Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZEI

.

A hét zeneműve

HAMARJÁBAN zavarban vagyok, hogy e téma kapcsán miről is írjak: arról az immár harmadik éve folyó rádióműsorsorozatról, melynek során hétről .hétre a zeneirodalom egy-egy remekműve' hangzik el mind a három adón, három különböző, egyaránt kiváló előadásban? Vagy e műsorokat bevezető félórás hétfői előadásokról? Vagy — ami a legújabb a sorban — arról, hogy az előadások anyagát — a hangzó illusztrációkat kottapéldákkal helyettesítve — könyvalakban is közzé adja negyedévenként a Zeneműkiadó?

A három természetesen ösz- szefüggő egységet alkot, egymást kiegészíti. Maga a műsorsorozat alkalmat teremt az egyes művek alaposabb megismerésére, sőt a különböző előadói felfogások összehasonlítására is. (Feltéve persze, hogy a hallgatóknak van idejük és lehetőségük mindhárom adás meghallgatására.) Olykor ráirányítja a figyelmet egy-egy jelentős, de a köztudatban kevésbé előtérben álló kompozícióra is. Ezzel kapcsolatban érdemes arra a stiláris és műfaji változatosságra rámutatnunk, mely e hat hónap alatt a sorozatban szereplő 26 művet jellemzi. A két történetileg is igen széles: Palestrinától és

Monteverditől Stravinsky-ig és Brittenig négy évszázadot fog át. Érdekesek az arányok: ahogy a jelenhez közeledünk, a művek száma emelkedő tendenciát mutat. (Például négy bécsi klasszikus művel szemben a századfordulót hat, a XX. századot ugyancsak hat mű képviseli — ebből egy ma is élő szerző alkotása.)

UGYANAKKOR a műfajok sokrétűsége — hangszerszólótól drámai műveken át a legnagyobb számban szereplő zenekari muzsikáig — a legjobb értelemben vett közönségigény kielégítését is jól szolgálja. A látszólag ötletszerűen egymást követő művek sora tehát hosszabb távon nagyonis tudatos, átgondolt műsorszerkesztési és ismeretterjesztési koncepciót árul el.

Feltehető a kérdés, vajon szükség van-e a hétfőnként elhangzó, a műveket ismertető-elemző,

a hallgatóhoz közelebb hozni szándékozó előadásokra ? Meggyőződésem, hogy igen. Nemcsak azért, mert — ahogy mondani szokás — „a jó bornak is kell cégér”, hanem mert ezek az elemzések számos olyan zenei jelenségre, összefüggésre is felhívják az érdeklődő, s a zenei művelődés útjának ^különböző szakaszain járó hallgatók figyelmét, melyek más művek befogadásához, „megértéséhez” is segítséget jelenthetnek, vagy éppen a további tájékozódás, művelődés igényét ébresztgetik.

Az előadások hatása — úgy vélem — megsokszorozódik azáltal, hogy könyvben is megjelennek. (Eddig két kötet hagyta el a sajtót.) „A szó elrepül, az írás megmarad” — tartja a régi mondás. Tekintettel arra, hogy nem kuriózumokról, hanem a rádió és a hangversenyek műsorán rendszeresen szereplő művekről van szó az esetek többségében, a hallgatók nyilván szívesen kézbe veszik újra, s elolvassák a már megismert és megkedvelt zeneművekről szóló sorokat.

Az előadások módszere, stílusa és színvonala nem egyforma, ahogyan azt bevezetőjében a kötetek — és a műsorok — szerkesztője, Kroó György is megállapítja. A különbségek a szerzők életkorávál éppúgy indokolhatók, mint felkészültségük, írói rutinjuk, megközelítésmódjuk kisebb-nagyobb eltéréseivel.

Nyilvánvalóan helj'es szempont volt, hogy tekintélyes zenetudósaink — mint Kovács János, Somfai László, Üjfalussy József és mindenekelőtt a magyar zenetudomány doyenje, Molnár Antal — mellett szóhoz juthattak még alig ismert nevű fiatalok is. A kép így teljes, s a kiadványok ezzel együtt érik el majd a kötetek hátlapján olvasható célt, hogy amolyan „rendhagyó hangversenykalauzzá” váljanak. Sőt — reméljük — e feladatot jobban be is töltik majd, mint az egyes műveket igen szűkszavúan, sőt — kimondjam? — felületesen tárgyaló, tavaly megjelent új Hangversenykalauz.

Körber Tivadar

® Kecskeméti utca (Bagi Béia rajza).

<*

‘ 4* * )&' ti

'é?4

Vi

Sá.'

r4*J

kV

uu

1*4*

'6*1

Awá

kV

Ví

kV

Vj

kV

V*

kV

Vj

kV

Vj

kV

kV

Vj

kV

Vj

Vj

>V

Vj

kV

Vj

>?;

Prohánta László

KASSÁ KOT OLVASVA

%

(„Eljön a pillanat mikor hiánytalanul érzem rokonaim közelségét”

Kassák)

Bazalt koponyádból felépült hát piramisod, roppant köveit hiába próbálgatták sakállelkű senkik, talpnyaló irnokocskák a sivatagba széjjelhordani.

Áll messzire merengőn, áll az időben társtálanul, csúcsa sasmagasán trónol a naparcú isten.

És most itt szorongok emlékműved kapujában, de egyre beljebb csalogatnak mesteri kézzel faragott geometriáid, s bent, a boltozatos termekben térdre parancsolnak fáraó kincseid.

W

'.»I

■’l

'.'1

•«*í

,v

A9»

V

Vj

Vj

Krúdy Gyula:

Baja és társai

Baján (egykor) oly fontoskodással tartották a névnapokat, hogy egy Arzénhez, Zakariáshoz, ifjabb Lukácshoz, amely névnapok a téli időszakra esnek, a fővárosból is érkeznek a vendégek. Jó közlekedés van. a szabadkai gyorson, a török betűs és francia felírásos Pullman-kocsiban még el sem fogyott a körösi bor (amelynek jó'árusai voltak mindenkor a vasúti konduktorok), már feltünedeznek az állomásokon a tüzes, délvidéki arcok, villogó tekintetek, „bácskai” szánkások, disznótor füstjétől kormos tamburások, jókedvű és egészséges férfiak, derűs lelkületű nők. Legjobb fiatalkorban utazgatni e tájon, amikor az ember lelkében még élénk képecskékben éldegélnek a népdalok, a kéz mindig hajlandó barátságos szorításra, az emberismeret gyermekkorát éli, minden jókedvű utasban holtig tartó cimboránkat véljük, és a gyomor atlétikus könnyedséggel üdvözli a zsíros, hosszú ebédeket.

Jó vendégfogadó volt itt minden ház. minden nő tudott dalolni. minden vízimalom kelepeit a Dunán, a harangok hangjai a levegőben ölelkeztek a különböző templomok fölött, az emberek az utcán, ha piros betűt mutatott a kalendárium; a Sugovica körül liget volt, ahol- a fiatal merengők hallgatták a pihenő hajókról hangzó csodálatos énekléseket; a piactéren nyalka honvédhuszárok pedergették bajszukat; a vendég drágalátos mézeskalács volt itt a világ nagyvárosából, mindenki megnézegette magát tükrében.

Minden állomáson_jehetett látni férfiakat, akik a Népszínházbeli Cigánybáróhoz hasonlítottak külsejükben, a bajai kikötőben az Aranyember Szent Borbáláját foltozták az ácsok, bármely szilaj tréfának, vagy virtusos mulatságnak meséjét szívesen elhittük, ha egyszer is megfordultunk Zom- borban. A Vadászkürtben, vagy Baján a vaskereskedő névnapján, jószerencse, ha a szívünk nyugalmát hazahozhattuk a lángoló pillantáséi, megtermett menyecskék Szabadkájáról, a robogó vonaton, a szomszédkocsiban egyszer csak megcsördültek a tamburások, akikkel az elmúlt éjszaka mulatoztunk, Nyirati bajai ügyvéd úrral találkoztál véletlenül egy vasúti restaurációban és egy hétig nem tudtatok elválni. Nemes-Mi- liticsen a paphoz betértél egy szóra vízkeresztkor, és olvadni kezdett a hó az országutakon, mikor vége lett a barátkozásnak.

A magyar anekdota-kincstár legszínesebb darabjai termettek e tájon, Aki sohase járt errefelé, azt hihetné, hogy az emberek itt mindig mulatsággal foglalkoznak, a nőknek táncokon, dalokon, jár az eszük, holott itt lakik Magyarország legszorgalmasabb népe. A dáridókat hónapokig tartó munka előzi meg. A kövér mezőket emberi verejték is öntözi a tavaszi esőkön kívül. A szőlőket, amelyekből a szilaj bor terem, dolgos kezek kapálgatják. Félig-meddig kupecnek születik itt minden ember, akár a világi pályán működik, akár egyházi teendői vannak: élelmes kereskedők ütnek össze baráti poharat a

9 Szappanos István: Várakozás.

stációkon; a tambura és a cigány hegedűje vallja a félbolond szerelmes nótákat, de a szent házasság megkötésénél meghallgatják annak a sarokban ülő öregnek a tanácsát akit Észnek hívnak; igaz. hogy akad kisasszony e tájon is, mint mindenütt, aki elszökik 'a szülői háztól, azonban csak legritkábban vándorszínészszel. hanem inkább lókereskedővel, vagy birtokos úrral.

A régi könyvügynökök, akik keresztül-kasul bejárták Magyar- országot és régi könyvekkel árasztották el a falvakat, tanyákat, örömmel szálltak föl a szabadkai vonatra. Nyájas közönség lakott erre. Minden úriházban találsz lexikont és Arany-könyvtárt. Az állami hivatalnok, akit e tájra rendelt felsőbbsége: meghízott néhány év leforgása alatt, mint egy disznókereskedő. A színésztársaság teli bugyellárissal jött vissza a pesti Múzsa kávéházba, a kupec zsíros üzleteket kötött, a fővárosi költő felolvasása után hordó bor mellé néha feleséget is kapott, ha versei megnyerték tetszését a hallgatóknak.

Mindenki megtalálta a maga életcélját, aki ide vizitbe járt, mégis ők, a bennszülöttek gyarapodtak, gazdagodtak, hallatlan vagyonokra tettek szert a szorgalmukkal és a munkájukkal.

Vajon milyen állapotban látjuk őket viszont annyi hosszú idő múltán ?

Fazekas Lajos

Köss békét!

Fénnyel jövő hajnal az ég fürjcsapattal vadász zsákmánnyal pásztor a nyájjal mező dülöúttal jegenye varjúkkal forrás Hatóval patkó- s patanyommal kristály tó halakkal völgy szénaillattal öreg domb ösvénnyel erdő-zöld ég-kéklcel föld esöszomjával ember hajlékával faluvég kereszttel udvar rózsakerttel szomszédság sövénnyel testvér-békességgel utca lécpadokkal vén marasztalókkal ifjú elmenőkkel gazvert temetővel roskadó házakkal tört ablak dőlt fallal öreg komondorral csillagudvar Holddal — e táj: emléked s ez kötődik szívedhez —

S mint eső a röggel múlt a jövendőkkel rögök nyugalmával köss békét e tájjal.

Kontra György:

Menetrend

Az élet

menetrendek

számoszlopai közt

az első vonat ekkor érkezik

és az utolsó akkor indul

Falusi bál ’ 73

Álltam és keservesen néztem a színpad felé. Arról már lemondtam, hogy odáig törjem magam. Láhtaposás, gombletépés, könyökölés nélkül ez úgysem sikerült volna, Gondoltam, meghúzódom a székek mellett, amíg a zene szól, aztán a szünetben úgyis kitódulnak a táncolok a friss levegó're, s előttem szabad lesz az út a zenekarhoz.

Álltam hát, és nézelődtem, miközben hol erről, hol arról meglöktek a táncolok, s én jobbra-balra tántorogva igyekeztem tartani egyensúlyom. Mellettem lányok, fiúk kört alkotva elmerülten sékeltek, a kör megnőtt, vagy leszűkült: párok, vagy magányos táncolok csatlakoztak a többiekhez szó nélkül. Ugyanúgy szó nélkül kapcsolódtak le és alakultak ismét párokká, illetve egyedül félrehúzódó szemlé- lődőkké. Magam se vettem észre, hogyan történt; amikor a kör felbomlott, egy hosszú hajú, jólöltözött fiatalember velem szembefordulva gyanús mozdulatokat tett.

FELKÉRÉS SÉKELÉS KÖZBEN

Egy ideig csak néztem — miközben jobbra-balra tántorogva tartottam az egyensúlyom —, aztán csak elkiáltottam magam:

— Mondja fiatalember, mi most együtt táncolunk?

Hökkentem nézett rám:

— Bocsánat, azt'hittem!

Udvariasan biccentett, s máris folytatta a táncot egy újonnan alakult körben. Társai szó nélkül helyet szorítottak neki.

— Manapság nem szokás a felkérés? — ezt kérdeztem legelőször újdonsült fiatal barátaimtól, míg a művelődési ház egyik kis szobájában ültünk egymással szemben.

— Dehogynem! — felelték szinte egyszerre és kicsit csodálkozva. Elmeséltem „kalandomat”. Mosolyogtak.

Tévedés lehetett. Bár az vitathatatlan, hogy a

mai fiatalok nem ragaszkodnak olyan mereven a formákhoz: felkérés után bemutatkozás teljes néven. udvariaskodó szóváltás stb. Ez szerintem nem minden esetben lezserkedés. Talán annak is köszönhető, hogy a zenekarok nagy hangerővel játszanak. Udvariaskodó szavakat kiabálni — furcsa helyzet. Másrészt maga a tánc... Sékelés közben nem kapaszkodnak össze a párok. Ha tangót táncolnának, könnyebben menne a társalgás. Míg a zene szól, az a táncolás ideje. Szünetben kellemesebb beszélgetni.

TALÁLKOZÓ ÁGASEGYHAZÁN

— Mindig ilyen sokan vannak az ágasegyházi bálákban, vagy most csak az ünnepeknek köszönhető?

— Minden alkalommal ilyen „tömegnyomor” van. Jönnek fiatalok a környékről is: Fülöpszállásról, Fü- löpházáról. Kerekegyházáról. Kapcsolatok alakulnak, meg a zenekar miatt is. Van egy hűséges törzsgárdájuk: lelkes lányok, fiúk, akik legtöbbször elkísérik a zenészeket, ha máshol játszanak. Itt Ágason már sok-sok éve ők szolgáltatják a zenét a bálákban. Megszoktuk, megszerettük őket. Egy-egy dal befejezése után fel-felhangzik a taps: a fiatalok tetszés- nyilvánítása.

— Falusi bál. Ha ezt a két szót hallom, sok minden eszembe jut. Bevallom őszintén, a verekedés is ezek közé tartozik. De ahogy itt elnéztem a fiatalokat, az az érzésem, báli hangulathoz szinte nem is illő komolyak. Fegyelmezettek, udvariasak, s bár itt is van szeszesital-árusítás, egyetlen hangoskodó, kötekedő fiatallal nem találkoztam.

CSALÁDIAS HANGULAT

Kiss Aranka (a Kecskeméti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulója, ágasegyházi lakos) szerint ez a fegyelmezettség nagyrészt az igazgató: Ballun Tibor és felesége tekintélyének köszönhető. Mindketten ágasegyházi pedagógusok. A bálozó fiatalok többnyire volt növendékeik. Még ma is tisztelettel, szeretettel veszik körül őket.

Szűcs Lajos helyesel, de hozzáfűzi:

— A jó szervezésen is múlik. A rendezők lelki- ismeretes munkáján...

Szélesi Tibor a helybeli KISZ-zenekar dobosa:

— Szerintem mindkét állítás igaz — és elsődleges. De az sem mellékes, hogy ezt a kecskeméti zenekart olyan egyértelműen kedvelik a fiatalok. Családias, meleg hangulatot teremtenek.

— Ha így mondták, bizonyára így is érzik — felelte Ballun Tibor, mikor elárultam neki a fiatalok véleményét. — De nem létezne tekintély, családias, meleg hangulat, s hogyan érvényesülne a rendezők lelkiismeretes munkája, ha maguk a fiatalok nem lennének ilyen rendesek!

— Csak jót mondhatok róluk! — kapcsolódott be a társalgásba Ballun Tiborné is, miközben jegyet adott az új érkezőknek. Az ajtó melletti kis pénztárasztalkánál ültünk, tíz óra elmúlt, s még mindig jöttek vendégek. Néha aggódva pislogtam a terem belseje felé, egyáltalán, hová fér még ember?

A művelődési otthon vezetője kitalálta gondolatomat:

— Ehhez az igazán szép, kulturált szórakozáshoz, kulturáltabb környezet illenék, ugye? Sajnos, ez fájó pontunk. A terem kicsi, a szellőztetés lehetősége — enyhén szólva — nem kielégítő. Bentszorul a rossz, elhasznált levegő, nyáron szinte elviselhetetlen.

Félbe kellett szakítanunk a beszélgetést. A zenészek elfoglalták helyüket, egyikük mikrofonba olvasta a soron következő „szívküldit” és felhangzott a legfrissebb sláger első akkordja. A melódia lassú ütemére most komolyan, szótlanul összekapaszkodva táncoltak a párok.

Közben a falhoz tolt székeken üldögélő szülők, kísérők arcán békés szemlélődés: szótlanságra kárhoztatva ki-ki a maga módján védekezett az álmosságba zsibbasztó unalom ellen. Voltak, akik egymás füléhez hajolva azért is megpróbálták túikiabálni a zenét (pedig a zenekar az elektromos hangszerek legkisebb hangerejével játszott), mások túlbuzgó érdeklődéssel figyelték a táncotokat. Az egyik sarokban fekete fejkendős néni ült és bele-belebólogatott álmába, pedig szomszédja, egy nevető-gombszemű bácsi élénken verte lábával a taktust. Amint a zene ismét szóhoz engedett jutni, folytattuk a beszélgetést Ballun Tiborral:

— Miért gyötrődik itt mindig ilyen sok szülő? Miért nem engedik a fiatalokat egyedül bálozni? Ügy gondolják, vigyázzni kell rájuk?

— Létezik még ilyen gondolkodásmód is. De többnyire más okból: sokan jönnek messzi tanyákról.

4—5 kilométert is gyalogolnak, mire ideérnek. Egy szülővel 5—6 kislány is elindul, az ismerős családok alkalmanként felosztják egymás közt a kísérő feladatát.

Kíváncsi voltam, hogyan vélekednek erről maguk az érdekeltek. Megkérdeztem Kiss Arankát, szerinte miért van szükség a szülői kíséretre.

— Megszokásból. Régen így illett, ma így szokás — volt a válasz, de aztán még bizonytalanul hozzátette:

— Persze ... sokan messziről jönnek.

MIT LEHET NYERNI?

— Ha műsoros bálát rendeznek, azért sokkal több szülő jön el, mint az egyszerű táncmulatságra — mondta Szélesi Tibor. — Szüreti bál, almabál. Ka- talin-bál, farsangi bálák alkalmával az idősebbek is szórakozást keresnek. Ilyenkor több a látnivaló, nagyobb a vidámság. Az almabálra például almákkal díszítik fel a termet: ha valakit lopáson csípnek a „csőszök”, annak fizetni kell. Egy szem alma:

3 forint. Ráadásul kinevetik, akit elkaptak. Ügyesen lopni, kijátszani a szemfüles csőszöket — jó játék, vidám hangulatot teremt. Sima táncmulatságon a tombolajegyek kisorsolása az egyetlen műsorszám.

De ezen is sokat derülünk. Ha egy kislány például bajuszkötőt, vagy egérfogót, esetleg egy fiatalember cumisüveget nyer... persze a főnyeremény mindig valami komolyabb dolog.

A tombolajegyeket most is sűrűn reklámozták a zenészek. Kisorsolásukat már nem tudtam megvárni, éjfél előtt- búcsút kellett mondanom a táncmulatságnak. Amikor kiléptünk a szokatlanul hűvös tavaszi éjszakába, akkor vettem észre, milyen bódítóan meleg, rossz levegő volt odabent.

Kocsinkat csak nehezen sikerült kiszabadítanunk az épület előtt parkoló rengeteg autó, motorkerékpár közül. Helyünkre egyszerre két — újonnan érkezett személykocsi is pályázott. A Trabant fürgébb volt — a Volga lomhán, tétován elindult a gazdájukra várakozó járművek hosszú sora mellett: a reflektor fénye már egyre távolabb pásztázta a homokos utat. Mikor végre szabad helyet találva megállt és lámpái kialudtak, a Volga szürkesége beleolvadt / a messzi sötétségbe: arra mar nem jutott az ágasegyházi művelődési otthon szerény kivilágításából.

Altnási Márta

SZÜLŐI KÍSÉRET, ILLENDŐSÉGBŐL