Petőfi Népe, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-25 / 224. szám

1973. szeptember 25. • PETŐFI NÉPE • 5 NY ELVŐR „Édes szőrű móka” Hangutánzó szavaink fejlődését nézve azt kell megállapítanunk, hogy már az ősi alapszókincsből is hoztunk néhány ilyen szót, és nyelvünk fejlődése folyamán ál­landóan keletkeztek újabbak is. AI kódexek korában nem sokat jegyeztek fel, de a XVI. század­tól kezdve tömegesen jelentkez­nek. Közülük sok bizonyára az alapszókincsig megy vissza. A hangutánzó igék mellett a legrégibb feljegyzésektől kezdve találunk főneveket és mellékne­veket is. Ezek többnyire elvonás­sal keletkeztek. Ősi eredetű sza­vaink közé vehetjük a fúj, fo­lyik és fakad igéket. Mind a há­rom „f” mássalhangzóval kezdő­dik, amely az ősi finnugor p-re megy vissza. Ennek a hangnak ma is nagy a hangutánzó jellege a szó elején és a szó belsejében is (paskol, pisszen, pöfög, rop­pan, cseppen). A folyik ige az ugor korig megy vissza. Eredetileg az evező­csapások és a csónakhoz ütődő vízcsobögás hangját utánozta. A fakad ige finnugor eredetű. A ro­kon nyelvekben megreped, árad, felfakad, felkel (a nap), szétpat­tan a jelentése. A magyarban olyan hangjelenséget utánozha­tott, mint a pukkad, pukkaszt. Az alapnyelvi hángrendi kettős­ségnek is megvannak a nyomai, e szóhoz tartozik a feked és a fekély is. A fúj ige megy vissza legmesszebbre, egészen az uráli korig. Régiségét bizonyítja sok származéka: felfuvalkodik, fu­vallás, fuvallat, fuvalom, fújtató, fúvóka, Sőt fohászkodik szárma­zékát is meg lehet magyarázni: az eredeti fújkál, vagyis sóhaj­tozik jelentésből fejlődött ki az istenhez imádkozik jelentés is. A holló szó is az uráli korból származott. Ma már nem érezzük hangutánzó jellegét, de alapigéje a madár hangját utánozhatta. Ta­nulságos réce és gége szavunk eredete is.' Mindegyik állathangot utánzó szóból ered. A réce kelet­kezéséhez tudnunk kell, hogy ré­gen a kacsa hangját a receg igé­vel fejezték ki. A légcső, nyelő­cső jelentésű gége pedig-a ludak kiáltozását utánzó szóból eredt. Gégereznek a ludak, gegegnek a vadludak — mondták régen. Ezek a szavak összefüggnek a gágog, sőt a gőgicsél igével is, ez utóbbi származéka a gőgös és a gőg. A gége tehát úgy keletkez­hetett hogy egy hangot utánzó szót vittek át a hangképzés szer­vére. A gólya nevét is hangutánzó szóként tartjuk nyilván, de csak akkor érezzük a hangutánzó jel­leget, ha isrherjük a gólya ere­detibb régi elnevezéseit (gagó, gagólya, góga, gogó). Érdekes a mókus szó magya­rázata is. Balassi Bálint a szép lengyel Hannuskáról írta: „Friss szép fehér póka, / Édes szőrű mó­ka, / Porcogós Annóka, / Szerel­memnek oka”. A móka szövegkör­nyezet alapján állatot jelent, ahogy a póka is (a pulyka szó régi alakja). A költő a rím kényszeré­vel a pulyka szép fehérségét és a mókus kedvességét hozza kapcso­latba a porcogós Annókával. A móka, mai alakja mókus. A móka — mókus kapcsolat érthető a kutya — kutyus, cica — cicus alapján. A mókus tehát mokogó hangjáról (mok mok) kapta a nevét. Kiss István PÁLCAÜTÉS A NYÚJTÓ FELTALÁLÓINAK Üdvözöljük az új tornaórákat Iskola, könyvtár, művelődési otthon ból is az igazi küzdelemhez nél­külözhetetlen, játékos kedvtől fűtött akaraterő. No persze, azt sem hallgatja el az a bizonyos régi tornász­kedvű korosztály, hogy a szer­tornához — igen kevés kivétel­től eltekintve — csupán közép- iskolások jutottak hozzá. Azaz a mai középiskolások létszámával is összehasonlítva, kiváltságos kisebbség. De ha felfedeztük annak az emberfejlesztő hatását, a mai összehasonlíthatatlanul gazda­gabb lehetőségek birtokában, rö­vidlátás volt ezekkel nem élni. Mert az „eredmény”-t nem egy­szer meghökkenve tapasztalhat­tuk fiaink, lányaink jelentős hányadánál. Amikor tudniillik még az utóbbi esztendők vétke­sen lecsökkentett tornaóraszá­mát is „terhesnek, fárasztónak” tartották. Bele se szerethettek a tornába. Nézzen körül kiki a saját családja táján. Hány, egyébként jóhúsban levő, egészséges gye­reket „úgy kell lökdösni”, hogy „sportoljon már valamit". Nem így van? Tisztelet a lassanként azért szaporodó kivételnek. , Jókor jött az új rendelkezés a tornaórák számának növeléséről. „Talajon”, egyszerű, de változa­tos gyakorlatokon kezdve jut fel az ember a szerre. Amikor az imént leírtam, „úgy kell lökdösni” sok fiatalt a sportoláshoz, eszembe jutott egy régi irat,’ amelyre „múzeumi le­velek” böngészésekor bukkan­tam, idézet formájában. Úgy utalhatnék rá mindjárt, hogy „bezzeg az első túrkevei torná­szok” ! 1790. április 8-án érdekes be­jegyzés történt Túrkeve taná­csának jegyzőkönyvébe. Április, tavasz, ficánkolt a hetyke kun legényke ereiben a vér. Gondol­ható, hogy vágytak próbára ten­ni feszülő izmaikat. Ezért .......némellyek a’ Gyep szélén Majd egy ölnyi oszlopokat fel ásván arra keresztül tett ven­dég oldalakon fügve leg sebe­sebb keringéssel kezdették lé­gyen életeket az utolsó vesze­delemig kísértetni már a‘ soka­kon meg történt gyászos példák­kal nem gondolván”. Mi volt ez? Ahogy gyerek­korunkban különféle tornamu­tatványokra használtuk az élő fák alacsony keresztágait, úgy fejlesztették ezt tovább a túrke­vei legények 1790 tavaszán. Meg­alkották a mai nyújtó ősét, s azón a legnehezebb nyújtógya­korlatok egyikében virtuskodtak. Bizonyára nyakát is törte egyik­másik, mert szigorúan jártak el az úttörőkkel szemben. A ta­nácsülés napirendjére tűzték, hogy „a buzgóságtalan, és enyel­gő Ifjúság nem gondolván az Anya Szent Egyháznak Istenes Törvényeivel... egész eszét és minden kedvét a’ tilalmas és leg veszedelmesebb játékoknak nemére fordította”. Kiküldték a bakterokat, akik két ilyen oszlopot találtak. Azok felállítóit, Bodó Balázst és ifj. Kondás Szilágyi Jánost 12 pál­caütésre büntették. A másik két kezdeményezőnek, ifj. Hagymási Mártonnak és Ducza Pálnak se­hol sem akadtak a nyomára. Pálcázásukat ezért elhalasztot­ták. (Közbevetőleg: lám, Ducza Pál névrokon-utóda — Ducza Anikó bajnoknőnk már kosár­számra nyerte az aranyérmeket a „leg veszedelmesebb játék”- ban mutatott kunsztokért.) Ugye az akkori jó tornászok már a fu­tásban is jeleskedtek. De ugyan mit számított az a 12 pálcaverés annak a nyújtógya­korlatnak a veszélyességéhez képest. Mindenesetre sokszor áthágták azután is a tilalmat az első túrkevei tornászok. Mert hol tartanánk nemcsak a nyújtó­gyakorlatokkal, hanem úgy álta­lában a fejlődéssel, ha a fiata­lok mindig csak azz merték vol- nak véghez vinni, amit az öre­gek engedélyeznek?! Tóth István Felemelték a tornaórák szá­mát az iskoládban. Nagyon he­lyes. Régen kellett volna. Mi, élemedettebbek, akik manapság már nyögdécselve fűzögéljük be cipőnket is elvastagodott dere­kunk miatt, máig is hálásan gondolunk vissza a régi szép tornaórára. Túl azon az idegnyugtató ha­táson, amely elzsongítóttá a diá­kokat, mikor a tanrendre pil­lantva látta, hogy holnap a ne­gyedik óra „csak” rajz lesz, az ötödik meg torna, nagy-nagy ne­velő ereje volt a tornának. önbizalmat adott, kockázat- vállalásra késztetett. Még a has­kelepet se tudod megcsinálni? Próbáld! Igenám, de a „le talá­lok” esni! Hát aztán. Felkelsz, és jársz, miként a bibliabeli Lá­zár. Micsoda sikerélmény, mikor először találta el az ember, ho­gyan dolgoztassa összhangban karjának és hasának izmait, aminek eredményeként fejjel le­felé csüngve kezdett, és mire „visszagörbült” a nyújtón, hom­loka már diadalmámortól fénye­sen szegült az égnek. A haskele­pet a billenés követte. Közben ilyen trükkök, mint malomkör- zés, átvetődés, térdfellendülés, egyebek. Majd az elegáns tá­maszba lendülés jött a „kis- ujjadba”, hogy aztán a „magas­iskola” lépcsőjét ostromold, az óriáskört. Mire eddig feljutottál, tartá­sod is volt, hiszen már a gya­korlat megkezdéséhez úgy illett odaállni, hogy az egész test „összpontosítson”, se a váll, se a térd, se a mellkas „ne feled­kezzék meg magáról”. Hányszor csóválta a fejét ez a rendszeres tornához szokott nemzedék a későbbi, mindenfé­le testedzéstől majdhogynem „felmentett” gyerekek láttán: — De borzasztó látni, ezt a pacuha testtartást, lomposságot, lomha mozgást. Mert azok a tornaszerető ge­nerációk idősödő korukban is észrevették a másik tartásán, hogy „művelte-e” testalkatát, őszbecsavarodó fejű emberek kérdezték egymástól. — Ugye, tornáztál valamikor? Szóval, nem egészen a vélet­lenből adódott, hogy jó pár esz­tendeje visszatérően hallatszott az idősebbek sopánkodása: — Kissé elpuhultak ezek a gyerekek. Hiányzik a sportolók­A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Nyugdíjasok otthona Elblagban A lengyel társadalombiztosítás nagy gondot for­dít az öregekre, különösen a magányos öregekre, a segítségre szorulókra. Az országban több mint 100 otthon működik nyugdíjasok számára, a legtöbbje városokban. E számban nincsenek benne azok az otthonok, amelyeket ágyba fekvő, állandó orvosi felügyeletre és ápolásra szoruló öregek számára lé­tesítettek. A képen: öregek háza a Gdansk tar­tománybeli Elblagban. 28 egyágyas és 36 kétágyas szoba van az épületben. A képen látható két nyugdíjas asszony, gyerme­keivel és unokáival lakott — kis, szűk lakásban. Ma ketten egy kétágyas szobában élnek a nyugdí­jasok otthonában, az étkezéseket felszolgálják nekik, az ápolószemélyzet ellátja őket. Családjukat, roko­naikat akkor látogathatják, amikor kedvük van. (Foto — CAF—MTI—KS) F. IF.GORO V.L A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin 18. „Demoralizálni a lakosságot!” Félretéve a levelet. Jakov el­határozta, hogy felhívja Kulije- vet. bejelenti: elkészült a bead­vánnyal, a kagylót azonban nem vették föl. „Tele vannak sürgős munká­val” — gondolta irigykedve. Kín­zó erővel lepte meg a vágy, hogy ő is a csekisták között lehessen. Az egyedüllét kezdett elvisel­hetetlenné válni a számára. Nem bírta tovább, elment hazulról. A Kereskedő utca a házak szép, rendezett sorával, az első pillan­tásra mintha a szokásos életét élte volna e késői órákban. Egy kis figyelemmel azonban érzé­kelni lehetett, hogy az aggoda­lommal vegyes^ izgalom, amit a rettenetes hír kiváltott még nem csitult el. Az utcákról eltűntek a gond nélkül csatangoló fiata­lok. Sötét ablakot alig lehe­tett látni; a lakásokban a leg­újabb eseményeket vitatták. A járókelők gondterhelten mélyed- tek magukba, mindenkinek akadt valami sürgős dolga a háborúval kapcsolatban. Jakov megértette, hogy az ő helyzete is gyökere­sén megváltozott. Még nem ért e gondolatok végére, amikor szinte a földből kinőve. Bezrukov állt előtte. — Üdvözlöm. Jakov Vaszilje- vics. Mit szól hozzá?! Nemsokára ismét szabad emberek leszünk—, súgta neki, könvökét szoron­gatva. Szergejev megremegett, mint­ha egy nyálkás varangyosbéka ért volna a testéhez, s csak ne­hezen tudott uralkodni magán, nehogy ököllel a korcs képébe vágjon. — Igen. óriási esemény ez az életünkben — mondta nagy ne­hezen. Az időpont a legalkal­matlanabbnak látszott a Bezru- kovval való beszélgetésre. — Megérti, hogv nem tudtam tovább várni, azonnal magához siettem. Azt hiszem, most nya­kig leszünk a munkában, Jakov Vasziljevics. csak győzzük idő­vel! így van. Most, különösen nagy felelősség hárul ránk. — De vajon nem hívnak-e be a hadseregbe? — Egyszerre nem kénesek min­denkit behívni. Van egv ismerő­söm a Hadügyi Nénbiztosságon, megpróbálok csinálni valamit. — Kérem rá. Jakov VaSzilje- vics. mert ha elvisznek minden elveszett. — Ne izgassa magát. Álljon készen a feladat teljesítésére. Csak akkor látogasson meg, ha feltétlenül szükséges. Ha majd kell, megkeresem magát. Bezrukov elköszönt. Jakov pe­dig haztért. Éjjel izgatottan vár­ta a teheráni rádióadást. Sike­rült felvennie a reitielzett szö­veget. Most is rövid volt, mint máskor, de világosan kifejezte: a németek számára eljött a cselek­vés ideje. A távirat konkrét uta­sítást is tartalmazott. „Mindenkit köszöntünk a nagy hadjárat kezdetén, amit a Führer lángesze vezérel. Valamennyiünk­nek hozzá kell járulnunk a gyors győzelemhez. Legfontosabb — az ellenség hátországának demora- lizálása. Első konkrét feladatuk egy bakui olajfeldolgozó megsem­misítése. A végrehajtással Iva­dékot bízzák meg. Az eredményt és a lakosságra tett hatást je­lentsék. Arbab” Jakov mégegyszer elolvasta a táviratot és az asztalra dobta. „Jól kigondolták. De megenged­hető-e, hogy ilyen időkben akár csak egy napra is kiessen vala­melyik gyár termelése?! És hol a kiút, hogy önmagát se leplezze le. s a németek akcióját is meg­hiúsítsa?” Moszkva igent mond A háború mindenre rányomta sötét ‘ bélyegét, még Kulijevék lakására is. Iránba utazása előtt Szergejev gyakran megfordult itt — az egykor kedves-vidám szo­bák most szomorúan hallgattak. A fekete papírral bevont ablakok sötét üregeknek tetszettek, a lámpák is halványabb fénnyel világítottak. Az otthonban csend honolt, hiányzott Szura csilingelő hangja, akit Zakatáliba vittek a nagymamájához. Szergejev belépett a vendég­szobába. ahol Rumiancev és Ku- lijev már javában beszélgettek valamiről. — Bemutatom Jakov Vaszilje- vicset — mondta Kuliiev Rum- jancevnak. — Sokat hallottam magáról, Jakov Vasziljevics. Foglaljon he­lyet. ismerkedjünk meg köze­lebbről. Örömmel közölhetem, hogy Moszkva jóváhagyta javas­latunkat: nemsokára ismét a biz­tonsági szolgálatban dolgozhat. Előbb természetesen be kell fe­jeznünk azt az ügyet, amellyel foglalkozik. Egyetértünk? — Hogyne, Szergej Vlagyimiro- vics. Adia át köszönetemet a nép­biztosnak! Szergejev erősen megszorította Kulijev karját. Tudta, hogy je­lentős része van az ügyben. Kopogtattak az ajtón. Kulijev felesége, egy fiatalos, csinos asz- szonv teát hozott a vendégeknek. Hangtailanjjl köszöntötte őket, s a tálcát az asztalra helyezve, azonnal távozott, hogy ne zavar­ja a hivatalos beszélgetést Kuli­jev leemelte a csészéket, s men­tegetőzve elmosolyodott: — Cukor nincs. — A szállítmányokat — nem­csak cukrot — lefoglalták a had­seregnek — jegyezte meg Rum- jancev. — Ezentúl első a front. Nos, először azt beszéljük meg, hogy állunk a Schönhausen- problémával. Mi legyen a követ­kező lépésünk? A vita több mint egv óra hosz- száig „tartott. Végiggondoltak minden lehetőséget, azután Ja­kov javaslatát fogadták el. — Nekem mennem kell — zár­ta be a tanácskozást Szergej Vla- gyimirovics — várnak a népbiz­tosságon. Sok sikert kívánok! Mehtyi kikísérte Rumjancevet. Amikor visszatért. Jakovot rán­colt homlokkal, gondolataiba mé­lyed ve találta. — Miért ez a nagy szomorú­ság. Jakov? — Az bánt. Mehtvi. hogy Lidát a kérése ellenére sem engedték haza. Pedig én is mindent meg­tettem az ügyben. — Ugvan Jakov. minden rend­be jön. Egy-két hónap múlva ha­zajön a te Lidád. Addig bírd ki valahogy! Jakov tudta, hogv bízhat Ku- lijevban. sosem fecseg alaptala­nul. Kissé megnyugodva mondta: — Akkor hát búcsúzom, Mehtyi. Egy óra múlva küldik az újabb rádióüzenetet Teheránból. (Folytat juh.) Pálmonostorán Pálmonostora közművelődését vitatta meg a közelmúltban az MSZMP községi csúcsvezetősége. A beszámoló elgondol­koztató adatokat, megállapításokat tartalmaz, s mindez már önmagában is kijelöli a továbbhaladás útját. Célszerűnek tart­juk megismertetni az olvasókat egy kisközség nevelésügyé­nek, közművelődésének gondjaival, eredményeivel, hiszen a tények elemzése hasznos lehet más községek számára is. KEVESEN VÁLASZTJÁK A KÖZÉPISKOLÁT Pálmonostorán összevont osz­tályokban tanul a gyerekek 31.5 százaléka. A diákok közül csak­nem mindegyik fizikai dolgozó szülők gyermeke, és 79 százalé­kuk hátrányosabb körülmények között tanul, mint nagyközségi, városi társaik. Minden hatodik tanuló túlkoros, közülük néhá- nyan egyáltalán nem fejezik be az általános iskolát. Az elmúlt tanévben 18 tanuló kapott elégtelen év végi osztály­zatot, ez a szám valamelyes csökkenést mutat az előző tan­évhez mérten. Az iskolában a pályaválasztást elősegítő agitáció nem kielégítő — állapította meg a községi pártszervezet csúcsvezetősé­ge. Kevesen választják a közép­iskolát, évek óta senki sem megy tovább mezőgazdasági képesítést nyújtó szakmunkásképzőbe, so­kan maradnak otthon. Alapo­sabb pályaismertető, meggyőzi és felvilágosító munkára var szükség, örvendetes, hogy míg 1972-ben a tanulóknak csak 3,4 százaléka jelentkezett gimná­ziumba, az idén . 12,5 százaléké választotta az említett iskolatí­pust — ez azonban még így sem kielégítő arány. ÚJ PRESSZÓ. ELAVULT KÖNYVTÁR Pálmonostorán egyre többen járnak moziba és színielőadá­sokra, ugyanakkor általában kevesen gyűlnek össze egy-egy ismeretterjesztő előadásra. A ha­tékonyabb szervezőmunka mel­lett érdemes lenne az előadáso­kat a kedvelt filmvetítésekkel összekapcsolni. Már több ízben szóvá tettük, hogy az Országos Rendező Iro­da által kiközvetített hivatásos művészek fellépési díja igen ma gas, kisebb községekben rend­szerint ráfizetésesek az ORI- rendezvények. Hasonlóan sokba kerülnek a színházi előadások is. A pálmonostori csúcsvezető­ség véleménye szerint a fellé­pési díjakat célszerű lenne ösz- szehangolni a kisebb művelődési otthonok anyagi lehetőségeivel. Tavaly év végén új presszó nyílt Pálmonostorán, szívesen járnak ide azok a fiatalok is, akik régebben Félegyházára utaztak szórakozni. Segített ezen a gondon az is, hogy a helyi ta­nács és a Keleti Fény Tsz 3( ezer forintért hangszereket vá­sárolt. Ugyancsak a termelőszö­vetkezet támogatásával rendez­ték be a művelődési otthon egy il helyiségét a félegyházi zeneis kóla kihelyezett tagozata szá mára. Nemcsak Pálmonostorán, má sutt is működnek formális, „lát szat” szakkörök. Amennyiber ezeket nem sikerül érdekessé élővé tenni, a legbecsületesebt megoldás a szakkör megszünte­tése. Hatezer kötetes a pálmonostor községi könyvtár, s a három fiók. könyvtár. A községben minder ctödik-hatodik lakos olvasó. Saj­nos, a központi könyvtár épüle te elavult, évek óta zsúfolt. Ter­vezik a bővítést, s a közeli jö vőben elfogadható körülményei között folyhat a könyvtári mun ka. Szükség van a könyvállo mány gyarapítására is, err< azonoan kevés az évi 4—5 eze: forint. Kontra György NÉHÁNY SZAKTANÁR HIÁNYZIK Bár a községi tanács az el­múlt években sokat költött a pálmonostori központi iskola fel­újítására, az épület nem min­denben felel meg a követelmé­nyeknek. Nincs tornaterem, s az iskolaudvar sem alkalmas igazi sportéletre; jó lenne egy előadó­terem és néhány tágasabb szer­tárhelyiség is. Több szemléltetőeszközre van szükség, különösen a három ta­nyai iskola számára, melyek egyébként elnéptelenedés miatt fokozatosan megszűnnek, de ad­dig sem lehetnek hátrányban az ott tanuló gyermekek. A csúcs­vezetőségi beszámoló megállapí­tása szerint a pálmonostori is­kolai könyvtár állománya el­avult, szegényes; hiányzik a ha­zai és a külföldi szakirodalom néhány fontos kiadványa is. Amennyire jó, hogy csaknem minden nevelő letelepedett a fa­luban annyira hátrányos is, hi­szen minden pedagógusi állást betöltötték, s az igazgatóság nem tud alkalmazni újabb tanárokat. Pedig nincs orosz, ének és rajz szakos nevelő, ugyanakkor a kel­leténél több a biológia földrajz és matematika szakos pedagó­gus Pálmonostorán. A szakmai tudás, a felkészültség elfogad­ható, de igen változatos képet mutat a tanítók, tanárok mód­szerbeli, pedagógiai, politikai műveltsége. Sokan aktív munká­sai a község közéletének, bár egyes nevelőknek aránytalanul sok iskolán kívüli elfoglaltságuk van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom