Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-14 / 137. szám

1973. június 14. • PETŐFI NÉPE • 5 Könyvespolc ÚJ FILMLEXIKON II. Két évvel ezelőtt örömmel üdvözölhetjük a filmművé­szetben való könyebb eligazo­dás nélkülözhetetlen segítőesz­közét, az Üj Filmlexikon, első vaskos kötetét. Nemrégiben megjelent a második, befejező rész is, mely a L-től a Zs-ig tar­talmazza azokat a címszavakat, melyek betekintést engednek a film világába. A csaknem 80 ezer példány­ban napvilágot látott mű főszer­kesztője Ábel Péter, aki az első [kötetet is jegyezte. Az 1750 cím­szót tartalmazó kötet jóval vas­kosabb az elsőnél. (A .könyv vé­gén található egy 24 ezer film­címet tartalmazó címmutató a magyar és a külföldi alkotások­ról.) A lexikonban színészekről, rende­zőkről, operatőrökről olvashatunk, s a filmmel kapcsolatos fogalmak­ról, tárgyakról, technikai eljá­rásokról. És megismerhetjük be­lőle az irányzatokat, s az egyes országok filmművészetének tör­ténetét. Megtudjuk, hogy mi a lendítés, a mágneses hangrögzí­tés, a montázs. A filmkedvelőknek bizonyára igaz örömet szerez a könyv az­zal hogy megismerkedhetnek belőle a vásznon látott kedven­ceik életrajzával, s megtudhat­ják mikor, miit játszottak,, s rendezőkről, hogy mikor készí­tették filmjeiket. Számtalan érdekességre buk­kan, alá a lexikont forgatja. Ilyenekre például: Jean Maraits, a világhírű francia filmszínész először képzőművésznek készült, majd egy ideig a szintén világ­hírű író, Jean Cocteau titkára volt. Vagy azt, hogy Chris Mar­ker francia rendező Mongóliá­ban született, s Walter Mathau amerikai színész ökölvívó, sport­tréner és rádiótechnikus volt, mielőtt a művészettel végleg el­jegyezte volna magát. A furcsa nevű, magyar származású egyiptomi rendező, Seif e din khat — aki ma is él még — írta valamikor a híres Kalota­szegi madonna forgatókönyvét. Peti Sándor, a közkedvelt film­színész Kiskunhalason született, a kitűnő és félejthetetlen Lata- bár Kálmán és Mezey Mária pe­dig Kecskeméten. Jól szerkesztett, kitűnő könyv az Üj Filmlexikon, egyik dísze a — szerencsére egyre népesedő — magyar „lexikoncsaládniák.” Egyetlen gyengesége, hogy kép­anyagának techníai színvonala messze elmarad a hasonló tí­pusú lexikális művekétől, vagy akár a korábbi kiadású egykö­tetes lexikonétól is. Varga Mihály Múzeumaink kincsei Az ivócsanak — füles pász­tor ivóedény. Az 1848-as év­szám esetleg megtévesztő módon a tárgy keletkezési dátumát je­lenthetné, közelebbi érdeklődés inkább azt sejteti, hogy a tárgy használata közben — talán a múlt század végén — idegen kéz „véshette” be valamiféle szúró eszközzel ezt a dátumot. Igaz, a vésett — nem domború faragás­sal készült — díszítő elemek éppenséggel régebbi eredetre val­lanak. Manga János Pásztor- művészet című könyve (1963) szerint „A pásztorélet használati tárgyai között a legváltozatosabb formákat az ivópoharak őrzik. Legtöbbjüknek csésze- vagy ka­nálformája van, s mindegyik füllel, illetve nyéllel, fogóval van ellátva. Általában vadkörtefából szilvafából, galagonyafából, hárs­fából és juharfából faragták. A juhászok, a kanaszok, a gulyások és a csikósok egyaránt használ­ták ...” A Kiskun Múzeumban őrzött tárgyat SZalay Gyula gyűjtötte. F. I. JÁTSZÓTEREK Óvodások az úszómedencében Ha saját kisgyerekkorunkra emlékezünk, igen kevés esik abból a négy fal közé. Eszünkbe jutnak pázsitos árokpartok, a gyepszél, a bokrokkal, fákkal teli kertek, a grundok, tágas térségek. Ahol hengergőztünk, birkóztunk, bújócskáztunk, kergetőztünk, kislibát őriztünk, rongy labdát rúgtunk, s ját­szottunk ilyeneket, hogy — „Gyertek haza libuskáim!...” Együtt, együtt a többi gyerekkel. Élveztük a játék összetett örömét: a társas kapcsolat és a mozgás örömét. S mindezt ter­mészetes környezetben! Amely ugye világméretekben csök­ken, pusztul, illetve átalakul betonutakká, parolóhelyekké, új lakónegyedekké. Gyerekeink egyre inkább beszorulnak a la­kásba, vagy kiszorulnak az aszfaltra. Persze, új lakótelepeinken ag­godalmas igyekezettel töltjük be a házközöket zöldterületekkel, az építkezések miatt veszendőbe ment természetes környezet pót­lására. S féltő gonddal rakjuk ki a tiltótáblákat: „A fűre lépni, a gyepen labdázni tilos!” Élelmes háztömblakók ki tud­nak járni kis fürdőmedencéket a betonmonstrumok között, a kerü­let kisgyermekeinek. A csöppsé­gek jól is érzik magukat a ^ka­csaúsztatóban”, csak ha kilépnek a vízből, nem egy helyen sival- kodva kapkodják kis lábukat. Mert a medencéből egyenesen a forró betonra vezet az út. Még puszta föld sincs a közelben. Mennyire kellenek gyerme­keinknek a játszóterek, parkok, a környezetükben még megőrzött, vagy újrateremtett természetes sarkok, zugocskák, szögletek. Ahová be lehet húzódni önfeledt játékra, pótolni lehet a mind job­ban kínzó mozgáshiányt. Vidám együttlétben a többiekkel. Ahol tudnak futkározni, mászni, ho­mokvárat építeni, anélkül, hogy öt-tíz méterenként tiltókorlátokba ütköznének. Ahová még kevés hatol el a hosszú betondobozut- cákban kóválygó mérges kipufo­gógázból. * Ezért jó. hogy fejlesztési tervek vitájából most már sosem hiány­zik a javaslat, szinte a féltő kö­vetelés súlyával: feltétlenül szá­moljanak játszótérre alkalmas te­rület kialakításával. Mivel azt is tudjuk, hogy egy ' igazán ked­vünkre — s remélve, hogy ugyan­így a gyerekek kedvére — való, jól felszerelt játszótér manapság belekerül 350—500 ezer forintba, de még" a kisebbekhez se fogha­tunk 60—80 ezer forint fedezet nélkül, magunk is — szülők, ta­nácstagok, népfrontaktivisták, a lakosság, üzemi kollektívák — igyekszünk segíteni. Lapátolunk, talicskát tolunk, libikókát, má­szókát szerelünk. Meid. arról is tájékozódtunk, hogy a -fentebb említett összegek csupán az „egy­szerű” beruházást teszik. Ám a parkot, játszóteret fenn is kell tartani, évenként reparálni, újí­tani; s arra is pénz kell. Jó. hogy a megye városaiból, községeiből sok tucatszám hoz­hatnánk olyan példákat, mint amilyeneket a kecskeméti óvó­nők eddigi két fórumán hallot­tunk. Hogy a rendőrfalui óvodá­hoz járdát, s játszóteret terem­tett a társadalmi összefogás, és így valósult meg a Csongrádi úti óvoda gyerekeinek álma is, az új játszótér. Társadalmi erővel épült meg a Ceglédi úti óvoda ragyogó sportudvara. Így lehetett már is ez az óvoda a gazdája a városi „oviolimpiá”-nak, amelyen a nagycsoportosok mérték össze erejüket futásban, babzsákhají- tásban, távol- és magasugrásban. Micsoda élményt jelentett ez a ..kisvilágverseny” a gyerekeknek! Amikor kihirdették, hogy a tor­iig győztese a Vörösmarty utcai óvoda lett, míg a második és har­madik helvet a rendőrfalui, illet­ve a leninvárosi óvoda csapata vívta ki. A Ceglédi úti óvoda nevelő­testületéé az érdem, hogy az úszóokttlaitás úttörőiként először ők kapcsolódtak be óvadásaik- kal a testi nevelésnek ebbe a rendkívül egészséges formájába, Minden elismerésünk azonban Kecskemét többi tanácsi óvodá­ja nevelőtestületének is, ahol ma már minden nagycsoportos gyer­mek úszóoktatásban részesül. Kö­szönet az ehhez szükséges anyagi fedezet előteremtéséért a művelő­désügyi osztálynak, az óvónőknek pedig a többletfeladat és a nagy felelősség vállalásáért, hogy a gyerekeket rendszeresen viszik az uszodába. Nem könnyű munka 25—30 kisgyermekre vigyázni, őket öltöztetni, vetkőztetni, haju­kat szárítani. A kecskeméti óvónők hivatás- tudatának, gyermekszeretetének igazán megértő méltánylása len­ne, ha az utóbbi fórumon elhang­zott kérésük mielőbb meghallga­tásra találna. Szeretnénk, ha az óvodások a helvi buszokon cso­portosan, óvónői kísérettel in­gyen utazhatnának. Természete­sen nem csúcsforgalom idején képzelik ezt, hanem bizonyos na- po(ko)n és meghatározott idő­pontokban. Így az óvodások gyakrabban juthatnának el a Mű­kertbe, a kellemes, tágas zöld te­rületre, játszani, és körülnézni a vadaskertben. De milyen üdítő időtöltés lenne néhány óra a strandon, az úszni tudó gyere­keknek. Délelőtti órákban, ami­kor nincs zsúfoltság. S ezek a sok mozgással, él­ményszerzéssel járó busztan ul- mányutak a testi nevelés mellett az ismeretgyűjtést is szolgálnák. Jó pár mezőgazdasági kultúrával, amiről csak képeskönyveik alap­ján lehet fogalmuk, természetes környezetükben ismerkedhetné­nek. Kimennének szőlőbe, bejár­hatnának gyümölcsöst, búzame­zőt, és megcsodálhatnák a tsz- majorban az élő bocit, meg a kis- kakast. Minden ilyen útról hoznának hazai „gyémántikrajcártt”. Tóth István Elsőként az országban Művelődéspolitikai munkabizottság A Hazafias Népfront V. kong­resszusa ajánlásainak megvalósí­tására — elsőként az országbán — művelődéspolitikai munkabi­zottság alakult a népfront Báes- Kiskun megyei elnöksége mellett. Tagjainak a megye jelentősebb kulturális intézményeinek, vala­mint társadalmi és tömegszerve­zeteinek képviselőit kérték fel. — Miért, milyen feladattal alakult a munkabizottság? — kérdeztük Farkas Józsefet, a népfront megyei titkárát: — Az utóbbi időkben a legkü­lönbözőbb népfrontfórumokon fogalmazódott meg az az igény, hogy a népfrontmozgalom is nö­vekvő mértékben vegye ki ré­szét a tudományos-technikai for­radalom megkövetelte szakadat­lan művelődés feladataiból. A munkabizottság létrehozása tehát nem öncélú és működése sem lesz formális. Feladata, hogy a megyei elnökség tanácsadó bi­zottságaként működve egy-egy fontos művelődéspolitikai kér­dést megvitasson és a vita ta­pasztalatait, javaslatait az elnök­ség reildeikezésére bocsájtva se­gítse az alsóbb szintű bizottsá­gok szervező munkáját. — Melyek a bizottság munká­jának főbb területei? — Tevékenysége kiterjed a gazdasági és művelődéspolitikai tájékoztatásra, az igények és le­hetőségek felmérésére. Feladata az általános és szakmai művelt­ség gyarapításának szorgalmazá­sa, az iskolai és iskolán kívüli oktató- és nevelőmunka társa-, dalmi segítése. Munkaterülete: a pályaválasztás és pályairányítás. Különös figyelmet fordítunk azokra a fiatalokra, akik a nyolc általános elvégzése után nem ta­nulnak tovább. Részt vesz bizottságunk az „Olvasó népért” mozgalom to­vábbi szervezésében. Társadalmi erők mozgósításával is segíti pél­dául a könyvtárak fejlesztését. Jelentős részt vállal a községi, tanyai kulturális' munka segíté­sében. Szorgalmazni kívánjuk en­nek érdekében a körzetesítés so­rán üressé váló tanyai iskolák kulturális központokká alakítá­sát, csakúgy, mint a tanyai is­kolák villamosítása során az is­kolák és üzemek között kialakult kapcsolatok továbbfejlesztését. A művelődéspolitikai munkabi­zottság feladatkörébe tartozik, hogy módszereket adjon a szo­cialista tudat és közízlés formá­lásához. A szülőföld szeretete és megismerése érdekében például szükséges a megyei honismereti mozgalom kiszélesítése, megyénk gazdag néprajzi kincseinek meg­őrzése, a nemzetiségek sajátos kultúrájának ápolása, tovább­fejlesztése. — Terveik? — Művelődéspolitikai munka- bizottságok alakultak az alsóbb népfrontszervek mellett is. _ Ed­dig a megye valamennyi városá­ban és további 17 községben. A Hazafias Népfront megyei bi­zottságának művelődéspoltikai ta­nácsadó testületé ülésterve sze­rint a munkabizottság ebben az évben a párt oktatáspolitikai ha­tározata, valamint a hazaszeretet és honismeret kérdéseiben végez elemző és feladatmeghatározó munkát. Király Zoltán nagy egységre bomlik: a belső- és a külső kerületre. Belső és külső kerület A belső kerület a lakóhelyhez közelebbi, a külső kerület a la­kóhelytől távolabbi területekből áll. Szövetkezetünk területe hosz- szúkás alakú, majdnem csíkszerű. A község viszont a terület köze­pén vart. A távolabbi területek megművelése így a korábbi idő­ben sok problémát jelentett. A távolabb dolgozók az utazással több időt vesztettek, mint a kö­zelebb dolgozók. A jelenlegi szer­vezés mellett a belső kerületben kaptak helyet a munkaigényes növények, a dohány, burgonya, váltónövénvként a búza egy ré­sze. és a háztáji földek: Így azok a növények, melyek most még sok kézi munkát igé­nyelnek, mind a lakóhely közelé­ben vannak. Ez nagy előny mind a tagnak, mind az üzemnek. A tag nem tölti úton a munkaideje nagy részét és a ,,töredék-na­pokat is jól ki tudja használni stb. Ebből a szövetkezetnek még több az előnye. Például nem kell nagy távolságra szállítani sze­mélyeket. tömbösíteni lehet az­egyes növények vetésterületét, nem okoz nagy gondot a zöld- dohány, burgonya, háztáji kuko­rica szállítása stb. A belső körön belül az egyes növények vetésterülete három növénytermesztő brigád között a taglétszámarányban van fel­osztva. A gépi munkákat együt­tesen, míg a kézi munkákat bri­gádok szerint végzik. A növénytermesztés másik nagy területe a külső terület, mely erősen koncentrált és spe­cializált egység. Ennek fő ter­méke a kukorica és kevés búza. 3000 kát. holdon 1 kerületvezető és 1 üze'rtieltető technikus irá­nyítja 20 ember magas íokúan gépesített munkáját. Elsősorban a talaj- és betakarítási munkák elvégzése a feladatuk. A tö­meges szállítást a központi szál­lítóbrigád végzi gépkocsikkal. Az állattenyésztés tagozódása Az állattenyésztés munkaszer­vezete általában a fajok szerint tagozódik és alkot egy-egy ál­landó dolgozókkal működő mun­kaszervezeti egységet. Az egyes állatfajok koncentráltan egy-egy majorban helyezkednek el. A szarvasmarhák eílhelyezése a hasznosítás szerint is tagozódik. A tehenészeti telepen csak tehe­nek és borjak, míg a másik te­lepen a növendékek és a hízók vannak. Mintegy összekötő kapocsként tevékenykedik a növénytermesz­tés és állattenyésztés között a takarmányos üzem. A növény- termesztéstől átveszi az alap­anyagokat és feldolgozás, átala­kítás, keverés után kiszolgálja vele az állattenyésztést. Ennek az üzemnek "is állandó munkásgár­dája van. Természetesen ma a szövetke­zetünk már nem az, rriint ami­lyen a megalakulás utáni évek­ben volt. A tsz nem egyszerűen munkát adó szántó-vető üzeme a falunak, hánem jól összefor­rott társadalmi közösség is. Ki­alakult a nagyüzemnek megfelelő állandó vezetés, az emberek, a tagok egyre inkább magukénak vallják a szövetkezetét. Az ilyen szellem kialakításában nagy szerepe van a jövedelem­elosztás rendszerének. A jó jöve­delemelosztási rendszer eredmé­nyesebb munkára serkent. Szövetkezetünk kezdettől fogva törekedett egy olyan termelési és jövedelemelosztási terv ki­dolgozására, mely a személyes jövedelemben meglevő bizony­talanságot minimálisra csökken­ti. Jövedelem végtermék után 1967 tavaszán vezetőségünk ki-' dolgozta — a családi művelés meghagyása mellett — a vég­termék után jövedelemelosztás rendszerét. Ennek lényege az, hogy a családi művelésre elvál­lalt kézikapás növények után a betakarított végtermék mennyisé­ge és minősége, végső soron a tsz-tag által megtermelt érték után történik a munkaegység­jóváírás Évközben az írásban rögzített „jövedelemeloszási terv” alapján — a megművelt terület után — munkaegység-előleget írunk jóvá. A jövedelemelosztás és, elszá­molás rendszere valamennyi ké­zi kapás művelésű kultúránál — burgonya, dohány, torma — azo­nos. A munkateljesítmények és ter­melési eredmények alapján jóvá­írt munkaegységek után a tagok­nak jóváírjuk az alapmunkaegy­ség-értéket, mely a tervezett munkaegységérték 80 százaléka. Az ennek alapján járó előleg ki­fizetése rendszeresen, havonta történik. Zárszámadáskor fizet­jük ki egy összegben a munka­egységérték kiegészítését, a ter­vezett munkaegység 20 százaléka után járó összeget. Jogosultak a tagok bizonyos feltételek mellett a nyugdijará- nyos kórpórtilékra is. A jövede­lemrészesedés e harmadik ele­mét 1970-ben vezettük be szö­vetkezetünkben. E módszer kidol­gozásakor abból indultunk ki, hogy a jövedelemelosztási rend­szerünk minden esetben a köz­vetlen munkavégzést, termelői tevékenységet honorálta és álta­lunk lényegesnek ítélt szempon­tokra nem volt tekintettel. Így például nem vette figyelembe, hogy az illető termelőszövetkezeti tag hány éve dolgozik a szö­vetkezetben. Ez pedig igen lé­nyeges. Ugyanis a termelőszövet­kezeti tagok a ledolgozott évek arányában járultak hozzá mun­kájukkal a közös vagyon létreho­zásához. Hiányosságnak éreztük azt is, hogy a korábbi elosztási rend­szerünk nem számolt azzal, hogy a fizikai munkát végző dolgozók munkateljesítménye bizonyos kor elérése után általában csökken. Ezért közgyűlésürlk úgy döntött, hogv minden nyugdíjesztedő . után a munkaegységérték kiegé­szítésének annyiszor 2 százaléka illeti meg a termelőszövetkezeti tagot, ahány nyugdíjévé van. Néhány jellemző — de a ter­melőszövetkezeti tagok életét és a korszerű gazdálkodást minden­képpen nagymértékben befolyá­soló — nálunk alkalmazott mód­szerekkel kapcsolatos tapasz­talatról szóltunk. Vezetési, szer­vezési rendszerünket nem tekint­jük véglegesnek és örökérvényű­nek. Módszereinknek szüntelenül igazodniuk kell a változó élet­hez. Juhász István elnök Jenei Sándor elnökhelyettes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom