Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-10 / 186. szám

1973. augusztus 10. f PETŐFI NÉPE • 5 Randevú a nyárral - Kiskunfélegyházán Az autók csak átszaladnak a városon. Hit- kán állnak meg. A bennülők úgy érzik: futtá­ban is elegét látnak a kiskun „fővárosból”. A városon átrobogók számára a látvány ugyan­olyan mint más vidéki városokban: fák, virá­gok, falusias kis utcák, és hirtelen növésű kockafejű kamaszházak, hőségtől áléit kertek, nagy megnyugtató árnyékokkal, idegborzolő plakátok vérszomjas tigrisekkel: a cirkusz legalább nem hagyta ki a nyári menetrendjé­ből a várost. Szabadtéri színpad kellene Az idegen is rosszul teszi, hogy nem áll meg. Ta­lálna látnivalót, ha nem is sokat. Szép, érdekes ar­cú város Kiskunfélegyháza! Az érkezőknek táblára festett nyíl mutatja a Kiskun Múzeumot. A forró- sógban valósággal lángoló sárga falak, s a fenyege­tő szépségű ablakrácsok a foglyul ejtett múltat őr­zik: az ország egyetlen börtönmúzéumának elretten­tő kínzószerszámait, de jóval barátságosabb hagya­tékát is a város történetének; Paikos Szabó István szélmalmát, amely olyan épen maradt meg az utó­kor számára, hogy akár búzát is őrölhetnének ben­ne a látogatók. A múzeum környéke csendes, az autósok áthaj­tanak a városon, az idevalósiak dolgoznak, ók amúgy is látták a múzeumot, másra volna szüksé­gük a hosszú, nyári estéken. — Ügy kellene legalább egy szabadtéri színpad, mint a falat kenyér — mondja Sajtos Géza népmű­velési felügyelő. — Megélne. Nyáron leáll minden színházi előadás, pedig az emberek szívesen tölte­nék házon kívül az estéiket. De jelenleg nincs hová menniük! Egyetlen kis kerthelyiségbe ülhetnek be, a Rózsakertbe, oda is legfeljebb 50-en. Nincs üdülő­övezet sem, itt mindenki teljesen be van zarva a négy fal közé. A legközelebbi kirándulóhely Toser- dő. vagy átmegy Csongrádba, a Tisza-partra. A strand is kicsi és mivel meleg vizű. olyan sokan jönnek a környező községekből, sőt Kecskemétről, hogy jó időben színültig megtelik. Az sem csoda, ha az idegenek nem állnak meg: szállodánk sincs. A Petőfi-évfordulóra például sokan jöttek és még többen jöttek volna, ha tudunk szállást és érdekes programot biztosítani a számukra. Ami télen, nyáron vonzó és kifogástalan a klubélet. A Munkás Klub tagjai legutóbb Bugacra kirándultak, az Ifjúsági Klubon kívül még 3 üzemi klub ad zenét, vidám társaságot a munka után ki­kacsolódni vágyó fiataloknak, nem tartanak nyári szünetet az asszonyklub. a bélyegklub. a honisme­reti klub és a nyugdíjas klub tagjai sem. De még az élettől pezsgő klub tagjai is arra várakoznak, amire azok, akik nem tartoznak semmilyen hasz­nos elfoglaltságot nyújtó szervezet kötelékébe. Sza­badtéri színpadra! — Gátér alatt van egy tófenék — ábrándozik Sajtos Géza —, ott ragyogó Puszta-színházat lehet­ne kialakítani. Volna erre lehetőség itt bent, a vá­rosban is. Talán jövőre, amikor a város 200. szüle­tésnapját ünnepeljük, sikerül valahogy dűlőre vinni a szabadtéri színpad ügyét. Erre nemcsak az ide­genforgalom, hanem elsősorban a kiskunfélegyhá- ziak miatt lenne szükség. Világjáró félegyháziak Az IBUSZ-irodában teljes a felfordulás; éppen az átalakulás zűrös, de biztató idejét fogtuk ki egy kis beszélgetésre. A feldúlt helyiségből épp odalát­ni, ahol egy kis étkező, mosdó és tárgyalófülke ala­kulgat, a fejlesztés — könnyű kitalálni! — azért is indokolt, mert megnőtt a forgalom? Bibók Sándorné irodavezető és Rádi Józsefné élénken bólogat. — Hát bizony, 13 éve jó, ha egész évben elindí­tottunk 30—40 autóbuszt. Most legalább 120 viszi az idevalósiakat évertte. a legkülönbözőbb helyekre. A kecskeméti színház előadására szinte menetrend- szerű járatokat küldünk, most a szegedi szabadté­• Az egyetlen menedék a forróság elől: a strand. Délelőtt, csak a fiatalság látogatja, délutánra dugig telnek a medencék. (Tóth Sándor felvételei) rire megyünk sűrűn és Budapestre i§, azokra a sza­badtéri előadásokra, amelyekre legnagyobb az ér­deklődés. Nemrég Segesvárra indítottunk emléktú­rát, Petőfi emlékútját járták végig a résztvevők és innét, helyből indgjnak járatok a legkedveltebb külföldi helyekre; Gráz—Bécsbe, és Opatijába, a tengerpartra. A külföldi társasutakra évente általában 300-an jelentkeznek, belföldre több. mint tízezren. És eb­ben nincsenek bent azok, akik a Coopturisttal, vagy az Ifjúsági Expresszel utaznak. Ebből is látszik, hogv Kiskunfélegyháza azért sem zárkózik be a négy fal közé. Egyre többen mozdulnak ki, sőt egyre többen jelentkeznek Európa-körutazásra, földközi-tengeri hajóútra, Itáliába ... — A spanyol utat úgy viszik, mint a cukrot. Néz­ze. nem túlozunk, messzi földről jönnek a képesla­pok. Mert van akinek semmi sem jó. de a legtöbb vendégünk legalább egy lappal hálálja meg nekünk a közreműködést. Így van ez: mennek az emberek, jönnek a képes­lapok. Párizsból, Moszkvából, a Magas-Tátrából és az Adriáról. Jókedvű, vidám lapok! Hol van már az az idő. amikor a házából, városából nehezen ki­mozduló vidéki ember, alig mert bemenni egy má­sodosztályú pesti szállodába! „Hányszor előfordult — meséli az irodavezető — hogy inkább leültek az or­szágház lépcsőjére falatozni, mint sem bemenjenek valahová. Hát ez már a múlté! A kiskunfélegyhá­ziak kiléptek az elszigeteltségükből, magabiztosan, otthonosan mozognak a legdrágább éttermekben, szállodákban, a világ minden táján.” Mofet már nincs is más vágyuk, csali az, hogy ott­hon se legyenek nagyon szűkében a mozgalmasabb, szórakoztatóbb életmódnak. Akkor talán nemcsak átszaladnának városukon az autók, hanem meg is állnának. Akkor talán többen kapnának kedvet, hogy ott randevúzhassanak a nyárral, Kiskunfél­egyházán. Vadas Zsuzsa Tv-shaw a Duna partján A magyar és szov­jet televízió „Fe­le-fele” címmel színes tv-shaw-t készít. A felvéte­lek egy részét a Duna-parton for­gatták. Képün­kön: Ének a ha- jótetön. Lehoczky Zsuzsa, Farkas János, Kovács Zsuzsa, Harsányi .Frigyes, Felföldi Anikó, Németh Sándor. (MTI foto—KS) Hatvannyolc együttes — Hétszázötven zenész A szórakoztató zenekarokról Növekszik az igény megyeszer- te a szórakoztató zene iránt. A Vendéglátóipari Vállalat es az ÁFÉSZ szórakozó helyein, vala­mint a művelődési intézmények­ben egyaránt kedveltek a jó han­gulatot, változatos szórakozást elősegítő muzsikusok. A művelő­dési házakban, klubo'kban inkább a beat-együtteseket, a vendéglá­tóiparban pedig a népi zeneka­rokat alkalmazzák. A Művészeti Dolgozók Szajc- szePvezetének felügyelete alatt megszervezték tizenegy évvel ez­előtt az országos szórakoztató ze­nei központot. Ennek Bács-Kis- kun megyei kirendeltségét Vin- cze Miklós tánctanár vezeti, kez­dettől fogva. Kérésünkre tájé­koztatott bennünket a kirendelt­ség munkájáról. Megtudtuk, hogy megyénkben jelenleg százötven hivatásos és hatszáz félhivatásos zenész mű­ködik. Ez utóbbiak nappal és egyéb munkakörökben dolgoz­nak, s este az együttesükben muzsikálnak. Huszonnyolc népi zenekar és negyven tánczenekar gondoskodik a községekben és a városokban a látogatók szórako­zásáról. A zenekarokban azok muzsi­kálhatnak, akik megszerezték a rendeletileg előírt engedélyt. Az állandó működési engedélyhez szakembereikből álló bizottság előtt Budapesten kell kategória- vizsgát tenni. Ideiglenes enge­délyt kaphatnak azok, akik meg­hallgatás után a megyeszékhe­lyen levizsgáztak. A kirendeltség munkaközvetí­tési és érdekvédelmi szerv egy­ben. Az ideiglenes működési en­gedélyek kiadása mellett nyil­vántartja az állandó • működési engedéllyel rendelkezőket, s gon­doskodik a zenészek elhelyezésé­ről (kiközvetítéséről), megszer­vezi a muzsikálók továbbképzé­sét, mindkét kategóriában. Bár­melyik szerv, intézmény csakis rajtuk keresztül köthet szerző­dést a zenekarokkal és szólisták­kal. Vincze Miklós kirendeltségve­zető elmondta: évekkel ezelőtt bizony sok zenész maradt állás nélkül. Állandó volt a panasz, súrlódás a zenészeik és a zeneka­rok között. Mostanra a helyzet egészen megváltozott; gyakorla­tilag teljesen megszűnt az állás­nélküliség. Valamennyi hivatá­sos és félhivatásos szórakoztató zenész munkájára igényt tarta­nak. Sőt, olykor a kívánságokat alig képesek teljesíteni. A zenészek továbbképzésének megszervezése a kirendeltség egyik fontos feladata. Ezt úgy igyekeznek elősegíteni, hogy évente nyolchónapos stúdiót hir­detnek meg. Ezekre mindig akad elegendő létszámú jelentkező. Az elmúlt évben, és az idén is, negyvenen vettek részt rajta. Eddig egyetlen probléma me­rült fel; hogy a nagy távolságok miatt (a bajaiak, kalocsaiak pél­dául) többen nehezen szánták rá magukat erre a rendszeres és ‘ hasznos tanulásra. Ezért hatá­rozták el, hogy a jövőben fiók­stúdiót szerveznek. Ősszel már meg is kezdik a tanítást ilyen formában Kiskőrösön. Erre idáig — elsősorban a megye középső és déli részéből — huszonötén jelentkeztek. V. M. A televízió és a magányosság Rod McKuen amerikai költő, zeneszerző és muzsikus a televí­ziót teszi felelőssé a modern ember magányossága miatt. „Ab­ban a pillanatban, amikor a tele­vízió luxuséi kkből szükségszerű­séggé válik, megkezdődik a csa­lád széthullása: a .gyermekek nem tesznek fel többé kérdése­ket szüleiknek, mert kurta-fur­csa választ kapnak, ha egyálta­lán kapnak valamiféle választ. Így azután a legfontosabb tö­megkommunikációs eszköz meg­szünteti a kommunikációt ember és ember között”. » « Bács-Kiskun megyei Ruházati % Kiskereskedelmi Vállalat MÉTERÁRU­ÉS LAKÁSTEXTIL­BOLTJA Kiskunfélegyházán augusztus 3-án megnyílt a Kossuth és Mártírok u. sarkán, a bútorüzlet mel­Biett­* Udvarias, szakszerű kiszol­gálás mellett várjuk ked­ves vásárlóinkat. 1543 I j 1 : : * i B § íj (22) Nikola!?Maga még nem is­meri. Annyiszor nézett már szem­be a halállal, hogy a tervünk nem rémiszti el. Egy csöppet sem fog csodálkozni. Egyszerre könnyebb lett a szí­vem. és Nóra is felvidult. Mintha •megnyílt volna a bűvös kör. Most már határozott elképzelésünk volt. Meghánytuk-vetettük a dol­got, s ez elűzte Nóra borongós gondolatait. Mikor a szobában találkoztam Nikolával. magamhoz intettem, — Nikola — súgtam neki —, rájöttem, hogyan lehet megszök­ni. Eltalálsz Verho.ianszkba ? Szer­zek meleg ruhát, pisztolyt, két- szersültet és szárított húst. — És te? — kérdezte halkan. — Nem mehetünk együtt. Elfog­hatnak. Ha neked néni sikerül, utánad én megyek. De ha nem akarsz egyedül menni ... — Dehogynem akarsz! Itt unal­mas nagyon. És miért Verho- janszk? — Elvíszel egy levelet. Nos, vállalod? — Persze! — bólintott Nikola. — Azért gondold meg jól, nem kényszeríthetlek. Ha elfognak, most már nem úszód meg olyan könnyen. Megölhetnek. — Medve ölhet, ember ölhet — fogalmazta meg Nikola a maga fatalizmusát. — Mikor indulni? Máris? — Várunk egy ideig. Mindent elő kell készíteni. Hamarosan visszajön a nap. Végefelé járunk a télnek. — Nap nem kell. Én mindent látok. Erősen akarok mátis. Nagy nehezen tudtam csak le­beszélni, hogy ne induljon el azonnal. S attól kezdve készültünk Niko­la szökésére. Ügy döntöttem, hogy az én szőfmebundámat és csiz­mámat adom neki. Nikola „ellop­hatta”. tőlem. Pisztolyt Nórától kaptam. Már csak élelmet kellett szerezni. Ez volt a legnehezebb. Étkezéskor kellett észrevétlenül zsebrevágnunk egy-egy darab ke­nyeret. kétszersültet. Nikola is ta­karékoskodott. volna, de nem en­gedtem meg, mert neki erőt kel­lett gyűjtenie. Nóra is gyűjtötte az élelmet. Egyszerre ..farkasétvágya” lett. Nemsokára megtelt a párnám alatt rejtegetett zsákocska. Még néhány nap, és Nikola útnak in­dulhat. Gondolnunk kellett arra is. hogy ne terelődjék rám a gya­nú. Ha nem jut el Verhojanszkig, én következem. Számítanunk kel­lett erre is. 1 Tanácsomra Nikola baráti kör­ben. a munkahelyén néhány nap­pal a szökés előtt arról kezdett panaszkodni, hogy nagyon meg­unta a föld alatti telepet, és elha­tározta, hogy megszökik. — Klimenko elvtárs nem is sej­ti. Ha tudná, megkapnám a ma­gamét — mondogatta. Mindenki próbálta lebeszélni, borzalmas büntetéssel iiesztgette, de Nikola egyre csak a magáét hajtogatta: állat ölhet, ember öl­het — mindegy. Nem bírja to­vább. Félő volt. hogv valaki esetleg jelenti Baylevnek Nikola szökési tervét, de ezt a kockázatot vál­lalnunk kellett. Mindenesetre Ni­kola félrevezette őket. mert azt mondta, hogy megint a csatornán át próbál megszökni. Ha valaki besúgná. Baylev akkor is nyugodt lehet, tudva, hogv ez a kísérlet eleve kudarcra van ítélve. Végre eljött a szökés napja, il­letve éjszakája. Megállapodtam Nikolával. hogv „menetfelszere­lésben” jön az erkélyre, mihelyt elaludt mindenki. A megbeszélt időben Nóra már az erkélyen várakozott. Meglehe­tősen sötét éjszaka volt. Olykor távoli reflektorok sugarára hason­lító halvány fénvesíkok suhantak át az égen. Telt-múlt az idő és Nikola nem jött. Már-már nyugtalankodni kezdtem, mikor végre nvílt az er- kélvaitó. —• Miért késtél? — kérdeztem. Nikola arcán széles mosoly je­lent meg. — Ravaszkodtam -— mondta. — Dolgoztam csatornában, kivártam, míg a többiek elmentek. Aztán háttal visszaiöttem. mintha men­nék, hogy majd ilyen nyomomat találiák. j Nemhiába volt Nikola szenve­délyes nvomkereső. Nemegyszer látta, miként zavariák össze az állatok a nyomokat, hogy félre­vezessék a vadászt: gondolta — felhasználhatia ezt az állatböl­csességet, megtetézve a maga em­beri ravaszságával. Friss nyomo­kat hagyott a havon, a csatorná­ban, hogy üldözői azt higgyék, er­re ment a kijárat felé. — Járj szerencsével — búcsúz­tam tőle izgatottan, s odaadtam a levelet. — Semmiség — mondta és le­nézett. — Azért magas. Nem baj. Lent puha. Isten veled, elvtárs! — szorította meg a kezemet, majd bólintott Nórának: — Isten veled, kislánv. Bátran átlépett a szakadék fölé nyúló erkély vasrácsán, megka­paszkodott a peremben, egy má­sodpercig még a levegőben lógott, aztán elengedte az erkélyt. Meredten néztem utána a fél­homályban. Alakja egyre kisebb lett; legalább negyven métert zu­hant. mielőtt elérte a hav^s lejtőt. Lóba most elérte a havat, s be­lesüppedt. mintha vízbe ugrott volna. Hiába erőlködtem, nem lát­tam sehol, egészen elmerült a hó­ban. Csak nem ütötte meg magát? Elvesztette az eszméletét?... A hullámos, zöldesrózsaszín északi tény beragyogta az eget. s bi­zonytalanul remegve tükröződött a lejtőn. Végre fölfedeztem a lyu­kat, amelyet Nikola ütött a hó­ban, de ő még mindig nem buk­kant elő. * — Nézze, nézze! Ott. mozog va­lami ... — szólalt meg Nóra iz­gatottan. — Hol? Nem látok semmit. Képzelődik. — Nem ott! Leiiebb, sokkal lejjebb! S akkor valóban megláttam va­lamit. amint épben előtűnt a hó­ból, jó húsz méterrel leiiebb attól a helytől, ahová Nikola leugrott. — A keze! — kiáltotta Nóra; jobb szeme volt. mint nekem. Feszülten figyeltem, s végre én is megláttam Nikolának a hóból kinyúló kezét. Ahogy lezuhant, mint valami lövedék, átütötte a még porhanyós. felső réteget, jó néhánv méter mélver) belefúró­dott a hóba. és most.' lvukat ka­part magának, hogy kijusson. Már előtűnt a másik keze is. aztán a szőrmesapkáia. Előbb derékig lát­szott ki. végre kibújt egészen. Fe­lénk fordult, kesztyűs kezével in­tegetett. Csak nehezen tudtam visszatar­tani magam, hogy ne kiáltsak le neki. Még egyszer intett, majd az ol­dalára feküdt és legurult- a lej­tőn, egészen a szurdok aljáig. Az­tán csúszkálva kúszott to­vább a szurdok kijáratáig, mígnem alig látható pont lett be­lőle. Sítalpa nem volt. nem tud­tunk szerezni, de ez nem zavarta, „Majd csinálok” — mondta ne­kem. Nikolát nem kell félteni! Itt nőtt fel ezen az „elátkozott vidé­ken”, megszokta ezt a zord életet. Ha nem kerül Bavlev karmai kö­zé. a természettel meg a négylábú ragadozókkal megbirkózik. Kihunyt a fény. Nikolát szem elől vesztettük, de még sokáig bá­multunk a sötét szakadék felé. — Ideje bemennünk. Nem ma­radhatunk tovább itt — mond­ta Nóra. — Menjünk! — S végre elfor­dultam a szakadéktól. — Hol­nap jön a leszámolás. Mr. Bayley biztosan magához rendel kihall­gatásra. Nóra! Kérhetnék va­lamit? Nincs még egy piszto­lya? — Mire kiéli? — Ha Bayley bűnösnek tart Nikola szökésében ... én golyót eresztek belé. Sokáig töprengett. — Nem tudom ... Nekem nincs. Talán apárhnak... ’Ha megtu­dom szerezni, reggel elhozom. Jöjjön korábban, a laboratórium, ba. (Fólytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom