Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-13 / 136. szám
\ i!•*:{. június is. • i’i- röi* m rí: • BESZÉLGETÉS A MEGYEI KÖNYVTÁR TERVEIRŐL Bemutatjuk Lisztes Lászlót kintik értékesnek. Munkásságát — egyebek között A közművelődés színvonala megyénkben is nagy részben a kulturális intézmények tevékenységének a függvénye. A könyvtárak, levéltárak, művelődési otthonok, mozik munkájának a milyensége sok körülménytől függ. A megyei hálózat élén álló vezető felkészültsége — aligha tévedünk — egyike a legfontosabbaknak. Egy igényes, tapasztalt, a korszerű módszerek elfogadtatásáért küzdő, tekintélyes vezető irányításával még viszonylag rossz elhelyezési, költségvetési körülmények között levő intézmények is eredményesen dolgozhatnak. A tétel fordítottja is igaz. Az elmúlt év második, valamint 1973 első felében több megyei hatáskörű kulturális intézmény élére került új vezető, mivel elődeik elérték a nyugdíjkorhatárt. Az új direktorok közül legkorábban Lisztes László könyvtár- igazgató vette át hivatalát. Iványosi Szabó Tibor április elseje óta tevékenykedik a levéltári hálózat élén. A színház új vezetője, Misz- lai István a közeli hetekben kapja meg formálisan is megbízását. Érthető, hogy működésüket nagy várakozás előzi meg, hiszen a kulturális élet nagyon fontos posztjain dolgoznak. Lapunk is szükségesnek tartja bemutatásukat, terveik, elgondolásaik ismertetését. Szűk folyosón közelíthető meg a könyvtár igaz gátójának az irodája. Még ez a közlekedő útvonal is zsúfolva .állványokkal, csomagokkal. Az intézmény súlyos elhelyezési nehézségekkel küszködik. Lisztes László látogatásunkkor éppen a TIT egyik munkatársával tárgyal: nagy fontosságot tulajdonít a kulturális intézmények harmonikus együttműködésének. Míg a tárgyalás befejeződik Kovács Pál helyettes vezetőt kérem, hogy tájékoztasson az igazgató eddigi pályafutásáról. — Lisztes László korábban nem dolgozott soha Bács- Kiskun megyében, de a könyvtárosok többsége jól ismerte, mert a szakmában nagy tekintélye volt és van. Több kollégámat tanította felsőfokú intézményekben. 1929-ben született Berety- tyóújfalun. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen könyvtáros—politikai gazdaságtan tanári diplomát szerzett. Szorgalmára, tehetségére felfigyeltek oktatói és felkérték, hogy maradjon az egyetemen. Itt dolgozott évekig, majd Szegeden, a Somogyi Könyvtárban folytatta munkásságát. Innen hívták át az egyetemi könyvtárba osztály- vezetőnek. Itt igazgatóhelyettesi tisztséget töltött be. amikor — sikerrel — megpályázta jelenlegi állását. Különösen helyismereti tevékenységét te— Szocialista kultúráért jelvénnyel jutalmazták. Több évtizede részt vese a munkásmozgalomban. Közben véget ért a megbeszélés és az igazgató az újságíró rendelkezésére áll. — Lassan, lassan elviselhetetlen zsúfoltságban dolgoznak. A helyhiány mennyiben akadályozza a megyei könyvtárat feladatainak ellátásában" — így hangzik az első kérdés. — Intézményünknek hármas funkciót — megyeit, járásit és városit — kell teljesíteni. Kecskeméten nagyon nehéz e feladatkörök ellátása, mert, tapasztalhatta, nyomasztó helyiséggondokkal kínlódunk. Emiatt nem tudjuk szolgáltatásainkat más megyei könyvtárakhoz hasonló intenzitással végezni. A jelenlegi 300 négyzetméteres alapterület az országban épülő új megyei könyvtárak nagyságának egy tizedét sem éri el. Természetesen igyekszünk a meglevő helyiségeket jobban .kihasználni, addig is. a következő ötéves tervben elkészül új épületünk. A jelenlegi szabadpolcos kölcsönzési térben 30—-10 személyes olvasótermet alakítunk ki. Ezzel párhuzamosan a jelenlegi nagy. belső raktár áisze. vezésével' új, válogató részt hoznak létre. A városi tanács a megürülő helyiségekből nénányat áladott az intézmény részére — köszönet érte — így vált lehetségessé a bővítés, _ Gyakran járok a könyvtárba és tudom, hogy a meglevő katalógusok színvonala — évtizedes mulasztások miatt — nem megfelelő. A helyi gyűjteményben igen nehéz tájékozódni az állomány szakszerűtlen nyilvántartása miatt. A rossz szerzeményezés következtében lényeges, az alapvető Katona-, Kodály-kutatásokhoz, irodalomtörténeti búvárkodásokhoz szükséges művek hiányzanak. Mit terveznek az olvasószolgálat javítása, a hiányok pótlása érdekében? — 170 000 kötet körül van a könyvtár állománya. Szerencsének tartom, hogy itt egy jól gyarapítóit, jó hírű városi könyvtár működött valamikor. Éppen ebből következően bizonyos előnyei vannak az újabban alapított megyei könyvtárakkal szemben. A régi gyűjtemény nagyon értékes műveket tartalmaz. Fontos feladatunknak érezzük, hogy a megyei könyvtárak általános gyűjtőköréből következően az olvasók igényeinek minden oldalú kielégítésire törekedjünk. Különösen a társadalom- és a mezőgazdasági tudományok területén folytatott kutatást igyekszünk segíteni. Az előbbit azért, mert ilyen jellegű kutatóintézet nincs a megyében. Tudatában vagyunk annak, hogy bármilyen nagyok is legyenek a megyei könyvtár erőfeszítései egyedül nem birkózhat meg a. teendőkkel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a már kialakult, más főhatóságokhoz tartozó könyvtári környezetet Ezért szeretnénk intenzív kapcsolatot kialakítani a testvérintézményekkel. Konkrét munka- kapcsolatokra gondolunk. Ilyenek lehetnek: a gyűjtőköröknek egymást kiegészítő .módon történő megfogalmazása, a párhuzamosság, a felesleges átfedések elkerülése. Elsőrendű dolgaink közé soroljuk a megye jelenére é.s múltjára vonatkozó irodalom gyűjtését, a meglevő és az új szerzemények szakszerű, korszerű feltárását. Megpróbáljuk az állomány különböző okokból keletkezett hiányait is folyamatosan megszüntetni. Természetesen az effajta tevékenység eredményeinek megmutatkozásához évek szükségesek. Mégis ezt tartjuk járható útnak; elkerüljük a felszínes, láiszatsikereket. önálló kiadványokkal csak a hetvenes évek második felében jelentkezünk. Azt szeretnénk, hogy ezek minden szempontból példásak legyenek. Még annyit ehhez a témához: a közepesen ellátott intézmények közé tartozunk. Figyelembe véve az említett pótolnivalókat a rendelkezésünkre álló beszerzési kereteket szűkösnek, e'égtelennek kell tartanunk. Erről nem az elégedetlenség hangján szólunk. Tudjuk, hogy a megyei tanács tavaly emelte lényegesen költségvetésünket. • — Végezetül arra kérjük, hogy eddigi lapasz- talatairól szóljon. — Azt hittem, hogy sokkal nehezebb Kecskemétről az új törekvéseket „elindítani". Kiderült, hogy a könyvtáros kollégák hallatlanul fogékonyak minden olyan iránt, ami a modern könyvtári munka kialakításával függ össze, az olvasói igények jobb kielégítésének az irányában hat. örömmel tapasztaltam, hogy kedvezően ítélik meg a tanácsok a könyvtárakat. íeljesztésüket a megyei párt- és tanácsvezetés segíti. Jó légkörben dolgozunk. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy elismerést, hitelt végül is csak tartós, jó munkával szerezhetünk. Köszönjük a tájékoztatást. Heltai Nándor Óvodagondok — eredmények TISZTELET AZ ÓVÓNŐINKNEK Mi a különbség — mondjuk — tíz időszaki jelentés és egy fórum hatása között ? A furcsa kérdés akkor öljött fel bennem, midőn á kecskeméti óvónők I. és II. fóruma közül az utóbbiba személyesen is „belehallgatóztam". Ki tudna erre tökéletesen tárgyilagos választ adni? Annyi tény, hogy a papírjelentések tény- é.s tárg.y- iszerűek. Ezek felsorakoztatása elsősorban az értelmet a józan észt mozgatja meg. Természetesen, a tények súlya, „beállítása" érzelmileg sem hatástalan, s kihat az intézkedések gyorsaságára, intenzitására is. Az első fórum tavaly november 10-én volt, a második ez év május 13-án. Mindössze léi esztendő telt el a kettő között, de az időtáv rövidsége ellenére olyan sikerekről számolhatott be az utóbbin Igó Elekné, a kecskeméti óvodák igazgatója, melyek az I. fórum nélkül még bizonyára várattak volna magukra. A két plénumon a város párt-, tanácsi, szakszervezeti és népirontvezetői értettek szót a jelentős pedagógusréteggel. A nagyobb plénum közös fejtörése után jó néhány ..áttétellel" megrövidült az intézkedésig vezető út. Varga Mihályné, a népfront városi nőbizottságának titkára, maga is óvónő, novemberben is beszélt arról, amiről nyilvánvalóan sok-sok jelentés szólt addig is. Hogy az óvodák telítettsége 1969 óta 145—150 százalékos. Több gyerekes édesanyák az igazi megmondhatói, hogy hat gyerek — vagy kilenc gyerek öröme-gondja-baja nem éppen ugyanaz. S hány nagyobb intézetnél nem kapják meg az úgynevezett kettes normát, — korcsoportonként két óvónő. Ha „életszerűden” is a példa, hiszen melyik szülő számol úgy családra jutó idejével, hogy abból mennyi esik egy-egy gyerekre, a rideg tény mégis ez: egy órában van 60 perc, negyvenen felüli csoportlétszám mellett mi porciót kaphat „személy szerinti” törődésből egy-egy apróság? Talán egy percet! Pedig a személyiség formálásában, a gyerek szokásainak kialakítása bán már az óvodának igen fontos szerepe van. A magas létszám, -a zsúfoltság legalább olyan hatással van az óvónőkre is. Idegzetüket erősen igénybe veszi a helytállás, hiszen — megint a nagy- családú édesanyák tanúságára hivatkozunk — nagy felelősséggel vállalják a, rájuk bízott gyerekek nevelését, testi épségük megőrzését: Ugyanakkor: köztük is vannak többgyermekesek, családjukat egyedül nevelő óvónők ... Ugyanakkor rájuk is vár — óvodán, csatádon túil — közéleti tevékenység. Elvárjuk, hogy művelődjenek, szakmájukban lépést tartsanak a korral. Az óvónő: pedagógus. Stein Ferencné akkori felszólalásából: „Nagyon sok a munka. Negyven gyerek szorong egy-egy kis teremben, a fektetők el sem férnek. Bekerülnek az óvodába olyan gyerekek is, akik a közösséghez alig. vagy egyáltalán * nem képesek alkalmazkodni ... Idegileg teljesen kikészülunk ..." Varga Mihályné: .......S az ó vónők évi szabadsága 24 nap1' Tóth Imrénél „Pestről jöttem le. Nálunk már úgy volt, hogy kaptunk pótszabadságot." Mészáros Sándor, a városi művelődésügyi osztály vezetője: „Nem szabad az óvodákat oda degradálni, hogy azok csak megőrző helyek. Ott oktatás-nevelés is folyik. De most elsődleges a megőrzés, ezt mindenképpen hangsúlyozzuk, amellett, hogy mindig védjük az óvónők érdekeit is ... Jövő év tavaszán 125 férőhellyel lép be a széc'nenyi- városi óvoda. Két másik új, a Hunyadi- és a Műkertvárosban 100, illetve 75 hellyel szintén. Szeretnénk, ha évkezdésre ezek megvalósulnának. A kivitelezés — a tervek alapján — megrendelve ... Ezenkívül is vannak elképzeléseink óvodák kialakítására ... Az óvónők szabadság- ügyét a szakszervezettél együtt megvizsgáljuk, konkrét javaslatot kérünk a megoldásra .. 140 százalékos telítettség... Megszoktuk, hogy óvodáinkról, a kicsinyekről, közösségükről — életükről a kedves, idillikus hangulatú mozzanatokat olvassuk, lássuk a televízióban, filmeken. Ahogy önfeledten játszanak a szobában, udvaron; édesdeden álmodnak; esznek; „zsinórra fűzve” sétálnak a napon, .s a rendőr bácsi mosolygós szigorral állítja le kedvükért a forgalmat; derülünk a gyűszű- nyi tátott szájacskákon. ahogy az óvó néni meséjét hallgatják .. . A „dolgos hétköznapok", a zűrösebb epizódok — láthatatlanak maradnak. Persze így van ez jól. Tudva-tudjuk. hogy kincseink „munkás napjait" beragyogja az óvónők kedvessége, szeretete, mélységes hivatásélv zetből táplálkozó bölcs határozottsága. S magunk is így örülünk ennek. Drágaságaink napjai vidáman, érdekesen telnek mindig jobban felszerelt óvodáinkban. . . De ezért a túlterhelt óvónők hősi árat fizetnek, hiszen nap mint nap, annak minden órájában idegrendszerük van „feszültség alatt”. Á legérzékenyebb birodalma az. embernek. Ahonnét a szeretet, a felelősség- és hivatástudat, az. önfegyelem fel- és újra töltődik. .. . Hogy a 140 százalékos — ez amolyan átlag, mert hiszen van ennél magasabb is — telítettség melleti mégis olyan dicséretes sikereket mutatnak fel a kecskeméti óvónők is. amelyek elöli tis/Ulctü’l etiléi belünk kalapot A 11. — május 1 í ’»- i u.rumon Igó Elekné négy — vagy talán „négy és lel" — örvendetes bejelentéssel kezdte beszámolóját: 1. A város óvodáiban minden kinevezett óvónő — a túlzsúfoltságban végzett munka honorálásaként — az 1972—73. tanévre 6 nap pótszabadságban részesüli. 2. Sikerült elérni, hogy minden óvodai dolgozóinak legalább két fehér köpenye, egy pár gvógycipő.je, valamint a dajkáknak egy sötét köpenye — van'. 3. Május 7-én megnyitottuk a II. ,sz. széchenyivárosi óvodát, ahová 170 gyermeket helyeztünk el. (Emlékezzünk csak: „125 férőhellyel lép be a széchenyivárosi óvoda ..." A telítettség tehát 136 százalékos! De lehet-e az „ideális normát” tartani, amikor ezernyi szülő kopogtat. zörget. kiborul, hogy „pont az ő gyerekének nincs hely”?! Mondhatja-e valaki bár- , meiyik édesanyának, dolgozó családos nőnek, hogy — igénye / nem jogos? De tagadhatja-e bármely szülő, aki még nem kerülhetett sorra, hogy ez igen sok más feltétel függvénye: pénz. hogy jusson a tervezettnél több gyerek élelmezésére: helyiség. melynek falai nem tágítha- lók. mint a gumi: több óvónő, dajka, akiknek megint bér. köpeny jár... — hogy csak emlékeztetőül vegyünk néhányat. S kik azok. akik a .normán télüli" létszámba belépő új kis vendéget zokszó nélkül, még sóhajukat is meleg mosolyba váltva fogadják a küszöbön? Az óvónők. Az apró emberkék mit tudhatnak még . . ) 4. Reménykedünk abban, hogy júliusra a Juhász utcai óvoda bővítése is befejeződik, s végre megenyhül a muszáji óvoda gondja is: kulturált körülmények közt élhetnek a gyerekek, dolgozhatnak óvónőink. Éppen ezért csatlakozunk Igó Elekné szavaihoz, és azért tekintjük még ..négy és feledik"- nek a következő bejelentést: „Aggódva. de ugyanakkor nagy reménykedéssel figyeljük a hunyadivárosi 100 és a műkertvárosi 75 férőhelyes óvoda építését. Kérjük vezetőink segítségét, hogy az épületek átadási határidejét tartassák be.” Bízunk az építőkben. Tóth István Bánk bán százötvenszer — Kecskeméti emlékek Faluról falura — a kultúrával — A közönség városban és a községekben ÉJSZAKAI INTERJÚ A függönyt néhány perce rántották össze a fülöpházi művelődési ház színpadán. Egymásra ta lált Csőri Kató és Barsi Pál, befejeződött a Jegygyűrű a mellényzsebben című zenés vígjáték. A nézők még búcsúzkodnak az épület előtt, u.ira felidézik a látottakat. A műszakiak már csomagolják a díszleteket, nagy ládába gyömöszölik az első felvonás helyszínét, a hatvani vasútállomást, hajtogatják a kábele- ket. j A parányi színpad egyik sarkában tanakodunk Kőszegi Gyulával, a Déryné Színház jeles művészével. Hol beszélgethetnénk nyugodtan tíz-tizenöt percet. ezen töprengünk. A színpadon láb alatt yagyunk. Jó emberek kis helyen is elférnek, tartja a szólás, de a háromszemél.yes öltözőben máris öten szoronganak. Marad a közeli italbolt és a homokos főutca. Az utóbbira szavazunk. Hatalmas kamillaillatban megyünk be a nagy éjszakába. Ahogy ritkulnak az utcai lámpák, úgy gyúródik ránk a sötétség. Kerékpárosok surrannák el mellettünk, távoli tanyákra igyekeznek. — Szívesen sétálgatok az előadás után, jobban felüdít, mint a fekete. Levezeti a feszültséget. Amíg kőszínháznál dolgoztam, könnyebb volt a dolgom. — mondja a Jászai Mari-díjjal nemrégiben kitüntetett művész. — Ismertek, a taps a korábbi előadásokon már megkedvelt színésznek, egy kicsit a névnek is szólt. A Dérynénél estéről estére meg kell hódítani a közönséget. Mit tudnak a fülöpházi emberek rólam, meg társaimról. Lehet, hogy csak jövő tavasszal jutok el újra ide. Régen elfelejtik addigra. hogy én nevettettem meg ma száz-százötven embert. Kevesen voltak, pedig Fülöpháza mindig jó helvünk volt. Kár. Félház előtt az előadás olyan, mint forralt bor hidegen. De bocsásson meg. ön hívott az éjszakai interjúra, és én csak beszélek, beszélek, az idő meg elfut. Tudja, ha pöttyözünk. azonnal indulunk, amikor kész a műszak. tgv is holnap érünk haza. — Pöttyözés? Sohasem hallottam ezt a kifejezést. — A Déryné Színház művészei az idény nagy részét vidéki szállodákban töltik. Letelepednek valamelyik megyeszékhelyen é.s onnan keresik föl a környező községeket. Olykor közvetlenül Budapestről indulunk, az egymástól rendszerint távol eső falvakba. Tegnap Fejérben voltunk, ma itt, holnap Heves az úticél. Ez a pöttyözés. Fárasztó, de legalább napközben együtt vagyunk, a családdal. Hogyan került a Dérynéhez? — Somlav Artúr osztályában végeztem, huszonöt esztendeje. Megfordultam fél tucat tekintélye:; vidéki és fővárosi színházban. Játszottam Szegeden és Pécsett, a József Attila Színházban, a mai Vígszínház elődjében. Hadd ne ovi ui ictiii ívű a Kitűnő művészekkel dolgoztam eevütt. Tímárral. Ajtayval stb. Általában a nagy formátumú, tragikus szerepeket kedvelem, de szívesen kirándulok a könnyed, zenés vígjáték világába is. Korán megnősültem. Feleségem, Fodor Teréz — ugyanezt az utat csinálta végig — két szép gyerekkel ajándékozott meg. Egyszer úgy adódott, hogy választanom kellett vidéki kőszínház, vagy a család, albérlet és a fővárosi otthon között. Ekkor szerződtünk a faluzó színházhoz, jó néhány esztendeje. Nem bántam meg. Igaz. a kritikusok kicsit elfeledik az embert, de mit csináljunk. Közben visszakanyarodtunk a művelődési házhoz, ahol már gyülekeztek az autóbusznál a kollégák, örültek annak, hogy portrét készít egy újságíró a Déryné Színház egyik kitűnőségéről. Gyula megérdemli — hangoztatták. A fiatal Bessenyei Zsófia azt emeli ki. hogy milyen türelmes, segítőkész kollegiális. Herpai László művészeti titkár szerint Kőszegieket hallatlan színházszeletet vezeti. Fodor Teréz é.s ő nagy értéke a vidéki kulturális életnek. (Minden darabban együtt játszanak.) A Dérynéhez tartozó művészek sokat zsörtölődhetnének. mert gyakran kerülnek kényelmetlen körülmények közé é.s a tartós összezártság is felspan- nolja az idegeket. Kőszegiék a nyugalom, a megértés szigetei. — Köszönöm a beszélgetést. Végezetül hadd gratuláljak a Jászai Mari-díjhoz. A ma látottak, hallottak alapján meggyőződtem arról, hogy méltó érdemet jutalmaz. Kitűnő alakítások egész sorát méltányolja. Többek között azokat is, melyeket a kecskeméti közönség láthatott két évtizede, amikor az itteni társulat tagja volt. Bemutatkozásáról a Bács- kiskun megyei Népújság 1951. október 4-i számában elismerően ír a kritikus. Urbán Ernő Gál Anna diadala című művében Kőszegi— Gyula alakítása „valódi élénk emberi figurát formál ..És hosszan elemzi a kitűnő teljesítményt. Államunk elismerése annak az embernek a tehetségét, szorgalmát dicséri, aki százötven- szer játszotta Bánkot. Kitűnően. Megvárom, amíg elindul az autóbusz. Budapest felé. A kerekek nvomát hamar befújja a pusztai szél. Vajon meddig idézik föl ennek a mai előadásnak az élményeit a íülöpháziak. Hetekig, • Mi lesz a gyerekkel? Jelenet a Jegygyűrű a mellény-zsebben című vígjátékból. (Kőszegi Gyula, Bessenyei Zsófia, Fodor Teréz.) hónapokig, évekig? Akárhogyan is van. a Déryné Színház művészei, köztük kőszegi Gyula csinálják a dolgukat, hittel, színvonalasan. H. N.