Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-03 / 180. szám
1973. augusztus 3. • PETŐFI NEPE • b Tiszta szív és szép szó Homokmégyi mozaik A színpadon erősítők, hangfalak gyűrűjében áll. Zömök, jókötésű fiú. Kezében gitár, hangja betölti a nagytermet. Politikai dalokat énekel. Nem „tömény” politika az. amit elmond. Szó esik mindarról, ami életünkhöz hozzátartozik: békéről és háborúról, szerelemről, s rossz emberi tulajdonságokról. De mesél is. Egy királyfiról és egy „királyfilányról”. Az éneklő fiú Rév Tamás pol- beat énekes. A budapesti „Amfora” klubból érkezett Kiskunfélegyházára, a művelődési ház ifjúsági klubjába. A fiatalok nemcsak meghallgatják, de együtt is énekelnek vele. A szünetben a klub presszójában beszélgetünk. Megtudom, hogy „civilben” híd- és vízmű- építészeti technikus. Őszintén bevallom, hogy ezt- nem néztem ki belőle. „Szabadúszónak”, profinak gondoltam, aki ebből él. Ezt mondja: — Én kedvtelésből, véleményt cserélni megyek a fiatalok közé, klubokba, művelődési otthonokba. Űtálom, ha profiként kezelnek. : Előfordult, hogy egy fellépésemkor közölte a művelődési ház igazgatója: tessék, van nyolc perced. Énekeli. Hát ezt így nem lehet csinálni. — Szerinted mi tartozik a politikai dalhoz? — Semmiképpen sem az- csupán. hogy többször egymás után eléneklem: békét, békét. Vannak közvetlenebb célok is. amiért harcolunk. Például az őszinte, igaz barátság. Emlékszel a dalra? Tiszta szív és szép szó / Ez legyen a jelszó / És legyél a barátom. A béke témája is többféleképpen kifejezhető. Például az Amfora klub indulójával: Inkább tüntessünk az atombamba ellen minthogy minket ő eltüntessen. Inkább ma legyünk aktívak, mint holnap rádióaktívak. — Vajon a hallgatók is értik, amit ki akarsz fejezni? Hogy mi ellen tiltakozol, miért harcolsz? — Persze, hogy értik. Azonos a korunk, azonos a felfogásunk. Egy véleményen vagyunk. A különbség csupán az. hogy én mindezt dalban fejezem ki. Egyébként a megértés azonnal ellenőrizhető. Azzal, hogy mennyire veszik át a dallamot, a szöveget, mennyire válik közös énekléssé, közös műsorrá a fellépésem. Rév Tamás már nem ismeretlen a megyében. Ott volt szilveszterkor a kiskőrösi Petőfi-ün- nepségeken. Márciusban kecskeméti középiskolákban lépett fel és megfordult Kecelen is. A Kalocsai Járási KISZ Bizottság pedig meghívta az augusztusi Szelidi Ifjúsági Találkozóra. Mint mondja, szívesen jön. Király Zoltán ÉRDEMES MEGNÉZNI Régi orosz művészet a Szépművészeti Múzeumban Kanada, Lengyelország, Csehszlovákia, Franciaország, az NDK és Japán után, a magyar közönség is Ízelítőt kaphat a XIV— XVII. századi régi orosz művészet remekmívű alkotásaiból. Kedvére kigyönyörködheti magát a középorosz és északi, valamint a nov- gorodi, moszkvai és pszkovi iskolák ikonjaiban. A jelenlegi kiállítás először ismerteti meg a régi •orosz művészetet a magyar közönséggel. Bár a most bemutatott művészeti alkotások nem merítik ki a régi orosz művészet gazdag történetét, de segítik az orosz festészet fejlődésének megismerését. A kiállításon bemutatott művek mindegyike a középkori orosz festészet sokoldalúságáról, szüntelen fejlődéséről tanúskodik. A régi orosz ikonokon, mint minden valódi művészeti alkotáson, tükröződnek a művészi stílusok, a nép természete, ideáljai és törekvései. A csodálatos szépségű ikonok hírt adnak arról a különös, távoli korról és világról, amelyből Andrej Rubljov és iskolája emelkedett ki a színek tündöklő harmóniájával és a képek mesteri kidolgozásával. Rubljov művészetének hagyományai élednek újjá, fejlődnek tovább a későbbi képek némelyikén, s bár ennek a festészetnek a szigorú alapja a vallás, az egymástól eltérő, vagy egymással művészi rokonságot mutató képek mindegyike a kor A Kalocsa környéki Homokmégy mintegy háromezer lakosának a fele belterületen, másik fele a község kiterjedt határának szállásain él. A széles körben elterjedt kalocsai hímzés, pingálás és tojásfestés tette régóta népszerűvé ezt a hangulatos, girbe-gurba utcákból álló községet. No és a híres népi együttese, amely már évtizedekkel ezelőtt is szerepelt a rádióban és filmhíradóban. emberét mintázza. Áhitatosan, átszellemültem megható naivitásai, vagy komor ünnepélyességgel, de az emberről szólnak ezek a csodálatos alkotások, gondolatokat, valóságos érzelmeket közvetítenek, s közben a művészetben is valami újat, rendkívülit, eredetit teremtenek. A kiállításon a festészet mellett hímzéseket, szobrászati és iparművészeti tárgyakat is láthatunk. A régi orosz művészetnek egyik jelentős ága ; selyem alapra való hímzés. Az aran$-, ezüst- és selyemszállal kivarrt igazgyöngygyei, .drágakővel díszített leheletfinom kelmék az ikonfestészettel való rokonságról árulkodnak. Gyönyörűek a sokszínű, festett, zománccal borított tárgyak: kések, villák, edények, kelyhek, amelyek az „Uszolszki munka” elnevezést kapták. A korabeli ötvöstechnika fejlettségéről vallanak az arany- és ezüstveretes evangéliumborf- tók. Romanov cár ’ivópohara formai szépségével, remekművű díszítésével tűnik ki a páratlan szépségértékű gyűjteményből. A tárlat csak egy kis részt villant fel a régi orosz művészetből és nem tükrözheti a századokon át tartó fejlődés teljes bonyolultságát és gazdagságát, mégis érdemes megnézni, mert az orosz középkori kultúráról, esztétikai ideáljairól és nemzeti sajátosságokról nyújt igen értékes képet. V. Az 1960-ban épült művelődési ház alig alkalmas a korszerű közművelődési munkára; hiányzanak az apró, meghittebb, kiscsoportos foglalkozásokhoz szükséges helyiségek. A háromszázötven személyt befogadó nagyterem kihasználatlan. A vasárnaponként játszó mozi előadásaira is csupán néhány tucat jegy kel el. Az előtérben büfé; hetenként háromszor nyitva. Előtte csúnya, festetlen asztalok. Ezt a lehangoló látványt szépíti ugyan valamicskét a helybeli pingálók falfestése a bejárat mellett. (Ágoston Ferencné és Kákonyi Ignacné munkája) A fotószakkör házi kiállítása az előtérben', ez is lehetne ízlésesebb, szebb kivitelezésű. Szegényesen berendezett klubterem, az ifjúság részére. — Szebb lesz — mondja Greksa Mátyás igazgató — most kaptunk tízezer forintot a tanácstól. Szép. tiszta tv-szoba. Csak azok a csúnya asztalok ne lennének itt is! Friss festés, sok növény, virág — ez tetszetős. — Tavaly száztízezer forintos költséggel szépítettük az épületet — újságolja az igazgató. A járási hivatal fizette. A háromezer köteten felüli könyvtár is a művelődési házban kapott helyet. Évi ötezer forint támogatást kap a helyi tanácstól. Ez bizony nem sok. Különösen, ha elnézem a száz és •száz agyon rongálódott, új rákötésre szoruló könyvet. — Milyen csoport, szakkör található még itt? — kérdezem. Sorolják. Tizenhat tagú ifjúsági fúvószenekar; népdalszakkör, huszonkét taggal: vegyes néptánccsoport, éppen a kalocsai szereplésre készül; tizenkét tagú fotószakkör. Ez utóbi a falutörténetet „írja” rendszeresen, képekben. Valóságos kincs gyűlik így össze, szorgalmas kezük nyomán, az évek alatt. Megtudom, hogy a művelődési háznak százhúszezer forintos az éves költségvetése. Ötvenezer, fo, rintot kap a tanácstól, és húszezret a termelőszövetkezettől. Ez a támogatás egészen újkeletű, örülnek neki nagyon. Az elmúlt évtől kezdődően áttérhettek az olajtüzelésre. „Addig lehetetlen volt befűteni a nagytermet, s nem szívesen jöttek szerepelni a színészek” — mondják a művelődés helybeli irányítói. Az ám, az irányítás! Az utóbbi évtizedben nyolc igazgató váltotta egymást ebben az intézményben. Közülük négyen voltak függetlenítettek. A nagyon alacsony, ezernégyszáz forintos fizetés miatt húzódoznak az emberek. Jelenleg elég szokatlan megoldást választottak: két tiszteletdíjas igazgató van. Rideg András és Greksa Mátyás pedagógusok. Nem is látszik rossz megoldásnak. Mindenesetre a hosszabb távú gyakorlatban dől el majd, mennyire lesz jó. — Ha már a gondoknál tartunk, megkérdezem: van .más probléma is? — Egyre kevesebb a közönsége a színházi előadásoknak. Ott tartunk már, hogy abbahagyjuk; nem kifizetődő. Régebben a Dé- rvné Színház évente legalább hatszor szerepelt itt, ma egy- :szer-kétszer is alig. A kecskeméti színház meg olyan sokat kér (ötezer forintot), nem tudjuk megfizetni. — A felnőtteket alig lehet bekapcsolni az intézmény munkájába. Csak .„a fiatalok jönnek, azok sem túl sokan. A nyugdíjasok külön klubhelyiséget kérnek, de nem tudunk adni nekik. Nagy gond nálunk ez a szétszórtság. Volt, amikor egy-egy fiatal lány azért hagyta ott a tánccsoportot, mert késő este, a próbák után nem tudott hazamenni, a szállásra. — Ügy tudjuk, sok varró-, himzőasszony, leány él itt? > — Száznál is többen vannak. — Keressünk fel egyet — kérem. Indulunk is. Tóth Tstvánné nyugdíjas a ház előtt árnyékot adó fenyőfák alatt üldögél. Kezében az elmaradhatatlan vászondarab; zöld levelek, színes virágok kelnek életre rajta, a szemem előtt. — Kiskorom óta csinálom — mondja. Láttam édesanyámtól, s kezdtem én is. Libát legeltettünk, agyonütöttük vele az időt. Szárvarrás, pontok, nefelejcsek: kész is volt a terítő, párna, akármi. Tizenhárom éves koromban már egészen magam írtam és varrtam. — Mondták, hogy a Kalocsai Háziipari Szövetkezetnek dolgozik. Mennyit keres vele havonta? — Mikor mennyit, lelkem. Van, amikor ezerötszázat egy hónapban. Van, mikor kevesebbet. Greksa Mátyásék szép, új háza a faluszélen áll. Körül mindenütt fák, szőlő, virágok. A házigazdának hobbyja a kertészkedés. Felesége, Annuska a szép hímzések, párnák, festett tányérok szerelmese. A falakon lelket vidító, színes pingálás. — Azt mondják erre sokan mifelénk, hogy nem modern — mondja nevetve a háziasszony. De nem bánom. Ha nem is modern, de mégis szép, kedves; szeretem. Nálunk „családi betegség” ez: anyám, nagyanyám, anyósom hímez, a sógorom fest, pingál. A férje hozzáteszi még ehhez: — Szerintünk jól megfér a modern épületben, mai bútorok között a régi. a hagyományos, a népi. Ha sikerül a megfelelő összhangot megteremteni, vonzó hatású, ízléses lehet a környezet. Radnai Géza ötven éves. Negyedszázadon keresztül táncolt a helybeli népi együttesben. Lakatos Ferenc és felesége vezetése, irányítása mellett. Szeretettel beszél róluk. — Miért szűnt meg az együttes? — Nem mondta senki, hogy meg kell szüntetni. Elhalt. — Miért? — Fogytak az öregek; jöttek fiatalabbak; nem tetszett nekik a régi viselet. A lányok szűk, és rövid ruhában kezdtek járni, levágatták a hajukat. Bohóccá váltak a régiekhez képest. — Nem baj, ha ezt így megírom? — Nem hát! Megmondtam ezt nekik is! 9 A művelődés háza. r ■ ■ ■yv": ■ ■ • A híres homok mégy i együttes, 1931-ben, Budapesten. írfc, 1 S a* tr m ■•&# ■ 'r. ig • Az ifjúsági fúvószenekar tagjai. A fiatalok tánccsoportja, április 4-én. A fiam is benne van a mostani csoportban, a fiatalokéban. De náluk ez a szörnyű hajviselés! A kalap is másként áll a fejükön. Megszűnt a régi, híres Homokmégy. Az volt a szép, amikor Pesten, a rádióban szerepeltünk. Meg Kecskeméten. Még Jávor Pál is járt itt nálunk, parasztruhába öltözött. Sajnos, szétszóródtunk! — Nem lehetne újra összehozni az együttest? — Nem, már nem jönnének; én se mennék. Szétszóródtunk. De azért jó, hogy a fiatalok táncolnak, nem fordítanak hátat. Varga Mihály vita VALÓBAN ISTVÁN KIRÁLY PÉNZÉ! Az évszázadokon keresztül tisztázottnak vélt magyar pénzverés kezdetét az utóbbi időben több oldalról vették revízió alá, főleg külföldön készült utánzatokat tartva első magyar pénznek. A' kérdés végső tisztázásához döntő volt a nagyhar- sányi lelet, s ez irányította a figyelmet a kérdéses (Dbg. 1706 a) dénárra, amelynek részletes vizsgálata kétségtelenné tette, hogy István király pénzének kell tartanunk. A bizonyítékokat összefoglalva válaszolunk dr. Nagy Lóránt egyébként igen logikus cikkére is. Az előlap éremképe — zászlós lándzsa — és felirata — LAN- CEA REGIS — a lándzsa rendkívüli fontosságát hangsúlyozza a pénz kibocsátójánál. Valóban kétféle lándzsát különíthetünk el, a császári hatalmat kifejező szt. lándzsát és egy hűbériségre úta- ló zászlós lándzsát. Ez a merev megkülönböztetés azonban éremképekre alig vonatkoztatható, mert több olyan császári veretet ismerünk, ahol a császár zászlós lándzsát tart. Lándzsa ábrázolása tehát nem meghatározó, mindazokon a helyeken feltüntethették, ahol lándzsának szerepe volt: a császárság területén (császári, vagy tartományúri verdében), Cseh-, Lengyel- és Magyarországon. A magyar lándzsa szerepét krónikások alapján .egyértelműen a szuverenitás kifejezőnek kell tartanunk. István királyt egyetlen korabeli ábrázolása ugyancsak lándzsával jeleníti meg, még pedig ugyan olyan szárnyas, ún. frank lándzsával, mint amilyen • a pénzen is van, csak zászló nélkül. A szent lándzsa ábráját jól ismerjük; téved aki- a koronázási paláston ezt véli felfedezni. A pénz felirata csak királyi kibocsátót tesz lehetővé, hiszen rex- nek nevezi. Ez csak német, vagy magyar király lehet, mert a cseh és lengyel uralkodók csak dux-ok voltak. Német királynak az ún. szent lándzsa járt, amelyet soha nem neveztek másnak. A magyar lándzsát „lancea deaurata”-nak (aranyozott lándzsa), „lancea re- gis”-nek! (király lándzsája) nevezték forrásaink; mint a dr. Nagy Lóránt által vitatott dénáron is. A hátlap karoling templom ábrájának stílusa Nyugat-Európá- ban ismeretlen. A bajor pénzverésben a templom mindenkor zárt háromszög oromzatú, a mi dénárunkon viszont az ormok szélein, ívesen, olyan palmettaszerűen hajolnak ki, mint a X. századi magyar ötvösmunkákon. Az itt levő felirat — REGIA CIVITAS — a verdehelyet jelöli, amely ebben az időben egyetlen verdét jelölt: István magyar király pénzverővárosát. Itt jegyezzük meg, hogy a templomban levő REGI felirat nem a készítőre, hanem ugyancsak; a verdére utal. Jellegzetesen magyar a pénzverőtövének készítési technikája is. II. Ottó, mint kibocsátó semmiképpen sem jöhet számításba. A milánói veretek gazdag sorozatába ez a dénár nem illik be, mind megjelenése, mind technikája ellene mond. De egyébként is teljesen lehetetlen, hogy 973 előtt vert pénzek 1010 körül így együtt maradtak volna, ugyanis a 40 darab Nagyharsányból származó pénz mindössze két verőtővel készült. A példányok nem kopottak, már pedig dr. Nagy Lóránt szerint több mint negyed évszázadig kellett forogniuk. Téves dr. Nagy Lóránt számítása a pensa aurival, mert 1. akkor még 30 dénár volt egyenlő l bizánci arannyal, 2. teljesen esetleges. hogy a leletben 40 darab ilyen típusú dénár volt. Később még két másik példányról is szereztünk tudomást. 3. a lelet 3 darab bizánci aranya nem forgalmi pénz volt, mert mindháromból — feltételezhetően «kultikus célokra — a Krisztus fejet vágták ki. A fentieket összegezve nem juthatunk más eredményre, mint hogy a Nagyharsányban előkerüli dénárokban István magyar király pénzét kell látnunk. Dr. Gedai István a történelemtudományok kandidátusa