Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
'HÓIN** <? S 1973. július 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Szlovák filmet forgatnak Zalaegerszegen • A Pozsonyi Szlovák Filmgyártó Vállalat tíz napig' ..vendégeskedik-’ a zalaegerszegi falumúzeumban. Itt készíti a „Kurucok” című film néhány jelenetét. Andrej Lettrich kétszeres Állami Díjas rendező és és Iván Biath operatőr. (MTI-fotó: Koppány György felvétele — KS) KÉPERNY Ő Komlós csatornája Bizonyára sokan voltak, olyanok' kedden este, aikik indulatba jöttek, amikor Komlós János műsorát nézték a képernyő előtt. „Az én csatornám” most is — mint eddig mindig — mindnyájunk csatornája volt; egész társadalmunkat érintő, aktuális és fontos közügyet szolgált. Mint valami kisebb háború, arat az eléggé meg nem fékezett, kordában nem. tartott technika az országutakon és a városok egyre növekvő forgalmában. Ne tagadjuk: nem nőttünk fel még közlekedési kultúrában a gépi fejlődés felgyorsult üteméhez. Nap mint nap a szerencsétlenségek tömege bizonyítja ezt, különösen a hétvégi napokon. Baleseti statisztikánk egyre ijesztőbb képet mutat. Komlós János népszerű műsorában arra vállalkozott, hogy több adásban „járja körül” a témát. Megnézi az autósok oldaláról, a gyalogosok és kerék- párosok, lovas .kocsik oldaláról is a kérdést. Megvizsgálja a bajok okait, kutatja az összefüggéseket. Legutóbb például „mini-riportok” füzérében a kivilágítatlan kerékpárok s lovas kocsik gazdáit faggatta felelőtlenségük miértjéről. Lehangoló kép tárult elénk. Sokszor csak vállrándítás volt a válasz a^riporter kérdéseire, mosolygós, kényszeredett hümmö- gés, cinikus félmondat. A felelőtlenség, a nemtörődömség, a közömbösség gyakran megmutatkozott, sajnos. S ennek nem egyszer, sőt igen sokszor az alkohol volt az oka. Csoda, hogy szegény Komlós János nem, szédült el a rááramló bor- és pálinkaszagtól. •Csodálkozhat-e így bárki is, ha a százával, ezrével — sokszor persze indokolatlanul gyorsan s szintén felelőtlenül — száguldó gépkocsik szinte lekaszálják a bizonytalanul, ide-oda „kacsázva" közlekedő kerékpárosokat, gyalogosokat? S ha az autók, belerohannak a lovak .,bölcsességére” bízott kocsikba, amikor azok gazdái ittas mámorban szurnya- doznak az ülésen? Nézi az ember Komlós János rádöbbentő, lei kiismeretre, emberségre apelláló műsorát, s egyre az jár a fejében: mit kellene tenni? Hogyan lehetne elkerülni a sok felelőtlenség okozta tragédiát? Mert valam.it feltétlenül tenni kellene! Mert ha nem változik a helyzet, egyszerre olyan méreteket ölt majd az értetlenségből, gondatlanságból eredő „közlekedési háború”, mintha a századokkal ezelőtt pusztító pestis járná az országot. Nyilvánvaló, hogy nem az a megoldás — amit egyesek java- ■ solnalk —, hogy tiltsuk le a gyalogosokat, kerékpárosokat, lovaskocsikat a múutakról. A „békés együttélés”, úgy látszik, nem csak nemzetek közötti politikában fontos. A régi hagyományos, s a legmodernebb közlekedési formák „békés egymás mellett élése” is aktuális kérdés lett ■napjainkban. S hogy ezt tökéletesen meg tudjuk valósítani, ahhoz mindnyájunk felrázott lelkiismeretére, mindannyiunk közös felelősségére van szükség. Eveikül nem megy. Éneikül „Az én csatornám" minden szava is csupán pusztába kiáltott szó marad. Varga Mihály Pillantás a lakásépítésre A tizenöt éves lakásépítési terv, amelynek végrehajtását 1961-ben kezdték meg, egymillió új otthon tető alá hozását tűzte ki célul. Azt tehát, hogy másfél évtized alatt az ország lakosságának csaknem egyhaxmada jusson korszerűbb lakásLasabb a forgalom — gyorsabb az aszfaltozás • Annak ellenére, hogy napjainkban az E—5-ös út Kiskunfélegyházán át vezető szakaszán kisebb-nagyobb forgalmi dugók keletkeznek, a gépkocsivezetők nem türelmetlenek. Haladásukat ugyanis az lassítja, hogy az úttesten dolgozó aszfaltozógépek miatt meg kell várni, míg a szembejövök elhaladnak. Az út hamarosan szélesebb lesz, az egykori apró kockakövek helyett sima aszfalt borítja, amin azután lehet „seperni”. Természetesen — a lakott területen megengedett sebességgel... (Opauszky László felvétele) Száztizenkét kiállító, dokumentáció a megye fejlődéséről Sajtótájékoztató a Békés megyei ipari, mezőgazdasági kiállításról és vásárról körülmények közé. 1961. és 1970. között a tervezettnél valamivel több, összegen 610 000 lakás épült fel. Ennek eredményeként míg 1960- ban ezer lakosra 275, 1970-ben már 314 lakás jutott. 1970. április 16-án a párt Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak együttes ülésén hozott határozatokkal a lakásépítés és -elosztás új feltételei teremtődtek meg. Abban az évben a hazai lakásépítés rekordot ért el: 80 276 új otthon fogadta falai közé a boldog bérlőket, vagy tulajdonosokat. Az ezer lakosra számított évi 7,8 lakás megépítésével a nemzetközi ranglistán jó nagyot ugrottunk előre. A rekord azonban rövid életűnek bizonyult. Kétféle értelemben is. Gyengébb rajt Sporthasonlattal élve, a negyedik ötéves terv lakásépítési rajtja gyengébben sikerült. Bonyolult, itt hely híján nem részletezett okok miatt 1971-ben „mindössze" 75 302 lakás került tető alá, s bár ez a hatvanas évek második felében csúcsnak számított volna, az 1970-es eredmény fényében a reméltnél kisebb sikernek bizonyult. 1972. azután rálicitált minden korábbira a 90 194 fölépült lakással. A sportnyelvnél maradva, a formajavulást az érzékelteti igazán, ha leírjuk: 1965-ben ezer lakosra számítva 5,5, míg 1972-ben 8,7 új lakás jutott. Jogos bizakodással állapíthatta meg az országgyűlés 1973. március 21 -i ülésén Fock Jenő, a kormány elnöke: az egymillióból „még hiányzó 226 000 lakás felépítése a hátralevő három év alatt megvalósítható”. Igaz, nem kicsiny erőfeszítéssel. Minőségi változás Valójában az 1961-es kezdéshez mérten ma már sok minden nem úgy fest, mint vélték, tervezték akkor. A gyorsabb ütem — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatai idén, az első félévben 13 289 lakást adtak át, 1211-gyel többet, mint tavaly a hasonló időszakban, a második félévben pedig 19 417 új otthon átadása a kötelezettségük — összhangban áll a tervvel, ahogy az épített lakások összetételének módosulása ugyancsak. Míg 1965-ben száz lető alá került lakásból húsz volt egyszobás, 1972-ben már csur pán nyolc; az állami lakások alapterülete az átlagos 48-ról 52 négyzetméterre növekedett... ám e kedvező minőségi haladáshoz hozzácsapódtak kedvezőtlen, sőt, káros jelenségek is. A számítottnál kisebb például az állami lakásépítés aránya. Tavaly állami erőből 29 600 otthon felépítése valósult meg, igaz a magánerőből történő lakásépítést is segítik az OTP-kölcsönök, 1972-ben száz lakás közül mindössze tizenkettőt emeltek kölcsön igénybevétele nélkül. Erőteljesen megnövekedtek a költségek. — 1968. és 1971. között, mintegy negyvenhat százalékkal! — túlzottá vált a szanálások mértéke, akadtak sok milliót fölemésztő városközpont-rekonstrukciók, s állami hitelekkel luxusvillát összehozok .. . Ésszerű határ A Minisztertanács a napokban — július 19-i ülésén — tudomásul vette a lakásépítés előirányzatainak teljesítéséről, valamint a szanálásokra, az építkezések költségeinek stabilizálására hozott intézkedések végrehajtásáról szóló jelentést, s határozatot fogadott el egyebek között a lakások. üdülök maximális nagyságáról, ezzel összefüggésben a kölcsönfel tételek elveinek módosításáról. E korlátozások —mert tagadhatatlanul azok — az észszerű határok rögzítésével -éppen a gyorsaságot, a tizenöt éves lakásépítési terv teljesítését, s az ötödik ötéves terv lakásprogramjának jó előkészítését szolgálják. Tavaly a tanácsok 10,2 milliár- dot — 1971-ben 8,3 milliárdot — költöttek lakásépítkezésekre, s a nagyobb összegeket részben több lakásra, de másrészt a költségek emelkedésének ellensúlyozására fordították. 1972-ben ugyanis — folyó áron — 20 600 forinttal volt drágább egy lakás, mint 1971-ben, s ennek felét magyarázhatjuk csak a tényleges áremelkedéssel, azaz az anyagok, szerelvények drágulásával. Az összeg másik felét annak tudhatjuk be, hogy egyre több, az átlagosnál költségesebb, magasházat építenek, nem • fordítanak kellő figyelmet a területkiválasztásra, s ezért sokszor különleges alapozást igényelnek a lakóépületek ... Ugyanakkor a magánépítkezéseknél is kiskapukon jártak-keltek az „ügyesek”. Észszerű határt kellett kijelölni, irtott radikális eszközökkel. Egy szó a válasz Eredeti előirányzat szerint a negyedik ötéves tervben 54 milliárd forint fedezte volna a lakásépítési kiadásokat. Az áremelkedések egy részének jogosként való elismeréséül ezt az összeget 1972-ben további 2,6 milliárddal toldotta meg a kormány, de ennél messzibbre nyújtózni már nem lehet. Azaz az adott pénzügyi keretek, között kell teljesíteni a lakásépítési tervet. Jelek szerint 1973. első iélévében a lakásépítés _ költségeinek növekedése megállt — sokféle intézkedés hatására , mérséklődtek a szanálások, s a Minisztertanács említett ülésén hozott *_ 1974. július 1-én életbe lépő — rendelkezések pedig elősegítik a jogos igényeknek megfelelő magánlakás-építést. Továbbra is minden segítséget megad az állam a telepszerű építkezésekhez — ez vidéken legkevesebb 60 lakás összefüggő, több emeletes épületekben való létrehozásával egyenlő — de nem támogatja a jogos igényeket meghaladó otthonok kialakítását, sőt, 1974-től ezekre az engedély kiadását is megtagadják. Az állami lakásépítkezéseknél bevezetett szigorítások — igy az, hogy a házgyárak árjegyzékben kötelesek feltüntetni az egyes lakástípusok árát — szintén a meglevő eszközeinkkel való észszerűbb gazdálkodást szolgálják. Azt, hogy 1975. végén a kérdésre, felépült-e az egymillió lakás, magyarázkodás nélkül, egy szóval felelhessünk: igen! M. O. Csatári Béla, a Békés megyei Tanács általános elnökhelyettese tegnap, július 25-én délelőtt a sajtó képviselői előtt beszámolt arról ,a nagyarányú előkészítő munkáról, amely az augusztus 10. és 20. között megrendezésre kerülő megyei kiállítással és vásárral kapcsolatoá. Elmondta többek között, hogy Békés megye párt-, állami és társadalmi szervei örömmel fogadták a határozatot, mely szerint a felszabadulás közelgő évfordulója alkalmával Békéscsabán megyei kiállítást és vásárt rendeznek, összesen 112 kiállító jelentette be részvételét, közöttük a forgácsoló, szerszámipar budapesti központja, a Budapesti Élelmiszer- ipari Gépgyár és a szolnoki MEZŐGÉP Várlakit. A kiállítók többsége Békés megyei ipari vállalat és ipari szövetkezet. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek közül 31 _ állít ki fejlőciésének történetéből valamilyen dokumentumot. A megye gazdasági, szociális és kulturális életét szemléltető kiállítás dokumentációs részét hét téma köré csoportosította a szervező bizottság. A látogatók megismerhetik Békés megye szocialista iparának kialakulását, fejlődését, szerepét a népgazdaságban, a lakosság ellátásában. Hasonlóan taglalja majd a dokumentációs anyag a mezőgazdaság szocialista .átszervezésének eredményeit, a városok és a községek kulturális, szociális életében bekövetkezetf fejlődést. A kiállítás ideje alatt szakmai napok (ipar, mezőgazdaság), valamint kulturális és sportrendezvények lesznek. Az ipari kábítók szakmai napját augusztus 15- én tartják, a mezőgazdaság a szakmai napokat 14-től 17-ig bonyolítja le. Ezeken a kormány szarvasmarha-tenyésztési programjának eddigi eredményeit, az eddigi üzem- és munkaszervezés tapasztalatait, a juhtenyésztés legújabb eredményeit mutatják be. Ugyancsak ezeken a napokon vitatják meg a lucernatermesztés korszerű módszereit és a rizstermesztés jövőjét az országból Békésbe érkező szakemberek. Augusztus 13-tól 17-ig nyolc megye (Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Csöngrád, Pest, Vas, “BáöáiRisKürí? " Hajdú-Bfhar ‘és Békés) szakemberei vesznek részt a tájjellegű szarvasmarhabemutatón. A kiállítást és vásárt augusztus 10-én 11 órakor nyitják meg, és a nyitás előtti percekben tartják meg a 32. heti lottósorsolást. A szervező bizottság mindennap gondoskodik valamilyen kultúrműsorról, augusztus 19-én például nemzetiségi napot tartanak. A kiállítás idejére az ország minden részéből 30 százalékos vasúti kedvezménnyel utazhatnak Békéscsabára az érdeklődők. Békés megye szeretettel várja a Bács-Kiskun megyeieket is. Dupsi Károly m Apa és fia tragédiája Öt kiskorú és két özvegy siratja őket Az 5 tonnás IFA tehergépkocsi újabb triticale szállítmányt hozott a kombájnszérűről. Váczi Mihály, a kunadacsi Kossuth Tsz tehergépkocsi-vezetője elhúzott járművével a magtár előtt a mázsához. Annak rendje-módja szerint ráállt autóiával a mázsára. Dezső József terményraktáros mindezt figyelemmel kísérte. Egy pillantás a kocsira: mintegy méternyi magas a teher,, egymáshoz állítva a triticalés zsákok. Jöhet a pilóta, lehet mérni. Azt is látta, hógy úgy félszáz méternyire a mázsaháztól Zátrok Mihály ballag komótosan a kisfiával — arrafelé. Váczi Mihálv kiszállt a kocsi vezetőfülkéiéből, s bement a mázsaházba. Lemérték a gabonát, — Nettó harminckilenc mázsa — mondta hangosan is a raktáros. Váczi aláírta a mázsa.jegyet. — Mehetek? — Mehetsz. A gépkocsivezető — mielőtt elfoglalta helyét a vezetőfülkében, a jármű menetirány szerinti baloldalán hátranézett a magtár felé, Maid beült, kürtielzést adott, és a jobb oldali visszapillantó tükörben is ellenőrizte, nincs-e valaki a kocsi mögött. Senkit nem látott. Kinyitotta a baloldali altot. s azon át figyelt hátrafelé. Tolatni kezdett olvan gázzal, hogy a motor le ne fulladjon. Pár pillanat múlva egy kalapot látott kivágódni a baloldalon. Nyomban a fékre lépett, behúzta a kéziféket, s kiugrott a vezetőfülkéből. — Segítség! — szakadt fel belőle a kétségbeesett kiáltás a látványra. Zátrok Mihálv feje közvetlenül a bal hátsó kerék előtt volt már. Négy tonna teherrel keresztül ment rajta a kocsi. A nagy kiabálásra, jajgatásra a raktáros is kilépett a mázsaházból. ö két lábat látott kinyúlva a hátsó keréknél. Kicsit hátrább a kalap hevert. Odaszaladtak a rakodómunkások is, Ho- li Ferenc. Lőrincz Pál, Kohan István, ök vizet inni voltak oda a magtár mögött. Mikor odamentek, a gépkocsi a mázsán állt. A terményraktáros mindjárt jelentette a történteket Gulyás Antal biztonsági megbízottnak ... Sajnos, minden későn történt. Zátrok Mihálv téesz-nyugdíjas Özvegye két kiskorú, s egy nagyobb gyerekkel maradt család- fenntartó. * Ami tetézi a család tragédiáját ... Két hónappal ezelőtt a negyedik gyerek, a 25 esztendős családapa, a fiatal Zátrok Mihály ugyancsak halálos baleset áldozata lett. Utána három kiskorú gyerek maradt, s özvegye. A két haláleset között csak „jogi” megítélésben van különbség. Ifjú Zátrok Mihálv május 21-én üzemi baleset áldozata lett. Idős Zátrok Mihály július 18-án, a baleset időpontjában már nem vett részt, a közös munkában. Ami a két haláleset bekövetkezésénél» közös: az óvórendszabályok és KRESZ-előírások súlyos megsértése, A fiatal Zátrok esetében egy, édesapja halálánál öt felelős személv kötelességmulasztása. Szorosan véve. Az ifjú Zátrok halálánál éppúgy, mint az édesapja tragédiájánál egész sor — majd 20 — óvórendszabálvt. előírást citálhatnánk, amelyek figyelmen kívül hagyása a végzetes balesethez vezetett. Ezeket pontosan idézik a vizsgálati jegyzőkönyvek. A fiatal családapa egy lejtős terepen 2 — homokkal teli pótkocsi közé szorult, s azok agyon- nyomták. Mert a vontatóvezető a légfékes pótkocsi féklevegőtartá- l.yábói a levegőt kiengedte, így a jármű gyakorlatilag féknélkülivé vált. S amikor felfelé vontattak a homokbányából, a traktorvezető Morvái Mihály a légfék csatlakozó tömlőiét nem csatolta be. Nem is irányította rakodómunkásait. s így azok saját belátásuk szerint cselekedtek, amikor aztán meg is történt a baj. Az apa Zátrok haláláért felelősség terheli Váczi Mihály gépkocsivezetőt, Barna Imre főagra- nómust. Dezső József terményraktárost. GUlvás Antal biztonsági megbízottat. Kollár József brigádvezetőt. A gépkocsivezető — a tolatás megkezdése előtt — felületesen nézett körül, nem veszélyeztet-e valakit, s nem gondoskodott közreműködőről, aki a hátrafelé haladást irányítsa. A többiek mint irányító felelős emberek szegtek meg tucatnyi óvórendszabálvt. * Ha azokat itt most felsorolnánk. mindenki azt mondaná, „de hiszen ezek majdhogynem természetesek”. Ha végiggondoljuk, talán épen az lehet a baj, hogy az előírások megszegői is ennél a „természetességnél” állnak meg. Sajnos, ezért van az, hogy csak a tragédia bekövetkezte, a vizsgálatok, eljárások, büntetések után ébrednek rá némelyek: ezeket az óvórendszabályokat tudni kell, tehát meg kell tanulni, s betartásukat saiátmaguktól is megkövetelni. És nem formálisan, amiről csak az kerül a jegyzőkönyvbe : „Részesültem balesetelhárítási oktatásban, s arról aláírásomat adtam”. De, hogy hatott-e az az oktatás, ebből még nem világlik ki. Olvassunk csak bele az idősebb Zátrok ügyével foglalkozó jegyzőkönyvbe. * Gróf István munkavédelmi felügyelő: — Résztvettek-e a betakarítással kapcsolatos balesetelhárítási oktatásban? Igazolták-e sajátkezű aláírásukkal? Lőrincz Pál rakodómunkás: — Más esetben irányítottuk a tolatást, hogy hova álljon a gépkocsi. Holi Ferenc rakodómunkás: — Tudjuk.’ hogyan kell irányítani a gépkocsit, ha tolatással közlekedik. Eddig mindig irányítottuk. Attól függött, melyikünk maradt a járműnél... Egy papírra fel volt írva valami. Hogy mi. arra nem emlékszem, és azt aláírtuk .. . Előzőleg Gulyás Antal tartott oktatást, elmondta, mi a feladatunk . . . Barna Imre főagronómus: — Ezek az emberek tudtom szerint részt vettek betakarítási baleset- elhárítási oktatásban. Arról, hogy a rakodómunkások a tolatást irányítsák. én nem beszéltem. Gulyás Antal biztonsági megbízott: — Én mondtam el, hogy a KRESZ-ben előírtakat be kell tartani. Konkrétan nem mondtuk, hogy a rakodómunkások hogyan irányítsák a tolató gépkocsit. Váczi Mihály gépkocsivezető: — Hogy az emberek elmentek nem tudtam, nekem ezt nem jelentették be. Kollár József brigádvezető: — Koratavasszal tartottam az oktatást, amin részt vett Holi meg Lőrincz is. Nem fedi a Valóságot, hogy én csak odaadtam nekik az anyagot elolvasásra, és írják alá. Azt az oktatási anyagot nem tudom átadni, mert nincs meg... ... Jegyzőkönyvek, vallomások. A két családfenntartón már aligha segítenek. Hogy tragédiákra ne kerüljön sor, vigyáznunk kell egymásra. Magunk, s mások életéért kötelességünk ismerni és betartani az óvórendszabálvokat. S ezt másoktól is megkövetelni. t Tóth István
