Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 12. Cél: a politikai munka feltételeinek javítása Beszélgetés az MSZMP Kiskőrösi Járási Bizottságának első titkárával A X. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtása nem kis mértékben függ attól is, hogy Imiként sikerült a hatá­rozat helyi adaptálása, a sajátos társadalmi, gazdasági körül­ményeknek-megfelelő módszerek kialakítása. Mindez koránt­sem könnyű feladat. A párt területi vezető testületéi nagy kö­rültekintéssel, 'fokozott politikai felelősséggel jelölik meg a helyi tennivalók főbb «irányítását, és mozgósítanak azok meg­valósítására. E felelősségteljes munka aktu­ális feladatairól, a járás sa­játos helyzetéről, gondokról, s eredményekről beszélgettünk nemrég Boza József elvtárssal, az MSZMP Kiskőrösi Járási Bi­zottsága első titkárával Sajátos körülmények között — Közismert, hogy a járás gazdaságában jelentős helyük és szerepük van a szakszövetkeze­teknek. A szocialista szektorok különböző típusainak egymás mellettisége nem okoz-e feszült­séget? — Kilenc községünkben össze­sen 15 szakszövetkezet működik, s a járás mezőgazdasági termelé­si értékének mintegy hetven szá­zalékát adják. Tízezernél több a tagsági gazdasagok száma, tőlük származik a járás bortermésének majdnem háromnegyed része. Már ez a két tény önmagában is elegendő annak bizonyításá­hoz, hogy milyen jelentőséggel bírnak. — A kérdés második részére válaszolva kijelenthetem, hogy a szakszövetkezetek, a termelőszö­vetkezetek, s az állami gazda­ság jól fejlődnek egymás mel­lett, általában nem tapasztalha­tó közöttük feszültség. A korsze­rű borfeldolgozás terén például a Kiskőrösi Állami Gazdaság eredményesen együttműködik a szakszövetkezettel. Segítik egy­mást, kicserélik tapasztalataikat, joggal számítanak rá, hogy kap­csolataik a jövőben tovább erő­södnek — tájékoztat BoV.a Jó­zsef elvtárs. — Viszont, egyelőre még gond, s. nem .ritkán súrlódások forrása is a helyenként jelentkező, szél­sőségesen magas jövedelmek. Következményeit hiba lenne alá­becsülni. A napi politikai mun­kában, a szóbeli agitáció során ellensúlyozzuk e hatást, de ugyanakkor állami vonalon is fo­kozzuk az ellenőrzés gyakorla­tát. — Ami a jövőt illeti: a szak­szövetkezeti formának mindad­dig létjogosultsága van — amíg számolnunk kell azokkal a sa­játos körülményekkel, melyek szükségessé tették létrehozását. De hozzá kell tenni még vala­mit. A szakszövetkezeti típus fenntartását nem kis mértékben befolyásolja az. hogy miként dolgoznak, milyen eredménye­sen, hasznot hajtóan gazdálkod­nak. Ebből következik, hogy je­lenleg termelési szerkezetük ja­vításához, a termelés színvona­lának korszerűsítéséhez közös érdek fűződik. A politikai munka eszközeivel — A fejlesztés útja? A járási pártbizottság milyen feladatok megoldását tartja szükségesnek a szövetkezetek még eredménye­sebb gazdálkodásának elősegíté­se érdekében? — A legelső célkitűzés — mintegy 5000 hektárnyi elörege­dett szőlő nagyüzemi rekonst­rukciója. Ügy tapasztaljuk, hogy a szőlő felújításának, telepítésé­nek számos híve van a járásban, ám sokan csak kisüzemi módon, hagyományos eszközökkel sze­retnék megvalósítani. A politi­kai munka eszközeivel meg kell nyernünk szakszövetkezeti pa­rasztságunk többségét a nagy­üzemi telepítés ügyének. — A járási pártbizottság gaz­daságpolitikai célkitűzései kö­zött szerepel — a tagsági gazda­ságok integrálódásának előmoz­dítása is. Ezt azért tartjuk rend­kívül fontosnak, mert a szakszö­vetkezeteken keresztüli . értéke­sítés és a termelés között figye­lemre méltó különbségek domi­nálnak még. Pontosabban: az ér­tékesítés már nagyüzemi, ám o termelés zöme kisüzemi módon zajlik. — Ezért szorgalmazzuk a tag­sági gazdaságoknak nyújtandó szolgáltatások növelését. Kapja­nak több segítséget a fejlettebb technológia alkalmazásához, — ugyanakkor sürgősen javítani kell a szakszövetkezetek szakem­berellátottságát is. Egy példa rá, hogy mennyire: Tázláron a két szakszövetkezetben, gyakor­latilag egyáltalán nincs képesí­téssel rendelkező szakvezető. A szakszövetkezeti vezetőségeket ösztönözzük, hogy a fiatalokat küldjék mezőgazdasági pályák­ra, vagy esetleg másutt dolgozó, helybeli szakemberek hazahívá­sával is próbálkozzanak. — A megoldás kulcsa, s ezzel együtt a kiskőrösi táj szőlőjének jövője is, a fiatalok kezében van.- Sajnos egyelőre kevesen maradnak itthon, talán éppen a kisüzemi termelés miatt. A kí­vánatos változás — a nagyüzemi, korszerű termelés megvalósítása, nélkülük egyáltalán nem lesz könnyű. Közelebb az emberekhez — A vázolt körülmények mi­lyen mértékben befolyásolják a politikai munkát? Elégedettek-e a szövetkezeti pártmunka szín­vonalával? — Az utóbbi kérdéssel kez­dem: 12 szakszövetkezetben mű­ködik pártalapszervezet. Mun­kájuk egyre hatékonyabb — an­nak ellenére, hogy meglehetősen nehéz feltételek mellett kell dol­gozniuk. Mindenekelőtt a taglét­szám kedvezőtlen összetételére gondolok. A párttagság tekinté­lyes hányada „odaigazolt” — vagyis nem a szakszövetkezet­ben, hanem más munkahelyen dolgoznak. Ennél fogva, kevés­bé ismerik a szakszövetkezetben adódó gondokat, problémákat, — valójában külső embereknek számítanak, s így pártmegbiza- tásukat fs nehezen tudják telje­síteni. De van még egy gond: a szakszövetkezetben dolgozó kommunisták többsége sem a tulajdonosi jogokkal járó tagok közül került ki, hanem alkalma­zott. Rövid időn belül aligha tudunk ezen a helyzeten változ­tatni. Feladatunk, hogy a Köz­ponti Bizottság tavaly novembe­ri állásfoglalásának megfelelően, folyamatosan, differenciált mó­don, javítsuk e szinten a párt­munka feltételeit. — Soltszentimrén, Akasztón. Csengődön és Kaskantyún csak a szakszövetkezetekben működ­nek alapszervezetek, így a lakó­körzeti pártmunka irányítása is feladatkörükbe tartozik. Meg kell'"mondani: nincs könnyű dol­guk — hiszen a többlet tenniva­lók mellett nagyobb politikai fe­lelősséget is kellett vállalniuk. Megkülönböztetett figyelemmel segítjük munkájukat, gondos­kodunk rendszeres tájékoztatá­sukról. Támogatjuk azokat a tö­rekvéseiket, melyek — főként a Központi Bizottság tavaly no­vemberi határozata óta — a gaz­dasági munka pártirányításának hatékonyabbá tételére vonatkoz­nak. — Pártszervezeteink tevékeny­ségében, így a szakszövetkezeti jellegűriél is rangos helye van a pártcsoporti munkának. Egy­re több önálló megbízatást kap­nak a párvezetőségektől, részt vesznek a szóbeli agitációban, figyelemmel kísérik a szűkebb munkahely problémáit, össze­gyűjtik a dolgozókat leginkább foglalkoztató kérdéseket. Meg­győződésem, hogy a pártcsopor­tok tartalmi munkájának foko­zott javulásával a jelenleginél még sokoldalúbb, hatékonyabb kapcsolatba kerülnek pártszer­vezeteink az emberekkel, ered­ményesebben tudják mozgósítani őket a párt politikájának helyi megvalósítására. Előtérben a területi munka — A Központi Bizottság 1972 márciusi határozata tartalmazza a járási pártbizottságok munka- módszerére vonatkozó követel­ményeket. Kérjük Boza elvtár­sat, foglalja össze e határozat végrehajtásával kapcsolatos ta­pasztalatokat. — Közismert, hogy a határo­zat megjelenése óta a járási bi­zottságok függetlenített munka­társai községfelelősi teendőket is ellátnak az eddigi reszorlos munka elvégzése mellett. Tevé­kenységük a segítségben, az adott település helyi sajátossá­gainak közös elemzésében, az alapszervezetek öntevékenyebb, felelősségteljesebb munkájának kibontakozásában kell, hogy ér­vényesüljön. Már most látszik: az apparátus munkatársai többet tartózkodnak a területen, csök­kent a felesleges „papírmunka”, közvetlenebb, gyakorlatiasabb munkakapcsolat van az irányító, s az alsóbb szintű pártszervek között. Eddigi tapasztalataink te­hát kedvezőek — joggal számí­tunk rá, hogy tovább fog javul­ni az alapszervezeti pártmunka színvonala. A határozat teljes végrehajtá­sát szolgálja az a törekvésünk is, hogy mielőbb kialakítsuk a területen végzett instruktori, s a reszorlos munka helyes ará­nyait. Ezen a téren még számos feladat van. Mindenekelőtt: ja­vítani kell az apparátuson belü­li információt, keresnünk kell a munkamegosztás újszerű, a sa­játos tennivalókhoz jól igazodó formáit, ügyelnünk kell a külön­böző intézkedések összhangjának folyamatos megteremtésére, illet­ve fenntartására — mondta be­fejezésül Boza József elvlárs. Szabó Attila 1 Tarlóégető készülék A Bolyi Állami Gazdaságban Körösi Ádám olyan készüléket szerkesztett, amellyel biztonságo­san és a hagyományosnál gyor­sabban lehet a tarlót leégetni. Ré­gebben egy-egy 100 holdas tábla Ieégetéséhcz 10 ember kellett, most a traktor vezetője kezeli a készüléket is. Képünkön: munká­ban a traktorra szerelt tarlóégető készülék. (MTI-foto— Bajkor Jó­zsef) SZOCIALISTA KALÁKA Lévaiék háza A Bács megyei Állami Építőipari /Vállalat Felszabadulás szocialista birigádjának volt a vezetője >Lévai iLajos betanított munkása helvéciai autóbusz-szerencsétlenségig ... Azon a ret­tenetes napon hiába várta haza felesége, Jkét «gyermeke. Más­nap üres maradt munkapadja a vállalat (kecskeméti lakatos- ipari segédüzemében. A brigádtagok mindent megtet­tek, hogy enyhítsék az özvegy fáj­dalmát, gondjait. A vállalat kom­munistái elhatározták, hogy nem hagyják magukra Lévaiékat. Hal­lottak arról, hogy áz elhunyt bri- gádvezetőiük évek óta házépítés­re gyűjtögette, spórolta pénzét, mivel rossz körülmények között laktak. Emlékeztek többen is Lé­vai Lajos bizakodására: még egy­két év és összeiön a szükséges pénz A pártszervezetben is tudtak volt dolgozójuk terveiről, a csa­lád nehéz helyzetéről: Elhatároz­ták, hogy segítik a Lévai családot. Biztatták az özvegyet, hogy kezd- je meg az építkezéshez szükséges előkészületeket. Józsa Lajos disz­pécser és Fehér Zoltán üzemve­zető szervezte, koordinálta a fel­ajánlásokat. Gyorsan, díjmentesen elkészült a takaros, kétszobás épület terve, a technikusok kitűz­ték az alap helvét. A Volán Vál­lalat dolgozói ingyenesen szállí­tották az építőanyagot, a Bács megvei Építőipari Vállalat a szer­számokat. eszközöket kölcsönzött, ezek ki- és visszafuvarozásáról gondoskodott. Az alapozásnál, a falak felhú­zásánál ott szorgoskodott a Fel- szabadulás brigád több tagja. Ta­lán Kalán József. Csaoó László és Veres József töltött a legtöbb időt a helvéciai ABC-bolt mögött ké­szülő háznál. Az újságíró alig győ­zi feljegyezni: ki mindenkinek köszönhető, hogy Lévaiék hama­rosan pompás úi házba költözhet­nek. A helvi szövetkezettől ka­matmentes hitelt kapnak, a faddi konzervgyár egyik szocialista bri­gádja rendszeresen segíti a két félárvát: pénzzel, játékokkal, jó szavakkal. A Bács megyei lakatos segédüzemében a közeljövőben kommunista műszakot tartanak. A teljes bevételt a Lévai gyere­kek kapják, amikor elvégzik az általános iskolát. Addig a bank­ban kamatozik a nekik szánt pénz. Fájdalmas igazság, hogy a leg­szebb épület sem pótolhatja a fia­tal férjet, a ió apát. A tevékeny szeretet azonban envhíti a fájdal­mat. A hozzátartozók büszkén gondolnak az elhunytra: remek ember lehetett, akit munkatársai ennyire becsültek, számon tarta­nak. A faluban pedig nagy tisz­telettel beszélnek azokról a váro­si munkásokról, akik szabad ide­jükben, tűző napban dolgoztak a Fehértói dűlőn most már befe­jezés előtt álló családi házon. Ez a munka igazi szocialista kaláka volt — dicsérnünk kell a roko­nok ügy buzgalmát.' fáradozásait is —. méltó arra. hogy lapunk ötvenezres olvasótábora is tudo­mást szerezzen róla. Ileltai Nándor gyermek­üdültetés A piyári vakációban há­romezer általános isko­lás üdül a „Sátorhe­gyek” iközött. Sátoralja­újhelyen négy éve épí­tették azokat a pavilo­nokat ahol nyaranként két-két hetes turnusban iidültetik a gyerekeket. (MTI Foto—Kunkovács László felv.—KS) A brigádnaplókat lapozgatva „ Beszámolok a szakirodalom újdonságairól” A Mcrcedes-brigád valamennyi tagja fiatal. Mind a tizen­egyen KISZ-tagok. Ez év márciusában alakult. A Lampart Zo­máncipari Művek kecskeméti gyárában — ahol dolgoznak megbecsülik őket. Két napló A szocialista brigád címért küzdenek. Rózsa Imre munka- verseny-szervező ezt mondja: ahogy ismeri őket, el is fogják érni, már első évben. Két naplót vezetnek. Egyikben a közösen végzett munkát írják be, örökítik meg, a másikban az egyéni vállalásokat. És a tel­jesítményeket. Jól tudják, hogy a legszebb terv is csak akkor ér valamit, ha ilyen és hasonló igei állítmányok kerülnek be a naplóba: „elvégeztük”, ,„ott vol­tunk”, „megnéztük”, „elolvas­tuk”. Lapozgatom a gondosan veze­tett naplókat. Közösen — mindenhová Alig akarom elhinni, hogy a megalakulástól csak négy hónap telt el. Szaporodnak a teleírt ol­dalak. Akad olvasnivaló. Néhány perc elég hozzá, hogy megálla­pítsuk: ez a brigád nemcsak ne­vében az. A mindennapi munka mellett sokat együtt vannak, kulturális rendezvényeken, sport­foglalkozásokon, kirándulások al­kalmával. Sok lehetőség van hát egymás megismerésére. Az egyre erő­södő összefonódás kihat a mun­kájukra is. Ismerik és szeretik, becsülik egymást. Így szíveseb­ben, nagyobb örömmel dolgoz­nak. Beszédes mondatok „Havonta egy-két könyvet el­olvasok.” Ezt Tormási József brigádvezető vállalta, ö tagja a megyei munkásőrzenekarnak is. Balázs István ezt írta: „Járatom az Autó-motort, az Ezermestert, az Élet és Tudományt és a Kor­rózióvédelem című lapokat. Bri­gádunk tagjainak rendszeresen beszámolok a szakirodalom új­donságairól.” Fehér Lajos így fogalmazta meg vállalását: „Hazánk szép tájait fényképen bemutatom bri­gádtársaimnak.” A vállalások teljesítéséről olda­lakon át olvashatunk. Egy mon­dat, mutatóban: „Közösen film­vitán vettünk részt, ott volt Ba­csó Péter filmrendező is.” Az óvónő köszönőlevele Balázs István brigádvezető-he- lyettessel beszélgettünk, 'miköz­ben lapozgatjuk a naplókat. El­mondta, hogy mindnyájan autó- serelők. Ezért választották a Mercedes nevet. A kulturális rendezvények közös látogatásán, az együttes szórakozásokon kívül a sport szeretete, s az aktív sportolás is összeköti őket. Társadalmi munkát is vállal­nak. Legutóbb például a ren- őrfalüsi óvodában nyolcvan da­rab játékforgót készítettek. Horváth Lászlóné vezető óvónő szép köszönő sorokat írt be a naplójukba. Balázs István büsz­kén mutatja. Idézhetnénk még sokat, sokáig az egymáshoz simuló oldalakról. Olyanokat, melyek azt bizonyíta­nák. hogy a Mercedes-brigád életrevaló. Kívánjuk nekik, hogy mielőbb elnyerjék a szocialista címet. Megérdemlik. Varga Mihály KENDŐZETLENÜL Mire való a kis vasúti aluljáró? Fél évtizeddel ezelőtt adták át rendeltetésének a kecskeméti Köztársaság tér sarkán levő kis Aluljárót, amely a gyalogosok közlekedését van hívatva szol­gálni akkor, ha a szomszédos körúton lebonyolódó forgalmat időnként megállítja a lezárt va­súti sorompó. A gyakorlat iga­zolja, mennyire szükséges e lé­tesítmény, hiszen igénybevételé­vel a Czollner és a Marúczi köz­nek, valamint a Kandó Kálmán utcának és környékének több száz lakója kocog, vagy sétál naponta a város másik — a Bu­dapest—Szeged vasútvonalon tú­li — részébe, s onnan haza. Hosszabb ideig zavartalanul használhatták az aluljárót a gya­logosok, mostanság azonban már kevésbé biztonságos a.: ottani közlekedés. Hogy miért? Mert e területre mind gyakrabban be­merészkednek a kerékpárosok. Közülük csak kevesen tolják a biciklit, jó részük a nyerget megütve kerekezik, át a túlsó ol­dalra. Elsősorban az ifjabbak vagánykodnak ily módon, szo­morúan tapasztalom azonban, hogy „példájukat” esetenként követik az idősebbek is. A minap egyik délután pedig szinte meghűlt ereimben a vér, amikor megláttam azt a motor- kerékpárost, aki — megunva a sorompó előtti várakozást — nem kis sebességgel hajtott át oz aluljárón. A gyermekét cipelő édesanyával a kanyarban talál­kozott, aki csakis úgy kerülhet­te el az összeütközést, hogy a közelekdö járművet megpillant­va nem veszítette el lélekjelen­létét, s idejében félreugrott. De mi lett volna, ha nem ez törté­nik? Talán a motoros az esetben is oly villámgyorsan tovarobog, mint azt szemem láttára tette? A történtekből — és itt nem törekedtem a teljességre — arra következtetek,' hogy a szóban forgó betonépítményt fokozato­san akarják kisajátítani a jár­művekkel rendelkezők. Ha ez így megy tovább, egyszer tán azt is megérjük, hogy nekivág az aluljárónak a Velorex, a törpe Fiat, sőt a Trabant is. Még el­gondolni is szörnyű, milyen köz­lekedési káosz lesz itt, amennyi­ben szemet hunyunk a jelenlegi tarthatatlan helyzet fölött. Való igaz, a MÁV nemegyszer sokáig tartja lecsukva a sorom­pót, de ez egyetlen kerékpárost, vagy gépjárművezetőt sem jogo­sít fel arra, hogy önhatalmúan, a KRESZ szabályait semmibe véve hajtson be a tilos terület­re, történetesen az aluljáróba. Véleményünk szerint nagyon szükséges lenne, hogy a közleke­désrendészet járőrei az eddiginél többször felkeressék a megye- székhely említett útszakaszát, s határozottan figyelmeztetnék, eseleg a helyszínen megbírságol­nák a közlekedési előírások dur­va megsértőit. A szigorú intéz­kedések minden bizonnyal rnéff­hoznák a kívánt hatást, melynek eredményeként a gyalogosok kor­látlanul vehetnék birtokukba a kis aluljárót. Veikéi Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom