Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
’ MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET Vándorszínész korában Petőfi.. A szegedi Somogyi-könyvtár unikuma: a Kecskeméti Játékszíni Zsebkönyv s. A szegedi Somogyi-könyvtár sok egyedülálló kincset őriz. Kutatók. akik egyre-egyre rábukkannak. szívesen használják az ilyen közhelyeket: a könyvtár polcain porosodott, hányódott, s hasonlók. A valóságban csupán arról van szó, hogy az emberi emlékezet korlátozott, a kutatás szempontjai pedig változók. Eleink — Reizner János. Tömörkény István, Móra Ferenc és munkatársaik — nagyon jól ismerték a könyvtár anyagát. Annak ideién Móra Ferenc még megtehette, hogy könyvtárba kerülésekor egyenként kezébe vette a gyűjtemény minden darabját. Ma már ez lehetetlen, s miután elődeink sírba vitték könyvtáris- meretelket. az utódoknak immár meglepetés, ha egy-egy ritkaságra ráakadnak. Azt a József Attila-kutatás régen tudta, hogy a Somogyikönyvtár őrzi Juhász Gyulának József Attilához 1922 augusztusában írott híres levelét, melyben a szegedi költő a makói diákot támogatásáról biztosította — mégpedig József Attila másolatában. ami kétszeresen érdekessé teszi ezt a relikviát. Pár éve jutott a könyvtár birtokába Móra Ferenc nagy jelentőségű, 1919. április 1-i vezércikkének, a Memen- íónak első lapja. Nemrég került az érdeklődés középpontjába Liszt Ferenc kézirata, Massenet indulójának zongoraátirata — ugyancsak unikum. Most készül Lipcsében a szász fejedelmek udvari zenészének. Johann Paul Westhoff- rak hegedű-szólószonátái gyűjteményének hasonmás kiadása — ugyancsak a Somogyi-könyvtárban fönnmaradt egyetlen példánya alapján. Még az a meglepő dolog is történt, hogy Gorkijnak egy ismeretlen cikke (Tirannü- sok) csak magyar fordításban és csak a Somogyi-könyvtárban található újságpéldányban maradt fönn: erről fordították vissza oroszra! A Somogyi-könyvtár őrzi a fölszabadulás utáni első magyar könyvet is: a Szegedi Városi Nyomdában készült Magvar—orosz szótárt. A példákat még folytathatnám. Petőfi vándorszínész életének jórészt fehér foltja volt a költő kecskeméti színészkedésének 1843 elején zajlott története. Kortársi emlékezések ugyan sok mindent megőriztek az ifjú vándorszínésznek, az akkor még Borostyán Sándor néven szereplő Petrovics Sándornak fizimiskájáról, életformájáról, de szerepeiről, színészi munkájának a szereposztásból kikövetkeztethető jelentőségéről semmi adata nem volt az irodalomtörténetnek. Előző állomáshelyén. Székesfehérvárott még 6 is súgóként kezdte, és kisebb jelentőségű szerepekben lépett föl. Kecskeméti működéséről a legutóbbi időkig csak néhány kései, egymásnak ellentmondó adata volt a Petőfi-kutatásnak. 1960 táján az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti osztálya összeíratta az orv - *2Pbameáö: Öreg S**bo Jó'ttf úr. BuAa tárnátEresei Z*fg»oad úr. Ciédula osztók : Veszprémi Gábor. Kovács János. Jegl'z^ke As P43-ik évi Teleli t5-é<űl fogva Kecskeméten előadó« szim-mutalványoknak. i»43. TiUlS ti. Senaeterre manjuisnS. Vigj. 8 fele. 17. Saint George» lovag. Sainj. 3 fel». 21. I.ázár a pásztor. Dráma 3 fel». 28. Michaa csalódja Sxinj. 1 fel». 24. Nagyvilág divatja Vigj. 4 fel». 23. Korona és vérpad. Dráma 3 fel». 26. Senaeterre mar<|oi»ní. Vigj. 3 fel». 28, Veleneaei ni. Dráma 3 fel». 31. Párisi aaplopd. Vigj. 3 fel». Titái ‘ l. Én »ollam. — Két feledékeny. Vigj. 8 M». (** atyrlai tánc) . . szág könyvtáraiban található színháztörténeti forráskiadványokat. A Somogyi-könyvtár munkatársa, az azóta elhalt Bu- kovicz Antal, gondosan számba vette a nagy múltú kincsesház ilyen vonatkozású dokumentumait. Így került nemzeti könyvtárunk 1961-ben kiadott kiadványába (A Magyarországon megjelent színházi zsebkönyvek bibliográfiája) egy jelentéktelennek látszó, 31 lap terjedelmű, kisalakú füzet, az 1843-ban Kecskeméten kiadott játékszíni Zsebkönyv, melyet a Somogyi-könyvtár G. i. 655. sz. alatt őriz. (Nem porosodott, nem hányódott, legföljebb eddig a szakkutatók elől lappangott, ahogyan Fekete Sándor helyesen írta.) A könyvtárba egyébként 1906-ban került, vétel útján, mégpedig Mezei Pétertől (1844—1911)3 a szegedi színház neves tagjától. Ez a derék színész pályájának javát Szegeden töltötte, ott ünnepelte 1909-ben színpadra lépésének félévszázados jubileumát is. Műkedvelő színháztörténész volt: a régi színé- szeti lexikon (1929) szerint híres színlapgyűjteménye 26 ezer 650 darabból állott! A Széchényi Könyvtár említett bibliográfiájában, melyet Han- kiss Elemér és Berczeli Anzelm Károlyné szerkesztett a beérkezett adatok alapján, lelt rá erre a kis füzetre a kiváló Petőfi-ku- tató, Fekete Sándor, hogy 1969- ben megjelent könyyében (Petőfi, a vándorszínész) kiaknázza adatait, s eltüntesse a Petőfi- életrajz fehér foltjait. S közvetve, ugyancsak ennek a kis kiadványnak ihletésére született Fekete Sándornak a Kecskeméten bemutatott Borostyán, a vándor- színész című darabja is. A zsebkönyv, melyet a társulat rendezője Keszy József adott ki, tartalmazza a színészek teljes névsorát, és az 1843. január 15- től április 2-ig bemutatott ösz- szes művek jegyzékét. Az első, ami érdekes: itt használja Petőfi mint színész először a Petőfi Sándor nevet. 2. *. 3. a 9. 11. 12. 13. 16. 1H, 19. 22. 23. 23. 26. 28. , - 18Ki mer »per. Vigj. 3 fel». Moor Károly. Dráma 3 frlr. Nagyidal Cligirn olí. BoKó*at 3 fel». GriseSdis. Dr. 3 fel». Capriciosa. Vigj. 3 fel». Ördög naplója. Víg rnekeaj. 3 fel». Nőire dantei torony-dr. Dráma 6 Mr. özvegy férje. Vigj. 2 fel». Lígnerolles I.uiza. Dráma 3 fel». Bátory Mária. Szomorúj, 3 feIr. Garahoncziá» diák. Énekes vigj, 3 fel». Hinko , hóhér legény. Seinj. 3 fele. Kroasteini harcz játék. Vitézij. 3 fel». Falusi egyszerűség. Vigj. 4 fel». Farsang ut.isó napja. Bőhöz. 2 fel». (.Dalokkal és láoczezal). l»4' Télutó 2 Csalódások. Vigj. 4 fel». 4. Troubadour. Dráma 3 fel». 3. Velenczei mi. Dráma 3 fele. 9, Iker testvéreit, üoliőz. 4 felr. II. Falusi lakodalom. Vigj. 2 fel*. (Költőként már 1842. november 3-án az Athenaeumban megjelent ez a név. de színészként még pár héttel később is csak Borostyánként szerepel Fehér- várott.) A második, s még jelentősebb tanulság: Petőfi itt sem volt „színlapkihordó” (mint Ferenczi Zoltán Petőfi-életrajzában), hanem hasonló mellékes föladatoktól / mentesített színész. Fekete Sándor a műsor elemzéséből kimutatta, hogy Petőfi Kecskeméten olyan szerepekben találkozott a közönséggel, mint Pesten Egressy és Bartha. „S mivel — írja — hála zsebkönyvünknek, követni tudjuk a szerepek kronológiáját, olyan fejlődési ívet láthatunk, amelynek kezdetén egy pár szavas inasszerep, a végén a Lear király Bolondja s egy Kotzebue-főszerep áll!” Fekete Sándor alaposan helyesbíti Ferenczi életrajzának torzításait, és valódi jelentőségében mutatja föl Petőfi színészi tevékenységét. Nem állítja, hogy Egressy vei vetélkedő tehetségű színész volt. de cáfolja a korábbi álláspontot, amely kétségbe vonta ilyen jellegű képességeit. „Petőfi — írja — mély átéléssel tudott életre kelteni bonyolult jellemszerepet is (Bolond), berisőséggel, s a kor legjobb színészeit megközelítő hatással adott elő vidám, mélabús, patetikus, buzdító verseket, kitűnően tudott parodizálni, s nem volt tőle idegen még az intrikus (Warning) vagy romantikusan pozitív (Tornyai) hősök ábrázolása sem. Magyarán szólva: nemcsak tehetséges, hanem igen sokoldalú színész volt!” Örömünk, hogy ehhez a megállapításhoz a Somogyi-könyvtárban őrzött igénytelen külsejű könyvritkaság is hozzájárulhatott. A kiadvány fényképmásolatával egyébként a Somogyikönyvtár megajándékozta a kecskeméti Katona József Könyvtárat, és most már ott_ is tanulmányozható. Péter László »4». VARGA RUDOLF: Föld legyen alatta Apám a kertet ásta, beleültette a holnapot, mint embrió, a holdról bámészkodtam, csodáltam a magot, — kikel a földből, s már égig ér. De én már akkor tudtam: dolgozni kell a magnak, éjjel és nappal járatni motorját, hogy majd égig nőjön, s vigyázni: föld legyen alatta. Ez a rét... Ez a rét gyönyörű virágváros, éjjel-nappal füstölnek gyárkémény füvei fehérkavics repülőterein lökhajtásos bogarak tankolnak, továbbszállnak, ablakai tárva; berepülhetnek rajta napból költöző fénymadarak, tornyai harmatharangjait szél rázza, olyan erő van itt, megmunkálná a hold sivatagát, én is így dolgozom, virágok, fogadjatok magatokba hát! • Klossy Irén: Fametszet. 4» 43 43 4 43. 43 43. 4> <3 4» 43 4» «3 4». 43 13 4» 4 ► 4» . •4343 43 43 43 43 43 43 43 43 43 43 . 1*3» N. Sztanyilovszkij: Szokványos történet Egyik szokványos hétköznappn felültem a szokványos, kék autóbuszra, és a szokott módon elindultam munkahelyemre... Minden ment a maga rendjén: ahogy felültem a busz is indult. Ám egyszercsak hirtelen megállt. Látom: szemben velünk tejcsárda. A vezetőnk, aki igen szimpatikus fiatalember, beszól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat! Megitta a tejfejadagját. — No, most már el is indultunk ... Megyünk is tovább. Ám egyszercsak újra megállunk. Látom: velünk szemben egy telefon- automata, előtte néhány sorjára yáró ember. Vezetőnk, aki igen szimpatikus fiatalember, beszólt a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat».. Beállt a sorba. Felhívott valakit telefonon. Visszaakasztotta a kagylót. Beült a volán mögé. — No, máris mehetünk tovább ... És megyünk is. Ám egyszercsak hirtelen megállunk. Látom: szemben velünk egy jeles hirdetőoszlop, tetején órával. Az óra körül fiatalok, randira váró szerelmesek ácsorognak, idegeskednek, járnak le-fel. Vezetőnk, aki szimpatikus fiatalember beszól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat... Odament az óra alá. Várt. Idegeskedett. Végre megjött a kislány, összecsókolództak. Beszélgettek. Szorongatták egymás kezét. Ismét összecsókolództak. Búcsúztak. Pilótánk megint a volánnál. — No, mehetünk további És valóban tovább megyünk. Am hirtelen megállunk. Látom: szemben velünk egy felpántlikázott új ház. Kihallatszik a zene, az ének, az ablakban vidám emberek láthatók. Vezetőnk, aki igen szimpatikus fiatalember, beszól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat. Bement a házba. Ott énekelnek, zajongnak, táncolnak Később összeverekszenek, rendőrt hívnak. Helyre áll a rend. Folyik tovább a házibuli. Vezetőnk kijön és beül a volán mögé. ,— No, mehetünk tovább?... Megyünk tovább. Hirtelen megállunk. Látom itt a pályaudvar. Vezetőnk az Igen-igen szimpatikus fiatalember, beszól a mikrofonba: — Elnézésüket, csak pár pillanatra . . . Szabadságra • megyek Ezzel felült a vonatra és elhúzott S bocsiba. Lesülve még egészségesebben, még szimpati- kusabban érkezett vissza. — No, mehetünk tovább ... Munkahelyemről természetesen elkéstem, de ezt az égegyvilá- gon senki sem vette észre. Fordította: Sigér Imre Mezei András: Mindenkoron I. i Mikor az ostobák ledobták a toronyból a madarat hogy zuhanjon akár a kő lenn a tajtékzó agarak mindenkoron az volt a szép ha egy vérengzés elmaradt kinyílt a szárny a kőből is és fennmaradt és fennmaradt II. Szárnyak ura hívlak madárnak villámból sajgó hazámnak minden sivárság körzete angyalok repülőtere III. Madár repül a kő zuhan a szabadságnak ege van a vak törvényt mert ismeri szárnyai alá rendeli a kő zuhan madár repül a végtelen átlelkesül mert értelemmel mérhető lehúz emel az egy erő a szabadságnak ege van a szabadságnak szárnya van a kő zuhan madár repül beteljesül beteljesül IV. Megszüli jobb és balkezét a hegedű a mesterét ■ a viselőjét a palást akár a harag Ézsajást Szeberényi Lehel: • • Ülünk a MÁTKASÁG Kicserélődik a vonat közönsége. Egy perére csaknem magam maradok a kocsiban. Azt hiszem, szundikálásra adhatom fejem. De aztán új zsibongás, új életáram. Mint meleg viz szétárad a radiátor-rendszerben, akképp a kocsik megtelnek új embermeleggel. I Szemben két bájos gyermek foglal helyet: egy fiú meg egy lány. Iskolatársaknak látszanak, akik tele vannak közös „suliélménnyel”. Ha szolídabbak is némely pajtásuknál, érkezésük inkább berontás, s helyet foglalásuk „lehuppanás”. „Pajtások, sluszpasz” — mondom magamban. A Mari így, a Géza úgy, efféle vonatkozásokat veszek ki a szavukból. Ülnek rendesen egymás mellett, mint két különböző érdekeltség. Mert azt hamar látom, hogy valamerre mindkettő érdekelve van. Vadonatúj karikagyűrű rá- gyog az ujjúkon. A lány félszegen forgatja a magáét. Mindkét keze a térdén, ártatlan, gyerek- lány-ujjak. Ahogy ott a térdére szépen kirakja, mint egy kocakártyás, aki nagyonis átlátszóan, nyílt lapokkal játszik. A fiú ujjai is ígérik még csak az erőt, a csontosságot, izgé- konyságuk a férfias határozottságot, homlokán a puha, mozgévonaton kony redők a későbbi energi- kusságot, a határozottság és kimunkált egyéniség erős rajzó barázdáit. A fiú még félkész, de mindez látszik már. Pillanatig se nyugvó ujján villogva röpköd a gyűrű, míg a lány éppen az ellenkezője, ahogy nyugalmasan, mint egy ősanyajelkép megül a sarokban, a térdén nyugtatott, még kevés munkát látott, engedelmes és még nagyon gyönge húsú párnás ujjakkal. Ülnek egymás mellett és mérhető távolság van közöttük, megszakítatlan rés választja el e két külön „orientációt”, ruhájuk szegélye se találkozik sehol, szavaik is szétirányulnak, laza és udvarias szál kapcsolja össze őket, mintha egy ugrókötél két végét fognák. A vonat elindul és minden megváltozik. A fiút mintha az izgékonyság csúsztatná odébb a pádon, szorosan a lányhoz, hogy az, ha lehet, még beljebb fész- kelődik a s rokba. A lányban semmi idegenkedés, semmi nyugtalanság. Tartja a kezét a térdén, a fiú tenyerének. Apró paskolásokkal kedveskedik e tenyér, aztán megpihen a lány térdén. Jobban odafigyelek a szavukra, s látnom kell, hogy tévedésben voltam, ami az „orientációt” illeti. — Most összehúzzuk magunkat ... Édesanyád azt mondja, hogy nem nagyon tetszik neked, fájlalod. Kicsikém, ez másképp nem megy. Most lekell mondani, de aztán minden jó lesz ... Ez a felnőtt beszéd a fiúé. A lány csak hallgat, mint ki szedi magába a szülői nevelést és az a dolga, hogy megfogadja a tanácsokat. Szemlesütve hallgat. Természetesnek minden nehézkességével, valami tudatalatti bölcsességgel és józansággal. A fiű előtt nincs akadály, minden olyan egyszerű. — Elhozod a háztartási eszközeidet. Azokat te vetted, téged illet. Senki se tarthatja vissza. — Persze — bólint engedelmesen a lány.. — Te mindig azt mondod, hogy: persze... Meg hogy: igen, meg nem. — Mit mondjak? Persze ... — A lány szájaszegletében halvány mosoly nyílik, míg pilláit lehunyva tartja. — Persze ... — Ne mondd már! — Hát mit mondjak? Te olyan könnyen beszélsz mindig. És ilyeneket mondasz: „Én eny- nyit keresek, és te mennyit?” Ez olyan rossz nekem, mikor ilyenekkel jössz. — És mosolyog félénken. A fiú kicsit elveszi a kezét, kisfiús pirosságba húzódik. — No jól van — mondja, és felugrik. — Te, itt vagyunk! Kézenfogva leereszkednek a vonat lépcsőin a sötétbe. AZ ELKÉSETT Mintha a „radiátor-rendszer” kieresztené minden meleg vizét. A kocsi túlontúl tágas lesz és kihűl, a homályos sarokban egy- egy homályos emberi lény. Az ablakhoz vaksin tapad a kinti sötét, mint foncsor a tükörüveghez. Magas férfi löki be az ajtót. Bekecsben,' fűzős csizmában. Kpzákos kucsma, sötét arc. Belőle villog a sötét, félelmetes szempár. Félelmetes, mert az ital bizonytalanságát olvasom ki belőle, és kihívást, ahogy néz, egyre néz. Mind nyugtalanabb érzések fognak el. Csak ne látna annyi krimit az ember a tv-ben. Alig merem forgatni fejem: van-e itt ember rajtunk kívül. De ha még akad is homályba burkoltan, vajon nem az ő szövetségesei ? Így vánszorog el öt perc, tiz perc. S akkor ellöki magát az ajtótól, hol karba tett kézzel támaszkodott, engem mustéroz- ván. Egyenest odajön, leül szemközt. Csupa üres hely. de az- neki nem kell. Ide ül. Mint a végzet. Cigarettája csonkját eldobja. — Hiába utaztam — azt mondja. — Kétszáz forintot kidobtam. Megszólal az ember a szeme máris másnak látszik. Melegfényű, esendő tekintet néz rám, barátságosan. Magam se zár- kózhatom el. — Hosszú volt az út? Hálás pillantás, hogy beszélhet. — Hát elég hósszú ... - Ezt megcsináltam ... Hogy is csinálhattam. Soha többet... N[erh is tudom, rrost hogy tehettem, máskor mindig levelet írtam. — Hányszor van, hogy nem tudja az ember, miért is teszi, mégis megteszi. Én most pontosan így jártam. De ez volt az elsői és utolsó... Az újságban tegnap volt benne a hirdetés... Volt kétszáz forintom; vonatra ültem. Gondoltam, ha mindjárt vonatra ülök, idejében ott 'leszek, a levél meg utazik két napig. öt hold dohányföld, azt felvállaltam volna ... Most is abban vagyok, nem is igen gondoltam volna eljövetelre, csak itt padlós lakást ígértek és ezért.. . Meg aztán, ahol most vagyok, ugyan megvan most még minden, de előre tudom, hogy tavasszal baj lesz, mert azt a jószágot, azt a csirkét nem köthetem meg, hogy bele ne menjen a földjébe. Amiből aztán jön a veszekedés, a pereskedés, nem szeretem én azt, de előre látom . . . gondoltam, jobb elejét venni. Hiába! Maradunk a régiben! Sajnálják, félórával előbb kötötték meg a szerződést egy illetővel, annyival elkéstem, így már kidobtam kétszáz forintot, meg a fáradságot... Csóválja bánkódva a kucs- más fejét, mint aki többé nem törődhet már bele az útba. Hiszen még tegnap az alkonyattal elindult. S most öreg este újra döcög ezzel a vonattal hazafelé reménye- és szárnyaszegetten. Sok átszállással^ hajnali kettőkor hazaér. Most_ legalább tóiáit egy embert, s elmondhatta. . A kalauz az én végállomásom kiáltja. i
