Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

4 • PETŐFI NÉPE 1973. májúsT6. A TOMPÁI ESET ÜRÜGYÉN Ki marad utoljára . Az öregember kint áll a ház előtt, arcát a napsütés felé for­dítva. Szemöldökéig ér a kucs­ma széle. Az oszlopos tornác fö­lött szögek állnak ki a falból. Az udvaron mindenfelé rakomány: széna, csutkaszár, tűzrevaló. Eke, borona, rozzant szekér. Mint ősidők óta .. Érzem, ide kell betérnem, Kis­foktő megfogyatkozó számú há­zainak egyikébe. Az 51-es műút két oldalán — Kalocsától néhány kilométerre északra — egyre több az elhagyott ház, egyik-má­sik már düledező félben, csak a csupasz falak és az elárvult kút- gémek merednek az égnek. Va­don növő bokrok, ecetfák sarjad­nak a romokban. Az ötvenes évek végén még 56 család lakott itt. Számuk azóta 10-re apadt. Manapság már azt találgatják, ki marad utoljára Kisfoktőn. Hercegh Miklósék, ahová be­térek, 1938 óta laknak itt. Bérbe­vették a házat és földet is itt béreltek, mivel saját birtokuk nem volt. Az ő életükben még a felszabadulás sem hozott külö­nösebb változást — legalább is nem észleltek ilyet —, bérlők maradtak továbbra is, majd ké­sőbb vettek pgr holdat, s a ne­vükre került a ház is. — Mások is így jöttek ide, a legtöbb — mondja az öregember, szinte önigazolásul. — Aztán itt­maradtak. Meg nemcsak mi va­gyunk itt egyéniek, hanem még vagy öten, vagy hatan. Jó tíz év alatt összevásárol­gattak vagy 7 és fél holdat. Meg­kérdem — miből. Az öregasz- szony válaszol, különben is egy­re inkább ő válik beszédessé: — Hát volt jószág és abból. — Hány darabban volt a föld?. — Volt vagy öt helyen. De nem messzire egymástól. Hercegh bácsi különösen on­nantól kezdve válik szótlanná, amikor a tsz-alakulást hozom szóba. Megtudom, alakult itt is tsz, Kisfoktőn, Űj Alkotmány né­ven, amely pár évvel azután be­olvadt a foktői Béke Tsz-be. Az itteniek ide léptek be, köztük Herceghék is. Mi okból marad­tak ki? — Azt láttam akkor, hogy aki nem dolgozik, az többet keres, mint én. Egy év után otthagy­tam őket, nem jártam dolgozni. Nem lehetett összeférni... Az­tán ki is zártak. A két lovam, a kocsim bennmaradt. Meg a föld is. Kezdhettem élőiről. Bér­letet vállaltam újból, feleset, azoktól a foktői gazdáktól, akik­nek a földjeit betagosították, de ők nem léptek be, hanem itt kaptak csereföldet és ez nekik messze volt... Pár év múlva, úgy 63-ban, ha jól emlékszem, vettem egy lovat. Addig a vejem lovával is elboldogultam. Majd lett egy kis pénz és úgy vettem az 1200 négyszögölet, amiből je­lenleg is élünk. — És meg lehet élni belőle? Az öregasszony önérzetes han­gon válaszol: — Lopni még nem mentünk. Van kukorica, egy kis fűszer- paprika, krumpli. Na meg a jó­szág ... A két tehén. Az egyik most ellett, a másik tavaly. — Sokat kapnak a tejért? — Kapunk szépen, de vissza is kell adni, takarmányért. Nyá­ron jobb, mert akkor a lege­lőre ki lehet pányvázni a tehe­neket. Meg van liba is. Épp a jószágtartás előnyei miatt maradtak itt Kisfoktőn. Mert van házuk Foktőn is. Ab­ban lakik a kisebbik lányuk. A nagyobbik, már asszonylányuk is saját házban lakik. De ide egyikőjük sem akar kiköltözni. Az utcára néző szoba üres, itt csak lim-lomokat tárolnak. A konyhában és a kisebb szo­bában is csak a hagyományos, régi parasztbútorok találhatók Még megvan a kemence is. — Nekünk már így is jó — mondja Hercegh néni. — Azl sem tudjuk, hogy ezzel a házzal mi lesz. Hirdettük, nem jött rá vevő. r*-_ ■■ ■ i A ■ ' • Hercegh Miklós és neje a verandán. Az öregember 67 éves. Meddig bírják a munkát? — Ezt sem tehet tudni. Amíg dolgozni tudunk, megélünk. Az­tán? Majd megyünk a szeretet­otthonba ... És keseregnek, hogy kár volt földet vásárolni, inkább Kalo­csán kellett volna házat venni, vagy építeni, elhelyezkedni va­lami üzemben és kapnák a nyug­díjat. De így? Életük épp oly távlattalan, akár Kisfoktőé ... Csakugyan, miért is nerri ma­radnak meg itt fiatalok? Az öre­gek szerint azért, mert itt nem lehet szórakozni és villany sincs. ... A műút melletti szélső házban Szabó Jánosék már hallottak a du­nántúli Gyű­rűfű sorsáról S számot vetet­tek azzal, hogy Kisfoktőre is a teljes elnépte­lenedés vár. Itt, a műút mellett! — Apám és nagyapám is itt született, meg én is — mondja a há­zigazda, aki egyáltalán nem idős ember és a kalocsai EKÁ-ba jár be dolgozni na­ponta. — Há­zat, amiben lakunk, úgy vettük 1958- ban, 31 ezer­ért. De most- már ajándék­ba sem kellene senkinek. Nem is áldozunk a házra, azért ilyen ütött-kopott. De ahhoz gyengén állunk anyagilag, hogy Kalocsán építkezzünk. Kisfoktő legmuta- tósabb házát Szőgyi András vá­sárolta meg, nem is túl régen, öt-hat évvel ezelőtt, több mint százezerért, ö az egyetlen itt, aki tsz-tag: juhász. Szabó Jánosék szerint a tehe­tősek már elköltöztek innét. De a többiek is készülődnek... Mert nincs villany. Már tíz évvel ez­előtt is kérvényezték. A kis te­lepülés mellett vezet el a 35 ezer voltos magasfeszültség. Csak egy trafó kellene — 50, vagy 60 ezer forintért. De erre nincs pénze a foktői tanácsnak. Mondván, hogy Kisfoktő úgyis megszűnik. Hát ez, úgy látszik, csakugyan be is következik. És Kisfoktőhöz tartozik ezer holdnyi mezőgazdasági terület. De a tsz-nek itt semmi épülete, semmi jószágállománya nincs. Hiányzik tehát a munkaalkalom is. Ügy tartják, lassanként ez az ezer hold is elveszti termőképes­ségét, mert ide évek óta nem jut trágya. Még mindig biznak a villanyban. Van, aki tizezer forintot is megajánlana. Mert le­hetne élni emberi életet Kisfok­tőn is, ha ennek megvolnának a feltételei. Szabó János szabad idejét a méhészkedés tölti ki. Ez a hob­byja. A 46 család' részére maga készítette el a kaptárakat. De serdülő gyermekei már semmi­képp sem akarnak áttmaradni. Nyaranként gyakran lefékez­nek itt a nyugati turisták és fényképezik a romos házakat. Üres a ' harangláb is. Évekkel ezelőtt a harangot bevitték Fok­tőre. Naponta többször megkon- tíította a csősz, s ha egy-egy it­teni lakos meghalt, akkor külön is... Azt mondják, szép hangja volt. Hatvani Dániel Tavaly sok gondot és kárt oko­zott a tompái Kossuth Termelő- szövetkezetnek, hogy a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár által ké­szített paradicsombetakarító gép nem vált be. A tagság mozgósí­tásával tudták csak megmenteni a termést. A termelőszövetkezet meg akarja valósítani a zárt rendszerű paradicsomtermesztést magyar gépekkel. Ez az eset nagy csalódást keltett. Megingatta a bizalmat a magyar mezőgépgyár­tás iránt. A Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár megtérítette ugyan az anyagi kárt, de az er-, kölcsi hatást, a bizalmatlanságot nem tudta ellensúlyozni. Nemrég a magyar mezőgazda- sági gépgyártás két bázisának a Budapesti és a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gépgyárak­nak gazdasági vezetői sajtótájé­koztatón számoltak be eddigi eredményeikről és a további el­képzelésekről. \ Kétségtelen hogy tiszteletre méltó erőfeszítések történtek a fejlesztésre. A buda­pestiek például mintegy tizenöt éve foglalkoznak a kukoricabe­takarítás gépesítésével. A fejlesz­tésnél nemcsak saját erejükre támaszkodtak, hanem nemzetközi együttműködéssel, valamint li- censz-vásári ásókkal igyekeznek az igényeknek legmegfelelőbb, korszerű gépek gyártásával segí­teni a nagyüzemi kukoricabeta­karítást. Ismeretes, hogy megvá­sárolták a Braud csőtörőt, amely az SZK—4-es gabonakombájnra szerelhető. A napokban megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatják a csőtörő adapter két továbbfejlesztett változatát. Érdemés azt is megemlíteni, hogy a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár az új igényeknek meg­felelő nagy teljesítményű, kor­szerű Kertitox gépcsaláddal, si­kereket ért el a mezőgazdasági nagyüzemekben. A gépcsalád függesztett és vontatott gépeit a Német Demokratikus .Köztársa­ság mezőgazdasági gépgyártásá­val együtt fejlesztették ki. Az építőszekrény-rendszerű gépcsa­lád a növényvédelem valamennyi területén magas szinten elégíti ki az igényeket és nemzetközileg is elismert. A mosonmagyaróváriak is so­kat léptek előre, öt éve kezdték meg a Lajta ekecsalád tovább­fejlesztését, amelynek egyes tí­pusait már három éve gyártják sorozatban. Eddig csaknem négy­ezer eke dolgozik hazánkban és határainkon túl a mezőgazdasági nagyüzemekben. A mosonmagyaróvári Szakem­berek a nagyüzemi szántóföldi hagymatermesztés komplex gép­rendszerébe illeszkedő válogató gépsort is készítettek. A gyü­mölcs- és zöldségválogató gép­sorok továbbfejlesztését egyik legfontosabb feladatnak tartjjják. Igen népszerű megyénkben is a mosonmagyaróvári takarmány­keverő üzem. A szarvasmarha­programot segítik a tömegtakar­mányok keverésére, adagolására alkalmas berendezések. Mint ér­dekességet szükséges megemlíte­ni, hogy a baromfitartó berende­zésekből 1300 darabot szállítot­tak már a Szovjetunióba. Az automata berendezés lehetővé te­szi, hogy egy személy gondozzon 15 ezer tyúkot és maradjon ide­je a napi tojásmennyiség össze- szedésére is. Ebből a berendezés­ből a hazai mezőgazdasági nagy­üzemek — eddig még kevésbé ismert okok miatt — alig igé­nyeltek. Valószínű hiányzik a kellő propaganda. Ez utóbbi egyúttal azt is jel­zi, hogy többet kell törődni az üzemek igényeinek tanulmányo­zásával, vagyis közvetlenebb kap­csolatot szükséges teremteni a gyártó vállalatoknak a termelők­Visszaélés lőfegyverrel Lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntette, valamint sú­lyos testi sértés kísérlete miatt halmazati büntetésül három évi börtönre Ítélte a megyei bíróság Pataki Imre vádlottat, aki Bó- csán, a II. kerület 275. számú ta­nyában lakik, büntetve még nem ■volt. Ugyanakkor a bíróság két­évi időtartamra eltiltotta a vád­lottat a közügyek gyakorlásától és kényszerelvonó kezelésre kötelez­te. Ki ez a Pataki Imre és mit csinált? Ezekre a kérdésekre nem nehéz válaszolni, hiszen a bíróságnak az ügyről, s természe­tesen az elkövetőről is bőséges jegyzőkönyvi anyaga van. Pata­kinak, mint szőlősgazdának saját termésű bora mindig volt. Ezt évek óta rendszeresen fogyaszt­ja, ami oda vezetett, hogy ma már idült alkoholista. Amikor felönt a garatra, durván bánik feleségével, lányával, többször előfordult, hogy mindkettőjüket elzavarta a tanyából. Egy ideig — 1957-től 1964-ig tagja volt a bócsai vadásztársaságnak is, de onnan kilépett, mert italozott, a fegyverről gondatlanul bánt, sőt a puskája egyszer a lakásban el is sült. Többé nem volt tagja a társaságnak, fegyvertartási en­gedéllyel sem rendelkezett. Nemsokára azonban, 1971-ben egy ismeretlen embertől 25 liter borért vásárolt egy kakasos, két­csövű vadászpuskát, s ezzel együtt 12 darab vadásztöltényt is. Ezt a puskát Pataki a tanyában rejtegette, hol a padláson, hol a szénakazalban, vagy az udva­ron levő farakásban dugdosta. Néha elővette és varjakra, szarkákra llövöldözött vele. A fegyverhez maga is készített töl­tényt, mert volt puskapora, foj­tása, gyutacsa stb. A múlt év november 5-én este Pataki befogta a lovát és el­ment egyik ismerőse tanyájára. Előzőleg azonban hat deci bort megivott, sőt az ismerős is bor­ral kínálta, amit természetesen nem utasított vissza. Amikor visszafelé akart indulni — úgy fél kilenc tájban — nem találta sem a lovat, sem a kocsit. Kény­telen volt tehát gyalog elindulni. Magában azon töprengett, hogy bizonyára a lánya és felesége hajtották haza a lovat, hogy vele ujjat húzzanak. Az igazság pedig az volt, hogy a ló megunta a váysiKS-?ást és magától indult el’ áttörve az igen gyenge kerí­tést. Nos Pataki gyanúját csak tüzelte a tény, hogy amikor haza ért, az udvaron a lánya, felesége és a lány udvarlója éppen a lo­vat fogták kifelé, noha éjjél két óra volt. Másnap Pataki Imre körülbelül tíz órakor kelt fel és kiment a burgonyaföldre, ahol felesége és 16, éves lánya már javában dolgozott. Itt felemlegette, hogy bizonyára a felesége hajtotta haza a lovat. Ebből természete­sen szóváltás támadt. A vádlott kel. A bevezetőben említett tom­pái példa is jól bizonyítja, meny­nyire fontos ez: Ha előzőleg ala­posabban, a helyszínen tanulmá­nyozzák a gépi paradicsombeta­karítás módszereit, bizonyára nem fordul elő ez a kellemetlen eset. Tudvalevő, hogy a paradi­csombetakarítás gépesítésével már évek óta foglalkoznak ha­zánkban, nem indokolt ez a hosz- szú átfutási idő, amely a me­zőgazdasági gépgyártásnál tapasz­talható. Az említett sajtótájékoztatón többen szóvá tették, hogy a me­gyei AGROKER-ek, mint keres­kedelmi vállalatok, nem eléggé korszerű kapcsolatot alakítottak ki a termelő üzemekkel. Még mindig kevés a választék, és neon azt kapnak az üzemek sok eset­ben, mint amire szükségük lenne. A Mosonmagyaróvári Mezőgazda­sági Gépgyár képviselője meg­jegyezte, hogy az utóbbi évek­ben több gyártmányt adtak el közvetlenül az üzemeknek, mint az AGROTRÖSZT-nek. Ez önma­gában is figyelmeztet arra, hogy baj van a piackutatással, a kap­csolatokkal. A napokban megnyíló Budapes­ti Nemzetközi Vásáron a tavalyi­nál mintegy kétszer nagyobb te­rületen állít ki a két mezőgazda- sági gépgyár. Ez már bizonyíték arra, hogy nagyobb a választék és reméljük, hogy a minőséggel sem lesz annyi gondunk, mint eddig. Csányi Ferenc, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár műszaki és kereskedelmi igazgatója azt is elmondta, hogy még az idén tökéletesítik a paradicsombeta­karító gépet. Rájöttek a hibára, és ígérik, hogy az idei őszön rríár jól fog működni. Remélik, hogy nem éri csalódás a tompái szövetkezet tagságát. K. S. Budapest — Hilton Szálló hozzá kezdett a boronáláshoz, de időközönként bement a tanyába inni. Az ellenségeskedés egész napon át tartott, este pedig Pa­taki már olyan kijelentést tett a feleségének, hogy npég az éjjel megöli, azt sem bánja, ha ezért felakasztják. Nagy veszekedés tá-„ madt akörül, hogy sem az asz- szony, sem a lány nem voltak hajlandók befogni a lovat, amely egész nap dolgozott, s így pihe­nésre volt szüksége. Patakii Im­re — miután néhány pohár bort ismét felhajtott, elszaladt az is­merőséhez és onnan visszarohant a tanyájába — elővette a nád­kúpba rejtett fegyvert, összerak­ta, magához vett egy töltényt, s elindult Font József tanyája felé, mert úgy tudta, hogy lánya és felesége tőle való félelmük­ben —, ahogyan már többször is így tettek — ide menekültek. Valóban így *is volt. Már közel volt a tanyához, amikor látta, hogy felesége és lánya, valamint Font József kilépnek a konyhá­ból,. ahol égett a lámpa. Betöl­tötte a fegyvert, de a konyhából kilépők észrevették és megré­mültek tőle. A két nő elbújt egy nagy nyárfa mögé, Font József pedig oda ment Patakihoz és kérdezte, mit akar ezzel a pus­kával ? „Majd megmutatom, hogy mit akarok .,.hangzott a hetyke válasz, s ment egyenesen a nyárfa irányába, de azon túl­haladt az ittas Pataki. Erre az asszony elszaladt on­nan és egy napralorgószárból ké­szült kerítésen akart átmászni, de ezt a férje észrevette, s fegy­verét azonnal válthoz emelte, cél­zott a zörgés irányába (nem lá­tott semmit, mert este volt már) és nyomban meghúzta a ravaszt. Ebben a pillanatban a mellette álló Font József a puska csövét felütötte, s így a sörétek elzúg­tak a levegőben. Ezen feldühödve Pataki Fontra emelte a fegyver tusáját, de nem ütötte meg, csu­pán megjegyezte, hogy van nála még egy töltény. Majd megfor­dult és hazament, lefeküdt. Pa­taki Imréné még aznap éjjel je­lentést tett a rendőrségen és a vádlottat hajnalban letartóztat­ták. Amint említettük is, Pataki Imrét lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, valamint sú­lyos testi sértés kísérlete miatt ítélte el a bíróság. A fegyver­szakértő, valamint az orvosszak­értő véleménye szerint ugyanis a töltényben levő 10-es sörétek, húsz méteres távolságból, és olyan- ruházatra leadott lövéssel, mint amilyenben akkor (novem­ber volt) Patakiné volt öltözve, halálos következménnyel nem járhattak, legfeljebb súlyos testi sérülést okozhattak volna. Ezért ennek a bűncselekménynek a kísérletében marasztalta el a bí­róság Pataki Imrét. A bíróság a fegyvert és tartozékait elko­bozta. G. S. A budai várnegyedben, a Má­tyás-templom tőszomszédságá­ban megkezdték a Budapest— Hilton Szálló alapozását meg­előző munkálatokat a Föld­munkát Gépesítő Vállalat szak­emberei. Új cipők Az előzetes modellkiválasztás alapján a kereskedelem képvise­lői már megkötötték a Duna Ci­pőgyárral a második félévre szóló szerződéseket. A megrendelések zöme a már jól bevált termékekre vonatko­zik; olyan lábbelikre, amelyeket a vásárlók az elmúlt szezonban már megszerettek és most is ke­resnek a boltokban. Ilyenek a harisnyacsizmák, amiből a bel­kereskedelem a maximális mennyiséget rendelte. A rende­léseknek ugyanis határt szab, hogy a csizmaszár anyaga az úgynevezett polypel-moltaplen, importból származó zsugorított termék. Egyébként ezt a termé­ket is továbbfejlesztették: új tí­pusú vastag poliuretán talppal gyártják az idén. Hasonlóan megnőtt a kereslet a „fröcsi” cipők iránt. Ezeket is új, a ré­ginél korszerűbb fröccsöntő szer­számmal gyártják, esztétikusafeb kivitelben, ami valószínűleg megnyeri a vásárlók tetszését. Korszerű fényérzékeny anyag Csehszlovák szakemberek új fényérzékeny anyagot fedeztek fel: a fluór, a kalcium és a lan­tén bonyolult vegyületét. Ha fi­nom kártyára ráviszik, eszmé­nyi anyag lesz belőle az infor­mációk megőrzésére. A feljegy­zés lézersugárral történik; az „előhívás”, valamint a „fixíro- zás” közönséges villanylámpa segítségével. A méhészkedő Szabó János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom