Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-19 / 141. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. június 19. , mint százmilliós kilenc hónap alatt A IV. ötéves tervben előirányzott 400 ezer lakás nemesak az építőiparra, hanem az építőanyag-iparra is nagy feladatokat ró. Ugyanakkor a házgyári és nagyblokkos építkezések nem csupán mennyiségi igényt támasztanak, hiszen a gyorsabban készülő lakóházakhoz idejében kell, hogy rendelkezésre álljanak a különböző anyagok. És az sem közömbös, hogy az építőanyag-ipari félkész- és késztermékek beépítése mennyire munkaigényes. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium nemrég pályázatot hirdetett korszerűbb, előregyártott, a fektetésnél kevés munkaráfordítást igénylő parkettatípus gyártására. Több beruházás Természetesen a pályázók között volt az Épületasztalos- és Faipari Vállalat is, amely végül 50 millió forint állami támogatást kapott arra, hogy korszerű parkettagyártó gépsort szereljen fel kecskeméti gyárában. Ennek beszerzésére a tárgyalásokat a nyugatnémet Hildebrandt céggel fcjjytatták le az illetékes külkereskedelmi szervek Németh József, a kecskeméti parkettagyár igazgatója arról tájékoztatta lapunkat, hogy 100 millió forint értékű — három rétegű kéts'zer lakkozott szalagparkettakészítő — berendezést kapnak. Ezzel — két műszakban naponként — évente 500 ezer négyzet- méter szalagparkettát tudnak előállítani. A gépsor igen magas fokon automatizált, kezeléséhez — beleértve a karbantartást végző dolgozókat is — műszakonként mindössze 45 munkásra van szükség. Ez — a hagyományos háromrétegű panelparkettia (amely még lakkozva sincs) jelenlegi gyártási technológiáját figyelembe véve — több, mint négyszeres termelékenységemelkedést jelent. Ugyanez vonatkozik a felhasználásra is, mert a szalagparketta lefektetését gyorsabban, s csaknem tízszer kevesebb munkaerővel tudja elvégezni az építőipar. A berendezés vásárlása egyébként igen kedvező fizetési feltételek mellett történt, árát ugyanis nem kemény valutában, hanem a vásárolt géppel gyártott parkettával egyenlítik ki. A szerződés szerint az üzembe helyezéstől számított két év alatt kell leszállítani Nyugat-Németországba a berendezés ellenértékét képző parkettát. Ez azonban alig 30 százalékát teszi ki a gépsor által ezen idő alatt termelhető mennyiségnek ily módon jut bőven a szalagparkettából a magyar építőipar részére is. — A beruházás lebonyolítását igen gyors átfutási idővel tervezzük — folytatta az igazgató. — A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat még a nyáron hozzákezd a gép elhelyezésére kijelölt üzemcsarnok bővítéséhez, s az év végéig be is fejezi a munkát. A berendezés szerelését úgy ütemeztük, hogy a jövő áprilisban már megkezdődhessen a próbagyártás. Ily módon — az üzembővítést is figyelembe véve — a 127 millió forintba kerülő beruházást 9 hónap alatt valósítjuk meg. Nagy reményeket fűzünk a gépsor üzembe helyezéséhez. Elsősorban azért, mert Kecskeméten a jelenleginek másfélszeresére növekszik a parkettagyártás. Emellett tudomásunk szerint a szocialista államokban ilyen berendezés még nem működik, sőt a nyugati országokban csak alig van néhány belőle, ily módon az új parkettából jelentős exportra is számíthatunk. A termék minőségét és a gép termelékenységét figyelembe véve világszínvonalon álló gyártástechnológiát honosítunk meg üzemünkben — fejezte be tájékoztatóját Németh József igazgató. Nagy Ottó A verseny nem »zsákbamacska« Egészen másról beszélgettünk, amikor a fiatal munkásasszony váratlanul erre terelte a szót. — A brigádélet, sajnos, jó ideje gyengélkedik nálunk. Valami új forma kellene. A munkások is unják az egyformaságot... Mikor megalakultunk, olyan szívvel-lélekkel csináltunk mindent ... Meglepett ez a nyíltság. Magamban örültem is, hogy „magától” tért a témára a munkásnő. Ilyenkor érzi meg az ember, hogy itt és most ez az „igazi probléma”. Hogy így van, több körülmény is szavatolta. Ebben az üzemben tíz esztendeje dolgozik a fekete hajú, talpraesett kis munkásnő. Szocialista brigád tagja. Három esztendeje azért választották meg szakszervezeti műhelybizottsági titkárnak, mert a munkások véleménye szerint „szeret kiállni, s megmondani a magáét”, De azért vepVük Csák mégegvszer. jól értettem-e? — „Űj forma” kellene maga szerint? Hát a brigád már nem..? Megszinesedett egy csöppet, fejét gyorsan ingatva szabadkozott. — Nem, dehogy. A brigádéletbe kellene már vinni új formákat... Hogy ne olyan „muszájból” csináljanak sokmindent az emberek. — Lehetne valami konkrét példát említeni? — Hogyne. Itt volt a negyedév végi lemaradás, kértem a brigádokat, hogy fogjunk össze, társadalmi munkában pótoljuk be a hátrányt. „Megyünk, de hány pontot kapunk?” — kaptam a választ még „érmes” brigádtól is... Erre gondoltam, amikor régebbi időket említettem. Tehát, hogy nem maguktól, hanem csak a „pontokért” hajlandók. Nem értettem. — Miféle pontokról van szó? — Hát ugye a szocialista brigádok versenyfeltételeket tűznek maguk elé. Ezek mindegyike bizonyos számú pontot ér, ha teljesítik. így van egységes alap arra. hogy kialakuljon a sorrend, melyik brigád — hol áll a versenyben. Még most se láttam tisztán. Azt elfogadom, hogy például az udvar parkosításában való részvételt mint társadalmi munkát jutalmazzák bizonyos pontszámmal. De ... — Hogy értsem azt, hogy a negyedév végi lemaradást társadalmi munkában pótolják? Az mégiscsak termelőmunka. Nem kívánhatjuk, hogy társadalmi munka számba végezzék ..- Látszott a munkásnő szemén, arcán, hogy ebben egyetért velem, de mindjárt ki is derült, történetesen náluk miről volt szó. Talán nem akart ilyen részletekbe menni. — Visszárunk volt... — Tehát, amit nem vettek át. — Igen. Visszaküldték bizonyos mennyiséget, s azt ki kellett javítani... Ezt kértem, hogy csináljuk meg a 8 órás műszak után. Becsületből. Hát. . . Mit is mondjunk? Egyrészt csakugyan így tisztességes: ha hibás termékeket adtunk ki a kezünkből, ne váriunk azért is órabért, hogy helyrehozzuk. ,.Kicsit drágítaná például közszükségleti cikkeinket, gépeinket, lakóházainkat, ha értékükbe eleve bekalkulálnák a javításukra fordított költségeket is. Becsület dolga, hogy ha valamit elront az ember, helyrehozatalát külön ne számítsa fel. Mintha azonban — másrészt — ahban is volna egy kis furcsaság, hogv ezt társadalmi munkának fogjuk fel. Ha így lenne, ez a társadalmi munka eszméjének degradálása. Ne hozzuk ezt össze — mondjuk — az „ingyen selejtjavítással”. Mert akkor aztán nem csodálkozhatunk, ha „pontot” kérnek érte. Persze, érti-érzi az ember a nemes szándékot. Hátha jobban hat az emberekre ha így kérik fel őkej- „Fiúk. lányok, elvtársak, hozzuk helyre hibánkat — társadalmi munkában!” Pedig öltöztetéssel nem lesz szebb a csúnya menyasszony. De ott tartottunk az elején, hogy a szóban forgó üzemben gyenge a brigádélet. egyszer-másszor muszájból teszik az emberek, amit pzoifítt tó szívvel csináltak. Sok minden lohaszthatja a versenykerivet. — Milyen a verseny nyilvánossága? — tettem fel az obiigát kérdést, amely azóta „obiigát”, „szokvány”, „közhely”, mióta eléggé sok helyen csak hivatalnoki rutinmunkává laposodott. — Negyedéves értékelés van. Aki csinálja, kiértesíti. tájékoztatja a brigádvezetőket. Ök pedig a brigádértekezleten ismertetik az eredményt. — Tehát közben eléggé „zsákbamacska” a verseny? — öt-hat éve még nagy versenytáblák voltak nálunk is. Azokon brigádonként, névszerint mindig tudtunk mindent a verseny állásáról. Ugyanebben az üzemben, ugyancsak egy törzs- gádista munkásnő, szocialista brigádtag erről így vélekedett: — Szerintem az ösztönzők elavultak, idejét múltak ... Erkölcsileg is több elismerést érdemelnének a szocialista brigádok .. . Látnánk, éreznénk, menetközben is, hogy hiszen munkaversenyben vagyunk. Emlékszem, mikor a versenytáblókat dekádonként vezették, brigádonként, nevenként írták a teljesítményt, csak úgy „lestük egymást’’. — Ma brigádnaplót vezetnek. Abba nem lehet belenézni? — érdeklődtem naivul. Mindketten válaszoltak. A műhelvbizottsági titkár így: — Lehetne ellenőrizni. Elvileg mi akadálya lenne? De kényelmetlen. Ki menne oda, hogy „mutassátok csak, hány pontotok van mar ebből, meg ebből?” Ehelyett csak az összkiértékelések után megy a szóbeszéd egymásközt: „Na megint a Z.-brigád az első.” A másik munkásnő, aki tizennégy évvel ezelőtt kezdte a munkáséletet, s közben továbbtanult, most érettségizik. — A brigádnaplóba nem szívesen engednének beletekinteni. Vannak eredeti ötletek, kezdeményezések, amelyeket éppen a Verseny alatt nem szeretnének „kijátszani”. A. P. szocialista brigádról hosz- szú ideig nem tudtuk, „kideríteni”, miért visznek ezek rendszeres időközönként nagy csomagokat a postára. A vállalások értékelésekor tudódott ki, hogy egy nyomorék kislánynak küldözgették a Dunántúlra. — Más kedvvel versenyeznének a munkások, ha a brigádok megközelítőleg hasonló eséllyel indulnának. — vetett be egy újabb gondolatot az érettségiző munkásnő. — Eleve esélyesebb az a brigád, ahol jórészt törzsgárdisták, gyakorlott, egymással is összeszokott emberek dolgoznak. Ahol viszont két- három régi ember mellett többé-kevésbé újak vannak. pláne, ha azok is váltják egymást, aligha várhatunk olyan sikereket, mint az előbbi közösségben. ahová nem is igen engednek új embert maguk közé... A gépek is változnak, a technológiák is. Tapasztalatlanabbaknak nehezebb alkalmazkodni ... Azt helyeselném, ha az ilyen összetételű brigádoknál is megtalálnák a módját az elismerésnek — persze a fizetésen felül —, ha látják, hogy adottságaikhoz képest előbbre rukkoltak a teljesítményükkel ... Kapnának egy-egv színházjegyet, kirándulásra vinnék őket — szóval meg kellene találni a módokat. Hogy ne mindig a „sztárok”, az I—III. helyezettek részesüljenek jutalomban .. Tehát az adottaságokat jobban mérlegeljék. Mást tud egy nőbrigád, amelyben csupa fiatal versenyez, s másra képes, amelyikben idősek, családanyák dolgoznak . .. S ha az erkölcsi elismerésről, a verseny nyilvánosságáról ezúttal többet szóltunk is, senki ne gondolja. hogy azért tettük, mert talán fel lehetne osztani az embereket olyanokra, akik anyagi ösztönzéssel és olyanokra, akik erkölcsi ösztönzőkkel kész- tethetők eredményes tevékenységre. Hamis lenne a munkások ilyen ..kategorizálása. Legyen akármilyen széles látókörű, öntudatos ember valaki, az alól senki sem kivétel hogy szükségletéhez megfelelő színvonalú anvagi életfeltételek megteremtése hozzá tartozik. A versenv nyilvánossága ehhez is hajtóerő. Márpedig, sajnos, nemegyszer tapasztaljuk jó ideje, hogy a munkaversenv eléggé eltávolodott egyes üzemekben a gyakorlattól, az élettől. Valahol az szb- iroda egyik felelősénél rubrikába gépelt adatokká válnak az ésszel, izomenergiával megtermelt javak. A kerek és tizedes töl tés százalékszámokat a maga idejében össze kell maid adni, „átlagolni”, addig csak „egymás alá” kell róni azokat. Ezért találkozik az újságíró is egv-egv gyárban olyan helyzettel. hogy X-, vagy Z-brigádról csak számadatokat tudnak mondani. De hogv azokban kifélék-mifélék az emberek, azaz. hogv azok élő. személyenként is más-más .szakképzettségű, képességű egyem sajátosságaikban is különböző valakik — nem derül ki .. . Pedig az egvéni és csoportérdek iránti érdeklődés felkeltése igazán csak az élő emberek megismerésével, s itt kezdődhet. És ez az iskolája annak is. hogy az egyéni és csoportérdek, valamint a társadalmi érdek egészséges harmóniában legyen. Tóth István Nemcsak az elismerés miatt. . . Kétségtelenül igazuk van az uszódiaknak, amikor némi büszkeséggel mondogatják: „nálunk nagyon ritkán váltják egymást a tanácselnökök.” Valóban. A tanácsok fennállása óta mindössze egy ízben cserélt gazdát az elnöki szék. Közel két évtizedes eredményes közéleti munka után nyugdíjba ment az első tanácselnök — Ruman Vince. Utódja, Okvátovity István, a helybeli Egyetértés tsz agronómusa, az áprilisi választások idején került a tanács élére. Fiatal, energikus, közvetlen. Ezek a jelzők illenek rá. Pár hónap, és huszonhat éves lesz. Tréfálkozva megállapítjuk, hogy tulajdonképpen még a KISZ-es korosztályba sorolható. Komolyra fordítja a szót egy rövid, de annál inkább többet mondó megjegyzésével. „Talán most többet tehetek a fiatalokért, mint azelőtt bármikor .. .” Alig két hónap telt el azóta, hogy új tisztségében dolgozik. Az elnöki szoba asztalán akták, rendeletek sokasága afféle „költői összevisszaságban”. Valamennyit át kell olvasnia, hogy jól megismerje az előzményeket. Egyhangú dolog mindez — de szükséges, sőt kötelező is. Az eltelt rövid idő tapasztalatairól beszélgetünk. — A legfontosabb; naponta érzem a lakosság részéről jelentkező bizalmat. Sz'szerint. Gyakran benéznek idősek, fiatalok — véleményt mondanak, javaslatokat tesznek a közösség ügyében. Nagy segítség ez annak, aki igar zából csak most kezd beletanulni a közéleti hivatásba. — Első élmény? — A tavalyi településfejlesztési munka eredményeként a kisközségek versenyében -harmadikak lettünk. A megyei aktíván sokan mondták, hogy szerencsés vagyok, hiszen ilyen örökséggel kezdeni az elnökséget — igazán jó dolog. A falu érdeme és persze elődömnek Ruman Vincének is köszönhető. Most az a feladatunk, hogy folytassuk a megkezdett munkát, s ha lehet még tovább fokozzuk az eredményeket. — Mivel érdemelték ki a szóban forgó harmadik helyezést? — összesen 50 ezer forint értékű társadalmi munka elvégzését terveztük. Ezzel szemben a vízmű építésénél 371 ezer. az utak javításánál 84 ezer, a parkosításnál és a csatornázási munkáknál pedig 58 ezer forintnyi társadalmi munkát teljesítettünk. A mintegy félmilliós többlet. a közösség összefogásának szép példája. — További tervek a település fejlesztésében? — Folytatjuk a vízmű felépítését, és terveink között szerepel az óvoda 20 hellyel történő bővítése. Itt meglehetősen rövid a határidő, ugyanis szeptemberben már fogadni kell az új „ovisokat”. Épületcserével és némi átalakítással 1975-re új művelődési házat akarunk teremteni. Ugyancsak hosszabb távú célkitűzés, egy új sportpálya és öltöző megépítése. A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére községi emlékparkot létesítünk. Az említett tervek megvalósításához a lakosság minden bizonnyal, az elmúlt évhez hasonló módon, nagyarányú társadalmi munkával fog hozzájárulni. — Ezek szerint jqvore is számítanak a jó helyezésre a településfejlesztési versenyben? — Szeretnénk újra ott lenni a legjobbak között. Nem csupán az elismerés miatt. A falu előrehaladása, a jobb, kulturáltabb élet- körülmények megteremtése, az igazi eredmény. Ezért viszont több szakaszban kell „jól szerepelnünk” vezetőknek, lakosságnak egyaránt... — Agronómusból lett tanácselnök. Az új hivatáshoz milyen új ismeretek megszerzése szükséges? — Egy biztos: szakmai és politikai téren is bővítenem kell jelenlegi ismereteimet. Ezért elhatároztam, hogy elvégzem a jogi egyetemet. Utána pedig a politikai iskola következik, mert a nemrég végzett 5 hónapos párt- iskolai anyag addigra már igencsak bővítésre, felfrissítésre szorul. Hogy mikor kezdem az egyetemet? Egy év múlva. Addigra gyakorlati tapasztalatokat szerzek, mert enélkül vajon mire is építeném a megszerzendő elméleti tudást. Mindezt tudtam, amikor vállaltam az új munkakört. Dolgozni és tanulni — nem könnyű dolog. De aki köz- szolgálatra jelentkezett, nem térhet ki előle. Okvátovity István nem „tős-- gyökeres” helybeli — hiszen Bátyán született. Viszont az Úszódon töltött négy-öt év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy befogadják, s mi több — elfogadják. Helybelinek és vezetőnek is. Szabó Attila Malinak Árpád felvételei TAKARMANYTERMESZTESI KUTATÁSOK A takarmánynövények nemesítésével. termesztéstechnikájának iejlesztésével három kutatóintézet — a karcagi talajművelési, a nyírségi agrotechnikai és a kecskeméti zöldségtermesztési — munkatársai foglalkoznak. A számukra előírt munkaterv szerint Kecskeméten- a szöszösbiikkiny- nyel és a somkóróval kapcsolatos kísérleteket folytatják, Már sikerült előállítaniuk a kecskeméti kétéves fehér virágú somkórót — amely az idén kapott állami elismerést. Fajtafenntartó nemesítése és a vetőmagtermesztés kidolgozása jelenti a további feladatot. A tömegtakarmány-bázis meg- teremtése szempontjából az őszi takarmánykeverékeknek nagy jelentősége van. Az utóbbi három évben az ország vetésterületének 1,2—1,5 százalékát foglalják el. A terület jó részén a szöszösbük- köny nemesítésével, hozamainak növelési lehetőségeivel és a szaporítóanyag előállításával 1967 óta foglalkoznak. Szaporítóanyagát jelenleg a Duna—Tisza közi meszes homoktalajokon termesztik — többnyire rozzsal keverve. A kísérleteket a tájegységre jellemző lepelhomoktalajokon végzik. Eddig négy támasznövényt használtak: a kecskeméti h. rozsot, a triticale-fajtá- kat, a Bezosztája 1-es búzát és a íertődi repcét. Tapasztalataik szerint a jobb tápanyagtartalmú lepelhomoktalajokon legeredményesebben a triticale és a búza alkalmazható. Tavaly az említett két támasznövénnyel hektáronként 6.1—6,7 mázsa szöszösbük- ikör.ymagöt takarítottak be. A gyengébb homoktalajokon viszont továbbra is csak a rozstámasz- növénnyel való termesztést tartják megfelelőnek. A kutatók a jövőben a törpe trióitale-fajtaje- lölteket is felhasználják támasznövényként. Üj fajta előállításával próbálkoznak: a Kisvárdai szöszösbük- könynél bővebben és biztonságosabban termő fajtát kívánnak nemesíteni szelektálással és keresztezéssel. A munkát már megkezdték, az első eredmények jók. VÁLJANAK KÖZKINCCSÉ A JÓ VEZETÉSI TAPASZTALATOK Gépesített technológiai a növénytermesztésben Termelőszövetkezefünkben 3500 hektár területen a növénytermesztés munkáit vetéstől a betakarításig a 16 főből álló, teljesen gépesített technológiai brigád végzi. A brigád több céL elérésére törekszik. íme ezek közül néhány: a munka termelékenységének növelése; a mezőgazdasági gépek hatékony kihasználása; az üzemi jövedelmezőség fokozása ; a munka szervezésének egyszerűsítése, de egyben magasabb szintű alkalmazása; a szellemi munka koncentrált kihasználása. Saját erőinkre támaszkodva A fenti célok megvalósítása a termelőszövetkezetekben nyilván — sajátosságaikból adódóan — másképpen .történhet, mint az állami gazdaságoknál. A szövetkezetekben a termelési koncentráció nem egy-két növénytermesztési ágazatra kell, hogy irányuljon, hanem a termelési tájanként kialakult növénykultúrákra. Termelőszövetkezetünk munkaerő- helyzete — tagjainak foglalkoztatása — gépesítési foka nem mindig engedi meg a specializálódást, néhány növénytermesztési ágazatra. Több ágazatot, szélesebb skálájú termelést, változatosságot s brigád / egyben biztonságosabb termelést s egészségesebb vetésszerkezetet, folyamatos gépi és kézi munkát, egyenletesebb árbevételt stb. — lehet biztosítani saját gazdaságunkban, egy magunknak készített., nekünk legalább megfelelő ágazati összhang alapján. Egy- egy saját „modell” felépítése valóban előnyös lehet, mert magába foglalja az üzem összes sajátosságait. Mindehhez szükséges a saját szellemi tőke. Vagyis: az üzemen belüli szakemberek számának növelése kerül előtérbe a külső segítséggel szemben. Így a szellemi beruházás költsége — mely a termelési értéknövekedésben többszörösen visszatérül — teljes egészében üzemen belül marad. Termelőszövetkezetünkben a fenti elvek alapján továbbfej-
