Petőfi Népe, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

* ® PETŐFI NÉPE • 1973. augusztus 19. MUNKÁSMONOLÓG „Nem bántam meg, hogy marós lettem” FALURIPORT KUNADACSROL Tanácsháza a kastélyban Az egykori, harminc kilométer hosszú Peszéradacs elneve­zésű se községet, se tanyasort 1949. június 22-én hivatalosan kettéválasztották, s így alakult ki Kunadacs és Kunpeszér. Ez a Peszéradacs tulajdonképpen tizenegy kisebb majornak , volt a gyűjtőneve. A majorok és a hozzájuk tartozó, közel 30 ezer holdas terület valamikor a Habsburg-család birtoka volt. Régi idők, régi dolgok. Érdemes-e beszélni ezekről? Any- nyiban mindenképpen érdemes, amennyiben a mostani Kun­adacs történetéhez hozzátartoznak. Jól van, kezdjük hát a nevemmel. Kiss Györgynek hívnak, így igen, két s-sel. S mos-t már azt is-tudja, hogy marós va­gyok a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában. Ez a ház itt, Alsászéktóbaii, valamikor tanya volt, én magam is itt születtem. Ezért is ragaszkodom hozzá annyira. Modern lakótelepein én nem tudnák élni. Bárány István talán a legjobb ismerője nemcsak a két község keletkezésének, hanem a környék, a táj, az itt élő emberek sorsa alakulásának is. A községi tanács gazdálkodási előadója ugyanis tősgyökeres kunszentmiklósi és 1946. augusztus elseje óta dolgo­zik az „elöljáróságon”, s a már említett kettéválást, 1949-et kö­vetően pedig egyhuzamban a kun­adacs i tanácsnál. Ebből is látszik, hogy Bárány István nem fiatal­ember. Kérdezem, hogy mielőtt ide került, vagyis a felszabadulás előtt mit tudott ezekről az ápró településekről. — Én akkoriban, még gyerek­koromban, úgy 1925—26-ban gyakran láttam, hogy Peszér- adacsról négyökrös szekereken hordták be a terményt Miklósra: őrletni jöttek a malomba, ga­bonát szállítottak a vasútállo­másra. Egy-egy ilyen menet 10— 12 négy ökrös szekérből állott, de természetesen jöttek lovas kocsival is. Főleg és majdnem kizárólag az uradalmi bérlő, aki­nek ez az épület, ahol most a tanácsháza van, ez volt a kasté­lya. Persze csak az akkori viszo­nyok között volt ez kastély, ma már egy régi, és a faluban nem is a legszebb épület — sorolja a gazdálkodási előadó, s időközben belekap a levegőben zúgó légy­rengetegbe. A Petőfi által megénekelt négy- ökrös szekerek tehát még a nem is nagyon távoli múltban jó szol­gálatot tettek a kövesiutakkal nem rendelkező pusztákon, ahol az őszi esőzések idején igencsak tengelyig ért a „vendégmarasz­taló” sár. Nem volt akkor köves- út még Kur.szentmiklóson sem, legalábbis nem annyi, mint most. Négy ökör kellett, hogy egy sze­kér gabonát a malortlba vigye­nek, majd vissza a puszták mé­lyébe. Egy nap alatt tették meg az utat... — Ilyen körülmények között bizonyára időnként rajta ütöttek a betyárok egy-egy gazdagabb szállítmányon? — faggatom Bá­rány Istvánt, de ő tagadólag rázza a fejét. Nem volt itt ilyes­mi. Az már gyakrabban mag­esett, hogy a béreslegények, a pásztoremberek összeakasztották a tengelyt. — Van itt egy épület, ami még Rózsa Sándor idejében épült. Kőkúti csárda néven volt ismeretes sokáig. Állítólag itt voltak a legnagyobb verekedések. De nem is ez az érdekes, ha­nem a különböző majornevek. Ilyen például az Álmoskút. Ez onnan kapta a nevét, hogy egy­szer a kútnál elaludt egy juhász és a nyája szétzüllött. Aztán a Bolhás. Ha itt Kunadacson ezt kimondja valaki, már tudják, hogy melyik részt jelenti. Onnan az elnevezés, hogy úgy negyven, ötven évvel ezelőtt répát vetet­tek ide, de valami bolha kirág­ta az egészet. No, azóta Bolhás a neve a résznek. A Kisárpás és a Nagy árpás úgyszólván az idők kezdete óta. kiváló árpa­termő talaj. De mondhatok ma­gának olyant is, mint a Dámány- ban levő kút. Ezt a kutat még Mária Terézia ásatta a birtokra, mert akkor császári-királyi birtok volt az adacsi rész. A l$út ma iis meg vian, de nem használ­ható, betemetni nem szabad, mert műemlék. Akkor viszont meg kellene javítani — fűzi hoz­zá a kívánságot az elmondottak­hoz Bárány István, miközben a legyeknek-egy újabb rohamát há­rítja el... De a környéknek, a tizenegy majornak nem csak ennyi a története. Az itt élt emberek sor­sa, az elődök élete, a történelem itt is mély és sötét, omlatag, mint ma.guk az adacsi híres ku­tak .. . Nézzük, hogyan élnek ma a kunadacsi emberek? — Néhány évvel ezelőtt még a község lakosságának igen nagy része külterületen élt. Például a hatvanas évek végén az 1972 lé- lekszámból 1622 tanyán lakott. A mostani község kialakulása 1962- ben kezdődött, amikor Benko- vics István és Jáger József házat épített itt a központban. A tanács ezt támogatta, szorgalmazta. Em­lékszem például egy jelölő gyű­lésen, amit Középadacson tartot­tam, ezt is felvetettem. Azt mond­tam az embereknek: Jöjjenek be egy vasárnap a faluba kocsi­val, s néjzéik, .ipeg a kialakuló új utcát... — A gyűlés után néhány hét­re, hónapra már szivárogtak a tanyai emberek ide a tanácshoz, érdeklődtek a telek után. Adtunk telket 6—12 forintért négyszög­ölenként. Ma már ez a közép- adacsi rész úgyszólván elnépte­lenedett. Volt olyan is, hogy a fiatalok bent építettek, az öre­gek meg makacsul kint maradtak a tanyában. A gyerekek azonban addig beszéltek az öregeknek, hogy bent töltsenek egy telet az új házban. El is múlt a tél és a fiatalok lesték-várták, hogy na mikor mennek az öregek. De azok kijelentették, hogy marad­nak, mert itt jobb. Üjabb ház épült. 1968-ra már egy új utca­sor elkészült, azóta pedig a többi is — sorolja nem kis büszkeség­gel Bárány István. A községi törzskönyv adatai szerint — ami az 1970-es számo­kat tartalmazza, s így elavult — 550 lakóépület van Kunadacson. A gazdálkodási előadó hozzáteszi, hogy például 1971—72-ben éven­ként 90 lakóház is megépült a községben, betonalapon. — Véleménye szerint miből építenek itt az emberek? — Szorgalmas, munkához szo­kott nép él a környéken. Sok ál­latot tartanak és az hozza a pénzt, no meg az OTP is segít. Natgyon hiányzik viszont a víz, A lakos­ság évi befizetése 284 ezer fo­rint, némi tartalékunk is van, de így is nehezen megy, sőt, aligha lesz belőle valami saját erőből. Most utakat építünk. Ta­valy 600 méter készült el, az idén újabb 400 méteres szakaszon dolgozunk.. . Az útépítők jelenleg az új templom előtt tartanak. Ott tor­kollik egyik utca a másikba. Az új templom ... Molnár István, a kunadacsi lelkész homlokát törölgétve me­séli a templomépítés gondolatá­nak születését, majd a renge­teg szervezési feladatot. A lel- készi lakás már készen áll, a templom — kétségtelenül a leg­modernebb a megyében — szin­tén hamarosan elkészül. Egyházi pénzből, egyházi adományból származó felszereléssel szentelik majd fel. A lakással együtt kö­rülbelül kétmillió forintba ke­rült. Van már három harang, lesz oltár, padok és minden... A vízből aligha lesz valami — jut eszembe Bárány István re­ménytelen kijelentése... Kunadacsot nemcsak a szorgal­mas, hanem — a könyvtári ki­mutatások szerint — betűszomjas emberek lakják. De itt is, mint a hasonló településeken, a falvak­ban, nem mérvadó a beiratko­zottak száma. Legtöbbször a gye­rek a könyvtári tag és ő viszi haza könyveket az egész család­nak. Nos, Kunadacson 202 a be­iratkozott olvasók száma, s ők 1971-ben a háromezer kötetes könyvtárból kilencezerszer, 1972- ben pedig 12 ezer alkalommal kölcsönöztek. Vagyis két évvel ezelőtt minden könyvet három­szor, tavaly pedig minden köny­vet négyszer vittek ki. Még to­vább számolva azt is jelentik ezek az adatok, hogy a 202 be­iratkozott olvasó 1971-ben fejen­ként 44-szer, 1972-ben pedig 59- szer kölcsönzött könyvet... Bárány István huszonnyolcadik éve van Kunadacson, szeme lát­tára, az ő munkája nyomán is változott, alakult ez az egykori tanyavilág utcákkal, sátortetős házakkal szabályos községgé. A tovább vezető úthoz már aligha van az igényekhez igazodó erejük a kunadacsiaknak. De ne jósol­junk előre, hiszen harminc évvel ezelőtt ki mondhatta volna, hogy 1973-ra így néz ki az egykori uradalmi majorok világa? Gál Sándor Tizennyolc év óta. vagyis mióta megnősültem, alakítgatom a házat. Csak pár év óta van kész. Két lakószoba van benne, de hát lakjuk a melléképületeket is. Van egy nyárikonyha is, ilyen­kor ott tartózkodunk szíveseb­ben. Vízvezeték nincs, a fürdő­szobának is csak a helye van meg eddig. Ott van az a beton­gyűrűs kút. abból vödrözünk, igaz, van egy kis villanymotor is, de csak azért, hogy a kertet ön­tözni tudjam. ' A tanyát, a négyszáz négy­szögöles telekkel, annak idején ajándékozás útján Írattam a ne­vemre. Mert hiszen iócskán ben­ne voltam én már a férfikorban, amikor munkás lettem. Szüleim felesbérlők voltak. Ügy volt, hogy ezt az életmódot folytatom én is, 1960-ig megvolt a két hold feles szőlőm, s amikor jött az átszer­vezés, lemondtam róla, rqajd egy évig alkalmi munkákból éltem. De ehhez a kerthez mindig ra­gaszkodtam. Jó néhány évvel ez­előtt. amikor idehaza is elég so­kat foglalkoztattak a íz üzemi problémák, gyenge volt a kere­seti lehetőség is. mindhárom gyerek kicsi volt. s egyenként is sok volt velük a gond. a fele­ségem szerződött munkás volt, rendszertelen keresettel, a ház­renoválásból is sok volt még hátra, akkor, hogy is mondjam, egv kissé kiborultam, ideggyó­gyászatra kellett járnom. a,z or­vos kikérdezgetett, hogy és mint, elmondtam neki minden pana­szom, akkor csak anrivit java­solt, hogy foglalkozzam minél többet a gyerekekkel, s merül­jek el a kerti munkába. Megfo­gadtam a tanácsot, s csakugyan rendbe is jöttem. Egyúttal a ci­garettáról is leszoktam, de most már újból elszívok naponta né­hányat. miután elkezdtem hízni. Kocsmába járni sohasem szeret­tem. ha néha megkívánom az italt, a nagyobb gyereket elkül­döm a boltba, hoz egv üveg bort, vagy sört, és azzal el van intéz­ve. Megmondom azt is miért. .Mielőtt fjdég. meghps.ültgm, volna, megfogadtam, hogy csak harmo­nikus házasságban akarok élni. Ez idáig, hogy lekopogjam, sike­rült. Pedig hát hatan élünk eb­ben a házban, mert itt lakik az anyós is velünk. Igyekszünk megférni, minél kisebb súrló­dással. Ami után nagyon vágyók, az, hoev egv széo kis szőlőskertet alakítsak ki itt a ház körül. Bő­ven termő, korszerű fajtákból. De bizonytalan, hogy valaha is megvalósul. Mert. hogy elárul­jam, most épp a kisajátítás fe­nyeget. Kislakások céliára mér­nének ki telkeket, s bizony, a te­lek jó része beleesne. Maradna összesen 132 négyszögöles porta. Igaz, hogy akkor elvezetnék er­re is a vizet, de hát nekem ezért túl nagy árat kellene fizetni. Még nem tudom pontosan, ho­gyan alakul majd a dolog. Mindeddig jószágot is nevel­tünk. Tavasszal vettünk hatvan naposcsibét. Aztán van két hízó­féle is, ezt a saját szükségletünk­re szeretnénk levágni. Remél­jük. nem kerülünk olvan hely­zetbe, hogy el kelljen adni akár az egyiket is. Mert két fizetés­ből hatan élünk. Az envém nem mondható rossznak. átlagban megvan a havi három és fél, az utóbbi pár hónapban a 3800 kö­rülit is elértem. Attól függ, mennyi a túlóra. Egy jó ideig, éveken át a feleségem is az üzemben dolgozott, de ott kellett hagynia, mert nem bírta a lába. Azóta a gépipari technikumnál van alkalmazásban, hogy is mondjam, hát mint takarítónő, ha már így nevezik ezt a foglal­kozást. ö kan nem egészen más­fél ezret. No most elmondom azt is, ho­gyan lettem marós. Az üzemet, a 60-as évek eleién, amikor én odamentem, még malomgépgyár­nak nevezték. Három hónapig afféle mindenes voltam, szaladj ide, szaladj oda. Aztán betettek a lakatosműhelvbe. hamarosan betanított lakatos lettem, véső­gépen dolgoztam. Maid egyszer megkérdeztem a művezetőtől, néha, munkaidő után. gyakorol­hatnék-e én a marógépen. Meg­engedte ... Ez a munka megtet­szett, bele is jöttem hamar. Az­tán szakkönvveket kezdtem ol­vasgatni. az ipariskolától kértem kölcsön. Ez tartott négy éven át. összeolvastam mindent, ami a szakmához tartozott, iegyezget- tem, rajzolgattam. s négy év múlva vizsgára jelentkeztem. Si­került. bár egv kissé beleizzad­tam. Ez volt 1965-ben. Pár év óta szocialista brigád­vezető vagyok. Ez csak társa­dalmi tisztség, nem pedig mun­kahelyi beosztás. Voltunk mosta­náig nyolcán, de úgy néz ki, fel­bomlik a brigád, különböző át­csoportosítások miatt. Kár érte. Lelkes kis kollektíva voltunk. Felajánlásokat tettünk a száz- százalékos teliesítésre. ráhajtot­tunk, .aztán az értékeléskor, no­vember 7-én kaptuk a szép ju­talmakat. A brigádtagok 500 fo­rintot, én 700-at. Még pár hónap­pal ezelőtt is elmentünk együtt Kiskőrösre, megnéztük a Petőfi- házat. Készültünk arra is, hogy üzemlátogatást csinálunk Eszter­gomban, meg Székesfehérvárott, de nem akadt jármű, a vonat hosszadalmasnak bizonyult, a busz meg drágának. Amúgy, rendszeres összejáro- gatás a családok között nincs, mindenki a város más-más sar­kában lakik, távol egymástól. Van olvan is. aki Félegyházán, vagv Helvécián. Egészében véve nem bántam meg. hogv munkás lettem. Én, amit csinálok, alkotó munkának érzem. A vasúti fékek készítését is. mert abból van a legtöbb. Sokat számít, hogy milyen a gép, de a legtöbb mégis az emberen • „Ehhez a kerthez mindig ra­gaszkodtam .. múlik. Teljesen el tudok merül­ni a munkában. Utánam nem nagyon marad seleit. Hogy az­tán a mostani fiatalok hogyan folytatják? Ez nagy kérdés. Ami­kor az új gyártelepre kerültünk, a huszonegy betanított munkás­ból csak kettő maradt meg. De a legtöbb ipari tanulóból is hiányzik az akarat, az önbiza­lom. Kis kérdezgetés után ki is derül, hogy csak muszájból ke­rültek oda. mert az egyik keres­kedő. a másik fodrász, a harma­dik szabó, vagy mit tudom én, mi akart lenni, csakhogy oda nem vették fel... Az - ilyenek aligha fogják alkotó munkának érezni a vasas szakmát. Van egy kis Komár motorom, kora tavasztól késő őszig azzal járok be az üzembe. Kocsivásár- lásra nem is gondolhatunk... Igaz, én négy éve készülődöm, hogy kocsira is megszerzem a jogosítványt, de amikor látok egy karambolt, vagv csak olva­sok róla az újságban, mindig el­megy tőle a kedvem. Nemhogy külföldön nem vol­tunk még, de úgyszólván még üdülni sem. Ha csak azt az egy hetet nem számítom, amikor tár­sadalmi munkábari építettük az üzemi üdülőt a Vadkerti-tó part­ján. s levittem a családot is, hadd fürdőzzenek. Tudja, a szü­leim is élnek még, idős, munka- képtelen emberek, de azt az egy hold szőlőcskéiüket valakinek csak meg kell munkálni. Gyuri fiam. a legidősebb gye­rek. jövőre szabadul az épület- bútor-asztalos szakmában. Már most azt tervezgeti, hogy* esti tagozaton elvégzi maid a faipari technikumot. A nagyobbik lány nyolcadikos, a kisebbiket pedig most adjuk óvodába A két na­gyobbik nem járt. helv soha sem volt. az pedig nekem nem állott módomban, hogy kiorotekcióz- zam. Persze a kislánnyal napon­ta bejárni és érte menni, újabb gondot jelent. De majd csak megoldjuk valahogy ezt is. (Lejegyezte: H. D.) (V.) 36 családot kerestünk fel, de legalább 40—45 rádiót láttunk- Divatba jöttek a hordozható tás­karádiók is. Kényelmesebben élünk. Egy kattintás, egy csavarás és már tel­jesíti' parancsunkat a helyhez szállított elektromos energia, föld­gáz, a hideg, vagy meleg vízsu­gár. A szabad idő felhasználásának módjait vizsgálva hamar kiderül, hogy a civilizációs szint lénye­gesen gyorsabb ütemben emelke­dett a kulturálisnál. Az igényszint Két olyan emberrel is találkoz­tunk, akik semmilyen iskolát nem végeztek. Az 1—6 elemivel 16-an birkóztak meg sikerrel. A hete­dik-nyolcadik osztályos bizonyít­ványt harminchatan szerezték meg. Húszán jártak középiskolá­ba. Főiskolai, egyetemi diplomá­val heten rendelkeznek. Meglehetősen bonyolult feladat az érdeklődés és szórakozás közös nevezőjének, az ..igényszintnek’’ a meghatározása. Az eltérő iskolá­zottság negatívan hat a társadal­mi kapcsolatok alakulására. Ta­pasztalataink szerint érzékelhető — ha ném is meghatározó — ösz­szefüggés van a bizonyítvány jel­lege és az ismeretségi kör között. A leninvárosiak is a rádió, és méginkább a televízió mellett töl­tik a szabad idő tekintélyes ré­szét. A képernvő vonzása növek­szik. Megfigyelhettük, hogy bizo­nyos összefüggések vannak az is­kolai végzettség és a tv-nézés módszere között. Azok. akik kevesebb osztályt jártak, kevésbé válogatnak. Több­ségük szinte mindent megnéz a modern képeskönyvben. Ebből a kategóriából kerül ki a kizárólag a könnyebb fajsúlyú szórakoztató műsorok (tánczene. magvar nóta, sportközvetítések) kedvelőinek jó­kora csoportja. Célunk nem a tv műsorainak hatásvizsgálata, de azért azt megemlítjük, hogv álta­lában nasv igénv mutatkozik az eredeti dokumentumokat bemuta­tó közvetítések iránt. Könyvek, újságok A kulturális jellegű kiadások általában szerények. A megkérde­zettek egynegyede semmit se költ könyvekre, néhány kivételes alka­lomtól eltekintve. (A gyerek szü­letésnapi a. KRESZ-könvv stb.). A közoktatás nagy fontosságát mi sem bizonyítja iobban, hogv mind a kilenc család az alacso­nyabb iskolai végzettségűek cso­portjába tartozik. Rav-egv családnak átlagosan 195 könvve van. Átlagosan... Az egvik tanár házaspárnál több mint 1500 kötet könvv sorakozott a polcokon. Egy másik lakásban egyetlen nyomtatott, kötetet sem találtunk. Jó néhány helyen mind­össze 15—20 kötet volt a szek­rényben, polcokon. A megkérde­zettek fele rendszeres könyvvá­sárlónak tekinti magát. örvendetes, hogy többen járat­nak újságot itt. mint előző lakó­helyükön. A hajdani kápolnában berende­zett könyvtárat főként a fiatalab­bak keresik föl. Gyakran felnőtt­nek „való” olvasmányokat is ha­zahordanak a szülők, nagyszülők megbízásából. Idekívánkozik a Szovjetszkaja KultuVa Pihenés és szórakozás cí­mű tanulmányának néhány mon­data. „Lakásváltoztatás esetén, ha az nagyvárosban történik, nem egyszerűen a lakáscím változik meg. hanem az ember életét ala­kító számos tényező is. Ezek közé tartoznak a szórakozási és műve­lődési lehetőségek is. A Leningrá- di Tervező Intézet helyettes veze­tője szerint a klubot, a mozit, a könyvtárat a lakóházhoz közel, minden lakótelepen hozzáférhető­vé kell tenni. Ezt az új lakónegyedek tervezé­sekor figyelembe kell venni. * Már a tervezéskor Fennáll annak vészéivé is, hogy az úi lakótelepek kulturális nívó­ja alacsonyabb és négy fal között töltik idejük nagy részét, az em­berek kevésbé használva ki még a tálcán kínált adottságokat is ... Nagyon fontos követel­mény a sokrétű jnhenési felté­tek biztosítá­sa... Az em­ber számára a pihenés ném kevésbé fontos, mint a lakás.” A Széchenyi- yáros még épü­lőfélben van. "Érdemes volna fentieket leSa_ lább ott alapo­sabban mérle­gelni Van még mód a lenin- városi körül­mények javítá­sára is. Heltai Nándor • A könyvtár a régi műemléképületben működik. (Tóth Sándor felvétele) S^^élünk a Lenin városban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom