Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-28 / 149. szám

■ 1973. június 28. PETŐFI NEPE • 3 A TANYÁRÓL A GYÁRBA ... írta: dr. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára Lokálpatrióták és érdeklődő idegenek, szakértők és laiku­sok gyakran kérdezősködnek Bács-Kiskün megye iparosítási programjáról. Az érdeklődés hátterében nyilván az húzódik meg, hogy itt a keresők 48,8 százaléka jelenleg is a mezőgaz­daságból, az erdő- és vízgazdálkodásból él. Más szóval az or­szág megyéi között a mezőgazdasági lakosság aránya Bács- Kiskunban a legnagyobb. Tegyük rögtön hozzá: ez nem a me­zőgazdaság elmaradottságának a jele, és nem mutatja — ön­magában — az ipar elmaradottságát sem. A nagy mezőgazda- sági arány összefügg a kertészet, a munkaigényes ágazatok je­lentés területével, a megye tanyás településszerkezetével, s az alacsony népsűrűséggel. A mezőgazdasági lakosság csaknem 50 százalékos aránya mellett is egy-egy mezőgazdasági dolgo­zónak legalább 5 hektárnyi terület megműveléséről kell gon­doskodnia. Teret hódít az ipar Ha nem a lakosság foglalko­zását tekintjük mércének, hanem a termelési érték megoszlását, akkor már más képet kapunk. Az ipar termelési értéke 1972- ben 12,3 milliárd forintot ért el, míg a mezőgazdaság — jólle­het tavaly kitűnő évet zártak a megyében — csak 10,8 milliárd forintot. Ha az élelmiszeripar termelését a mezőgazdasághoz számítjuk, s az élelmiszergazda­ságot teljes ágazatként értékel­jük, akkor persze a mezőgazda­ság javára billen a mérleg. Röviden: megyénk a legna­gyobb az országban; a mezőgaz­dasági termelés hazai értékének mintegy 10 százalékát adja, ezért a mezőgazdaság különle­ges figyelmet érdemel. A ne­gyedik ötéves terv idejére azon­ban a korábbi évek erőteljes iparosítása eredményeként — jelentőssé vált az ipari terme­lés, s ezzel a megye egyoldalú mezőgazdasági jellege megvál­tozott. Az iparosításnak alapve­tő szerepe volt abban, hogy a lakosság elvándorlása lelassult, majd megállt. Ezt érdemes kü­lön is kiemelni, mert egy évti­zeddel ezelőtt volt. olyan eszten­dő, amikor 13 ezerrel csökkent a megye lakossága. Az elköltö­zők Budapesten, illetve “a favá­ros agglomerációs gyűrűjében telepedtek le. A belső migráció természetesen jelenleg is, még­hozzá szükségszerűen létezik; a bevándorlás főleg a megye hat városába irányul, ám a korábbi évek nagyméretű elvándorlásá­ról már nem lehet beszélni. Ebben a megye iparosodásá­nak döntő szerepe van. Döntő szerepe van még akkor is, ha a megyének nincsenek jelentős ipari hagyományai (jóllehet száz esztendővel ezelőtt éppen Kecs­keméten rendezték az Országos Iparmű Tárlatot). Az ipart évti­zedeken át csupán kisebb — né­melykor kifejezetten kézműves — üzemek képviselték. A váró-, sok közül Bajának és Kecske­métnek volt régebben is némi könnyű- illetve élelmiszer-feldol­gozó ipara. Ma a megyében 514 ipartelep található, közöttük olyan több ezrek létszámot fog­lalkoztató egységek, mint a bajai Finomposztó Vállalat, a Kecs­keméti Konzervgyár, a Baromfi- feldolgozó Vállalat és Állami Építőipari Vállalat. Az iparosodás új iránya Ennek ellenére a megye ipará­nak nincs különös jellemzője, ipari térképünk meglehetősen tarka. Ráadásul az elmúlt évek­ben számos kis ipartelep is léte­sült, s ez oda vezetett, hogy egyik-másik városunkban a ma­gyar ipar csaknem valamennyi ágazata megtalálható. Más szó­val: a több mint 500 ipartelep­ből 358 helyen ötvennél keve­sebb munkás dolgozik. Ilyenfor­mán a megyében egy-egy iparte­lepre mindössze 84 munkás jut, és a megye iparában csak minden 140. személy mérnök. (A megye állami gazdaságaiban minden hetvenedik!) Ugyancsak jellemző adat: az egy ipari foglalkozta­tottra jutó állóeszközérték hozzá­vetőleg 60 ezer forint, jóval ki­sebb mint, Szabolcs vagy Békés megyében, sőt az ország megyéi közül csak Tolnában alacso­nyabb. Mindemellett érdemes meg­említeni, hogy Magyarországon csak megyénkben készülnek — exnortra is — kazettás magneto­fonok; egyedül ’a Zománcipari Művek kecskeméti üzemében gyártanak fürdőkádakat és für­dőszoba-berendezéseket, s ezek fele külföldre kerül; a szanki gázmező adja az ország földgáz- termelésének mintegy 20 száza-' lékát; csaknem kétmillió pár Alfa márkájú cipő termelésével ismertté vált az Alföldi Cipő­gyár, s a hazai konzervgyártás termékeinek 14 százaléka Bács- Kiskun megyéből származik. Az eddig elmondottakból is érzékelhető, hogy megyénkben az ipar fejlődése alapvetően exten- zív jellegű volt, azaz széles ská­lájú, elaprózódott és technikailag viszonylag elmaradott ipari bázis alakult ki. Számos helyen kon­zerválódott az avult technika. Hiányoljuk, hogy, nem alakult ki az egymáshoz kapcsolódó, az egymással jól kooperáló iparágak koncentrált települése, s így a specializált termelési körzetek előnyei csak szűk körben érezte­tik hatásukat. A területi iparfejlesztés ko­rábbi időszakának és gyakorla­tának ez természetes következ­ménye, hiszen a telepítés gya- • korlatilag a rendelkezésre álló munkaerőre, a meglévő épüle- tecskékre vagy más pillanatnyi érdekre, lehetőségre alapult. Az utóbbi években már érez­zük az intenzív iparosítás elő­nyeit. E program valóra váltása gazdasági kényszer is, hiszen a szabad munkaerő forrásai kime­rülőben vannak, de ez felel meg a hatékonyság javításának, az iparfejlesztés általános feladatai­nak. Több iparvállalat jelentős nyereséggel működik, de van gazdasági nehézségekkel küzdő, veszteséges gyárunk is. Az ipartelepítés korábbi kon­cepcióján — s erről a megyei pártbizottság ez év elején hatá­rozottan állást foglalt — változ­tatnunk kéll. Céljaink között ugyanúgy szerepel a meglevő üzemek működési feltételeinek javítása, mint ahogy új ipari üzemek létrehozását is támogat­juk. A rekonstrukciót szeretnénk minél jobban előkészíteni, nem feledkezve el a fokozatosan meg­valósítható koncentrálásról. Ha a szükséges feltételek kialakítha­tók, akkor helyeseljük a megle­vő üzemek, telepek összevonását is.- Támogatjuk azoknak a meg­levő üzemeknek, gyártelepeknek a fejlesztését, amelyek megfelel­nek a gazdaságföldrajzi adottsá­gainknak. lehetővé teszik a to­vábbi együttműködést, a koope­rációt a különböző üzemekkel, és segítjük azokat, akik élni tudnak a megyében található szellemi erőkkel. A feltételek harmóniája Az önerőből fejlődni nem ké­pes vállalatok, telepek helyzetét egyedileg vizsgáljuk meg, s meg­tesszük a szükséges intézkedése­ket. Támogatjuk a tanácsi és a minisztériumi ipar közötti erő­teljesebb kapcsolatokat, így pél­dául azt is, hogy azok a tanácsi iparvállalatok, amelyek nem a lakosság helyi igényeit szolgál­ják — sőt nem egy közülük évek óta jelentős- exporttermelést is folytat —, a minisztériumi ipar­hoz kerüljenek. A mennyiségi növekedésnél fontosabbnak tart­juk a minőségi követelmények kielégítését. Olyan feltételeket szeretnénk kialakítani, amelyek megfelelnek a mind magasabb igényeknek, s a végeredmény a termelés versenyképességének javítása. Az új ipari üzemek létreho­zásánál mindenképpen számí­tásba vesszük a termelés, a ke­reslet és a gazdaságföldrajzi adottságok harmóniáját. Külön foglalkozott a megye vezetése, valamint az országgyűlési kép­viselők Bács-Kiskun és Bara­nya megyei csoportjának együt­tes ülése a déli Duna-szaka&z iparosításával. Solttól le, egé­szen az országhatárig, számos, jórészt vízigényes ipari bázis telepítésére, a meglevők bővíté­sére nyílik kedvező lehetőség. A megye termelőerőinek elhe­lyezkedése történelmileg alakult ki. Gazdaságpolitikánkban szá­molnunk kell azzal, hogy mind a strukturális, mind a területi elhelyezkedés problémáit csak fokozatosan lehet felszámolni. Célunk — ésszerű módon — a további kiegyenlítődés. Az új munkahelyek többsége továbbra is a hat városban jön létre. Baján és Kalocsán — a vi­szonylag nagyobb iparosodott- ,ságra való tekintettel — mérsé­keltebb fejlesztés várható. Kis­kunfélegyházán és Kiskunhala­son, valamint Kiskőrösön — a megye e legfiatalabb városában — indokolt az erőteljesebb ipar- fejlesztés. Természetesen a nagy­községek ipari vonzáskörzetének kialakításával is foglalkoznunk kell. Több nagyközségünkben tízezer lakosnál több ember él, s ezek a települések sem nélkü­lözhetik a korszerű iparosítást. Külön előny, hogy itt a lakás- helyzet is kedvezőbb. Az ipari fejlesztéshez szükséges infrastuk- túra azonban — különösen a közmű-ellátottság----- viszonylag a lacsony fokú. Igaz, városaink­ban sem sokkal jobb a helyzet. A negyedik ötéves terv ipari létszámnövekedésének egyéb­ként 40 százaléka a nagyközsé­gekben valósul meg, míg 60 százaléka a városokban. Ami te­hát az iparosodás mértékét ille­ti, a megye egyes területei kö­zött ma már nincsenek lénye­ges különbségek. A kisebb elté­rések részben természetesek, részben pedig tudatos fejlesztés­sel csökkenthetők. Megyénkben a minisztériumi ipar termelésének 60 százaléka a gyáregységekből származik, ezekben dolgozik a minisztéri­umi iparban foglalkoztatottak 65 százaléka. A gyáregységek na­gyobb része kielégítően fejlődik. Az önállóság növelésében, a gaz­dálkodás- javításában természe­tesen mindig van tennivaló, de a vállalati központok nagy gonddal foglalkoznak vidéki te­lephelyeik problémáival és ké­szek segíteni, ha a városok, vagy a megyei szervek erre igényt tartanak. Csupán példa­ként: a Habselyem Kötöttáru­gyár kecskeméti egységében — ahol csaknem ezer nő dolgozik — igen jelentős béremelésre ke­rült sor a párt és a kormány tavalyi határozatai alapján. Ez­zel a vállalati átlagbértől szá­mított korábbi elmaradásuk vég­leg megszűnt. Együttműködve a gyáregységekkel A fővárosi gyárak, vállalatok Bács-Kiskun megyei telepeit, gyáregységeit a magunk részéről helyi üzemeknek tekintjük, tud­va és ismerve a gazdasági szer­vezetben elfoglalt helyüket, irá­nyításuk sajátosságait és rend­jét. Helyieknek tekintjük őket annyiban, hogy a megyében biz­tosítanak munkalehetőségeket, kiveszik részüket a megye gond­jainak megoldásából, a hátrá. nyos helyzetű gyermekek isko­láztatásának támogatásából, a tanyák villamosításából, a la­kásépítés terveinek arányos vál­lalásából és így tovább. Politi­kai és gazdasági tevékenységük pedig természetesen a helyi szervek irányítása és koordiná­lása mellett folyik. Esetenként persze — bizonyos okokból — adódnak konfliktu­sok, ilyenkor azonban gyártele­peink úgynevezett kettőssége nem játszik nagyobb szerepet, mint más tényezők. Az esetle­ges gondok áthidalásának egyéb­ként az a jó módszere, amit szá­mos városunkban gyakorolnak is: a nagyvállalatok központi vezetőivel a helyi vezetők időről időre egyeztetik elképzeléseiket, a tennivalókat. Természetesen elsősorban nem szakmai köve­telményeket támasztanak — bár néha azt is —:, hanem társadal­maikat, politikaiakat. Az össz­hang megteremtésének feltételei, a közös munka fejlesztésének adottságai, tapasztalataink sze­rint kedvezőek. Erre alapozva állapíthatta meg a megyei párt- bizottság, hogy az ipar fejlesz­tését továbbra is a minisztéri­umi ipar bővítése határozza meg. Szükséges, hogy a tanácsok illetékes szakigazgatási szervei — a tanácstörvény felhatalma­zásé és előírásai alapján — job­ban számoljanak az összefüggé­sekkel: területünkön a gazda­Fejlődő infrastruktúra A teimnelő kapacitások fejlesz­tésével párhuzamosan, gyakorlati­lag pedig azt követően, az infra­struktúra fejlesztése halaszthatat­lan feladattá vált. Megyénk ebbő) a szempontból az elmaradottab- bak közé tartozik. Városaink — Ba.ia és Kalocsa kivételével — valójában mezővárosok voltak, ennek összes következményeivel. Az épületek állaga, a közlekedés, a hírközlés, az úthálózat ennek megfelelően alacsony színvonalú. Az elmúlt eg.y-két évtizedben év­százados lemaradást pótoltak a városok, az infrastruktúra több ágában kialakították a szervezeti' feltételeket, s az elmaradás pótlá­sára — ha fokozatosan is —, de megteremtik az anyagi eszközö­ket. A szétterülő, vályogházas, helyenként nádfedeles települése­ket, a ritka településhálózatot ter­mészetesen nem lehetett megvál­toztatni, de éppen napjainkban a gyors előrehaladás tanúi vagyunk. Az ötödik ötéves terv során a jelenlegi tervidőszakot meghaladó Megyei és országos érdek Azzal számolunk, hogy a megye mezőgazdaságából — intenzív jel­lege ellenére — még további munkaerő szabadul fel. Elegendő mégemlíteni, hogy egyetlen szőlő­szüretelő kombájn az őszi idény­ben több, mint kétszáz kézi szü­netelő munkáját helyettesíti. És a szőlőkombájnok — ha még kevés is van belőlük — már megjelen­tek a megye gazdaságaiban, s eze­ket más, újabb gépek követik. Ügy véljük, a korszerű mezőgaz­daság és a fejlett ipar együttes jelenléte megfejel mind a megye, mind az ország érdekeinek, egy­beesik gazdaságpolitikai céljaink­kal. * .1 5 f ■ tn! p •ságfejleszlés egészével foglal­kozzanak, tekintet nélkül arra, hogy az adott ipari tevékenység minisztériumi, tanácsi,, avagy szövetkezeti formában valósul meg. Az ipar fejlődése hatással van a megye társadalmára, ami alól nem vonhatja ki magát a tanyai lakosság sem. A településrend­szer sajátosságaiból ered, hogy számos munkás nem is falun, ha­nem tanyán él. A megye ipari munkásai közül minden ötödik tanyáról jár be a munkahelyére! A tanya tehát már régen nem tölti be azt a szerepet, ami létre­jöttének alapja volt, azaz nem a lakóhely és a munkahely egysége. A tanyán lakó munkások célja természetesen a városba való köl­tözés. ha csak különleges családi körülmények, kedvező közlekedés, vagy jelentős kisegítő mezőgazda-, sági termelés nem köti őket az ősi házhoz. A megye városaiban a lakásigénylők számottevő része a tanyai munkások közül kerül ki. Aki pedig valamilyen ok miatt a tanyán kíván berendezkedni, az arra törekszik, éppen munkahelyi környezetének hatásara is. hogy lakóhelyét a korszerű követelmé­nyekhez méltóan alakítsa ki. A tanyáknak jelenleg kevesebb, mint 20 százaléka rendelkezik villannyal, azaz a megye tanyai lakosságából több, mint százezer petróleumvilágítás mellett él. A tanyai életformának messzemenő következményei vannak, s ezzel néhány év alatt nem lehet meg­birkózni. Mindenesetre a zárt ipa­ri termelés, az eleven közösségi élet. a szervezett politikai munka — amelv ma mái- a mezőgazda- sági nagyüzemi termeléssel is együtt jár — kedvező, pezsdítő, soha nem tapasztalt jó hatással van a tanyavilág emberére, mind társadalmi, mind gazdasági érte­lemben. 0 Épülőfélben a vásártéri lakótélén Folyamatos urbanizáció Kunszentmiklóson Jelen és jövő kérdései foglalkoztatják a kunszentmiklósia- kat. Már tizennyolc éve, hogy helységük megszűnt járási székhely lenni. Azóta, úgy tűnik, első íziben figyelnek oda iga­zából a nagyközség égető gondjaira. A kereskedelmi hálóáát elmaradottságára, a szűkös óvodai férőhelyekre, a közművelődés tárgyi feltételeinek hiányaira. Általában a helység külső arculatára. Egyszeriben fontossá vált számunkra: mi lesz Kunszent- miklósból. Nemcsak beszélnek a városiasodásról, s ezzel kap­csolatban az elvesztegetett évekről, de tenni is akarnak a ké­tes csökkentéséről. mértékben kell fedezetet biztosí­tanunk az infrastruktúra kiépíté­sére. Számolunk azzal, hogy az iparfejlesztés is hozzásegít ehhez, s a kiadásokból az üzemek is mind nagyobb részt vállalnak. Tudjuk, hogy elképzeléseink való- raváltása nem csekély anyagi for­rást igényel, de még ennél is fon­tosabbnak tartjuk a szellemi erő­gyűjtést, hiszen a képzett embe­rek száma a megyében ma még elég alacsony. Az aktív keresők között a szakmunkások aránya a legkisebb az országban, s hasonló a helyzet, ha a főiskolát végzette­ket említjük. Hisszük, hogy a gyarapodó oktatási intézmé­nyeinkből kikerülő szakemberek, továbbá a hozzánk költöző diplo­mások munkájukkal és tehetsé­gükkel — csakúgy, mint a régi gárda tagjai — továbbra is segí­tik terveink végrehajtását, a kor­szerű ipar gyorsabb kialakítását, az infrastruktúra bővítését, az ipari és mezőgazdasági termelés növelését. , A törekvés lényegét Balogh Mihály, az idén megválasztott fiatal tanácselnök így fogalmaz­za meg: „A folyamatos urbani­zációért dolgozni kell, nem pe­dig évszámokat kitűzni.” Öregek sokasodása A 60-as és a 70-es évek for­dulóján valami megmozdult Kunszentmiklóson. Gépeivel, modern épületeivel betört az ipar. És nyomában egy sereg­nyi, az életmódot érintő válto­zással. Tovább apadt a termelő­szövetkezeti taglétszám, a la­kosság nagyobb hányada ma már az iparból él. Ado(tt az ön­tözési lehetőség, a zöldségter­mesztés meghonosítására viszont semmi kilátás nincs. Legelők és géppel művelhető szántóföldek váltogatják egymást: az agro­kultúra rendszere, a termelés- szerkezet követte a társadalmi változásokat. A probléma nem is itt jelent­kezik. Hanem ott, hogy a mint­egy négyszáz dolgozó tag vállai- ra nehezedik majd kétszerany- nyi nyugdíjas és járadékos el­tartása. De a dolgozó tagság 40 százalékának, az életkora is túl van az 55 éven. Az alkalmazot­tak száma a tsz-ekben a szük­ségesnél jóval csekélyebb, s azok is többnyire az improduk­tív munkakörökben dolgoznak. A munkából kiöregedett gaz­dák kapják a nyugdíj- és a já­radékkiegészítést, valamint a fél hold háztájit. Hosszabb távon azonban ez sem megoldás. A csökkentett háztájiról is évről évre mind többen mondanak le, nem tudják megmunkálni. Az öregek napközi otthona, mostani méreteit tekintve, leg­feljebb 30—35 személy elhelye­zésére alkalmas. Befogadóképes­ségének megháromszorozása na­pirenden szerepel. Elsősorban az egyedülálló idős embereket kel­lene elhelyezni. A nyugtalanító az, hogy a társadalmi összefo­gásnak e tekintetben legkisebb az esélye, a különböző generációk meglehetősen eltávolodtak egy­mástól. Mostanában a lokálpatriotiz­mus feltámasztásáról is beszél­nek Kunszentmiklóson. Ez azon­ban az öregekért vállalt fele­lősség nélkül nem nagyon kép­zelhető el. Vásártéri városnegyed Tényként kell elfogadnunk, hogy a. fiatalabb nemzedéket — nemcsak itt, hanem a többi, fej­lődésnek indult nagyközségben is, — elsősorban a megtelepe­dés, a hajlékteremtés gondjai foglalkoztatják. Csakhogy kevés a telek, a szükségesnél kevesebb kisajátí­tás történik. Ugyanakkor javában folyik az új, a teljesen városiasnak ígér­kező lakótelep építése. A vásár­tér nagy 1 füves térségén. Kár, hogy nem a legkorszerűbb épü­letterveket választották, de a közfigyelmet most egyébként sem ez foglalkoztatja, hanem az, hogy mikorra" válik beköltözhe- tővé az itt felépülő 360 lakás. Amely nagyobbrészt OTP-, ki­sebbrészt tanácsi beruházással készül. A tervek szerint 1975-re 90 lakást adnak át. De máris folyamatban van a társadalmi lakáselosztó bizott­ság életrehívása. Az OTP is en­nek a bizottságnak adja át az elosztás jogát. Még nem ismert, hogy kinek milyen feltételek­kel ítélik oda a lakásokat, any- nyi azonban már biztosnak lát­szik, hogy nem a jelentkezés sorrendjét veszik alapul. Óvoda — üzemi összefogással Az iparosítással a nagyközség szinte egyik- napról a másikra nőtte ki a két napközis és az egy időszakos óvodát. A lakos­ságot jelenleg ez a gond foglal­koztatja a legerőteljesebben. Annál is inkább, mert mintegy 20—25 fiatalasszony gyermek- gondozási segélye mostanában jár le, s ez még tovább súlyos­bítja az amúgyis ellehetetlenült állapotokat. A legfontosabb most az igé­nyek pontos felmérése. Június végéig a tanács tudni fogja, mennyi túljelentkezőre lehet számítani. Ennek megfelelően az időszakos óvodába i4 napközis csoportot helyeznek el. Ez azon­ban csak kényszermegoldás, s mindenképpen csak átmeneti. Határozott előrelépést a meg­oldásban az hoz, hogy a két leg­jelentősebb üzem, a VBKM (akkumlátorgyár) és a TEMA- FORG (géptörlőrongy-készítő) a tanáccsal közösen épít egy száz személyes óvodát, amely bele­kerül ötmillió forintba. A költségekhez később a kisebb üzemek is hozzájárulhatnak, oly módon, hogy meghatározott számú férőhelyet mintegy „meg­vásárolnak”. De a helyi összefogásban még további tartalékok is rejlenek. H. D. '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom