmunkás dolgozott. Védő lánckötény egyikük előtt sem volt! A jelzett időpontban K. I. harmadéves szakmunkástanuló feljajdUIt. — Jaj de nagyon megszúrtam magam! Levetette maga elől a vászonkötényt, s míg a többi ruhadarabtól is megszabadult. a vér ömlött a lár bából. Bal lábán combtőben érte a késszúrás, amely a nagy gyűjtő- és vívőereket vágta át. A baiai kórházba szállították. A súlyos szúrás következményeiként lábát napokkal később, habár mindent megpróbáltak az orvosok, amputálni kellett. Amikor Gróf István, az SZMT munkavédelmi felügyelője a vágóhíd vezetőjét, Huber Györgyöt, K. I. munkatársait. Ladányi József művezetőt. Kostyál Alfréd biztonsági megbízottat meghallgatta, a következőkre derült fény. 15 darab vágóhídi lánckötény mindig készenlétben áll a sóraktárban. Ennek ajtaja nyitva van, s minden dolgozó tudja, honnan vegyék elő a lánckötényeket. ha használni akarják. Csak nem akarták! Amikor a baleset bekövetkezte után a biztonsági megbízott megkezdte a vizsgálatot. elképedve látta, hogy Jagicza és Fang, a két szakmunkás a tragédia után is! iánckötény nélkül csontozza a sertésbordát. Három kötény mögöttük lógott a fogason. _— Nem szoktuk használni — ismerték be, amikor kérdőre vonta őket. Kostvál Alfréd a munkát leállíttatta, és Ladányi művezetővel együtt adta rájuk a védő lánckötényt. Tessék ehhez szólni! Mit mondhatunk? Hogy az ember esetenként olyan gondolkodó lény, aki a más kárán sem hajlandó tanulni. Lehet az üggyel kapcsolatos jegyzőkönyvekben ilyen kitétel, hogy „más személyek részéről bűnös mulasztás nem állapítható még”, meg leszögezhető az „óvórendszabály-mulasztás ténye” mind a dolgozók, mind a munkát irányító vezetők részéről — ez már erre a balesetre nézve eső után köpönyeg. Egy fiatalember féllába odavan. A felügyelő az ügyet az igazgató fegyelmi hatáskörébe utalta. Intézkednek a kártérítés felől; gondoskodnak a csonkult szakmunkástanuló vizsgájáról, felgyógyulása utáni alkalmazásáról. De a lábát nem adják neki vissza. Pedig ha az idősebb szakmunkások példamutatásából megszokta volna. hogy ilyen veszélyes munkáknál, mint a csontozás, mindig vegye fel a védő lánckötényt... Tóth István