Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1973. Június 30. A pártmunka gyakorlatából Agitáció- és propagandafelelős — A. pártéletben rendkívül je­lentős az agitáció és a propagan­da. Megítélésem szerint nálunk szakértő kézben van ez a fontos feladatkör — említette beszélge­tésünkkor Zrínyi Mihály, Lajos- mizse nagyközség pártbizottsági titkára. Nem véletlen tehát, hogy röviddel később a község párt­végrehajtóbizottsága tagjaként viselt tisztségéről, az azzal járó sokrétű tevékenységéről kérdez­tem az illetékest: Korsós István elvtársat. A tanácsházi kis iroda, ahol művelődésügyi felügyelőként dol­gozik, nem bizonyult valami nyu­godalmas helynek a beszélgetésre. Nem számoltam, hányán keres­ték meg ott-tartózkodásomkor, tény azonban, hogy szinte ötper­cenként nyílott az ajtó. S a zö­mök, deresedő hajú férfi rokon­szenves, bizalmat gerjesztő köz­vetlenséggel, de lényegre tőrön megbeszélt, útbaigazítást, taná­csot, vagy éppen biztatást adott a hozzá fordulóknak. S ha sűrűn félbe is szakadt beszélgetésünk, jegyzetfüzetem híven őrzi mind­azt, amit Korsós István a párt­tisztségével járó munkájáról lé­nyegesnek tartott elmondani. íme: közreadom: — Pártbizottságunknak — az élén a végrehajtó bizottság egy- egy tagjával — három munkabi­zottsága van: a pártépítésí, a gaz­daságpolitikai és az agitációval és propagandával foglalkozó. Tevé­kenységük lényege, hogy vélemé­nyezéssel, állásfoglalásaikkal, ja­vaslataikkal segítsék a pártbizott­ság és a végrehajtó bizottság munkáját. Jómagam az agitáció- és propagandabizottságban tevé­kenykedem. a vezetője vagyok. Ez a reszortfeladatom a végre­hajtó bizottság tagjaként is. Tennivalónk nagyon sokrétű,' így csak vázlatosan arról, mivel is foglalkozunk: az agitáció és propaganda állandó szélesítésével és erősítésével, a 21 alapszer ve­tünk agit-prop. munkájának el­lenőrzésével. módszereik elemzé­sével, az állami és társadalmi szervezetek, tömegszervezetek agitációjának és propagandájá­nak ellenőrzésével, ilyen irányú tevékenységük korszerűsítésével; a párttagság politikai és szakmai műveltségével kapcsolatos kérdé­seik vizsgálatával, a közoktatás és közművelődés, a kulturális élet viszonyainak konkrét elemzésé­vel. Ez utóbbi témakörben ki­emelt fontosságú a tanyai terü­let. A pártbizottság éves programja és a végrehajtó bizottság féléves munkaterve jóváhagyásakor meg­határozzuk, hogy megannyi napi tennivalónk mellett milyen főbb feladatok állnak egy-egy munka- bizottság előtt. Az agitá- ciós és propagandabizottság­nak például két ilyen nagyobb teendője van az idén: vélemé­nyezni az ÁFÉSZ agitációs és propagandatevékenységét, illetve az arról szóló jelentést, amely hamarosan a párt-vb elé kerül. Munkabizottságunk két tagja se­gít a beszámoló előkészítésében, másik két elvtársunk pedig a tag­ság körében való tájékozódás alapján ellenőrző jelentést készít. A valós helyzet ismerete nagyon fontos, hiszen ebből derül ki. mi­ben és milyen módon lehet se­gíteni. Mint a végrehajtó bizottság agi­tációs és propagandafelelősének magától értetődően segítenem kell a pártalapszervezetek ha­sonló tisztségviselőit. Az év ele­jén például egész napos tanács­kozásra ültünk össze velük. Ta­pasztaltuk ugyanis, hogy a párt­oktatás megszervezésekor eseten­ként nem voltak kellően körülte­kintők. Megesett, hogy alapkép­zettség nélkül marxista középis­kolába osztottak be embereket. Érthető volt tehát a következ­mény, hogy többen „lemorzsolód­tak”, kényelmetlen volt számukra, hogy nem tudtak részt venni po­litikailag felkészültebb társaik vitáiban. Másik tapasztalatunk: koráb­ban az agitáció egy-egy üzemben érthetetlenül mellőzte a saját gyakorlatból vett példákat, szinte csak a brosúrára hagyatkozott. Szót kellett tehát értenünk abban, hogy sem a jó, sem a rossz pél­dákért __ nem szükséges a szom­szédba mennünk. Az embereket az érdekli, ami velük, körülöttük történik. Arra várnak választ, hogy a rossz miért az. hogyan le­lehetne jobban, s ki-ki mit tehet ezért a maga szűkebb munkate­rületén. Az ilyen agitációnak van cselekvésre mozgósító hatása. A legjobban az bizonyítja az év eleji tanácskozásunk hasznossá­gát, hogy ma már van üzemeink­ben termelési agitáció és a hatása is mérhető. Nagyon fontos a lakóhelyi poli­tikai felvilágosítás és mozgósítás. Eljutni a háztartásban dolgozó nőkhöz, kisgyermekes anyákhoz, a szabad foglalkozásúakhoz, nyugdíjasokhoz. Sok tapasztala­tunk van rá. mennyi a segítő­készség a lakosság e rétegeiben. Legutóbb a tanácsválasztások elő­készítésekor volt alkalmam ér­zékelni ezt. Minthogy egyikként a Petőfi Tsz pártszervezetét pat­ronálom, sokat jártam községünk e határrészében. Valamikor ott tanítottam a tanyai iskolában. Tény, hogy minden tanyában, aho­vá csak betértünk, tapasztaltuk a közügyek, a párt politikája iránti nagyon őszinte érdeklődést. Nem véletlen tehát, hogy a la­kóterületi eszmecserékre mosta­nában a korábbinál is nagyobb gondot fordítunk. Hogy , milyen eredménnyel, talán a tanácstagok a megmondhatói. A község szépí­tése érdekében ugyanis minden házba eljutnak, ismertetik cél­jainkat, cselekvésre mozgósító, agitációs munkát végeznek. És eközben sok minden szóba kerül. A kommunális, kereskedelmi el­látás, a művelődés, szórakozás. Még ilyen észrevételek is: nem elég, hogy az ÁFÉSZ-nél szocia­lista brigádok vannak, de ha va­laki bemegy a textilüzletbe, elfe­lejtik fogadni a köszönését. Soha nem téveszthetjük szem elől, hogy a lakóterületi közérzet feltételeinek javításáért, az ott folyó politikai munka, a szocia­lista közgondolkodás fejlődéséért valamennyi pártszervezet, tömeg- szervezet és mozgalom, állami szerv és vállalat felelős. Az agi­tációnak és propagandának óriási a szerepe ebben. Sok mindenre, tömérdek apróságra kell érzé­kenyen felfigyelnünk, s szük­ség szerint változtatással, javítás­sal reagálunk, hogy pártunk ha­tározataiban foglalt elvek és ter­vek a mindennapok munkájában valóra váljanak. Perny Irén / Szeptemberben jöhetnek a tanyai diákok Valamikor régen malom volt, azután toliüzem lett, most pedig építőmunkások szorgoskodnak az ósdi falak között. A városi párt- bizottság és. a tanács kéréssel fordult a kiskunfélegyházi Egye­sült Lenin Termelőszövetkezet vezetőségéhez, vállaljanak részt a tanyai diákok kollégiumának építésében. A munka sürgős, szeptemberben már 152 diáknak már innen kellene jártai iskolá­ba. A vezetőség gyors számvetést készített, felmérte a munka nagy­ságát, a kapacitást, s nem utolsó­sorban azt, hogy az építőrészleg­nek a termelőszövetkezeten bélül milyen feladatai vannak, amelye­ket esetleg később is megoldhat­nak. — Nagyon meglepődtem, ami­kor megtudtam, hogy milyen nagy munkát kell elvégeznünk, s milyen rövid határidő alatt — emlékezik Lenkefi János, az épí­tőrészleg vezetője. — Egy pilla­natig szinte elképzelhetetlennek látszott, hogy szeptember else­jéig elkészüljünk ezzel a 3 mil­lió forintos átalakítással, de az­után, amikor a részleg tagjaival is megbeszéltük a feladatot — vállaltuk. A félegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet építői végzik a munka egyharmadát, mi pedig a többit. Azonnal megkezdtük a hiányzó anyagok beszerzését és ide szállítását. Miután az eme­letes épület átalakítása vár ránk, szükségünk volt egy gyorsfelvo­nóra is. A Bács megyei Építő­ipari Vállalat igazgatója, amikor megtudta, miről van szó, kész­ségesen rendelkezésünkre bocsá­tott egyet. Ugyanígy segítséget kaptunk másoktól is. Egyelőre huszonötén dolgoznak itt, de hamarosan másik két brigád is idejön, s akkor negy­venegy kőműves harcol majd a határidők betartásáért. Nem nagy szavak ezek — teszi hozzá az építésvezető — mert itt valóban harcról van szó. Az építők már a kezdet kezdetén elvállalták — külön felszólítás nélkül —, hogy nyújtott műszakban, reggel hat­tól este hatig dolgoznak. Néhány nap múlva pedig bevezetjük a két műszakos, reggel hattól este tízig tartó munkát. Azt hiszem, a tizennyolc szakiparos, villany- és vízvezeték-szerelők,. burkolók • Hegyi Sándor kőműves egy új ablak részére bontja a régi falat. (Opauszky László felvételei) • Lenkefi János (jobbra) az épí­tőrészleg vezetője rövid meg­beszélést fart a kollégium ter­ve felett Dömötör Mihály mű­vezetővel. Képünk bal oldalán a Bács megyei Epitőipari Vál­lalattól kölcsön kapott gyors- felvonó a felállítás előtt. • Igen fontos feladat a munka­hely elektromos energiával való ellátása. Felvételünk ide­jén Sinkó Béla villanyszerelő az ideiglenes kapcsolóhelyet szerelte, innen kapnak majd áramot az építőipari gépek. és a többiek — ha majd rájuk kerül a sor, szintén „kitesznek magukért”. , Örömmel vettük tudomásul a napokban hogy termelőszövet­kezetünk KISZ-csúcsvezetősége az alapszervezetek nevében véd­nökséget vállalt az építkezés fe­lett. A KISZ-isták felajánlották, hogy legkevesebb 100 ezer forint értékű munkát végeznek itt az építők irányítása mellett Nos, jól jön a segítség. Ha jönnek — munkaidő után, szabad szomba­tokon és vasárnap — segítenek majd az anyagok előkészítésében, a törmelékek eltakarításában és majd a takarításban, a kollégi­um belső csinosításában. — A termelőszövetkezet saját építkezései ? — Természetesen a kollégium kialakítása miatt a fsz-ben sem „áll meg az élet”. Építőrészle­günk százhúsz tagú, s a többiek­nek is bőven akad tennivalója. Hamarosan befejeződik Bugacon a 40 férőhelyes lóistálló építé­se, Kisfáiban szeretnénk augusz­tus 20-ra átadni a lovas iskolát, s ugyancsak határidőre végzünk ä kiskunfélegyházi dohánybevál­tó üzemben a szociális létesít­mények — öltöző, fürdő — bő­vítésével ... Százötvenkét diák az új tan­évben már nem tanyai dűlőúton ballag a távoli iskolába, az Egye­sült Lenin Tsz építőinek jóvol­tából második otthonra talál majd a város közepén. Opauszky László Még egyszer a felvételiről Sok levelet kaptunk a lapunkban nemrég megjelent Felvé­teli előzetes című sorozattal kapcsolatban. Érthetően, elsősor­ban fiatalok, felvételiző vagy egyetemekre, főiskolákra készülő középiskolások figyelmét keltették fel a tájékoztató jellegű cikkek. Általában kiegészítő információkat kértek tőlünk, de voltak, akik kissé eltértek a témától, általánosítottak, s a „dol­gok eredeteként” tették fel a kérdést: „Jó-e az egyetemekre, főiskolákra váló felvételi vizsgák jelenlegi rendszere, mód­szere?” A kérdés oka nyilvánvalóan a kétség: a maximális 20 pontot elérő fiatalokon kívül tulajdon­képpen senki se veheti biztosra, hogy felvételt nyer az egyetemre, vagy főiskolára. De egyes szako­kon vagy ágazatokon jóval ke­vesebb pontszám is elég ahhoz, hogy a felvételiző valamelyik felsőoktatási intézmény hallgató­ja legyen. Izgalmas napok ezek: a fiatalok túl vannak az írás­beli vizsgán, amely tulajdonkép­pen a középiskolai anyag lexi­kális tudásáról ad megközelítően pontos képet. Erre a célra első­sorban a teszt-kérdések szolgál­nak. A jelenlegi felvételi rend­szerben ez, vagyis az írásbeli vizsga a döntő. A rátermettséget, a tehetséget, a fel vételin, ma még csak néhány felsőoktatási intéz­mény veszi figyelembe. Nem mintha ez valamenyire is megnyugtatná a mostani felvéte­lizőket, mindenesetre egyre gyak­rabban hallunk olyan szakértői véleményeket, amelyek feltárják a felvételi vizsgák rendszerének, módszereinek hiányosságait. És örvendetesen már csak elvétve nyilatkoznak erről a témáról úgy, mint a televízió 10X10 a X. VIT- re című műsorában egy lány, aki derűlátóan így fogalmazott: „Nálunk nyitott oktatási rend­szer van, ami azt jelenti, hogy minden fiatal azon az egyetemen vagy főiskolán tanulhat tovább, ahol akar...” Évente több tíz­ezren tudnák bizonyítani hogy ez így nem igaz. Sokkal reálisabban ítélte meg a jelenlegi helyzetet az a pszicholó­gus , professzor aki a felvételi vizsgák lélektanával kapcsolatos interjút, illetve a nyilatkozatot «azért tagadta meg lapunktól, mert véleménye szerint elképzel­hetetlen, hogy például száz fia­tal. közül csak öt vagy esetleg tíz felvételiző alkalmas az általa választott pályára. Márpedig az egyetemeken, főiskolákon körül­belül ez az arány. S ha ez így van, a felvételi egyetlen „pszi­chológiája”: a lexikális tudás mellett — a szerencse. A pályára való alkalmasságot egyes egyetemeken, főiskolákon nagyon könnyen, másutt nehe­zebben tudják eldönteni. A ma­tematikus jelölteknél ez nyilván­valóan nem jelent különösebb problémát, annál összetettebb, pszichikai elemző módszer ki­alakítására lenne azonban (szük­ség például az orvoskaron, ame­lyen jelenleg biológiából és fizi­kából vizsgáznak a felvételizők. De sorolhatnám tovább a példá­kat, a tanárképző főiskolák, jo­gi egyetemek, a természettudo­mányi karon némely szak fel­vételi vizsgáinak hiányosságait. A 60-as évek végén bevezetett felvételi rendszer eddigi tapasz­talatai azt mutatják, hogy az egyetemekre, főiskolákra a szor­galmasabb és a továbbtanulásra tudatosan készülő diákok jutnak be. Ez főként a lányokra jel­lemző, amit a statisztika is iga­zol: az egyetemek, főiskolák hall­gatóinak 70 százaléka nő. Ilyes­formán beszélhetünk úgynevezett „elnőiesedett” . szakmáról, mint például jogász, orvos, tanár stb. De ennél sokkal lényegesebb, a társadalomnak, népgazdasá­gunknak kifejezetten káros, hogy az egyetemekre felvett kevésbé tehetséges, nem arra a pályára termett fiatalok, megtartva szor­galmukat, diplomát szereznek, de nem a szakmájukban helyez­kednek el. Nemrég az Élet és Irodalom megdöbbentő adatot közölt a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem böl­csészkaráról : az ötszáz végzős hallgató közül csupán százan mentek el tanítani. Ezek a je­lenségek, ha közvetetten is, a felvételi hiányosságaira, illetve a fiatalok rátermettségének, pá­lyaszere tétének teljes hiányára utalnak. Mi lesz azoknak a sorsa, aki­ket nem vettek fel? Ezekben a napokban nagyon 'sok fiatal fejében megfordul ez a gondo­lat. S aki ezt már egyszer átél­te, nem is igyekszik szépíteni a helyzetet. Természettől, akarat­erőtől függ, hogy ki, mennyire csalódik. A rugalmasabbak köny- nyébben kiheverik, hamarabb feltalálják . magukat. Képzel írott, másfél oldalas levelet olvasok, írója hat éve érettségizett. Kérdesz; „Van-e olyan iskola, ahol ha már ma­gasabb képesítést nem is, de va­lamilyen ezzel egyenrangú szak­mát tanulhatna az ember, vagy mezőgazdasági technikumi 'kü­lönbözetivel termelőszövetkezet­be, állami gazdaságba mehetne? Állattenyésztési, állategészség­ügyi vagy kertészeti szakra le­het jelentkezni?” Kirívó eset ez. vagy a sok közül egy? Van olyan fiatal, aki nem tudja hol, s hogyan kell jelentkezni továbbtanulásra? Nem tudom. De a levélíró to­vább kérdez: „Mi lesz a több­séggel, azokkal, akik a tanulás, s a tudás fellegvárából kiszo­rultak és kikerülnek az életbe?” Erre már pontosabb és meg­nyugtatóbb a válasz: a „tudás fellegvárából” senki som szorul ki — ha van akaratereje. Éven­te több tízezren tudnák ezt bi­zonyítani. Tárnái I/ászló Szakszövetkezeti kérdőjelek Egy soltvadkerti ankét nyomában A szakszövetkezeti társulási forma mindmáig fel nem oldott, sőt a korszerűbb termelési feltéte­lek, valamint a társadalmi átrétegződés nyomán a korábbinál kiélezettebben jelentkező ellentmon­dásai vetődtek felszínre azon az ankéton, amelyet Soltvedkerten rendezett a Szakszövetkezetek Te-, rületi Szövetsége. „Ha nem történik előrelépés, még azokban a szakszövetkezetekben is életszínvonalesés várható, ahol okszerűen használták fel a tízszázalékos tag­sági hozzájárulást, vagyis ahol a közös alapok fej­lesztésére fordították” — fogalmazta meg a hely­zet lényegét az ankét egyik résztvevője. Majd hoz­zátette : — „De ez csak a közös gazdaságok kisebb hányadát jellemzi, a kiskőrösieket, a kecelieket, a soltvadkertieket. Bócsán és Tázláron például a tagsági hozzájárulást — mondjuk ki kekeken — elherdálták. *A vége az lett, hogy közös alapok sincsenek, s a hozzájárulás is elapadt.” Szövetségi szinten nem a hektoliterekkel van baj. A kétezer hektáros üzemi szőlőtelepítés több mint 150 ezer hektós termése pótolja a parcellás szőlők pusztulása miatt keletkezett kieséseket. A 160 ezer hektós üzemi tárolótér, a 250 ezer má­zsás szőlőfeldolgozó kapacitás a 300 vagonos hű­tőházi tárolási lehetőség, a palackozás, az egy-két számottevőbb ipari kezdemény összességében azt is jelentheti, hogy ez a társulási forma — a ter­melés szférájában — beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Csakhogy ott van a gond, hogy ezek az ala­pok a néhány legstabilabb szövetkezetben kon­centrálódnak. A járulékos beruházásokkal, első­sorban a jelentősebb saját pincével rendelkező szakszövetkezetek tekinthetők ma fejlődőképesek­nek. Túlságosan széthúzódott a skála — nemcsak a helységek, s a határukban működő szövetkeze­tek, hanem legalább annyira szakszövetkezeti tagság viszonylatában is. Azt lehet tapasztalni, hogy a fenntartáshoz, illetve a hozamok fokozásá­hoz szükséges anyagi erővel egyre inkább csak a jobb módú szakszövetkezeti tagok rendelkeznek. A jobb életkörülmények megteremtéséhez viszont nem feltétlenül a nagyobb szőlőterületek szüksé­gesek Hanem a kisebb, a 2—3 holdas tagsági mű­velésű, ám annál nagyobb hozamot biztosító sző­lők. Ez a koncentrálódási folyamat a lépést tartani nem tudó tagok ezreit - szorítja ki lassanként a paraszti létfeltételek kereteiből. A tízszázalékos tagsági hozzájárulási kötele­zettség a gazda számára ténylegesen teherként je­lentkezik. Ezt csak az tudta ellensúlyozni, akinek alkalma volt szőlője termőképességét fokozni. És aki erre el is szánta magát... Az alapok megteremtésében a szakszövetkeze­tek az elmúlt évtizedben jórészt a tagsági hozzá­járulásra támaszkodtak. De vajon nem a szakszövetkezeti tagság terhé­re gyarapodtak maguk a községek is? Már £mi a kommunális feljesztésüket illeti. Mert a szak­szövetkezeti adó egyúttal tanácsi bevételt is ké­pez. Az ankéton nem az adóztatás jogosultságát kér­dőjelezték meg, hanem azt a fajta adózási rend­szert, amely nem a prosperitásra, de a szőlőkultú­ra sorvasztására ösztönöz. A területek elhagyásá­ra. Stabilabb, a tényleges jövedelmi helyzetet job­ban kifejező szakszövetkezeti adópolitikára volna szükség Mert a mostani korcs ellensúlyozásaként fog­ható fel a szakszövetkezeti gazdák részéről a bo­rok cukrozása, a túlzott pálinkafőzés elharapózá- sa, valamint a szőlőterületeknek akár idegenek részére történő szétíratása, a progresszív adó el­kerülése végett. Elhangzik egy élesre exponált kérdés: „Van-e. jogalapunk a tagok részéről számonkémi az ér­zelmi kötődést, amíg az alapvetően meghatározó érdekviszonylatok rendezve nincsenek?” Nem olyan levegőben lógó kérdés ez, mint ami­lyennek első hallásra tűnik. Abból a kötöttségből adódóan, hogy ha a szak- szövetkezet á saját tagját foglalkoztatja a közös területen, csak mezőgazdasági társadalombiz­tosításra jelentheti be, míg bárki mást — tehát más szövetkezet tagját is — ipari biztosítottként alkalmazhat, egyedülálló helyzetet teremtett. Szövetségi szinten a szakszövetkezetek mintegy 3200 alkalmazottal kötnek évente szerződést. Olyanokkal, akik más szakszövetkezetnek a tag­jai. A kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet mintegy ezer tagja között összesen hat olyan akad, aki ugyanott alkalmazott is. Ez a szakszövetkezet egyébként 80 állandó személyt foglalkoztat Ilyen skizofrén állapotot képes teremteni a fele­más, a következetességet nélkülöző társadalom- biztosítás. A tagság 46%-a — ugyancsak szövetségi szin­ten — kettős foglalkozású, s az arány emelkedő­ben van. A folyamat emeltyűje — mind többen han­goztatják — az, hogy bár szőlőművelésnek társa­dalmi rangja nincs, az iparban elhelyezkedők a családi örökségként tulajdonukba került szőlőtől korántsem igyekeznek megválni, számukra az a jövedelemkiegészítést, a biztonsági alapot, sőt, sok -.esetben a szabad idő eltöltésének módját je­lenti. Még kiterjedtebb a kettős foglalkozás ott, ahol maga a szakszövetkezet létesít ipari telephelyet. Mint például a soltvadkerti Kossuth-ban. A „volumen-szemlélet” a hobby-szerű szőlőmű­velést lebecsüli, mondván, hogy soha nem lesz képes nagy tömegű, egységes minőségű fajtát ad­ni. A saját szükséglet megteremtésére azonban alkalmas, s ez sem elhanyagolandó körülmény. Egyéb előnyei mellett... Az egységes fajtájú és művelési rendszerű, szigorúan meghatározott technológia szerint mű­velendő szülőföld kialakítását a kettős foglalko­zásúak számára is elő lehetne írni. De ebből hol maradna a hobby? ... Ha a szakszövetkezeti társulási formának a tag­sági szőlőművelés elválaszthatatlan része, akkor ez utóbbinak a sorvadását nem nézhetjük ölhe­tett kézzel. Ebben az összefüggésben a rekonst­rukció nemcsak a termelőfelület, hanem a műve­lési technológia és a tagsági érdekeltség új ala­pokra helyezését is jelenti. Egyik a másik nélkül nem vezet eredményre, s a legkövetkezetesebben gondolkodó szakszövétkezeti vezetők már e felis­merés jegyében láttak hozzá a kivitelezéshez. A soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet a jól előkészített, megtrágyázott, megforgatott 40 holdat a kellő mennyiségű gyökeres vesszővel ad­ta át a tagsági telepítésre vállalkozó 46 gazdá­nak. Az e munkában, s később a művelésben eltöltött napokat a közös nyugdíj szempontjából is „jóváírja”. A telepítés támogatása és a gépi művelés ellenértékéként a tag a termőrefordulis után a termelés 30%-át adja a közösnek. Harminc évre kötött megállapodást a telepí­tésre vállalkozó tagokkal a kiskőrösi Petőfi Szak- szövetkezet. Itt feltételek között szerepel, hogy a tagok a jó gazda gondosságával művelik a sző­lőt, de az is, hogy a használati jogot az egyenes­ági leszármazottak örökölhetik. Ha teljes mélységében megvilágosodik az a fel­ismerés, hogy ezen a vidéken a szőlő nemcsak „üzemi növény”, hanem az életnek is az alapja, akkor bízhatunk a szakszövetkezeti tagsági sző­lőtermesztés jövőjében. Hatvani Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom