Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-07 / 209. szám
I 1973. szeptember 7. • PETŐFI NÉPE • 5 FILMJEGYZET Szülőföldem, hazám Bevallom: őszinte, nagy megrendüléssel néztem végig ezt a különös vonzású filmet, amelyben az volt a legkülönösebb, hogy annyira egyszerű. Egyszer már írtam arról, mennyire meglepett a vietnami „háborús” képzőművészek rajzainak, festményeinek megnyugtató békéje, sugárzó tisztasága. A vietnamiak békés bölcsességétől, emberi méltóságától idegen az, hogy a sebeikkel kérkedjenek, hogy a harc nevében elfeledkezzenek arról, amiért harcolnak: a hazájukról, egymásról, azokról az áttetsző, ragyogó pillanatokról, amikor önfeledten tudtak örülni az életnek, fejük felett a B—52-esek baljós árnyékával. Talán ezért annyira szokatlan nekünk, európaiaknak ez a költőien tiszta, egyszerű film. Megszoktuk, hogy a vietnami háborús tudósítások, kép- és filmanyagok, beszámolók, mindig a rémségeket emelik ki, a borzalmakat hangsúlyozzák, s mert tehetetlenek voltunk, döbbent szánakozással néztük az egyenlőtlen párviadalt. Egy kis nép küzdött halálraszán- tan, egy óriási, embertelen méretű hadigépezettel. Nem volt szükség különösebb politikai tisztánlátásra ahhoz, hogy a kicsinek drukkoljunk, hiszen még a meseben is a szegény ember legkisebb fia kedves a szívünknek, nem pedig a tüzet okádó, hétfejű sárkány. Legfeljebb azt nem értettük egészen pontosan, hogy mitől olyan erős ez a kis nép, miért nem fog rajta száz halál Sémi? JakiböJö \a , jaábeiá A film egy epizódot örökít meg a háborúból: három fiatal katona magáravonja az ellenség figyelmét, hogy elterelje a bombázókat a nagy támadást előkészítő egység feje fölül. A három jókedvű fiatalember boldogon rohan a biztos halálba: nem az őrültek eszeveszett bódulatával, még csak nem is a mártírjelöltek fogcsikorgató elszántságával. Egyszerűen úgy, mint akik pontosan tudják a feladatukat. Azt kell maradéktalanul mondaniuk. ezt kívánja "tőlük az egység, a többiek, az egész nép érdeke, s közben az életükre is vigyázniuk kell, s ez sem pusztán egyéni érdek. Hiszen minden emberre nagy szükség van, minden egyes férfi és nő részére, szívére, karjára, fejére, erejére: így, együtt tudják csak megmozgatni és elhengeríteni azokat a nagy, mázsás köveket, amelyek győzelmük útjában állnak. Az emberi összefogás, a haza- szeretet és az élet szeretetének áradó, megrendítő himnusza ez a film. A „kicsi” reális, jogos győzelmét ábrázolja a gonosz óriás fölött, a békeszerető kicsi népét, akinek a szülőföldje és mindenen győzedelmeskedő élet- szeretete ad mindig új erős, s ez nemcsak erkölcsi, hanem katonai fölényt is, az egyenlőtlen küzdelemhez. Ha a színészek hangsú- lyozottabb játéka, különös hangzású beszéde szokatlan is számunkra, figyelmünket nem tudja elterelni az izgalmakban bővelkedő cselekményről, a dzsungelról, amely valósággal kitapintható, hallható, érzékelhető, az operatőr rendkívül érzékeny kamerájának jóvoltából, a dokumentumfelvételekről, amelyeket mintha most látnánk először, olyan kitűnően építi be saját anyagába a rendező, Búi Dinh Hac. Lehet, hogy lesznek majd, akik nem adnak hitelt a főhős, szinte már emberfeletti cselekedeteinek. Pedig a katona, akit halottnak hittek, s egymaga állít csapdát a gyűlölt ellenségnek, s saját fegyvereiket fordítva ellenük — nem a dramaturg képzeletében, a háború velóságában született meg, s a legékesebb példa rá, hogy a hazáját féltő, s a népe szabadságáért, boldogságáért küzdő ember nem ismer lehetetlent. V. Zs. F. 1EC PRO A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin 4. Hodzsa Ali Szergejev befordult a Sahre- zára. A sugárút széles, aszfaltozott szalagja két sorra tagolta a házak kődobozatit. melyeket már a Harmadik Birodalom építészei emeltek, akik ugyancsak elözön- lötték Iránt. A mecsetek háttérben "látszó kupolái, ai karcsú minaretek élesen elváltak e kincstári jellegű épületektől. Az idő délfelé járt, a nap irgalmatlanul égetett. Egy zöld táblás üzlet előtt állt meg, amelyen szép. arab ligatúra hirdette, hogy itt rövidáruval kereskednek. a bolt pedig Musza Amiráié. Az üzletből ötven év körüli, alacsony termetű iráni férfi lépett ki. jellegzetesen húsos. hosszú orrával hívta fel a figyelmet magára. Ritkuló, hennával festett haja a napfényben bíborszínűnek látszott. — Agai Szergejev, örülök a találkozásnak. A ház. ahová megyünk, itt van a közelben. Ez az üzlet az unokafivéremé — hadarta gyorsan és türelmetlenül elvezette Jakov Vaszilievicset az üzlet elől. mintha félne, hogy belép oda. — Köszönöm a fáradozását, agai Hodzsa Ali. — Öh, semmiség, én nagyon hálás vagyok Gyemidov úrnak. Ha egyszer megkért, hogy segítsek önnek, örömmel állok a rendelkezésére. — Hodzsa Ali hosszas magyarázatba kezdett, miért is lekötelezettje a képviselet gazdasági vezetőjének. Szergejev emlékezett rá, hogy Gyemidov elszegényedett kereskedőként jellemezte Hodzsa Alit, s elmesélte, hogyan tevékenykedik az iráni vállalkozók között, akik kapcsolatban állnak a kereskedelmi képviselettel. Hodzsa Ali a közvetítő szerepét vállalta magára, ami persze nem zárja ki, hogy időnként magának is szerezzen némi árut. A NEP-kor- szakban esztendőkig a Szovjetunióban élt. Iránból importált szárított gyümölccsel kereskedett. Ügyes, vállalkozó szellemű, képzett embernek számított, aki kiválóan elsajátította az orosz nyelvet. Sokat olvasott. ismerte Szaadi. Hafi^ költeményeit. Emlékezetből citálta e művek részleteit. számos közmondást, afo- íizmát használt. — Azt hiszem, meg lesz elégedve, ági Szergejev. A ház gazdája nagyon tisztességes ember. Hodzsa Ali megállt. — Erre jobbra, a sarkon túl — mutatta az ..irányt a karjával. Bekanyarodtak egy mellékutcába. Rögtön az első ház után, VITA Megjegyzések A közművelődés gondjairól című sorozathoz Nemsokára négy évtizede lesz annak, hogy a közművelődésben tevőlegesen is részt veszek társadalmi aktívaként. Tanúja voltam sikernek és sikertelenségnek. Egy-egy kudarc bizony elkeserített és gondolkodásra késztetett. A cikknek sok megállapításával egyetértek, de van amiben vitatkozom a szerzővel. Ugyanabban a községben végeztem 21 évig népművelői munkát, ahol Lezsák Sándor négy év óta, de állítom, sokkal mostohább körülmények között. Nem volt művelődési ház, nem volt színpad, csak az öntevékeny csoportok lelkesedése. Igaz, nem volt tévé sem. Azután megszületett az álmunk: a művelődési ház. Mennyivel jobban ment itt a munka. Volt már fáradhatatlan vezető is az igazgató személyében. Jött egy lelkes ember és tele ambícióval, ismerettséggel, kapcsolatokkal. Nagyszerű, magas szintű előadá' sokat szervezett. Ügy éreztük, hogy szinte felpezsdült az élet. Sajnos következtek a csalódások. Volt úgy, hogy 8—10 ember jött össze. Sokat gondolkodtam, hogy mi ennek az oka. A hibát nemcsak a hallgatókban látom, hanem a szervezésben is. Egy előadás közönségét egy-két ember nem képes megszervezni. Csakis összefogással lehet eredményt elérni, amit az évad utolsó lakiteleki irodalmi estje is bizonyított. Jól mondta Darvas József a nyíregyházi konferencián, hogy meg kell tartani a fokozatosságot. Akit a népmese érdekel, annak ilyen témájú előadást kell tartani, akit a szociológia érdekel: azt ilyenre kell meghívni... Sokkal jobban sikerülnek a klub- foglalkozások, ahol olyan témákkal foglalkoznak, ami érdekli a csoportot. Mielőtt egy előadást tartanánk jó, ha ismerjük legalább néhány ember kívánságát. A jó példa vonz. Ha az intézmény vagy a gazdaság vezetője személyesen is megjelenik egy- egy előadáson, feltétlenül fölfigyelnek rá a dolgozók. Az is bizonyos, hogy egyetlen vezetőnek sem lehet közömbös, hogy milyen a beosztottak művelődési igénye és szintje. Lengyel Pálné tanár (Lakitelek) FOTÓELJÁRÁSOS SZEDŐGÉP A nyomda- technikának a szedés a „szűk keresztmetszete”. A nyomdai előkészítés sokszorosan több időt vesz igénybe. mint maga a nyomtatás. Ma a mélynyomással, vagy ofszet- nvomással kiadott sajtótermékek elkészítésekor a szöveget betűzve szedik ki, majd fotoreproduk- ciót készítenek róla. A legújabb .fotpeljá- rásos szedőgépek viszont közvetlenül filmszalagon adják meg a szükséges szöveget. A Szovjetunióban sorozatgyártásra előkészített fotoszedőgép olyan üvegkoronggal van ellátva, amelyen a betűk negatív fotogra- fikus képe látható. Szedés közben a korong forog, a szükséges betű az optikai rendszer objektívja elé kerül, amely azt a kívánt nagyságban lefényképezi. A berendezés olvan sebességgel dolgozik. melyre a legkiválóbb szedő sem képes a hagyományos mechanikus módszerrel. Az auto- matikát bonyolult elektronikus rendszer működteti. amelynek az oldala még a sugár- útra nézett, szegényes kis épületek sorjáztak magas agyagkerítéssel övezve. Kétemeletes, üvegezett erkélvű ház előtt álltak meg. — Ez az — mondta Hodzsa Ali. — Nincs messze a sugárútiéi és elég tisztességes épület, látja, nem is rejtették kerítés mögé — fűzte hozzá és megrántott egv huzalt a kapu mellett. Valahol az udvar mélyében megrezzent a csengő. Serdülő korú fiú nyitott kaput. Hodzsa Ali közben nyakra-főre dicsérte az ajánlott lakás előnyeit. Beléptek az udvarra. Tömött platánlombok szűrték meg a behulló napsugarakat. Á két kis szobából álló lakást nemrégen tatarozhatták. Utcára néző erkélv tartozott hozzá. A bútorzat ágyból, asztalból és néhány székből állt. A többit a nagy számú falmélyedés helyettesítette: keleti szokás szerint azokban helyeznek el minden holmit, amit máshol szekrényben. fiókban, egyéb alkalmatosságban őriznek. A gazda — egy sovány, postai alkalmazott — zsírpecsétes ruhában, giv-vel a lábán, mélyen hajlongott a vendég előtt. Szergejev csak ezután nézett körül. Hodzsa Ali pedig közölte a lakás bérét, mintha a hallgatag tulajdonos ott sem lenne közöttük. A lakás nem volt drága, elviselhetőnek is tűnt. Szergejev beleegyezett a feltételekbe. — A bánatot is leveszem a válláról — mondta a gazda, képletesen kifejezve örömét a megkötött üzlet fölött. Hodzsa Ali ugyancsak közmondással válaszolt: ..Csak nehogy búzát árulj és árpát adj el!” — A szemem világára esküszöm. Hodzsa Ali. minden rendben lesz! — mondta mélyen meghajolva a házigazda. Szergejev nem sokáig halogatta a költözködést, egy óra alatt át is hozta holmiját a szállodából. Nyomban ezután, két hordár kíséretében ismét megjelent Hodzsa Ali. Egy rádiókészüléket és selyem ágytakarót hoztak magukkal. ez utóbbit Hodzsa Ali azonnal ráterítette az ágyra a régi helyett. A tulajdonos egy asztalkát cipelt be a rádiónak. — Mivel hálálhatom meg a szolgálatát, agai Hodzsa Ali? — kérdezte Szergejev. — Miféle szolgálatot? Ezeket a tárgyakat néhány hónap múlva visszaadja — a köszöneté lesz az én jutalmam. — Nem, agai Hodzsa Ali, nem fogadhatom el ingyen. Így kellemetlen helyzetbe hoz engem. — A jócselekedetért Allah gazdagon fizet — mondta mosolyogva Hodzsa Ali. ön vendég nálunk. A mi szokásaink szerint, kötelességem segíteni. „Ne fogadd el — megsértesz”! Valamikor önök ugyancsak sokat segítettek nekem. Ezek a holmik különben is fölöslegesek otthon. Idefelé jövet azokkal a kereskedőkkel mértem össze magam, akik kiöntözött olajjal áldoznak „Izmam- zagye” kriptájában — és Hodzsa Ali harsányan felnevetett (Folytatjuk.) A haza ügye megköveteli: Tartsunk lépést! (II.) „Én először magyar vagyok, és csak azután internacionalista” — ha ritkán is, de találkozunk ezzel a megnyilatkozással. Akik ezt tartják, nem tagadják ugyan az internacionalizmust, de a rangsorolással válaszfalat húznak a szocialista haza szeretete és a szocialista célokért küzdő más népek becsülése, segítése közé, a szocialista haza és a szocializmus világméretű ügyének szolgálata közé. Hamis, ál-ellentét ez, távol áll az igazi hazafiságtól. Az internacionalizmus eszméje és gyakorlata ugyanis nemhogy ellentétes lenne a hazaszeretettel, hanem szerves, elválaszthatatlan része a szocialista hazafi- ságnak. A szoros egybetartozás alapja az a történelmi tény, hogy a szocialista haza építésének eredményeit nem egyedül értük el, hanem szerepe volt ebben a testvéri szovjet nép felszabadító harcának, anyagi, erkölcsi, politikai támogatásának és a szocialista országok együttműködésének, összefogásának. Az együttműködés, az összefogás alapja a közös eszme, a szocializmus eszméje;'a közös érdek, a szocializmus győzelemre juttatása az egyes országokban ; az elnyomott népek felszabadítása, az egyetemes emberi haladás és béke ügyének szolgálata az egész világon. Hazánkban „és a többi szocialista országban is, a szocialista építés nemzeti keretek között folyik. De a szocializmus sorsa hazánkban — a nemzeti sajátosságok ellenére is — elválaszthatatlanul összefonódik a szocializmus sorsával az egész világon, a szocializmusért küzdő nemzetközi erők összefogásával. A termelőerők rohamos fejlődése, a tudományos-technikai forradalom vívmányai nemcsak lehetővé, hanem szükségszerűvé is teszik a szocialista országok gazdasági integrációját, mind szorosabb együttműködését. A haza ügye ugyanis megköveteli, hogy politikánkban lépést tartsunk a történelmi fejlődés, a haladás követelményeivel, új feltéleleivel. Ezért dolgozni, ezt a célt szolgálni, jelenti a hazafiság progresszív tartalmát, amelyben elválaszthatatlan egységben fonódik össze a hazafiság és internacionalizmus. A nacionalizmus, történelmi múltunk rossz emlékű öröksége sajnos, nem múlt el nyom nélkül felszabadulás utáni történelmünkben, mi több, igazodva a megváltozott feltételekhez, tovább fertőz, nehezíti előrehaladásunkat. A határaink között élő és a határainkon kívülről sugallt nacionalizmus jelentkezési területe és formái sokfélék. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus közé próbál éket verni az a nacionalista felfogás is, amely túlbecsüli a nemzeti sajátosságok szerepét a szocialista építésben, tagadva a szocialista építés nemzetközi érvényű tapasztalatait, ennek folytán a szocialista országok egymásra utaltságát, együttműködésük szükségességét. A nemzeti sajátosságok túlbecsülése — forrása a nemzeti önteltségnek, a nacionalista gőgnek, amely szükségszerűen együttjár más népek és azok munkájának lebecsülésével. De tapasztalni a nemzeti önteltség ellentétét, a nemzeti nihilizmust is. Ennek képviselői nemzeti történelmünknek csak sötét lapjait látják. De még ennél is veszélyesebb, hogy nem hisznek a szocializmus nemzetfelemelő, gazdagító eredményeiben. A nemzetet örökkön elsira- tók, a sorsa felett búsan kesergők nemzeti nihilizmusa is ugyanabból a forrásból, a nacionalizmusból táplálkozik és veszélye is ugyanaz: leszerel, tétlenségre kárhoztat, fékezi a szocialista építő munkát. A nacionalizmus megnyilvánulása az is, ha szembeállítják nemzeti múltunk megbecsülését és a szocialista jelent. Pedig nem volt történelmünknek olyan kora, amikor annyit tettek volna a nemzeti múlt hagyományainak ápolásáért, oly nagyra becsülték volna azokat, mint ma. Erről tanúskodnak felújított műemlékeink, az István király-, a Dózsa György-, a Petőfi-, a Madách-év- forduló alkalmával rendezett, hatalmas tömegeket megmozgató ünnepségek. De a nemzeti múlt progresszív hagyományainak ápolásában ennél is többet tettünk: magunkra vállaltuk és megvalósítottuk azokat a célokat, amelyeket történelmünk nagyjai tűztek elénk: felszámoltuk a haza évszázados elmaradottságát, az elnyomást, a nemzeti nyomort és hazánkat a fej-r lett országok sorába emeltük. A nacionalizmus megnyilvánulása az az „aggodalom”, amely úgy jelentkezik a határainkon túl élő magyarság sorsa iránt, hogy ellenszenvet szít a testvéri, baráti országokkal szemben. A párt mindenkor a lenini elvek alapján ítélte meg a nemzeti kérdést. Ennek megfelelően mindig arra törekszik, hogy a nemzetiségek léte né- elválasztó, hanem összekötő tényező legyen a szocialista országok között. S ehhez hozzátartozik az, hogy felléphessünk a nemzetiségi kérdés mindenféle nacionalista, soviniszta felfogása ellen, amely ahelyett, hogy közelebb vinne, nehezíti a nemzetiségi kérdés megoldását. Nacionalista nézetek, indulatok kapnak helyt abban a mesterségesen szított ellentétben is, amely a népies—urbánus vita keretében jelentkezik. Az egyik oldalon — a népies szárnyon — egyes, valóban égető társadalmi gondokat — mint például a népesedés stagnálása — úgy vetik fel, mintha azok a szocialista út szükségszerű következményei lennének. Nem értik meg a hazánkban végbement történelmi fordulat lényegét, nosztalgiával fordulnak a múlt felé, a megváltozott, . a korszerű életkörülményektől féltik a közösségi életet, a közösségi tudatot; már-már a nemzet pusztulásától félve. Az urbánus szárnyon a másik végletet tapasztalhatjuk: a nemzeti közömbösséget, a nemzeti értékek és sajátosságok egyfajta tagadását. Ez az irányzat szükségszerűen találkozik a nyugati fellazítási taktika konvergenciaelméletével, amely szerint a szocialista és a kapitalista társadalom mindinkább közeledik egymáshoz, míg végül is feloldódnak egymásban. Ez az elmélet táptalaja a Nyugat-imádatnak, a szocialista társadalom morális értékeit, mindenekelőtt a kollektivizmust semmibevevő, lebecsülő individualista magatartásnak. Ez az irányzat is — akárcsak az előbbi — szocializmusellenes, hiszen miközben a tudományos és technikai forradalomra hivatkozik, miközben a fogyasztói társadalmat magasztalja, elhallgatja, tagadja annak veszélyeit, és nem látja, milyen káros g szocializmus viszonyai között a társadalmi gondokkal szembeni közömbösség, az individualizmus. Nem állt módunkban foglalkozni a nacionalizmus valameny- nyi megnyilvánulásával. De eny- nyi is elég ahhoz, hogy bizonyítsuk: mily nagy szükség van a szocialista hazafiságra, az internacionalizmusra, a nacionalizmus ellen folytatott következetes harcban. / F. J. VETERÁN VILÁGÍTÓTORONY Kuba legnyugatibb csücskében, a San Antonio foknál, a Colordo- öböl viharos hullámai mosta magas sziklán emelkedik a Roncali világítótorony. Ez Kuba legmagasabb világítótornya — 1849-ben építették. A 20 méter magasságban elhelyezett reflektor fénye jelezte a Jukatán tengerszoroson közlekedő hajóknak a veszélyes szirteket, a víz alatti sziklákat. Kezdetben olajlámpa világította a tornyot, és speciális óraszerkezet segítségével forgott a megadott irányban. A 20. század elején az olajlámpát villamoslámpa váltotta fel, de maga a szerkezet immár 123 éve hibátlanul működik. Ma a Roncali világítótorony egyre nagyobb jelentőséget kap a tengeri halászat fejlődése miatt. A kubai „Granma” újság közlése szerint a veterán világítótornyot hamarosan rekonstruálják, nagyerejű fényforrásokkal szerelik fel, melyek igen nagy távolságokra is képesek jelzéseket adni. (PRENSA LATINA)
