Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

# 1973. július 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Az aratás finise felé Sportnyelven szólva — az aratás félidején túl vagyunk már. A kedvező terméseredményekről, emberi és gépi teljesítmények­ről nem egy híradást kaptunk. De vajon — kicsit hivatalos fo­galmazással szólva — biztonság- technikai, egészségügyi szem­pontból is rendben megy az ara­tás? Azaz, a nagy igénybevétel­nek megfelelő-e az aratók élel­mezése, tisztálkodása, és sike­rült-e eddig elkerülni a balese­teket, amelyek könnyelműség, vigyázatlanság következtében bi­zony elég gyakoriak voltak ilyentájt az elmúlt években? — Ami az utóbbit illeti, hogy el ne kiabáljuk... — jelezte az ismerős mozdulattal Gróf Ist­ván megyei munkavédelmi fel­ügyelő. — Eddig még nem tör­tént betakarítással kapcsolatos üzemi baleset. Gondoskodott róla a felügye­lőség, hogy az aratásban részt vevő minden dolgozó részesül­jön balesetelhárítási oktatásban. Fontos szempont volt az is, hogy idejében kapjanak tájékoztatást. Az állami gazdaságok felelés emberei megyei tanácskozással kezdték a felkészítést. A terme­lőszövetkezeteknél is megtartot­ták a gépszemléket. Ellenőrizték, megfelelnek-e a biztonsági elő­írásoknak, megvannak-e a védő- burkolatok. Mindezek mellett, időközben is felhívásban irányította a gaz­daságvezetők figyelmét a legfon­tosabb óvórendszabályok betar­tására a felügyelőség. A mun­katársak megyei kőrútjaik alkal­mával is emlékeztettek elmúlt évek baleseteire, amelyek kom­bájnozásnál, szállításnál, bálá­zásnál sok csonkulásos sérülést okoztak, de nemegyszer halált is. Sajnos, ezekre épp úgy van példa Kalocsa, Kiskunhalas, Szabadszállás, mint mondjuk Szeremle vagy Ágasegyháza kör­nyékéről. Kombájnozásnál, szá­las vagy bálásszalma-szállítás- nál egyaránt. Itt ittasan veze­tett valaki, amott mozgásban le­vő gépen tisztította a nyirkos gabonaszalmától eltömődött fel- hordó-szerkezetet. Emitt illeték­telen személy mászott fel a be­takarítógépre, amott bálákkal megrakott pótkocsin szállítottak embereket. A következmény: sok csonka, nyomorék végtag és több sírkereszt. Ezt igyekeznek megelőzni a nyári betakarítással kapcsolatos balesetelhárítási oktatással. Az aratók ellátásáról is jók a tapasztalatok. Az állami gazda­ságokban, mint például a kis­kunhalasi, kalocsai, solti, bajai gazdaságban és másutt is, meleg ételt kapnak, hűtött teát, szóda­vizet. feketekávét. A Bácsalmá­si Állami Gazdaság kombájno- sainak minden reggel 3 üveg szikvizet adnak egy hűtőszatyor­ban. Ebben a gazdaságban például így jutalmazzák a kombájnver­seny legjobbjait: az első három helyezett 3000—2000—1000 forint prémiumot kap. A versenynél maradva: ezút­tal is nyomatékosan hívja fel az SZMT munkavédelmi felügyelő­sége a gazdaságvezetők figyel­mét, hogy a betakarítás finisé­ben se csak a terméseredmé­nyek, teljesítmények lebegjenek szemük előtt. Legyen, rajta a szemük, hogy a verseny hevében is betartsák az emberek az óvó­rendszabályokat. Mint más években, az állami gazdaságok kombájnjai, -veze­tői — miután gazdaságaik föld­jein végeztek a munkával —, a termelőszövetkezetekbe mennek át segíteni. A termelőszövetke­zeti vezetők kötelessége velük épp úgy betartatni a balesetvé­delmi rendszabályokat, mintha az ő beosztottjaik lennének. Ré­gebbi megfigyelései alapján köti lelkűkre a megyei munkavédel­mi felügyelő — ne úgy „kedves­kedjenek’’ a segítségért, hogy / borral, sörrel, pálinkával tisz­telik meg a kombájnosokat. < (Más évben a dunántúli segít­ségadásnál történt ilyen: kom­bájnborulás lett a vége i A ven- aégelésre, poharazásra lesz más alkalom, pihenőnap, a betaka­rítás fájront ja. Gróf István „lekopogta”, hogy a betakarítás első félideje bal­eset nélkül lement. Hangsúlyoz- . ta azonban, hogy a nehezebb félidő, s a finis ezután — és már most — zajlik. A kánikula, a verseny, az iparkodás már is sok energiát kívánt. A befeje­zés felé nem olyan frissek az aratók, mint az elején, s a ref­lexek is lassúbbodnak. Mindez — ki-kit saját érdekében is — ar­ra int, hogy az óvórendszabá­lyok betartásáról, a vigyázatról egy percre se feledkezzen meg! Tóth István Operapremier a szegedi játékokon Alig csitult el a szabadtéri ha­talmas nézőtere az első bemuta­tók után, egymást érik Szege­den az ünnepi hetek eseményei. Befejeződött a pedagógiai és megkezdődött a művelődéselmé­leti nyári egyetem. A város kul- túrházaiban kiállításokat ren­deztek be, megnyitották a 14. Szegedi jtfyári Tárlatot, s mire ezek a sorok az olvasó elé ke­rülnek, már lezajlottak a VIT jegyében hirdetett ifjúsági na­pok, mintegy 10 ezer fiatal rész­vételével az ország legkülönbö­zőbb vidékeiről. A szabadtéri színpadon pedig újabb premier: a Porgy és Bess. Az Állami öperaház művészei és a fesztiválzenekar Pál Tamás vezényletével mutatta be Gersh­win méltán népszerű operáját. Az érdeklődésre jellemző, hogy a négy előadásra úgyszólván elő­vételben elfogytak a jegyek. A Charleston szegény négernegye­dében játszódó, mély emberi ér­zésekről és indulatokról poeti- kusan daloló müvet általában néger együttesek szólaltatják meg. Az Operaház 1969-ben vál­lalkozott a bemutatásra, s azóta. . sikerdarab, több mint száz elő­adást ért meg. A fiatal karmes­ter, Pál Tamás elmondta, hogy annak idején az eredeti kotta és a négerek előadását rögzítő, improvizálásokkal dúsított hang­lemez közösen szolgálta a felké­szülést, a magyar énekesek át­vettek néhány speciális megol­dást, sőt maguk is kezdeményez­tek, hiszen Gershwin lehetősé­• Porgy: Begányi Ferenc, Bess: Házy Erzsébet (Enyedi Zoltán felvételei) get adott rá. Mikó András ren­dező ezúttal nem alkalmazhatott statisztákat a megnövekédett já­téktér benépesítésére, viszont az énekkart kibővítették — a szín­pad így is mozgalmas, attraktív tömeg jelenetek gazdagítják az előadást. Makai Péter neuralisz- tikus hatású díszletei, úgy lát­szik .»megbarátkoztak” a temp­lomtér emelkedettebb ihletésű környezetével, különösképpen, hogy színei a dóm tégláiba ol­dódnak. A főszerepeket Házy Er­zsébet és Begányi Ferenc ala­kították. Nikolényi István MAGYARORSZÁG AZ ENSZ-BEN Tóth Ferenc, az MTI diplomáciai tudósítója írja: Hazánkat, a ^'Magyar Népköztársaságot 1955. december ö-án vették fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Eredmé­nye volt ez az akkori hidegháborús légkör feloldódásának, amelynek következtében a Szovjetuniónak az Egyesült Álla­mokkal kedvező megegyezés elérésére nyílt lehetősége több függőben levő tagfelvételi kérelem, közöttük a magyar tag- felvéteü kérés ügyében. A ,,magyar kérdés” Az ENSZ-en belüli diplomá­ciai tevékenységünk és helyze­tűnk alakulásának első — rend­kívül nehéz és bonyolult — sza­kasza 1956-tól 1962-ig tartott. Az ellenforradalom leverése után az Egyesült Államok az ENSZ- ben nyílt, széles körű hideghá­borús akciósorozatot indított ha­zánk ellen az úgynevezett „ma­gyar kérdés” napirendre tűzésé­vel és következetes napirenden tartásával, s mandátumunk ügyében több ülésszak nem ho­zott döntést. Ebben az időszak­ban fő célunk volt, hogy meg- védjük az ENSZ-en belüli pozí­ciónkat és olyan kedvezőbb kö­rülményeket teremtsünk, ame­lyek biztosítják hazánk nemzet­közi szerepének növekedését. Erőfeszítésünket, amelyet haté­konyabbá tett a szocialista or­szágok következetes és osztat­lan támogatása, siker koronázta, amikor á „magyar kérdés” leke­rült az ENSZ-kÖzgyűlés napi­rendjéről. A következő szakaszban első­sorban arra törekedtünk, hogy Kibontakozó diplomáciánk Az utóbbi években ENSZ-te- vékenységünkre a sokoldalú dip­lomácia kibontakoztatása jel­lemző. 1967-ben kétéves (1968— 1969-es) időszakra megválasztot­ták hazánkat a Biztonsági Ta­nács nem állandó tagjává. Az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszakán Magyarországot háromévi idő­tartamra az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa tagjává vá­lasztották, ahol alelnöki, majd elnöki tisztséget töltöttünk be. 1969-től hazánk tagja a genfi leszerelési bizottságnak. Emel­lett Magyarország tagja számos egyéb ENSZ-bizottságnak is. Tagságunkat igyekeztünk fel­használni arra, hogy elősegítsük teljes értékűen bekapcsolódjunk a világszervezet vérkeringésébe. Ebben a folyamatban igyekez­tünk felmérni azokat a politikai lehetőségeket, elsajátítani és al­kalmazni azokat a sokoldalú dip­lomáciai ismereteket, az ENSZ-szel kapcsolatos szakmai és egyéb tapasztalatokat, ame­lyek lehetőséget biztosítottak — és egyben alapvetően szüksége­sek voltak — ahhoz, hogy ha­zánk tényleges helyzetének, nemzetközi súlyának megfele­lően hathatósan tudjon hozzájá­rulni a szocialista közösség és a Magyar Népköztársaság kül­politikai, diplomáciai érdekeinek szolgálatához, az ENSZ alapok­mányában lefektetett célkitűzé­sek megvalósításához. Ebben az időszakban választották be ha­zánkat alapító tagként a Dél-af­rikai Köztársaság apartheid po­litikájával foglalkozó ENSZ-kü- lönbizottságba és ekkor nyertük el a közgyűlés politikai (I. szá­mú) bizottságának előadói, alel­nöki, majd elnöki és a közgyű­lés alelnöki tisztségét. a fontos nemzetközi kérdések megoldását. Felszólalásainkban a közös szocialista álláspontot képviseltük, és támogattuk a Szovjetunió kezdeményezéseit. Több fontos nemzetközi kérdés­ben, válsághelyzetekben kezde- ményezően léptünk fel a haladó irányzatok, a szocialista érdekek szempontjából kedvező megol­dás eléréséért. Az ENSZ összetétele, működé­se, bizonyos mértékig szerepe következtében a nemzetközi osz­tályharc egyik fontos porondja, ahol a békés egymás mellett élés politikájának 'alkalmazása lehe­tőséget nyújt a szocialista tár­sadalmi rendszerek érdekeinek érvényre juttatására, a haladó nemzetközi politikai irányzatok hathatós támogatására, politikai Napjaink néhány feladata Az ENSZ előtt álló feladatok, témák közül különösen az aláb­biakat kell megemlíteni, ame­lyeknek megoldását kormá­nyunk fontosnak tartja és ame­lyek érdekében képviselőink a különböző ENSZ-fórumokon dol­goznak: Az ENSZ egyetemessége. A hi­degháborús években az NSZK- nak sikerült tagságot szereznie az ENSZ szakosított szerveze­teiben, miközben az NDK rész­vételét a nyugati szavazógépe­zet magakadályozta. Az enyhü­lés eredményeként az NDK már tagja több ENSZ-szervezetnek, és örömmel várjuk, hogy a köz­gyűlés következő ülésszaka — a Biztonsági Tanácsnak a közel­múltban egyhangú határozattal hozott javaslata alapján — mindkét német államot fölvegye tagjai sorába. A leszerelési világkonferencia összehívása — véleményünk sze­rint — időszerű, méltó a közgyű­lés 25. ülésszakán meghirdetett leszerelési évtizedhez. E konfe­rencia megfelelő fórum lenne a leszerelési kérdések megvitatásá­ra, új irányelvek kidolgozására, átfogó leszerelési intézkedések meghozatalára. Nagy megtisztel­tetés, hogy Magyarország tagja a leszerelési világkonferencia kérdésével foglalkozó speciális bizottságnak. A közel-keleti kérdés tekin­tetében a békés rendezésért, a Biztonsági Tanács 1967. novem­beri határozatának végrehajtá­Növekvő szerep és lehetőség A nemzetközi enyhüléssel kap­csolatban hallatszottak olyan vélemények, főleg a kisebb ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok részéről, hogy a feszült­ség csökkentésére és a világmé­retű együttműködés kiszélesíté­sére irányuló államközi erőfe-: szítéseket ki kell egészíteni az ENSZ által nyújtott multilaterá­lis diplomáciai lehetőségek hasz­nosításával, mért 'ellenkező esetben az ENSZ — bár hasznos és ideológiai szövetségeink erőr sítésére, az antiimperialista front erőinek összefogására. sáért, a palesztin nép törvényes jogainak érvényesítéséért küz­dünk. A gyarmati kérdés végleges megoldásáért. a még gyarmati uralom alatt álló területek füg­getlenségéért következetesen harcolunk. Tevékenyen részt vál­lalunk az apartheid kérdésével foglalkozó különbizottság mun­kájában. A nemzetközi biztonság meg­szilárdítása tárgyában a szovjet delegáció a 24. ülésszak elé na­pirendi javaslatot terjesztett, amely a szocialista országok mellett a fejlődő országok több­ségének támogatását is élvezi az azóta lezajlott’ viták, elfogadott határozati javaslatok során. Az ENSZ jubiléumi 25. ülésszakán e témában elfogadott nyilatkozat — amely a benne lefektetett alapelvek megvalósításáért folyó további viták alapjául szolgál — szintén a két államcsoport ak­tív együttműködésének terméke volt. Az erőszakról való lemondás a nemzetközi kapcsolatokban és a nukleáris fegyverek teljes be­tiltása címmel a szovjet delegá­ció terjesztett határozati javas­latot a közgyűlés — 1972 őszén tartott — 27. ülésszaka elé. Az elfogadott határozat alapján to­vább harcolunk azért, hogy a megváltozó nemzetközi légkör­ben a Biztonsági Tanács aktív szerepe mellett az erőszakról való lemondás elve a nemzetkö­zi élet általános érvényű törvé­nyévé váljék. tényező lehet — „munka nélkül marad” a világpolitikában. A szocialista országok soha­sem állították szembe a kétol­dalú és a. sokoldalú diplomáciát, e kettő — felfogásunk szerint — egymás fontos kiegészítője. A je­lenlegi helyzetben is hangsú­lyozni kell, hogy a nemzetközi enyhülés nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, növeli az ENSZ szerepét és lehetőségeit a nem­zetközi béke és biztonság fenn­tartásában. PÁRTSZERVEZÉS - PÁRTIRÁNYÍTÁS A véleményezési jogkör gyakorlásáról A káderpolitika érvényesítésében kiemelkedően fontos sze­repük van a pártalapszervezeteknek. A kádermunkára vonat­kozó párthatározatok végrehajtása jelentős mértékben az ő munkájuktól függ. A pártalapszervezetek működési területü­kön a fontosabb vezető funkciók betöltésénél véleményezési joggal rendelkeznek. E jog gyakorlása a pártban folyó káder- munka szerves része, amely sokrétű, bonyolult feladatokat ró az alapszervezetekre. A véleményezési jogkör gya­korlásában az eltelt öt év alatt megerősödött az a vélemény, hogy a pártszervezetek eredmé­nyesen tudják ellenőrizni és be­folyásolni a káder- és személy­zeti munkát. Ma már a pártszer­vezetek többsége a véleményezési jogot fontos eszköznek tekinti a párt vezető szerepének helyi ér­vényesítésében, s alapjában iól is alkalmazza. Helyenként azonban előfordulnak értelmezési problé­mák. tapasztalható az is, hogy a feladatok kellő ismeretének hiá­nya nemegyszer akadályozza a helyes gyakorlat kialakulását. Kire és mire terjedjen ki ? A pártalapszervezetek időről időre maguk döntik el, milyen beosztásokat vesznek véleménye­zési jogkörükbe. Ez függ a párt- szervezet működési területének jellegétől, nagyságától, szervezeti felépítésétől és más helyi adott­ságaitól. Ezért indokolt, hogy je­lentős eltérések legyenek a véle­ményezési jogkör szélességében. Problémák elsősorban ott adódnak, ahol a funkciójegyzék összeállítását nem fontosságának megfelelően végezték el, elmaradt a gondos mérlegelés, a taggyűlési megvitatás. Ezeken a helyeken kétféle véglettel lehet találkozni. Vagy valamennyi vezető beosz­tásra. sőt a vezető funkciónak vélt munkakörökre is kiterjesz­tik. Vagy pedig túlságosan le­szűkítik a kört. s abból jelentős vezető beosztások kimaradnak. Ilyen esetekben az alaoszerVeze- tek nem tudnak maradéktalanul eleget tenni a véleményezési jog­körrel járó kötelezettségeknek. Ezért azok a pártalapszervezetek járnak el megfelelően, amelyek az általuk legfontosabbnak tar­tott helyi vezető beosztásokat .ve­szik fel funkciójegyzékükbe. vi­gyázva, hogy kerüljék a formali­tást. s ne vállaljanak erejüket meghaladó feladatokat. Lényeges kérdés, hogy a véle­ményezési jogkör a kádermunka milyen mozzanataira terjedjen ki. Legcélszerűbb, ha az alapszerve­zetek a funkciójegyzékbe tartozó személyek fontosabb személyi ügyeibe nyilvánítanak véleményt (kinevezés, felmentés, áthelyezés, minősítés, kormánvkitüntetésre való felterjesztés, fegyelmi eljárás kezdeményezése). Helytelen né­mely pártalapszervezetnek az a gyakorlata, hogv állást kívánnak foglalni a fizetés és jutalom ösz- szegének megállapítása különfé­le jelvények adományozása, va­lamennyi külföldi utazás kérdésé­ben. Hozzájárul ennek a gyakor­latnak a kialakulásához, hogv az állami és gazdasági vezetők több esetben maguk is túlzott igéovt támasztanak a személyi állásfog­lalásokat illetően A pártszerve­zetek ezeket a kéréseket általá­ban nem utasítják vissza, sőt — tévesen — saját szerepük méltó megbecsülésének, a ió kapcsolat jelének tekintik. Testületi jog Az alapszervezetek véleménye­zési joga testületi jog. A jogkört a pártszervezet vezetőségének, a tíz főnél kisebb létszámú alap­szervezetekben a taggyűlésnek kell gyakorolnia. Mégis gyakran előfordul, hogy nem a testület, hanem egvszemélvbcn a titkár gyakorolja a véleményezési jog­kört. A mindennapi munkában ese­tenként adódnak kényszerítő kö­rülmények, különleges, sürgős ese­tek, amikor nincs mód a vezető­ség összehívására. Ilyenkor a párttitkár egyszemélyben mond véleményt, de állásfoglalását minden esetben utólag jóvá kell hagyatnia a vezetőséggel. A tárgyilagos véleményalkotás­nak alapfeltétele, hogy a pártve- zetőség tájékoztatása pontos és alapos legyen. Ezért körültekintő­en kell tájékozódnia, informálód­nia az adott kérdésben. Fontos az is, hogy a személyi ügyeket és a kialakult véleményeket írásban rögzítsék. ígv elkeríjlhetők az utólagos félreérté|ek és viták. Az állami vezetők jogai és kötelességei Az állami és gazdasági vezetők nagy többsége eleget tesz köteles­ségének: igényli a pártalaoszer- vezetek véleményét és azt figye­lembe is veszi. Előfordul azonban, hogy az alapszervezet vélemé­nyét. javaslatát az állami, gazda­sági vezetők nem fogadják el, nem érvényesítik. Ez nem jelenti a párt vezető szerepének megsértését, mivel az alapszervezet véleményezési joga nem döntési jog. Az állami, gaz­dasági vezető nem köteles azt el­fogadni és érvényesíteni. A veze­tőnek jogában áll — az egysze­mélyi felelősség elvét érvényesít­ve — a pártszervezet véleményé­től eltérő módon dönteni. Ilyen­kor azonban köteles a pártszer­vezet vezetősége előtt megindo­kolni. miért nem vette figyelem­be. miért nem találja helyesnek az alapszervezet véleményét. A pártvezetőség pedig — amennyi­ben úgy találja, hogv a vezető döntése sérti a párt káderpoliti­kai elveit — a felső pártszervhez fordulhat és a vezető döntésének felülvizsgálatát kérheti. Ennek azonban nincs halasztó hatálya. A gyakorlat is általában azt bi­zonyítja, ahol a pártszervezet ve­zetősége és az állami, gazdasági vezetés között az együttműködés pártszerű, elvi alapokon valósul meg. ott a felső pártszerv döntése nélkül is közös nevezőre, egyet­értésre tudnak jutni. Mind ritkábban, de előfordul, hogy egyes állami gazdasági ve­zetők nem kérik ki a pártvezető­ség véleményét, vagy másképpen döntenek és azt nem indokolják meg az alaoszervezet vezetősége előtt. Ilven esetekben az alap­szervezet vezetőségének nemcsak joga. hanem kötelessége is fellépni joekörének megsértése miatt, s jelezni ezt az irányító pártszerv­nek. Nem helyes, ha e, pártalao- szervezetek vezetőségei az ilyen el­járást szó nélkül tudomásul ve­szik, belenyugszanak ebbe. A pártalapszervezetek a véle­ményezési jogkörükből adódó fel­adataiknak akkor tudnak mara­déktalanul eleget tenni, ha a oárt általános káderpolitikái elveit' a helvi viszonvokra alkalmazzák. Ígv kénviselhetik é= érvénvesít- hetik helvesen a párt politikáját munkaterületükön. Kovács Gvula az MSZMP KB munkatársa A Nap az emberiség szolgálatában 600 tudóst várnak Párizsba az UNESCO égisze alatt tartandó konferenciára, amelynek témája: „A Nap az emberiség szolgálatá­ban”. Mivel az ásványi eredetű energiaforrásokban máris hiány mutatkozik, s ezek különben is környezetszennyező hatásúak, kü­lönös jelentősége lenne a Nap kimeríthetetlen energiaforrásá­nak. A kongresszust több nem­zetközi és országos szervezet, így a Nemzetközi Napenergia Tár­saság, a Napenergia Kutatására Átalakult Földközi-tengeri Társu­lás, a francia Napenergia Ku­tató Társaság rendezi az ame­rikai, a francia és a nyugatné­met kormány támogatásával. A kongresszusra edig 400 tudomá­nyos munkát küldtek be. Ezek egy része iái napsugárzás hatá­sának kérdését vizsgálja az em­beri és az állati idegrendszerre, , más része a napenergia felhasz­nálásával foglalkozó kutatások eddigi eredményeit ismerteti, fő­leg az elektromos árammá ala­kítás merész elképzeléséről, de a fűtésre való felhasználás sze- xényebb módszereiről is. v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom