Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-21 / 143. szám
+ 1973. Június 21. • PETŐFI NÉPE • 5 • Nagy Csa- báné, Kiskunhalas, igazgatóhelyettes. • Patonai Sándor, Kecskemét, csőszerelő-tanuló, 607-cs Szakmunkásképző Intézet. • Lakatos József, Tiszakécs- ke, szakoktató. •® Megyeri Franciska, Kiskunfélegyháza. sza- bőíanuló. • Gróf Katalin, Kecskemét, 607-es Szakmunkásképző Intézet, igazgatóhelyettes. • Gíla János, a megyei tanács népművelési csoportjának vezetője. ANKÉT A SZAKMUNKÁSTANULÓK KULTURÁLIS NEVELÉSÉRŐL Bács-Kiskun megyében jelenleg 23 iskolában tízezernél több szakmunkástanuló készül az életre. Az MSZMP Központi Bizottsága tavalyi, júniusi ülésén megtárgyalta oktatásügyünk helyzetét. A beszámoló kiemelte, hogy a munkások képzésében nagyon fontos az általános műveltség fejlesztése, a kulturálódás. Amikor szerkesztőségünkbe hívtuk több ipari szakmunkás- képző intézet képviselőit (nevelőket és tanulókat), az a cél vezetett bennünket, hogy közösen vitassuk meg a szakmunkástanulók kulturális nevelésének eredményeit, problémáit és feladatait. Igények Van-e igény a jövő szakmunkásaiban a kultúra iránt? íme az ankét résztvevőinek a véleménye: Gróf Katalin: — Sokféle tényezőtől függ, kiben mennyire él a kultúra iránti vágy. Én úgy gondolom, hogy a szoktatásnak nagy szerepe van. Személyenként kell, kezdetben különösen, finoman rábeszélni mindenkit arra, hogy egy-egy rendezvényre elmenjen. Az írókkal, művészekkel való találkozások elősegíthetik az érdeklődés fokozását. Tapasztaljuk, ha a fiatalok megismernek egy írót, attól kezdve olvassák is műveit. Gál Lajos: — Otthonról keveset hoznak magukkal. Sokan jönnek tanyáról, s kis falvakból. De a városiak közt is sok kedvezőtlen körülmények közt élő gyerek van. A mi feladatunk megmutatni nekik a szabad idő kulturált eltöltésének lehetőségeit. Szerencsére, nevelőink legtöbbször megtalálják az utat a fiatalokhoz; hallgatnak rájuk. Nyilas József: y- Minden iskolában folyik kulturális munka. De nem lehetünk elégedettek. Nem ismerjük eléggé annak legjobb módszerét, miként lehet valamennyi tanulót bekapcsolni a művelődés áramköreibe. Több szakkör, klub, művészeti csoport kellene. Kékesi Tiborné: — Számtalan példa van arra, hogy akikkel egyszer sikerült megszerettetnünk a kultúra valamelyik ágát. az a továbbiakban igényli is azt. És maga keresi, követeli tőlünk. Amikor tanulóinkat elvittük a szép, új. .járási könyvtárba, s az intézményt megismertettük velük, utána sokan beiratkoztak, s rendszeres olvasókká váltak Előfordult, hogy egyetlen nap alatt száznál több szakmunkás- tanuló kölcsönzött könyvet. Bodó Olga: — Minden fiatal érdeklődik valami iránt. Sokan — igaz — nem a komoly, értékes dolgokat tartják legfontosabbnak. En híve vagyok a vitatkozásnak. Vitában meg lehet győzni azokat. akik helytelenül látnak és gondolkodnak. Az is célravezető, ha mondjuk a beat-műsor közben valami előadást, műsort szervezünk. Igv azok is meghallgatják azt, akik különben nem jöttek volna el. Gróf Katalin— Ezzel egyetértek. Mi is „becsempésztük" a klubdélutánba a szavalóversenyt. És remekül sikerült. Megyeri Franciska: — Sok helyen azzai követik el a hibát, hogy túlságosan hivatalos, „komoly” foglalkozásokat tartanak. Ha nincs felszabadult, jó hangulat, ha nincs közvetlenség, baráti kapcsolat a tanár és a diák között, akkor a kulturális munkától elfordulnak a fiatalok. Nem szeretik az „iskolaízű” rendezvényeket. Weither Vilmos: — Az érdeklődési köröket jobban figyelembe kellene venni. Akkor nem fordulna elő; hogy távol maradnak, vagy ami ugyanolyan rossz, ásí- toznak a rendezvényeken. Arra is vigyázunk, hogy ne akarjunk túlságosan sokat. Vegyük figyelembe például, hogy a tanulóknak átlagban napi tíz óra elfoglaltságuk van. Ha az otthoni kötelességeket is beszámítjuk, bizony nem sok szabad idejük marad a kulturálódásra. Gila János: — A munkásság kulturális nevelése országos ügy. Az ifjúmunkások nevelése kétszeresen is az. A művelődési intézmények külön erre a célra anyagi támogatást kapnak a minisztériumtól. A mozik, múzeumok és könyvtarak segítséget adnak a szakmunkástanulók kulturális igényeinek kielégítéséhez. Azt hiszem, legalább arra kell alapozni. hogy az ő korukban nagy a kíváncsiság bennük minden iránt. Eredmények Egyes intézetekben sokoldalú, tartalmas, színvonalas kulturális tevékenység bontakozott ki. Időnként jól szervezett, példásan rendezett műsorokat, rendezvényeket láthatunk. Weither Vilmos: — Csupán a mi iskolánkban énekkar, irodalmi színpad, ifjúsági klub működik. Jól felszerelt könyvtár áll az olvasni szeretők rendelkezésére. Szakkörök működnek stb. Az a fontos, hogy ne tévedjünk el a gazdag változatosságban. Legyen „iránytűnk”, tudjuk, hová akarunk elérni, mit akarunk. Jó dolog például, ha egyes nagy évfordulókhoz kötjük a programokat. A Petőfi-évforduló többek között számtalan megmozdulásra adott alkalmat. Bodó Olga: — Nálunk, Baján az irodalmi színpad szépen dolgozik. Szavalóink is helytállnak mindig. Tanulóink közül egyre többen megszeretik a verset, s ez nagyrészt nekik köszönhető. Harminctagú énekkarunk házi ünnepségeken szerepel. Tartjuk a kapcsolatot a Tóth Kálmán Irodalmi Körrel is. Közös rendezvényeink sikeresek. Kedveltek a filmvitáink is. És a kirándulások. Gál Lajos: — Mi megosztjuk a feladatokat. Egy-egy tanár a neki legjobban megfelelő területen szorgoskodik. Van. akii a klubot vezeti, más szervezd a színházlátogatásokat, s megint más a kirándulásokat, önállóak a fiatalok, de azért nem árt segíteni nekik. A könyvtárral, mozival szocialista szerződést kötöttünk. Sok segítséget kapunk tőlük. Nagy Csabáné: — A pedagógusokon nagyon sok múlik. Iskolánkból kétszázan is elmentek hangversenyre a halasi zenei napok alkalmával. Nevelőink meg tudták értetni a tanulókkal, milyen fontos szerepe lehet a zenének az ember életében. Nyilas József: — A szakköröket . mi legtöbbször fesztelen, baráti találkozóvá, beszélgetéssé alakítjuk. Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy újabb és újabb területekre hívjuk fel a tanulóink figyelmét. Azt szeretnénk, ha érdeklődési körük szélesedne. Patonai Sándor: — Mi húszezer forintot érő társadalmi munkával járultunk hozzá a klub létesítéséhez. A módszerességet és rendszerességet fontosnak tartjuk. Weither Vilmos: — Szóvá tették- már, hogy bizonyos befelé fordulást látnak az intézeti kulturális munkában. Ez többnyire igv igaz. Talán azzal magyarázható, hogy legtöbb helyen ragyogó. feltételeket teremtettek, s így kevesebbet láttatják magukat az ott élők a városi rendezvényeken. Hangsúlyozni akarom, hogy ez a befelé fordulás nemcsak negatív. Van jó oldala is: a sokszínűbb és termékenyebb belső élet megteremtése. Gondok, tervek Letagadhatatlanul sok a figyelmet érdemlő eredmény. Kétségtelen, hogy gondokkal is küzdenek az iskolák, hogy javítani való is van elég. Egyesek nem ismerték fel teljes mértékben a kulturális nevelés fontosságát. Másutt az igényeket nem mérik fel, vagy a lehetőségeket nem használják ki alaposan. Nyilas József: — Egyik égető gondunk, hogy a munkahelyeken a szakmai oktatás, a gyakorlat mellett elhalványul a nevelés. Néhol kulturális nevelésről még csak nem is beszélhetünk. A szakoktatóktól többet várnánk; hiszen ők sokkal több időt töltenék együtt a tanulókkal, mint- a tanárok. Nagy Csabáné: — Különösen, ahol nincs tanműhely, ott áll ez fenn. Ugyanakkor van jó példa is. ismerek érettségizett szakoktatót, aki maga is művelődik, és a tanulókat is arra neveli. Weither Vilmos: — Egységes nevelési elveket szeretnénk megvalósítani a kulturális munkában is. De szakmánként és munkahelyenként nagyon sokrétű az élet, melyben fiataljaink formálódnak. Csak az iparop belül öt szektor van. Azután a csoportos és egyéni gyakorlati képzés más és más helyzeteket teremt. Néha nehezen találni szakképzett művészeti vezetőt. Má ^például most gondban vagyunk, ki vezesse á kilencven tagú énekkarunkat. Gróf Katalin: — Sok rossz hatás éri tanulóinkat a munkahelyeken. És sajnos, arra is van példa, hogy a munkásszálláson ás. Van, ahol ivászatba, kártyázásba viszik bele a fiatalt az idősebbek. A rossz példa gyorsan terjed. Az ilyeneket aztán nehezebb megnyerni a kulturális életnek. Lakatos József: — Nálunk a humán tárgyakat tanítók nem főállásban tanítanak. Óraadók, akiktől, sajnos, kevés segítséget kapunk az órán kívüli nevelésben. Megyeri Franciska: — A művészeti csoportokban nagyon nehéz próbát tartani. Sokszor még fellépésre sem akarják elengedni a szereplőinket a munkahelyeken. Ezért is nem tudjuk megszervezni az énekkart, pedig nagyon szeretnénk. Kékesi Tiborné: — Egyes munkahelyi vezetőkkel szinte 'lehetetlen megértetni, mekkora 'jelentősége van annak, ha művelődnek a tanulóink. Ez visszahat a munkájukra is. Gál Lajos: — A harmadévesek már a termelésben dolgoznak. Őket aztán végképp nem akarják elengedni. Akadályozó tényező az is, hogy a szereplők, szakköri tagok stb. gyakran nem ugyanabban a műszakban dolgoznak. Megyeri Franciska: — A bejárókat szinte lehetetlen beszervezni. Pedig iskolánként a tanulóknak legalább negyven-ötven százaléka ilyen. Nyilas József: — A lakóhelyeken kellene jobban bekapcsolni a bejáró tanulókat az ottani, területi kulturális munkába. Bodó Olga: — Igaz, hogy a szakmunkástanulók nem érnek el kimagasló eredményeket a gyulai diáktalálkozón. A Petőfi Népe ezt meg is írta. De miért? Mert egy elbírálás alá esik szakmunkástanuló, szakközépiskolás és gimnazista. Ez nem jó. Mert például hogyan vetélkedjen egy ének-zenei iskolás énekkarral az olyan kórus, amelynek tagjai nem tanulnak éneket a tanterv szerint? Ha a szakmunkástanulókat külön bírálnák el a versenyeken, jobb kedvvel vennének részt azokon, a jobb eredmény reményében. A sportban is van súlycsoport és korosztály-megkülönböztetés, a kultúrában miért ne lehetne? Patonai Sándor: — Akit mondjuk a beat érdekel, azt nehéz elvinni a kiállításra. Ezt ne tagadjuk. S egyes tanárok, sajnos, megelégszenek azzal, hogy leadják az órát, többet nem tesznek. Összegezés helyet Egyetlen ankét, egv néhány- órás beszélgetés, ha mégoly tartalmas is, nem oldhat meg minden felmerülő problémát. Még- csak elegendő „orvosságot" sem találhat a bajokra. Arra azonban mindenképpen jó az Ilyen eszmecsere, hogy a témául választott terület egy-egy fontos kérdésére fokozottabban felhívja a figyelmet. Olykor az elismerés és az elégedettség, olykor meg éppen az elégedetlenség, a türelmetlenség hangján. Ezt kívánta szolgálni szerény eszközeivel ez a beszélgetés — és a nyomában született írás. Varga Mihály • Bodó Olga, Baja, elektro- lakaios tanuló. • Gál Lajos, Kiskunfélegyháza, igazgatóhelyettes. • Kékesi Tiborné, Kiskunhalas, tanár. 4 Í0 /i'ji'JC • Nyilas József, Baja, igazgató. • Weither Vilmos, Kecskemét, 607-es Szakmunkásképző Intézel igazgató. (Kovács János felvételei.) • Szebényi Béla: Besenczi Sándor portréja. ma futása segíti az ábrázolás összefogottságát, s az aprólékosnak ígérkező részletek vázlatos jellegét. Közvetlenség, hangulatosság jellemzi a szülőföld sze- retelétől áthatott tollrajzokat. Dr. M. Kiss Pál Szebényi Béla és Gallina Imre kiállítása A kalocsai Nagy Lajos könyvtár egyik kellemes földszinti termében, könyvek társaságában mutatja be műveit Szebényi Béla szobrász és Gallina Imre nyugdíjas rajztanár. Bo- zsó Ferenc, az értelmiségi klub elnöke, nagy szeretettel kutatja fel a város művészeit. Különösen azokat, akik annak múltjá- vaj és jelenével kapcsolatos műveket alkotnak. Szebényi Béla szobrászi pályája Kalocsán indult. Már a szülői házban megtanulta a szobrászszerszámok kezelését, a mesterség alapelemeit. Budapesten a Százados úti művésztelepen, az Iparrajziskolában, majd Medgyessy Ferenc mellett végezte tanulmányait. Elsősorban a kőszobrászat érdekelte. Évtizedek óta újra Kalocsán dolgozik. Maga az anyag is ihleti alkotásra. Mint vérbeli kőszobrász, Lyka Károllyal vallja: „Legfontosabb, hogy a mű a kő jellegéhez híven öltse magára a formákat.” Ifjúkora óta érdeklődésének központjában az emberi arc és forma sokrétű világa áll. Erről tanúskodnak most kiállított szobrai is. Vannak közöttük kalocsai kiválóságokat ábrázoló Az ünnepélyesebb, reprezentatív művek mellett a közvetlenebb hangvételű, családi vo- natkozásúak is felsorakoznak. Dunai mészkőből faragta Kalocsai menyecske című, tömören összefogott, a lényegest hangsúlyozó alakját. Külön csoportot alkotnak kis méretű, javarészt plasztilinből formált Anyaság szobrai. A kiállított 16 szoborra nem annyira a kicsiszolt technika jellemző, mint inkább az ér- desebb felület, a kő súlyosságának érzékeltetése, s az ábrázoltak egyéni karakterének érvényesítése. A teremben a könyvek és szobrok lelett Gallina Imre fekete filctollal készült kis méretű tájképei láthatók. Minden kép a Duna partján készült, a folyam látványa különösen megkapó természeti jelenség. Ebből indul ki képalkotásában is. Rajzainak előterében eg.v-egy fa a tekintetet mélyen viszi a szélesen hömpölygő víz leié. Más rajzai viszont az évszakok sajátos változásait is szemléltetik. Mint a Duna-part ősszel, a Téli Du- na-part stb. ..Régi jó ismerősöm minden fa és bokor" — vallja a szerző. A filctoll könnyed, siportrék és családi vonatkozó- súak. Elsősorban a város tudós történészének, Katona Istvánnak (1732—1811) gipszből formált arcmása érdemel figyelmet. Másik jelentős mellszobra Szabó József (1822—1894) világhírű geológusról készült, ugyancsak gipszből. Mindkettőt szívesen látnánk kőből is kifaragva! Petőfiről most készülő szobrának agyagvázlatát mutatja be. • Gallina Imre: Sóderhordó hajók. Diákok munkája Minden esztendőben sokat írunk a táborozó diákok munkájáról. Azokról, akik szervezett keretek között, az ország különböző vidékein, így a mi megyénkben is, a külön e célra létesített építőtáborokban kéthetes váltásban végzik közhasznú és lelkes munkájukat. Hagyományai vannak már ennek a tevékenységnek, melynek értéke közismert, s forintokban alig mérhető. Viszonylag ritkábban esik szó azokról a szórványos és központilag nem szervezett és nem irányított munkákról, melyek ugyancsak minden évben újra és lijra sok ezer diákot vonzanak. Találkozunk iyenkor az erre buzdító üzemi felhívásokkal, sőt hirde- I! tésekkel is. Különböző vállalatok, íő.eg élelmiszer-feldolgozó vagy szállító, üzemek és szövetkezetek szívesen vesznek fel diákokat a nyári szezonra. Néhol órabérben fizetik meg őket, másutt — például a zöldség- és gyümölcsszedésnél — a teljesítményük szerint kereshetnek. Ez a munka általában | nem tart egy-egy tanuló j esetében két-három hétnél j tovább, s nem is volna jó, ha az egész pihenőidőt erre áldozná valaki. Hiszen az iskolai szünidő arra való, hogy az iskolások kipihenjék magukat, erőt gyűjtsenek az új iskolai évadra. De az a tíz-tizen- két nap, amit munkával töltenek, semmiesetre sem árthat, sőt ennek különös haszna van. Megmutatkozik ez a haszon népgazdasági szinten, mert ha nem is teljes értékű felnőtlmunkát pótol, de nagyon sokat segít a veszendő értékek megmentésében, a beérő termés gyors leszüretelésében, elszállításában. De ezen túl is beszélhetünk haszonról, ezt a szülők és pedagógusok is bizonyíthatják. Az a gyermek, aki megismeri a fizikai munka izét, nehézségeit, s aki leküzdötte már a kezdeti fáradtságot, kiállta a próbát a többiekkel együtt, soha többet nem beszél lebecsülően a paraszti életről a gyári munkáról. Egy kicsit a saját szüleinek kenyérkereső foglalkozását is jobban elismeri, hiszen tudja, hogy egy-egy munkanap mögött mennyi erőfeszítés rejlik. Az így gyűjtött forintoknak sokkal nagyobb becsülete van. mint amit hazúlról kapnak, s mennyivel jobban örülnek az ilyen pénzből vásárolt holmiknak, cipőknek, ruhaneműnek, mint egyébként. A munkára nevelés jó [ iskolája a nyári tevékenység a diákok számára, s helytelenül jár el a szülő, aki eltiltja gyermekét — hacsak egészségi okok nem teszik ezt szükségessé — ettől az alkalmi foglalatosságtól. Érdemes azonban felhívni a munkaadók figyelmét is valamire. Néhol ugyanis megfeledkeznek a fiatalok életkori sajátosságairól. Kétféle véglettel találkozhatunk. Van aho! felnőtt munkaerőként próbálják hasznosítani őket. holott erre még a fizikai adottságaik nincsenek meg. Másutt viszont eltűrik, hogy csellengjenek, csak amolyan „szaladj ide, szaladj oda” munkát bíznak rájuk, s nem veszik komolyan a diákokat. Ennél is rosz- szabb, amikor egyes felnőtt dolgozók élcelődnek, gúnyolódnak rajtuk, s olyan munkahely is akad, ahol nem éppen épületes beszéddel riasztják és ked- vetlenítik el a fiatalokat a munkától. Sajnos. rism mindig szereznek ifjaink kedvező tapasztalatokat a felnőttek társadalmáról, s az ilyenfajta tapasztalatok bizony nagyon sokat árthatnak a most kialakuló erkölcsi világuknak. A felelősségről szólunk tehát, amikor ezeket a példákat említjük, abban a reményben, hogy összességében mégis a kedvező tapasztalatok lesznek és vannak többségben. S a nyári erőpróba, mind az építőtáborokban. mind pedig az alkalmi munkahelyeken végső soron hasznára válik majd a diákoknak. T. P.
