Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-05 / 155. szám
1913. július 5. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPESLAPOK A KRÍMBŐL IV. Egy kolhoz testvért keres A Szovjetunió távolságaihoz igazított léptékkel Szimferopoltól mindössze egy jókora dobásra, 80 kilométerre helyezkedik el a „Rosszija” kolhoz. A mezőgazdasági szövetkezetbe vezető, moszkvai ut mentén fehér jelvényeiket viselik az akácok, gyű" mölcsöt hoznak a barackfák, amelyeket fiatalok ültettek el társadalmi munkában — eleven, színes szegélyként. A szürke Volga gépkocsi rádiója közli, hogy a fővárosban 9 fokot mutat a hőmérő. A szokásostól eltérően, itt sincs kánikula. 24 fokos a meleg. A lucerna-, répa- és kukoricatáblák, zöldségfélék mesterséges esőben fürdenek, vizet szórnak az öntözőberendezések karjai. Az utat az észak-krími csatorna egvik elágazása keresztezi, amely 59 kilométer hosszú, s 30 150 hektár öntözéséhez viszi felhasználható közelségbe a Dnyeper folyó vizét. Elkel a csapadékpótlás a „Rosszija” 10_ ezer hektárnyi megmunkált földjének is, amelyből 200 kék- táron gyümölcsöt termesztenek., nyolcszázon pedig szőlőművelés folyik. A szükséges vizet két, egyenként 100 ezer köbméter befogadóképességű tárolo- i bán gyűjtik össze. A Lenin-renddel kitüntetett kolhoz Bács-Kiskun megyei testvér tsz-t keres, amellyel gyümölcsöző kapcsolatot alakíthatna ki. Ehhez pedig elengedhetetlen dolog az ismerkedés’. Bemutatásra nem is vállalkozhatna hivatottabb személv az elnöknél, Vlagyimir Ivanovics Krivorotovnál: — Évente 15 ezer tonna búzát és más szemesterményt takarítunk be. Mintegy 9—10 ezer tonnányi gyümölcsöt — szilvát, almát, körtét — szedünk le a fákról, a szőlő ennek a mennyiségnek a felét teszi ki. Kiterjedt takarmányosterület ad termést a háromezer tejelő tehén, ugyanennyi sertés, tízezer nyúl, és több ezer tyúk etetéséhez. A földeken 31 kombájnunk arat, A szállítást saját tehergépkocsijaink végzik. A termés feldolgozására konzerv- és sütőüzemet, malmot, borpincét építettünk. A területünk tíz kisebb települést fog át. A 2700 dolgozó közül hetvenötén szereztek közép-, illetve felsőfokú végzettséget. A munkánk érzékeltetésére még any- nyit, hogy az éves termelési értékünk meghaladja a 14 millió rubelt, a tagjaink napi átlagban vett keresete pedig több. mint 6 rubelt tesz ki. Ennyi számszerű és tárgyilagos bevezetés után egész napos terepszemle következik, ami képet ad arról, hogy a „Rosszija” mire fordítja tiszta jövedelmének nem kis részét. A központot Voszhod falunak nevezik, ám ennek ellenére inkább urbánus 9 A szövetkezet elnöke: V. I. Krlvorotov. településre emlékeztet, körülbelül olyan, mintha ide költözött volna Kecskemétről a leendő Széchenyivá- ros — a tervezett létesítményeivel együtt. A kolhoz emeletes épületeiben minden család önálló otthonban lakik. A szövetkezeti tagok gyermekeiről az összkomfortos bölcsődében, óvodában gondoskodnak kora reggeltől az esti órákig. Ez a gyermek- intézmény még vasárnap sem zárja be kapuit a kicsinyek előtt. A gyerekek az első három osztályt lakóhelyükön, a távolabbi falvakban végzik el, utána a központi iskolába kerülnek, ahová mindennap beszállítják őket. Az úttörőket klubszobákkal, színházteremmel ellátott művelődési központ várja. Félmillió rubeles költséggel saját kórházat is létrehoztak. A legközelebbi tervekben új, 1200 személyes művelődési ház, fürdő, sportkombinát és további lakások felépítése szerepel. Hogyan, milyen eszközökkel? A Rosszija kolhoz leendő testvérgazdasága közvetlenül űs tájékozódhat róla. Halász Ferenc ((Folytatása következik) 9 A „Rosszija” kolhoz központi lakótelepe. Az idén elkészül a lajosmizsei szociális otthon — Csak már érjük meg, hogy legyen szociális otthonunk! —ezzel a sóhajjal tért vissza irodájába Ott József né, a kecskeméti járási hivatal szociálpolitikai főelőadója És magyarázatként hozzáfűzte: — Jakabszállásról hívtak telefonhoz. Van ott egy szociális otthoni elhelyezésre szoruló, egyedülálló. öreg bácsi. Már nagyon- nagyon meg kellene oldani a gondját. És sajnos, nem ő az egyedüli — Csakugyan, hányadán áll a járás községeinek összefogásából Lajosmizsén épülő szociális otthon? — kapok a témán, s hamarosan áttekintést nyerek mindarról, amit együttesen az idős emberekről való szociális gondoskodásnak nevezünk. Két hónappal a határidő előtt Az oly nagyon nélkülözött járási szociális otthont — melynek építése 1971-ben kezdődött Lajosmizsén — várhatóan két hónappal az eredeti határidő előtt, tehát ez év novemberében átadják az építők. Az intézményt pedig, a működéséhez szükséges minden előkészület után, a jövő év eleién veszik birtokba idős lakói. A járás községeiben már készülnek a beutaló határozatok, s bizonyosra vehető, hogy a mintegy 10—11 milliós értékű, száz- személves otthon százszázalékosan benépesítve nyitja meg a kapuját. Aztán informátorom az iroda falán elhelyezett táblára irányítja tekintetemet. A táblán idős emberek csoportképei. A járásban működő öregek napközi otthonaiban készült fényképfelvételek. Az öregek első napközi otthonát a járásban 1967-ben Lajosmizsén nyitották meg. Azóta 1970- ben Kunszentmiklóson és Szabad- szálláson. 1972-ben Kerekegyhá- , zán és Tiszakécskén, pár héttel ezelőtt Izsákon kezdte meg áldásos működését az idős látogatói körében közkedveltségnek örvendő intézmény. S minthogy „szolgálatba lépésének” hovatovább minden feltételét megteremtik, még az idén újabb ötven személy számára Tiszakécskén és Lakiteleken is megnyílik az öregek napközije. A járás népesebb települései közül hátra van még Tisza- alpár nagyközség hasonló szociális intézményének létrehozása. Az erre vonatkozó elképzelések is formálódnak már. — Fontosnak tartom megjegyezni. hisz ritkán történik említés róla, hogy a járásban összesen 230 idős ember napközi ellátását szolgáló intézmények nagymértékben társadalmi összefogással. meglevő épületek átalakításával jöttek létre — mondja Ott Józsefné. s hozzáteszi: a törődés igazi értékét talán éppen a tsz- eknek. ÁFÉSZ-eknek stb., ez a magától értetődő kötelességérzete adja meg. Az olyan példák, mint, hogy a helyi Petőfi Tsz 5 liter tejet, a Kecskeméti Sütőipari Vállalat péksüteményt szállít napi ajándékként a lajosmizsei napközi otthonnak. Házi gondozók Örvendetesen kiegészíti a rászoruló, öreg emberek segítését a megyeszerte, s így a kecskeméti járásban is viszonylag rövid múltra visszatekintő, s egyre terebélyesedő házi gondozói hálózat. Két évvel ezelőtt ugyancsak Lajosmizsén kezdte meg szociális ténykedését a járás első házi gondozónője. Napjainkban pedig Kerekegyházán. Tiszakécskén, Orgo- vánvon, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson. Izsákon, Bugacon éppúgy, mint a kis Ballószögön, vagv Kunadacson összesen mintegy száz istápolásra szoruló idős embert látogatnak napi rendszerességgel a gondozónők. Ezt a feladatkört szinte kivétel nélkül nagyon agilis, csupaszív asszonyok töltik be. Ha kell, orvoshoz kísérik védencüket, kiváltják gyógyszerét, bevásárolnak számára, szükség szerint kimosnak. kitakarítanak. Egyszóval gondját viselik. Figyelemre méltó a közösségek segítsége e vonatkozásban is, hiszen a gondozónők státuszának felét és működési költségét is — általában a helyi közös gazdaságok vállalják magukra, mint legutóbb Kunadacson a tsz, Ballószögön pedig a szakszövetkezet. S még egy adalék a szociális gondoskodás kecskeméti járási helyzetképéhez: napjainkban ösz- szesen 635 rászoruló idős ember részesül rendszeres szociális segélyezésben. Ennek átlagos havi összege ez év január 1-től az özvegyi nyugdíjakéhoz hasonlóan — 502 forint. 9 Az épülő járási szociális otthon Lajosmizsén. (Pásztor Zoltán felvétele) <6 Javult az építőanyag-ellátás A belkereskedelem építőanyagforrásai a korábbi éveknél kiegyensúlyozottabb, a beszerzések, a szállítások jobb ütemezése pedig egyenletesebb ellátást tett lehetővé, — összegezte az építőanyagforgalom tapasztalatait a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya. A kereskedelem a lakossági építkezésekhez az idén több mint 11 milliárdos árualapról gondoskodott, s ez éves szinten mintegy 8 százalékos forgalomnövekedéshez nyújt megnyugtató fedezetet. Az eddigi eredmények a kellő előrelátást igazolják, fél év alatt hozzávetőlegesen 9 százalékkal emelkedett az építőanyag-forgalom. A legfontosabb építőanyagok közül egyebek között cementből 150 000 tonnával, palából és hullámpalából 1,3 millió négyzetméterrel, vasbetongerendából 200 000 folyóméterrel, parkettából 250 000 négyzetméterrel, ajtóból és ablakból 50 000-rel adtak el többet, mint tavaly. Bőséges az építőanyag-kínálat még most a csúcsidényben is. jóval több áll a lakosság rendelkezésére, mint az elmúlt években. örvendetes, hogy az ellátás elsősorban azokból az alapvető építőanyagokból — cement, falazóanyag,,' parketta, vasbetongerenda, sóder — javult, amelyek korábban főleg a szezonban évek óta hiányoztak. ELVI ELEFÁNT Itt volt a svéd Swedenmark Éva Brigitta újságíróhő és Ek- berg Kent Ingemar színész kalocsai esküvője. Aligha volt lap az országban, amely ne közölt volna erről 15—20 nyomtatott sornyi hírt. Örömmel. Mivel, hogy nálunk is van ilyen. S ez mint újsághír is — tisztesség ne essék szólván — van olyan „érdekes”, mint mondjuk, hogy ezen a héten hol sorsolják a lottót vagy, hogy kihirdették a területi szavalóverseríy eredményeit. A kalocsai esküvő olvastán bizonyára legtöbben mosolyogtak egy jóízűt. Még tán némi „eszmeiséggel” is elegyítették az esemény romantikáját. Hogy: lám, ez is egy kedves eleme a népek barátkozásának. Ez a fiatal svéd pár a messzi északról jött el hozzánk, hogy a mi törvényeink, népszokásaink szerint — vagy ahogy Geri István tanácselnök kifejezte köszöntőjében —, „az egyetemes emberi erkölcsi normák alapján” kössön házasságot. A hírre „sajtón belül” is reagáltak azóta. Ki előkelő fanyal- gással és elnézően, mondván, hogy „viszonylag tiszta ügy” volt. A svédek megrendeltek az IBUSZ-tól egy kalocsai lagzit — népi körítéssel, kellékekkel — árjegyzék alapján, és dobták a valutát az árvalánvhajas kalapba. Ki meg úgy, hogy a valutaaspektust megtoldotta sandácska vonalassággal. Egyik megyei lap cikkírója afelett dohogott, hogy „miért tartotta kötelességének minden lapunk ezt oly jelentős eseményként megírni?” — Mert, hogy mi már ilyenek vagyunk: „hasraesünk”. „megadjuk magunkat” — mármint egyesek —, ha némi nyugati valuta csörgedezését halljuk. „Elolvadunk, szinte lefekszünk a gyönyörtől”, hogy minálunk esküdnek egymásnak örök hűséget onnan felülről jött szőkeségek, mert hisz’ ezzel „a nemzeti érzéseinket is birizgálják egy kicsit”. Már akiét ilyennel csiklandozni lehet. De mivel még „indulatos szavait félreértik”, fordít egyet iróniáján. Nem a pályatársak „szokásos NYUGAT előtti bénult hanyattvágódásáról van szó”, mint hitte. A dolog „azért”, a döntetlenért, amivel mi elestünk a 16-os VB-dön- tőbe jutástól, „nem haragszunk”. „Mert ha már focizni el is felejtettünk, házasságkötésben azért még az európai élvonalhoz tartozunk.” Sandácskaság — kétértelműségbe csomagolva. Egyértelműen. Van az így. Megmutatjuk, hogy minket aztán nem lehet „fellazítani” ekkora aránytévesztéssel. Vessenek magukra, akik 15—20 soros szenzációvá lújták fel ezt az IBUSZ-lako- dalmat. Bennünket azért nem lehet holmi csilingelő valutával levenni stabil világnézeti lábunkról. Gyerünk csak, „értékeljük le” meglelelő színvonalra ezt az eseményt. 20 sor — és annyi újságban! Vigyázzunk, míg nem késő! Holott ha valaki csak kíváncsiságból is kipillant a szemellenző mögül, észreveszi, hogy napjainkban rokonszenves divattá kezd válni a „külföldi meny- nyegző”. Egyetlen hónapon .belül három ilyen eseményről értesülhettünk — a magyar sajtóból. Június közepén a Nők Lapjában láthattuk annak az első 12 japán jegyespárnak a fényképét, akik Koppenhágában tartották esküvőjüket. Hiszi a piszi, hogy csak azért, mert — mint a kis szöveg mondja — „Dániában olcsóbb”. Mivel hogy Japánban — forintba átszámítva — százezrekbe kerül egy „valamirevaló” esküvő. Holmi egyszerű meny- nyegzőért örök életükre fukarsággal bélyegeznék meg a fiatalokat a rokonok, ismerősök. Dániában, repülőjegyet, szállodát is beleszámítva, néhány tízezerrel megússzák. Az első tucat jegyespárt hamarosan újabb 51 pár követi Japánból. Ne tessék már elhitetni, hogy ennek semmi köze sincs a romantikához, a népek barátkozá- sához, a nemzetközi légkör enyhülése feletti örömhöz. Még ha tudjuk is, hogy aligha proletár sorból valók tudnak így élni takarékossági meggondolásokkal. Bajos elfogadni, hogy ennyi, minden bizonnyal nem egészen szegény japán házaspár így indul élete döntő lépésére: „Nos, akkor első felvonásként kérjünk árajánlatokat a világ legkülönbözőbb országaiból. Amelyik a legolcsóbban összead bennünket, oda megyünk házasodni." És még egy icipici feltételezés. Vajon az „olcsó” dániai esküvő után mentesülnek a japán ifjak és hölgyek odahaza a fukarság vádja alól? Ha ez az egész pénzkérdés? Ez időtáji olvashattuk a Petőfi Népében H. D. színes, érzékletes, ízes riportsorozatát a ljubljanai parasztlakodalomról. Kilencedik éve már, hogy május utolsó hetében a világ négy sarkából utaznak ide ifjú párok, hogy itt kössenek házasságot. Az idei 16 pár között első ízben volt résztvevője a ljubljanai parasztlakodalomnak magyar pár, a szakmár—részteleki Török Magdolna és Vörös Ferenc. Nem az maradt-e meg az olvasókban a majd egy hétig tartó lagzi ezernyi érdekes, vidám, felejthetetlen epizódjának megismerése után, hogy valami csodálatosan nagy dolog ez a nemzetközi lagzi, a tánccal, dallal, játékkal, népszokások, hagyományok felelevenítésével. A családi intézmény továbbőrzése — „egyetemes emberi erkölcsi normák alapján”. Ugyanakkor a népek nagy családjának, a nemzetköziségnek, együvé tartozásnak eszméje is testet ölt ebben. A harmadik „külföldi” lakodalomról H. N. kollégánk riportja szólt. Kalocsán most „csak egy” — svéd pár kötött házasságot. Láttuk a boldogságtól ragyogó házaspárról készült felvételt, olvastunk vőfélyről, rigmusokról, a menyasszonyöltöztetésről, a lánykikérés ceremóniájáról, a lakodalmas menetről, a felelevenített ősi hagyományról. A fiatalok „Igen”- je után mi is hallgattuk — lélekben — a „Tavaszi szél vizet áraszt...” simogató dallamát. Tudjuk, hogy azt a szőke svédeknek is elviszik magukkal. Sorfal közt táncölt, dalolt a menet, táncolt a svéd pár is,. Huncut rigmusokkal kívántak sok boldogságot a barátságos kalocsaiak. S a lagzilesők közt vagy ötven külföldi, — japánok, osztrákok, horvátok, németek... A saarbrückeni Neuspander Kurt, az üzletember őszintén élvezte a jó hangulatot, baráti légkört. A jokohamai Saito Katsuhiko elektromérnök első szavai ezek voltak- „Csodálatos, hogy a magyarok mennyire örültek a svédek boldogságának ...” Elárulta, hogy üzleti ügyben harmadszor jár Magyarországon, de itt érezte magát legjobban. Nem üzleti szempontokon túli nyereség ez a barátság? Csak „találtunk volna ki” mi is előbb amolyan Kalocsától Bajáig szóló nemzetközi lakodalmat. Legyen csak minél több. Lesz is. Annál hamarabb, minél messzebb tűnik tőlünk a sandácskaság. Ha nem „elvi elefántot” látunk olyasmiben, amiben az egyszerű örömöt is érdemes észrevenni. Tóth István CIKKÜNK NYOMÁN Utórendelést • felveszünk A Petőfi Népében 1973. június 21-én megjelent, „Lesheti” című írásra a következőket válaszoljuk. Június 12-én délelőtt 10 órakor az üdülőtelepen a kenyér már valóban elfogyott. Boltvezetőnk az előző napok átlagmennyiségét rendelte és bár látta, hogy azzal a szükségletet kielégíteni nem tudja, a pótrendelést feladását mégis elmulasztotta. Ezért őt felelősségre vontuk. Mi ugyanis az utórendeléseket mindenütt, de a kiszámíthatatlan forgalmú üdülőtelepen különösen nagy gonddal teljesítjük. Erre június 9-én, ■ tehát az esetet megelőzően is volt már példa. Ez cáfolja azt az általánosítást, hogy ügyintézőink „utórendelést már nem fogadnak el". Rendelésre az ÁFÉSZ-nek telefonon vagy egyszerű szóbeli üzenettel éppúgy lehetősége van, mint a mi boltjainknak. (Sajnos, vannak, akik ezzel visszaélnek. Junius 27-én 16 órakor egv ismeretlen telefonáló 40 kg kenyeret kért. Gépkocsink Kalocsáról kivitte a kért mennyiséget, de ott kiderült, hogy azt egyik üzlet sem kérte, mindegyiknek volt elég kenyere.) Egyébként a cikkben foglaltakkal egyetértünk, a panaszok megszüntetése érdekében a helyi tanács és az ÁFÉSZ vezetőivel szorosabb kapcsolatra léptünk. Molnár István igazgató Kalocsa és Vidéke Sütőipari V.
