Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-03 / 231. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 3. PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNYÍTÁS Pártmunka és várospolitika • A különböző pártszervezetek, pártszervek közül jelentőségük­ben kiemelkednek a városokban működők. A városokban koncent­rálódik a lakosság tekintélyes ré­sze, itt él a munkásosztály zöme, ennélfogva a politikai életben meghatározó szerepet játszanak. A városok fontos gazdasági po­litikai és kulturális centrumok. A termelés vezető ágazata, az ipar és főleg a nagyipar a városokban települ. Itt találhatók a különbö­ző országos vagy regionális irá­nyító szervek, igazgatási hivata­lok. a kultúra ápolásának és ter­jesztésének magasabb fokozatú intézményei, fórumai. Kereske­delmi. közlekedési, egészségügyi szempontból is középpontjai kör­nyezetüknek. A városi életnek ez a sokszínű­sége, gazdagsága már önmagában a közélet csomópontjává teszi őket. Fejlődésük, helyzetük nagy­mértékben befolyásolja, sok te­kintetben meghatározza a vonzá­si körzetükben levő községek, te­lepülések életét, létkörülményeit. Ezért a városok fejlődésének je­lentősége túlnő határaikon, s egy­általán nem érdektelen a közsé­gek, a falvak népe számára sem. A városoknak ez a kiemelkedő politikai szerepe késztette a párt Politikai Bizottságát arra. hogy a közelmúltban külön foglalkozzon az itt működő pártbizottságok, partszervezetek munkájával. Ál­lásfoglalásában meghatározta te­vékenységük továbbfejlesztésé­nek feladatait, amelyek szorosan kapcsolódnak a X. kongresszus és a Központi Bizottság 1972. no­vemberi ülése határozataihoz. A városi pártbizottságoknak nemcsak a politikai szerepük sa­játos. de a politikai munka, a pártszervezetek tevékenysége is sok tekintetben eltérő vonások­kal rendelkezik itt — összetet­tebb, több rétű, mint a községek­ben. Különösen érvényes ez a megállapítás a nagyobb városok­ra. megyeszékhelyekre. • A városi pártbizottságok po­litikai irányító munkájában fon­tos helyet foglal el a várospoliti­ka kialakítása és gyakorlati meg­valósításának irányítása. Gon­dos körültekintés és megfelelő mérlegelés szükséges ahhoz, hogy a különböző tervek és elképzelé­sek kialakítása során a reális szükségletek és a lehetőségek összhangban legyenek. Ez a párt­­szervektől mindenekelőtt politi­kai mérlegelést igényel. A fejlesz­tés a lakosság különböző rétegeit általában nem egyformán érinti, a szükségletek is eltérő módon jelentkeznek és a reagálások is különbözőek. Ezért a várospoliti­ka a szó szoros értelmében poli­tika, amelyben a pártszerveknek marxista—leninista elveken ala­puló osztályszempontokat kell ér­vényesíteniük. Pontosabban szól­va, olyan munkáscentrikus vá­rospolitika kialakítása szükséges, amely egyúttal szem előtt tartja a párt szövetségi politikáját, min­denekelőtt a munkásosztály és az értelmiség szövetségének erősíté­sét. ennek elvi alapjait. A helyes elveken alapuló vá­rospolitika kialakítása és megva­lósítása nem nélkülözheti a kü­lönböző pártszervezetek és párt­szervek szoros együttműködését. Úgyszintén elengedhetetlen kö­vetelménye a párttagság, a lakos­ság rendszeres tájékoztatása, s egyúttal a tájékozódás a reális szükségletekről, azok szociális természetéről, politikai vonatko­zásairól. A kölcsönös tájékozta­tás és eszmecsere teszi lehetővé, hogy a lakosság megismerje a ki­alakított várospolitikai elképzelé­seket. terveket, a megoldásokra kialakított elhatározásokat. • A szükségletek és a lehető­ségek közötti ellentmondás is így válik feloldhatóvá, s így ismer­hetik meg az érdekeltek a célok elérésének feltételeit, amelyek megteremtése sokszor nem kis­mértékben függ a lakosságtól. A várospolitikai kérdések he­lyes eldöntésének és megoldásá­nak nemcsak hangulati vonatko­zásban, a politikai közérzet szem­pontjából van politikai jelentősé­gük, hanem a szükséges társa­dalmi érdeklődés és aktivitás fel­keltése miatt is. Eredményes vár rospolitikát csak a lakosság köz­vetlen és széles körű bevonásával lehet megvalósítani. A tapaszta­latok is bizonyítják, hogy e te­kintetben milyen hatalmas tarta­lékok. még ki nem aknázott erő­források vannak. Ezek feltárásá­ban és ésszerű hasznosításában ugyancsak jelentős feladat hárul a pártszervezetekre, a kommu­nistákra. Az ő aktív részvételük, példamutatásuk nélkülözhetetlen a város fejlesztésére szervezett társadalmi munkában. A városokban folvó pártélet természetesen* sokrétűbb, s ko­rántsem merül ki a várospoliti­kában. A termeléssel, a társada­lompolitikai és pártpolitikai kér­désekkel való törődés és foglal­kozás semmivel sem igényel ki­sebb figyelmet. E pártszervezetek működési területén különböző j fontos intézmények, társadalmi és tömegszervezetek — mozgal­mak találhatók, amelyeket poli­tikailag irányítanak. • Mindezeken a területeken külön-külön is megvannak a sa­játos munkamódszert igénylő fel­adataik. E felsorolás a jelen eset­ben csupán jelezni kívánta azt a bonyolult és összetett tevékeny­séget. amelyet a városi pártszer­vezeteknek végezniük kell, egy­ben érzékeltetve a számukra nél­külözhetetlen figyelem szükséges­ségét. R. I. Szennyeződő szőkébb hazánk II. Szeméthegyek és szikkasztók A szemét tipikusan urbanizációs termék. A haj­dani paraszti világban minden egyes falusi —, illetve mezővárosi — porta „zárt rendszerként” működött: a keletkező hulladék a ház körüli ál­latok, a trágyarakás vagy a búbos kemence közve­títésével tért vissza a körforgásba; egyszerűen és bonyodalmak nélkül. Miután a mezőgazdaságban is külön vált a ter­melés és a fogyasztás, a megye legkisebb fal­vaiban is megjelent a szemétprobléma. A ház­tartások „kivetik magukból” a hulladékot. Elszól-' lítása, összegyűjtése, a körforgásba történő visz­­szajuttatása kommunális feladattá vált. Monda­nunk sem kell, hogy erre sem a falvak, sem a nagyközségek nincsenek berendezkedve. Így a szemét útja ötletszerű, esetleges, s ezáltal követhe­tetlenné vált, amivel összefügg, hogy a legvárat­lanabb helyeken bukkan fel... Egyelőre városaink is csak birkóznak a gon­dokkal. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ba­ján, pár száz méterre a Duna Szállótól, a Su­­govica meredek partoldalát hosszú szakaszon sze­mét borítja. Kiskörös peremén az elhasznált edé­nyek temetőivé váltak a nádas tocsogók, s a nyári aszályt követő kiszáradás „teljes díszében” tarta fel a nem túl áldásos emberi beavatkozást. Sajnosba megyeszékhelyről sem lehet elmondani, hogy a tökély rangjára emelte volna a szemét­­szállítást és -elhelyezést. Még ahol kukajáratok vannak is — szilárd burkolatú utcákon — az edé­nyek ott is egész nap a kapu előtt várják kiürí­tésüket. Az úgynevezett félpormentes járművekkel végzett szemétszállításnak pedig nem sok köze van a higiéniához. Még ennyire sem nevezhető megoldottnak a tá­rolás. A szemétlerakóhelyek csaknem beékelődnek a lakóhelyi környezetbe. Az egyik közvetlenül a kenyérgyár szomszédságában terül el. Arról, hogy milyen látványt nyújtanak, épp a megyei KÜJÁL egyik jelentésében olvashatunk érzékletes jellem­zést: „A nyílt szemétlerakóhelyék látványa undort­­keltő, a szerves anyagok bomlása során keletkező bűzös gázok a levegőt folyamatosan szennyezik, s ez a szemle során is érezhető volt. A rosszul kezelt szeméthalmok legytenyésztő helyekké vál­tak, a kóbor állatok a szerves hulladékokat e he­lyen még inkább szétszórják és így a rágcsálók is rohamosan szaporodnak. A lerakóhelyeket szép számmal látogatják a guberálók is .. A rohamosan halmozódó műanyag hulladékok felszámolása — a körforgásba történő visszalépte­­tése — távlatilag is megoldatlan. Világviszonylat­ban úgyszintén. Egyedüli módszerként az elégetés kínálkozik, ám ezzel csak a légkörszennyezés újabb forrásait teremtjük meg. A bomló háztartási szemét a komposztálással juttatható vissza a termőtalajba, s ezáltal válik hasznosíthatóvá. Remélhetőleg az újonnan kijelölt lerakóhelyen — a Méhesfalu mögött — e mód­szer alkalmazására is sor kerülhet. Nemcsak a szemét, de a háztartási szennyvíz is urbanizációs termék. S bármily furcsa is megálla­pítani, problémává ezt az a körülmény avatja, hogy Bács-Kiskun belterületi lakott helyeinek víz­művekkel való ellátása a befejező szakaszhoz kö­zeledik. A megye J.07 községe (ideszámítva ezúttal a nagyközségeket is), valamint hat városa, össze­sen 90 vízművel rendelkezik. Szorosan társul ehhez az a tény, miszerint csaknem másfél évtizede csa­ládi házak sem épülhetnek fürdőszoba • nélkül. Mindezt egyébként a fokozódó civilizációs igények is követelik... Ám e folyamatnak a fedett szennyvízcsatornák kiépítése a nyomába sem hág­hat. így a háztartási vízhasználat egyensúlyborulá­sának következményei mind súlyosabb kommuná­lis gondokat okoznak. Elsősorban a közegészségügy szintjén. Á többnyire házilagos kivitelezésben ké­szült szikkasztókból ki-kiönt a szennyes lé, annál is inkább, mert a talajban való szétszivárgás jócs­kán „megemeli” a talajvizet. Ily módon a derítő­rendszer egyre kevésbé képes ellátni feladatát. Mindezzel összefügg a talaj nagymérvű szennye-0 Kiskőrösi városszéle... • Már Sflkösdön is megjelent a figyelmeztető tábla. (Pásztor Zoltán felvételei.) ződése, s ez annál is inkább riasztó, mert a csa­ládi házak kertjeiben — falun és városon egyaránt — háztartási szükségletet kielégítő zöldség- és gyü­mölcstermesztés folyik. Addig is, amíg a csatornaépítés — legalább a városokban — nem képes felzárkózni a kommu­nális vízellátáshoz, az elszivárgást megakadályozó gyűjtőaknák építése lenne indokolt. Ezekből a szennyvíz időnkénti eltávolítása szippantó ko­csikkal történik, s így az ilyen fajta géppark jelentős növelése szükséges. De Kecskeméten az eddig megépült csatorna - hálózat is tisztítatlanul juttatja a szennyvizet a Csukásérbe. A kanális oly mértékben eliszaposo­dott, hogy nagyobb esőzések idején nem egyszer „visszaduzzaszt”, elöntéssel fenyegetve a Bajcsy Zsilinszky utcát és tájékát. Az itt-ott még meglevő nyitott belterületi Csatornák puszta létükkel is dacolnak a legelemibb közegészségügyi szempon­tokkal. A megye városainak alig-alig vannak urbanizá­ciós hagyományai. így sokmindent a legelején kell kezdeni. Az arányos fejlesztés elve egyelőre inkább csak követendő eszmény, semmint gyakorlat. Hatvani Dániel. (Folytatjuk.) OLVASTUK A távol-keleti viiek őslakója A Parancsnok-szigetekről visz­­szaérkezett Vlagyivosztokba az a szovjet expedíció, amely a ten­geri vidráknak táplálékot nyújtó bázisok kutatásával foglalkozott. Az évszázad elején a szigetek környékén alig néhány pár ma­radt életben ebből a tengeri ős­állatból, amelyet értéket prém­jéért pusztítottak. Amikor a Tá­vol-Keleten létrejött a szovjet hatalom, a tengeri vidrát az ál­lam védelmé alá helyezték. A mostani expedíció munkája ré­sze annak a széles körű program­nak, amelynek célja az állat élet­módjának tanulmányozása. Szemetes az óceán A kaliforniai egyetem és az amerikai oceanográfiai intézet tudósai a közelmúltban . közös expedíció keretében vizsgálták a Csendes-óceán északi részét. Megállapították, hogy a Csendes­óceánnak ez a része ma már a világ legnagyobb „tengeri sze­métlerakodóhelye”. A nagy meny­­nyiségű vegyi szennyezőanyago­kon kívül ebben a körzetben mintegy 5 millió régi gumicsiz­ma, 35 millió darab műanyagpa - laek, sok millió üvegféleség gyűlt össze. A wodeni bölények Az északkelet-bulgárai Woden természetvédelmi terület nem­csak ritka fafajtáiról híres, ha­nem az 540 szarvast, 600 őzet, 300 vaddisznót, 51 muflont, 4500 nyulat, 600 fácánt felölelő vadál­lományáról is. A terület legér­dekesebb lakói a bölények — szám szerint huszonketten. Bul­gáriában csak itt sikerült a bölé­nyeket meghonosítani. Minthogy nem tartoznak a ..jámbor” va­dak közé, nagy, zárt területen, elkülönítetten élnek. .Számuk egyre gyarapodik, nemsokára „kinövik kereteiket”, — nagyob­­bítani kell az elkülönített „bö­lényparkokat”. Fürdőkád a szekrényben Egy drezdai cég munkatársai kidolgozták a fürdőszekrény ter­vét. A műanyagborítású kád füg­gőlegesen áll egy szekrényben és 80 literes boylert fog körül. Ha tulajdonosa fürdeni szándékozik, kinyitja a szekrényt és lehajlítja a kádat. Elmés szerkezet segít­ségével a 60 kg súlyú kád köny­­nyen válik mozgathatóvá. Hüllő az ágyban Franciaországban sokan tarta­nak hüllőt lakásukban. Alain Bougrain-Doubourg, a hüllők nagy védelmezője, befogadott a házába egy 30 centiméteres kro­kodilfiókát. A hüllő hossza ma már 160 centiméter és gazdájá­val együtt alszik az ágyban, mert ott melegebb,, „van. Egy vasu­tas konyhájában teljesen szaba­don él egy négy méter hosszú óriáskígyó, amely hűséges barát­ja a vasutas gyermekeinek és kutyájának. Régine, az énekesnő, egy alkalommal fellépéséhez óri­áskígyót kölcsönzött, majd úgy megszerette az állatot, hogy meg­vette a kölcsönző vállalattól. • A régi házak... A község jellegét elsősorban a szőlőtermesztés határozza meg. Évi huszonöt-harmincezer hektó bor terem. A tsz különböző versenyeken évek óta eredményesen szerepel. Az idén például hét bor­fajtával indultak; valamennyivel díjat szereztek. Az 1972-ben elkészült hatezer hektoliteres, kor­szerű pince enyhített a tárolási gondokon. Balázs István tanácselnök, kérésemre az új léte­sítményeket sorolja. Tanácsháza, egyik részében a postahivatallal; orvosi rendelő, lakással; szép, tá­gas óvoda; a tsz-ben központi irodaépület; s ha­marosan elkészül az új bolt. Tervezik a zenés presszót, kedveskedni akarnak a fiataloknak. Járjuk az utcákat, nézegetjük a földből gomba­módra kinőtt házakat. Latolgatom: közülük há­0 ... és ilyenek a szépülő újak. nyat ösztönzött éleire a hivalkodás? Hamar el­röppennek ezek a gondolatok. Jóleső elgedettség áramlik szét bennem. Hisz ezek a dolgos, becsü­letes emberek régen a gazdagok földjein gör­nyedtek, s lám most a maguk gazdájaként végzik dolgukat. Újra előlép a kétely: elegendő-e csupán ez? Hisz a művelődés gazdái közönyről, érdektelen­ségről panaszkodnak! A tudat itt is a megválto­zott lét után kullog? Nézzük közelebbről. A művelődési házban nagyterem, KISZ-iroda, tv- és klubterem, meg presszó, mely naponta nyitva tart. Főleg fiatalok látogatják. A nagyterem, s a klubterem legtöbbször üres. Kivéve, ha a té­vében kedvükre való a műsor. Olyankor néha hatvanan is eljönnek nézni Ilyen volt a Hosszú, lorró nyár című sorozat is. Művészeti csoportjuk nincsen. Szakkör is csak egy, a sakkozóknak. Színházi előadást nem ren­deznek. Ráfizetéses, „nem hozza be a kiadásokat”. Táncestet igen, kéthetenként. Ezeket átlagosan hetvenen látogatják a fiatalok. Az idősebbeket nem tudják becsalogatni a mű­velődési házba. Hasonló a helyzet legtöbb közr ségben. A színházi előadások pótlására időnként meghívnak egy-egy népszerű színészt, táncdal­­énekest. Harsányi Gábor, Psota Irén, Hofi Géza és Harangó Teri járt náluk az elmúlt hónapok­ban. Hallhatnánk valamit a terveikről? — kér­dezem Szkenderovics András, művelődésiház-igaz­­gatót. — Rendbehozatjuk az épület külső részét. Ta­valy belül kifestettük. Befejezzük a parkosítást. Szeretnénk ifjúsági klubot, s színjátszó csoportot létrehozni. Tornyai János iskolaigazgató elmondja, hogy öt lantermük van. Tizenegy pedagógus tanít száz­negyvenhét tanulót. Tavaly huszonegyen végeztek a nyolcadikban, közülük tizenheten továbbtanul­nak. Erre az arányra, mely az 1972-es tanévnek pontosan megfelel, jogosan büszkék. Mégis, sajnálják is egyben. A legjobbak men­nek el, s legtöbbször vissza sem jönnek. Sorolják a neveket. Ez orvos, az meg mérnök, amaz köz­gazdász, vagy pedagógus lett; városban élnek 'azóta. — Az lenne a jó — mondja az igazgató —, ha az itteni fiatalok Kiskörösön tanulnának tovább. Könnyen elképzelhető lenne, jó a közlekedés. így szabad idejükben a falujukban lehetnének. De saj­nos, legtöbbjük messze megy innen. Beszél egyéb gondokról is. Napközi kellene. Sze­retnék, ha csak délelőtti tanítás lenne. Nem sze­rencsés dolog, hogy nincs helyi származású ne­velőjük. Javítani kellene az iskolai sportpályát... A tanácselnök ígéri, hogy segítenek, amiben tud­nak. Ha már itt tartunk, szóljunk a község egyéb megoldásra váró feladatairól is. Hónapok óta nincs orvosuk. A régi doktor betegsége miatt kiesett a munkából. Gyenge az ifjúsági szervezet, s egye­lőre nem találják a módját, miként változtathat­nának ezen. Igyekeznek a fiatalokat a községhez kötni, akik közül sokan Kecskemétre, Kiskörösre, Csengődre járnak el szórakozni. Elégtelen a víz­ellátás, s belátható időn belül nem várható javu­lás. Portalanítani kellene a vasúthoz vezető utat, de ma még nem futja rá a pénzből. Néhány pe­dagógusnak lakás kellene; drága az albérlet. Balázs István a járási tanács munkatársa volt, mielőtt megválasztották tanácselnöknek. Van hát elegendő rutinja, ismeretsége, s sok egyéb adott­sága ahhoz, hogy a községnek — melyet már igazán megszeretett — segíteni tudjon. Megértést, türelmet vár a lakosságtól. Itt két év alatt haminchat ház épült, s jelenleg negyvenhat személygépkocsi köti ö^sze az em­bereket a nagyvilággal; meg a vasúti- és buszközr lekedés. Százhatvanhét tévé-antenna emelkedik a tetők fölé, s a rádióelőfizetők száma csaknem két­száz. Az életváltozást, gazdagodást beszédesen hir­detik. És sok minden más még, Mégis: igazuk van a helyi vezetőknek, amikor q beszélgetéskor első­sorban nem a dicsekedni valót sorolják elő, hanem az enyhítésre váró gondokról szólnak, őszintén, nyugodt lélekkel, mint akik tudják: előbb-utóbb úgyis célhoz érnek. Varga Mihály 0 Az orvosi lakás várja új lakóját. Egy délelőtt Tabdin Elhagyjuk Izsákot; az út két oldalán hűvöst ígérnek a sző­lők, gyümölcsösök. A szeptemberi forróság, a „vénasszonyok nyara” levettette velünk a zakónkat, örülünk a késői ragyo­gásnak. Páhi után, mielőtt Kiskőröshöz érnénk, jobbról tábla mutatja arrafelé van Tabdi. Másfél ezer lakosú község. 1950 óta önálló, azelőtt Kiskőröshöz tartozott. Az 560 ház közül 240 külterületi. A szép, új épületek között, s túl a faluszélen, sok a szőlő, gyümölcsös. Tiszták, rendesek az udvarok. Kedvesek, udvariasak az emberek. Ismerkedünk az itteni élettel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom