Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-11 / 212. szám
4 • PIETÖFI NÉPE • 1973. szeptember 11 ■ n DO M Á M • TKCMNIKA Nem kerül milliókba Hidraulikus exkavátor Egyre újabb földmunkagépkonstrukciók születnek, kétféle fejlesztési tendencia alapján: részben uagy teljesítményű óriásgépeket készítenek, részben kisebb teljesítményű, de mozgékony gépeket. A rakodó- és kotrógépek családjában ez utóbbi csoporthoz tartozik a képen látható hidraulikus exkavátor, a szovjet mérnökök egyik új konstrukciója. A lánctalpas jármű 75 lóerős Diesel-motorja fogaskerekes olajszivattyút hajt, ahonnan háromfelé ágazik el a nagynyomású olaj: az emelőkart és a puttonyt mozgató dugattyúkba, illetve a forgóasztalt mozgató hidraulikus motorba. Az exkavátor mindkét lánctalpa külön meghajtású, így akár helyben is megfordulhat. Az exkavátor a legkülönbözőbb föld- és rakodómunkák elvégzésére alkalmas. Ha árkot vagy kisebb gödröt kell ásnia, a gép fordított merőkanállal (puttonynyal) dolgozik. A merítőkanál helyébe markoló-rakodó is felszerelhető, vagy talajgyalu is felerősíthető a járműtestre. Kétszáz kilométeres sebesség A vasúti személyszállítás csak akkor állhatja a versenyt a közúti és légi közlekedéssel, ha jelentősen fokozza a menetsebességet. Két- három évtizeddel ezelőtt még az óránkénti 100 kilométeres sebesség elérése volt a cél, ma viszont a 200 km/óra vagy azt meghaladó sebesség a korszerű szerelvényekkel szemben támasztott követelmény. Rigai mérnökök tervei alapján elkészült a képen látható villamos motorkocsi, amely 14 vagont vontatva, körülbelül ezer utast juttathat céljához 200 km/óra sebességgel. A szerelvény irányítása a lehető legnagyobb mértékben automatizált. A vonatvezető állandó tájékoztatást kap az előtte haladó vonat mindenkori sebességéről és hollétéről, s a vezérlőpulton kigyulladó számok jelzik a számára megengedett sebességet a pálya adott szakaszain. A kocsik ülései kényelmes karosszékek, az utastér pedig légkondicionált. Különös gonddal oldották meg a vonatok hangszigetelését és rugózását is. A sebesség fokozásához azon- oan nem elegendő csupán egyre nagyobb teljesítményű mozdonyokat építeni, a vasúti pálya állapota, minősége is döntő fontosságú. Az óránkénti 400—500 kilométeres sebességet már nem is lehet sínen gördülő, hagyományos konstrukciókkal elérni, hanem csak a lebegtetett, lineáris motorokkal mozgatott megoldásokkal. Távkapcsolat a számítógéppel A számítógépek sokáig csupán a közvetlen gépközeiben levő felhasználók számára voltak elér hetőek, akik ott a helyszínen táplálhatták be a feldolgozandó adatokat, s az eredményeket is csak ott vehették át. Később kidolgozták azokat a rendszereket, amelyek nagy távolságból, adat- átviteli hálózat révén is hozzáférhetővé tették a komputereket. Adatátviteli hálózat céljára a postai telefonhálózatok is megfelelnek, de akár önálló vezeték- rendszer is kiépíthető (ez utóbbi különösen egy nagyobb gyártelepen belül' gyakori). A képen látható készülékegyüttes olyan „végállomás” (idegen kifejezéssel: on-line terminál), amely telefonvonal révén áll összeköttetésben egy központi számítógéppel. Az adatok és utasítások közlésére alkalmas billentyűzet, a kijelző képernyős adatmegjelenítő (amelyen az adatok fényceruzával akár módosíthatók is), a vezérlőegység és a frekvenciamodulátor tartoznak a terminál felszereléséhez. De más egységek is csatlakoztathatók hozzá, például lyukszalagolvasó, írógép stb. Vállalati körökben egyre inkább meggyőződéssé válik: túl igényesek a hazai üzem- és munkaszervezők. A minap is panaszkodik az egyik nagy vegyi üzem vezérigazgató-helyettese: „Nálunk a szervezést jóformán csak méregdrága számítógépek segítségével tudják elképzelni, s lassan oda jutunk, hogy addig, amíg nincs számítógép, szóba sem állnak velünk a szervező intézetek.’ Meggyőződésem, mindez • nem ok nélküli panaszkodás. Valóban úgy fest a dolog, hogy a „profi” szervezők kezdik lebecsülni az úgynevezett „gyalog szervezést” (szakmai körökben használatos ez a kifejezés), vagyis a szervezésnek azokat” a klasszikus módszereit, amikor nem annyira a technikát, hanem a kézenfekvő racionalizálást hívják segítségül. Ezért is figyelemre méltó minden olyan kezdeményezés, amely mögött a gondolkodás, a különösebb befektetés nélkül végrehajtott egyszerűsítés fedezhető fel. Például a Szerszámgépipari Művek esetében. Ez a fiatal, mindössze tízéves nagyvállalat —mellesleg a legjobb exportőrök egyike — úgy szervezte meg a munkáját, ahogy mindenkori lehetőségei megengedték. Mégis jelentős — túlzás nélkül mondható, hogy a vállalat jövőjét biztosító — eredményeket ért el. A SZIM termelését bizonyos ciklusság jellemezte. Kaptak egy megrendelést, mondjuk száz darab esztergagépre, ezt elkészítették, függetlenül attól, hogy a vásárlónak milyen időpontokban kellett szállítani. Ezután hozzáláttak a következő megrendelés teljesítéséhez, s ily módon a vállalat mindig egyetlen feladatra koncentrálta az erőit. A módszer kezdetben hasznosnak bizonyult, de egy idő után észre kellett venni, hogy a ciklusgyártásban rejlő tartalékokat kimerítették. A sorozatnagyságok esetleges növelése sem hozhatja meg a kívánt önköltségcsökkentési, gazdaságossági eredményeket. A tömegtermelés lehetőségeit más helyen, az alkatrészgyártásban keresték és- találták meg. Hozzáfogtak a saját gyártású alkatrészek feltérképezéséhez és kiderült, hogy a lehetőség szerinti szabványosítással," tipizálással rendkívül nagy lehetőség nyílik az azonos alkatrészek különböző típusú gépekbe való beépítésére. Ez a viszonylag egyszerű felismerés forradalmi változásokat indított el a gyárban. Le kellett rombolni az egész eddigi gyártásszervezést, meg kellett változtatni a százezernyi alkatrésztömeg nyilvántartását. Az osztályozás új rendje lehetőséget adott arra is, hogy az új gyártmányok tervezésénél a szerkesztők tudatosan használják fel a rendelkezésre álló alkatrész-garnitúrát. Ezzel sikerült megszüntetni az egyes alkatrészek újra „feltalálását”. Most már csak azt kellett meghatározni, hogy melyik alkatrészből mennyit kell gyártani, s az új rendszer megkezdhette működését. Az egész nem más, mint egy kis gondolkodás, egy ötlet, s annak — igaz, sok munkával történő — következetes megvalósítása. Nem kerül milliókba, de milliókat hozott a konyhára. Más példa; az ország talán legnagyobb lakásépítő üzeme, a 43-as Állami Építőipari Vállalat, olyan bérezési rendszert dolgozott ki, amely — ésszerűségénél fogva — gyorsabb és jobb minőségű munkára ösztönzi a dolgozókat és amely elég egyszerű ahhoz, hogy a brigádtagok voltaképpen maguk végezhetik el a „bérszámfejtést”. A vállalat jelenleg az átlagbérszabályozás módszerét követi, ezt azonban gondos számítások alapján, a termelő egységekre lebontva bértömegként kezelik. Minden elvégzett munka után bizonyos összeget kapnak a brigádok, s ennek nagyságát előre közük a dolgozókkal. Az ismétlődő munkafolyamatokra egy összegű utalványokat adnak, amelyeket rajzzal látnak el, tehát a munkás nemcsak a munkafolyamat leírását, de annak műszaki dokumentációját is kézhez kapja a megbízáskor. A munka elvégzését az építésvezető igazolja. A módszerrel — bebizonyosodott — nagyobb termelési értéket lehet létrehozni ugyanazzal a létszámmal. A termelési egység vezetőinek bizonyos prémiumkeret is rendelkezésükre áll, amelyből — a szokástól eltérően — nem a határidő betartását, hanem az elvégzett munkák minőségét jutalmazzák. Ehhez sem kellett komplikált géppark, nem kellettek méregdrága beruházások. Csak egy kis gondolkodás, egy kis lelkiismeretesség . .. Félreértés ne essék: nem a gépek, a technika, s legkevésbé a számítógépek mellőz- hetőségét igazolják a példák. Éppen ellenkezőleg: ezek a vállalatok felismerték, hogy a számítógépeket sokkal komplikáltabb, összetettebb feladatok megoldására kell igénybe venni. De ezekhez a feladatokhoz csak akkor lehet hozzálátni, ha a vállalatgazdaság egy-egy részterülete már az ésszerűség követelményei szerint működik. A számítógép nem való bérszámfejtésre, vagy alkatrészkönyvelésre. Segítségével a vállalati gazdálkodás komplex folyamatát lehet és kell megszervezni, sőt irányítani. Emellett nélkülözhetetlen a szervezői aprómunka, s ezt lebecsülni nagy hiba. V. Cs. Készül a dunapataji pálinka • A Kecskeméti Szesz- és Szikvízipari Vállalat dunapataji telepén 5 vagonos betontárolókban gyűjtik a szilvát, hogy háromhetes erjedés után megkezdjék a pálinka főzését. Az idén először a termelői főzésre került sor, majd utána a vállalatira. Szilvából mintegy 15, almából 5 vagon mennyiséget főznek. (Szabó Ferenc felvétele) VIHAROK TELIHOLD UTÁN PANORÁMA A szovjet Távol-Kelet A Távol-Kelet a Szovjetunió területének 14 százaléka; több mint 3 millió négyzetkilométer, vagyis jóval nagyobb, mint Nyu- gat-Európa; itt található a Szovjetunió erdeinek 16, a világ erdőkincsének mintegy 3 százaléka. * A szovjet Távol-Kelet bőven ad aranyat és ónt, vasércet és kokszolható szenet, wolframot, higanyt, ólmot, ezüstöt, csillámot, grafitot, tantált, nióbiu- mot... * A Távol-Keleten összpontosul a szovjet energetikai tartalékok több mint 30 százaléka. * A Tenger menti-határtery létén az előző ötéves terv idején 150 nagy ipari objektumot helyeztek üzembe, köztük egy ércdúsító kombinátot, a vlagyivosztoki porcelángyárat. a lipovecki és retv- tyihovszki szénbányát, a nahod- kai olajbázist. * A szovjet hatalom évei alatt 50 új város épült, olyanok, mint az Amur menti Komszomolszk, az örök fagy birodalmában levő Magadan, Nahodka és Va- nyinko kikötők és Rajcsihinszk. * A Távol-Kelet minden tízezer lakosára 160 egyetemi és főiskolai hallgató jut, kétszer annyi, mint Japánban, háromszor any- nyi, mint Angliában és négyszer annyi, mint az NSZK-ban. * A TáVol-Kelet 750 ezer hektárén 8460 traktor, 2860 gabona- kombájn, 4 ezer teherautó segíti a mezőgazdasági munkát, a Ten- germenti határterületen bő termést hoz a gabona, a szójabab, a rizs, a zöldség és a gyümölcs, a szőlő. (APhj - KS) A pennsylvaniai egyetem tudósainak egy csoportja 25 évig tartó megfigyelések után arra a következtetésre jutott, hogy a viharok legnagyobb része telihold után körülbelül 2 nap múlva tör ki. Megtalálták e jelenség magyarázatát is. A Földnek úgynevezett geomágneses „uszálya” van, amely a Nappal ellentétes irányban húzódik. Telihold idején égi útitársunk keresztül halad ezen a földmágneses mezőn és akkor megváltozik e mezőnek a világűrből a Föld felé hatoló részecskékre gyakorolt befolyása. Ennek következtében nagyon intenzíven képződnek viharfelhők. ÜZEMBIZTOS GÉPKOCSI, ÓVATOS VEZETES, *mm casco BIZTOSÍTÁS Az erdő a közönség szolgálatában runk fenyegető réméről”, környezetszennyezésről, modern világot sújtó civilizációs ártalmakról. Riasztó hírekkel, megdöbbentő adatokkal, elvi fejtegetésekkel szinte naponta találkozunk a hazai és a külföldi sajtóban. Egyre világosabbá válik, hogy a Földön az évmilliók során, kialakult és a maga módján állandóan tovább fejlődő biológiai egyensúlyi állapotot hosszú időn keresztül módszeresen nem lehet megbontani. Üjra fe.fejezzük— ha nem is rousscait-i értelemben — a természetet. Hétvégeken autókaravánok vonulnak a zöldbe, folyók, tavak mellé. Mind több szó esik az erdőről, erről az önmagái újratermelő, kellemes környezetet nyújtó organikus egészről. A hagyományos fatermelés mellett egyre fontosabbak az erdő környezetvédelmi, üdülési és egyéb szociális funkciói. Ezeket az új igényeket az erdő csak úgy tudja kielégíteni, ha erre alkalmassá teszik, élnek az adott lehetőségekkel. Az erdő léte önmagában még nem jelenti a feladatok automatikus megoldását, ehhez megfelelő úthálózat, berendezések — padok, pihenőhelyek, védkunyhók —, átalakítások szükségesek. Mindez pénzbe, nagyon sok pénzbe kerül. Itt azonban nemcsak arról van szó, hogy e berendezések létesítése és fenntartása költséges, hanem a fatermelés feltételei is megváltoztak. Minden ilyen beavatkozás csökkenti a fatermelést. A városközeli idősebb erdők általában kedvelt kirándulóhelyekké válnak, bizonyos kor után azonban fenntartásuk már a faanyag minőségi csökkenésével jár, gazdaságtalan, jóllehet üdülésre ideális. Egy-egy ilyen állomány — akár csak tervbe vett kivágása ■ is hosszas viták ■alapja' lehet. A zárt erdők komor hangulatot árasztanak, a kirándulók, pihenni vágyók inkább a szellősebb, világosabb, tisztásokkal tarkított erdőket kedvelik. Népgazdaságunknak viszont fára továbbra is szüksége van. Nem várható el tehát, hogy erdő- és fafeldolgozó gazdaságaink a régiek mellett az ti j feladatokat . gs azok megvalósításának költségeit is magukra vállalják. Annál is inkább nem, mert a tömegek mozgásából származó haszon a népgazdaság niás területén csapódik le; a közlekedési vállalatoknál, a vendéglátóipari egységeknél. És az sem mutatható ki számokkal. hogy a pihenten, kiegyensúlyozottan élő és dolgozó ember mennyivel jelent többet a társadalomnak, mint a fáradt, ideges, városi bajoktól elgyötört társa. A legnagyobb haszon kétségkívül itt jelentkezik. Az erdész társadalom az új feladatokat a pihenni vágyó közönség érdekében — de csakis azzal együtt, annak segítségével — képes eredményesen megoldani. Nem kevés ez a feladat. Nagy gondot okoz az erdőkben megjelenő közönség viselkedése. Nem közömbös, hogy az . üdülők. kirándulók számára létesített berendezések med - dig használhatók. A durva, alig megmunkált erdei bútorok esetében a környezethez való harmonikus illeszkedés mellett nagyon fontos, hogy nehezen rongálhatok legyenek. Gyökeres szemléletváltozás szükséges: a nevelést az iskolában kell elkezdeni. így már korábban kialakítható mindenkiben — a természet ismereten kívül — annak szerotete és megbecsülése. Ezen a téren nagy feladat vár a régi természetbarátokra és természetjárókra is. hiszer elkeli érni, hogy az erdő vendégei rendelkezzenek azzal a természetetikával, amivel a régi természetjárók. Szándékos rongálás esetén pedig szigorú rendelkezésektől sem szabad visszariadni. Bálint Gyula erdőmérnök e« ;5
