Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

1913. július 25. • PETŐFI NÉPE • 3 p , \ A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS FEJLESZTÉSÉÉRT Készül a tiszakécskei társulás tanulmányterve /7^77 • Farkas Antal határőr hadnagy a fiúkkal beszélget. Fiaink a határon Gara lakossága három nemzetiségből tevődik össze és sok máson kívül abban is egységesek, hogy segítenek a határőrök­nek, büszkén viselik a határőr község címet. Talán ennek is köszönheti az őrs, hogy korábban megszerezte a Kiváló címet, s ma is azzal dicsekedhetnek, hogy ezen a határszakaszon száz százalékos a határsértők elfogása. Mindezt Farkas Antal határőr hadnagytól, az őrs politikai he­lyettesétől hallottuk, aki tájékoz­tatójában a katonák életkörülmé­nyeiről, a szolgálat ellátásáról is szólt. — Itt Garán, az őrsön szolgá­latot • teljesítők tíz százaléka vo­nult be Bács-Kiskunból. A fiata­lok annak ellenére, hogy jelentős a megterhelés, eredményesen végzik a rájuk bízott munkát. Függetlenül attól, hogy a határ­őrök alapkiképzést kaptak, az őr­sön a terveknek megfelelően har­cászati, határőrszolgálati, lő- és természetesen politikai kiképzést kapnak. Célunk az, hogy minden fiatal legalább .járőrparancsnoki szinten ismerje feladatát. „ Szabad idejükben katonáink az őrsön belül versenyeket, vetélke­dőket szerveznek, sportolhatnak, olvashatnak, művelődhetnek. A községben lehetőség nyílik kima­radásra. ismerkedésre, barátko- zásra. Havonta egy vagy két al­kalommal határőreink hosszabb- rövidebb időre hazalátogathatnak. — Nagyon fontosnak tartjuk a fiatalokkal való foglalkozást — mondta Farkas Antal határőr hadnagy, aki egy évvel ezelőtt végezte el a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskolát. — A határőrség­nél szabály, hogy az eltávozásról, szabadságról visszaérkezővei be­szélgetünk. érdeklődünk otthoni körülményeikről. Addig nem is osztjuk be szolgálatba. Előfordult már, hogy szabadságról visszatérő határőr másnap újból szabadság­ra ment. mert a családnak otthon gondjai voltak. Más módon is tö­rődünk a határőrökkel. Elhívjuk ide a szülőket, vagy mi látogat­juk meg őket, s ha szükséges, in­tézkedünk a tanácsoknál, vagy a vállalatoknál problémájuk meg­oldása ügyében. A .hadnagy szavait Kovács Ist­ván határőr gépkocsivezető tá­masztotta alá. A fiatalember egy évvel ezelőtt Kiskunhalasról vo­nult be, kérve, hogy a határőr­séghez osszák be. — Erre két okom is volt. Bá­tyám a Kossuth Lajos Katonai ■Főiskolán a határőr szakon ta­nul, másrészt itt az őrsön csalá­diasabb a hangulat, jó a kollek­tív szellem. Szüleim jártak már többször az őrsön, beszélgettek Évről évre növekszik a lakosság igénye a zöldségfélék iráni, s egyre több friss zöld­ségre számít a tartósító ipar is. A kormány által meghirdetett zöldségtermesztési prog­ram helyi végrehajtásáról a közelmúltban tárgyalt a kecskeméti járási pártbizottság. A pártbizottság a zöldségtermesztéshez jó adottságokkal rendelkező gazdaságok szá­mára feladatul tűzte, hogy a korábbinál na­gyobb területen több .zöldséget termeljenek, javítsák az áru minőségét, a primőr- és az exporttermékek arányát. Az érdekelt gazdasági és vállalati ve­zetők keresték a párthatározat megvalósításának a lehetőségeit, s intézkedtek. A kecskeméti járás zöldségtermelő területe 2900 hektárról 3211 hek­tárra emelkedett és a szántóterületnek 3,4 százalé­kát foglalja el. AI termőterülettel egyidőben emel­kedtek a hozamok. Például paradicsomból 29, zöld­borsóból 31 százalékos a növekedés. A kecskeméti járásban tavaly 35 788 tonna zöld­ségfélét termesztettek, amiből 16 ezer tonna volt a paradicsom. Az össztermésből 28 673 tonnát az ér­tékesítő és feldolgozó vállalatok vettek át. Ennek a mennyiségnek 55 százalékát a MEZÖTERMÉK, 34 százalékát a konzervipar forgalmazta. A ME­ZÖTERMÉK a megvásárolt mennyiségnek 18 szá­zalékát küldte exportra. A termelőszövetkezetek éppúgy, mint a feldol­gozó és a forgalmazó vállalatok nem hagyhatták figyelmen kívül a zöldségtermesztés jövedelme­zőségét, mert ráfizetésből a gazdaságok sem létez­hetnek. További tervszerű, megalapozott cselek­vésre van szükség. A kecskeméti járásban a közel jövőben 4 és fél ezer hektáron szándékoznak zöld­ségfélét termeszteni a gazdaságok. Erről a terü­letről évente átlagosan 55—60 ezer tonna zöldség­re lehet számítani. A legjelentősebb a Tisza-menti társulás vállalkozása, amelynek keretében 2680 hektáron, 122 millió forint értékben 44 700 tonna zöldségfélét termesztenek. A kormányprogram előirányzatának 50 százalé­kát kitevő Tisza menti zöldségtermesztési tefv va­lóra váltásában 11 termelőszövetkezet és állami gazdaság vesz részt, összefogásuk a természeti, üzemi és közgazdasági adottságok kiaknázására irányul. Elhatározták, hogy tovább fejlesztik a szántó­földi zöldségtermesztést, ugyanakkor kezdeményez­ték a termálvízben rejlő évente 40 millió forint éptékű természetes hőenergia felhasználását az üvegházi és fóliás zöldségtermesztés fellendítésére. A MEZÖBER kecskeméti kirendeltségének mun­katársai megfeszített erővel dolgoznak azon, hogy X • A tiszakécskei Üj Élet Tsz fóliaházában szedik a paprikát. (Tóth Sándor felvétele.) augusztus végéig elkészüljön a zöldségprogram ta­nulmányterve, ennek alapján lehet majd dönteni a megvalósítás üteméről. A, tervezőknek igen sok. körülményt kell mér­legelniük, hiszen a beruházás nagy összegű és a létesítmény hosszú ;dőre meghatározza a termelők, a felvásárló, feldolgozó vállalatok gazdálkodásának irányát. Egy bizonyos: az érdekeltek kezdeményező tö­rekvése az összefogás szép példája. Szükséges azon­ban mérlegelni a Tisza menti zöldségprogram meg­valósítását, fékező, sőt akadályozó tényezőket is. Ezekről a járási pártbizottság ülésén több felszó­laló beszélt. A pártbizottság megbízta az illetéke­seket, hogy szorgalmazzák a kormányprogram, a zöldségtermesztés fejlesztésére történt kezdemé­nyezés végrehajtását. Kitűnt a tanácskozáson, hogy a terv kivitelezéséhez az eddiginél nagyobb mérvű állami támogatásra van szükség. Ezért úgy foglalt állást a pártbizottság, hogy a gazdaságok erőforrá­sainak egyesítésével, és egyedi elbírálás alapján kiemelt mértékű hozzájárulásával valósítható meg a Tisza menti zöldségprogram. Ormándi János 9 A kocsinak mindig tisztának kell lennie — vallja Kovács István határőr. Farkas hadnagy clvtárssal, s-meg volták elégedve nemcsak az ellá­tásommal. hanem velem is. Nem is volt baj Kovács határ­őrrel, gépkocsiját mindig rend­ben tartja, amely a legváratla­nabb időpontokban is üzembiztos. — Sokan talán nem értik, nem érzékelik milyen szoros a lakos­ság és n határőrség között a kap­csolat — folytatta Farkas határ­őr hadnagy. — A mi munkánk eredményessége ezen múlik, s ezért ott vagyunk minden ren­dezvényen, patronáljuk az óvodát, a hétközi iskolát, az MHSZ-t, az Ifjú Gárdát, s részt veszünk a határőr úttörőszakasz kiképzésé­ben. Jó kapcsolatunk van a mun­kásőrséggel is. számukra bemuta­tókat rendezünk, előadásokat tar­tunk. Az őrsön iól működik a KISZ-szervezet. amelynek fontos célja a szabad idő célszerű, hasz­nos kitöltése. Gémes Gábor Mezőgazdasági tervező és beruházó vállalat alakult A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter megszüntette a Mezőgazdasági Tervező Vállalatot és a Mezőgazdasági Beruházó Vállalatot, és — a pénzügymi­niszterrel. yalamint az építésüg3'i és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben — a megszüntetett vállalatok jogutódjaként elren­delte a Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat (AGROBER) létesítését. Az AGROBER — mint fő te­vékenységű tervező és beruházó — az élelmiszergazdaság vállala­tainak, üzemeinek beruházási, műszaki, agronómiái és egyéb tervezési, valamint lebonyolítási — munkáit vállalja. Ezenkívül típusterveket készít, s ezeknek beruházását is lebonyolítja. Be- juházói feladatokat lát el a me­zőgazdasági bekötőutak építésé­nél, és megszervezi a mezőgaz­dasági épületszerkezetek, tech­nológiai berendezések gyártásál. Az új vállalat megkezdte mun­káját. (MTI) A RÁDIÓ MELLETT 168 óra Gondolom, a rádióhallgatók közül hétről hétre nagyon so­kan várják a Kossuth szombat délutáni műsorát, amely nem­csak a fiataloknak szóló tánc­zenei összeállítást tartogatja „csemegeként”, hanem mindig megújuló, izgalmas, igazi rádiós magazinnal, a 168 órával köti le figyelmünket. A százhuszonharmadik adásra sem vesztett ötletességéből, problémaérzékenységből ez a műsor, bizonyítékul szolgált er­re az a sok hallgatói telefon, hozzászólás, ami a gyermekruha­ellátás illetékeseivel készített riport elhangzása után érkezett a magazin szerkesztőségébe. A hasonló, nyílt, szókimondó és szókimondást „követelő” ripor­tok, interjúk rengeteg hívet sze­reztek eddig is a 168 órának. A műsor szerkesztőinek azonban egyáltalán nem a népszerűség fokozása a céljuk. Az Ipper Pál vezette alkotói kollektíva követ­kezetesen ad fórumot a százez­reket érintő kulturális, kereske­delmi, egészségügyi és nagyon sok más egyéb problémának — ami foglalkoztat bennünket, ami megoldásra vár, amiről nem le­het nem szólni. A műsor másik, ugyanennyire kedvelt vonása a külpolitikával való újszerű, érdekes foglalko­zás. Nem járhatok . messze az igazságtól, ha kijelentem: a 168 óra nagydíjat érdemelne külpo­litikai ismeretterjesztő tevékeny­ségéért. Nem száraz adatokkal, nem a megszokott — s jóval ke­vesebbekhez szóló módszerekkel, hanem élményszerű, közvetlen hangú beszámolókkal, a lényeg- külpolitikai folyamatokat is ér­dekfeszítően elemezve fordul a hallgatókhoz. Az elmúlt adásban elhangzott, riporteri vallomásnak is beillő protré, Pham Van Dong minisz­terelnök fegyéniségének megraj­zolása sokáig emlékezetes marad számunkra. Kontra György Éhkoppverseny Ú letszínvonal-propagandánk- bán időnként egyoldalú­ságba esünk. Egyszer évszakokon ál arról nyomjuk a sódert, hogy lám, panaszra nyithatja még ná­lunk valaki a száját, mert ez nincs, az nincs, mikor olyan stá­tuszszimbólumokból is, mint a gépkocsi, annyi van már, mint a nyű? Másszor pedigrés kutya­állományunk fitogtatása élet­nívónk minősítésének bázisa. Mikor ebbe beleununk, magyar —külföldi összehasonlítások, vi­szonyítások képezik bizonygató- sunk kulcsát. Hogy például. Maga a Reuter hírügynökség kürtölte világgá, hogy a londoni háziasszonyok többségének véleménye szerint a férjek nem adnak haza eleget a háztartási költségek fedezésére. A megkérdezettek 65 százaléka kevesellte a kosztpénzt! Keser­vesen szipogták el a ladyk, hogy — tisztelet a kivételnek — nem tudják, mennyit keres a férjük. Magyar férfikebléket dagasztó hír. Hiszen csak rá kell nézni magyar férjtársaink egyedileg is áudorodva szélesedő táborára, hogy önkéntelenül is ez jöjjön a szánkra: a magyar gazda­asszonyok mukkanásnyi zokszói se ejthetnek a hazaadott koszt­pénz összegszerűsége miatt. Ha pedig a dujuzsoló természetű asszonypajtás csak zsörtölődik, egy tükröt kell elébe tartani, s menten abbahagyja. Saját terje­delmének láttán aligha tagad­hatja, hogy dettó rikító propa­ganda táplálékfogyasztásunk kvantitatív színvonala mellett. Node. Igazán nem kunszt olyan tényékkel érvelni élet- színvonalunk nemzetközi vi­szonylatban is előkelő paramé­tereit illetően, amelyek szinte kiverik a szemünket. Vegyük észre az újsághírek mögött meg­búvó jelzéseket is, mert eseten­ként lehetnek ezek olyan mell­be vágóan meggyőzőek, hogy a lélegzetünk is eláll bele. Már-már az én edzett szemem is átsiklott hétfői lapunk kö­vetkező hírecskéjén: „Fogyó­kúraversenyt hirdet a Bé­kés megyei egészségvédelmi cso­port, melyen a legeredménye­sebb versenyzők, a legtöbb kiló­tól megszabadulok — díjakat kapnak." Mit szólnak hozzá? Ne álljon meg az ész? M i jutottunk el idáig, akiket az ántivilágban hárommillió koldus országaként ismertek a népek! Ahol a tbc olyan pusztító betegség volt a rossz táplálkozás miatt, mint... mint amilyen nyugta­lanító nyavalyánk ma az elhí­zás — a helytelen étkezési szokások miatt. Tessék. Ott tartunk, hogy most már nemes verseny rangjára kell emelnünk a koplalást, ha nem akarunk a lejtőn fenyegető zaba-kórok gödrébe legurulni — kövérségünk folytán. S ugye, az idő hogy kiforogja a szabadulás módozatait is. A kúrák, gyógyszerek mellett ki- fundálUnk olyan ennivalókat, amelyek „jóllakatva fogyaszta­nak”. Amilyen például az ártal- tnatlan Amolett keksz és ostya. Tapsikolhatnánk az örömtől, hogy ime, mire eszmei síkon, is kiállunk a gátra az ésszerűbb táplálkozás térhódításáért, meg­jelent a piacon az elvi harcot kézzelfogható eredménnyé teste­sítő tápszer, az Amolett. Micso­da lököerő ez az elvi sík, a fo­gyókúraverseny hatékonysága szempontjából! Bekövetkezett azonban, épp az Amolett keksszel összefüggésben, az a faramuci helyzet, hogy a tudati — elvi — mozgás meg­előzte az anyag — jelenleg a „jóllakatva fogyasztó” táplálék — asztalunkra kerülését. Hama­rosan kapható lesz — ígérték márciusban, de még most is les­hetjük a kulcslyukon. Szegény gyártó cég pironkodva „mossa kezeit” az elmaradásért. Nála idejében startlyukba álltak a munkások, gépsorok az Amolett gyártására. Ügy számoltak, hogy június elején eldördül az indító- pisztoly. ■ és csak úgy ontották volna azóta a kekszet. De. Az az átkozott „de”! Mi ugyebár iszonyú sokat adunk a címkére. Néha azt tartjuk, hogy „ha a címke szemfényvesztőén ügyes — nem is olyan lényeges már, milyen portékát védjegyez''. Az illeté­kesek olyan fokú címkeigényes­séggel válogattak a grafikai vál­tozatok között (mert ugye, ezt eldönteni tavasz óta sokkal ne­hezebb feladat lett volna, mint Amolettel beteríteni az országot június óta), hogy csak a nyol­cadik címkefiguráció nyerte meg tetszésüket. így aztán hiába ült, tűkön a kekszgyár, hasztalan vállalta a címkék soron kívüli kinyomtatását a mindig agyon­terhelt nyomda, a csomagoló­anyag — mint fürge laptársunk cikkéből értesülünk — csak augusztus 5-re érkezik. Két nap­ra rá startolhat a gyár, s két. hét múltán már kapnak is a kekszből — egyelőre „mézes­madzagként” — a legnagyobb fővárosi és vidéki élelmiszer- üzetek. Augusztus végétöl azon­ban — ha a jóistenke is úgy akarja — az érdekeltek dőzsöl­hetnek Amolettben. Az Amolettre támaszkodva ki­ki benevezhet a fogyókúraver­senybe is. Nyugodt lehet afelől, hogy a versenybírák nem fogják „ajzószernek” minősíteni a „jól­lakatva fogyasztó” kekszet. Tóth István Szövetkezeti , jogászok Megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezetei közül ma már jó néhányban ön­álló jogászt foglalkoztat­nak. Ez természetes, hiszen az üzemszerűen működő tsz-ek nem nélkülözhetik a jogi ismeretekkel felvér­tezett szakembert. Hasznos, ha jogászi alkalmaznak a közös gaz­daságok, mert ezáltal sok buktatót kerülhetnek el. Nem beszélve arról, hogy a különböző szállítási és termelési szerződés megfe­lelő# előkészítése, majd az azok teljesítése körüli te­endők feltétlenül igénylik a törvényben való jártas­ságot. Nem is erről szándéko­zunk írni. amikor a ter­melőszövetkezeti jogászok­ról beszélünk, hiszen az el­mondottak — legalábbis a közös gazdaságok vezetői előtt — meglehetősen ré­gen ismert tények, egy­értelmű és vitathatatlan megállapítások. Sajnos azonban a tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem min­den termelőszövetkezet ve­zetői gondolkoznak így. Mostanában — az utóbbi hónapokban — néhány olyan példával találkoz­tunk. amely azt bizonyít­ja. hogy egyes szövetkezeti vezetők úgy értelmezik a jogász szerepét a. közös gazdaságok életében, hogy az — mármint a jogásfe --■ „törvényesítse” az elnök, vagy esetleg a vezetőség cgy-cgy határozatát, csele­kedetét vagy éppen mu­lasztását. Ilyen esetben két tűz kö­zé kerül a jogász, s bár­melyik felé közeledik* megégeti magát. Ha ugyan­is úgy cselekszik, ahogyan az a tsz elnökének, a ve­zetőségnek megfelel, ha tehát szentesíti a törvény- sértő intézkedéseket és nem figyelmeztet azok jog­szabályellenes voltára, meg­szegi esküjét, arról nem is beszélve, hogy — amint erre is van néhány példa a megyében — büntető el­járást indítanak ellene. - A másik tűz pedig az. hogy ha szigorúan megköveteli a jogszabályok betartását, a törvényes rendet — ami hivatásból eredő köteles­sége —, akkor hamarosan nélkülözhetővé válik, nem tartanak igényt a munká­jára, elküldik. Tévedés volna azt hinni, hogy az utóbbi esetre nincsenek példák a megyében, de talán mondanunk sem kell, hogy nem ez az általános, nem ez a gyakorlat. Ma­guk a termelőszövetkeze­tek vezetői, tagjai nagyon is tisztában vannak a tör­vénytisztelet fontosságával, annak jelentőségével, hogy a gazdaság ne min­dig a kiskapukat keresse.) A jelenségről mégis ér­demes és szükséges beszél­ni. hiszen az ilyesmi — mint pohár bort az egy- cscppnyi lAéreg — megfer­tőzi a közös gazdaságot, olyan szemléletet sugároz, amely régen a múlté, s amely szerint a jogász ar­ra való, hogy a feketét is fehérre fesse. Holott pon­tosan az ellenkezője a ter­melőszövetkezeti jogászok feladata és kötelessége: ami fehér, arra ne mond­ja, hogy fekete. Nyíltan és egyértelműen tájékoztatni a termelőszövetkezet veze­tőségéi, tagságát arról, mit lehet cs mit nem szabad csinálni. Vagy nem ezért alkalmazzák, nem ezért fi­zetik a jogászokat a közös gazdaságok? Ügy látszik, akad néhány olyan tsz a megyében, amelynek ve­zetői másképp gondolkod­nak. Persze igazságtalan vol­na csupán a termelőszö­vetkezetek vezetőit elma­rasztalni, hiszen — amint mondani szokták — kettőn áll a vásár. Az más kér­dés, hogy egy vezetőtől nem azt várja az ember, amiről fentebb beszéltünk, nevezetesen a törvények, rendeletek, s egyéb jogsza; bályok kijátszására való törekvést, az erre történő buzdítást. De a jogásznak az első pillanatban tudnia kell, hogy mi a kötelessé­ge, hogy mire esküdött, amikor felavatták. Kétség­telen, nem kellemes dolog, ha valakit elküldenek a munkahelyéről, de azt hi­szem, sokkal „kelleme­sebb”, mintsem az, ha büntető eljárás indul el­lene, Gál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom