Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-22 / 144. szám
1913. június 22. • PETŐFI NÉPE • S Markovics Mária hagyatéka Évszázadok művészete múzeumokban, kiállítási csarnokokban tanúskodik a nők kifinomult kézügyességéről. Porcelánfestők, leheletfinom kézimunkák készítői mindig csodálatba ejtették a szépre fogékony emberekét. A harmincas évek elején Kiskunhalason feltűnt egy boszorkányos kézügyességű nő — Markovics Mária — aki minden alapanyag nélkül, egyszerűen tűvel és vékony cérnával olyat alkotott, amilyet előtte Magyarországon még senki más. A nagy-nagy türelmet, kézügyességet, s nem utolsósorban jó szemet igénylő kézimunka azóta már halasi csipke néven vált' közismertté az egész világon.-- Hol tart ma a halasi csipke és milyen utat tett meg idáig? — erről érdeklődtünk a Kiskun- halasi Háziipari Szövetkezetben, vagy ahogy messze vidéken ismerik, a halasi Csipkeházban. A szövetkezet főkönyvelőnője kalauzol a Csipkeház múzeumában, ahová szinte naponta érkeznek bel- és külföldi vendégek. A fali vitrinekben mint drágaköves ékszerek, úgy tündökölnek a Csipkeház megalakulása óta napvilágot látott legszebb csipkék „történelmi” sorrendben. Ki- sebbek-nagyobbak, a hagyományos minták legkülönbözőbb variálásával ... Középen — amire a legbüszkébbek — egy köralakú több, mint egyméteres átmérőjű csipketerítő, amely az egyik kiállításon a világhírű brüsszeli csipke elől elhódította az első díjat. 4800 óra alatt készült, értéke?? — ha munkaórában számoljuk, 45 ezer forint, de ennél sokkal többet ér. A múzeumban már csak ketten készítik a remek csipkekölteményeket, melyeket sokáig csodálnak a látogatók. A szövetkezet nyolcvan dolgozója főként hímzett bébinapozőt, hálóinget és bébidollt készít exportra. A csipke most kizárólag belföldre készül. — Utánpótlás? — Kevés a jelentkező. Hogy tovább „éljen” a halasi csipke, a városi KISZ-bizottság kezdeményezte, hogy a Csipkeházban vállaljanak egy csipkevarró tanfolyamot Tavaly év végén már megkezdték a szervezését, de a tanfolyam még nem kezdődött el. A halasi csipke hagyománya helyet vívott ki magának a város történetében is és nyugodtan állíthatjuk, hogy Kiskunhalas többek között csipkéjéről híres. Hálás feladatot vállalt a városi KISZ-bizottság azzal, hogy tovább ápolja és fejleszti Markovics Mária hagyatékát. Felvételünkön: Püspöki Ferencné csipkevarró, aki 18 év óta több kiállításon díjat nyert csipkéivel. Szabó Ferenc ÚJ MÓDSZEREKET KERESNEK, SOK A HÚSZON ALULI DIÁK Két évtized a felnőttek iskolájában Húsz évvel ezelőtt hozták létre a kecskeméti dolgozók általános iskoláját. A kezdetben szerény keretek közt, két főállású pedagógussal működő intézményben sem sokkal később évente már 3—400 felnőtt dolgozó végezte el ß nyolcadik osztályt. Elsősorban ez tette szükségessé, hogy 1962-ben megszervezzék a dolgozók gimnáziumát is. (Ebben először két osztályban hetvenen tanultak. Ma háromszáznál több az általános iskolás, és nyolcszáz a gimnáziumi tanulók száma. A felnőtt „diákok” fele nő. az okok, meiyeK ezt az isko- lát életre hívták, eléggé közismertek. Elsősorban azoknak kedveztek vele, akik a múlt rendszerben — főleg anyagi okok miatt — nem tanulhattak tovább. Ezzel magyarázható, hogy kezdetben elsősorban az idősebb korosztályokhoz tartozók iratkoztak be. Később többnyire a fiatalabbak jelentkeztek. Azok, akik valami okból (szociális helyzet, hanyagság, későbbi meggondolás stb.) munkába állásuk után kívánták folytatni tanulmányaikat. Ma már az idejárok hetven százalékának életkora húsz év alatt van. Az idei, 1972/73-as tanévben tehát ezeregyszáznál több az itt tanulók létszáma. Legtöbben a kecskeméti üzemek, vállalatok dolgozói. Éppen ezért van nagy szerepe, jelentősége annak, hogy a munkahelyek vezetői megértsék a dolgozók továbbtanulási igényét. S a megértésen túl támogassák is őket ebben a törekvésükben. Kezdetben bizony sok helyen rossz szemmel nézték azokat — vezetők is, dolgozótársak is —, akik fejüket a tanulásra adva, időnként kiestek a munkából. S bár államunk rendelete védte őket, egyes helyeken sok sérelem érte felnőtt iskolásainkat. Szerencsére, ez többnyire már a múlté. Dr. Búzás János, az iskola igazgatója elmondta, hogy évről évre megelégedéssel tapasztalják: a munkahelyek vezetői megértik az ügy fontosságát. Segítik, biztatják a továbbtanulókat. A Fémmunkás Vállalatnál például a tanév végén jutalomkirándulásra viszik azokat, akik sikeresen szerepeltek a vizsgákon. Másutt könyvjutalmakkal serkentik jobb tanulásra dolgozóikat. A kecskeméti dolgozók általános iskolájában és gimnáziumában évek óta figyelmet érdemlő pedagógiai kísérleteket folytának. Ilyen az új, feladatlapos vizsgáztatási rendszer. Lényege, hogy az eddigi egytételes vizsgáztatás helyett most 5—6 kérdésre válaszolhatnak. s csökken a vizsgadrukk. A gátlásos tanulók is lehetőséget kapnak a jó szerepléshez. A másik az ikerórás kétnapos oktatás. Ez a forma átmenet az esti és a levelező oktatás között. Hetenként kétszer veszik át ugyanazt az anyagot; egyik elméleti, másik gyakorlati óra. Felfigyeltek az Országos Pedagógiai Intézettel közösen végzett kísérleteikre is. Eredményeikről dr. Búzás János igazgató Budapesten előadást tartott. S ez év őszén is beszámol majd egy Kecskeméten sorra kerülő országos értekezleten mindarról, arhit a kísérletek alapján érdemes közkinccsé tenni. Az iskola eredményeivel az elmúlt években lengyelországi, jugoszláviai pedagógusok ismerkedtek; s több hazai városból is, (Debrecen, Budapest stb.) megfordultak náluk, hogy munkájukat. módszereiket tanulmányozzák. Az általános iskolai oktatást több formában is végzik. Van öthónapos tanfolyam a tsz-tagok- nak és tanyai lakosoknak; tízhónapos esti és ugyancsak tízhónapos levelező tagozat; s legújabban megszervezték a százhatvan órás tanfolyamot is. így vált lehetővé, hogy a dolgozók viszonylag rövid idő alatt elvégezhessenek egy-egy általános iskolai osztályt. Éz a forma minden jel szerint teljes egészében beválik. Űj fajta iskolatípus az övéké,- sajátos oktatási-nevelési módszerekkel. Nehezebb körülmények közt kénytelenek dolgozni, mint a normál, nappali tagozatú iskolák. Ez nem szorul bővebb magyarázatra. Annál inkább lehet üdvözölni azt a törekvésüket, hogy nem elégszenek meg az iskolai tanterv szerinti oktatással. Vonzó kulturális életet is igyekeznek megteremteni. író—olvasó találkozókat, anké- tokat rendeznek. A mostani tanévben például meghívták Jókai Anna írónőt és Tompa László előadóművészt. Nagy sikerük volt. Közös színház- és múzeumlátogatást, csoportos kirándulást szerveznek. ' Az iskolán belül létrehozták a Csontváryról elnevezett ifjúsági klubot. Indokolta ezt az is, hogy tanulóik közt sok a húsz éven aluli. Az eredmények és örömök mellett gond, probléma is van elég. Például az, hogy nem tudják felvenni az összes jelentkezőt. S mivel náluk felvételi vizsga nem kötelező, nem áll módjukban a legjobbakat kiválasztani. Ebből is adódik, hogy gyakran baj van a tanulmányi színvonallal. Az általános iskolából sokan nem eléggé megalapozottan jönnek gimnáziumba. Az elmúlt évekhez képest megnőtt az iskola, de önálló épületük nincsen. A Jókai Mór Általános Iskolával és a Piarista Gimnáziummal vannak közös épületben. S amikor a művelődési központ szimfonikus zenekara próbál a nagyteremben, lehetetlen teljes értékű órákat tartani a szomszédos tantermekben. Néhány szót azokról, akik e sajátos iskolaformában oktatnak. Több okból is nehezebb a dolguk másokénál. A délutáni és esti órákban tanítanak. Sok film- és televíziónézésről, tanulásról, szórakozásról kell lemondaniuk. Dr. Búzás János igazgatóval együtt van néhány pedagógus itt, aki hosszú évek óta végzi ezt a nehéz, szép munkát. Kovács Tibor igazgatóhelyettes, Romhányi Zsuzsa tanár többek között. De az újabbak is — I vány ősi Szabó Ándrásné. Benedek József, Füzesgyarmati Edit és mások — megszokták már, megszerették ezt a munkát. . „ „ Igazán megérdemlik a megbecsülést. Varga Mihály Tanulmányok A Kecskeméti Óvónőképző Intézet kiadványa Másodszor kerültem abba a kellemes helyzetbe, hogy beszámolhatok a Kecskeméti Óvónőképző Intézet sikerült kiadványáról. 1972 nyarán írtam a Tanulmányok első kötetéről. Éppen azokban a napokban rendezték meg az Óvónők nyári akadémiáját. Az előadásokat hallgatva arra gondoltam, hogy jó lenne ezeket nyomtatásban is megörökíteni, hozzáférhetővé tenni. Többségük sok hasznos ismeretet összegezett, a pedagógiai gondolkodást frissítő, serkentő öteteket, javaslatokat tartalmazott. Reményem most teljesült. Sokszorosítva előttem fekszenek az előadások. A Babodi Béla tanár szerkesztésében megjelent kiadványból most a kecskeméti előadók dolgozatait emeljük ki. Dr. Krajnyák Nándor Az óvodai oktatás néhány korszerű vonása címmel hangoztatta, hogy „az óvodáknak nem az ismeretek halmozása, hanem inkább az értelmi képességek fejlesztése a feladata. Korunkban mára 3—6 éves gyermekre is valósággal zúdul az információhalmaz ... az egész személyiség harmonikus fejlesztése az elsődleges”. Juhász Klára választott témája: Gondozási feladatok kiscsoportban. „A bábjáték alkalmazása az óvodai nevelésben és oktatásban” című dolgozatában kamatoztatta ez irányú évtizedes, nemzetközileg is elismert munkásságának tapasztalatait. Gazdag tényanyaggal bizonyított gondolatai közül talán a legfontosabb: „feladatunk az esztétikai igények és ízlés megalapozásával... a kortársi művészet megértésének az előkészítése”. A nyári akadémia tanulságait Krajcsovszki József igazgató összegezte. A Tanulmányokban publikál- lák először a Babodi—Babodiné —dr. Zsámbéki munkaközösség „Kísérlet a hallgatók pedagógiai rátermettségének vizsgálatára az óvónőképzőben” című úttörő dolgozatot is. H. N. TANULNAK A NAGYMAMÁK Múzeumaink kincsei A kiskunsági táj fafaragó-népművészetének formai gazdagságát bizonyítja a fotókon látható két tárgy: egy XIX. század végén készített borotvatartó és talán valamivel korábbi időből származtatható guzsalytalp. (A borotvatartó fedőlapja csak a két felső fagömb együttes mozdításával nyitható.) A fonók messzi múltba tűnő hangulatára már úgyszólván csak írásos vagy sok esetben csak töredék-mivoltukban szemléltethető néprajzi tárgyak emlékeztetnek. Az utóbbiak közül való a vésett díszítésű guzsalytalp. A fonóban nemcsak az eladó lány volt „szem előtt”, hanem legfontosabb munkaeszköze, a guzsaly is. Ezért természetes, hogy „a legények úgyszólván versenyeztek a guzsaly díszítésében”. A Kiskun Múzeumban őrzött néprajzi tárgy — sok hasonló társával együtt — értékes terméke ennek a vetélkedésnek. F. I. A gyermeknevelésben gyakran jelentős szerep hárul a nagymamákra. A mai nagymamák azonban ezt tudományos alapon akarják ellátni. Mínszk- ben, Belorusszia fővárosában az egészségügyi felvilágosítás és az anyavédelmi intézet városi központjának kezdeményezésére különleges iskola nyílt. nagymamák számára. A résztvevők négy hónapon keresztül tudósok, pedagógusok és orvosok előadásait hal gatják az óvodáskorú gyermekek nevelésének új, tudományos eredményeiről, gyermeklélektanról, a táplálásról és higiéniáról, e rámákról szóló népszerű tudományos filmeket néznek meg. A programban szerepel egyúttal a beteg gyermek gondozásával kapcsolatos gyakorlati foglalkozás is. álló fejlesztési alap és a kiegészítő hitel. Ezért kerestük — törvényes keretek között — a helyzetünkből adódó lehetőségeket a kiegészítő tevékenység fejlesztésére. Létrehoztunk egy 40 tagú építőbrigádot, amellyel — a saját területünkön fellelhető építőanyag hasznosításával — a gazdaság valamennyi közös épületberuházásait a lehető leggazdaságosabban megoldottuk. Emellett a tagok családiház-épí- tési igényeit is kielégítettük, de tellett még más közületi beruházások elvégzésére is. A brigád éves termelési értéke több mint 10 millió forint. Megszerveztünk egy bérszállítást végző egységet, mely évente 6—8 millió forint bruttó bevételt eredményez. Beindítottunk egy régi vízimalmot, mellyel évente 150 vagon búzát dolgozunk fel liszttermékké. Ez pótolja a kenyérgabona után megszüntetett 30 forint mázsánkén- ti adókedvezményt, és jó minőségű korpát is nyerünk az állattenyésztés számára. Létrehoztunk egy takarmánykeverő üzemet, mellyel az állami eladási árnál olcsóbban — sok egyéb költség-megtakarítással együtt — elégítjük ki az állattenyésztés takarmánytáp- igényeit. Korszerű tejfeldolgozó üzemet létesítettünk, amelyben az ösz- szes közös és háztáji tejet feldolgozzuk és ezt követően értékesítjük. Létesítettünk egy sertésfeldolgozót, ahol évente 2500 mázsa sertést dolgozunk fel késztermékké. A hústerméket saját üzlethálózatunk révén értékesítjük Répcelakon boltot nyitottunk, ahol saját termelésű zöldséget, hústerméket, tej és tejtermékeket, lisztféléket stb. árusítunk Településkörzetünk többi községében és a szombat- helyi piacon elárusító standot hoztunk létre. Kiegészítő tevékenységünk hozzájárul a foglalkoztatás növeléséhez, év közi pénzbevételeink kedvezőbb alakulásához, és évente összesen 7 millió forint tiszta nyereséghez juttatja szövetkezetünket. A kombinatív elv Közös gazdaságunk szervezeti felépítésére a kombinatív elv a jellemző. Megtalálható együtt az üzemegység! rendszer és az ágazati vezetés rendszere. E szervezeti formák kialakítását részben politikai indok, részben az üzemi tevékenységi körünk határozza meg. Politikai indokon a következőt értem: az egyesülés előtt külön-külön gazdálkodó négy tsz tagsága azt kívánta, hogy a régi tsz-ek üzemegységként szerepeljenek tovább. Ha ezt az óhajt nem vettük volna figyelembe, akkor ellentétbe kerülhettünk volna az emberekkel. Az intenzívebb termelési és műszaki fejlesztés kapcsán azonban esetenként nehézségeket okozott a viszonylag elaprózódott üzemegységi szervezet. Ezért a következő lépésként a négy üzemegységet két területi rendszerbe vontuk össze. Így az I. és II. sz. kerületek vezetői, akik egyetemi végzettségűek és nagy szakmai gyakorlattal bírnak, szakmai felügyeletet gyakorolnak a régi üzemegységek vezetői felett. Ebben a szervezeti formában is helyén maradt az üzemegységvezető, aki helyben, első kézből tudja intézni a tagsági ügyeket, szövetkezetpolitikai tennivalókat, melyre a korábbinál is több ideje jut. A kerületi tervekből lebontva konkrétan megkapja az üzemegység az éves termelési tervet is, melynek ismeretében mozgósítani tudja a tagságot annak végrehajtására. Így és ezzel megmaradt a települések sajátos önállósága is. Üzem. és munkaszervezetünket az előbb ismertetett fonnák keretei között alakítottuk ki. Kerületek és ágazatok Növénytermelésben kerületi (területi) rendszer van, élükön a kerületek vezetőivel. Hozzájuk a növénytermelés és kertészet tartozik. Az éves tervben meghatározott anyagi-műszaki eszközökkel is rendelkeznek. Az állattenyésztésben az ágazati elv érvényesül. Az állattenyésztés irányítását a főágazat- vezető végzi. Állattenyésztésen belül önálló ágazatként működik a tehenészeti telep, a hízómarha-ágazat és az egyik üszőtelep. A sertéstenyésztés és -hizlalás szintén külön ágazat. Az állattenyésztési önálló ágazatok élén egyetemet végzett vezetők állnak, és az ágazatok az állattenyésztés éves üzemi tervén belül külön éves termelési tervet kapnak. Rendelkeznek továbbá a termeléshez szükséges dolgozókkal, gépekkel, takarmánnyal. önálló ágazatként működik az építőbrigád, a szállító-fuvarozó brigád, a malomipar, a tej- és húsfeldolgozó üzem. Az ágazatokat üzemvezetők irányítják. A szövetkezetek vezetésén belül az elnök végzi az alaptevékenységek élén álló növénytermelési, állattenyésztési főága- zatvezetők, a főmérnök és a számviteli-közgazdasági vezető munkájának irányítását koordinálását. A függetlenített elnökhelyettes felel az alaptevékenységen kívüli ágazatokért, továbbá ő képviseli a tsz-t a szövetkezetek közötti társulásoknál, irányítja a háztáji agronómus munkáját és a vezetőség mellett működő különféle bizottságokat. Újabb elképzelések A vezetési szervezet továbbfejlesztése azonban máris foglalkoztat bennünket. Indokolják ezt a vezetés elé állított növekvő követelmények; a termelés- értékesítés bonyolultabbá válása, a közgazdasági elemző munka előtérbe kerülése, az önkormányzati munka továbbfejlesztése, a tagság növekvő anyagi, szövetkezetpolitikai igényeinek magasabb szinten való kielégítése. A vezetési szervezet továbbfejlesztésében azt tervezzük, hogy az elnök mellé két szakmai elnökhelyettest választunk. Az egyik majd az alaptevékenység szakmai irányítását és ellenőrzését végzi, a másik a jelenlegi elnökhelyettesi hatáskörben dolgozna. így az elnök a gazdaság irányítását a két szakmai helyettes révén, valamint a közgazdasági és számviteli vezető segítségével gyakorolná, mentesülne sok napi operatív teendőtől. Ebben az esetben több ereje és ideje jutna az elnöknek a társadalmi és szövetkezetpolitikai igények kielégítése mellett a tsz törvényes működésével, a kollektív vezetéssel, a szövetkezeti demokráciával, a káder- és személyzeti munkával összefüggő feladatok jobb ellátására, az operatív és különösen a távlati tervek kialakítására, végrehajtásuk ellenőrzésére, a belső és külső koordinációs tevékenység javítására, a gazdasági elemző munkára stb. Előttünk álló feladat a növénytermelés vetésszerkezetének további tökéletesítése, a specializált irányítás megoldása is, mely magasabb szinten emelheti a termelést, elősegítheti az önköltség csökkentését, és fokozhatja a termelésnél .felhasznált anyagi-műszaki eszközök hatékonyságát. Horváth Károly a répcelaki Nagymező Tsz elnöke
