Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-08 / 105. szám

19'.V május 8. • PETŐFI NEPE • 5 • A csepeli szakmunkástanulók munkáiból pályaválasztási kiállítás nyílt a Vasmű műszaki klubjában. A látogatók 12 különböző szak­mával ismerkedhetnek meg a kiállításon. (Teleíoto—MTI—KS—Fehér József felv.) NYELVŐR A jövő idő két kifejezésmód­járól még egypór fontos dolgot meg keli jegyeznünk. X fog segédigével alkotott jö­vő idő a valószínűséget, bizony­talanságot, feltételezést is ki tud­ja fejezni. „Hiába minden igye­kezeted, nem fognak neked iga­zat adni.” „Ilyen levélpapírt egy üzletben sem fogsz kapni.” Ha jelen időt használunk ilyen mon­datokban, a feltételezést nem tudjuk határozottan kifejezni. „Ilyen korán aligha találod ott­hon a barátodat.” A lesz igét különösen sokszor használják a valószínűség, felté­telezés kifejezésére. Ha például késő este becsengetnek, azt mond­juk: A szomszéd lesz (az).” Ha­sonló példák: „kész, aki ezzel nem ért egyet. A patak itt lesz a közeiben. Ki lesz bolond, hogy ilyen olcsón adja el autóját?” 'A valószínűségnek a jövő idővel való kifejezése nyelvünk belső fejleménye. Sokan német hatásra gondolnak, pedig nyelvjárási ada­tainkat is figyelembe véve, el kell vetni az idegen hatást. Az összetett jövő időt használ­ják a szerénység és a finomko­dás kifejezésére is. „Egy darab kenyeret fogok kérni. Egy jegyet fogok kérni Lajosmizséig.” (Ez ugyanolyan belső nyelvi fejle­mény, mint a feltételes mód használata ilyen esetekben: „Csak azt szeretném még mondani... Szeretném felhívni a figyelmet a következőkre.”) Mondjuk inkább így: „Kérek egy darab kenyeret. Kérek egy jegyet Lajosmizséig. , Nyelvhelyességi szempontból bizonyos esetekben ne használ­juk a körülírásas jövő időt. El­sősorban a ható igékre vonatko­zik ez. „Még megtanulhatod. Nem tudom, találkozhatunk-e vele.” Ezeket jövő időbe téve nagyon csikorgó mondatokat kapunk: „Még meg fogod tanulhatni. Nem tudom, fogunk-e találkozhatni vele.” Hasonlóképpen akkor is ügyetlen a körülírásos jövő, ha két főnévi igenév kerül egymás mellé: „Holnap el fog kelleni vé­geznem ezt a munkát. Nem fog­ják utazni engedni. Nem fog másnak kellemetlenkedni akar­ni." Mennyivel egyszerűbb, ha így mondjuk: Holnap el kell vé­geznem ezt a mupkát. Nem en­gedik elutazni. Nem akar másnak kellemetlenkedni.” A majd-dal nyomósított jelen­idős szerkezetet újabban nagyon sokszor használják. A majd leg­többször a mondat végére kerül. Néha úgy érezzük, hogy ha ha­tározott utalás van a jövőre, el is maradhat. Egy tévében tartan­dó előadássorozatról van szó, „amelybe a további adások so­rán peves külföldi és magyar tu­dósok is belekapcsolódnak majd." „Augusztus 20-án üzemnyitáskor már ezek a kocsik közlekednek majd” — olvastam április 21-én a Grazból behozott és részben még behozandó fogaskerekű mo­torkocsikról. Egy sporttudósítás­ból vettem ezt a mondatot: Bou- logne szövetségi kapitány az ed­zőmérkőzés után dönt majd a végleges összeállításról.” A Kis­kőrösi Képzőművészek Köréről olvastam a következőket: „Ter­vezik. hogy . .. sorra meghívják majd a megyében élő hivatásos művészeket.” Ilyen esetekben a jövőre való utalás fejezi kii a jövő időt (a jövőben tartandó előadássorozat, a későbbi üzemnyitás és mérkő­zés, a tervezés). A majd tehát felesleges. A fejlődés folyamán biztosan elmarad. Majdnem azt írtam: el fog maradni. Kiss István Beszélgetés a tehetségről a »hátrányos helyzetről« Hajdani győztes az érettségi előtt A »X. VIT —10 akció« Egyetemi felvételire készülő diákok nehéz fizikapéldával bajlódnak a balatonlellei álta­lános iskola egyik tantermében. Három asz­talnál hat lány, négy fiú. Fizikai dolgozók gyerekei; a tanulmányi tábor egyik csoportja. Fehér pulóveres, komoly arckifejezésű kis­lány teszi le leghamarabb a golyóstollat. A tanár odasétál, szemével átfutja a megoldást, elégedetten bólint, helyeslő pillantással nyug­tázza a jó teljesítményt. Dulai Ilonka a kalocsai egészségügyi szakközép- iskola diákja. Szülei Kiskőrösön élnek, szövetke­zetben dolgoznak. — Kedvenc tárgya? A fizika? Matematika? — Még mindig a biológia. Észreveszi meglepetésemet. — Általános iskolás koromban Báldy György* né szerettette meg a biológiát. Könyveket ajánlott, külön is foglalkozott velem. (Ilonka barátnőitől tutam meg később, hogy tanára segítségét kitűnően kamatoztatta. Két al­kalommal bizonyult a legjobbnak megyei szaktár­gyi versenyen s 1969-ben az országoson is ő lett az első.) . ■ , Gratulálunk a sikerekhez. Nagyszerű pályakez­dés egy leendő biológus számára — gondolorti — és megkérdezem, hogy a középiskolában, miként fogadták Dulai Ilonkát, akivel még a rádió is ké­szített. interjút, aki példájával hasonló erőfeszíté­sekre ösztönözhetné társait, növelhetné iskolája jó hírét. Buzdították-e arra, hogy továbbra is elmé- lvülten foglalkozzék a biológiával, kapott-e külön megbízatásokat. Az érettségi előtt álló diáklány igyekszik diplo­matikusan megkerülni a választ 3 csalk hosszas faggatás után derül ki, hogy á kalocsai egészség- ügyi szakközépiskolában az általános iskolásként szerzett oklevél nem sokat számított. A verseny után — még Budapesten — kapott néhány jutalom­könyvet és ezzel le is zárjait az ügy. Senki sem érdeklődött azóta, hogy mi lett az országos győz­tessel. Kis csalódottság bujkál Ilonka hangjában, amikor erről beszél. Nem az elismerést, a vállve- regetést hiányolja, az újabb feladatokat, próbaté­teleket, az ösztönző alkalmakat, az elmélyültebb tudás megszerzésének a lehetőségeit. Miért nern vették észre, hogy mennyire szereti a biológiát. Az újságíró úgy érzi, hogy nincs valami rend­jén. A versenyek egyik célja ugyanis éppen a te­hetségek korai felfedezése és a különleges képes­ségű (szorgalmú), diákok adottságainak kibonta­koztatása. Sajnos, többször tapasztaltuk már, hogy — mint' Dulai Ilonka esetében — a. közép­fokú iskolák pedagógusai nem méltányolják di­ákjaik korábbi teljesítményeit. Az ilyen esetek is bizonyítják, hogy a két iskolatípus együttműkö­désén még lehet javítani. így fordulhatott elő, hogy a korábbi országos győztes középiskolás­ként már el sem indult a szaktárgyi versenyen. Kár: a tehetség értékes valuta,_ gondosan kell gaz­dálkodni vele. — Négyszáz kötetes könyvtáram van odahaza. Szüleim örülnek annak, hogy tanulok' és tőlük telhetőén segítenek. Igaz, hogy kevés iskolát vé­geztek, de tájékozottak, figyelik az eseményeket. — A leendő gyermekorvos nagy szeretettel beszél szüleiről, büszke rájuk. — Ne haragudjon a kérdésért: hátrányos hely­zetűnek érzi-e magát az iskolában? — Nem — nyomatékosan megismétli: — nem. — Örülök válaszának. Hiba lenne, súlyos hiba, ha megfeledkeznénk arról, hogy a kétkezi dolgo­zók gyermekei odahaza általában kevésbé inten­zív szellemi légkör veszi körűi, mint az értelmi­ségi gyerekeket. Még nagyobb tévedés azt hinni, hogy a fizikai dolgozók gyerekei kivétel nélkül hátrányosabb szellemi környezetben nőnék fel, mint diplomás szülők fiai, lányai. Ezzel akarat­lanul is elismernénk, hogy kizárólag a foglalko­zás, a végzett munka jellege dönti el, hogy ki ho­gyan tölti el szabad idejét, milyen színvonalon él mérlege odahaza. E feltevésnek a tapasztalai is ellent­mond: magam is sok kulturált szépre fogékony munkás- és parasztembert ismerek. Egyik-másik fizikai dolgozó könyvtárát sokan megirigyelnék. Éppen az ilyen emberek példája ösztönözheti ma­gasabb műveltség megszerzésére, minőségileg ma­gasabb, korszerűbb, a szocialista elveknek meg­felelő életforma igénylésére osztályos társaikat. A könyveket, újságokat olvasó, színházbajáró szülök szívesen vállalják a gyerek felsőfokú ta­nulmányaival járó áldozatokat, megértőén fogad­ják az új kívánalmakat. A kecskeméti Kodály- iskolát a kezdet kezdetén sokan „úri iskolának” tekintették — vagy ilyen „vádakkal” igyekeztek a szokatlantól húzódozók „lejáratni” —, mert a diákok többsége diplomás szülők gyereke volt. A munkások közül azok adták ide liukat vagy lá­nyukat, akik valamikor énekkari tagok voltaik vagy a mozgalomban kulturális megbízatásokat teljesítettek. Az élet nagyon bonyolult: olyan esetekről is tu­dok, amikor a gyerek iskolás könyvei hozták meg a mama vagy a papa tanulási kedvét. Pozsgai Pálné — dunántúli parasztasszony, festményei a Katona József 'Múzeum [kiállításán láthatók — azért végezte el nagymama korában a hetediket, meg a nyolcadikat, hogy unokájának segíthessen. Most látom, hogy alaposan eltértem elképze­lésemtől. Művelődéspolitikai kérdésekről ;is ír­tam, noha „csupán” azt akartam eredetileg be­mutatni. hogy miként él, gondolkodik egy mai diák. Dulai Ilonkával beszélgetve azonban szinte belebotlottunk néhány közérdekű témába. Nem lehetett és nem akartuk ezeket megkerülni, hiszen igy vált teljessé egy érettségiző diák portréja. A kalocsai diák társadalmunk ifjú tagja, alakító részese örömeinknek, gondjainknak. Közügy, hogy miként alakul az ő — és sok ezer idén érettségi­ző társa — sorsa. Ezért érzi úgy az újságíró, hogy le kell írnia az interjú során felmerült gondo­latait. Heltai Nándor A Bács-Kiskun megyében meghirdetett — az ifjúsági mozgalmi munka szinte min­den területét átfogó — akció áprilisban tovább szélesedett. Az alapszervezetek, csúcsve­zetőségek és 'KlSZ-bizottsá- gok megértették a program lényegét és a helyi körülmé­nyeknek, adottságoknak meg­felelően igyekeztek színes, tartalmas, fiatalos rendezvé­nyeket és különböző munka­akciókat, vetélkedőket szer­vezni. A „Jobb munkával, nagyobb tudással" akció keretében pél­dául április 14-én Kecskeméten fiatal növényvédelmi szakmér­nökök és technikusok részére szakmai-politikai vetélkedőt ren­deztek. A kecskeméti járás va­lamennyi középiskolai alapszer­vezetében feldolgozzák a párt oktatáspolitikai határozatát. A jövő hónapban megrendezésre,, kerülő szántó-, vontatóvezető- és növényvédelmi versenyre már most megkezdődött a felkészü­lés. >A „Községemért, városomért" akció eredményei is figyelemre méltók: Lajosmizsén óvodaépí­tésben segédkeztek, Soltszentim- rén a KISZ-klub környékét ren ­dezték, Helvécián, Csengődön, Kecelen, Kunadacson parkosítot­tak a fiatalok. (A keceli KISZ- esek ifjúsági park építésén dol­goztak, s a földmunkákat már elvégezték.) A kiskőrösi járás­ban a killéri kerületi alapszerve­zet tagjai napszámba jártak dol­gozni, s a pénzből ifjúsági klu bot rendeznek be az egykori ta­nyai iskola épületében. A megye szinte valamennyi nagyobb tele­pülésén a faültetési kampánynak aktív résztvevői voltak a fiata­lok. A kecskeméti járásban a téli hónapokban hat, s áprilisban két újabb buszvárót építettek. Fülöpszálláson a Vasipari Vál­lalat üzemének fiataljai kémcső­állványokat, az IGV kiskőrösi üzemében pedig 100 számolótáb­lát készítettek a „tanyai gyere­kekért” akció felhívására. A ha­gyományos orgoványi emlékme­neten, a Radnóti Miklós-szavaló­versenyen és a kórustalálkozón az idén közel hétezren vettek részt. Tiszakécskén, a „Vádoljuk az imperializmust” akció szelle­mében április 28-án, szombaton szolidaritási nagygyűlést ren­deztek a Béke Termelőszövetke­zetben, amelyen vietnami fiata­lok is részt vettek. A X. VIT — 10 akció mérlege eredményes, de megállapítható az is, hogy nem mindenütt is­merték fel az alapszervezetek azt a lehetőséget, hogy szabadon, saját elgondolásaiknak megfele­lően a fiatalokat legközelebbről érintő területen különböző programokat szervezhetnek.Cs. K. "■SHK"Í«^»!iSf!tííiW.SiT!ilíÍB5ÍS!SR!Js!ÍISr!Kff (11) •— Nagyon szomorú va­gyok itt, Petterson úr — mondta Kapelláró. — Nincs kedvem semmihez. Egyszer a kezemet is lusta vagyok fölemelni, máskor meg törni, zúzni tudnék. Azelőtt nem ilyen voltam. Valamit kép­zeltem magamról, ha nem is túl sokat. Itt meg senki se vagyok. Ez. az, amit nehéz kibírni. , — Nézd, azt én nagyon jól tu­dom, hogy őrizeteseknek pers­pektíváról beszélni szamárság­nak tűnhet. Mégis azt mondom, láss célt, láss jövőt magad előtt. Meglátod, úgy könnyebb lesz. Nehogy azt gondold, a felügye­lőknek olyan arany az életük itt, vagy másutt. Aki felőség- gel igyekezik élni, annak se­hol se könnyű. A körülmények föladják a* leckét mindannyi­unknak, le is vizsgáztatnak na­ponta. Aki a jóra hajlamos, én ilyennek látlak téged is, az olyan célt tűz maga elé, amivel nem­csak a környezetét teszi jobbá, hanem önmagát is. Gyűlik az erkölcsi tőkéje, amint mondani szokás, két lábbal áll a földön, s úgy építi az életét, ahogyan' a fecske a házát. És az évek mú­lásával kezd rájönni, hogy so­kan becsaphatják, érhetik igaz­ságtalanságok, mint ahogy érik is, nehéz helyzetekbe keveredik, ahonnét néha teljesen kilátásta­lannak tűnik a megszabadulás, a végén azonban helyrejön, vég­legesen rendezetté válik minden. A harmónia bennünk van, Ka- pelláró, vannak számvetések, amiket mások nem végezhetnek el helyettünk. — Az én számvetésem, sajnos, elég rosszul áll. — Ez nem biztos. Hiszen tu­dod: a rossz után jó követke­zik. — Ezt nem elég tudni. Ezért élni is kellene. És az a nehéz... Amikor Kapelláró elköszönt, Petterson felügyelő elővette a naplóját, amelyet évek óta ve­zetett. Amióta a büntetőintézet­be került, egyre inkább szüksé­gét érezte gondolatai rendezésé­nek, s ez a szándéka végül is a naplóírás egy rendhagyó vál­tozatában testesült meg. Elhatá­rozta, hogy csak az érdekesebb, pontosabban a számára különösen megkapó karaktereket próbálja megrajzolni azokban a dimen­ziókban, amelyekben alkalma nyílt ismerni, látni őket, s nem cselekményeket rögzített, a tör­ténés mögötti vonulatok — in­díték, szándék, s egyéb, a lélek­tan témakörébe tartozó, cselek vésmögötti tényezők — érde­kelték. Azt már a kezdet kez­detén tisztázta magában, hogy alanyait nem bűnözőkként ke­zeli, sőt, legalábbis amíg feljegy­zéseit írja róluk, függetleníteni igyekszik magát a rájuk rótt bírói ítélet mértékétől is. Azokat a fiatalkorúakat, akik a keze alá kerültek, úgy kezelte, mint akiknek itt kezdődött tiszta lap az életűkben, itt találják meg következésképp azokat a fogód­zókat, amelyek további éveik so­rán — akkor is, ha magukban elátkozzák a büntetés időszakát — cselekvéseik mércéjéül szol­gálnak madj, Petterson ugyanis hitt az emberi jóságban, amint kiderül ez az ilyenfajta fel­jegyzésekből is, mint az aláb­biak. „Kés. Amikor rendes nevén. Lacinak szólítottam, nem vette tudomásul. Háromszor szólítot­tam a nevén, a végén kiabálva szinte, igen, igen, te ott, te kaj­lafülű, talán elfelejtetted a ne­vedet? Arcán furcsa szégyenke­zés látszott, nagy barna szeme csak később csillant fel, mint aki régen hallotta nevén nevezni magát és akkor - elhatároztam, hogy söpreni küldöm, lássam, megalázásnak veszi-e? Szeméből eltűnt a csillag, visszazuhant ko­rábbi állapotába, mint amikor még nem figyelt a nevére. El­határoztam. hogy Lacinak fogom szólítani ezután mindig. Egyszer odamentem hozzá, megkérdez­tem, milyen dalra emlékszik kis­korából, s hagytam gondolkodni. Szégyellte magát, zavarban volt, valószínűleg a pokol fenekére kívánt, aztán — mint az óvo­dások szokták — elmondta va­lamilyen dalocska első sorát. Rá­kérdeztem, a dallamát tudja-e. Dúdolt valamit, mutáló kamasz hangon, halkan, mert nyilván attól félt. kinevetik a többiek. Pedig te szépen tudnál énekelni,- biztattam, éreztem eléggé ke­gyetlenül, ezzeí is növelve gát­lásait társai előtt. Hetek múltán derült csak ki, hogy milyen sok éneket tud, mint mondotta, ami­re egytől egyig anyja tanított?, s fogékonyságát a dallamok iránt abból is láttam, hogy a börtön­életre átszövegezett dalokat rend­szerint ő kezdte el.” „Kicsi. A szülei jómódúak. A jómódú szülők közül elég sokan tovább akarnak fiataloknak lát­szani, mint ameddig valóban azok. Éhnek egyik velejárója, hogy sokszor hagyják magára a gyermeküket. A gyerek — ha nehezen is — megtanul egyedül * élni, olyan jelentőséget tulajdo­nít a játékszereinek, mintha sa­ját sorsának hordozói, ilyenfor­mán szövetségesei lennének a magányban. Tulajdonképpen el kellett volna vennem tőle az acélgolyókat, nem volt hoz­zá szivem. Ugyanígy a néger babát is, de ezt sem tudtam meg­tenni. Játssz, Kicsi, gondoltam, mentsd át, ha ez egyáltalán le­hetséges gyermekkorodat abba a világba, amely már a felnőttek világa, ahol a játék sokszor ugyanaz, csak a tét nagyobb.” „Bika Sajnálom, hogy elvitték a csoportból, szívesen megaka­dályoztam volna, ha módomban áll. Minden embert, akivel ta­lálkozik, megjegyez magának. Agresszív alaptermészetű. Ahogy ott Kapellárót lefogták ... Kicsi­ben minden együtt volt abban az akcióbao, ami a nagy gengsz­terbandák akcióira jellemző. Az­zal a különbséggel, hogy Kapel- y lárót ezúttal mindössze figyel­meztetni akarták, tudják, hogy létezik, hogy felemelt fejjel és gyanútlanul közeledett valaki felé. Aki elvárja, hogy féljenek tőle. És a küzdelem nem dőlt el. Talán nem lenne szabad eldön­tetlenül hagyni a küzdelmeket. Negyven éven felül a szívtrom­bózis emiatt vált tipikus férfi­betegséggé. Lehetséges, hogy az életben nincs befejezett küzde­lem? És ha így van, csakugyan a halál az egyetlen, ami pontot tesz mindennek a végére? Bikát alighanem vissza kell hozatni ide. És egyszer megkérdezni tőle, miért tett kék keresztet a fiú, Kapelláró vállára. Meggyőzni őt arról, hogy a huliganizmus mé­lyén valami szívszorító szá- nalmasság rejlik, olyan termé­szetellenes magatartásforma, amelybe nem a kárvalottak fá­radnak bele először, hanem akik kigondolják a félelemokozást.” „Kapelláró. Felelős munkát kellene rábízni. Látszik rajta, hogy valaki szeretne lenni. Azt szeretné, ha a szavának súlya lenne, odafigyelnének rá a kör­nyezetében. Van önbizalma, de inkább titkolja ezt, mint dicsek­szik vele. Ez munkás életű em­berek erénye. Becsvágyó? Lehet. Hasznos erőt érez magában és nem érti, miért van ott, ahová került. Fejlett az igazságérzete, s bántja, hogy ezért élete első nagy leckéjén, ahelyett, hogy győzelmét aratott volna, neki kellett vesztesnek lenni. Olyan vesztesnek, akit meg is büntet­tek emiatt. Egyenrangúság-tuda­tát mint őrizetes sem vesztette el, nyilván, mert íiem érzi ma­gát bűnösnek és mert — bár­milyen furcsa ez ilyen idős kor­ban — ösztönös emberismerettel rendelkezik. Reflexei jók: meg tudta akadályozni, hogy nevelő­apja leszúrja. Szeretném elérni, hogy már Itt és lehetőleg mi­előbb olyan feladatot bízzanak rá, amelyben egyénisége kibon­takozhat. S bármennyire kalan­dos vállalkozásnak tűnik is, jó lénne, ha Bika mellette dolgoz­hatna kísérletképpen, ha ez egy­általán lehetséges, alárendelt­ként. Nagyon kell rájuk vigyáz­ni. Nekünk minden emberre vigyázni kell úgy, hogy azért ne nagyon vegyék észre, mert ak­kor fellázadnak ellene. Jön a soha meg nem unható tavasz. Kapelláró szobafestőnek tanul, s ha hinni lehet Bereczkinek, már jobban tudja a szakmát, mint sok szakmunkás. Dolgozzanak együtt, ők négyen, aztán meg­látjuk majd, hogy mi történik.” „Kapelláró vezetésével ma, má­jus hetedikén, megalakult a festő és mázoló brigád. Bikát visszahozattuk. Szelíd. Kicsi és Kés kedvvel fogadták a paran­csot új munkabeosztásukról. Első megbízatásuk: a műhelyépületek kimeszelése kívül-belül. Elég nagy munka. Az igazgatóval ab­ban állapodtunk meg. a felügye­lők lehetőleg csak messziről és főként észrevétlenül figyeljék őket, a közelükben ne mutat­kozzanak. Ne érezzék mágukat elítéltnek a fiúk, s ha annak is érzik magukat, ne emlékeztes­sük őket erre unos-untalan, vagy legfeljebb akkor, ha ez elkerül­hetetlen. Kapelláró, ha csalódni fogok benned, én itt tovább nem maradhatok. í?em lesz más hát­ra. mint állóhajóra kérni ma­gam, ahol az ember hallgatja a csendet és felsóhajt a tenger utáni vágyakozásban. Rajta, fiúk! Föl a vitorlákat a becsület, a szabadulás felé!” (Folytatjuk) X El fog kelleni utazni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom