Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
« • PETŐFI NfiFE • 1973. Júlia* t, (Pásztor Zoltán (elvételei) EOBJEKTÍV toklub szocio felvételeiből Gilyán Sándor : „Az idő vasfoga’’ A NYÁR Szigeti, László : Cigánycsalád KÉPEKBEN ÉLET ÉS TEL A bajai Duna Fo Környezetvédelem Az Egyesült Nemlétek Szervezeté 1972-ben Stockholmban környezetvédelmi konferenciát szervezett. E konferencia a világ népeinek egyöntetű kívánságát fejezte ki, amikor megállapította, hogy az emberi környezet megvédése minden állam kormányának kötelessége. A szocialista államok, a KGST határozataiban, valamint különböző intézkedésekben kifejezésre juttatják, hogy felismerték a környezetvédelem fontosságát. Éz a téma két ok miatt is nagy jelentőségű. Az egyik társadalmi fejlődésünk mai szintjén ésszerű intézkedésekkel elkerülhetjük azokat a környezeti ártalmakat, amelyek a nálunk technikailag fejlettebb nyugati államokban már bekövetkeztek. A másik indíték társadalmi rendszerünk humánus lényegéből adódik. A környezetet úgy kell alakítani, hogy a fejlődés összes tényezői között harmonikus egység legyen. A környezetvédelem az intézkedések összefüggő rendszerét kívánja. A megelőzést, a károk megszüntetését, az emberei környezet fejlesztését, a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást. Nemrégiben egy sajtótájékoztatón dr. Madas András mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes összefoglalta az élelmiszer-gazdaságban szükséges környezetvédelmi tennivalókat. A korszerűsödő mezőgazdaság egyidejűleg jelentősen befolyásolja az emberi környezetet és kedvezőtlen hatása esetenként elkerülhetetlen. Az ezek ellen való védekezés pedig mind nehezebb és egyre költségesebb lesz. Mindezek miatt . különös figyelmet kell fordítanunk az összehangolt intézkedéseket megalapozó kutatómunkára. Arra nincs mód még csak felsorolni sem, hogy mennyi környezeti ártalom jelentkezik a mezőgazdaságban. Néhányat viszont érdemes megemlíteni. Elsősorban a talajvédelemről szükséges szólni. Ide tartozik többek között az öntözés ésszerű fejlesztése. Alföldünk szikes területein például a helytelen árasztásos öntözés esetén a talaj sótartalma növekszik, mivel ezek feláram lanak a felső rétegekbe. Ez lényegesen rontja a talaj minőségét, szélsőséges esetben terméketlenné is teheti Az öntözésfejlesztéssel egyidőben tehát minden esetben gondoskodni kell a rendezett vízállapot megteremtéséről. Nagy gondunk a növényvédelem ésszerű megszervezése. Ennek is lépést kell tartania a környezetvédelem követelményeivel. Közismert, hogy a mérgező DDT tartalmú szereket Magyarországon tiltottuk be elsőnek a világon. Az élelmiszerekben, a talajban és a vízben található növény védőszer-maradékok állandó ellenőrzésére országos analitikai hálózat jött létre, amelybe több kutatóintézetet vontak be. Ez a hálózat jelenleg a világon egyedülálló. | Az állattartó telépek környezetszennyező hatása megyénkben is nagy gond. Az iparszerű, sertés- és a szakosított szarvasmarhatelepek létrejöttével jelentkező nagy mennyiségű hígtrágya megfelelő derítése, Illetve hasznosítása nem megoldott. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a különböző javaslatok, pályázatok alapján rövidesen meghatározza, hogy melyek azok az eljárások, amelyeket a telepeknél be kell vezetni. Szükséges megjegyezni, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos berendezések körülbelül 25—30 százalékkal növelik a beruházási költségeiket*. Szó van arról, hogy az ilyen kiegészítő berendezésekre is állami támogatást kapnak a nagyüzemek. A magyar delegáció javaslata alapján a VII. erdészeti világkongresszus az erdők alapfunkcióit három csoportba osztotta. Az erdők szolgálhatnak termelési, környezetvédelmi, valamint szociális és üdülési feladatokat. örvendetes, hogy hosszas huzavona után végre elkészült Kecskemét város zöldövezeti terve. Az elképzelések szerint 1975-ig csaknem ezer hektáron, s a továbbiakban több, mint 700 hektáron telepítenének a város peremterületein új erdőket. Ezek a telepítések jelentősen csökkenthetik az urbanizációs ártalmakat. Az élelmiszer-gazdaságban átfogó intézkedések születtek és vannak előkészületben a környezetvédelemre. Ez szakszerű, tudományos előkészületeket kíván, valamint anyagi megalapozottságot. Már készülőben van a környezetvédelmi törvény, amelyet valószínűleg ősszel fogad el a Minisztertanács. K. S. I '' ' . / Átmeneti ellentmondás A háztáji gazdálkodás helyzetének, szerepének az értékelése úgy tűnik, évről évre feladja a leckét. Még a bajai járás túlnyomórészt jól kiegyensúlyozott szövetkezeti gazdaságainak vezetői számára is. Mint ismeretes, a szövetkezeti törvény a háztáji föld juttatását feltételekhez köti. Alapvetően a közösben teljesített munkanapok számához. Ennek minimumát a törvény férfiak esetében 150, nők esetében 100, egyenként tízórás munkanapban határozta meg. Ennél alacsonyabb mértéket az alapszabály sem tartalmazhat. Csakhogy a valóságos helyzet a viszonylag egyszerű előírással bonyolultabb képletet szembesít. Először is az figyelhető meg, hogy ahol a tsz-faéság a háztájit előnyben részesíti a közössel szemben, ott a feltételként megállapított munkanapok száma többnyire nem, vagy alig haladja meg a minimumot. Az viszont még férfiak esetében is jóformán csak a nyári hónapokra terjed ki. A betegség, az esős napok esetén ez a — munkaidő szempontjából — töredék-esztendő is tovább csökken. A Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége által megrendezett ankéton némely szövetkezeti vezetők részéről a probléma olyasképpen fogalmazódott meg, hogy a tsz-tagnak a törvényes határokon innen is módjában áll „kivonni magát a közös munka alól”. Ily módon a háztáji nemcsak a jövedelemszerzés, hanem az élőmunka befektetése. szempontjából is vezető helyre kerül. És ha a tagság egy része a meg határozott minimumot sem teljesíti? S következő évben a vezetőség élhet a háztáji föld megvonásának jogával. A közösség kellően felismert érdeke esetén e jognak egyben mint kötelezettségnek is kellene érvényesülnie. Ezt a kötelezettséget a jogkör következetes alkalmazásának foghatjuk fel. Csakhogy nem mindenütt stabil annyira a vezetőség, hogy a megvonás ódiumát is vállalja. S még e tekintetben sem olyan szimpla a helyzet, mint gondolni lehetne ... Nemegyszer bizonyos humánus megfontolásokat is érvényesíteni kell Idősebb, nyugdíjhoz közelálló gyakran betegeskedő tagok esetében nyilván az egyéni mérlegelésnek is helye van. Némely komplikáltabb helyzetben viszont a humánus és az álhumánus megfontolások nem is választhatók el egymástól élesen. Elhangzott ilyen megállapítás is: „Az idős gazdák foglalkoztatása jóval több terhet ró a közösre, mint a fiatal, életerős tagoké.” Ebben, figyelembe véve a társadalombiztosításnak a tsz-re háruló kötelezettségeit, sok igazság van. Ezzel azonban még mindig csak a jelenségek felületén maradtunk. Legfeljebb nyugtalanítóan regisztrálhatjuk, hogy jó néhány bácskai közös gazdaságban is folyvást emelkedik a dolgozó tagság átlagos életkora. Az összefüggések ezen a szinten kezdenek kirajzolódni. Ahol ugyanis alacsonyan szabják meg a közösben ledolgozandó munkanapok számát, oda eleve nem tódulnak a fiatalok. Mert az ilyen szövetkezetek már a termelési szerkezetüket is az élőmunka igen alacsony fokú igény- bevételére figyelemmel állapítják meg. Szakosított, jól gépesített szántóföldi növénytermesztést folytatnak, akkor is, ha ennél többre volna lehetőség. Az ilyen gazdaságokban a szükségesnél alacsonyabb szintű a felhalmozás, a fejlesztésre évről évre nem több, hanem csak kevesebb pénz jut. Kialakul egyfajta bűvös kör, amelyből a kitöréshez nem any- nyira a lehetőség, mint inkább a szándék hiányzik, mivel a kedvező természeti adottságok és az évek hosszá során jól „bejáratott” szántóföldi művelés, s nem utolsósorban a bácskai szántóföldi agrikultúra jó hagyományai megteremtik a szükséges pénzügyi egyensúlyt, s ezzel táveltartják a kudarc közvetlen veszélyét. A nagyüzemi lehetőségek keresésének ez a „rövidre zárása” nyilván közrejátszik abban, hogy a tagság termelő kedve mindinkább a háztájiban aktivizálódik. Ezáltal azonban a háztáji nem válik a közös tevékenység részévé, hanem attól egyre inkább eltávolodik. Üjabban már a szövetség is kezd odafigyelni a nyugtalanító jelenségekre. A felismerés, miszerint az anyagi erők összpontosítása nélkül nem képzelhető el előrelépés, jótékony hatásúnak bizonyul. Szerencsére pozitív példák is akadnak a szövetség működési területén. Gondolunk itt a nagybaracskai példára, ahol három kisebb gazdaság egyesítésével teremtették meg a gyorsabb, a koncentráltabb fejlesztés feltételeit. Ebben a tsz-ben a férfiak számára 230, a nők számára 190 kötelező munkanapot fogadott el a közgyűlés. S ennek hasznosítására nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is lehetőség lesz. A nagyobb arányú élőmunka a terület intenzív hasznosítását teszi lehetővé, ugyanakkor a gépesítés fokozását sem fékezi, mert a tagsági élőmunka átcsoportosításával a feldolgozó és az értékesítő tevékenység is megoldhatóvá válik. S a vertikális kiépítés feltételei közül az anyagi felhalmozás sem hiányzik. Azt máris előteremtette a jól szervezett tagsági össz- tevékenység. Amelyből egyébként a háztáji messzemenően nem szorult ki. Az elmúlt évben a közös 2500 hízót értékesített, a háztáji gazdaságok összesen hatezret, önmagában is elegendő bizonyító adat, hogy a közös és a háztáji tevékenység között megteremthető az összhang. A gyorsabb ütemű fejlesztés, az anyagi erők koncentrálásának kérdéseit már a gyakorlati válaszadás szintjén is napirendre tűzték a Bácskában. Legutóbb a sükösdi és a bácsalmási 3—3 termelőszövetkezet közgyűlése jelentette ki egyesülési szándékát. Sőt az előbbi helységben ez a szándék részben már az idén realizálódott. Abban bízhatunk tehát, hogy a jó példa terjedése mihamarább feloldja azt az átmeneti ellentmondást, amely a közös és a háztáji gazdálkodás között feszül. Hatvani Dániel VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Csúcsidőszak kivételével A Petőfi Népe június hó 14-í számában „Óvodások az úszómedencében” címmel megjelent cikk foglalkozott — vállalatunk tevékenységi körébe tartozó szállítási feladatokkal. Kérjük, tájékoztassák az érdekelteket, hogy a mindenkori előzetes megrendelések után, az óvodások utaztatását különjárati feladatként —- csúcsidőszak kivételével — vállaljuk, a vonatkozó díjszabás figyelembevételével. Kovács Ferenc forg. kér igh. VOLÁN 9. sz. Vállalat, Kecskemét Ui. Emlékeztetőül idézzük az óvónők fóruma kérését: „Szeretnénk, ha az óvodások a helyi buszokon csoportosan, óvónői kísérettel ingyen utazhatnának. Természetesen nem csúcs- forgalom idején ...” A kérés egyik fele tehát teljesül. Ezért is köszönet a VO- LÁN-nak. A másik fele bizonyára nem csupán jószándék, hanem pénz, azaz gazdaságosság kérdése is.
