Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-06 / 208. szám

1973. szeptember 6. • PETŐFI NÉPE • 3 ÉRDEMES MEGNÉZNI Szenegáli ének- és táncegyüttes Dübörög a tam-tam, valósággal felforr, vibrál a levegő, a kezek őrjöngő tanca olyan félelmetes rit­must ver ki a dobok feszes fedelén, ami leginkább a felgyorsuló szívveréshez hasonlatos. A különös hangok feszültséggel telítik a árakozó csöndet, ar­ra ösztönzik, biztatják a táncosokat, hogy a testük­kel válaszoljanak, mozgással ‘fejezzék ki azt, amit a tökéletes átélés ritka nagy pillanataiban éreznek. Régi törzsi szokások elevenednek meg a Fővá­rosi Nagycirkusz porondján. Fiatal lányok kérik tomboló táncban az isteneket, hogy adják meg mindnyájuknak a termékenység örömét, az ányasá- got. Majd ujjongó kiáltozások és féktelen öröm jel­zi: bőséges volt az év, a jótevő eső visszahozta az emberek szívébe az örömöt. Az öröm, az él<jt gyö­nyörűsége árad, tombol az ősi táncokban, ragadja magával a táncosokat és a közönséget. A szenegáli együttes egyik legnagyobb erénye az őszinte átélés, az a természetes és magávalragadó mozgáskultúra, amely játékosan, látszólag kötetlenül, a kialakuló hangulat hatasára jön létre. Mintha valóban ven­dégek lennének egy igazi, falusi ünnepségen, ahol egymással vetélkednek a jókedvű fiatalok: ki tud­ja felülmúlni a másikat? A szenegáli együttes az afrikai kultúra értékeit, szépségeit varázsolja elénk, s az ősi mozdulatok, szavak és dallamok felidézésével Szenegál, a Feke- te-Afrika igazi arcát mutatja meg az embereknek. Legnagyobb erényük, hogy képesek elfelejtetni a díszletet, a színpadra alkalmazást. Igazi hazai föld dübörög a lábuk alatt, mozdulataikat a föld mele­ge, a közös munka öröme táplálja, hangjukon egy egész nép üzen. Művészetükben megelevenedik, s a nézők elé tárul egy afrikai falu teljes élete. És ha az ősi szokások lassan el is tűnnek a mai falvak­ból, a népművészet, mint a legősibb hagyományok őrzője, a legjobb eszköz arra, hogy megismerjük és megszeressük egy távoli földrész népének gazdag érzelemvilágát, kultúrájának ma is eleven, élet­képes hajtásait. V. Zs. ELŐKÉPZŐS MUNKÁSŐR A közelmúltban alkalmam volt néhány előképzős munkás- őrrel beszélgetni. Olvasóink között bizonyára jó néhányan vannak olyanok, akik nem ismerik a szó valódi jelentését: előképzős. Érdemes ezért itt elidőzni egy kicsit. A munkásőr­ség szabályzatai értelmében valamennyi önkéntes fegyveres szolgálatot vállaló munkás, paraszt, vagy értelmiségi fiatal­nak, még mielőtt leteszi az esküt, kiképzésen kell reszt ven­nie, meg kell ismernie a testület szervezeti felépítését, a velük szemben támasztott követelményeket, a kötelességeket, jogo­kat. Az előképzés tulajdonképpen próbatétel, s akinek az egészségé kifogástalan és az előképzésben megfelel a követel­ményeknek, az válhat tagjává a munkásőrségnek. Békés egymás mellett élés és konvergencia A szocialista országok pártvezetőinek legutóbbi, krími ta­lálkozójáról kiadott közlemény hangsúlyozza: „...az egész nemzetközi helyzetben jelentős pozitív változások mentek végbe: mind átfogóbb nemzetközi elismerésre találnak a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei...” Naponta tanúi lehetünk annak, hogyan va­lósulnak meg ezek az elvek a gyakorlatban: a szocialista és a tőkés-imperialista országok között — mindenek előtt a Szov­jetunió és az Egyesült Államok viszonylatában — megállapo­dások születnek konkrét politikai kérdésekben, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítését, a katonai szembenállás mér­séklését, a békés, egyenjogú együttműködést célozzák és ered­ményezték. Szaporodnak az egyezmények a gazdasági, mű­szaki-tudományos, környezetvédelmi problémák kölcsönösen előnyös megállapodásra, bővülnek a turisztikai, kulturális és sportkapcsolatok. • Mindez azt a benyomást kelt­heti — és találkozni nálunk rész­ben ilyen illúziókkal, részben ilyen aggodalmakkal —. hogy a két antagonisztikus társadalmi rendszer lényegét tekintve köze­ledik egymáshoz. A burzsoá pro­paganda céltudatosan táplálja is ezeket a nézeteket: széthinteni a Nyugaton dívó ún. konvergencia- elméletek ideológiai magvait, azt állítva, hogy a békés egymás mellett élés során megvalósuló együttműködés és közeledés a két ellentétes társadalmi rendszer egymás felé haladását (konver- gálását), végső soron összeolva­dását jelenti. A különböző társadalmi rend­szerű államok mai közeledésének (mindkét részről szigorúan osz­tályalapokon álló) gyakorlata és a burzsoá konvergencia-elméletek — különös módon — egyazon tő­ről fakadnak. Mindkettő a békés egymás mellett élés korszakának a terméke, a nemzetközi erővi­szonyok alapvető módosulását tükrözi. A nemzetközi erőviszo­nyok gyökeres megváltozásának következményeként fogadták el ugyanis a tőkés osztály realitá­sokat felismerő körei a békés egymás mellett élés politikáját. Ezt rá kellett, és naponta rá kell kényszeríteni a tőkés országok­ra. S ez azért sikerülhetett, azért tudtuk elvileg elismertetni, a gyakorlatban pedig alkalmaztat­ni velük, mert erőnk kilátásta­lanná tette számukra a háborút, szétfoszlatta reményeiket, hogy kívülről, vagy belülről, katonai nyomással, vagy gazdasági blo- kádal, nyílt, vagy „csendes” el­lenforradalom kirobbantásával megdöntsék a szocialista rend­szereket, , A konvergencia-elméletek is erről a tőről fakadtak, Ezek ugyanis — ha a megoldást ha­mis irányban látják és láttatják is — tulajdonképpen az imperia­lista háborús politika a szocia­lizmus elleni frontális támadás, a katonai lerohanás. és a hideg­háború csődjét ismerik be. Úgy is mondhatnánk: a békés egymás mellett élés történelmi szükség- szerűségének kifejezői. • Mit állítanak ezek a kon­vergencia-elméletek? Azt, hogy a tudományos-technikai forradalom azonos követelményeket és fel­adatokat. azonos problémákat és következményeket hoz mind a kapitalista, mind a szocialista vi­Kovács Lajos, a Kecskeméti In­gatlankezelő Vállalat távfűtési részlegének villanyszerelőjét ez év- elején nagy megtiszteltetés érte, felvették a Magyar Szocia­lista Munkáspárt tagjainak sorá­ba. Régi vágya teljesült ezzel, de amikor a pártszervezet vezető­sége közölte vele, hogy javasol­ják a munkásőrségbe, akkor lett igazán boldog. Miért, honnan e boldogság? — Négy évvel ezelőtt szerel­tem le, szakaszvezetőként a nép­hadsereg kötelékéből. A katonai szolgálat alatt kétszer szereztem meg a Kiváló címet, s azóta sem hagytam abba a katonai tudomá­nyok művelését. A Magyar Hon­védelmi Szövetség tanfolyamain vettem részt, mindig is szerettem a szervezettséget, a fegyvereket és ezért esett jól a kétszeres megtiszteltetés. Nős vagyok, s ezért a feleségemet is, megkér­deztem. mi a véleménye arról, hogy jelentkezem a munkásőr­ségbe. Jónak látta, támogatta el­határozásomat, s bár van egy két és fél éves kisfiúnk, akire délutánonként én vigyázok, szü­leim a szolgálat idejére átvállal­ták. Mit jelent egy 28 éves fiatal­embernek a munkásőrség? Kovács Lajos nagyon természe­tesen, emberien fogalmazta meg válaszát. Számára, csakúgy mint a többi munkásőr számára a tes­tületbe való jelentkezés, a mun­kában, kiképzésben való részvé­tel a haza, a néphatalom fegy­veres szolgálatát jelenti. — Azzal, hogy munkásőr let­tem, nem lesz több fizetésem, nem származik belőle sem erköl­csi, sem anyag hasznom. Inkább több lemondás, éjszakázás, fizikai megerőltetés vár rám, de szíve­sen csinálom. Édesapám húsz éve szakmunkás, tőle is megkér­deztem, jól határoztam-e? Nem azért tettem, mert nem voltam meggyőződve erről, hanem mert az idősebbek nemcsak a szívük­kel, de a fejükkel is „gondolkod­nak”. Édesapám csak annyit mondott: helyesen cselekedtél, s ha szükség van a szolgálat ellá­tásához a mi segítségünkre, mi melletted állunk. Kovács Lajos munkásőr az elő­képzés során már tapasztalta, hogy rtéméká'kháreáSzátí, fegy­verzeti ismereteket szerez a mun­kásőrségnél, hanem lehetősége kínálkozik a politikai tudásának gyarapítására is. Ezt, az itt szer­zett ismeretek birtokában nyil­ván jobban tudja képviselni a szocialista címért küzdő brigád­jának érdekeit, nevelheti, oktat­hatja társait. S a munkásőrség­ben? A szakmai, a harckiképzési felkészülésen túl is jó barátokat talál, s olyan elvtársi közösséget, amelyre régóta áhítozott. Gémes Gábor lágban, s ezért a két társadalmi rendszer útjai egymás felé tarta­nak. A kapitalizmus technikai­gazdasági módszereit alkalmazza a szocializmus. — A szocializmus „jó vonásait”, a központosított tervezést, a nagyobb szociális gondoskodást stb. pedig átveszi a kapitalizmus. Így aztán egyik behatol a másikba, s ebből a „há­zasságból” megszületik valamifé­le új társadalom, amelv sem szo­cializmus nem lesz. sem kapita­lizmus. Hogy mi lesz? Egy meg­foghatatlan. ködös, de összes lé­nyeges kategóriáiban inkább a tőkés rendszerre emlékeztető „modern ipari társadalom”. • Mint látható, ez az elmélet már nem tagadja teljesen a szo­cializmust. elismeri nemcsak lé­tét. hanem azt is. hogy van mit átvenni tőle. mert bizonyos prob­lémákat csak ez a rendszer tud megoldani. Ennek ellenére a kon­vergencia-felfogás nem kevésbé veszedelmes — éppen tetszetős csomagolása miatt —. mint az imperializmus más módszerei a szocialista országok aláaknázá- Sára. Először is ez az elmélet azt su­gallja, hogy a szocializmus soha­sem győzheti le a ka^’^alizmust — nincs is rá szükség, hiszen a két rendszer nem kibékíthetet­lenül ellentétes, hanem csak elté­rő, vagyis elemei egymásba ol­vadhatnak, és egymásba is kell olvadniok. Tagadja tehát, hogy a szocializmus megdönti és tör­vényszerűen felváltja a kapita­lista társadalmat. A két rendszer — különösen a kibontakozóban i"”ő tudományos­technikai forradalom idején — sokmindenben találkozhat egy­mással. hasonló fázison mehet át. De ez nem változtat lényegükön: azon, hogy az egyik a magántu­lajdon. a kizsákmányolás, a pro­fitra termelés társadalmát igyek­szik konzerválni, a másik pedig a termelőeszközök társadalmi tu­lajdonának. a kizsákmányolás megszüntetésének, a társadalom tudatos fejlesztésének alapján az osztálvnélküli. kommunista tár­sadalom felé halad. A konvergencia-elméletből lo­gikusan következik, hogy „nincs szükség” a szocialista forrada­lomra. el kell vetni a forradal­mi harcot, sőt egyáltalán az osz­tályharcot. Miért is kellene egy­más ellen harcolniuk osztályok­nak. amikor — mondják — kö­zös az érdekük: egy „modern ipari”, egy „jóléti, fogyasztói” társadalom megteremtésére. Együtt kell tehát küzdeniük —. persze nem a kapitalizmus meg­döntéséért. hanem „tökéletesíté­séért”: a szocializmusból átvett, „jó, használható” módszerekkel kell „feljavítani” a kapitalizmust. Mert ez a „modern ipari társa­dalom” félreérthetetlenül és alap­vetően tőkés jegyeket visel ma­gán : hiszen ezeknek az elméle­teknek a hirdetői a tulajdont csak magántulajdon, a termelést csak piaci viszonyok formájában tudják elképzelni. E felfogás alapvető ideológiai célja tehát, hogy elmossa az osz­tálylényeget, elaltassa az osztály­szemléletet. és az osztálybékét hirdesse. Ezért tagadja a mun­kásosztály vezető szerepét, sőt kétségbe vonja a munkásosztály létét is. A proletár forradalom helyébe az „elit forradalmát”, a proletárdiktatúra helyébe a tech­nokraták uralmát” állítja. Tagad­ja az osztályszemlélet jogosságát olyan kérdésekben is. mint az ál­lam. a hatalom problémája. Azt bizonygatja, hogy az állam, a ha­talom jellege, funkciója mindkét társadalmi rendszerben ugyanaz. Az osztályszemlélet felszámolá­sára irányuló törekvés jelentke­zik az ún. ideológiamentességben is. A modern korban — mondják — a technika, a tudomány, a mű­vészet egyforma bármely társa­dalmi rendszerben: nem szüksé­ges tehát ideológiával, politiká­val törődni, ió szakemberré kell csupán válni, az ideológia ma­radjon csak a politikusoké. • És innen már csak egy fél lépés a fellazítás politikájáig. Mert ha a két rendszer úgyis ösz- szeolvad. ha csupán „tanulnunk kell egymástól”, akkor nekik — így értelmezik és teszik — „jo­guk van” beleszólni a szocialista országok dolgaiba, „megtanítani” minket arra. mi is a szocializ­mus. számonkérni tőlünk, hogyan valósítjuk meg a marxizmus ta­nításait. és arra ösztönözni a szo­cialista országok dolgozóit, hogy a marxizmus cégére alatt vala­miféle „liberalizálást” követelje­nek. „Általános emberi eszmé­nyek” nevében próbálják kikez­deni a létező szocializmus alakuló erkölcsi világának normáit, pél­daként állítva a kispolgárt élet­ideálokat. életvitelt, magatartást; a „jólét társadalmának” azonnali megteremtését követelik a szocia­lista országok dolgozói számára, a „fogyasztói” szemléletet propa­gálják, a szerzés, az önzés, a bir­toklás mohóságát igyekeznek be­léjük plántálni. Ezért egyik konvergencia-elmélet sem puszta teória, nem elvont ideológia, hanem olyan ellenséges eszmeáramlat, amely ellen világnézeti-politikai érvekkel, gyakorlatunk tökéletesí­tésével szüntelenül harcolnunk kell. Láng György Magyarok szálláshelye EZT LÁTTAM A VIT-EN Berlini látogatásunk előtt né­hány órát Lipcsében töltöttünk. Míg a Népköztársaság útjához hasonlítható széles utcákon a nagy forgalomtól szinte lépésben haladva parkolóhelyet keresett a gépkocsi vezetnék, a tolmács alig győzte fordítani a német idegen- vezető — akit magyarosan Kar­csinak szólítottunk — szavait: — Előtted hosszú embersor kí­gyózik, mögötted szaporább lé­pésekre biztatnak, a sorból félre­állni nem lehet, nincs más vá­lasztás: egy szuszra kell felmen­ni 539 lépcsőn. Ennyi lépcsőfok vezet ugyanis a Népek Csatája monumentális emlékmű tetején levő kilátóhoz. Mielőtt a 30 fokos kánikulában felmentünk volna a 93 méter magas épület tetejére, meghall­gattunk egy érdekes tájékozta­tót. 1914-ben, a Napóleon' serege elleni csatában 110 ezer ember halt meg itt. A négy napig tartó véres küzdelemben Napóleon hadseregéből 60 ezer katona vesz­tette életét. Az emlékművet a németek 15 évig, 1898-tól 1913-ig építették. Mint már korábban említette, a kövek nagy részét a Grimma melletti bányából szállí­tották ide. A kupola alatti hatal­mas csarnok közepén elhelyezett koszorú körül kőszobor-katonák állnak díszőrséget. Az emlékmű középső részén négy, egyenként 20 méteres szobor az erőt, a nép erejét, s a halált szimbolizálja. Fent a kilátóból elénk tárult az NDK második legnagyobb vá­rosa, a 600 ezer lakosú Lipcse. Az emlékműtől nem messze, új, 30 emeletes épület magaslik ki a környező házak közül. — A Marx Károly Egyetem — mutatja egy szemüveges, nyurga fiú, akiről eddig nem is sejtet-, tem, hogy magyar. — Turista vagy? — Nem, itt dolgozom — ma­gyarázta. — Lipcse mellett egy kis városban lakunk, látogassa­tok meg bennünket. Este 6-ra,_beszéltük meg a ran­devút a magyar kolónián. Aztán tovább folytatta az' „idegenveze­tést” : — Lipcsében 20 ezer egyete­mista tanul, orvosi, jogi, bölcsé­szettudományi, természettudo­mányi, szín- és filmművészeti valamint képzőművészeti fakul­tásokon. A Marx Károly egye­tem új épülete 1972-ben ké­szült el. A már meglevő 20 kol­légium mellett pedig most öt új diákotthont építenek. Lipcsében az egyik legnagyobb élményünk Hermán Rauh egy­kori nyomdájában tett látogatás volt. Amint beléptünk, a világ minden országából gyűjtött több­ezer jelvényt pillantottunk meg, amelyekből egy hatalmas, ötágú csillagot készítettek. A csillagban két KISZ-jelvényt is találtunk. A két helyiségből álló nyom­dában készítették 1900-tól ille­gálisan az Iszkra első számait, melynek mint ismeretes. Lenin volt a szerkesztője. A 8—10 ezer példányszámban megjelenő újság betűit, kézzel szedték a nyomdá- dászok, naponta 14—16 órát dol­goztak a cirillbetűs lap előállí­tásán. A nyomdagép gázmotorral működött, amely az akkori idő­ben modernnek számított. Egy­szerre két oldalt tudtak nyomtat­ni a gépen. A vendégkönyvet lapozom. Évenként több tízezren keresik fel a múzeummá alakított nyom­dát. A 60-as években Kádár Já­nos is ellátogatott ide. Estefelé érkeztünk a magyarok egyik szálláshelyére. Kollégium­hoz lehetne hasonlítani a két­ágyas szobákat. Egy közös elő­szobából két-három külön bejá­ratú szoba nyílik. A konyha, s a fürdőszoba szintén közös. A fa­lak „magyaros módra” dekorál­va: a Film Színház Muzsikából kivágott színészképek, mozipla­kátok, gépkocsireklámok. — Gyakran jártok haza? — Évenként kétszer, háromszor — mondta a nyurga szemüveges fiú, akiről már közben, bemutat­kozáskor megtudtam, hogy Juhász Jánosnak hívják, Zalaegerszeg­ről jött, szakmája lakatos. — In­nen nem messze, a lipcsei üzem egyik telepén dolgozunk. Az épü- letekhéz nyílászáró szerkezeteket készítünk. Havonta 500 márkát keresek, de sokat túlórázunk. Ezért természetesen külön fizet­nek. Ha „ráhajtunk” a munkára, elérjük a 600—650 márkát. A te­lepen 40-en vagyunk magyarok. Bács-Kiskun megyéből ketten is dolgoztak itt, de már hazamen­tek. Közelebbről nem ismertem őket, azt hiszem bajaiak voltak. — Sokat segítettünk a berlini fesztivál előkészítésében — vette át a szót Dinnyés Feri, aki Bu­dapestről jött az NDK-ba dol­gozni. — Az üzem FDJ szer­vezete megkért bennünket, hogy társadalmi munkában hegesszünk transzparenstartó állványokat. Két hét alatt 120 állványt készí­tettünk, amelyeket Berlinbe szál­lítottak. Jutalomból két magyar kollégám utazhatott a berlini fesztiválra. Későre járt, javasolták ne foly­tassuk utunkat, aludjunk a szál­láshelyükön. Elfogadtuk a meg­hívásukat, hajnalban indultunk tovább, Berlinbe. Tárnái László ► A Népek Csatája emlékmű Lipcsében. • Kőszobor katonák állnak díszőrséget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom