Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-11 / 187. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1913. augusztus 11. Rongálódó utak Az utak javítása évről évre sok munkába és pénzbe kerül. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy elkerülhetetlen, csupán az időjárás szeszélyeitől függő károsodásokról van-e szó, vagy az útépítés, az útkarbantartás bűneiről. A jól megépített, tökéletesen karbantartott és a rendeltetésének megfelelően használt útnak nem lenne szábad idő előtt tönkremennie. Az utak romlásáért elsősorban mindig az altalaj a felelős. Télen a beszivárgó víz apró jéglencséket alkot benne, a talaj megduzzad és felnyomja a burkolatot. Olvadáskor pedig a felépítmény lesüllyed. E mozgás folytán a makadám és az aszfalt hepehupássá válik, a betonburkolat pedig — alátámasztását elvesztve — megreped. A kátyúkon, repedéseken át azután még több víz hatol a talajba, és a rombolás egyre nagyobb területre terjed ki, feltöredezik, morzsolódik az útburkolat (ezen még az sem mindig segít, ha az út két oldalán kiképzett, az átszivárgó víz elvezetésére szolgáló árkok ellátják feladatukat). Az lenne az ideális, ha a hibát, a jelentkező felfagyást mindenütt azonnal ki tudnák javítani. Mivel ez jóformán lehetetlen — különösen olyan teleken, amikor a fagy és a felmelegedés szinte naponként, hetenként váltogatja egymást — a kezdetben kis úthibák a gépjárműforgalom következtében egyre na- gyobbakká válnak. A fagykárok megelőzése Mivel már réggp rájöttek arra, hogy nem a ..tünetet” kellene kezelni, hanem az „alapbajt” lenne célszerű megszüntetni, sokféle próbálkozás látott napvilágot az útromlások- megelőzésére. Egy nyugatnémet szabadalom például olyan felépítménnyel szeretné megoldani a problémát, ahol az út hosszirányú tartógerendákra helyezett keresztirányú vasbetonlapokból áll, amelyek nem érintkeznek a talajjal. Ha valamelyik betontáblán mégis hiba mutatkozna, egy autódaruval néhány óra alatt ki lehetne cserélni a sérült darabot a forgalom különösebb megbénulása nélkül. Biztatónak tűnik az a módszer, amellyel az NSZK-ban kísérleteznek az útburkolat fagyvédelmére. A, szokásos kavicsalap helyett vékony műanyag lapokat és 3,5 cm vastag hőszigetelő hablemezeket fektettek le, s ezekre került a szokásos útburkolat. Így akarják megakadályozni a víz behatolását az úttest alatti talajba, és ezzel elkerülni a felfagyást. A kísérleti útszakaszba épített kábelen keresztül állandóan ellenőrizni lehet az úttest burkolatának nedvesség- tartalmát és hőmérsékletét. Vannak, akik úgy vélik, hogy gyökeres megoldást csak, az úttest fűtése hozhat az utak fagy elleni védelmében. Annak ellenére, hogy a műanyagrétegekbe ágyazott fűtőszálhálós útszerkezetet már helyenként megvalósították, bizonyos, hogy általános elterjedésére még igen sokáig nem számíthatunk. Pedig az így épített utak nemcsak a felépítmény és az útalap fagymentesítését oldanák meg, hanem az útfelület jégtelenítését is. Energiaellátásuk viszont hallatlanul sokba kerülne, a régi utak fűthetővé tételének költségeiről nem is beszélve. Egyéb károsodások \ A felületes szemlélő hajlamos rá, hogy az utak összes sérüléseit a tél rovására írja, megfeledkezvén arról, hogy sok más tényező is útrongálást okozhat. Például az, hogy a meghatározott terhelésre épült utakat teherbírásuknál jóval nagyobb mértékben veszik igénybe. Talán kevesen tudják, hogy hazánkban a főútvonalaknak csak kisebb része felel meg a, fokozódó követelményeknek, nem is szólva az alárendelt utakról. A nagy és nehéz teherszállító járművek (dön- perek, kamionok stb.) elterjedése valóságos csapás az utak állapotára, különösen azokra, amelyek egyébként is rossz állapotban vannak és késlekednek a kijavításukkal. A kis hibából ekként lesz nagyobb. Ha ugyanis a ki- sebb-nagyobb, felfagyási helyek ideig-óráig el is bírnák a köny- nyű járművek okozta terheléseket, a nehéz járművek bizonyosan rövid időn belül kigödrösítik, megroppantják a sérült útfelületet. Mi tehát a megoldás? Valójában a versenyfutás az idővel és az egyre nagyobb gépjárműforgalommal: a sérülések gyors kijavítása, sok korszerű, új út építése — megfelelő minőségben (ez utóbbit azért emeljük ki, mert a balatoni M 7-es út építésénél például technológiai tévedések és anyaghibák miatt már röVid időn belül javítani kellett a feltöredezett betontáblákat, ami megengedhetetlen luxus). A nem kalkulált kár Közismert, hogy az utak minősége és a rajtuk guruló gépkocsik gyorsasága, biztonságos mozgása és állapota között sáoros a kapcsolati Rossz úton az alkatrészek a rázástól, ütődéstől kopnak, törnek, de több benzin is fogy, és nagyobb a baleset veszélye. Ezenkívül lassabban kell vezetni, s az időveszteséggel okozott gazdasági kár tetemes összeget tesz ki. Sajnálatos, hogy ezeket a tényezőket általában csak másodlagosan veszik számításba az útépítési és útkarbantartási költségek megszavazásakor! B. I. 1 • Helyére állították a nagy fesztávolságú tartószerkezetet. Nagy beruházásokhoz készül Az országosan kiemelt beruházásokhoz az egyik rendszeres szállító a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára. A kapacitás jelentős részét az ilven megrendelések töltik ki. A Helvőcsabai Cement- és Mészművek részére például 65—70 millió forint értékben vállaltak megbízást, s ide szállították az eddigi legnagyobb, 50 méter fesztávolságú tetőtartó szerkezetet is. ami önmagában 9 millió forint bevételt jelent. Ennél is nagyobb értékű az új szalaghíd vasszerkezete, amely 6 és fél kilométer hosszúságú, s az a szerepe, hogy korszerű rendszer váltsa fel az eddigi, csillével történt szállítást. Hasonló, csak méreteiben kisebb terméket szállítottak a közelmúltban Görögországba. Ezek az úgynevezett héj- szerkezetű, nagy átmérőjű szalag- hidak csővázból állnak, amelyre lemezburkot hegesztőnek, s így teljesen zárt' és gyors szállítást tesznek lehetővé Ugyanakkor folyamatosan készülnek a hagyományos cikkek is. A több mint 300 millió forintra tervezett termelési értékből 20 milliót tesznek ki a főleg 100 és 200 köbméteres befogadó képességű hidroglóbuszok. amelyeket az országhatárokon túl és idehaza állítanak fel a megrendelők. • A hegesztéssel formát ölt a legújabb hídroglőbusz. A jobb oldali képen: festik a szalaghíd elkészült részeit. (Pásztor Zoltán felvételei) Bemutatjuk Horváth Imrét Horváth Imre tanító Kecelen. Harminchárom éves. Középiskolás kora óta ír. Egy éve gyermekverseket. Eddig a Dórmögő Dömötör, s a miskolci Napjaink közölte műveit. Tizennégy év óta tanít, közvetlen kapcsolatban áll a gyermekekkel, akiket nagyon szeret. S ez a szeretet, ragaszkodás kölcsönös. Van egy kislánya is; saját bevallása szerint ez is ösztönözte őt kezdettől fogva a gyermekversek írására. Legújabb terméséből mutatunk be most néhányat olvasóinknak. Napkezdet Hová sietsz kiscsibe? Megyek csibe-bölcsibe. Hová tipegsz Kisliba? Hát a liba-oviba. Te kiskakas hová mégy? Hangversenyre sietnék. így kezdődik meg a nap, Aki lusta, , lemarad. A csiga Három hétig mindig mászott a csiga. És egyszer csak nem vigyázott, — nagy hiba! Oda esett ahonnan jött, — zsupsz neki — És a mászást elölről kell kezdeni. Az egérke Jókedvű a kisegér. A házába alig fér. Le-föl futkos cin, cin, cin. Gyorsabb lenne biciklin. Kicsi nekünk ez a lyuk, Ha ráérünk, kifúrjuk. Cin, cin, cin cin, cin. cin De jó volna kicsit kinn! És ahogyan kinézett, Alig hitt a szemének: Cirmost látta, — Jaj, de rémes! Bajsza mozgott, olyan mérges. Cini, cini, cin, cin, cin .. . Jobb a lyukban . most, mint kinn. (23) Hálásan megszorítottam a kezét. Igen, Nóra derék teremtés. Nem félt részt vállalni Nikola megszöktetésében, s nem fél segíteni a tervezett gyilkosságban sem. Rosszul aludtam. Két óra tájt, amikor már éppen elszundítottam, kopogtak az ajtómon. Mialatt öltöztem, megkérdeztem, ki az. William válaszolt. „Ügy! 3ay- ley tehát mindent tud, jön a kihallgatás” — gondoltam, s kinyitottam az ajtót. William két fegyveres férfi kíséretében lépett be. A két „gentleman” hozzám lépett és gondosan megmotozott. Most örültem, hogy még nem kaptam Nórától pisztolyt. Aztán William és a két fiatalember nagy szakértelemmel átkutatta a szobámat, de szerencsére nem volt semmi nálam, ami kompromittáló lett volna. Miután végeztek a „házkutatással”, a „gentlemanek” Bavley dolgozószobájába kísértek. Felháborodottan, dühösen fogadott. — Miféle vicceket talált ki megint? — ordítozott az öklét rázva. — Képtelen beletörődni, hogy fütyülök a maguk külkereskedelmére. hogy a Marssal üzletelek? Ö, igen, tudom, Mr. Bayley bűnös! A legfelsőbb bíróság elé kell állítani. Mondja csak nyugodtan! Mr. Beyley ellopja az orosz munkásoktól a levegőt, ezentúl jegyre adják majd a levegőt, de csak a szakszervezeti tagoknak. Ha-ha-ha! Így gondolja? Az angol imperialisták cselszövései!? Ö, tudom jól, mit gondol magában. Én viszont azt gondolom, hogy ideje lesz elfoglalni helyét a panteonban. Régóta várja magát a talapzata. Előre felkészültem a támadásra, most tehát jól játszottam szerepemet. Vártam, míg elhallgatott, aztán nyugodtan, de „őszinte” csodálkozással az arcomon megkérdeztem: — Miről van szó, Mr. Bayley? Nem értem önt. Minek köszönhetem a szemrehányást? Szorgalmasan dolgozom a laboratóriumban, nem követtem el semmit! — Hazudik! Nagyon jól tudja, miről beszélek. Hol van Nikola? — Fogalmam sincs róla! Ma éjjel nem aludt a szobában. Azt hittem, dolgozik vagy elkövetett valamit és bezárták. — Hazudik, hazudik! — ordítozott tovább. — Ilyenek a maga viccei! Hívják ide az embereket, akik Nikolával dolgoztak! A jakut munkások elmondták, hogy Nikola napok óta emlegette a szökést, mert már nagyon vágyott a. szabad életre. Azt ist mondta, hogy nem mer beszélni tervéről Klimenkóval, fél, hogy megharagszik rá. Azért nem jelentették, mert nem hitték, hogy komolyan meg akar szökni. Ezek a vallomások valamelyest lehűtötték Mr. Bayleyt. Többen is. tanúsították, hogy ártatlan vagyok. — Magának sem hiszek, nekik sem — mondta. — Egy húron pendülnek! Fedezik egymást. Majd hirtelen az elfogulatlan bíró szerepében tetszelegve kijelentette. — Nem ítélhetem el bizonyítékok nélkül. A nyomozást folytatjuk. Addig pedig gyanúsított marad. Elmehet. örültem, hogy ilyen szerencsésen alakult a dolog, s visz- szatértem szobámba. Csak eszükbe ne jusson átkutatni a völgyet. Nikola ravaszsága, azok a félrevezető nyomok talán segítenek és rossz irányban fogják keresni őt. Reggel Nóra odasúgta a laboratóriumba. — Nem találtam meg a pisztolyt. — Jobb is — válaszoltam. — Nem olyan könnyű Mr. Bayleyt eltenni láb alól. Már kihallgatott. Elmondtam mindent, ami az éjszaka történt. Nagy figyelemmel hallgatott végig. — Csak meg ne találják a nyomokat a völgyben! — fejeztem be. — Ne nyugtalankodjék. Kora reggel kint voltam az erkélyen. A hófúvás betakarta a nyomokat. Attól félek, hogy talán Ni- kolát is örökre betakarta... • — Nem történik baj — nyugtattam meg a lányt. — Majd pihen útközben. Még aludni is fog a hóban, mint egy bölcsőben. Aznap este felkeresett Loock, hóna alatt egy csomaggal. — Üj sakk-készlet? — néztem rá. — Sakk és meg valami. — Azzal kibontotta a csomagot. — Tessék, egy rádió. Magának csináltam. Mr. Bayley megtiltotta, hogy bejárjon hozzám a rádiós szobába. De én tudom, milyen szívesen hallgatja a „Komintern jét”. Gondoltam, meglepem ezzel a< csekélységgel. Legalább nem unatkozik. Kis híján megcsókoltam Looc- kot ezért a „csekélységért”. Nem is sejtette, milyen nagy szolgálatot tett nekem. S azon az esén azzal jutalmaztam, hogy kétszer is megmattolhatott. Később saját kezűleg beállította a rádiót, kipróbálta, majd kijelentette : — Hallgassa hát a Moszkváját. Jó éjt kívánt és magamra hagyott. Én pedig sóváran tapadtam a rádióra. Fuldoklik a világ Múltak a hetek. Továbbra is gyanús voltam, de nem zaklattak. Bayley talán kezdett meggyőződni ártatlanságomról? Kissé megnyugodtam. A rádió hírei viszont elkeserítettek. A levegő fogyása egyre érezhetőbb lett. Most már nemgsak a tudósok észlelték a légnyomás csökkenését. Először a hegyvidékeken lakók érezték meg a légritkulást. Sokan kénytelened voltak a völgyekbe költözni. Á völgyekben viszont a betegek szenvedtek miatta. Az asztmások belehaltak rohamaikba. a tüdőbetegek fuldokoltak, nehezen lélegeztek, s gyorsabban hatalmasodott el rajtuk a betegség, vérzések léptek fel náluk. Leálltak a megszokott légnyomáson üzemelő gépek. A repülőgépmotorok már kis magasságban is kihagytak. Szeszélyesen működtek a porlasztók és a szivattyúk. Mindez természetesen kihatott a termelésre és a közlekedésre. A szerencsétlenségek betetőzéseként kemény hidegek és szokatlan viharok, s a halál előhírnökeiként pusztító forgószelek tomboltak mindenfelé. Mintha egy gonosz kéz lopná a földi légkört. Fentről, a csillagok világából, jéghideg áramlatok ereszkedtek alá. Lehűlt a Föld, miután megritkult vastag légkörbundája, sy apránként átadta belső melegét a világűrnek. A katasztrófa hamarabb következett be, mint ahogyan a hatalmas levegőkészletekből ítélve várható lett volna. Megkérdeztem Nórától, hogy mivel magyarázza az apja a vészjósló jelenségeket. Nóra azt válaszolta, hogy apját és Mr. Bayfeyt mindez szemlátomást váratlanul érte. — Apám beszélni is akar magával — közölte. — Elvégre ez inkább a maga szakmájába vág. S az a megtiszteltetés ért, hogy Engelbrekt hívatott. A megbeszélésen Bayley is részt vett. Egyáltalán nem bánta a világban lejátszódó eseményeket, sőt ellenkezőleg, a levegőkereskedő kellemesen izgatott volt, mint a lapjában bízó kártyás. Tanácskozásunk elég hosszú ideig tartott. Különböző számítások után arra a következtetésre jutottunk, hogy a föld alatti telepeken átalakított levegő elenyésző része a légkörnek, s a Föld légköréből hiányzó mennyiség közvetlenül nem okozhatott ilyen katasztrofális jelenségeket. — De hát akkor mi ez? — kérdezte Bayley, hol rám, hol Engelbrektre nézva Végre egyenlíthettem. Mr. Bay- leynek szüksége van a véleményemre! A legbölcsebb kifejezésit erőltettem az arcomra és elmondtam a véleményemet: — Mr. Bayley ventillátorai megváltoztatták az ismert szélirányokat, ennek következtében megváltozott a földön a légtakaró „feszültsége” is: a levegő ott sűrűsödött össze, ahol a szokásos és mesterségesen keltett légáramlatok útvonala megegyezett, aziokon a helyeken vi-’ szont, ahol azelőtt ellentétes irányú légáramlatok voltak, megritkult. Ennek következtében megnőtt a maximális és minimális légnyomás közötti különbség. Fokozódott a ciklontevékenység. Az összeütköző ciklonok légtömegeket szívtak fel, a szokásos hatótávolságuknál jóval magasabbra. Vagyis nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is, felborult a levegő cirkulációja . .. Láttam, hogy Bayley és Engelbrekt feszült figyelemmel hallgatja magyarázatomat. — Lehetséges, hogy ez a kép nem egészen pontosan tükrözi a helyzetet — fejeztem be —, de azt hiszem, alapjában véve helyes a feltevésem Alapgondolatom tehát a következő: Mr. Bayley ventillátorai megsértették a szabályos légáramlást, s ezzel előidézték, hogy ebben a játékban most már részt vesznek elemi erők is.!, ön, Mr. Bayley, Faustra hasonlít, aki felidézte a Föld szellemét, de nem tudott megbirkózni vele. Bayley nem háborodott fel a hasonlaton. Felnevetett. (Folytatjuk)
