Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

1973. június 12. • PETŐFI NÉPE • 5 MŰVÉSZEK, AMATŐRÖK, DILETTÁNSOK A közönség védelmében Szinte nincsen olyan nap, hogy ne hallanánk új képzőművészeti kiállításról. Különböző intézmények egyre-másra szerveznek tárlato­kat. A kezdeményező készség azt bizonyítja, hogy az emberek érdek­lődnek a festmények, szobrok, grafikai alkotások iránt. Azt is jelzi, hogy megnőtt az alkotó tevékenység tekintélye, rangja. A'minden újért, jóért lelkesülő újságíró még sem dicsérheti fenn­tartás nélkül az újabban tapasztalható kezdeményező készséget. Egyik­másik öles plakátokkal híreU tárlaton kellemetlen csalódás érte. Ki­derült, hogy a kiállítónak semmi köze a művészethez. Jó szándékú, avagy éppen törtető, ilyen módon érvényesülni kívánó dilettáns mű­vei rontják — közpénzen, a közösség tulajdonában levő épületben — a közízlést. Tapasztaltuk, hogy kezdetleges, silány, vagy éppen gics- cses alkotások kerültek valamilyen úton-módon a falakra, az állvá­nyokra. A kiállításhoz nevüket adó intézmények lehetővé teszik, hogy tehetségtelenek, vagy kezdek művészi termékként tálalják „alkotá­saikat” és zavarják a közönség tájékozódását. Az érdemtelenül meg­szerzett nyilvánosság a kiállítónak is árt: vélt „sikere” torzító optiká­ján hamis képet alakít ki saját tehetségéről, felkészültségéről. Arra biztatjuk a kulturális intézményeket és a tárlatok rendezésére alkalmas teremmel rendelkező szerveket, hogy a jövőben is segítsék a jól megérdemelt nyilvánossághoz a művészeket. A kiállítások terve­zésekor, rendezésekor azonban kérjék a szakemberek segítségét. Ok ismerik a vonatkozó rendeleteket, előírásokat. Természetes, hogy sen­ki sem lehet saját magának bírája. A kéziratok közléséről lektorok döntenek, egy-egy új zenei kompozíció bemutatása képzett szakem­berek véleményétől függ. A lakosság érdekeit védte a művelődésügyi kormányzat, amikor 1963. szeptember 22-én elrendelte, hogy képző; művészeti kiállítások anyagát a Képző és Iparművészeti Lektorátus­sal előzetesen zsüriztetni kell. Ha a szakkörök, .amatőrök kívánnak házi bemutatót rendezni, akkor a Népművelési Intézet, illetve a te­rületileg illetékes művelődésügyi osztály hozzájárulása szükséges. Az öntevékeny művészeti mozgalom további fejlesztése: közügy. Minél többen járnak szakkörbe, minél többen ismerkednek esztétikai alapfogalmakkal, tanulnak rajzolni, festeni, annál jobb. Vigyázni kell azonban arra, hogy ezek a szakkörök ne térjenek el eredeti felada­taiktól. Súlyos hibát követne el az a vezető, aki elhiteti a tagokkal, hegy előbb vagy utóbb művésznek tekinthetik magukat. (Előfordulhat — természetesen —, hogy egy-egv kiemelkedő tehetségű ifjú is jár a foglalkozásokra. Azonban nekik is felső szintű tanulmányokra van szükségük adottságaik kibontakoztatásához.) Azt is javasoljuk, hogy a művelődési intézmények amatőrök részére lehetőleg csak közös bemutatót rendezzenek. Ezen bizonyíthatják, hogy mennyit halad­tak tanulmányaikban. Az efféle házi bemutatókat nem szabad a Kép­zőművészeti Alap tagjainak tárlataival azonos módon „kezelni”. A mesterek és a növendékek közötti különbséget a kiállítások jellegé­ben is érzékeltetni kellene, cppen a közönség helyes informálása ér­dekében. A kulturális intézmények elsősorban példamutatással, meggyőzéssel, átgondolt programmal segíthetik, gyorsíthatják az egységes, művelő­déspolitikánkkal összhangban levő képzőművészeti szemlélet kialakí­tását. A hatósági jogkörrel rendelkező tanácsi művelődésügyi osztá­lyokra vár az a feladat, hogy rendet csináljanak a mostani kiállítási dzsungelben, mivel az ő dolguk a vonatkozó állami rendeletek érvé­nyesítése. Kívánatos, hogy a jövőben ne csak a jó kezdeményezéseket támogassák, hanem következetesebben, határozottabban ellenőrizzék a képzőművészeti neveléssel, kiállítások rendezésével foglalkozó intéz­mények tevékenységét. Heltai Nándor A KECSKEMÉTI INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT IPARITANULÖ-FELVÉTELT HIRDET AZ ALÁBBI SZAKMÁKRA: kőműves, üveges, ács, állványozó, bádogos, vízvezeték-szerelő, villanyszerelő, fűtésszerelő, asztalos, redőnyös. Az iparitanuló-képzés ideje alatt tanulószállást biz­tosítunk. Jelentkezés: Kecskemét, Villám István utca 2—4. Munkaügyi csoport. 2573 lés döntése így nem formális, hiszen a termelést sokkal előbb kell megszervezni, mint ahogy annak gyakorlati végrehajtása megkezdődik. A beruházási anyagokat, az épületek beruhá­zási terveit stb., sem lehet már egy márciusi közgyűlés után az adott évben előteremteni. Tagságunk a tervjavaslatot he­tekkel a közgyűlés előtt írásban megkapja. A főágazat- és ágazat­vezetők nemcsak a tervjavasla­tokat készítik el, hanem a jóvá­hagyás után azonnal megkezd­hetik a végrehajtás megszerve­zését. Á szaktudás becsülete Termelőszövetkezetünkben a foglalkoztatottság teljes. A fize­tett szabadságon túlmenően csak azok a növénytermesztésben és kertészetben dolgozó asszonyok nem dolgoznak egész évben, akik nem kívánnak a tél folya­mán munkát végezni. 460-an dolgozunk a szövetkezetünkben. 1971-ben egy dolgozóra 160 ezer forint bruttó termelési érték, 32 ezer forint részesedés, 41 ezer forint saját erőből származó kö­zös tisztavagyon-növekedés ju­tott. Terveink szerint a közeljövő­ben mindenre kiterjedően meg­valósítjuk a komplex gépesítést. A növénytermesztés és állatte­nyésztés zömében ezt már elér­tük. Terveink megvalósításához a beruházáson túlmenően meg­felelő képzettségű és képességű személyek is kellenek. Az üze­mi vezetésben foglalkoztatott szakemberek mellett több mint 30 sertéstenyésztő és -hizlaló szakmunkást képeztünk ki, va­lamint traktorosokat, gépkocsi- és buszvezetőket, növényvédő .szakmunkásokat, mezőgazdasági gépszerelőket, s egyéb technikai személyzetet. 30 fővel most in­dult a szarvasmarha-tenyésztő szakmunkásképzés. Szövetkeze­tünkben a fiatalok aránya jó. ösztöndíjakkal segítjük nemcsak a felsőbb iskolán tanuló fiata­lokat, hanem a szakmunkásta­nulókat, főleg a mezőgazdasági szakmát elsajátító fiatalokat. Az élet- és munkakörülmé­nyek javulását a nehéz fizikai munka gépesítésén túlmenően, jelzik a mind kulturáltabb mun­kahelyek, az üzemi konyha, a 6 üzemi fürdő, az autóbusszal történő szállítás a munkahelyre és vissza és a két termelőszö­vetkezeti üdülő. Az ágazati rendszer bevezeté­sével az eredményeink nőttek. A komplex gépesítéssel egyidő- ben azonban úgy gondolom — tagságunkkal egyetértésben —, még közvetlenebb érdekeltséget kell megvalósítani. Véleményem szerint az üzem- és munkaszervezésnél minden­kor az üzem termelési, fejlett­ségi színvonalához kell alkal­mazkodnunk. Az üzem- és mun­kaszervezés állandó folyamat. Ennek megfelelően foglalkoz­tunk vele, mint fontos kérdéssel eddig is és foglalkozunk a jö­vőben is. Az 1971. évi 71 millió­ról, 1973-ban minimálisan 92 millióra (egy dolgozóra jut 200 ezer forint) nő a termelési ér­ték termelőszövetkezetünkben, változatlan számú dolgozóval. Ezzel egyidőben a háztáji ter­melés is nő, miután segítjük a háztáji gazdálkodás fejlődését is. Losonczi Mihály a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke NYELVŐR Á harmadik napja tartó hazafias erők Régebben hallottam a tv-ben egy vietnami hadi jelentésben ezt a mondatot: „A harmadik nap­ja tartó hazafias erők támadása sikerrel jár”. Hasonló felépítésű mondatokat azóta is sűrűn hal­lottam. Az ilyen mondatok sű­rű ismétlődése gyakran előfor­duló fogalmazási hiba. Néhány mondatot elemezve rájövünk a hiba forrására. A fenti mondatot figyelmesen olvasva megtudhatjuk, miért olyan furcsa ez a mondat. Nem a hazafias erők, hanem a táma­dás tart már három napja. Te­hát így helyes ez a mondat: A hazafias erők harmadik napja tartó támadása sikerrel jár. Egy értekezleten hallottam a következő mondatot: „Nem szándékozom eltérni a kitűzött meghívó napirendi pontjaitól”. Ebben a mondatban a kitűzött meghívó a különös. Ha arra gondolunk, hogy a napirendet szokták kitűzni, vagyis előre megállapítani, akkor már értjük a mondatot és helyesen meg is tudjuk fogalmazni: Nem szán­dékozom eltérni a meghívó ki­tűzött napirendi pontjaitól. így már az is világos, hogy mindkét mondátban egy birto­kos szerkezet van, amelyet nem akartak felbontani. Az elsőben a hazafias erők támadása, a má­sodikban a meghívó napirendi pontjai a birtokos szerkezet. Ezt a szerkezetet kellett volna fel­bontani, hogy a jelző ne a bir­tokos, hanem a birtokszó elé ke­rüljön. így lett volna szó az el­ső mondatban a három napig tartó támadásról, a másodikban pedig (az előre) kitűzött napi­rendi pontokról. Üjabb feljegyzéseim közül va­lók ezek a mondatok: „Mi sem bizonyítja jobban a magyar ze­nepedagógia színvonalát, mint a kedden délután hallott gyerme­kek éneklése.” Helyesen: a gyer­mekek kedden délután hallott éneklése. „Tájékoztatót kértünk a jelen­legi megyei kórház rekonstruk­ciójáról.” Modanunk sem kell, hogy a jelenlegi nem a megyei kórházra, hanem a rekonstruk­cióra vonatkozik. Az újságokban olvashattuk „a Moszkvában ok­tóberben összeülő békeerők vi­lágkongresszusának hazai előké­szítéséről”. Nem a békeerők fog­nak összeülni, hanem a világ- kongresszus. Tehát a békeerők Moszkvábany októberben össze­ülő kongresszusáról van szó. Felsorolok még néhány mon­datot. Ezek nem mutatósak, de nagyon jellemző hibaforrásra utalnak. Ugyanis mindegyikben a mutató névmások vannak rossz helyen. „Ez a kérdés fel­tevése helyes.” „Ez a szabad idő helyes eltöltése példamutató le­het.” Sportolókról van szó: „Visszavetette őket ez a tizen­egyesnek a kihagyása.” így kel­lett volna: a kérdésnek ez a fel­tevése, a szabad időnek ez a he­lyes eltöltése, a tizenegyesnek ez a kihagyása. Tehát a birtokos szerkezetet fel kell bontani; mert csak akkor lesz nyelvtani­lag Is helyes a mondat, ha a birtokszóra vonatkozó jelző nem a birtokos, hanem a birtokszó elé kerül. Kiss István A citerák napja Balotaszálláson 0 „Félegyházi utca ligetös...” Balotaszálláson is sikere volt a Nagy Jánosné által szervezett zenekarnak, az iparosodó város hagyomá­nyokat őrző együttesének. • A tiszakécskeiek is mesterien pengetik a citerát... Szórakoztatás, hasznos időtöl­tés vagy nemes önművelés a célja a közös muzsikálásnak? Válaszoljon a kérdésre a Bács- Kiskun megyei népdalkörök áp­rilisi, sükösdi találkozóján lá­tott és hallott kiskunfélegyházi Röpülj páva-kör példája. Á titok kipattan Először a maguk kedvére, munka közben énekelgetett hét —nyolc asszony. Gyönyörűséget találtak a kis füzetbe jegyzett százegynéhány népdalban, s minden bizonnyal egyikük sem gondolt arra, hogy a közösen át­dalolt esték összeforrott együt­tessé formálják kis csoportju­kat. És egyszer „titkuk” kipattant. Most nem fontos, hogyan. A kö­zös éneklések szakember által vezetett rendszeres próbákká váltak, az immár Röpülj páva- körnek nevezett együttes elő­adása folytonosan színesebbé, gazdagabbá lett, az időtöltés művelődéssé fejlődött. Ezt a tipikus folyamatot fi­gyelhettük meg a megyei cite- razenekarok június 3-i balota- szállási találkozóján is. A már rutinosnak, „befutottnak” szá­mító kiskunfélegyházi és tisza- kécskei zenekar mellett nem halványult el a többi csoport előadása sem. Az együttesek kö­zött volt nemrégen alakult és több éves múltra visszatekintő is; tagjaik közt akadt fiatal és idős, munkás és földműves, pe­dagógus és mezőgazdász. Beszél­gettem néhányukkal. miért vonz­za őket a közös zenélés, miért találnak örömöt a muzsikában. Citeraasztal és hegedű A balotaszállási Gyuris Ká­roly negyvenegy éves korában barátkozott össze a citerával. Annyira, hogy három év alatt 25 citerát és két citeraasztalt készített — kedvtelésből. Az utóbbi hangszer az ezermester saját terve alapján készült a gondos kidolgozású asztal formá­jú „hangszekrény” mélyebb zen­gésűvé teszi a ráerősített cite­rák hangját. Balotaszálláson szinte mozga­lommá vált a citerázás. — Alig győzöm a megrendeléseket — mondja Gyuris Károly. A köz­ségben gyermekzenekar is ala­kult, és a vasárnapi bemutatón szépen helytálltak a felnőtt együttesek között. Nem túlzás, ha azt írom, a tiszakécskei citerások ország­szerte,' sőt határainkon túl is is­mertek — bizonyítja ezt az őszi. jugoszláviai vendégszereplésre szóló meghívásuk. A zenekar egyetlen hölgytag­ja a fiatal pedagógus, Zílahy Éva.. — Imádom a zenét — mondja mosolyogva — nem tud­nék meglenni nélküle. Kilencéves leprában hegedül­ni kezdett, a zene iránti vonza­lom ekkor alakult jei. És az csak természetes, hogy a Gyógy­pedagógiai Tanárképző Főiskola elvégzése után, amikor Tisza- kécskén kezdett tanítani, belé­pett a művelődési központ cite- raegyüttesébe. Tájhagyomány, új stílus A megyei zenekarok műsora után sikeres bemutatót tartottak a sándorfalvi citerások is. Veze­tőjük, a Kecskeméten is jól is­mert Budai Sándor, a népmű­vészet mestere, és a zsűri má­sik két tagja, Olsvay Imre. az MTA népzenekutató csoportjá­nak vezetője, és Halkovits Já­nos, a Rádió népzenei osztályá­nak munkatársa egyöntetű elis­meréssel • nyilatkozott a citera- együttesek előadásáról. — Egyre fejlődő, „izmosodó” folklór-mozgalom bontakozik ki Bács-Kiskun megyében — hang­súlyozta Olsvay Imre. — Az együttesek programjában jóval több, bár javarészben újabb stílusú népdal szerepel mint műdal. Az eredeti népdalok so­rát tájhagyományi gyűjtéssel lehet még gazdagítani, s a cite­rák mellett érdekes színt jelent­het más népi hangszerek, pél­dául köcsögduda, tekerőlant, fu­rulya, klarinét, esetleg hegedű megszólaltatása is. Mindenkép­pen kerülni kell az előadásmód elszürkülését, modorosságát, de egyhangúságát is. „Kötelező” érvényű tanácsot persze nem lehet és nem is szabad adni, hi­szen a további fejlődésben a legfontosabb a sajátos, a tájnak megfelelő hangvétel kialakítása. „Nagy esemény volt” A riportot nem lehetne befe­jezni a balotaszállási hangulat leírása nélkül. — Nagy esemény volt ez, kérem — jegyezte meg késő délután valaki. Valóban, a citerazenekarok találkozója megmozgatta az egész községet. Bizonyította ezt a példás szer­vezés, a színpad ízléses, az al­kalomhoz illő díszítése, s a sza­badtéri pódium is mely élőt* sokan gyönyörködhettek a cite- ramuzsikában — hiszen a mű­velődési ház nagytermében való szereplés után az együttesek az udvaron mutatkoztak be a „kí- vülrekedtek” előtt. Megyénk népművészete sok kincset rejt még magéban, s minden alkalmat meg kell ra­gadni, hogy százak és ezrek is­merjék meg ezeket az értékeket. Kontra György (11.) Aztán, hogy a tűz béfal- ta a tetőt, egy télen át a hó marta a kormot az épületen. Már bontják. Lebontják egészen. Azt mondják, ha nincs a tűz, akkor is lebontották volna, öreg falak és a falaknak egyszer úgyis le kell omlaniok. Már bontják há­tul, ott, ahol magasan megma­radtak a téglák. Építik az új raktárt, de hogy az milyen lesz, ki tudja. Majd megmutatja az éjszaka, ha már felépült. Akkor már tudom, hogy mi­lyen lesz és azt is, milyen lesz akkor, ha ég. Mert mindig a raktár ég. A raktár arra való, hogy leégjen. Minden raktárt már eleve úgy építenek, hogy mennél jobban leégjen. Ahogy ellépek a bontás mel­lett, ahányszor csak itt járok, mindig hallom, hogy valami ott még mozog. A tűz párája már kiköltözött, nincs már anyag, amiért ott leselkedjen, de vala­mi mégis játszik ott a téglák, az ócskavas meg a betongeren­dák között. Patkány itt nincs. Magam nem lépek be a romok közé, mert nem bírom azt a do­hos koromszagot, ami még kívül is itt ül a fal tövében. A mucusok bírják. Ahogy most a fal mellett lépek, hal­lom, hogy valami mozog, de nem az, ami még a télen bevet­te magát a hó alatt. Tudom én jól, hogy mi mo­zog. Számítottam is rá, mond­tam is a rendésznek, hogy es­ténként ide hordják majd a mu- cusokat, ha nincs ellene kifogá­sa. A rendész azt mondta, ha már hotelt nem tud a vállalat építeni, hagyjak az ügyeket men­ni. úgy, ahogy mennek. Az első kört ma éjszaka a bál tiszteletére elhagytam. Tizen­egykor volt a buli-tombola, leg­alább is ahogy tervezték, így szólt a plakát. Tombola közben kasszát még nem fúrtak, kerí­tésen át még nem másztak, aj­tót még fel nem törtek. Ha ilyenkor van tolvaj, akkor most az is bulizik valahol, talán ép­pen itt a kultúrházban. A második kört már nem ha­gyom el. Éjfél után mindig ta­nácsos megkerülni a gyárat. Mondjuk, valakinek csak annyi ereje volt, hogy a réten át el­húzta magát a kerítésfalig. Ki- vitték a sötétbe, aztán ott a gödrök táján, ha ott vannak még a gödrök, fojtogatták vagy kést mártottak belé. Nem a le­vegőbe beszélek, volt már ilyen is. Azt soha előre nem lehet tudni, mit hoz az éjszaka. A sötét oldal sarkáról nézem a kerítést. A tetejére, jó mesz- szire egymástól, három huszon- ötös lámpát szereltek, de áz so­ha nem ég. Nem is éghet. Ha ma kicserélik, holnapra valaki leveri. Ez még így volt, mióta áll a gyár. Ki veri le? A ren­dész azt mondja, ő nem nyomo­zó, hiába ez a tényállás. Egy­szer aztán a villanyszerelők megunták, hogy hetenként cse- téljék. ■ Nincs rá kapacitás. Ha már sötét van, legyen az. Az ilyen huszonöfös égők csak ront­ják a szemet. Most aztán nekivágok a sötét oldalnak. Még a nagy hóesések alatt téglát hordtam ide, napon­ta hármat, hogy legyen hol megállni. Még így is három pár gumicsizma megy szét egy té­len. Mégis jobb volt a hó. Szak­mailag legalább is. mert a fe­hérség, ahogy elönti a tájat jobb minden , védőállásnál. Olyan messze még sose láttam a tájon, mint most ezen a télen. Arról már volt ugyan szó, csak úgy magamban, hogy egyszer rászá­nok egy napot és bejárom a kör­nyéket. Már csak azért is, hogy tudjam, hol vagyok. De aztán mégse. Mit segít az, ha tudom, hogy hány gödörrel ismerek többet ebből a világból? Hóesés után, ha nagyon világos a kör­nyék, idelátszik az a két facso­port. De én még levelet nem láttam rajtuk. A helyzet ugyan­is úgy alakult, hogy én csak té­len láthatom őket. Most. hogy újra elolvadt, ne­kivághatok a sötétnek. Ez az igazi. Ha úgy veszem, a sötét az éjjeliőr kenyere. Ha akarom, ha nem, bele kell harapni. Ha­rapom. Keresem a téglákat a lábam alatt, most csak arra jók, hogy az ember felbukjon ben­nük. Így ilyenkor, a havas tél után még rosszabb, mint ősszel a nagy esők alatt. Mire megszok­ja az ember eltelik néhány nap, míg belenyugszik, hogy megint koromsötét az, éjszaka. Ilyenkor fordul elő, hogy már késő dél van, mire lehunyom a szemem. Minthogy az éjjeliőr nappal al­szik, ez olyan mintha valaki éj­szakázik. A téglákon túl, a sötét oldal másik sarkán, a hosszú kerítés mellett kilátni a városba futó széles út lámpáira. Ezen az ol­dalon, hacsak nincs vihar, va­lami mindig dereng. Ha innen még meg is lehet látni, hogy Lipták úr cikcakkban húzza a csíkot hazafelé. Szóval, itt, ezen az oldalon már mégis jobb az ábra. Az ember azl hiszi, ha mondjuk itt ütik le, azt már úgyis észreveszik. É.s ez a fő. Ä portásfülkéből nézve, így éjféltájt, már meghal az utca. Tölcsvár.v Adrienné daxlija már az igazak álmát alussza. Vajda úr, a KÖZÉRT-es is álmodik, és ha rossz az álma, arról ál­modik, hogy ellenőrök jelentek meg az üzletben. Richter úr, ha fáradtan dőlt le, nyitva fe­lejtett rádiónál durmol és a be­mondó hiába hangsúlyozza, hogy magyar idő szerint hol volt puccs, vagy géprablás. Slezák- rténak a fűtőtesten már megszán radt a fekete fehérneműje. Er­délyi úr, a festő, pedig hanyatt fekszik szemüveggel az orrán, mert véletlenül csak annyit ivott, hogy még volt ereje ke­zébe venni az újságot. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom