Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. május 27. Nagyközségről — nagyközségre USZAKÉCSKE ÉLTETŐ LÉGKÖRÉBEN Bevallom, elfogult vagyok Tiszakécske javára. Az okait ne­héz volna megmagyarázni. Egy helység a folyó mentén, amely szerencsésebb történelmi körülmények között már rég város lehetne, de amely máig sem mondott le arról, hogy egyszer csakugyan az legyen, ám falusias jellegét jottányit sem szé­gyellj, nem takargatja, annyit mutat meg magából, amennyit ténylegesen elért, ezt viszont teszi teljes gazdagságát az ide­látogató elé tárva. Az otthon levegőjét érezni a tájban, az utcaképekben, az em­beri megnyilatkozásokban. Szó sincs itt holmi megvalósult édenről — még a mai értelme­zésű Móricz Zsigmond-i „boldog falu”-ról sem — a mai nagy­községi átalakulás ellentmondá­sai itt is kitermelődnek, de a mindmáig megőrzött lakóhelyi közösségben a nagyobb rángá- sok is lecsillapulnak. Mert van vezetői bölcsesség. előrelátás, tenniakarás... És ez nem utol­sósorban azért van. mert létezik az a helyi közgondolkodás és közakarat, amely ezt szómon is kéri. Előttem van a 3. számú Kecs­kéi Kiskönyv, a választásokra megjelentetett nemzetiszin kere­tes programfüzet, címlapján a helység és környékének vázlatos térképével, s csupán Tiszakécske települt részeit négy piros folt jelzi, középütt, a legnagyobb*, a szorosabb értelemben vett belte­rület. ám valójában ez is két részre tagolódik — Ó- és Üj- kécskére —. s ott van még a nagy-nagv tanyavilág is. s mindezeken belül és keresztül- kasul a gazdasági, a kommuná­lis, a kulturális fejlesztés kérdő­jelei. a mind differenciáltabb foglalkozási és életmódbeli réte- geződés — újságíró legyen a tal­pán, aki úgy képes látni az égé szét. hogy közben a részek sa­játos. s részint önálló mozgása sem kerüli el figyelmét, s emel­lett még a történelmi lerakódá­sokkal. gyűrődésekkel is számot vet. Gondjaimat kécskei ismerő­seim elől sem rejtem véka alá. kifejezvén. hjjgy — bár az ará­nyok kisebbek — helységük tár­sadalmi összetettsége a megye- székhelyével rokon. Derűs fed­désben részesítenek, hogy ennyi­re azért ne ..sértegessem" Tisza- kécskét mert hol van Kecskemé­ten a Tisza, az üdülőövezet, a termálvízhasznosítás ... Kecskén az üzemszerű ipar je­lenléte nem mostani keletű. De lendületes ki terjeszkedése már igen. Az ipari foglalkoztatottak száma közel áll a kétezerhez. Itt tizenkét üzemet vettünk számí­tásba. de a tsz-segédüzemágak közül csak a szövefkezetközi ter­méktartósító szerepel. Eg.vre nehezebb megvonni a határt, hol végződik a mezőgaz­daság és hol kezdődik az ipar. Ez a tsz-eken belül is mindin­kább így lesz. Több mint hat éve 1200-an is eljártak innét. Számuk mostanra mintegy félezerre csappant. Megindult viszont a nagyarányú ideköltözés. Csongrád. Szolnok és Pest megye határos részeiről; ámbár jönnek újmódi telepesek Nógrád irányából is. S e tény már azért is megnyugtat, mert igazolja sejtésemet, hogy a kécs­kei légkörben nemcsak lakni, de élni is lehet. Ebből mások is megérezhetnek valamit. Abból is. hogy az urbanizáló- dásra való hajlam legalábbis az évszázadunkkal egy idős. 1910- ben már víz- és villanyhálózat volt Ökécskén. Az egymásra­utaltság itt nem a kasztszerű, s hosszabb távon öngyilkos el­zártsághoz, hanem a szellemi nyitottsághoz vezetett. S ennek nemcsak az ókécskei ..őslakos­ság". de az itt megtelepedő sze­gények hada is hasznát látta; a jó példa tempógyorsításra ösz­tönzött. Ki tagadná, hogy mindebben a mezőgazdasági termelési adottsá­goknak is szerepe volt? Hosszú időn át Szolnok városának Kécs- ke volt a legfőbb „ellátó bázisa”, zöldséges- és gyümölcsöskertje. S itt megint érdemes arra kitér­ni. hogy a szántóföldi termesz­tésre és jószágtartásra berendez­kedő ókécskei kisparaszti mező- gazdálkodásnak mennyire hasz­nára vált. hogy — elfogyván a folyammenti árasztásos terület —. kénytelen volt az addig kecs­kelegelőnek használt homok fe­lé fordulni. Szorgalma, igényes­sége nemhogy elsorvadt volna, hanem kiteljesedett, s a kertkul­túra a szántóföldi termesztési gyakorlatra is jótékonyan hatott vissza. Nem kevésbé az állattar­tásra. hiszen a kertészkedés egyet jelentett a megnövekedett trá- gyaigénnyel. Szerencsére itt megint nem nosztalgiával kell visszagondol­nunk erre az időszakra, mert ami az iménti struktúrában fon­tos és lényeges volt — a szorga­lom. a leleményesség, a megújho­dásra való képesség — azt az üzemi mezőgazdaság átmentette. Ezzel együtt a hajdani eredmé­nyeket meghatványozta. Még hat évvel ezelőtt is 48,4 mázsa volt a 100 holdra jutó hústermelés, ma már ez a mennyiség 227,5 má­zsa. Tavaly például több mint 70 vagon pecsenyecsirkét szállítot­tak el a kécskei közös gazdasá­gokból . . . Ugyancsak szembetű­nő a búza, a rozs és a cukorré­pa termésátlagainak növekedése. A megújhodás persze ma leg­alább annyira létkérdés, mint volt hajdanában. A mezőgazda- sági keresők száma alig egy-két tucattal több. mint az ipariaké, s ha nem történik a szerkezetben változás, további rohamos visz- szaesés várható. De az előrelé­pés nem várat magára sokáig: hatalmas méretű zöldségprogra­mot dolgoztak ki, s nyerték el ehhez legutóbb az országos tá­mogatást. A programhoz nem­csak a kécskei. de a környékbeli nagygazdaságok is* társulnak. Ma még csak sejteni lehet, hogy megvalósulásában mindez milyen lesz. Annyi valószínűnek látszik, hogy minden egyes zöldségfélé­nek — paradicsomnak, zöldbab­nak. uborkának — épp olyan gé­pesített, zárt technológiája lesz, mint most a szántóföldi növé­nyeknek. A kécskeieknek eszük ágában sincs, hogy a hagyományos pa­raszti életforma romjai fölött si­ránkozzanak. A kiterjedtebb le­hetőségek között rendezik be éle­tüket. különösebb görcsök és té­továzás nélkül. Ennek számsze­rű „mutatóit” sok vonatkozásban lehetne elemezni, ám elég csak utalni arra, hogy hat év alatt 600 holddal csökkent a háztáji terület — a fogyás jóval nagyobb arányú, mint a taglétszámé — mert egyre számottevőbb az a szakmunkás-, technikusi réteg, amely komolyan veszi az urba- nizált életformát, s a háztájiból csak a közös által kifizetett áta­lányösszeg érdekli. Egészében vé­ve a háztáji árutermelés nem csökken, mert a villamosított ta­nyákon soha nem látott inten­zitással teremtik meg az egyhol- das kertgazdálkodás feltételeit. Abban, hogy az ipar Tisza- kécskén nem „idegen testként” van jelen, nem kis szerepet ját­szik. hogy a szociális-szolgáltató apparátus kiépítése egy percre sem került fáziskésésbe. Az it­teni óvodafejlesztés bármely vá­rosunknak is becsületére válna. Az adatok: 10 óvodai csoportban 307 gyerek: az öt óvoda közül kettő a külterületi. De ennél is lényegesebb, hogy óvodából ki­szorult gyermek Tiszakécskén — nem létezik. Nemcsak a legifjabb, hanem a legidősebb korosztály sorsa is új kérdéseket vet fel, s a helyi ve­zetés igyekszik is erre új módon válaszolni. Az öregek napközi ott­honát elavult megoldásnak tart­ják. A szociális otthont szintén leírták a lehetőségek listájáról. Ehelyett, a volt pénzügyőri lak­tanyában, kialakítják az „öregek házát”, amely napközi otthoni el­látást már 100 idős ember részé­re biztosít, de kísérletet tesznek az öregek penziójának megte­remtésére is. A penzióra az az egyedülálló idős ember, vagy há­zaspár lesz jogosult, aki házát felajánlja a nagyközségnek. Egyelőre három ilyen jelentkező van — legalábbb tízre számíta­nak. A jelenből a jövő felé fordul a tekintet. A kécskeieké különös­képpen. S épp azért, mert az ed­digi fejlesztési ütémmél sem elé­gedettek. Sőt még azzal sem. hogy az elkövetkező négy évben 18 milliót fordíthatnak fejlesz­tésre. A nemrég született felhí­vás — „Minden évben két napot a községiemért” — társadalmi mozgalommá terebélyesedett. Ez­által évente jó háromnegyedmil- lióval nagyobb összeg áll ren­delkezésre. Ebből az összegből teremtik elő az öregek házát, az új iskolát és tornacsarnokot, va­lamint a téli-nyári tisztasági és gyógyfürdőt. Tiszakécskén már tudják, mek­kora erő rejtőzik a lokálpatrio­tizmusban. Hatvani Dániel Kutatók, oktatók termelők A mezőgazdasági ku­tatómunka, a felsőfokú oktatás és a termelés kapcsolatairól manapság gyakran esik szó. Nem­egyszer hangzik el olyan megjegyzés, hogy ez az együttműködés nem kielégítő. A leg­újabb kutatási eredmé­nyeket gyakran nem is­merik sem az oktatás­sal foglalkozó szakem­berek, sem a mezőgaz­dasági üzemek vezetői. Erről az izgalmas té­máról beszélgettünk a Kecskemét-szikrai Álla­mi Gazdaság igazgató­jával, Magyar Ferenc­cel. — Gazdaságunk szo­ros együttműködést ala­kított ki a Kecskeméti Zöldségtermesztési Ku­tató Intézettel, valamint a Budapesti Kertészeti Egyetem főiskolai kará­val. Számunkra ez szinte létkér­dés, hiszen a kertészeti ágazatok adják a jövedelmet gazdaságunk­ban. Külön kötelez bennünket a korszerű módszerek, kutatási eredmények alkalmazására az is, hogy a zöldségtermesztés bázis- gazdaságai között szerepelünk. Egy kötegre való megállapo­dás között lapozgat. Nézzük csak sorra őket. — Kidolgoztuk a paradicsom­termesztés zárt rendszerét. Az idén már 16(1 hektáron termel­jük ezt a fontos növényt. Tavaly két amerikai gépsort kaptunk, az idén ismét kettőt veszünk. A berendezések nagyszerűen bevál­tak. A Zöldségtermesztési Kuta­tó Intézet munkatársaival meg­állapodtunk abban, hogy elvég- z|k a paradicsom gépi betaka­rításával kapcsolatos vizsgálato­kat, meghatározzák az amerikai és a magyar fajták tulajdonsá­gait. Vizsgálják az aklimátizáló- dást, az érési időt és így tovább. Huszonhat amerikai fajtát ellen­őriznek. Legfőbb célkitűzés a gépi betakarításra alkalmas pa­radicsomfajták üzemi értékeléssé különös tekintettel a paradicsom- termesztés teljes gépesítésével kapcsolatosan bevezethető és al­kalmazható hazai technológiák kialakítására. A Budapesti Kertészeti Egye­tem főiskolai karáVál sokféle együttműködést alakított ki a gazdaság. Jövőre szeretnék gé­pesíteni a nagyüzemi zöldbabter­mesztést, . ennek megalapozása most történik. — Filius István igazgató, a zöldségtermesztési tanszék veze­tője munkacsoportjával vállalta, hogy megvizsgálják a kiválasz­tott területet, kidolgozzák a ter­melési technológiát, kutatják: milyen fajta a legalkalmasabb. Gazdaságunknak csaknem 400 hektár almása van. A legkorsze­rűbb művelés mellett is előfor­dul, hogy az ültetvény nem ad évente rendszeres és kiegyenlí­tett termést. Itt nemcsak az időjárási tényezők játszanak közre, hanem biológiai okok is. Ezért adtunk megbízást a főis­kolának az alma vegyszeres ter­mésszabályozásával kapcsolatos kutatásra. Szabó Árpád, tan?- székvezető irányításával kidol­gozzák a termésszabályozás tech­nológiai módszereit. Az eddigi kísérletek eredménnyel bíztatnak. A gazdaság már tavaly észre­vehetően jobb minőségű almát adott, mint az előző években, a termés 75 5 százaléka került exportra. Az értékesítési átlag­ár itt volt a legmagasabb. Együttműködés alakult ki a zöldségtermesztés gépesítésének továbbfejlesztésére is. A főisko­lán dr. Szabó Sándor, gépesítési tanszékvezető irányításával Kol- tai Zoltán tanársegéd munkacso­portja egy olyan magyar univer­zális zöldségművelő gépet ké­szített. amely a vetést és a nö­vényvédelmet, növényápolást is elvégzi. Nagy előnye, hogy egy­szerű és olcsó. Az új gépet a Duna—Tisza közi kertészeti na­pokon is bemutatják. — Érdekes téma — tájékoztat az igazgató — az alkoholmentes italok, elsősorban a szőlőlé tartó­sítása. Megállapodtunk a főis­kolával, abban,1 hogy kidolgozzak a technológiát. Baracskai István tanszékvezető-helyettes irányítá­sával folyik a munka. Jövőre már szeretnénk nagyobb mennyi­séget forgalomba hozni a kecs­keméti üzletekben. Szó van ar­ról, hogy szénsavval dúsítjuk a szőlőleyet, amelyhez az Izsáki Állami Gazdaságtól kaptunk se­gítséget. Az eddigi együttműködés tehát máris sok eredményt hozott:. A későbbiekben mind a kutató intézettel, mind a főiskolával to­vább szeretnék bővíteni a kap­csolatokat. K. S. • Kora nyári, hangulat a kécskei főtér parkjában. A kerékpárosok tovább élnek A lakosság három csoportját — a gyalogosokat, a kerékpá­rosokat és a gépkocsitokat — vizsgáló holland orvosok a fen­ti következtetésre jutottak. A csoportok tagjai egyaránt eljár­tak a munkahelyükre, hasonló mértékben jártak bevásárolni és kirándulni, viszont különbö­zőképpen közlekedtek. Az orvo­sok megállapították, hogy a ke­rékpárosok átlag öt, a gyalogo­sok pedig három és fél évvel hosszabb ideig éltek, mint a motoros közlekedés hívei, ROZSDA, KORKOZIÖ, ROZSDA, Gépjármű tulajdonosok figyelem! A ROZSDA KÍVÜLRŐL ÉS BELÜLRŐL EGYARÁNT TÁMADJA JÁRMÜVÉT VÉDEKEZZEN ELLENE LOBAKON -anyagokkal A rozsda elleni harchoz, forintért hazai és külföldi anyagot biztosítunk. Mindenféle autóápolási cikk kis kiszerelésben is kapható! Az alvázat LOBAKON ANTIDRÖHN azbesztszálas, zajcsök­kentő hatású anyaggal, a üregeket pedig LOBAKON ML rugalmas anyaggal kell — svéd rendszer szerint — VÉDENI! A TELJES VÉDELMET KÉTÉVES fRASOS GARANCIÁVAL VÉGEZZÜK! BEMUTATÓT TARTUNK: 1973. május 28-án de. 10 órakor az AFIT Xl-es számú Autó­javító Vállalat, Kecskeméti' Gépkocsi-karbantartó Állomásán. A bemutatóra minden gépjármű-tulajdonost és érdeklődőt meghívunk. Kecskeméti, Gépkocsi-karbantartó Állomás, Külső Mindszenti út 1. 856 Patronálás »gyermekcipőben« Ma már számos szocialista brigád naplójá­ban olvashatjuk a bejegyzést: patronáljuk az óvodát, szociális otthont, az iskolát.. . A szocialista segítségnyújtásnak ez a for­mája egyre népszerűbb, mind szélesebb kör­ben alkalmazzák. Ahol ilyen szándékkal jelennek meg a szo­cialista brigádok örömmel fogadják őket, hi­szen néhány órás munka — a sok kicsi sokra megy elvén — nagy segítséget jelent a patro­náltaknak. Érdekes, figyelemre méltó formáját választotta a segítségnyújtásnak a Kecskeméti' Cipőipari Szövet­kezet nyolctagú Hámán Kató szocialista brigádja. 1972. márciusában elhatározták, hogy megláto­gatják a kecskeméti gyermekotthont. A brigádban dolgozó hat asszonynak gyermeke is van, s így különösen átérezték az ottani gyerekek sorsát. Először csokoládét, apró ajándékokat vittek ne­kik és úgy döntöttek, hogy időnként megismétlik ezeket a látogatásokat. Közben megkérdezték az ottani főorvosnőt, hogy miben lehetnének segítségükre. Sajnos — mondot­ták — ők csak gyerekcipőket gyártanak, sem szerelő­jük, sem más szakmunkásuk nincs. A főorvosasszony kapott a szón, hiszen náluk éppen a gyerekcipők­ből kopik a legtöbb. Ha ebben tudnának segíteni, nagyon örülnének. ■ A véletlenül született ötlet a brigádnak is tet­szett, Elmondották, az elnöknek, s röviddel később már 56 pár gyerekcipőt adtak át a nevelőotthon­nak. Azóta 100 pár új cipőt és 150 pár javított cipőt juttattak a gyerekeknek. Ezt még megtoldották 50 párral, amit gyermeknapi ajándékként készítettek a Kállai Éva brigáddal együtt. A patronálás jól bevált módszere régen kinőtte a „gyerekcipőt” a Kecskeméti Cipőipari Szövetke­zet Hámán Kátó szocialista brigádjánál. A gye­rekcipő útján történő patronálást viszont sok-sok kisgyerek hálás szeretetével viszonozza. Szabó Ferenc • Mészáros Ferencné — aki maga is kisgyereket vár — boldogan készíti a gyermeknapra a ne­velőotthon lakói részére az ajándékot. ÖNTÖZIK A PAPRIKÁT A zöldségkertészet hagyomá­nyos ágazat a sükösdi Üj Élet Termelőszövetkezetben, összes — 1250 hektár — szántójukból 85 hektárt foglalnak el a különböző zöldség- és fűszernövényfélék. Legrégebben a korai burgonyát termesztik, az idén június köze­pén kezdik meg a felszedését. Utána másodveteményként kar­fiol, kelkáposzta és cékla kerül a földbe. A Kecskeméti Konzervgyárral, az UNIVER Szövetkezettel, a Ka­locsai Fűszerpaprika és Kon­zervipari Vállalattal és a ME- ZÖTERMÉK-kel kötött szerző­désnek megfelelően 60 hektáron ültették ki az idén a paprikát. A terület 50 százalékán van pri- tamin, keszthelyi és hatvani he­gyes, s ugyancsak ekkora a fű- szerpaprikával beültetett táblák nagysága is. A kertészet számára szükséges szaporítóanyagot a szövetkezet­ben nevelik. 1970-ben állították fel az első fóliaházat 500 négy­zetméteren; az idén mar meg­haladja a 2000 négyzetmétert a fóliás terület. A szövetkezetben öntözéses gazdálkodást foktatnak. Négy szórófejes berendezéssel összesen 230 hektáron tudják pótolni a ta­laj nedvességtartalmát. A fű­szerpaprikaföldeket már a ki- ültefes előtt megöntözték, majd, Amikor a traktort már elbírta a föld — két palántázógéppel — ki­ültették a növényt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom