Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

1973. június 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Még szigorúbb büntetést! A múlt héten két olyan halálos, illetve súlyos közúti szerencsétlenség történt, amelynek okozói még nem vizsgáztak le gépjárművezetésből, sőt ezt a súlyos felelőtlenséget még azzal is tetézték, hogy szeszes italt fogyasztottak vezetés előtt. Saj­nos, mindkét esetben a vétlenek, a szabályosan köz­lekedők estek áldozatul azoknak, akik felelőtlenül, a bűntudat legkisebb megnyilvánulása nélkül me­részkedtek ki az országúira, oltották ki ártatlan emberek életét, tették őket nyomorékká. Köztudomású, hogy a szigorú rendőri ellenőrzés, a sorozatos közúti razzia sok olyan gépjárműve­zetőt derít fel, akinek nincs jogosítványa, nem rendelkezik kellő vezetési gyakorlattal, vagy it­tasan vesz részt a forgalomban, egymás után kö­veti el a szabálytalanságokat. Olvasóink jól tud­ják, hogy ezek az emberek három-négyezer fo­rint pénzbírságot fizetnek, súlyosabb esetben pe- -dig bevonják tőlük vezetői igazolványukat, il­letve szabadságvesztés büntetésre ítélik őket. Ügy tűnik, azonban, hogy a pénzbírságok még mindig kevésnek bizonyulnak. Jó néhányan ugyanis en­nek ellenére megpróbálnak a rendkívül megnö­vekedett forgalomban vezetői engedély nélkül és ittasan közlekedni. Megyénkben egy-egy héten — különösen most a nyári időszakban — alig múlik el nap, hogy ne történjen halálos, vagy olykor négy-öt súlyos sze­rencsétlenség. A társadalomnak, a rendőri, az igazságügyi szerveknek nemcsak a leleplezés, a büntetés, de a megelőzés is feladata. A megelő­zéshez azonban nem elegendő á felvilágosító szó, a továbbképzés, a propaganda. A legcélravezetőbb megelőzési módszer az eddiginél is súlyosabb pénz- büntetés. Miért mondjuk ezt? Egyetlen példával szeretnénk ezt alátámasztani: A múl héten a 44-es úton történt halálos szerencsétlenség okozója, Gu­lyás Lajos vezetői engedély nélkül hajtott, időn­ként 100 kilométeres sebességgel, csoda-e, hogy halálra gázolt egy 17 éves motorkerékpárost, aki betartotta a közlekedési szabályokat? Manapság az emberek többsége meg akarja sze­rezni a gépjárművezetői engedélyt — ami feltét­lenül helyes —, hiszen a személygépkocsi, a mo­torkerékpár nem számít luxusnak, hanem az élet, a munka megkönnyebbítőjének. Sajnos, az élet megrövidítőjének is, mint ahogy ezt valamennyien tudjuk. A gépjárművezetői engedély megszerzése azonban pénzbe kerül, s néhányan sajnálnak pénzt ..kidobni” erre, pedig gyakorlatot, elméleti tudást, biztonságérzetet csakis egy tanfolyam elvégzése adhat a gépjárművezető számára. Lehet/ie sorolni tovább az érveket, de úgy vél­jük szükségtelen, hiszen a napi események, a ren­geteg halott, a sok súlyos sérült, a sok ezerre te­hető kiesett munkaóra önmagáért beszél. A sza­bályok megsértése, előírásainak durva felrúgása nem maradhat büntetés nélkül, s ez így helyes. Ezért szükséges lenne a pénzbüntetés mértékét emelni, hogy még hatásosabban kedvét szegjék a jogosítvány nélkül, vagy ittasan az úttestre ki- merészkedőknek. Gémes Gábor A rádió mellett Kezdetben volt a Szív küldi... — Miért, miért nem, eltűnt a Magyar Rádió műsorából — a kívánságok azonban megmarad­tak. És egyszer csak megalkották a hétfői kívánságműsort, mely­ben X elküldheti Y-nak ked­venc zeneszámát; de ha ez sem «lég, havonta egyszer tárcsáz­hatjuk a 139-660-at. Telefonáljon — ha tud Jó a hallgatók ízlése. Ezt tud­tam meg a szombat esti telefo­nos szívküldiből, pardon — a Magyar Rádió automata közön­ségszolgálatának műsorából. Az említett kitűnő tánczenei ízlést bizonyította az a sok hagyomá­nyos és beat stílusú dal, amit a fürge, és a Posta jóvoltából szerencsés hallgatók telefonon kértek. Többnyire csak a budapestiek hallhatták nevüket a majdnem két és fél órás programban, a vidékiek közül igen kevesen „rúghattak labdába”, amiről ter­mészetesen csak ők maguk te­hetnek — miért nem ezen a na­pon utaztak rokonlátogatásra a fővárosba... Bár bizonyos, hogy a nem budapesti hallgatók is remekül szórakoztak, hiszen a jó tánczene telefonálás nélkül is élvezetes. A cikkírónak néhányszor szö­get ütött a fejébe a különféle kívánságműsorok hallgatásakor — csak a tánczenére figyelünk a rádióműsorokból? És a kitűnő kabaréjelenetekre, a szép ver­sekre nem emlékezünk? Hiszen a szombati 139-660 kívánságai erre engednek következtetni, még az interjúk is (Ákos Stefi­vel, Lukácsi Margittal és Bá- gya Andrással) a könnyű da­locskák birodalmába vezettek bennünket. Fogynak a jó ötletek, szürkül ez a néhány éve százezrek által kedvelt műsor. Akaratlanul is eszembe ötlik egy dolog. Ha egy labdarúgó „kiöregszik” még fénykorában elbúcsúzik a zöld gyeptől. Ha később teszi, rossz emléket hagyhatna maga után. Nem járt el az idő a 139-660 felett is?.. VENDÉGÜNK VOLT: Giancarlo Facchinetti Fekete hajával és bajúszával olyan, mintha egy olasz film vásznáról lépett volna elénk. Csak éppen az ott megszokott ágáló szenvedélyességnek nincs nyoma egyéniségében: derűsnek és ki­egyensúlyozottnak látszik, akár klasszikus arányérzékkel kompo­nált zenéje. Harminchét éves. de hetet akár le is tagadhatna; így is. úgy is a fiatal zeneszerző­nemzedékhez tartozik. A kecskeméti hangverseny- évad utolsó estjén két műve hangzott el, az egyik — a hét éve írt és nemzetközi pályázaton díjat nyert zongoraversenye — ősbemutatóként. Meglepő, hogy a „zene hazájában”. Itáliában ilyen sokáig kell egy új műnek szerző­je fiókjában várakoznia. Kérdé­sünkre őszinte választ kapunk, nyugodtan és olaszoktól szokatla­nul lassan beszél. — Nálunk nehéz utat kell egy fiatal zeneszerzőnek megtennie az érvényesülésig. Nincs hivatalos szervezet, amely felkarolná, tá­mogatná őket. Személyes össze­köttetés kell hozzá, hogy a mű­vek megszólaljanak. Elsősorban a zenekari művekre gondolok, a kamarazenével jobbak a lehető­ségek. Zongoraversenyemet csak kottából ismerte és ítélte meg a zsűri, azóta se jutott senkinek eszébe, hogy előadja. Sajnos ne­kem otthon nincs protekcióm. Magyarországra kellett eljönnöm, hogy művemet meghallgassam. — Hogyan került kapcsolatba a magyar zenei élettel? — Három évvel ezelőtt bemu­tattam Csenki Imre klarinétrap­szódiáját Bresciában. ahol élek és tanítok. Mostani bemutatko­zásom ennek a viszonzása. De a magyar zenével való kapcsolatom sokkal régebbi és mélyebb: ze­neszerző példaképem Bartók Béla. Milyen benyomásokkal tér ha­za Magyarországról? Élményeim minden vonatko­zásban igen pozitívak. Megraga­dott az emberek közötti barátsá­gos légkör, mellyel lépten-nyo- mon találkoztam. A zenei nevelés módszerei és eredményei pedig egyenesen lenyűgözőek. Olaszor­szág sok kiváló muzsikust adott a világnak, de a zenei tömegne­velésben egyáltalán nincs mivel büszkélkednünk. Ezen a téren so­kat tanulhatunk önöktől. Műveit Kecskeméten a városi szimfonikus zenekar adta elő Ke­mény Endre vezényletével, két fiatal művész: ifj. Berkes Kál­mán és Szelecsényi Norbert köz­reműködésével. Meg volt-e elé­gedve az előadás színvonalával? — Erre hadd mondjam azt, hogy már a próbák alatt sem volt semmi hozzáfűzni-, vagy ki­fogásolnivalóm a művek felfogá­sát és megvalósítását illetően. Ügy érzem — s ez a hangverse­nyen is bebizonyosodott, hogy az előadóknak sikerült a művek „lelkét” megragadniuk. És még egy: eddigi tapasztalataimban szinte példátlan eset. hogy egy számukra teljesen ismeretlen szer­ző kompozícióival ilyen lelkiis­meretesen és elmélyülten foglal­kozzanak előadók — mint ahogy ez itt történt. Már csak ezért is ér­demes volt Magyarországra eljön­nöm ... K. T. INFORMÁCIÓK EGY TÉMÁRÓL A telekellátás a megyében — Amerre csak jártunk, én­rám a legnagyobb hatást az a borzasztó sok építkezés tette! Olyan szép házaikat, valóságos villákat látni a legkisebb helye­ken is, mintha egészen új fal­vak lennének. Ilyenkor érzi az ember, hogy tulajdonképpen milyen gazdag is ez a mi kis országunk! Hazánk észak-keleti táján tett hétvégi IBUSZ-kirándulás után hallottam ezt a lelkes és mé­lyen igaz élményt egy tsz-tag ismerősömtől. (Lám, milyen szemnyitogató hatásúak ezek a hétvégi hazai kirándulások!) Nem is kell azonban túl messzire utaznunk,, hogy váro­saink, községeink fejlődésének, az életszínvonalunk növekedé­sének — az építkezésekben meg­mutatkozó — jegyeit felfedez­zük. Elegendő tudatosan körül­nézni a szűkebb pátriánkban. Városon és falun egyaránt. Szép számmal akadnak a megyében olyan települések, ahol az ösz- szes lakásállománynak a 15—20, sőt 25 százaléka az 1960—1970 közötti évtizedben létesült. (És megszépültek, korszerűsödtek a régi házak is!) Tény, hogy nagy az építkezési kedv, a családi ház iránti igény, amihez — ha gyakran embert próbáló erőfeszítések, egy s másról való átmeneti lemondás, céltudatos takarékosság árán is — megvan az anyagi erő. Ez utóbbi azonban olykor megelő­zi a telekhez jutás lehetőségét. A családi ház építésére alkal­mas telkekből elsősorban a vá­rosokban immár évek óta rend­szerint kevesebb van — a vá­laszték hiányáról nem is szólva —, mint amekkora az irántuk megmutatkozó igény, kereslet. Jól lehet, a helyi tanácsok rend­kívül sokat tettek és sok erőfe­szítést tesznek az újabb és újabb telkek területelőkészítésé­ért, kialakításáért. (Mint meg­annyi egyéb igény kielégítésére, erre a célra is a szűkös fejlesz­tési alapjukra vannak hagyat­kozva a helyi tanácsok.) Egy nemrégiben — április el­sején — készült megyei felmé­rés adatai szerint a jelenlegi öt­éves lakásépítési terv teljesíté­séhez és a következő tervidő­szakra való átmenet zavartalan­ságának biztosításához mintegy nyolcezer telekre van szükség a megyében. Ebből 1975 végéig további 3800 házhely kisajátítá­sát, illetve telek kialakítását kell befejezniük a helyi taná­csoknak. A feladat nem könnyű, s fő­leg a városokban nem az, de tervszerű telekgazdálkodással előre látó, céltudatos telekkiala­kítással megvalósítható. A helyi tanácsok tevékenységéhez csu­pán az elmúlt évben is számos intézkedésével nyújtott segítsé­get a megyei tanács. Főleg a városokban enyhít a gondokon ez évtől kezdődően aa a lehetőség, hogy az OTP egy naptári évre szóló, rövidlejáratú hitelt nyújt a tanácsnak a telek­kialakításhoz. Ennek feltétele tehát, hogy kialakításuk után nyomban értékesítse a telkeket a tanács. A megyeszékhelyen immár krónikusnak mondható telekhir ány megszüntetésének egyik je­lentős módját körvonalazza az év elején a főhatósággal való ama megállapodás, amely Kecs­kemét általános rendezési tervé­nek módosításával, a belterületi határvonalak, áthelyezésével le­hetőséget teremt további családi házas lakóterületek kialakításá­ra. (Például Alsószéktón, Szelei faluban, Felsőszéktón és egyéb területeken évente mintegy száz családi házhely kialakítására nyílik ily módon lehetőség. Az ezzel megbízott beruházási vál­lalat jelenleg 197 telek kialakí­tásán munkálkodik, s e telkek értékesítése még ez évben vár­ható.) S ha már szóltunk Kecskemét családi házas telekellátásáról, hadd említsük meg a megye többi városát, illetve községét is. Folyamatosan ki tudja elégí­teni a telekigényeket Kalocsa. Baján akadozó a telekellátás, itt további területek feltárása van soron. Kiskőrösön — az OTP-vel kötött megállapodás nyomán — 100 házhely kialakí­tása várható. Kiskunfélegyhá­zán, a Bankfalu részletes ren­dezési terve alapján mintegy 800 házhelyre kínálkozik terü­let. Első ütemként 92 telek már rendelkezésre áll. Kiskunhala­son a jelenlegi tizenvalahány telek után a Szász Károly utcai terület rendezési tervének elké­szülésével a tervidőszak végére folyamatossá válik a házhely­ellátás. A telkek iránti kisebb keres­let magyarázza, hogy a városo­kénál jobb a helyzet a nagyköz­ségekben. Közülük Jánoshal­mán, Lakitelken és Kerekegy­házán mutatkozk házhelyhi­ány. (Kerekegyháza megrende­lésére 50 házhely kialakítását most végzi a beruházási válla­lat.) A megye többi községében általában folyamatosan kapható telek. A fentebb említett me­gyei adatgyűjtés szerint Nyárlő- rincen, Orgoványon és Jakab- szálláson mutatkozik telekhiány. A megfelelő állami telekkíná­lat előkészítése fontos tanácsi feladat. Egyik alapvető módja a lakásgondjukat önerőből, csalá­di ház építésével megoldani tö­rekvők segítésének. A helyi tanácsok tervszerűbb telekkialakítási, telekgazdálko­dási törekvéseire vonatkozó, azt elősegítő megyei tanácsi intéz­kedések mellett — amelyeket csak utalásszerűén érintettünk —, a közvélemény elé kívánko­zik egy további, frisskeletű in­tézkedés. Nevezetesen, az a me­gyei tanácselnöki utasítás, mely­nek lényege, hogy a helyi taná­csok kötelesek kellő időben tá­jékoztatni a lakosságot — a saj­tóban való közzététel útján is — a kialakított telkek értékesítés céljából az OTP-nek történt át­adásáról. Jelentős pontja az utasítás­nak, hogy azokban a városok­ban és fejlődő nagyközségekben, ahol a betelepülő mezőgazdasá­gi foglalkozású lakosság mellett az ipari dolgozók részéről is nagy a családi házhelyek iránti igény, a vonatkozó ÉVM és PM együttes rendelete szellemében az igénnyel jelentkezők közül jelöljék ki a telekvásárlásra jo­gosult vevőket. Az értékesítendő telkek mintegy 60—65 százalé­kát — a megalapozott, beépítési szándékot igazoló és az előírá­sok szerint beépítési ajánlatot tevő — üzemi munkások kap­ják. A családi házas lakásépítés munkáltatói támogatásának elő­segítését célozza az elnöki ren­delkezésnek az a kitétele, amely szerint a telekátadásról az érde­kelt állami vállalatokat kellő időben, külön kell tájékoztatni. Ha a vállalat igényli, a helyi tanács a kért telekszámot már a számára fenntartva, ilyen ki­kötéssel adja át értékesítésre az OTP-nek. Ilyenkor a vállalat részére lehetőleg egy tömbben jelölik ki a telkeket, hogy a dolgozóknak' nyújtandó mun­káltatói támogatás különböző formáit a leghatékonyabban al­kalmazhassák. P. I. MAJMOK A KAUKÁZUSBAN Két_ évvel ezelőtt 60 páviánt hoztak kísérletképpen Tuapsze közelében a Kaukázusba. A tró­pusi állatok csodálatosképpen át­vészelték az első tél 38 fokos hi­degét is, sőt tavasszal 5 pávián kölyök is napvilágot látott. A következő enyhe tél láthatóan jól jött az állatoknak, amelyek tovább szaporodtak: 12 újszülött már világra jött, 13 további pedig útban van. Lehet, hogy néhány év múlva páviánok népesítik majd be a Kaukázus erdőit? A képen: A páviánok gondo­zóikkal. ((Fotokrónika TASZSZ— MTI—KS) KEREKES IMRE kisregénye: fnrffiwaw Szilágyi és Szepesi Az előbbiek azonban egyálta­lán nem vonatkoznak a 139-660 kiváló műsorvezetőjére, Szepesi Györgyre, ö a régi maradt — nemcsak a sportközvetítések hallgatói, hanem mindnyájunk számára is. A riporterből inter­júalany lett egy órára, a hétfő délutáni Kettesben című műsor­ban. A kérdező az ugyancsak ri­porter, Szilágyi János volt. Akik hallgatták a sorozat, eddigi adá­sait, megismerhették Szilágyi „kérlelhetetlen” műsorvezetését. Sohasem bántón, de mindig kö­vetkezetesen a teljes igazságra kíváncsi; úgy tereli a beszélge­tést, hogy a hatvan perc alatt minél többet tudjunk meg part­nere munkájáról, gondolatairól, kedvteléseiről. Mindig talál egy- egy „síkos” témát — emlékszem például, hogyan „faggatta” Sán­dor Csikart a futballsztár utó­életéről. Szepesi György sem kerülte el a kérdést: — Értesz-e a mikrofonhoz, mint technikai eszközhöz? Hangulatos, izgalmas műsor a Kettesben. Hallgatnánk akár minden héten. Kontra György (6.) Karácsony előtt szerettem volna kivenni a szabadságom. A munkaügyis lebeszél. Az ünne­pek alatt éjjel-nappal üres a gyár. Lehet, hogy igaza van. Ne­kem így is jó. Azt mondja, hogy jövőre is kivehetem az idei sza­badságom. Tudja ő jól, miért mondja. Ki talál ilyenkor két hétre éjjeliőrt? Viszont két hét alatt, ha nincs éjjeliőr, elhordják innen még a portásfülkét is. Vagyunk néhá­nyan. akiket nem lehet nélkü­lözni. A főkönyvelő például most megy szabadságra. Mint hallom, ha igaz, amit beszélnek, ő volt az, akinek eszébe jutott: „Ennek a Gáspárnak emelni kell!” Most, hogy emelt, már szerintem is nél­külözhető. A hónap végén későn jár haza. úgy 9 óra felé. Ilyenkor nem kocsival megy. Gyalog vág át a gyárudvaron, már csak azon a részen, ami a kapuig vezet. Alaposan betekint a gyárudvari sötétbe, mintha onnan jönne az ellenség. Onnan is jön. Ha nem lesz nyereség, vagy nem stimmel az export, azt valahol itt baltáz- zák el a gyáron belül. Valame­lyik műhelyasztal, vagy gép mel­lett. De hogy hol, azt még soha nem sikerült megtudni. Talán még neki se, mert akkor nem kapkodná a fejét olyan tanács­talanul. Ez az első éjszaka, amit sza­badságon kellett volna töltenem. Majdcsak eltelik ez is. Eddig semmi különös esemény nem tör­tént. Lassan éjfél lesz. Egyszer már körüljártam a gyárat. A Nelli ma nem jön. Havat vártam. Hóesés­ben könnyebb az éjjeliőr dolga. A hó alulról világítja a földet, ahogy a szobrokat szokták. Ilyen­kor még a szabad mező felé is szép a táj. Belebámulhatok a vi­lágos éjszakába, még a messzi facsoport is idelátszik. A hóban nyom marad. Szeretem a nyo­mokat a kihalt tájon, meg a te­metőben. Az éjszaka kenyeret ad az éjjeliőrnek, akit azért fizet­nek. hogy a sötétben is lásson. Havazás után. még éjszaka is, a környék úgy mutatja magát, ami­lyen. Gyerekjáték az éjjeliőr dol­ga. A kóbor kutyák nyomát is meg tudja számolni. De nem ha­vazik. Csendesen, sűrűn esik a decemberi eső és függönye mögött folyik a játék. Eloltom a villanymelegítőt, kö­rülnézek az udvaron. Xz épüle­tek közt. a műhelyutcán át jutok el az irodaházhoz. A rossz eső­csatornákból nyakamba csurog a víz. A köpeny műanyagból, de hiába, az ilyen időben még belül is nyirkos, lankadatlan tapad a vállon. Az irodaépület üvegfalán csobog a víz, függőleges patak. Fény villan a tócsában. A tölté­sen átsuhanó vonat reflektorai. Csobog az eső, csurog, lármázik a műhelyépületek rossz csator­náin. Vissza-visszanézek, zseb­lámpával bevilágítom a szögle­teket, megnézem az irodaház be­járatát. Az éjjeliőr akkor nyu­godt, ha minden ajtó zárva van előtte. Alapszabály az éjjeliőrnek, nyitott ajtón ne lépj be. A lép­csőházban már a betörő az úr. Hátulról terít le a vasrúd, vagy a csavarhúzót nyomják beléd. Ez az ajtó zárva. Alábbhagy az eső. fehér pihék szállnak a levegőben, a felhők közt kiugrik a hold. színpadi vi­lágítás, szegélyes felhők rohannak alatta sötéten, réseik között az éj­szaka játszik a csilagokkal. Karácsonytájt csendes a világ. Indulnék vissza, amikor megszó­lal egy telefon. Valakit keresnek. Kedvem lenne felvenni a kagy­lót. Valaki nyitvahagyott egy ab­lakot. onnan szól a csengetés. Éjszaka a szerelmesek telefonál­nak, meg a túlórázók. A mentő­ket hívják, de az is lehet, hogy a rendőrséget. Keresik az elve­szetteket. Valaki ébresztőt akar. Valaki nyitva hagyta az ab­lakot, valaki arra vár, hogy bele­szóljanak: minden rendben. A tolvaj anyja az elfekvőben, most kap morfiumot, hogy aludni tud­jon, a fia lábujjhegyen jár, hogy elemelje a kasszát. És most bele­cseng a telefon. A világot nem jól hangszerelték. A pénztár a harmadik emele­ten. a telefon nem lehet feljebb, mint az elsőn. Elhallgat a csör­gés. Az éjjeliőr ilyenkor ideges. To­vább lépek, hogy megkerüljem a régi műhelytömböt. Kerülöm ezt a patkánytanyát. Bot nincs ná­lam, stukkerrel mégse illik pat­kányra célozni. Itt aztán van tö­rött ablak, meg rossz ajtó. A be­járat egy roncs. Nekirohannak az elektromos tragoncákkal, ostro­molják, mint valami várat. Be­kukkantok a résen, patkányszagú a levegő. A harmadik ablaknál megállít a horkolás. Valaki horkol. De hol? (Folytatjuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom