Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-05 / 129. szám

I 1973. június 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Olvasóink írják »Tudom, hogy mit jelent a könyv« Május 18-i lapszámunkban a többi között arról is olvastam, hogy Önök is hangsúlyozzák a diákok jobb könyvellátását. Be­vallom magam is nagy örömmel olvastam ezt a tudósítást, mert ha valaki, én tudom, hogy mit jelent a könyv. Nekem az iskola valamikor csak egy elemit adott, de ez elegendő volt ahhoz, hogy értelemmel elinduljak, ha mind­járt filléres regényekkel is, azon az úton, hogy a nyomtatott be­tűt megszeressem. Ma már több száz kötetes könyvtáram van; állandóan gyarapítóm. Ahogy írtam, a könyvet már az iskolában kell megszerettetni. Ezért is helyeslem azt a mód­szert, amikor a tanulmányi ered­ményekért könyvjutalmat ad­nak. Mert akinek egy-két köny­ve van addig nem nyugszik, míg több nem lesz. A könyvterjesztésben vannak még hibák. Az ügynökök néha olyan műveket is rásóznak a parasztemberekre, amelyek őket nem érdeklik. Akit egyszer be­csaptak, az máskor nem áll kö­télnek és így végeredményben a könyvterjesztő vállalat is rosz- szul jár. Bánrévi János nyugdíjas, Apostág Pécsre készül a Ciróka bábegyüttes TÖRTÉNETEK A SZERELEMRŐL előadást Báron László rendezi, a zenét — részben saját műveinek felhasználásával — Burián Mik­lós állította össze. A modern hangvételű, stílusú előadás bizonyára élfiyeri a bí­ráló bizottság és a pécsi közön­ség tetszését. (Reméljük Kecs­keméten is bemutatják.) Az új­ságíró mindenesetre nagy élve­zettel nézte végig a próbát. —í —r Szeretik a vasárnapot a kecs-, keméti Ciróka bábcsoport tag­jai. Iyenkor szabad a művelő­dési központ nagyterme, próbál­hatnak, kísérletezhetnek, amíg kedvük tartja. A szép tavaszi vasárnapon is a nyár végi pécsi nemzetközi bábfesztiválra készülnek. Sokat várnak tőlük és nem szeretné­nek csalódást okozni. Hosszas válogatás, töprengés határozták el, hogy Balogh Beatrix Történetek a szerelem­ről című bábművét adják elő. Egyszer volt, hol nem volt egy fiú, aki elhatározta, hogy felku­tatja a szerelmet. Eltér# gondol­kodású, küllemű lányokkal ta­lálkozik, de egyik sem nyeri meg tetszését... így kezdődik a jelképes mondandójú, látványos bábszínpadra termett mű. A fiút az egyetlen pantomin, élő szere­pet Pataki Ferenc alakítja. Az • Technikai tanácsok. Farkas Vera, Gubisi Tibor, Szalai Irén, Báron László és Juhász Klára. A műanyag hölgyet Gubisi Tibor mozgatja, Ju­hász Klára kezei valódiak. (Lakatos Kálmán felvételei.) Mindnyájatokat üdvözlünk vagy üdvözöljük Szabadkai vendégek A Kecskeméti Városi Művelődési Központ és a vajdasági (magyarkanizsai) Kodály Zoltán Zeneegyesület évek óta kap­csolatban áll egymással. Ez szélesedett tovább most azzal, hogy két szabadkai együttes a hírős városba látogatott. A Pro Mu- sica Kamarakórus és a Szabadkai Fúvós Trió mutatkozott be Levelet írva bizonyára sokan töprengenek a befejezésen. Mindkét változatnak vannak hí­vei. Magyarázatukhoz a tárgyas ragozás lényeges sajátosságait kell ismernünk. A tárgyas ragozás, amely tö­mörsége, megkülönböztető jelle­ge miatt nyelvünk nagy értéke harmadik személyű tárgyra vo­natkozik: látom (őt, azt, a há­zat, barátomat, Pétert stb.). Má­sodik személyű tárgyra csak az egyes első személyben tudunk rámutatni: látlak (téged tite­ket). A tárgyas ragozás utal, rá, ■tehát az előzőleg megnevezett tár­gyat nem kell megismételnünk. Ha a tárgy egyes számú, még névmást sem kell kitenni. Pl.: Láttam az utcán Jóskát, de nem ismertem fel. Megírtam a leve­let, és a postára vittem. Sajnos, ezt sokan nem veszik figyelem­be, és ilyeneket hallani: nem ismertem fel őt, postára vittem azt. Kiemeléskor természetesen ki kell tenni a névmásokat: nem őt látogattam meg, nem azt vittem a postára. Többes számú tárgyra, akár személy­ről akár dologról van szó, az őket személyes névmással uta­lunk. Barátaimról van szó: meglátogattam őket. Ugyanígy, ha pl. levélről van szó: megír­tam őket. Sajnos ezt a szabályt nem veszik figyelembe. Dologra utal­va őket helyett legtöbbször azokat található. A napi sajtó­ból valók ezek a példák: Való­sítsuk meg azokat! Tegyük mind elevenebb valósággá azo­kat! Minél közvetlenebbül tár­juk fel azokat! A rendezvények, ha jól készítik elő azokat, jól sikerülnek. Ezekben az esetek­ben az őket használata a ma­gyaros. Kiemelés esetén dolog­ra vonatkozólag az azokat név­mást használjuk! Megírtam őket. Kiemelve: azokat írtam meg. A magamat, megadat stb. visszaható névmás is tárgyas ragozást vonz Pl.: megütöttem magamat, látod magadat (a tükörben), jól viselték magúikat. És mégis ilyen ragozott alako­kat találunk: csak magamait hagytak otthon, csak magát hagyták otthon. Ugyanabban a szerkezetben egyszer hagytak, máskor hagyták alakú az ige. Ez mintha ellentmondana a szabálynak. Pedig nem így van. Az említett példákban a magamat, magát névmásokat egyedül értelemben használjuk értelmezőként. Tehát: (engem) magamat hagytak otthon, (őt) magát hagyták otthon. A tárgy tehát itt engem és őt. Amint már említettük, csak a 3. sze­mélyű tárgy vonz tárgyas ra­gozást. Tehát: engem magamat vagyis egyedül hagytak, őt magát (vagyis egyedül hagyták otthon. Ezután könnyen magyarázha­tó a címben felvetett üdvözlési forma. A mindnyájatokat bir­tokos személyragos szó. Az ilyen szavak határozott tárgy­nak számítanak, tehát utánuk tárgyas ragozás van, ahogy pél­dául az üdvözöljük családotokat mondatban is. Újabban titeket, benneteket értelemben fogják fel a mindnyájatokat. A máso­dik személyre vonatkozóan pe­dig az ismertek alapján alanyi ragozás van. Tehát a mindnyá­jatokat üdvözöljük, csókoljuk, öleljük a régebbi, mindnyájato­kat üdvözlünk pedig az újabb fejlemény, de nem hibáztatható. Tehát így is jó, úgy is jó. Kiss István a megyeszékhelyen. Városnézés, találkozás a mű­velődési központ kamarakórusá­nak tagjaival, közös ebéd, hang­verseny: ebből állt a program. A találkozás A délutáni beszélgessen Ége­tő Gabriella, a vendégkórus kar­nagya ezt mondta: —öt év óta működik a kórusunk. Havonta legalább egyszer közönség elé lépünk. Szerepeltünk Belgrád- ban, Növi Sadon, és egy sor he­lyen még. Boldogan jöttünk Kecskemétre is, Kodály városá­ba. Hisszük, hogy befogad ben­nünket a közönség. A kórustagok közt van diák, pedagógus, jogász és háztartás­beli is. Szeretnek énekelni. Ez a legnagyobb összetartó erő. Meg a jókedv, derű, a szépnek a sze- retete. Kérdezem egyikőjüket: — Mi­ért énekel? — A nevükben ben­ne van; pro musica: a muzsi­káért, a zenéért. Egy másik: — Milyen ember az, aki nem sze­reti a szépet? A zene, az ének szép. Valaki így szól közbe: — Holtfáradtan megyünk próbálni, de félüdülten s elégedetten jö­vünk el onnan. Ez mindent meg­magyaráz. Két vélemény A Pro Musica és a fúvós' trió közös szereplése sikert aratott a kecskeméti közönség előtt Beethoven, Monteverdi, Kodály és más mesterek műveit adták elő többek között. A huszonhat tagú kórus kitett magáért. A fúvós trió tagjai (Oláh György, Szabó Ede és Lévai Mátyás) magukkal tudták ragadni a hall­gatóságot. Sipos Károly karnagy, megyei középiskolás énekszakfelügyelő véleményét kérdeztem. — A hangzásokon érződik: gondos képzésben részesülnek a kórustagok. A művek stílusos előadása a karvezető lelkiisme­retes és szakszerű munkáját mu­tatja. Méltán arattak sikert. Ittzés Mihály zenetanár, zene­kritikus : — A kórus jó hanganyagú, gazdag színlehetőségekkel bír. Bár a művek jórésze elütött at­tól, amit nálunk ebben a stílus­körben megszoktunk, egészen jó amatőr produkciót hallhattunk. Rokonszenves kórus; szívvel-lé- lekkel követik vezetőjük inten­cióit. Búcsúzás és ígéret A vendégek örültek a lelkes közönségnek. Elégedetten léptek le a dobogóról'. Nem csalódtak azok sem, akik eljöttek a hang­versenyre. A vacsoránál még sok-sok baráti szó elhangzott, s a kölcsönös ígéret: időnként meglátogatják egymást a kecs­keméti kórussal. S hamar eljött a búcsúzás ideje: az autóbusz elhagya a hírős várost. Kedves vendégek távoztak. V. M. Felvételi előzetes I. Felvesznek?! . . . Nem vesznek?! . . . Évek óta diákok tízezrei latolgatják — ez idő tájt — növek­vő nyugtalansággal továbbtanulási esélyeiket. Évek óta orszá­gos téma, hogy — főleg a felkapottabb, divatosabb felsőokta­tási intézményekbe — lehetetlenség bejutni, mert teszik mindjárt hozzá saját véleményüket az emberek — vagy a fel­vételi vizsga túlzott és formális követelményei hiúsítják meg a továbbjutást, vagy protekció hiánya miatt maradnak csuk­va előttük a magasabb tudás áhított kapui. A legnagyobb aka­dály valójában az, hogy nincs elég hely: az idén csaknem 55 ezren érettségiznek, s ebből majdnem 30 ezren tanulnának tovább. Ha hozzáadjuk azokat is, akik régebben érettségiztek és azóta minden évben újfent megkísér­lik a bejutást valamelyik egye­temre: az idén minden 100 je­lentkező közül csak 30—40 szá­míthat arra, hogy hallgató lehet az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán. Az egyetemi számítóközpont szakemberei felmérték az idén érettségizők pályaválasztási szándékait és lehetőségeit. A to­vábbtanulni szándékozók közül minden második — hozzávető­legesen 15 ezer — fiatal válthat­ja valóra elhatározását. A fel­mérésből az is kiderül, hogy ke­vesebb lenne a panasz, ha ará­nyosabban oszlana meg az ér­deklődés a különböző pályák, il­letve egyetemek, főiskolák kö­zött. A humán tudományok iránti érdeklődés változatlanul nagy: pszichológiára huszonhét­szeres, filozófiára tizenhatszoros a túljelentkezés, ugyanakkor szembetűnően kevesen választa­nak természettudományi, műsza­ki, vagy agrárpályákat, örven­detes, hogy már bőven akad je­lentkező pedagógusnak, óvónő­nek; annak viszont már kevésbé lehet örülni, hogy meglehetősen alacsony a pályázók tanulmányi átlageredménye. Az idén érettségizők között sok szó esik arról a változásról, amely közelebb hozza egy­máshoz az érettségi, valamint az egyetemi felvételi vizsgákat. Az egyetemre pályázók változatla­nul tíz pontot gyűjthetnek össze a középiskolában, de az eddigi gyakorlattól eltérően a felvételi tantárgy osztályzatának átlagát ni inníiirt pt rrc-fcT nem három, hanem csak két tanév végének jegyeiből számít­ják ki. Amennyiben a pályázó tavaly vagy még régebben érett­ségizett, — esetleg esti, vagy le­velező tagozaton —, akkor azt a pontszámítási módszert alkal­mazzák, amelyik számára a ked­vezőbb. Tehát: vagy a már, em­lített nappali tagozatos módszer, vagy az esti-levelő tagozat mód­szerét, amely nem veszi számí­tásba a középiskolai eredménye­ket, csak felvételi vizsgán szer­zett — maximálisan 20 — pon­tot. Újdonság az is, hogy az idén — egyelőre csak matematikából — közös volt az írásbeli felvé­teli és az érettségi vizsga, a nappali, tagozaton. A dolgozato­kat a szóbeli érettségi után el­küldik oda, ahová a tanuló pá­lyázott. És végül még egy fontos tud­nivaló: az ország minden részé­ből lehet jelentkezni a Pécsi Ta­nárképző Főiskola szombathelyi kihelyezett tagozatára. Új kép­zési forma: a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem gépész- mérnöki karán esti és levelező tagozaton induló rendszerszerve­ző üzemmérnöki képzés. Az egyetemi felvételi vizsgák június 25-én kezdődnek és július 31-ig tartanak. Bár azt már mindenki eldön­tötte, hol kívánja folytatni a ta- tulmányait, mégsem árt számba- venni, milyenek a bejutás esé­lyei az ország különböző felső- oktatási intézményeibe. Vadas Zsuzsa rredivrrno ruiquz'> . 3 oU i ,-,.t rfnnrví'j'?'1 Kézimunkázó madarasi asszonyok Kiállításon mutatták be a madarasa Béke Termelőszö­vetkezetben dolgozó asszo­nyok az álta­luk készített asztalterítőket, faliszőnyege-. két, blúzokat. A (kalocsai és palóc motívu­mokkal díszí­tett kelmék mellett szűr­hímzéssel is találkozunk. Külön fi­gyelmet érdemelnek Kalmár Já- nosné művei. Csipkéi és kalocsai díszítésű kelméi kifinomult íz­lésről tanúskodnak. A puha, matt színeket kedveli. Érdekes kezdeményezés a régi takács-dinasztiából származó Sztupovszki Lászlóné munkássá­ga. Elővette az ősi szövőszéket, s azon készíti szép, egyedi da­rabjait. Régi népművészeti ág feltámasztása ez. A Petőfi Sándor Művelődési Házban rendezett kiállításon lát­ható 150 munka azt bizonyítja, hogy a madarasi asszonyok igye­keznek szabad idejüket hasznosan és kellemesen eltölteni. B. A. párnevelés, tenyésztő j ás-terme­lés, keltetés, pecsenyecsirke elő­állítás, a keltetésre alkalmatlan tojás feldolgozása tésztává) ked­vezően hat a munka termelé­kenységére és a hatékonyságra. Törekvéseink arra irányulnak, hogy nyerstermék ne hagyja el az üzemet, az előkészítésből, vagy a feldolgozásból származó haszon nálunk maradjon) A természeti, közgazdasági és az üzemi viszonyoknak legin­kább megfelelő termelésszerke­zet fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jelentőségét bizo­nyítják termelőszövetkezetünk termelési eredményei. A bruttó termelési érték az elmúlt 5 év­ben 20 millió forintról, 130 mil­lió forintra, tehát több mint hat­szorosára nőtt. A saját üzemben megtermelt abraktakarmánnyál több mint 13 mázsa élő állatot vagy annak megfelelő állati terméket állí­tunk elő a szántóterület egy ka­taszteri holdjára vonatkoztatva. . Egy adott termelésszerkezet megfelelő vezetést, illetve veze­tésszervezetet igényel. A jó ve­zetés, illetve vezetőtestülettel szembeni követelményeket nem kívánom felsorolni, ezzel az utóbbi időben örvendetesen so­kat foglalkoznak a vezetéselmé­leti publikációk. Két dolgot azonban szükséges­nek tartok megemlíteni, ugyanis enélkül a vezetés soha nem le­het teljes. A felsőszintű vezetőknek és az ő segítségükkel az egész ve­zető testületnek ismerniük kell a gazdaságunk, s ezen belül az egyes üzemek, termelési egysé­gek maximális teljesítőképessé­gét és az ehhez szükséges felté­teleket. Ez megfelelő előrelátást, több változatú tervek készítését igényli. Mi 1966-ban elkészítet­tük a termelőszövetkezet hosz- szútávú fejlesztési tervét, ame­lyet a változó közgazdasági vi­szonyoknak megfelelően közép­távú tervekben érvényesített ki­sebb módosításokkal valósítunk meg. A személyes példamutatást mint vezetői erényt naponta kell gyakorolnia annak a vezetőnek, aki jól akarja ellátni feladatát. Különösen érvényes ez a terme­lőszövetkezeti vezetőkre. Vegyük például a munkaidőt. Vajon meddig dolgoznak túló­rában, munkaszüneti napokon, vagy éjszakai műszakban a ter­melőszövetkezeti tagok és mi­lyen munkát végeznek, ha a ve­zetők nem tanúsítanak szemé­lyes példamutatást? Magas termelékenység Termelőszövetkezetünk erősen szakosított. Ennek megfelelően a vezetés szervezetében az ága­zati, a funkcionálisan központi vezetési rendszer érvényesül. Az ágazatok és szervezeti egy­ségek vezetői az általuk irányí­tott termelési egj'ség sajátossá­gának megfelelő döntési jogkör­rel rendelkeznek. Tág teret biz­tosítunk az olyan bátor — meg­alapozott — kezdeményezésnek, amely új, korszerű termelési el­járás és 'hatékony munkaszerve­zés bevezetését célozza. Minden ágazat "központi irány­számok alapján elkészíti a költ­ség, hozam és árbevételi tervét, majd felülvizsgálat után ez alapján gazdálkodik. Az ágaza­tok vezetői és dolgozói saját eredményeik arányában része­sednek az év végi prémiumalap­ból'. Az ágazatok prémiumát a dolgozóik között munkatársaik közül választott bizottság osztja fel. Úgy a növénytermesztésben, mint az állattenyésztésben szi­gorú technológiai tervek szerint dolgoznak. Ennek jelentőségét bizonyítja a magas színvonalú munkatermelékenység. Például a baromfitelepeken és a keltető­ben egy dolgozó nőre másfél millió forint értékű árutermelés jut, de jelentős az egy dolgozó tagra átlagosan jutó 350—370 ezer forintos bruttó termelési ér­ték is. Minden hónapban a munka­díjfizetés után megtartjuk a központi termelési értekezletet. Ezt követik az ágazati termelési értekezletek. Ezek jó előkészíté­sét szolgálja az üzemi híradó, mely tartalmazza a fontosabb vezetőségi határozatokat, a köz­ponti termelési értekezlet anya­gát és a termelőszövetkezetei érintő lényeges eseményeket. Az üzemi hiradó segítségével tájé­koztatjuk többek között a tsz- tagokat az ágazatuk tervelő­irányzatairól, és kikérjük a vé­leményüket, majd évközben a tervteljesítésről, valamint a költ­séggazdálkodásról számolunk be. Kell a szakismeret A kisparaszti gazdálkodás apá- ról-fiúra szállt hagyományokból élt. A nagyüzemi módon gazdál­kodó mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és azok vezetői, dol­gozói nem élhetnek meg a ha­gyományokból, mert egyszerűen nincsenek hagyományaik. Az utóbbi 3—5 esztendőben, az új gazdaságirányítási rendszer élet­be lépése óta sokat változott a termelőiszövetkezeti életforma. A technikai fejlődés eredményei egyre több mezőgazdasági üzem­ben honosodnak meg. A tovább­fejlődés lassú üteme sokszor a nem megfelelő személyi feltéte­leken múlik. A kivezető út: a szervezett tanulás, továbbkép­zés. Termelőszövetkezetünkben az oktatási bizottság sokat segí­tett a szakvezetésnek. 1969-ben a broyler-telep éfe a keltetőállo­más üzembe helyezése előtt 40 személlyel beindította a betaní­tott szakmunkásképző tanfolya­mot, amelyet 38-an eredménye­sen el is végeztek. 1972-ben 60 új, férfi és női dolgozóval szervezte ugyanezt a tanfolyamot, ahol a ma és a jö­vő követelményeinek megfelelő oktatás folyik. Megszervezte a dolgozók általános iskolájának 7., 8. osztályát. Kidolgozta a ve­zetők ötéves továbbképzési ter­vét. Brigád- és középszintű ve­zetőink intézményes továbbkép­zésben vesznek részt. A téli időszakban minden hé­ten egy alkalommal szakfilmve­títés folyik, szakelőadással ki­egészítve. Saját filmfelvevő és vetítő berendezése van a terme­lőszövetkezetnek a fontosabb munkafolyamatok filmre való rögzítésére. Az így készített fil­mek levetítése révén utólag Is értékelhetjük szakmailag az egyes munkafázisokat, segítve ezzel a szakmai továbbképzést, és a tanulságok hasznosítását a mindennapi munkában. Babicz Ferenc a rémi Dózsa Tsz főagfronómusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom