Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

\ i!•*:{. június is. • i’i- röi* m rí: • BESZÉLGETÉS A MEGYEI KÖNYVTÁR TERVEIRŐL Bemutatjuk Lisztes Lászlót kintik értékesnek. Munkásságát — egyebek között A közművelődés színvonala megyénkben is nagy részben a kulturális intézmények tevé­kenységének a függvénye. A könyvtárak, le­véltárak, művelődési otthonok, mozik munká­jának a milyensége sok körülménytől függ. A megyei hálózat élén álló vezető felkészült­sége — aligha tévedünk — egyike a legfonto­sabbaknak. Egy igényes, tapasztalt, a korsze­rű módszerek elfogadtatásáért küzdő, tekin­télyes vezető irányításával még viszonylag rossz elhelyezési, költségvetési körülmények között levő intézmények is eredményesen dol­gozhatnak. A tétel fordítottja is igaz. Az elmúlt év második, valamint 1973 első felében több megyei hatáskörű kulturális in­tézmény élére került új vezető, mivel elődeik elérték a nyugdíjkorhatárt. Az új direktorok közül legkorábban Lisztes László könyvtár- igazgató vette át hivatalát. Iványosi Szabó Ti­bor április elseje óta tevékenykedik a levél­tári hálózat élén. A színház új vezetője, Misz- lai István a közeli hetekben kapja meg formá­lisan is megbízását. Érthető, hogy működésü­ket nagy várakozás előzi meg, hiszen a kul­turális élet nagyon fontos posztjain dolgoznak. Lapunk is szükségesnek tartja bemutatásukat, terveik, elgondolásaik ismertetését. Szűk folyosón közelíthető meg a könyvtár igaz gátójának az irodája. Még ez a közlekedő útvo­nal is zsúfolva .állványokkal, csomagokkal. Az in­tézmény súlyos elhelyezési nehézségekkel küszkö­dik. Lisztes László látogatásunkkor éppen a TIT egyik munkatársával tárgyal: nagy fontosságot tu­lajdonít a kulturális intézmények harmonikus együttműködésének. Míg a tárgyalás befejeződik Kovács Pál helyettes vezetőt kérem, hogy tájé­koztasson az igazgató eddigi pályafutásáról. — Lisztes László korábban nem dolgozott soha Bács- Kiskun megyében, de a könyvtárosok több­sége jól ismerte, mert a szakmában nagy tekinté­lye volt és van. Több kollégámat tanította felső­fokú intézményekben. 1929-ben született Berety- tyóújfalun. Az Eötvös Loránd Tudományegyete­men könyvtáros—politikai gazdaságtan tanári diplomát szerzett. Szorgalmára, tehetségére felfi­gyeltek oktatói és felkérték, hogy maradjon az egyetemen. Itt dolgozott évekig, majd Szegeden, a Somogyi Könyvtárban folytatta munkásságát. Innen hívták át az egyetemi könyvtárba osztály- vezetőnek. Itt igazgatóhelyettesi tisztséget töltött be. amikor — sikerrel — megpályázta jelenlegi állását. Különösen helyismereti tevékenységét te­— Szocialista kultúráért jelvénnyel jutalmazták. Több évtizede részt vese a munkásmozgalomban. Közben véget ért a megbeszélés és az igazgató az újságíró rendelkezésére áll. — Lassan, lassan elviselhetetlen zsúfoltságban dolgoznak. A helyhiány mennyiben akadályoz­za a megyei könyvtárat feladatainak ellátásá­ban" — így hangzik az első kérdés. — Intézményünknek hármas funkciót — me­gyeit, járásit és városit — kell teljesíteni. Kecs­keméten nagyon nehéz e feladatkörök ellátása, mert, tapasztalhatta, nyomasztó helyiséggondok­kal kínlódunk. Emiatt nem tudjuk szolgáltatása­inkat más megyei könyvtárakhoz hasonló inten­zitással végezni. A jelenlegi 300 négyzetméteres alapterület az országban épülő új megyei könyv­tárak nagyságának egy tizedét sem éri el. Természetesen igyekszünk a meglevő helyisé­geket jobban .kihasználni, addig is. a következő ötéves tervben elkészül új épületünk. A jelenlegi szabadpolcos kölcsönzési térben 30—-10 személyes olvasótermet alakítunk ki. Ezzel párhuzamosan a jelenlegi nagy. belső raktár áisze. vezésével' új, válogató részt hoznak létre. A városi tanács a megürülő helyiségekből nénányat áladott az in­tézmény részére — köszönet érte — így vált le­hetségessé a bővítés, _ Gyakran járok a könyvtárba és tudom, hogy a meglevő katalógusok színvonala — év­tizedes mulasztások miatt — nem megfelelő. A helyi gyűjteményben igen nehéz tájékozódni az állomány szakszerűtlen nyilvántartása miatt. A rossz szerzeményezés következtében lényeges, az alapvető Katona-, Kodály-kutatásokhoz, iroda­lomtörténeti búvárkodásokhoz szükséges művek hiányzanak. Mit terveznek az olvasószolgálat javítása, a hiányok pótlása érdekében? — 170 000 kötet körül van a könyvtár állomá­nya. Szerencsének tartom, hogy itt egy jól gya­rapítóit, jó hírű városi könyvtár működött vala­mikor. Éppen ebből következően bizonyos előnyei vannak az újabban alapított megyei könyvtárak­kal szemben. A régi gyűjtemény nagyon értékes műveket tartalmaz. Fontos feladatunknak érezzük, hogy a megyei könyvtárak általános gyűjtőköréből következően az olvasók igényeinek minden oldalú kielégítésire törekedjünk. Különösen a társadalom- és a me­zőgazdasági tudományok területén folytatott kuta­tást igyekszünk segíteni. Az előbbit azért, mert ilyen jellegű kutatóintézet nincs a megyében. Tu­datában vagyunk annak, hogy bármilyen nagyok is legyenek a megyei könyvtár erőfeszítései egye­dül nem birkózhat meg a. teendőkkel. Nem sza­bad figyelmen kívül hagyni a már kialakult, más főhatóságokhoz tartozó könyvtári környezetet Ezért szeretnénk intenzív kapcsolatot kialakí­tani a testvérintézményekkel. Konkrét munka- kapcsolatokra gondolunk. Ilyenek lehetnek: a gyűjtőköröknek egymást kiegészítő .módon történő megfogalmazása, a párhuzamosság, a felesleges átfedések elkerülése. Elsőrendű dolgaink közé so­roljuk a megye jelenére é.s múltjára vonatkozó irodalom gyűjtését, a meglevő és az új szerzemé­nyek szakszerű, korszerű feltárását. Megpróbáljuk az állomány különböző okokból keletkezett hiányait is folyamatosan megszüntet­ni. Természetesen az effajta tevékenység eredmé­nyeinek megmutatkozásához évek szükségesek. Mégis ezt tartjuk járható útnak; elkerüljük a fel­színes, láiszatsikereket. önálló kiadványokkal csak a hetvenes évek második felében jelentke­zünk. Azt szeretnénk, hogy ezek minden szem­pontból példásak legyenek. Még annyit ehhez a témához: a közepesen ellá­tott intézmények közé tartozunk. Figyelembe vé­ve az említett pótolnivalókat a rendelkezésünkre álló beszerzési kereteket szűkösnek, e'égtelennek kell tartanunk. Erről nem az elégedetlenség hang­ján szólunk. Tudjuk, hogy a megyei tanács ta­valy emelte lényegesen költségvetésünket. • — Végezetül arra kérjük, hogy eddigi lapasz- talatairól szóljon. — Azt hittem, hogy sokkal nehezebb Kecske­métről az új törekvéseket „elindítani". Kiderült, hogy a könyvtáros kollégák hallatlanul fogéko­nyak minden olyan iránt, ami a modern könyv­tári munka kialakításával függ össze, az olvasói igények jobb kielégítésének az irányában hat. örömmel tapasztaltam, hogy kedvezően ítélik meg a tanácsok a könyvtárakat. íeljesztésüket a me­gyei párt- és tanácsvezetés segíti. Jó légkörben dolgozunk. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy el­ismerést, hitelt végül is csak tartós, jó munká­val szerezhetünk. Köszönjük a tájékoztatást. Heltai Nándor Óvodagondok — eredmények TISZTELET AZ ÓVÓNŐINKNEK Mi a különbség — mondjuk — tíz időszaki jelentés és egy fórum hatása között ? A furcsa kérdés akkor öljött fel bennem, midőn á kecske­méti óvónők I. és II. fóruma közül az utóbbiba személyesen is „belehallgatóztam". Ki tudna erre tökéletesen tárgyilagos vá­laszt adni? Annyi tény, hogy a papírjelentések tény- é.s tárg.y- iszerűek. Ezek felsorakoztatása elsősorban az értelmet a józan észt mozgatja meg. Természete­sen, a tények súlya, „beállítása" érzelmileg sem hatástalan, s ki­hat az intézkedések gyorsaságá­ra, intenzitására is. Az első fórum tavaly novem­ber 10-én volt, a második ez év május 13-án. Mindössze léi esztendő telt el a kettő között, de az időtáv rövidsége ellenére olyan sikerekről számolhatott be az utóbbin Igó Elekné, a kecskeméti óvodák igazgatója, melyek az I. fórum nélkül még bizonyára várattak volna ma­gukra. A két plénumon a város párt-, tanácsi, szakszervezeti és népirontvezetői értettek szót a jelentős pedagógusréteggel. A nagyobb plénum közös fej­törése után jó néhány ..áttétel­lel" megrövidült az intézkedésig vezető út. Varga Mihályné, a népfront városi nőbizottságának titkára, maga is óvónő, novemberben is beszélt arról, amiről nyilvánva­lóan sok-sok jelentés szólt ad­dig is. Hogy az óvodák telített­sége 1969 óta 145—150 százalé­kos. Több gyerekes édesanyák az igazi megmondhatói, hogy hat gyerek — vagy kilenc gye­rek öröme-gondja-baja nem ép­pen ugyanaz. S hány nagyobb intézetnél nem kapják meg az úgynevezett kettes normát, — korcsoportonként két óvónő. Ha „életszerűden” is a példa, hi­szen melyik szülő számol úgy családra jutó idejével, hogy ab­ból mennyi esik egy-egy gye­rekre, a rideg tény mégis ez: egy órában van 60 perc, negy­venen felüli csoportlétszám mel­lett mi porciót kaphat „személy szerinti” törődésből egy-egy ap­róság? Talán egy percet! Pedig a személyiség formálásában, a gyerek szokásainak kialakítása bán már az óvodának igen fon­tos szerepe van. A magas létszám, -a zsúfolt­ság legalább olyan hatással van az óvónőkre is. Idegzetüket erősen igénybe veszi a helytál­lás, hiszen — megint a nagy- családú édesanyák tanúságára hivatkozunk — nagy felelősség­gel vállalják a, rájuk bízott gye­rekek nevelését, testi épségük megőrzését: Ugyanakkor: köztük is van­nak többgyermekesek, család­jukat egyedül nevelő óvónők ... Ugyanakkor rájuk is vár — óvodán, csatádon túil — közéle­ti tevékenység. Elvárjuk, hogy művelődjenek, szakmájukban lépést tartsanak a korral. Az óvónő: pedagógus. Stein Ferencné akkori felszó­lalásából: „Nagyon sok a mun­ka. Negyven gyerek szorong egy-egy kis teremben, a fekte­tők el sem férnek. Bekerülnek az óvodába olyan gyerekek is, akik a közösséghez alig. vagy egyáltalán * nem képesek alkal­mazkodni ... Idegileg teljesen kikészülunk ..." Varga Mihályné: .......S az ó vónők évi szabadsága 24 nap1' Tóth Imrénél „Pestről jöttem le. Nálunk már úgy volt, hogy kaptunk pótszabadságot." Mészáros Sándor, a városi művelődésügyi osztály vezetője: „Nem szabad az óvodákat oda degradálni, hogy azok csak meg­őrző helyek. Ott oktatás-nevelés is folyik. De most elsődleges a megőrzés, ezt mindenképpen hangsúlyozzuk, amellett, hogy mindig védjük az óvónők érde­keit is ... Jövő év tavaszán 125 férőhellyel lép be a széc'nenyi- városi óvoda. Két másik új, a Hunyadi- és a Műkertvárosban 100, illetve 75 hellyel szintén. Szeretnénk, ha évkezdésre ezek megvalósulnának. A kivitelezés — a tervek alapján — megren­delve ... Ezenkívül is vannak elképzeléseink óvodák kialakí­tására ... Az óvónők szabadság- ügyét a szakszervezettél együtt megvizsgáljuk, konkrét javasla­tot kérünk a megoldásra .. 140 százalékos telítettség... Megszoktuk, hogy óvodáinkról, a kicsinyekről, közösségükről — életükről a kedves, idillikus hangulatú mozzanatokat olvas­suk, lássuk a televízióban, fil­meken. Ahogy önfeledten ját­szanak a szobában, udvaron; édesdeden álmodnak; esznek; „zsinórra fűzve” sétálnak a na­pon, .s a rendőr bácsi mosolygós szigorral állítja le kedvükért a forgalmat; derülünk a gyűszű- nyi tátott szájacskákon. ahogy az óvó néni meséjét hallgatják .. . A „dolgos hétköznapok", a zűrösebb epizódok — láthatatla­nak maradnak. Persze így van ez jól. Tudva-tudjuk. hogy kin­cseink „munkás napjait" bera­gyogja az óvónők kedvessége, szeretete, mélységes hivatásélv zetből táplálkozó bölcs határo­zottsága. S magunk is így örü­lünk ennek. Drágaságaink nap­jai vidáman, érdekesen telnek mindig jobban felszerelt óvodá­inkban. . . De ezért a túlterhelt óvónők hősi árat fizetnek, hi­szen nap mint nap, annak min­den órájában idegrendszerük van „feszültség alatt”. Á legér­zékenyebb birodalma az. ember­nek. Ahonnét a szeretet, a fele­lősség- és hivatástudat, az. önfe­gyelem fel- és újra töltődik. .. . Hogy a 140 százalékos — ez amolyan átlag, mert hiszen van ennél magasabb is — telí­tettség melleti mégis olyan di­cséretes sikereket mutatnak fel a kecskeméti óvónők is. ame­lyek elöli tis/Ulctü’l etiléi be­lünk kalapot A 11. — május 1 í ’»- i u.rumon Igó Elekné négy — vagy talán „négy és lel" — örvendetes be­jelentéssel kezdte beszámolóját: 1. A város óvodáiban minden kinevezett óvónő — a túlzsú­foltságban végzett munka ho­norálásaként — az 1972—73. tanévre 6 nap pótszabadságban részesüli. 2. Sikerült elérni, hogy min­den óvodai dolgozóinak leg­alább két fehér köpenye, egy pár gvógycipő.je, valamint a dajkáknak egy sötét köpenye — van'. 3. Május 7-én megnyitottuk a II. ,sz. széchenyivárosi óvodát, ahová 170 gyermeket helyez­tünk el. (Emlékezzünk csak: „125 férőhellyel lép be a szé­chenyivárosi óvoda ..." A telí­tettség tehát 136 százalékos! De lehet-e az „ideális normát” tar­tani, amikor ezernyi szülő ko­pogtat. zörget. kiborul, hogy „pont az ő gyerekének nincs hely”?! Mondhatja-e valaki bár- , meiyik édesanyának, dolgozó családos nőnek, hogy — igénye / nem jogos? De tagadhatja-e bármely szülő, aki még nem ke­rülhetett sorra, hogy ez igen sok más feltétel függvénye: pénz. hogy jusson a tervezettnél több gyerek élelmezésére: helyi­ség. melynek falai nem tágítha- lók. mint a gumi: több óvónő, dajka, akiknek megint bér. kö­peny jár... — hogy csak em­lékeztetőül vegyünk néhányat. S kik azok. akik a .normán télüli" létszámba belépő új kis vendéget zokszó nélkül, még só­hajukat is meleg mosolyba vált­va fogadják a küszöbön? Az óvónők. Az apró emberkék mit tudhatnak még . . ) 4. Reménykedünk abban, hogy júliusra a Juhász utcai óvoda bővítése is befejeződik, s végre megenyhül a muszáji óvoda gondja is: kulturált körülmé­nyek közt élhetnek a gyerekek, dolgozhatnak óvónőink. Éppen ezért csatlakozunk Igó Elekné szavaihoz, és azért te­kintjük még ..négy és feledik"- nek a következő bejelentést: „Aggódva. de ugyanakkor nagy reménykedéssel figyeljük a hunyadivárosi 100 és a mű­kertvárosi 75 férőhelyes óvoda építését. Kérjük vezetőink se­gítségét, hogy az épületek át­adási határidejét tartassák be.” Bízunk az építőkben. Tóth István Bánk bán százötvenszer — Kecskeméti emlékek Faluról falura — a kultúrával — A közönség városban és a községekben ÉJSZAKAI INTERJÚ A függönyt néhány perce rán­tották össze a fülöpházi művelő­dési ház színpadán. Egymásra ta ­lált Csőri Kató és Barsi Pál, be­fejeződött a Jegygyűrű a mel­lényzsebben című zenés vígjáték. A nézők még búcsúzkodnak az épület előtt, u.ira felidézik a lá­tottakat. A műszakiak már cso­magolják a díszleteket, nagy lá­dába gyömöszölik az első felvo­nás helyszínét, a hatvani vasút­állomást, hajtogatják a kábele- ket. j A parányi színpad egyik sar­kában tanakodunk Kőszegi Gyu­lával, a Déryné Színház jeles művészével. Hol beszélgethet­nénk nyugodtan tíz-tizenöt per­cet. ezen töprengünk. A színpa­don láb alatt yagyunk. Jó embe­rek kis helyen is elférnek, tartja a szólás, de a háromszemél.yes öl­tözőben máris öten szoronganak. Marad a közeli italbolt és a ho­mokos főutca. Az utóbbira szava­zunk. Hatalmas kamillaillatban me­gyünk be a nagy éjszakába. Ahogy ritkulnak az utcai lám­pák, úgy gyúródik ránk a sötét­ség. Kerékpárosok surrannák el mellettünk, távoli tanyákra igye­keznek. — Szívesen sétálgatok az elő­adás után, jobban felüdít, mint a fekete. Levezeti a feszültséget. Amíg kőszínháznál dolgoztam, könnyebb volt a dolgom. — mondja a Jászai Mari-díjjal nem­régiben kitüntetett művész. — Ismertek, a taps a korábbi elő­adásokon már megkedvelt szí­nésznek, egy kicsit a névnek is szólt. A Dérynénél estéről estére meg kell hódítani a közönséget. Mit tudnak a fülöpházi emberek rólam, meg társaimról. Lehet, hogy csak jövő tavasszal jutok el újra ide. Régen elfelejtik ad­digra. hogy én nevettettem meg ma száz-százötven embert. Keve­sen voltak, pedig Fülöpháza min­dig jó helvünk volt. Kár. Félház előtt az előadás olyan, mint for­ralt bor hidegen. De bocsásson meg. ön hívott az éjszakai interjúra, és én csak be­szélek, beszélek, az idő meg el­fut. Tudja, ha pöttyözünk. azon­nal indulunk, amikor kész a mű­szak. tgv is holnap érünk haza. — Pöttyözés? Sohasem hallot­tam ezt a kifejezést. — A Déryné Színház művészei az idény nagy részét vidéki szál­lodákban töltik. Letelepednek va­lamelyik megyeszékhelyen é.s on­nan keresik föl a környező közsé­geket. Olykor közvetlenül Buda­pestről indulunk, az egymástól rendszerint távol eső falvakba. Tegnap Fejérben voltunk, ma itt, holnap Heves az úticél. Ez a pöttyözés. Fárasztó, de legalább napközben együtt vagyunk, a családdal. Hogyan került a Dérynéhez? — Somlav Artúr osztályában végeztem, huszonöt esztendeje. Megfordultam fél tucat tekintélye:; vidéki és fővárosi színházban. Játszottam Szegeden és Pécsett, a József Attila Színházban, a mai Vígszínház elődjében. Hadd ne ovi ui ictiii ívű a Kitűnő művészekkel dolgoz­tam eevütt. Tímárral. Ajtayval stb. Általában a nagy formátumú, tragikus szerepeket kedvelem, de szívesen kirándulok a könnyed, zenés vígjáték világába is. Korán megnősültem. Felesé­gem, Fodor Teréz — ugyanezt az utat csinálta végig — két szép gyerekkel ajándékozott meg. Egyszer úgy adódott, hogy válasz­tanom kellett vidéki kőszínház, vagy a család, albérlet és a fő­városi otthon között. Ekkor szer­ződtünk a faluzó színházhoz, jó néhány esztendeje. Nem bántam meg. Igaz. a kritikusok kicsit elfele­dik az embert, de mit csináljunk. Közben visszakanyarodtunk a művelődési házhoz, ahol már gyülekeztek az autóbusznál a kollégák, örültek annak, hogy portrét készít egy újságíró a Dé­ryné Színház egyik kitűnőségéről. Gyula megérdemli — hangoztat­ták. A fiatal Bessenyei Zsófia azt emeli ki. hogy milyen türelmes, segítőkész kollegiális. Herpai László művészeti titkár szerint Kőszegieket hallatlan színházsze­letet vezeti. Fodor Teréz é.s ő nagy értéke a vidéki kulturális életnek. (Minden darabban együtt játszanak.) A Dérynéhez tartozó művészek sokat zsörtölődhetné­nek. mert gyakran kerülnek ké­nyelmetlen körülmények közé é.s a tartós összezártság is felspan- nolja az idegeket. Kőszegiék a nyugalom, a megértés szigetei. — Köszönöm a beszélgetést. Végezetül hadd gratuláljak a Já­szai Mari-díjhoz. A ma látottak, hallottak alapján meggyőződtem arról, hogy méltó érdemet jutal­maz. Kitűnő alakítások egész so­rát méltányolja. Többek között azokat is, melyeket a kecskeméti közönség láthatott két évtizede, amikor az itteni társulat tagja volt. Bemutatkozásáról a Bács- kiskun megyei Népújság 1951. ok­tóber 4-i számában elismerően ír a kritikus. Urbán Ernő Gál Anna diadala című művében Kőszegi— Gyula alakítása „valódi élénk emberi figurát formál ..És hosszan elemzi a kitűnő teljesít­ményt. Államunk elismerése an­nak az embernek a tehetségét, szorgalmát dicséri, aki százötven- szer játszotta Bánkot. Kitűnően. Megvárom, amíg elindul az autóbusz. Budapest felé. A kere­kek nvomát hamar befújja a pusztai szél. Vajon meddig idézik föl ennek a mai előadásnak az élményeit a íülöpháziak. Hetekig, • Mi lesz a gyerekkel? Jelenet a Jegygyűrű a mellény-zsebben című vígjátékból. (Kőszegi Gyula, Bessenyei Zsófia, Fodor Teréz.) hónapokig, évekig? Akárhogyan is van. a Déryné Színház művé­szei, köztük kőszegi Gyula csi­nálják a dolgukat, hittel, színvo­nalasan. H. N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom