Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. július 8. Kecskemét és Tiszakécske között terül el Nyárlőrinc. 1950 óta önálló község, azelőtt Kecskeméthez tartozott. Két és félezer lakosa van; háromszázzal kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. Huszonhét utcája közül huszonöt földes, esős időben szinte járhatatlan. Sok az új ház: az elmúlt években vadonatúj utcák nőttek ki a földből. A borkombinát, fafeldolgozó üzem munkalehetőséget ad, s természetesen a tsz is; egyre kevesebb az ingázó. Jelenleg mintegy százan járnak el máshová dolgozni. Balogh Péter tanácselnök nem kis büszkeséggel mutogatja a fejlődés jól látható jeleit. A főtéren épül a felszabadulási emlékpark. Tíz évvel ezelőtt ezen a 0 Jelenleg még ebbél a „tanyából” irányítják a községet... helyen még agyagbánya volt. •önkiszolgáló bolt, kisvendéglő, tejüzem, orvosi rendelő. Félig kész az új tanácsháza is. Végre méltó helyére kerül, a község központjába. Bővítik a boltot, tervezik az óvodát. Az utóbbi hét évben a belterület megkétszereződött. Bontják a tanyákat, egyre szívesebben költöznek be onnan a családok. Hivalkodóan szép, új házak mindenfelé. Pirosra, zöldre, kékre festett, „előkelő” vaskerítések a házak előtt. De az utcákra szemlátomást senkinek nincs gondja; hatalmas gödrökben áll a víz, alig lehet közlekedni. Egy kis igyekezettel, összefogással könnyen elviselhetővé lehetne tenni a helyzetet. Az elnök egyetért velem. Mondja, hogy próbálják Szervezni a társadalmi összefogást. 0 De épül már az új tanácsháza a központban. Időnként meg-megállunk, beszélgetünk a járókelőkkel. Láthatóan elégedettek. Tóth Károly mezőőrtől kérdezem: lopnak-e itt az emberek? — Most már nemigen; ezelőtt nyolc-tíz évvel bizony elég sokszor előfordult. Valahogy mintha öntudatosabbak lennének. Azért még mindig akad dolgunk: éjjeli legeltetés például többször előfordul. De elkapjuk őket, s jön a büntetés. A segédrendőrök is segítenek. Jó, hogy a tanácselnök ötszáz forintra büntetheti az ilyeneket. Kaszala Andrásné éppen vizet húz a ház előtti kútból. — Jó ivóvíz. — Jó bizony! örülünk, hogy közel van, nem kell már messzire menni érte. A háttérben a templom tornya szikrázó égbe nyúlik, körülötte magas fák között új házak húzódnak meg. Ligetes, fás, virágos község Nyárlőrinc. A művelődési otthon épülete elég szép, de csúnya rajta a tábla. Elképesztően ronda vasajtó. Plakát a bejáratnál, sajtóhibával. Az igazgatónő, Klement Zoltánná tréfásan megjegyzi: úgy látszik, nemcsak a Petőfi Népében van sajtóhiba. Néptánccsoport, citerazenekar, ötventagú énekkar működik. Az ifjúsági klubban hetenként háromszor van foglalkozás. A tagok közt van mezőgazdasági dolgozó, gimnazista, ipari tanuló. •Gyakran tartanak színházi előadást is. Leginkább a szolnokiakat szeretik, de meghívják néha a kecskeméti együttest és a Déryné Színházat is. A három és félezer kötetes könyvtárnak kétszáz olvasója van. Kirándulások, találkozók, diavetítések, TIT-előadások és táncmulatságok gazdagíjták még a programot. A mozi hetenként kétszer játszik, átlagban százötven nézőnek. Klementné büszkén említi, hogy a télen a közlekedési akadémiájukon százötvenen vettek részt. Jól sikerült legutóbb a népdalestjük is: a „Röpülj páva” kör előadására ötszázan eljöttek. Az állami gazdaság, az erdészet, s a tsz segíti anyagilag az intézményt. A tanácstól is kapnak évi tízezer forintot. — Ez ugyan lehetne több is, de egyelőre csak ennyire futja — mondja a tanácselnök. A havi két táncmulatsággal próbálnak valamit „behozni” a kiadásokból, az esetenkénti ezerötszáz, kétezer forintos haszonnal. Az italbolt tiszta — bár a függöny, s a székeken a huzatok szakadtak —. s olyan kicsi mindenik ülőke, alig fémek el benne a látogatók. Vannak szép számmal. Fizetési naDOn — mesélik — az utcán is állnak. S a korlátokon, cementpadkán üldögélnek olyankor a borozgató, sörözgető nyárlőrinciek. Szabadtéri sörözőt terveznek, magyarázza az elnök. A hatalmas ablaküvegen órmótlan vasrács éktelenkedik. A sarokban roggyant bőgő, húr egy sincs rajta. Délelőtt tíz óra van. Tizenkét vendég kortyolgatja az italt. Megtudom, hogy bizony a kelleténél kicsit többet isznak az itteniek. A falu szélén az Aranykalász Tsz irodaháza. Kívül-belül szegényes, elhanyagolt. Mellette a géptelep ócskavasgyűjtőhelynek látszik. Rozsdás gépek, pótkocsik, traktorok, össze-vissza. A négy kombájn körül a szerelők szorgoskodnak; készülnek az aratásra. Recski Pál. Kiss Rudolf és Tormási Zoltán szerelők Ipacs László művezető irányításával javítják a gépeket. A kombájnok mellett tehenek százai lépkednek hazafelé, telten, komótos léptekkel. Hétszáznál több háztáji marha van a faluban. A Szikrai Állami Gazdaság modern borkombinátjának területén városban érzi magát az ember. A folyosón országos és világversenyeken szerzett kitüntető díjakról szóló oklevelek bekeretezve, szép számmal. A bemutató terem jó ízlésre vall, az esztétikum „töményen” van jelen. Kalocsai pin- gálás. fafaragás (Faragó József alkotásai). Az előbbit Vén Jánosné és Szvétek Lajosné, a népművészet mesterei készítették, az itt dolgozók és a szép számú ide látogatók nagy gyönyörűségére. Népművészeti tányérok, faragott székek, asztalok. A falon az 1972-es borvilágverseny nagy- díja. Mészáros Győző üzemvezetőmérnök tájékoztat a kombinát munkájáról, eredményeiről. Egy adat a sok közül: az Ámor Vermutból évente hárommillió palack készül. Száznegyvenhárom dolgozójuknak a fele nő. Az üzem külső és belső képével, s az itt dolgozók fokozódó kultúráltságával együtt kihat a község általános fejlődésére. Kisugárzó szerepe van, le- mérhetően Kérdezem a tanácselnököt, mik a legfőbb problémák a községben? Kapásból sorolja: az utakat kellene rendbehozni. Szervezetlen az ifjúság, nincs KISZ-szervezet a faluban. (Csak üzemi, a borkombinátban. A termelőszövetkezetben sincs, pedig legalább húsz ilyen korú fiatal dolgozik ott.) Hiányzik az óvoda, s kellene bölcsőde, égetően szükség lenne napközire is; panaszkodnak emiatt a szülők. Igaz ugyan, hogy a meglevő kétezer méteres járda sokat segít, de ebből is több kellene. Ezeken a gondokon akarnak könnyíteni a következő években. Varga Mihály • Folyik a jó ivóvíz. • „ön tu dalosabbak az emberek” — mondja Tóth tii Károly mezőőr. itt Naponta 18 ember a községért 0 Környékbeliek és megyét járó emberek egyaránt ismerik a 7100 lakosú Solt nagyközség fekvését. Tudják, hogy az úgynevezett Solti lapályos, a Duna középső folyásának bal partján terül el. A település észak—déli irányú, de lakott helye és tanyavilága kinyúlik kelet felé. Tehát szétszórt. A nagyközségi népfrontelnök- ség legutóbbi beszámolója, többek közt ebből a helyzetből kiindulva szűri le, hogy a területfejlesztés a lakosságtól is nagy össze- forrottságot kíván. Ehhez járul még az igen jelentős átmenő forgalom, az 51-es és 52-es közlekedési utak kereszteződése. a dunai híd egyre növekvő forgalma. Jobban „szem előtt” van tehát sok más nagyközségnél. A jó községpolitikai munkának minden bizonnyal része van abban, hogy az utóbbi időkben mindjobban beépülnek a helység forgalmi csomópontján a régebbi — kedvezőtlen benyomást keltő, elhagyott telekrészek. Impozáns együttes az új általános iskola, az óvoda, napközi otthon, s a mindjobban szaporodó és a régi lakóházakat felváltó, közművesített új lakóépületek egész sora. 1971— 72-ben például 120 új lakóház építésére adott ki engedélyt a tanács szakigazgatási szerve, örvendetes folyamat, hogy egy-egy feltöltött vízgyűjtő gödör helyén is lakóházak épülnek. A közvéleménynek adott hangot a népfrontelnökség beszámolója, amikor a szép eredmények bemutatásával szemben a nagyközség tisztaságát nem tartotta kielégítőnek. Felhívta a figyelmet a tanács alkotta köztisztasági szabályzat következetes betartására. Hangsúlyozta, hogy ennek Étlapján — éppen, mivel a szabályzat megalkotása a közakarattal egyetértésben történt — alkalmazzanak szankciókat azokkal szemben, akik kötelességükről megfeledkezve csúfítják lakóhelyük képét. 0 Az is kiderült, hogy a rend, köztisztaság nívójának emelése nemcsak szankciókon múlik. Komoly alapunk van annak feltételezésére, hogy jelentős részben szervezés kérdése Solt nagyközség köztisztasága, csinosítása. A jelölő gyűlések észrevételei óta is több felől jelezték a népfrontnak, hogy egy-egy utca, illetve körzet lakói készséggel vállalkoznak közvetlen környezetük rendbe tételére — társadalmi munkában. A készség tehát megvan. Okosan tudja ezt hasznosítani a tanácsalakulás során életre hívott, társadalmi munkát szervező bizottság. Ennek létrejötte is már annak a felismerése volt, hogy céltudatos szervezés, irányítás nélkül sok jószándék, tettre készség, kezdeményezés szétfoszlik, veszendőibe megv. 0 Hogy a Soltiak készek önzetlen áldozatvállalásra lakóhelyük szépítéséért, fejlesztéséért, a társadalmi munka értékének alakulásán lemérhető. 1971-hez képest jelentős emelkedést jelent, hogy az elmúlt évben ez 663 579 forintot tett ki. 6630 munkanappal. Ha most egy kis „életet” viszünk ebbe a két számadatba, érdekes, új eredményeket kapunk. Ha teljés, azaz 365 napos évet számítunk, a 663 579 forint azt jelenti. hogy — ünnepnapokát is beleszámítva — nap mint nap 1818 forint értékű, ellenszolgáltatás nélküli munkával emel valamit községén a lakosság. Ha meg a 6630 munkanappal „operálunk” — ugyancsak 365 napos esztendőt véve alapul (és miót;t ne. hiszen a társadalmi munkában külön nyereség a vasár- és ünnepnap) —', úgy az jön ki, hogy naponta 18—18 ember dolgozik önzetlenül a községért. 0 Ha pedig ennek tudatában vannak egy nagyközség lakói, saját maguk is rajta lesznek, hogy senki hanyagsága, rendetlensége ne csökkentse fáradozásuk eredményeit. Tóth István A Déryné Színház Kiskunfélegyházán Megkezdődött az 1973 74-es színházi évadra a bérletezés a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központban. A közönségigények és az életkori sajátosságok figyelembevételével alakították ki a három sorozat tematikáját. A felnőttek október elsején egy mai tárgyú zenés vígjátékot láthatnak. Címe: A szülő is ember. A négy előadást tartalmazó bérlet legfontosabb eseményének az 1974. február 25-re tervezett ősbemutató látszik. A bolgár napok keretében ekkor adják elő ia Déryné művészei először hazánkban Koljo Georgiev: önmagad bírája című színművét. A diákok egy-egy Moliére, Bemard Shaw- és Gerencsér Miklós- színművet láthatnak. A gyerekek három mesejátékban gyönyörködhetnek. Melegebb lesz az éghajlat 2000-re Nyugat-Európában, Ázsiában és Amerikában lényegesen melegebb lesz az éghajlat 2000 körül, állapították meg szovjet meteorológusok. Ez persze nem jóslat, hanem abból adódó következtetés, hogy a sarkvidékek jege visszahúzódóban van és távolodik e kontinensektől. MUNKÁ SMONOLÓG Az a jó, hogy idehaza csend van „Amikor a személyzeti csoport- vezető kíséretében bejött a gépi öntődébe, láttam, hogy legszívesebben visszafordulna. Aki nem szokta, annak egy perc is elég, hogy megfájduljon a feje attól a zajtól, ami ott van. Még jó öt méterre lehettek tőlem, amikor a csoportvezető szájmozgásáról leolvastam, hogy Lédeczi Jenőt, vagyis az én nevem emlegeti. Ezután maga egyenesen felém indult, átbújt a vasak között, s megpróbálta a zajt túlkiabálni. Hiábavaló kísérlet volt, de láttam, megnyugodott, mert észrevette. akkor is megértek minden szót. ha nem hallom. Azt hiszem, maga sem gondolta, hogy ebben a mostani találkozóban ott ilyen könnyen meg tudunk állapodni. Nekem már volt időm megszokni a zajt, mert huszonharma- dik éve dolgozom egyfolytában' a ZIM öntödéjében. Ámbár, ha hiszi. ha nem. ez a lárma a rekonstrukció óta van. A régi öntöde korántsem volt ennyire zajos, mint a mostani. A homokrázó gépek csattognak, zörögnek annyira. Mérték már többször is a zajt, de azt mondják, hogy ez még az elviselhetőség határán innen van. Aztán adtak füldugót, nem igen használjuk azonban, valahogy bambává válik tőle az ember. Eredetileg kőfaragó szakmát tanultam. meg is van a mesterlevelem, de amikor 1951-ben leszereltem, nem volt állandó munka, s ha volt is. vidékre kellett volna járnom. Ehhez nem volt kedvem. Beléptem a gyárba, s úgy voltam vele, hogv nem követ, hanem vasat kell formáznom. A régi öntődében ez így is volt. hiszen a kádformázás. illetve a felsőrész formakészítése egyedi munkának számított. A gépi technológiával ez leegyszerűsödött, nincs semmi komplikáció, beálltunk a sorozat- gyártásra. De azóta mintha többször vágyakoznék az eredeti szakmám után. Csakhogy az ember ilyenkor, félúton a negyven és ötven között, már nem szívesen változtat élete folyásán. Meg aztán sok minden a gyárhoz-' köt. Például onnan nősültem ... Feleségem is 1952 óta dolgozik az üzemben. Most darukezelő. s ahol ő van. ott zaj egyáltalán nincs. Neki már volt balesete is, agyrázkódást kapott, egy hónapig nem járt be. Itt telepedtünk meg Kecskeméten. Ügy kerültünk össze, hogy semmink sem volt. Majd tíz évig laktunk albérletben, egyetlen szobát és egy pici konyhát használhattunk. Itt volt az is. a Rendőr- faluban. Hosszú gyűjtögetéssel eljutottunk odáig, hogy megvehet- tük ezt a 168 négyszögöles telket, itt a Matkói úton. A ház 1960-ban épült fel. Rengeteget dolgoztunk rajta mindketten. 1959-től 1965-ig minden fillérünk erre ment. Lett saját házunk, de úgy, hogy beleöltük a fiatalságunkat. Vettünk fel 46 ezer forint kölcsönt is. Kettőnk havi keresete 4500 forint, s mivel nincs gyerek, jól megélünk belőle. Amint látja, szépen be is bútoroztuk mind a két szobát. De hűtőszekrényt például csak most vettünk, pár hónapja. Józságtartással az egynéhány tyúkon kívül nem foglalkozunk. Egyszer megpróbálkoztunk sertéshizlalással, de elpusztult, mielőtt még levághattuk volna, azóta nem kísérletezünk. A kertészkedést viszont nagyon szeretjük. Az udvar tele van gyümölcsfával. azokat mind én ültettem. Termesztünk mindenféle zöldséget. ami nekünk itthonra kell. Így azután höbbvföld után nem is áhítozunk. Amíg albérletben laktunk, majdnem minden filmet megnéztünk a moziban. Később, amikor már lett televíziónk is. ez teljesen elmaradt. Sokszor hetek múlnak el, hogy bemennénk a város- központba. Ha bemegyünk, akkor is inkább a piacra. Néhány éve vasárnaponként szívesen kijártam a meccsre is. de újabban már abban sem lelem örömömet. Inkább elmegyek egy üveg sört meginni... Ezen a soron különben szintén a ZIM-be járnak dolgozni sokan. Munkaidőn kívül azonban senkivel nem tartunk szorosabb kapcsolatot. Motorom tizenhárom év óta van. Már a másodikat nyűvöm. Bár nincs messze a gyár, gyakran ezzel megyünk be, mivel a feleségemnek fáj a lába. nem bírja a gyaloglást. S ha már megvan ez a jármű, nyaranként kikimozdulunk, legszívesebben Cser- keszőlőre megyünk, de voltunk már a Balatonnál és Visegrádon is. Külföldön még nem voltunk. Nem is kívánkozunk, főleg az asszony nem. Mondta is nemrégen. hogy esetleg a Szovjetunióba kimenne, de más országra egyáltalán nem kíváncsi. Autót sem akarunk venni — ugyan nem is volna miből —, nekünk az nem lenne gazdaságos. Mit mondjak még? Egészében jól megvagyunk itt. A modern bérházi lakásnak még a gondolatától is irtózunk. Nem kell nekünk a központi fűtés, itt a nagy cserép- kályha. télen be lehet fűteni vele mind a két szobát. Iszapszénnel tüzelünk. Tudja, az a jó, hogy idehaza csend van A zenét szeretjük, gyakran hallgatjuk a rádióból, Már csak az ilyen köny- nyű tánczenéket, az opera nem nekünk való. Nem is értjük. Néha számolni szoktuk a feleségemmel, hogv mennyi időnk van még a nyugdíjig.” (Lejegyezte: H. D.) • „Gyakran, mint most is. a motorral megyünk be az üzembe... ” Nvárlőrinc 1973
