Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

1973. június 26. • PETŐFI NfiPE • Z

Pesti diákok Kunbaján

Igaz, nem sátorban, hanem kényelmes, modern kőépületben, de a budapesti lányok kifejezetten örülnek, hogy munka után hideg-meleg vizes zuhanyozó, tágas, szépen berendezett 6 ágyas szobák várják őket a Kunbajai Állami Gazdaság Braun Éva Építőtáborának emeletes „szállójában”. A fiúknak jobban tetszett a vaskúti környezet — „romantikusabb volt!” —, itt ugyanis azt kifogásolják, hogy a szállásuk körül van kerítve és nincs erdő, kevés a fa. Amerre csak néznek, szőlőtőkék sorakoznak hatalmas táblákon, s igaz ugyan, hogy a látvány lenyűgöző, de bizony ez a szőlő nekik „savanyú” még. Sok^ lehet csipkedni az ízletes fürtökből.

Annál nagyobb örömmel vették tudomásul, hogy először a Bácsalmási Állami Gazdaság gyümölcsösében látnak munkához. Az első napokban inkább egyéni teljesítmények születtek cseresznyeevésben — később, hogy elteltek a ropogós, piros gyümölccsel, és a szedésben is nagyobb rutinra tettek szert, a szorgalmas brigádvezetőknek sem kellett lemaradástól tartamok. A norma 25 kiló cseresznye személyenként, vagyis 3 láda. Versenyük is van: komoly harc folyik a „legjobb szedő” cím elnyeréséért, mert az első

három pénzjutalmat is kap, a táborozás befejezésekor.

Kunbaján a főváros II. kerületének középiskolásai nyitották meg a táborozási szezont, ötven lány és negyvennégy fiú. Eredetileg Vaskútra indultak, de ott kiderült, hogy még nem tudnak munkát adni a számukra, Kunbajára viszont később kértek gyerekeket, de a közbejött időjárás miatt úgy telilettek munkával, hogy örömmel vették át — terven kívül — a vaskúti önkénteseket.

Az öröm kölcsönös, a gazdaság elégedett a diákok teljesítményével, ők pedig jól érzik magukat náluk: jó a koszt, kényelmes a szállás, kedvesek, figyelmesek a vendéglátó munkáltatók. A munka ugyan munka, vagyis csalt fárasztó, még napi 6 órában is, de egy diákot sem találtam, aki arra panaszkodott volna, hogy fáradt, vagy tessék-lássék dolgozik. Amikor az egyik kislánytól megkérdeztem, hogy jobb itt, mint Pesten? — felkapta a fejét, a szeme elragadtatottan felfénylett és úgy röppent ki belőle a válasz:

— De mennyire!

Ha szavazásra teszem fel ezt a kérdést, úgy gondolom, akkor sem akadna ellenvélemény ...

—s —a

0 Ehet mindenki annyit, amennyi csak belefér, jut még a ládákba is bőven.

• Aki nem mozgott eleget napközben, az tovább pattoghat a pingpongasztal mellett... (Tóth Sándor felvételei)

0 Izük a gazdaság főztje.

Családi munkamegosztás

0 „A szüveknek enyheségét, két

egypámak eg.yességét, megosztani terhességét, így megmenni útnak végét.” Ez a népi lakodalmi rigmus került stílusos mottóként a családi munkamegosztásról szóló tanulmány élére. A szerző, H. Sas Judit, a Szociológiai Intézet munkatársa magyarázatul mindjárt hozzáteszi: ez a rigmus is — mint ahogy a népművészet általában — hallatlanul tömören fejezi ki a házassági és csajádi társulás leglényegesebb emberi tartalmát és feladatát. A „szüvek enyhesége” alapján azt az egyes- séget kötik meg, amelyet az élet végéig a terhek megosztására, az egymás iránti szolidaritásra te* kintettel be kell tartani.

A bevezető után a következő kérdések sorakoznak: hogyan

osztják meg a mai családok a terheket. a feladatokat, a felelősséget?

A válaszokat a Békés megyében folytatott, széles körű szociológiai vizsgálat alapján állították össze, tanulságul szolgálva — lakóhelytől függetlenül — valamennyiünknek.

A részletezett adatok szerint a családi munkákat . a megvizsgált 2000 famíliánál csak mintegy 30 százalékban osztották meg demokratikusan, azaz vállaltak részt belőle a férfiak és a gyerekek is. A szociológus — kommentár nélkül — a vizsgálat alapján megállapítja: a családok többségében minden otthoni munka egysze- mélyben az asszony, az anya, a feleség, feladata.

0 Az adatokból a szociológus háztartási „mintatükröt” állított össze. Ebből — a többi között — kiderül, hogy a megválogatott családok 74 százalékában a feleség készíti a reggelit. A családok 59 százalékában az asszony takarít, 48 százalékánál a bevásárlást is egyedül végzi. A két utóbbi munkában segítenek leginkább a férjek és a gyerekek. A szerző tárgyilagosan megjegyzi, hogy a férjeknek a bevásárlásban való közreműködése kétségtelenül tehermentesíti . a háziasszonyt, de ennek a munkának a jellemzője, hogy házon kívül lehet elvégezni. Általában az a tapasztalat, hogy a‘férjek a termelő tevékenységen — tehát a fizetett munkán — túl a családi munkák közül elsősorban azt vállalják, amely a külvilággal való kapcsolatukat erősíti és nem kényszerülnek az asz- szony „szoknyája” mellett maradni. A családi munkamegosztást ismertető táblázaton a szociológusok „csillag” alatt közük: a főzést természetesen kizárólag a feleségek végzik. A tanulmányközlő szociológusnő részrehajlás nélküli álláspontját tükrözi az a megállapítás is, hogy „a férjekre és az

apákra háruló munka és teher sem kevés. A családon kívüli külső küzdelmet elsősorban a férfiak vállalják. A megélhetés megteremtésének jelentős része is rájuk hárul”. A nehéz munkák közül a favágást 64 százalékban az „erősebb nem” végzi, a vízhordásból azonban már csak 24 százaléknyit vállalnák. Ugyanakkor a falusi családokban az állatok ellátása 34, a konyhakerti munka 25 százalékban a feleségek reszortja. Ezeknél a munkáknál besegítőként az öregek, a nagyszülők jönnek számításba.

0 Figyelemre méltó, hogy amíg korábban a falusi családoknál a gyerekek egészen fiatal kortól részt vettek a család mindenfajta tevékenységében, manapság feltűnően alacsony a gyerekek részvétele a házi munkában. A szociológus szerint ez azzal függ össze, hogy a szülők — jószándé- kúan, de gyakran káros módszerrel — gyerekeiket a sajátjuktól eltérő, más. úgy mondják „magasabb” társadalmi rétegbe, fogr lalkozási ágba akarják juttatni.

A vizsgálat során megpróbáltak választ kapni arra is, hogy milyen feltételek között, milyen társadalmi csoportokban beszélhetünk a családi munkák demokratikusabb elosztásáról. Az adatok szerint amint a feleség, a nő képletesen „kiteszi a lábát” a ház kapuján, amint tehát megtizetik a munkáját és jelentős részében nem tartózkodik a háztartás közvetlen közelében, akkór a család többi tagjai is hajlandók részt vállalni az otthoni munkából. Érdekes, hogy a családi munka- megosztással kapcsolatos helyzet milyen összefüggésben van az asszonyok iskolai végzettségével: a 6 osztályt járt asszonyok 21, a 8 osztályt jártak 34, az érettségizettek 53 és az egyetemet végzett nők 63 százaléka él demokratikusnak tekinthető családi munkamegosztásban.

Talán a legtöbb tanulságot a vizsgálatnak a tradícióval, a megszokással kapcsolatos része nyújtja. A megkérdezett, családok 91 százaléka nem akar változtatni a kialakult munkamegoszláson. Ez azokra az asszonyokra is vonatkozik, akik tudják, hogy ők viselik a nagyobb terhet.

0 A változást — a szociológus szerint — nemcsak uá nem elsősorban a. férjek és feleségek felvilágosításával lehet elérni, hanem azzal, hogy a körülményeket változtatjuk meg. Ez különösképpen vonatkozik a háztartási munkával összefüggő szolgáltatások színvonalának emelésére, ami alapvetően befolyásolja a családi munkát és azt is, hogy abból ki mit vállal és vállalhat el.

Pálos Miklós

Dicséretet

érdemelnek

Aki gyakorta utazik Kecskeméten az 1-es busszal vagy csupán sétára indul a centrumban, az néhány nap óta szemel gyönyörködtető színfoltra bukkanhat a Nagytemplom mögötti parányi térségen. A városi tanács kommunális költségvetési üzeme •jó érzékkel és — a jelek erre vallanak — a városszépítésre irányuló lelkesedéssel kis parkot varázsolt erre a korábban kihasználatlan, „mire sem jó" néhány négyszögölre. Élénk színű padok, üde pázsit, facsemeték, kavicsos sétány ad itt ennhelyet az utasoknak, sétálóknak, szabad idővel rendelkezőknek.

—■ A pártbizottság fásítási akciója keretében az egyéb park- fenntartási és -létesítési feladatok mellett egyre inkább törekszünk a városban levő ilyen apróbb területek rendbe tételére is — mondja Pólyák Péter, az üzem vezetője. — Parkrészlegünk dolgozói házi tervezés alapján és saját kivitelezésben hozták létre, illesztették a városközpont szépülő képébe ezt a kis pihenőhelyet. A szárazságot tűrő pázsit, a fasorok alján gyöngykavics, a sétányon salak: igyekeztünk ezt a jelentéktelennek tűnő kis szigetet is vonzóvá, kulturálttá, a dolgozók felüdülésére alkalmassá tenni. És bízunk abban, hogy a lakosság méltányolja majd igyekezetünket, megbecsüli a mini-parkot.

Mi is ezt szeretnénk, s úgy hisszük, a jószándék méltánylást talál. Jó volna egyébként, ha városunk több pontján is — hiszen parkosításra, csinosításra alkalmas terület igen sok akad — hasonló kis pihenőszigetek alakulhatnának. Ilyen értelmű ígéretet egyébként kaptunk is az üzem vezetőitől. Az előfeltétele azonban ennek a kölcsönös jóakarat: amott az igények kielégítése, emitt pedig a ligetek kímélése. tiszteletben tartása. Reméljük, így is lesz majd!

—a —r

Miről írnak megyei laptársaink?

Lipicai ménes a Bükk-fennsíkon

Nem is olyan régen még elképzelhetetlen volt a magyar mezőgazdaság lovak nélkül, amelyek összlétszáma elérte a 800 ezret. A szántásra, vetésre, fuvarozásra, sőt közlekedésre is használt állatok jelentősége az utóbbi 10—15 évben — az általános technikai fejlődés következtében — fokozatosan csökkent világszerte, így hazánkban is, ahol már negyedmilliót sem számlál a jelenlegi lóállomány.

E patások zöme mostanság csak a mezőgazdasági nagyüzemekben található. Köztük a Szilvásváradi Állami Gazdaságban, amelynek ménesét az elmúlt napokban látogatta meg az Egerben megjelenő megyei lap, a Népújság munkatársa, Faludi Sándor, aki élményeiről hangulatos, fényképes riportban számol be.

Mint az írásból megtudjuk, hazánkban több mint 20 éve

Nyílt várospolitika Miskolcon

Az ország második legnagyobb városának, Miskolcnak tanácsi vezetői már az 1976-ban kezdődő új tervidőszak előkészítő munkáit végzik — tájékoztat a Déli Hírlap.

A tervezés demokratizmusának gyakorlatát bizonyítja a tény, miszerint a megyei jogú városi tanács elnöke, Báczi Béla valamennyi tanácstagot levélben szólított fel arra, hogy a körzetük fejlesztésére, gyarapítására vonatkozó — a lakossággal együtt kidolgozott — javaslataikat ez év július 31-ig juttassák el a tervosztályhoz.

A tervkészítés követésre méltó módszeréről így vélekedik a lap: A várospolitikai elképzelések legjobb propagandistái a tanácstagok lehetnek, ök azok, akik a

egyedül a festői szépségű Szalaj- ka-völgyben, a szilvásváradi gazdaság központi telepén tenyésztik a jó mozgású, kecses tartású, könnyen idomítható lipicai lovakat A Bükk-fennsík sajátos természeti körülményei igen kedvezőek e fajta lovak tartására. Ez idő szerint kizárólag idegenforgalmi célt szolgálnak a hófehér paripák. Látványos produkcióik rendszeresen nagy sikert aratnak az odase- reglett turisták körében. A gazdaság vezetői most azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy — a bécsi spanyol iskola adottságaival vetekedő — lovaspályát építtetnek e környéken.

A lap nem mindennapi üzletről is beszámol: egy francia kereskedő a közelmúltban két lovat választott ki magának a lipicai ménesből, s ezek darabjáért 140 ezer forintot fizetett.

város minden egyes lakójával a legközvetlenebb kapcsolatot tartják, s mindenkihez eljuttatják a központi elképzeléseket. Tehát ők vonhatják be á lakosság legszélesebb rétegeit is a Miskolc jövőjét meghatározó tervek elkészítésébe.

Teremjen minden talpalatnyi föld!

Kormányrendelet írja elő. hogy a földhasználók kötelesek a tulajdonukban, használatukban, vagy kezelésükben levő földeket megművelni. E kötelezettség teljesítését határszemlén ellenőrizték a minap Vas megye községeinek és városainak tanácsai. Az összesített jelentésekről elemző igényű cikket közöl a Vas Népe.

Az írásból kiderül, hogy a megyében május 15-ig több mint 300 hektárnyi olyan — főleg egyéni parasztok kezelésében és zárt kertekben levő — terület volt, amelyet nem munkáltak meg. A szemlét végző bizottság bejelentése nyomán a hatóságok felszólították a parlagon hagyott földek használóit, hogy az elmaradt munkákat záros határidőn belül végezzék el.

Előfordult, hogy egyesek zaklatásnak vették, amiért a tanács ügyet csinál 400—500 négyszögölnyi haszontalanul maradt föld miatt. Az ilyen bírálóknak nem lehet igazuk — írja a lap —, hiszen a csip-csup kis darabka földek megyei szinten már jelentős területet tesznek ki, s az említett 300 hektár föld hozama csak búzából például — még közepes termés esetén is — 60 vagon termésnek felei meg.

ügyvédek ingyenes jogi tanácsadása Zalaegerszegen

A kezdeményezés, tavaly novemberben indult útjára, s azóta minden hónap második csütörtökén ingyenes jogi tanácsadást tartanak az ügyvédek a népront zalaegerszegi városijárási irodáiban. Várakozáson felül népszerű a lakosság körében e tanácsadó-szolgálat amelynek célja az állampolgárok jogi ismereteinek bővítése, jogtudatának formálása. Minderről a Zalai Hírlap tudósít.

Közli az újság az eddigi tapasztalatokat, miszerint legtöbbben lakásügyekkel, birtokhábo- rítási és családjogi kérdésekkel, tulajdonközösséggel kapcsolatos panasszal, valamint munkaügyi problémákkal keresik fel az ügyvédeket. A beszélgetéseken sok szó esik a törvény által nem szabályozott, íratlan magatartási normákról is.

összeállította: Velkei Árpád

A KISZ Központi Kamaraegyüttese Kecskeméten

A hivatalos hangversenyévad befejezése után is rangos zenei esemény színhelye lesz Kecskemét június végén. A KISZ Központi Művészegyüttes „Űj Zenei Stúdió” kamarazenekara lép fel 29-én, pénteken este 7 órakor az Uttörőházban Simon Albertnek, a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanárának vezényletével.

A zenekar — melynek tagjai zömmel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói »— kecskeméti hangversenyén a nagy osztrák zeneszerző, Joseph Haydn műveit szólaltatja meg.

A műsor előtt Dobszay László zenetudós, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának .munkatársa tart bevezető előadást Haydn szimfóniáinak világáról K. T.

ÚJ HUZALPÁCOLÓ ÜZEM ÉPÜL SALGÓTARJÁNBAN

9 A Salgótarjáni Kohászati ütemekben csaknem 200 millió forintos

beruházással új huzalpácoló üzemet építenek. A 10 méter hosszú, 22 méter széles vasszerkezeti csarnokban osztrák technológiai berendezéseket szerelnek fel. A próbaüzemelést 1974 első negyedében kezdik meg. Képünkön: Az IPARTERV tervezésében épülő vasszerkezeti pácolócsarnok. (MTI foto — Balassa Ferenc — KS1