Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 8. TUDOMÁNY, TECHNIKA • © Otven esztendő Pohjola apó masinájától a Super Caravelle-ig Északi rokonaink, a finnek, csodálatos népi eposzában, a Ka­levalában az öreg Pohjola egy hatalmas repülő masinával jár­ta be az akkori világot... Egy évvel a francia Montgolfier test­vérek kísérlete után, 1784. augusztus 29-én az észak-finn­országi Oulu városából röppent 105 láb magasba az első finn ballon, és tíz perccel később két kilométerrel odébb szerencsésen földet ért a „pilóta”: J. E. Julin patikárius. 23 millió kilométer Jó néhány évtized telt el ad­dig, amíg ötven esztendővel eze­lőtt, 1923 szeptemberében meg­alapították a finn polgári repü­lőtársaságot, amelynek első me­netrendszerű járata 1924. február 11-én startolt. Napjainkban Észak-Európa legszebb légikikötőjében, a hel­sinki repülőtéren gyakran szó- ' Htja az utasokat beszállásra a hangosan beszélő a budapesti, a londoni, a New York-i. a kirke- nesi, a moszkvai és a maiagai járatokra. Super Caravelle-k, sajtófőnöke mondta el, majd hangsúlyozta: — Társaságunk 1969 júniusá­ban nyitotta meg az úgynevezett Duna-utat, tehát a Helsinki— Koppenhága—Prága—Bécs—Bu­dapest útvonalon hetente' két já­ratunk közlekedett. Az idén föl­osztottuk, célszerűbbé tettük ezt, és ehelyett három járat közleke­dik (természetesen már jóval .sűrűbben) Észak- és Közép-Euró- pa között: Helsinki—Koppenhá­ga—Budapest; Helsinki—Berlin— Prága és Helsinki—Varsó—Bécs érintésével. — örömmel mondhatom, hogy a MALÉV-vei kötött szerződé­sünk értelmében a magyar és a finn légitársaság gépei a Buda­pest—Helsinki—Budapest útvo­nalon utasközösségben repülnek. Jól összeállított program A Magyar Légiforgalmi Válla­lat helsinki kirendeltségvezetőjé­vel, Zboray Gáborral is beszél­gettünk az együttműködésről: — Kitűnően együttműködünk a FJNNAIR-rel, rengeteg a finn utasunk, akikről köztudott, hogy © Beszállás Budapest felet DC—8-asok, DC—9-esek gördül­nek a kifutópályára és röppen­nek a felhők fölé. öt évtizeddel •ezelőtt Londonba, átszállással 12 óráig tartott a repülőút, ma mindez három óra. Tavaly 16 millió kilométert repültek a FINNAIR gépei külföldön, és hét millió kilométert országon belül. Hetente három járat E néhány jellemző momentu­mot Véli Virkkunen, a FINNAIR igen szívesen jönnek Magyaror­szágra. A MALÉV-nek nem csupán az a célja, hogy gyorsan, biztonságosan Budapest­re hozza a vendégeit, hanem az is, hogy megismertesse velük szép hazánkat. A finnek például gyakran szorgalmazzák irodánk­ban a' magyar borvidéki, fürdő- és gasztronómiai túrákat, or­szágjárásokat. A MALÉV éppen ezért jól összeállított útiprogram­mal, a hagyományos magyaros vendégszeretettel gondoskodik finn barátainkról. — cp — Kecskemétiek a Balatonnál Tegnap még Kecskeméten izgultak csomagolás közben: „Jaj, nem ha­gyunk-e Itthon valami fontosat?!” Ma pedig elkezdődött a szoktatás Egyet aludtak már a Volán Tröszt balatonvilágosi üdülőjében, s most a pazar, napfényt, a bársonyos vizet kóstolgatják. Egyszerre nem megy. Négy-öt nap múlva már barnább lesz a bőr, és a gyerekek sem üldögélnek Ilyen illedelmesen a pokrócon. Az atyák mintha máris virgoncabbak lenné­nek. Mintha noszogatnák a töprengő asszonyokat: „Mikor mertek belejön­ni a vízbe? Csak nem a parton akarjátok tölteni az egész napot?” Pataki János és Pápai Lajos, a kecskeméti Volán dolgozója Család­jukkal együtt nyaralnak a trösztnek ebben a gyönyörű 6 emeletes üdülő­jében. Nem győznek betelni a hangulatosan, esztétikusán berendezett szo­bák kényelmével, az ellátás színvonalával. (Tóth Sándor felvételei.) Irány: a Déli pályaudvar! Aki látta, nem győz beleim a dicséretével, akinek onnét visz az útja tovább a Balatonra, Du­nántúlra aggályoskodik, fél, hogy elveszti az irányt a pályaudvar alatt tekergő labirintusban. A Nyugatiba befutó vonatokon egy­mást kérdezgetik az utasok: „Tessék már mondani, hogyan ju­tok el legsimábban a'Délibe?” Egyszerűen. A Nyugati előtt felszáll a 12-es — vigyázat, nem a 12/A jelzésű — autóbuszra, és pontosan a Déli pályaudvar elcitt leszáll róla. Az izgalom felesle­ges, az autóbuszból már messzi­ről látni az impozáns, félkörala­kú, csupaüveg utascsarnokot. Azt viszont jó megjegyezni, hogy az átkelés nem az úttesten történik, az autóbuszmegállótól pár mé­ternyire lépcsőlejárat vezet a mélybe, pontosabban a felszíni metrócsamokban, amely közvet­len kapcsolatban áll a pályaud­var bejáratával, a főlépcsővel. A közvetlen, logikus kapcsolat a metró és a peronok között, meg­könnyíti a dolgát azoknak is, akik metróval jöttek, vagy azzal kívánnak továbbjutni. A lépcső- feljáró széles, kényelmes, sokan elférnek rajta, nagy csomagokkal, sőt a feljárókhoz mindenhol rám­pák csatlakoznak, hogy gyermek- kocsival, kiskocsival is megkö­zelíthető legyen minden szint. A teljes közlekedési csomópont ugyanis négy, egymás felett álló szintet foglal magában. A legalsó, a metróvégállomás, ahonnan moz­gólépcső vezet az utcaszinten le­vő metró felszíni csarnokába. A második szint, az úttest alatti aluljáró, valamint nyitott, süly- lyesztett tér .a gyalogosoknak, üz­letekkel. Harmadik az utcaszint, amelyen a közúti forgalom is ha­lad, itt van a metró felszíni csar­noka és a pályaudvar alatti ifelső üzletsor. A negyedik szint maga a pályaudvar, a vágányokkal, pe­ronokkal és az utascsarnokokkal. Az új utascsarnok a réginek mintegy négyszerese, több lett a pénztár is, lényegében, minden együtt van, ami nélkülözhetetlen feltétele a kulturált utazásnak. Az építkezés még tart, jövő év­ben lebontják a régi állomás épületét, s a helyén vágányok épülnek. Ezzel 9 vágányosra szé­lesedik a pályaudvar, amire szük­ség is van, mert a későbbiekben már napi 90—100 ezer utassal számolnak. A torlódás elkerülése miatt az utasok a főlépcsőn kí­vül, két közvetlen kijáraton is el­hagyhatják a fejperont és mind­járt az utcára jutnak. A nagy üvegcsarnokban pénz­tárak. információ, árusító pavilon várja az utasokat, s később itt kap majd helyet egy minden te­kintetben kifogástalan, szeszmen­tes bisztró is. A csarnok alatt nemzetközi jegypénztár, posta, IBUSZ, poggyászmegőrző és üzle­tek épülnek. Itt kezdődik meg a főváros legnagyobb ABC-áruhá- zának építése is. Mit kell még tudni Budapest új látványosságáról, a Déliről? Azt, hogyha valóban tetszik, ak­kor vigyázzunk is rá, becsüljük meg, hadd maradjon mindig ilyen csillogóan szép, a magunk örö­mére, büszkeségére. V. Zs. OLVASTUK ELDOBHATÓ „PAPI RHÖMERÖ” Amerikában újfajta orvosi hő­mérőt gyártanak, amely egyszeri használat után eldobható. Segít­ségével 30 másodperc alatt meg lehet mérni a beteg hőmérsék­letét a szájban. A skála apró korongokból áll, s ezeknek mind­egyikében olyan különleges vegyi anyag van, amely bizonyos hő­mérsékletre kellő 'pontossággal reagál. MIÉRT PUSZTULNAK EL A FÁK GÁZVEZETÉK KÖZELÉBEN? Kiderült, hogy még a földgáz kis mennyiségben való kiszivár­gása is széndioxid keletkezéséhez vezet — a földgáz egyesül a ta­lajban levő oxigénnel. A széndioxid kitűnő feltétele­ket teremt a talajban levő bak­tériumok nagyon gyors szaporo­dásához. Ezek a baktériumok ki­merítik a talajban levő egész oxigén készletet és a fák a gyö­kérrendszer oxigénéhsége követ­keztében elpusztulnak. KÜLÖNÖS ÖRÖKSÉG Egy gazdag chicagói hölgy vég- rendeletileg egy krokodiltítemet hagyott a vejére, de pénzt egy árva centet sem, A várakozásában megsértett vő egy ideig tűrte la­kásában az élettelen, de mégis­csak visszatetsző látványosságot. Egyszer azután nem bírta tovább: felidézve minden sérelmét, me­lyet megboldogult anyósától szen­vedett, a krokodilt a 24. emelet­ről kidobta az utcára. Az aszfalt­hoz ütődve a krokodil szétrepedt és bendőjéből valósággal hullot­tak az aranypénzek. Mire a sze­rencsétlen tulajdonos leért az ut­cára, már késő volt: a járókelők felkapkodták az aranyakat. Csu­pán a szétrepedt krokodilbőr ma­radt a járdán és mellette — bronz keretben — az anyós arc­képe ezzel a felirattal: „Emlékül”. A levégőkereskedő' (20) Számításba vettem ezt az új körülményt, s mindig volt a szo­bámban gin, amit a büfés kor­látlan mennyiségben bocsátott rendelkezésemre. Bayley üzleti szemléletéhez az is hozzátarto­zott, hogy a lehetőségekhez ké­pest kielégítse az önkéntes és nem önkéntes munkatársai kí­vánságait. s így elfojtsa szabad­ságvágyukat, elejét vegye az elégedetlenkedésnek. Céljaim érdekében még sakk­presztízsemet is feláldoztam: időnként az utolsó játszmát el­veszítettem. Amikor a gin és a győzelem mámora végleg meg­oldotta Loock nyelvét, előhoza­kodtam legfontosabb kérdéseim­mel. Elismerem, hogy pem éppen becsületes dolog volt. ‘De vajon Bayley becsületesen járt el ve­lem? Ügy gondoltam, hogy a vele vívott harcban minden esz­köz felhasználható. A lehetősé­gekhez és körülményekhez al­kalmazkodó katonai felderítés- féle volt ez. Fefhdatomat fonto­sabbnak tartottam, mint a já­tékszabályok megtartását. — Miről beszélt ma a rádió, Mr. Loock? — kérdeztem csak úgy mellékesen. S M. Loock szépen beszámolt a legújabb hírekről. Igv tudtam meg. hogy helyettem egyik ba­rátom, a fiatal tudós Sirjajev vezeti az expedíciót. Bár már benne jártunk a télben, az expe­díció útnak indult. De tízes erősségű szél és hóvihar miatt kénytelenek voltak visszafordul­ni Verhojanszkba. Az expedíció helyzetjelentése után a központ úgy határozott, hogy tavaszig várjanak, és addig a környéken végezzenek meteorológiai meg­figyeléseket. A hír megörvendeztetett és egy­ben elkeserített. Sirjajev óvato­sabb volt nálam, nem akarta úti­társai és a maga életét kockáz­tatni, így elkerülte azt a sorsot, amelyet Baylev szánt neki. örül­tem, hogy így történt. De ez azt is jelentette, hogy tavaszig kint­ről semmi segítséget nem várha­tok. Talán ígv a legjobb, nyug­tatgattam magamat. Bayley el­pusztít mindenkit, aki megköze­líti föld alatti birodalmát. Csák akkor lehet legyőzni, ha az állam nagy erőket vet be ellene: De a siker érdekében okvetle­nül figyelmeztetni kell a kor­mányt. hogy komolyan felkészül­hessen a harcra. Talán a tél fo­lyamán sikerül valamilyen kap­csolatot teremteném a külvilág­gal. Türelemre intettem magamat, s közben folytattam „kémtevékeny- Aégemet”. Loock kai egyre szívélyesebb lett a viszonyunk. S egy ősginte- ségi rohamában elárulta nekem az Arctic titkát. Loock egyike volt a kevés beavatottnak, bár Bayley vele sem közölt mindent. Loock elmondta, hogy az Arcticöt teljes gőzzel elindították észak felé, a nyílt tengerre, hogy a hajótörés látszatát keltsék. Bavleynek esze ágában sem volt kelet felé men­ni. Egyszerűen csak különböző ásványokat akart gyűjtögetni a Szovjetunió területén engedély nélkül. — Mr. Bayley nagyon ravasz ember! — mondta Loock szinte lelkesen. — Na persze, üzletem­ber! Miért is ne? Önöknél ki­használatlanul hever a kincs, a kutya sem törődik vele, ő meg pénzt csinál belőle. Jól átverte magukat! -— hahotázott loock. — A gépész gőzt fejlesztett, a kor­mányos rögzítette a kormányke­reket és — hopplá! Amikor az Arctic már teljes gőzzel haladt, a jégtörőn tartózkodók motorcsó­nakba szálltak, visszatérték a partra, a haió nődig személyzet nélkül folvtatta útiát. — Senki sem maradt a hajón? — kérdeztem Loocktól — Egv lélek sem — válaszolta. Attól féltem, gyanút fog, ezért nem érdeklődtem a két eltűnt tu­dós sorsa felől Rövid tépelődés után azonban mégis megkérdez­tem tőle nagv óvatosan: — És nartot is ért mindenki? — Néhánvan életüket vesz!et­ték. amikor a partról áttelepül­tünk ide. no mgg elvesztettünk két tudóst. Azt beszélik, elmentek vadászni és nem tértek vissza. — Keresték őket? — Talán. De nem nagyon volt akkor ilyesmire idő. Nyakig vol­tunk munkával. Közeledett a tél. Loock vagy nem akart elmon­dani nekem mindent, vagy ő sem tudott sok mindent. Mindenesetre rá nem számíthattam. A szovjet­hatalomnak ellensége volt. Tipikus szolgalélek. Egv alkalommal megjegyeztem, hogy nagyon érdekel a rádió, de sajnos, nem volt alkalmam kö­zelebbről megismerni ezt a nagy­szerű találmányt. — Ezen könnyen segíthetünk — jelentette ki. — Jöiiön le hozzám a rádiószobába. Legjobb lesz, amikor éjszakai ügyeletes vagyok. Megmutatom magának. Éltem az ajánlatával és gyak­ran felkerestem. És milyen izgalommal hallgattam több hónapi szünet után a Ko­mintern adó bemondóiénak a hangját. Hírek .. . ...... Most pedig hallgassák meg, m ilyen telet jósolnak a meteoro­lógusok. örömhírt közlünk a téli üdülőkkel, nem kell fag.voskod- niuk víkenházaikban. A tudósok nagyon enyhe telet ígérnek, még a tavalyinál is envhébbet.. „Persze! — gondoltam. — Mr. Bayley ventillátorai sajátos légi Golf-áramlatot teremtenek. Az egyenlítő felől meleg légáramla­tok tartanak az északi félteke fe­lé és emelik a hőmérsékletet.” ... . Dél-Afrikában. Dél-Ameri- kában és Ausztráliában viszont lényegesen csökkent a hőmérsék­let ...” — folvtatta a bemondó. ..Ez már a déli-sarki jégsivata- gok lehelete!” — válaszoltam ne­ki gondolatban ... Ö. ha odakiált­hatnám innen, sok ezer kilomé­ter távolságból, hogy ne örülje­nek a meleg télnek, hogy szörnyű szerencsétlenség leselkedik az em­beriségre? „Most pedig zenét sugárzunk. A Stúdió zenekar Boccherini Me­nüettjét adja elő.” — Halk. finom zene követke­zett. De ettől még nehezebb lett a szívem. A világban zajlik az élet. Az emberek dolgoznak, szó­rakoznak. úgy élnek, mint más­kor. nem is sejtik, milyen sze­rencsétlenség fenyegeti őket Levettem a fülkagylót. Loock belemerült a vételbe, morsejele- ket tett át. Gyorsan jegyezte a táviratokat. Ezeket minden reg­gel átadta Mr. Bayleynek. Végre elkészült munkájával, és a fülkagylóval a fején megkér­dezte tőlem: — Érdekes? — Igen. Már otthon is hal'gat- / tam rádiót. Inkább azt szeret­ném tudni, hogyan történik nem­csak a vétel, hanem az adás is. Itt van az adóállomás? Lehet, hogy túlságosan gyanak­vó és óvatos voltam, de úgy vet­tem észre, hogy Mr. Loock arcán valamiféle bizalmatlanság jelenik meg. —' Üzenni akar a rokonainak meg az ismerősöknek? — kér­dezte mosolyogva. — Igen, van adónk, de nem használjuk. Nem akarjuk elárulni tartózkodási he­lyünket. Abban a pillanatban hittem Loocknak. De hamarosan kide­rült, hogy nem mondott igazat. Egy ízben a szokásosnál később kerestem fel, és éppen adás köz­ben értem. Úgy döntött, hogy mégis el­árulja tartózkodási helyünket? — kérdeztem mosolyogva — Tetten értem ? Mister Loock elkomorodott. de aztán kényszeredetten felnevetett. . — Csak nem kémkedik utá­nam? — kérdezte tréfásan, de bennem meghűlt a vér. — Ostobaság! — válaszoltam. — Miért tenném? — S tettetett sértődöttséggel kijelentettem: — Ha zavarom, elmehetek. — Maradjon! Nem csaptam be: a nagy adónk valóban nem mű­ködik. Ez ez... Ilyen állomás még egy van a világon, az, ame­lyiken az adásomat veszik. Olyan rövidhullámon működik, hogy a közönséges rádiók nem tudják fogni. így az adó titka nem lep- le7.ődik le ... Üzleti titok! — ma­gyarázta. — Ide figyeljen, Mr. Klimenko, sok mindent elárultam magának, mert a barátom. De jobb lesz hallgatnia arról, hogy adós közben látott. És ne jöjjön ide ebben az időben ... Ez szol­gálati titok. Megnyugtattam és visszatértem a szobámba. Az utóbbi felfedezés meggyőzött arról, hogy Bayleynek cinkosai vannak odakint. Ez még veszélyesebbé tette őt. Loock vi­szont mostantól kezdve bizalmat­lanabb velem szemben. Ha nem félne attól, hogy elveszti sakk­partnerét, egész egyszerűen be­csapná előttem a rádiós szoba ajtaját. Ezentúl tehát még óvato­sabbnak kell lennem. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom