Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

l<m. július 5. • PETŐFI NÉPE • 5

— 500 iskolai könyvtár PÁRTTAGGÁ NEVELNI

500 év

„A fiatalokat meg kell ismertetni a marxizmus—leninizmus tudományával, fegyelmezett és kötelességtudó, a közösség, a nép, a szocialista haza ügyéért minden áldozatra kész emberekké kell formálni őket, s közülük a legjobbakat kommunistává, a párt tagjaivá kell nevelni.’'

Napjainkban a könyv, az olvasás a társadalmi érdeklődés középpontjában van. Népfront- ankétokon vitatják meg írók, pedagógusok, könyvtárosok, szülők az olvasás szerepét. Sajtóviták folynak a gyermekirodalomról, újságcikkek elemzik a könyvtárak — köztük az iskolai könyvtárak — ellátottságát, az olvasók összetételét. A könyv megszerettetésében, az olvasóvá nevelésben jelentős funkciójuk lehetne az iskolai könyvtáraknak. Tény azonban, hogy az erre illetékes állami, tanácsi szervek komoly anyagi támogatása ellenére is ezen könyvtárak többsége korszerűtlen, könyvállománya szegényes. Hitelt érdemlő vélemények szerint az iskolai könyvtárak a jelenlegi fejlesztési ütem mellett kb. 2000-ben érnék el a mai igényeknek megfelelő szintet. Nem megnyugtató ez a perspektíva. A tanácsok minden ,— s remélhetőleg az eddiginél nagyobb — támogatása mellett is szükség van a társadalmi segítségre.

Van annak tán öt éve is, hogy az egyik nagyközség iskolájában tapasztaltam: a délutáni tanítás befejezése után a gyerekek egy része nem széledt szét, várta a termelőszövetkezet könyvelőnőjét. A könyvelőnőt, aki társadalmi munkában vállalta, hogy a községi könyvtár kihelyezett fiókját hetente egyszer kezeli, kölcsönöz gyerekeknek, felnőtteknek. A folyosón ott állt az iskolai könyvtár egyetlen könyvszekrénye is. „Ami abban van, azt már minden gyerek rég kiolvasta — mondta az igazgató —, s nem valami változatos a községi könyvtár kínálata sem.”

Azt hiszem, ez a példa eléggé jellemző. Jelzi, hogy az átlagosnál akár egy kicsit is odafigye- lőbb iskolai nevelőmunkával a

gyerekek érdeklődését is fel fehet kelteni a könyv, az olvasás iránt.

Úgy tűnik, a szándékok cselekvéssé érett időszakában jelent meg az idei gyermeknapon a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívása, adjunk jó könyvet minden gyermek kezébe!, kedvező időszakban indult útjára az 500 év — 500 iskolai könyvtár mozgalom.

A szándékhoz méltó évfordulóhoz kapcsolódik: 500 éve hagyta el a sajtót az első, Magyarországon nyomtatott könyv, Hess András: Chronica Hungaroruma. És most fordítsuk meg a kérdést. Az első jelek azt mutatják, hogy a népfront felhívása halló fülekre talált, az 500 év — 500 iskolai könyvtár mozgalom méltó lesz az évfordulóhoz és méltó lesz a — ma emberéhez.

Az első távirati jelentések már hírül adták: a józsefvárosi Somogyi Béla utcai általános iskolának ezerkötetes könyvtárat és háromezer forintos könyvutalványt nyújtott át az Állami Könyvterjesztő Vállalat képviselője; s hogy ezekben a napokban. Hajdú-Bihar megyében a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat három iskolai könyvtárat gazdagít értékes ajándékkal.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsához naponta érkeznek az érdeklődő, felajánlást bejelentő telefonok, levelek, üzemi kollektívák, szocialista brigádok, magánosok érdeklődnek a segítés, a könyvek, könyvtárak átnyúj- tásának lehetőségeiről, módjáról.

A népfrontban kedves epizódként emlegetik: a felhívás másnapján az első jelentkező egy magányos budapesti asszony volt, keresztrejtvényen nyert harminc forintos könyvutalványát küldte be.

A könyvtárak spontán, őszintén segítő szándékú társadalmi támogatása nem teljesen előzmények nélkül való. Van néhány nagymúltú, híres kollégiumi könyvtárunk — a debreceni, a sárospataki, a pápai —. amelyet egyebek között egykori diákjaik támogatása tett naggyá.

Szép szokás napjainkban, hogy az iskolai évzárókon a legjobb tanulók, a legszorgalmasabbak jutalomkönyvet kapnak iskolájuktól, az ifjúsági szervezettől. Szép szokást, szép hagyományt lehetne kialakítani — illetve feleleveníteni — azzal, hogy az iskolától, az alma matertől elváló diákok könyvet ajándékoznának egykori iskolájuknak.

Mindenképpen figyelemre méltónak ítéljük egy lehetséges, másik szép hagyományteremtés ötletét, amelyet ugyancsak a mozgalom meghirdetői, a népfront munkatársai vetettek föl: most folynak az 5, 10. 20 éves érettségi találkozók előkészületei. Megható mozzanatai ezeknek a találkozóknak az iskolalátogatások, az egykori élmények felelevenítései, a közös vacsorák, bankettek, ám ugyanilyen szép és nemes célt szolgáló mozzanata lehetne egy könyv elhelyezése az egykori iskolai könyvtár polcain.

Az 500 év — 500 iskolai könyvtár mozgalom alig néhány hetes, csupán céljáról és a felhívás első visszhangjairól lehet számot adni. S az első jelek nyomán a jogos bizakodásról. A szükséges bizakodásról, hiszen — miként a felhívás hangoztatja — „gyermekeink, a holnap művelt nemzedéke, a jövő érdekében cselekszünk”.

D. G.

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szerteágazó feladatai közül legmegtisztelőbb, s egyben legfelelősségteljesebb: a fiatalok legjobbjainak párttaggá nevelése. S mindez elsősorban a munkás- osztály soraiban jelenti a legszélesebb körű munkát.

A családi környezet igaz, sokszor kihat a fiatalok életére, de korántsem jelenti, hogy egy esetleges rendezetlen családi életben felnövő fiatal ne találja meg helyét a dolgozók családjában, ne váljék kötelességtudó, munkáját szerető, minden áldozatra kész emberré. Már a 8 általános iskola elvégzése után lehetőség nyílik akár a középiskolában, vagy az „életbe kilépve” az első munkahelyen, hogy a KISZ a fiatalok mellé álljon, segítsen kialakítani gondolkodásmódjukat, megtanítsa felelősségérzetre, részt vállalni a közös gondokból, osztozni a közös örömben, hivatássá érlelni a munkát.

Az általános iskola elvégzésétől a 18. életév'betöltéséig négy év telik el. Ezalatt sok fiatal kenyérkeresővé válik, önmaga is érzi, hogy a jólét egyedüli forrása a szorgalmas, becsülettel elvégzett munka. Akik továbbtanulnak, az iskola padjaiban is közelebb kerülnek az élethez. A KISZ szinte naponta formálja őket szocialista emberré, eszmei-politikai befolyása nemcsak ellensúlyozza a fejlődést gátló tényezőket, de határozottan segíti a jellemkialakítást is.

Megyénkben nem mindenütt mondhatjuk el a KlSZ-alapszervezetekről. hogy hiánytalanul betöltik kommunistává nevelő feladatukat. A 18. év betöltése fordulópont a fiatalok életében. Sokan úgy érzik, hogy „kiöregedtek” a KISZ-ből, párttagnak még nem vették fel, s így amikor legnagyobb szükség lenne az eszmei-politikai nevelésre, magukra maradnak. Néhol alacsony az a mérce, melynek teljesítése a párt soraiba való felvételt jelenti. Nem ritka, hogy a pártba jelentkező KISZ- fiatal egyéni ajánlót választ, holott a párt X. kongresszusa is világosan kimondta, hogy az egyik ajánlónak a KISZ-taggyűlésnek kell lenni.

A kiskunhalasi járási KISZ-bi- zottság legutóbbi jelentéséből is kitűnik, hogy nálunk a pártba felvett KISZ-tagoknak mindössze 60 százalékát ajánlotta a KISZ- taggyűlés. A másik 40 százaléknál előfordulhat engedékenység, lazább követelmény, ugyanis az egyéni ajánló — ha már ajánl — igyekszik a KISZ-tagról a lehető legjobbakat elmondani, hiszen ettől is függ az illető tagfelvétele.

A KISZ-szervezet ajánlásánál mái" kollektív vélemény érvényesül, s itt — igen helyesen — elmondják azokat a negatív vonásokat is, melyen az esetleges tagfelvétel után feltétlenül változtatni kell az illetőnek. Sőt, előfordult olyan eset is, amikor éppen a KISZ-szervezet véleményét figyelembe véve nem tartották érdemesnek a jelentkezőt a felvételre. A 1 KISZ-fiatalok felvételénél gyakran elhangzik a kérdés: kapott-e a KISZ-tagsága idején

KISZ-megbízatást, s ezt mennyiben teljesítette? Ez egyben fokmérője is annak, hogyan foglalkozott vele az alapszervezet, s hogy volt-e náluk rangja a megbízatásnak, elismerték-e a jól végzett közösségi munkát, beszámoltatták-e az illetőt a taggyűlés előtt? Ahol a KISZ-szervezet nem ismer „másodrangú” munkát, ahol épp oíyan körültekintően készítik elő a kulturális, vagy sportrendezvényeket, mint a politikai oktatást, ott minden rendezvényen szívesen vesznek részt a fiatalok, sőt a pártba való felvételük után sem tartják „rangon alulinak” a KISZ- ben végzendő pártmunkát. Bár nem jellemző, de akad példa ennek ellenkezőjére is.

Tavaly Kiskunmajsán a Drótfonatgyártó Vállalatnál rohamosan visszaesett a KISZ-munka. Ennek okát vizsgálva megállapította a kiskunhalasi járási KISZ-bizottság, hogy az említett vállalatnál a KISZ-vezetőségben dolgozó párttagok nem úgy látják el feladatukat, ahogy azt a pártszervezet elvárta tőlük. Ekkor javasolták a part csúcsvezetőségének, hogy a KlSZ-vezető- ségben dolgozó párttagoknak alapszervezeti taggyűlésen pártmegbízásként adják a KISZ- munka segítését. Ez meg is történt, s ennek hatására fokozatos javulás volt tapasztalható a KISZ-csúcsvezetőség és a párt- alapszervezet munkájában.

A KISZ-fiatalok nevelése rendkívül kitartó, türelmes, jó szándékkal teli munkát követel. Itt kell eldönteni, hogy a tömegszervezetből — az ifjúság legnagyobb szervezetéből — kik válnak alkalmassá, hogy kommunistává, a párt tagjává neveljék őket.

Szabó Ferenc

Négyen a IV-esben

Vámos László rendezésével, a Tv IV-es stúdiójában készül A trójai nők tv-válto- zata. A felvételek az első kosztümös próbán készültek, s így alkalmam volt megfigyelni négy színészt munka, felkészülés közben. Négy különböző egyéniségű, korú színészt, akik egyben hasonlítanak: szenvedélyesen szeretik mesterségüket.

Hekabe — Sulyok Mária

Hangja ak- koi" ís''drámái erővel cseng, ha egészen hétköznapi dolgokról beszél.

Megjelenése civilben is„su- lyoki”, vagyis súlyosan egyszerű. Az első próbákon még sima, dísztelen köpenyt viselt, olyat, amit otthon kapnak magukra az asszonyok.

Hekabe férfias, ősz parókája alatt, a valódi haja is sima, rövidrevágott.

Nincs rajta semmi feltűnő.

Mégis úgy állt ott, csendben, figyelve a trójai nők kórusában, mint egy hangsúlyos felkiáltójel a lázasan összemosódó szavak végén. Pedig csak figyelt. Akkor is figyelt, amikor nem ő állt a cselekmény középpontjában. A darabra figyelt, a

lényegre, amelyet egyetlen hatalmas, egyéni szólammá sűrítve kifejez majd, hátborzongatóan, súlyosan, mégis oly megrendítő egyszerűséggel.-HJislsvií íJ3iJjTyjiU/i. u gnn ,«<;

Az első percekben látni, hogy 'megilletődött. Fíátál színéáöiő, aki nemrég kapta meg a diplomáját a főiskolán és most olyan nagy pályatársak mellett játszik, mint Sulyok és Ruttkay. Figyeli őket. Érdeklődve, tisztelettel és kíváncsian: hogyan csinálják, mi a titkuk? De, amikor megszólal, már Kasszandra, már egyedül van önmagával és a szereppel, elfogódottsága feloldódott, s olyan lélegzetállító hangokat csalt ki magából, hogy a népes, fáradt és semmin meg nem lepődő „stáb-’ is kizökkent az időből: a görög tragédiák szele suhant át egy pillanatra a stúdión.

Három színészegyéndség. Sulyoké rokon a görög tragédiák zord fenségű hősnőivel. Helena, Ruttkay izzásában, vibráló sokszínűségében marad majd meg az emlékezetünkben, Szalay Edit pedig még annyira fiatal, hogy elbújhat egy-egy szerep mögé. Három generáció a pályán, kettő a legnagyobbak közül való, egy még ígéret. De a kezdet máris sok meglepetést ígér. A negyedik szereplő férfi.

Helena — Ruttkay Éva

Menelaos — Latinovits Zoltán

A mozdulataiban gyönyörködöm. Nála szebben senki sem tud mozogni, járni, rátartian elvonulni, királynőién megalázkodni, , repülni és mélységekbe zuhanni a színpadon vagy a kamerák előtt. Ügy érzem, először a testével fogja fel a szerepet, vagy legalábbis akkor mozdul meg benne a születendő figura,

amikor magára ölti a mozdulatait. Fáradt, festetlen arca átszellemül és a századszor megismételt mozdulat ugyanolyan szép, elegáns ívet ír le, mint az első. Az a -színésznő, aki összeeshet a fáradtságtól, de ha meghallja ezt szót: „játék” — kihúzza magát, élni, ragyogni kezd: ég, éget, világít maga körül.

Szeretem nézni dacos fejtartását, nyughatatlan jövés-menését, epés kis fintorait, ha valamivel elégedetlen. Latinovits a magyar színészet „nehéz embere”. Mindig elégedetlen, elsősorban önmagával. A próbákon sem lazít: képtelen tartalékolni, mérsékelni a szenvedélyét és indulatait. Legfeljebb fokozni. Olyan

magasságokig, hogy valósággal megsürősödik, villámlik körülötte a levegő. Minden alakítása önpusztító mártíromság, varázslat és művészi alázattal vállalt misszió: a legtöbbet akarja adni magából a legmagasabb hőfokon.

Vadas Zsuzsa és Lippai Ágnes képesriportja

Nemzetiségi pedagógusok tanfolyama

Az Országos Pedagógiai Intézet ebben az évben is ?zámos továbbképző tanfolyamot rendezett az általános és középiskolai tanárok számára. A napokban fejeződtek be a német, a szlovák, a román, a szerb és a hor- vát nemzetiségi pedagógusok tanfolyamai. A hét végén érnek véget az orosz, a német szakos pedagógusok beszédkészség-fejlesztő, tantárgy-pedagógiai, nyelvészeti és országismereti jellegű tanfolyamai. A napokban kezdődtek és kezdődnek a középiskolai angol és francia szakos pedagógusok megnövelt időtartamú nyári nyelvi kurzusai. A nemzetiségi anyanyelvi és az idegen nyelvi tanfolyamokat a Szovjetunió, az NDK, Jugoszlávia. Románia, a Szlová" Szocialista Köztársaság, Anglia*'és Francia- ország anyanyelvi és idegen nyelvtanítási tudományos és módszertani központjaiban dolgozó, kitűnően felkészült szakemberek vezetik.

KÖNYVESPOLC

László Anna: Hevesi Sándor

A színházszerető olvasónak ajánljuk ezt a kötetet, amely a nagy magyar színházi szakember születésének századik évfordulójára jelent meg második, átdolgozott kiadásban. A könyv olyan, szinte megyei vonatkozású érdekességeket is tartalmaz, mint az 1922 decemberében bemutatott Petőfi-film. amelynek nemcsak a forgatókönyvét írta. hanem a rendezővel és az operatőrrel együtt irányította a művészi megvalósulást is. A korabeli sajtó lelkesedik. különösen dicséri a nemzet nagyjainak, 1848 irányítóinak történelmileg hiteles, maszkban és játékban megdöbbentően hű ábrázolását, a régi Pestről, a Pilvax kávéházról, az ott gyülekező írókról, az ekhós szekéren faluról falura vándorló komédiásokról készült felvételeket. Grandiózusnak mondják a Petőfi szüleinek házát elragadó árvíz, a Nemzeti Múzeum előtt felvett. Talpra magyar-jelenet és a segesvári ütközet képeit.

Egy másik fejezetben arról értesülhetünk. miként, akarta Hevesi a Bánk bánt teljesen megújítani. Tízéves igazgatása alatt kétszer újítja fel a drámát, már az 1916-os rendezése is sok újat hozott felfogásban, de az 1924-es felújításban még jobban előtérbe kerül a békétlenek csoportja. A Budapesti Hírlap kritikusa arról panaszkodik, hogy az előadáson a tempó túlságosan is száguldó, a beszédet sem lehetett mindig érteni. Pedig ezek a változtatások még mindig csekélyek ahhoz képest, amelyeket Hevesi majd 1928- ban tervez.

Ismét egy centenárium, Katona József 1830-ban bekövetkezett halálának 100 éves fordulója állítja a közvélemény reflektorfényébe a Bánk bán-kérdést. Hevesi bejelenti, hogy az eddiginél nagyobb dramaturgiai változtatásokra készül, az eddigi beállításokénál határozottabb hőst. a nemzet jogaiért küzdő hőst akar alkotni Bánkból. A kegyeletes elismerés hangján emlékezik meg Katona

mesterségbeli tudásáról, drámaszerkesztési technikájáról, de utal azokra a hibákra is. melyek 23 éves. színpadi gyakorlatot nem ismerő költőnél törvényszerűek. Vörösmarty és Arany álláspontját idézi: „a Bánk bán igenis javításra szorul.”

Az átdolgozás közzé tett terve olyan vihart kavart, amelynek alig van párja a magyar kultúrtörténetben. Egyesek szentségtöréssel. a hamisítás szándékával, a nemzet lelkiismerete ellen elkövetett merénylettel vádolják Hevesit. A felzúdulásban nagy szerepe van az ellenforradalmi kor félelmének az újítástól. A felújított Bánk 1930. április 24-én mégis a közönség elé kerül. Hevesi sok változtatást visz véghez, bár kevesebbet a tervezettnél. És sem a szakkörök, sem — az előadások csekély számából ítélve — a nézők előtt nem vívja ki a megérdemelt elismerést. Pedig Bánk rendezéseiben éppen azáltal múlja felül rendezőelődeit, hogy a múltbeli történelmi anyagot szorosan hozzá kapcsolja a jelen történelmi. nemzeti sorskérdéseihez.

A kötet nagyszerű emléket állít a magyar színháztörténet egyik legjelentősebb alakjának. Megismerjük belőle azt az embert, aki sohasem ismerte az önelégültséget, a tetszetős eredményeknél való megállapodást. Példamutató tanítói, nevelői szándéka, magatartása. Számos nagy színészt ő vezet a kiteljesedéshez, nem engedi elkallódni az idős Blaha Lujzát, igazgatása 10 évében kevés szünettel állandóan műsoron tartja a többször újrarendezett Bánk bánt és Az ember tragédiáját, mint a magyar drámai hagyományok legkiemelkedőbb értékeit. Hisz az utókorban, a jövő színházában, nem véletlen, hogy tanítómesterüknek tartják a mai színház művészei, azok is, akik már csak igen értékes elméleti írásaiból ismerhették meg, tanulhattak tőle.

V. Zs.

v

Kasszandra — Szalay Edit