Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-28 / 200. szám

1973. augusztus 28. • PETŐFI NÉPE • 3 KI PI KNYÖ A művészi élmény a világ megértésének az eszköze. Meg­tanít látni, gondolkodni, a felszí­nes jelenségek mögött a lénye­get felfedezni, a természet, a társadalom, az ember szépségeit felismerni. A követelmények a szórakoztató műsorokra is érvé­nyesek. Botorság lenne azt várná a televíziótól, hogy szünet nélkül klaszikusokat, úgynevezett mű­vészfilmeket adjon. Szükség van könnyed, jó hangulatú, különö­sebb odafigyelés, előképzettség nélkül is élvezhető programokra. A közeledés azért nehéz, mert — mint Vitányi Iván írja a Népszabadság szombati számában — „a kispolgári kultúra nyúlós- mázos-harsogó világa rendkívül széles körben vesz körül ben­nünket.” A műsorok szerkesztői a köz­ismert kecske és káposzta mód­szerrel próbálnak az ellentétes kívánságoknak eleget tenni. Olyan műsortípusokkal kísérleteznek, amelyekben a nóta-, a slágerked­velők is teljesülve látják kíván­ságaikat, de kapnak valami mást is; neves művészeket, művésze­tet. Jól szórakozik mindenki és nem éri sérelem a jóízlést, a ki­alakuló színvonal-követelménye­ket. Egyre több ilyen célzattal készült műsort láthatunk, hall­hatunk, de korántsem eleget. Szombaton, vasárnap három műsor is szolgálta a fentebb vá­zolt célokat, elképzeléseket. A Tv-slágerlistájáról szinte semmi jót nem mondhatok. A körítés édeskés, modoros. A slágerlista — a szórakoztató ipar terméke — sajnos fölfalta a kultúráltabb ízlés káposztáját... A Régi nóta, híres nóta műsor mulatós dalait a rendező híres operaénekesekkel adatta elő. Egyik-másik énekes túl akart tenni gesztikulálásban a profi nótaénekesen is. Az én háztájim sorozattal nyil­ván szórakoztató, könnyed tar­talmas, ismereteket is terjesztő, művészi élményekkel kecsegtető műsortípust kíván a tévé meg­honosítani. A népszerű házigaz­dák ajánlására szívesen meghall­gatják az operaáriákat azok is — gondolták —, akik máskor már pattannának a kapcsolóhoz és odafigyelnek Papp Lacira, akik csak az olimpiák idején tapsol­tak a dinamitöklű bajnoknak. Az első házigazda érezte a fe­ladat nagyságát és minden igényt ki akart elégíteni. Emiatt esett szét időnként a kitűnő kritikus, drámaíró, zeneesztéta, turfjáté- kos, színházigazgató, humorista és abody életrajzára fölfűzött Abody-műsor. Tanulságaira a so­rozat folytatásakor meg vissza­térünk. A kezdeményezés azonban mindenképpen alkalmas arra, hogy a tévé hatalmas tömegbe­folyását felhasználva új tömege­ket hódítson az értékes művésze­ti alkotásoknak és segítsen sok­sok embert abban, hogy saját ma­ga is elválassza a búzát az ocsú- tól. Heitai Nándor Kilencvenezer néző i:V.k£JtkCT Elkészült Szegeden a szabadtéri játékok idei 4 mérlege. Az elmúlt másfél hónap próbára tette a város teherbíró. képességét. Mintegy félmillió hazai és külföldi turistát fogadtak a Tisza-partján. Az idegenforgalmi hivatal szerint a Szegedre érkezők átlagosan valamivel több, mint két napot töltöttek a szállodákban, kempingekben. Az idei utolsó bemutató a Belgrádi Opera Igor herceg előadása volt. Az együttes május óta euró­pai turnét bonyolított le. A madridi és a lausan­nei fesztiválon összesen hét operát mutattak be, s felléptek Zágrábban és Ljubjanában is. Először jártak Magyarországon és bíznak abban, hogy a sikeres vendégszereplést újabbak követik. Borogyin Igor herceg című operájának nagy sikerű színre vitelével zárult a 15. Szegedi Sza­badtéri Játékok programja. Az előadásokat csak­nem kilencvenezer néző látta, hallgatta. N. I. Képünkön; Borogyin: Igor her­ceg. (Engedi Zoltán felvétele.} A megyei statisztika vallomása Bármilyen statisztikai kiadványt forgatunk {a hazai statisz­tika dicséretére legyen mondva), valamennyi figyelmet keltő adatokat szolgáltat. Ez igaz még olyan esetekben is, amikor az egyes témák iránt érdektelen emberekről, vagy embercso­portokról van szó, és a kezük ügyébe kerül például egy olyan adattár, amit 1973 első félévéről a Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága juttatott el hozzánk. A teljesség igénye nélkül, csupán néhány olyan jelenséget idézünk belőle, amely jól utal sikereinkre, mutatja a helyes arányokat, vagy a megváltozta­tásra váró aránytalanságokat, s olyanokat, amelyeknek isme­rete bizonyos köröket aktivitásra, cselekvésre késztet. Miként is alakult 1972-ben a foglalkoztatottság a szocialista iparban az előző évhez képest? Összességében a növekedés mér­téke 3,7 száz&lék. Ezen a számon belül érdekes eltolódások van­nak. Legnagyobb arányú a fej­lődés az állami könnyűiparban (S), a tanácsi iparban (6,3), és a legalacsonyabb a szövetkeze­ti iparban (1,9). Szinte kézen­fekvő az a következő kérdés, hogy miként emelkedett az ipar­ban a munkások és alkalmazot­tak átlagbére. A párt és a kor­mány bérnövelő intézkedésének megfelelően az állami iparban a munkások bére 7,5 százalék­kal növekedett (minisztériumi ipar 7,9, a tanácsi ipar 8). és ezen túl az élelmiszeriparban látható a legmagasabb bérnöve­kedés 9,6 százalék erejéig. Az ipar műszaki dolgozóinak bér- növekedése 4,5 százalék, az ad­minisztratív dolgozóké 3,4 szá­zalék volt. És ha arra a kér­désre várunk a statisztikától vá­laszt, hogy a megyei üzemek­ben miként alakult a munkások átlagbére, akkor a kiadvány azt mutatja, hogy legmagasabb a sütőiparban (2371—-2541 forint között), és ehhez közel áll a Kiskunfélegyházi Vegyigépgyár, a Lajosmizsei Vízgépészeti Vál­lalat a' Kalocsán székelő Mű­anyag- és Gumifeldolgozó Vál­lalat munkásainak átlagbére. A megszokott aspektustól elte­kintve, essen néhány szó a me­zőgazdaság két fő szektorának, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok néhány fontosabb mutatójáról. Amíg az állami gaz­daságok egy hektár termőterü­letre jutó álló- és forgóeszközér­téke 1972-ben 80 ezer forint volt, addig a halmozott termelési ér­ték 26 ezer forintot tett ki, és az egy hektárrá jutó vállalati ered­mény alig volt több 2000 forint­nál. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben az egy hektár­ra jutó álló-és forgóeszközérték 27 816 forint, ugyanakkor a hal­mozott termelési érték 19 ezer forint, de az egy hektárra jutó szövetkezeti eredmény megha­ladta az állami gazdaságokét a statisztikában kimutatott 2147 forinttal. Az életszínvonal növekedésé­nek fontos mutatója a kiskeres­kedelmi forgalom. Ez az első fél­évben az elmúlt esztendőhöz ké­pest 8,2 százalék emelkedést mu­tat. Ebből a legjelentősebb a szövetkezeti kereskedelem for­galomnövekedése (11,9), utána következik a tanácsi kereskede­lem (8,1) és tőlük leszakadva az állami kereskedelem 5,5 száza­lékkal. Ha azt vizsgáljuk, hogy a vásárlók érdeklődése milygn cikkek iránt nyilvánul meg el­sősorban, akkor az előbb össze­hasonlított időszakokra vonat­koztatva megállapíthatjuk, hogy az élelmiszerek közül az étolaj- és margarinfogyasztás 53,9 szá­zalékkal és a kávéfogyasztás 19,4 százalékkal növekedett. Ugyan­akkor vajból csak 80 százalék, borból pedig — bár a sör fo­gyasztása 3,7 százalékkal növe­kedett — mindössze 84,2 száza­lék a vásárlási arány. Ha a ruházati cikkeket vizs­gáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a méteráru tekintetében 87.4 százalékos teljesítés, de a konfekcionált felsőruházat 14 százalékkal haladta meg az elő­ző esztendő mutatóját. A fűtőanyag átalakulásával nyilván összefügg az, hogy gáz­kályhából az idén csaknem két és félszerese fogyott el a tava­lyinak, olajkályhából már ke­vesebb (bár a volumen még mindig magas), csupán 79,9 szá­zalék. Sorolhatnánk még bőven a megye jelenlegi, sok szempont­ból feltárt helyzetét, de ez a néhány adat is bizonyítja a szocialista építés előrehaladtát, belső szerkezeti változásait, az igények eltolódását és átalaku­lását is. ŐSZI csúcs • Minden ősz nehéz. S mindig az a legnehezebb, ami előttünk van. Előttünk? Nem túlzás ez a mindenkire kiterjedő többes szám? Hiszen mi közünk nekünk — munkásoknak, főkönyvelők­nek, állatgondozóknak, techno­lógusoknak. s a többieknek — az árufuvarozás, a szállítás őszi csúcsforgalmához? Forma szerint nem sok. Valójában rengeteg. Letépünk, átfordítunk egy naptárlapot, s a közlekedési vál­lalatok havi 24—25 millió tonnás átlagteljesítménye egyszeriben 27,3-re ugrik. „Csak” azért, mert szeptember van. A következő hó­napban még erre a mennyiségre is rá tesznek néhány lapáttal; to­vábbi félmillió tonnát. Tavaly legalább is ígv történt Mi lesz az idén? A Központi Szállítási Tanács prognózisa szerint — s ami ennél is fontosabb: a teen­dőket pontosan rögzítő felkészü­lési terve szerint is — majdnem valamennyi mezőgazdasági ter­mékből többet kell rendeltetési helyére juttatni, mint 1972-ben. Holott akkor, szeptembertől a vasút havonta tízmillió, a közúti fuvarozás pedig 15 millió tonna árut vitt. hozott. Ilyenkor, ősszel összejön min­den. Még tart a gabona mozga­tása1. de már kezdetét veszi a cukorrépa-szállítás... A terme­lési kedv hirtelen növekedése például tavalv 900 000 tonnával gyarapította a földolgozandó ré­pát. Hasonló váratlan, de a nép­gazdaság számára kellemes meg­lepetések mind gyakrabban adód­nak — szembetűnő például, mi­lyen rohamosan nagyobbodik év­ről évre a megtermelt kukorica mennyisége —. s bár természe­tesen nem minden mezőgazdasági terményt raknak vagonokba, gépkocsikra, az árutömeg duz­zad. Mert ősszel összejön minden. A műtrágyából is ilyenkor kell a legtöbb — 1972-ben. a harmadik negyedévben 1.2 millió tonnával részesedett a vasút forgalmából —, a faipar és a bányák is ilyen­kor igénylik a temérdek szállító- eszközt .. . Csúcs van. • Megszüntetni képtelenség. hiszen a gazdasági élet termé­szetéből és az évszakok váltako­zásából fakad bizonyos szaka­szosság. A korábbiaknál jobban, szervezettebben lebonyolítani ezt a csúcsot azonban nemcsak le­hetséges, hanem egyenesen szük­séges. Közérdekből, hiszen vala­mennyiünk vagyona az. ami idő­ben célhoz ér. s az is. ami há­nyódik. netán a szállításra so­káig várva, tönkremegy. A szál­lítók sokat tehetnek ezért. A szál­líttatok, a fogadók sem keveseb­bet. S felelősségüket a szüntele­nül gyarapodó árumennyiség nem enyhíti, sőt. tetézi. Hiszen a gaz­dasági növekedés természetes kí­sérőié a több — s ami nem mel­lékes. a kénvesebb. értékesebb — termék. Ami egyenlő a több szál­lítanivalóval. S akkor még nem szóltunk a gyáron, mezőgazda- sági üzemen belüli fuvarozásról! Biztató tényekben, ami az esz­közök korszerűsödését illeti, nincs hiány. Ebben az évben 195 kilo­méter hosszúságú vágányt építe­nek át — maidnem másfél mil­liárd forint csak ez —. a nagy teherbírású sínek, a 22 új vil­lanymozdony. 59 Diesel-mozdony, több, mint két és fél ezer négy- tengelyes, nagy rakterületű te­herkocsi mind-mind részese az őszi csúcs minél zavartalanabb lebonyolításának. Ahogy a me­zőgazdasági szállítási bizottság terve is, egyebek között a „sző­lős megyék” gépkocsiparkjának növelésére átcsoportosítással, szü­ret ideién ... Űi rakodógépek munkába állítása, s így tovább. Ez azonban önmagában nem elég. Az eszközök csak szervezetten fölhasználva teliesíthetik minél jobb eredménnyel dolgukat. A gépkocsinak mindegy, hogy üre­sen fut. de a vállalatnak, a nép­gazdaságnak aligha közömbös. Ahogy á mozdonyok után kap­csolt kocsik száma, szállítóterük kihasználása, rendeltetése sem. A szombati, vasárnapi rakodásról már annyi szó esett, s mégis rengeteg a tennivaló, mert újra meg újra észlelhető megtorpa­nás .. . Igaz. a közelmúltban lét­rejött egy tárcaközi operatív bi­zottság, éppen az idei, erősen megnövekedett szállítási felada­tokra való tekintettel. Ez a bi­zottság azonban nem mehet el mindenhová, nem tekinthet bele mindenütt a szállítási naplókba, menetlevelekbe. Szervez a maga körében. Ezt kell tennie azoknak is, akik ugyan nem tagjai semmiféle operatív bizottságnak. „cSak” forgalmi szolgálattevők, menet­irányítók, forgalmi diszpécserek, vállalati szállítási előadók... S azoknak is. akik partnerei ezek­nek az embereknek, akár mint föladók. akár mint címzettek. Az év első felében három százalék­kal növekedett a tavalyihoz mér­ten a szállított áruk mennyisége. Az őszi csúcs e léptéket jóval meghaladja; nem lesz könnyű megbirkózni vele. Nagy hiba len­ne szem elől téveszteni: a zavar, a késedelem, a fönnakadás nem azért baj, mert a vasút, a közúti fuvarozó vállalat „nem teljesíti így a tervet”. A bai ilyenkor az, hogy a gazdasági élet egyik vagy másik területe sínvli. szenvedi a késedelmes szállítás következ­ményeit. A bai ilvenkor az, hogy valamennyien károsodunk, mert valaki, vagv valakik nem telje­sítették kötelességüket, nem tet­tek meg becsülettel mindent, ami módjukban állt volna. • Ezért kap megkülönböztetett hangsúlyt az őszi csúcs idején az a kifejezés, hogy együttműködés. M. O. EZT LÁTTÁM A VIT-EN Az öt szirmú virág városa , — Mutasd, milyen jelvénye­kei hoztál? — Te, cseréljük el ezt, úgyis kettő van belőle neked! A Ferihegyi repülőtér váró­csarnokában így érintett meg először bennünket a VIT han­gulata. Bőröndjeik, csomagjaik mellett álló, ülő fiatalok alku­doztak egymással a találkozó eme trófeáiért, újságolva, ki, mit hozott magával még ajándék­ként. Egy kicsit mindannyian drukkoltunk a fesztivál előesté­jén, hiszen Budapesten felhős volt az ég, s a felszállás után is hatalmas felhőhegyeket lát­tunk az IL 18-as ablakából. Mi­korra Berlin közelébe értünk, tejfölszerű ködben ingadozott a gép és rövidesen fordíthattuk a Stewardess szavait: „Berlinben esik az eső”. így Schönefeld elég borúsan fogadta az érkezőket. Gyorsan átesvén a formaságokon, ki-ki felkapva bőröndjét, rohant a ki­járathoz, számítva a keserves taxivadászatra. Az első kellemes meglepetése volt a vendéglátó városnak, hogy egymás mellett állva, tucatjával várakoztak a taxik. A centrumig vezető út­vonalon a jókedvű taxisofőr vé­gig mesélt, mintegy felkészített bennünket a látnivalókra. Akadt belőlük bőven. Még a találkozó előestéjén, a szemerkélő esőben is vidámmá tette az utakat, te­reket, házakat a rengeteg színes zászló, jelvény, a szinte minde­nütt látható öt színű, öl szirmú kedves VIT-virág. Zászlókon, táblákon, transzparenseken a vi­lágifjúsági találkozó jelszava: Antiimperialista szolidaritás, bé­ke, barátság. Német, orosz, an­gol, francia, spanyol és arab nyelven hirdetve felhívásként és egyben figyelmeztetésként a találkozóra érkező fiataloknak, hogy nemcsak országuk, nemze­tük életét, művészetét kell be­mutatni Berlinben, hanem meg kell beszélniük, mit tehetnek közösen, meghatározni az elkö­vetkezendő évek munkáját. A feldíszített városban a meg­nyitó előtti napon itt is, ott is feltűntek a nézelődő csoportok; barátkoztak egymással, ismer­kedtek Berlinnel. Nyolcvanhét ország képviselői érkeztek meg július 27-én a fesztivál színhe­lyére. Köztük a magyar delegá­ció tagjai is kiszálltak éjjel fél 11-kor a Humboldt egyetem kol­légiuma előtt. A nemzetközi új­ságíró központban már dolgoz­tak a riporterek. A világ min­den részéből érkezett ezernél több tudósító telefonon, telexen adott hírt a borús idő ellenére is vidám hangulatról. A megnyitó napjának regge­lén az újságárusoknál, a pavilo­nokban szinte minden ország lapja kapható volt, köztük a Népszabadság is. Kiderült az ég, a napfényben fürdő város­ban ragyogtak a színek, a ven­déglátó fiatalok dobos századai járták az utcákat. Az éjszaka szinte varázslatszerűen előtűn­tek az automatákkal colát, li­monádét, szódavizet adagoló áru­sok, a főtt és a sült virslit — wurstot — kínáló pavilonok, hogy a fesztivál 9 napja alatt ellássák enni-innivalóval a több tízezer fiatalt. Az Altes Mú­zeumban megnyílt a gyermek­rajz-, a nemzetközi grafikai és fotókiállítás. Nehéz lenne felso­rolni mindazt a látni- és hallani- »alót. amit Berlin az első napon délelőtt 11 órától kezdve kínált: összesen 32 rendezvényt. A központi esemény a X. Vi­lágifjúsági Találkozó megnyitó ünnepélye volt. Délben már sű­rűsödött a tömeg a Fesztivál Stadionhoz vezető utcákon. A járműveket óriási körben szám­űzték a környékről, a felvonuló­ké lett az úttest. A vendéglátók és a vendégek birtokukba vet­ték a járdát, s hogy jobban lás­sanak, felmásztak a lámpaoszlo­pokra, virágtartókra padokra. Az egyik kapualjban létrát állítottak # Az Alexanderplatz bejáratánál álló óriási, színes villanykörtékből összeállított VIT-virág. • Természetes, megszokott látvány: alkalmi nép- táncbemutató az úttesten. fel. azon csimpaszkodtak a fia­talok. A házban lakóktól kér­hették. s a kék inges FDJ-s fiú nevetve próbálta leszedni az előtte kapaszkodó mexikói fejé­ről az óriási szalmakalapot. Fél 3-kor már nem lehetett előrejutni a tömegben. \ meg­nyitóra gyalogosan igyekvők a hátsó, kis utcákon, nagy kerü­lőkkel érhették el a zsúfolásig telt stadiont. A magyar delegá­ció 350 tagja Ls ott tapsolt a fesztivál öt színű kendőit lobog­tató, éljenző nézőkkel együtt. Dallamok, zászlók, népviseletbe, formaruhába öltözött csoportok követték egymást felszabadult örömmel, mégis fegyelmezettén, ízelítőt adtak az elkövetkező napok hangulatából. Este, mikorra a megnyitóról * visszaérkeztek a csoportok a centrumba, felragyogott a város. Az Alexanderplatz, vagy ahogy mindenki hívta, az Alex bejára­tánál kigyúlt a hatalmas, sok száz apró villanykörtéből kom­ponált VIT-virág. Az énekesek, táncosok birtokukba vették az óriási szabadtéri színpadokat, hogy azután a nap szinte min­den órájában hallatsszák a dal, a világ minden nyelvén. Meg­kezdődött a tapssal kísért játék. Először csak az NDK-beli fia­talok vettek részt benne, aztán bővültek a körök, egymás kezét fogva, jókedvűen nevetve ját­szott barátkozott öt földrész fia­talsága. A Ferihegyi repülőtéren jel­vényt cserélgetőket egy kis csalódás érte,, mert a „sláger”, a divat nem a jelvénycsere lett. A VIT-kendők, selyemből, vá­szonból, batisztból, rajtuk a fel­irat a kék, zöld. sárga, narancs és lila színű szalagminták kö­zött' Világifjúsági Találkozó, 1973, Berlin. Csábított arra, hogy ott legyenek rajta a találkozá­sok, beszélgetések emlékei, a ba­rátok neve, címe vagy legalábbis az, hogy melyik országból ér­keztek. Nyakba kötve, vállra fűzve hordták a fatalok, gyűjtve az aláírásokat. Megtelt az egyik oldal, megfordították a kendőt. Itt-ott egymásba folyt, elmos^r dott az írás, de emléknek bizo­nyára mindig szép marad. Dénes Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom