Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-26 / 121. szám
4 • PETŐFI NÉPE © 1973. május 26. Válasz cikkünkre Lapunk május 12-i számában „Szórakozunk — szórakozunk” címmel riportot közöltünk, amelyre levélben válaszolt Molnár János, a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója: „Valamennyi üzletünk vezetője és dolgozója ismeri azt a rendeletét, amely tiltja az ittas emberéi: és a fiatalkorúak szeszes itallal történő kiszolgálását, továbbá kioktattuk őket arra is, hogy azt a vendéget, aki duhajkodással zavarja mások szórakozását, az üzletből el kell távolítani. Az ilyen feliratokat minden üzletünkben kifüggesztettük. Az utasítások végrehajtására értekezleteken és körlevelekben rendszeresen felhívjuk az üzletvezetők figyelmét, s ezt ellenőrizzük is. Aki a tiltó rendelkezéseket nem tartja be, felelősségre vonjuk. Sajnos, ennek ellenére előfordulnak hibák, egyes dolgozóink nem tartják be az előírásokat. Igaz, vannak olyan határesetek is, amikor nehéz dönteni, mert egyes vendégek még józan állapotban sem veszik szívesen az üzlet dolgozóinak udvarias eligazítását. A Torony étterem és a Jalta borozó dolgozói nem jártak el helyesen, amikor ittas embereket is kiszolgáltak, és nem tiltották meg ez egyébként sem megengedett házaló kereskedést. Mindezekről az üzletek, vezetőit és felszolgálóit ismételten kioktattuk. Ezután fokozottabban ellenőrizzük az üzletek munkáját és minden körülmények között biztosítjuk a kulturált vendéglátást. Anti a Hírős étterem esti. kötelező fogyasztását illeti, átmenetileg szükségesnek tartottuk bevezetni. Megszüntetésére május 21-től utasítást adtam az üzlet vezetőjének.” A vállalat igazgatójának levelét, és a cikkünkben feltárt hibák kijavítására tett intézkedéseket köszönjük. Megjegyezzük viszont, hogy nem a kötelező fogyasztást' kifogásoltuk, hanem azt, hogy teljesen önkényesen, a vendég külsejéről ítélve, egyesekkel fizettettek „kuvertet” másokkal viszont nem a kecskeméti Hírős étteremben. A MOSOLYGÓ BRIGÁ D — Értem-értem. Szóval olyan szocialista brigádot keres amelyiknek a tagjai mind a munkában, mind a magánéletben példamutatók. Nem dicsekvésképpen, de mondhatom, hogy nálunk ilyen brigádot többet is talál. Most mégis a Radnóti Miklós háromszoros szocialista brigádot mutatnám be magának. Itt vannak a kistanácsteremben most ért véget a brigádértekezletük. Aki ezt egyszuszra elmondta, a Papíripari Vállalat Püskun- halasi Gyárának üzemi pártit kára, Benke Lajosné volt. Az ajtó szélesre tárult, s már olt ültek előttem az asztalnál félkörben a Radnóti szocialista brigád tagjai. — Időnk? Persze hogy van — válaszolták kérdésemre kórusban. — Ügy hallottam, hogy május elsején újabb fokozatot nyert a brigád. — Igen a zöldkoszorús jelvényt. —• vágja rá Goczol Erzsiké. — Dehogyis — helyesbítik többen is nagy derültség kíséretében. — Most a bronzkoszorúst kaptuk, csak még nem szoktuk meg. Azután komolyra fordul a szó. Farkas Pálné — a brigád ve zetője elmondja, hogy 1970-ben versenyeztek első ízben a szocialista címért, s akkor tízen voltak. Azóta egyikük elhagyta a vállalatot. A hengerüzem hintő részlegénél dolgoznak. Ebben az évben átlagosan 105 százalékra teljesítették havi tervüket, selejtmentesen. Havonta személyenként 3 óra külön munkát vállaltak az üzemen belül, s ebből évente mintegy 3000 forint kerül közös kasszájukba. Rácz Józsefné és Goczol Erzsiké egyik évben Párádon üdült, s ebből a pénzből kaptak 300—300 forintot. Horkai Istvánné nagymarosi üdülése alkalmából kapott ugyanennyit. A brigádnapló azonban sokkal többet elárul. A vállalások értékelésén kívül fényképek, emlékso- rok nyugtázzák a jó közösségi szellemet. Sopron, Balaton, Szegedi Szabadtéri Játékok, na és az elmaradhatatlan névnapok megünneplése. A Kicsi — így nevezik a brigádban Goczol Erzsit — vezeti a brigádnaplót, s ki nem hagyna egyetlen fontos momentumot közös életükből. — Most , milyen alkalomból tanácskozott a brigád? — A munkafegyelmet és az ésszerűsítéseket értékeltük — veszi át a szót Bakos Pálné. — Nehogy félreértse, nálunk nincs probléma a munkafegyelemmel, inkább a munkaszervezés további lehetőségeit kerestük. Temesvári Margit az anyagtakarékosságra adott be ésszerűsítési javaslatot, Bakos Pálné pedig egy hővédő burkolat alkalmazására. — Azt is írja meg — veti közbe Rácz Jóasefné —, hogy a brigád javasolja: fizessenek Ba- kosnénak kilométerpénzt, mert lassan lejárja a lábát a brigád érdekében. — A többiekből ismét kitör a harsány nevetés. — Azt is megírhatja, hogy egy lányunkat férjhez adtunk, három meg alighanem az idén megy férjhez. A jókedv szűnni nem akar. Hát így él a Radnóti-brigád Kiskunhalason. Szeretik a vidámságot a közös szórakozást, de mindez csak a jól végzett munka után következik. Szabó Ferenc © Megbeszélést tart a Radnóti-brigád. e. s z Nagyüzemi burgonya — kisüzemi gondok A fogyasztók számára kellemetlen hír: egyes piacokon már egyáltalán nem lehet burgonyát kapni. A régi elfogyott, az új még messze van. Afféle „két kenyér közötti állapot” ez. Mi az oka a burgonya hiánynak? A magyarázat eléggé összetett. Kezdődik azzal, hogy hagyományos és kedvelt fajtáink ■erősen leromlottak, azonos tu- iajdonságúakból nem sikerült bőven termő, betegségeknek ellenálló fajtát nemesíteni. A régi fajtákkal és a régi módszerekkel pedig igen alacsonyak nálunk a hozamok. Hektáronként 120 mázsa körüli termésünkkel az európai rangsorba bele se szólhatunk. Nálunk alacsonyabb hozamokat csak a ju- goszlávoknál és a románoknál találunk. De a lengyeleknél, vagy az NDK-ban már 200 mázsa körüli az átlagtermés, a hollandok pedig igencsair a 100 mázsát ostromolják. A „krumpli” nálunk a mező- gazdasági termelésben afféle mentőöv volt. Ott termelték, — általában rossz homokokon — ahol a nemesebb növények nem termettek, a munkaerőt mégis foglalkoztatni akarták és valami pénzhez szerettek volna jutni. Ez a szerep megszűnt. Korszerű megoldás híján hanyatlásnak indult a burgonyatermesztésünk. A rekordnak számító 1963-as évben még 47 ezer vagon bur- gopyg termett hazánkban, tavaly már csak 24 ezer vagon. Ezért van a hiány. A burgonya fontos népélelmezési cikk. Tízezer vagonszám fogyasztjuk, tehát gondolni sem lehet arra, hogy akkora meny- nyiséget rendszeresen külföldön vásároljunk meg. Egyébként is kényes termék, nem nagyon bírja a szállítást. Idehaza kell tehát megtermelni, ami a lakosság ellátásához szükséges. Hogyan ? Ügy tűnik, hogy a hazai vetőgumó-nemesítésben, ellátásban nem bízhatunk. Ezért külföldről vásárolunk nagy meny- nyiségü szaporítóanyagot, különösen a világpiacon előkelő helyen álló Desiree (holland) fajtát. A termelést korszerűsíteni kell. Nagy adagú műtrágya, teljes gépesítés, vegyszeres növényvédelem és öntözés. Valamint legalább 150 hektáros termőterület egy gazdaságban. Ekkora darab földet már kifizetődőén lehet gépesíteni. Ez a folyamat el is kezdődött. Néhány állami gazdaság — Somogy, Baranya, Győr, Szabolcs megyében — már korszerűen termeszt, korszerű fajtákat. Lassanként kibontakozik a zárt rendszerű, vagyis a vetéstől a betakarításig gépesített burgonyatermesztés is. A terv az, hogy 1975-ig az állami gazdaságok mintegy 5 ezer, a kooperáló termelőszövetkezetek ugyancsak mintegy 5 ezer hektáron termesszenek korszerű színvonalon burgonyát. Ez a mennyiség a központi készlet kétharmadát biztosítani tudná, tehát a piac szilárd alapokra támaszkodhatna. A szakemberek optimisták. Bíznak abban, hogy sikerül felvirágoztatni a korszerű, nagyüzemi burgonyatermesztést. Ily módon ugyanis egy hektár föld 70—80 ezer forint bruttó bevételt hozhat, ami azért egy modern gazdaságban sem megvetendő. Rögtön felvetődik azonban két kérdés. Mi lesz a burgonyatermesztő kisemberekkel (ma a burgonyavetések 60—65 százaléka háztáji gazdaságokban, valamint kiskertekben díszük) és mi Szakképzettség nélkül havi tízezer forint lesz a burgonya hagyományos, rossz homokokon fekvő termelő körzeteivel ? A kisemberek krumplitermesztését az állam közvetlenül nem tudja segíteni. A támogatást nem lehet millió felé elaprózni. Azonban, ha akarják, Sokat tehetnek a mezőgazdasági nagyüzemek. Megszervezhetik például, hogy a háztáji gazdaságok egy táblába, egymás mellé vessék a burgonyát. A nagyüzem ide már tud igényelni és adni műtrágyát, vegyszert, gépet, vetőgumót; minden szükséges kelléket és e'láthatja szaktanácsokkal a kisembereket. A rossz homokokra aligha tér vissza valaha is a régi méretekben, vagy a régi termés- mennyiség erejéig a burgonya. Ott valószínűleg kifizetődőbb lesz gyümölcsöt telepíteni, vagy a takarmánygazdálkodás-állattenyésztés valamilyen kombinációjára rátérni. De ha a nagyüzemi termesztés felfut és a kisembereken segítenek a gazdaságok, akkor a homokon bekövetkező kiesést a másutt várható terméshozam-növekedés pótolhatja. F. B. • A harácsolásnak, a fékezhe- tetlen nyereségvágynak, a „kevés munkával sok pénzt szerezni” elv gátlástalan érvényesítésének felháborító példáját nyújtja az az ügy. amelyben a napokban hozott ítéletet első fokon a kecskeméti járásbíróság. Akkor is a felháborodás hangján kellene szólnunk, ha: csupán annyitftudnánk az ügyről, hogy annak főszereplője, az elsőrendű vádlott Gábor Béla, Kecskemét. Budai Dezső fasor 1/b. szám alatti lakos nem rendelkezik semmiféle szakképzettséggel és ennek ellenére havi jövedelme tízezer forint volt. S különösen elgondolkoztató az a körülmény, hogy Gábor Bélát ennek a hatalmas jövedelemnek a megszerzéséhez egy termelőszövetkezet segítette. A bírósági ítéletben ilyen jellemzést olvashatunk az elsőrendű vádlottról: „...magasabb iskolai végzettséggel nem rendelkezik, tanult szakmája nincs. Kezdetben betanított munkásként dolgozott, majd különböző munkahelyeken meosként, illetve anyagbeszerzőként állt alkalmazásban. Minden egyes munkáltatója a felelőtlen életvezetése, hanyagul végzett munkája és megbízhatatlansága miatt rövid idő elteltével a munkaviszonyát megszüntette. E tulajdonságai mellett kiemelkedő sajátossága a „fokozott anyagiasság. a mértéktelen haszonszerzési vágy . ..” Legutóbbi munkahelyéről, a kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezetből például azért küldték el, mert a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalásért a bíróság elé kellett állnia. Ekkor öthónapi szabadságvesztést kapott, de annak végrehajtását a bíróság feltételesen háromévi próbaidőre felfüggesztette. Ez a három év még nem telt el. amikor 1972. január 18-án letartóztatták. • Még az említett termelőszövetkezetnél dolgozott. amikor kapcsolatba került a VILLÉRT nevű vállalattal, s megtudta, hogy az úgynevezett kábelsaruk gyártásához a vállalat partnert keres. Ez a kábelsaru alumíniumöntvény. így érthető, ha Gábor először Bíró Györgynek (Kecskemét, Mátyási utca 12.) említette meg az alkalmat, hiszen Bíró szakképzettsége öntő. Biró ekkor azt mondta, hogy jól jön az üzlet, mert éppen iparengedélyt akar kérni, sőt az öntéshez megfelelő helyiséggel is rendelkezik. Meg is állapodtak abban, hogy az üzletet nem engedik ki a kezükből. De mivel Bírónak iparengedélye nem volt. a vállalkozás leplezésére egy szövetkezetét kellett keresni. így jutott Gábor Béla 1970. októberében a ballószögi Egyetértés Szövetkezethez, amelynek akkori elnöke, Cséve István belement az üzletbe és elvállalta, hogy a szövetkezet a Villamossági és Szerelési Cikkeket Értékesítő Vállalat (VILLÉRT) részére 901 ezer darab kábelsarut gyárt. Mindezt olyan körülmények között vállalta az elnök, amikor a szövetkezetnek ilven melléküzemág működtetéséhez sem engedélye, sem szakmunkása, sem műhelye, sem felszerelése nem volt. De nem volt Gábor Bélának sem. Mipdezek ellenére a gyártást megindította a szövetkezet nevében, de tulajdonképpen a sa- 'ját szakállára. Az ő kötelessége volt a munka megindításához szükséges anyagok, szerszámok beszerzése, a szállítás lebonyolítása. a munkában foglalkoztatott dolgozók alkalmazása is. A szövetkezet csak a nevét adta és a haszon egy részét tette zsebre. Már javában folyt a munka Javult az üzemanyag-ellátás Kiskunhalas környékén A Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének a körzetében, a tompái Kossuth Tsz kezdeményezésére nyeld gazda-vág üzemanyag-beszerzésre. elosztásra társult. Az együttműködőket az őszi gázolaj- hiány és az elosztási hibák ösztönözték erre az elhatározásra. A közös vállalkozás egy hónap óta működik. Legújabban a balotaszállési Kossuth Termelőszövetkezet vállalkozott arra, hogy tovább enyhíti Kiskunhalas környékén a közületek és a magánszemélyek üzemanyag-beszerzési gondjait A császártöltési Üj Barázda Termelőszövetkezetet bízta meg. hogy építsen számára benzinkutat. A három és fél millió forintos költséggel létesített töltőállomást a napokban nyitották meg Kiskunhalastól 7 kilométernyire, a Kisszállás—Tompa leié vezető 53-as számú főútvonal mentén. Képünkön a ba- lotaszállási Kossuth Tsz üzemanyagtöltő állomása. (Pásztor Zoltán felvétele.) ROZSDA, KORRÓZIÓ, ROZSDA, Gépjármű tulajdonosok figyelem! A ROZSDA KÍVÜLRŐL ÉS BELÜLRŐL EGYARÁNT TÁMADJA JÁRMÜVÉT VÉDEKEZZEN ELLENE LOB AKON-anyagokkal A rozsda elleni harchoz, forintért hazai és külföldi anyagot biztosítunk. Mindenféle autóápolási cikk kis kiszerelésben is kapható! Az alvázat LOBAKON ANTIDRÖHN azbesztszalas, zajcsökkentő hatású anyaggal, a üregeket pedig LOBAKON ML rugalmas anyaggal kell — svéd rendszer szerint — VÉDENI! A TELJES VÉDELMET KÉTÉVES ÍRÁSOS GARANCIÁVAL VÉGEZZÜK! BEMUTATÓT TARTUNK: 1973. május 20-án de. 10 órakor az A FIT XI-cs számú Autójavító Vállalat, Kecskeméti Gépkocsi-karbantartó Állomásán. A bemutatóra minden gépjármű-tulajdonost és érdeklődőt meghívunk. 1 Kecskeméti, Gépkocsi-karbantartó Állomás, Külső Mindszenti út 1. 856 Bíró György lakásán, amikor Cséve István, a szövetkezet elnöke 1970. december 5-én kérelmet nyújtott be a Kecskeméti Járási Tanács mezőgazdasági osztályához (akkor még működtek a járási tanácsok), amelyben ballószögi telephellyel alumínium villamossági alkatrészek gyártásának engedélyezését kérte. De mert az elbíráláshoz szükséges adatok hiányosak voltak, annak pótlására szólította fel a tanács az elnököt. Cséve István ennek nem tett ^leget. Az üzemet tehát engedély nélkül működtette egészen leváltásáig. 1971. május 2-ig. Addigra az alumíniumrészleg már 1 millió 706 ezer forint értékű kábelsarut gyártott és továbbított az említett vállalatnak. Tudott az engedély hiányáról Gloviák József is. aki Cséve Istvánt követte az elnöki székben, de ő sem állította le a munkát, s az engedélyhez szükséges adatokkal sem sietett a járási tanácshoz. Tudta ugyanis, hogy milyen körülmények között megy a „termelés”, s feltételezte: úgysem ad- ■ nának engedélyt. Később azonban mégis felébred Gloviák József lelkiismerete. mert 1971. december 30-án már megkapták az engedélyt, de addig már közel négy és fél millió forint értékű kábelsarut gyártottak és továbbítottak a VILLÉRT-nek. • Jellemző a szövetkezet bizonylati, pénzügyi, „fegyelmére”, hogy amikor 1970 novemberében az öntözőüzem munkabérének elszámolását végezték, Gábor Béla és Bíró György azt vette észre, hogy 10 ezer forinttal többet kaptak, mint amennyi járna a legyártott mennyiség és a ledolgozott órák után. „Természetesnek” tartották, hogy ezt nem fizetik vissza, de nem is osztják szét az alkalmazottak között, hanem megtartották maguknak. Az is jellemző. hogy bár Gábor Bélának a munkaszerződésben havi 2800 forint munkabért állapítottak meg, plusz a termelési érték egy százalékát és a tisza jövedelem három százalékát, gyakorlatilag havonta átlagosan 10 ezer forintot vágott zsebre. De ez sem volt neki elég. Leste és megtalálta a következő alkalmat. A kábelsaruk gyártását követően szükségessé vált az összeszereléshez való csavarok galva- vanizálása. Ennek elvégzésére Ri- móczi Sándor kecskeméti kisiparost találták legalkalmasabbnak, akivel megállapodtak, hogy a csavart kilónként 18 forintért, az alátéteket pedig kilónként 24 forintért galvanizálja. Csakhogy sem a Rimóczinak történt átadáskor, sem az átvételkor nem mérték egyiket sem. így aztán Gábor Bélának szabad pályát nyitottak az elszámolásnál. Ö pedig nem volt szégyenlős. 1971. február 5-én — amikor Rimóczi először lett kész egy bizonyos mennyiség galvanizálásával — Gábor Béla 30 ezer 904 forintról állított ki számlát. A szövetkezet ezt minden további nélkül kifizette, s a pénzből 10 százalék Gábor zsebébe vándorolt. Ilyen eljárással 1971. májusáig a szövetkezet munkabérként több. mint 88 ezer forintot fizetett ki Rimóczinak, aki viszont ebből körülbelül 15 ezret Gábor Bélának adott. Még be sem fejezték a kábelsaruk gyártását, amikor új üzlet körvonalai bontakoztak ki: Deák Miklós (Kecskemét. Borbás 6.) összeköttetésbe került a Ganz- MÁVAG egyik alkalmazottjával és tudomására jutott, hogy a nagynevű vállalat nagyobb meny- nyiségű sajtolt csiszolókorong4 szabályozó gyártására adná megrendelést. Deák azonnal szaladt Gáborhoz, akit gyermekkorától ismert. Gábor benne volt az üzletben. s úgv állapodtak meg, hogv Deák Miklós vállalja a csillagkerekek gyártását, úgy, hogy ehhez a szövetkezet a nevét adja, plusz a szükséges anyagot. Tudott erről Gloviák József elnök is, sőt engedélyezte az akciót. Harmincezer ilyen csillagkerékről volt szó, amit Deák a maga toborzott emberekkel el is készített. A szövetkezet haszna 23 ezer forint. Deák pedig 38 ezer forintot vett fel a szövetkezettől. • A nagyreményű seftelésnek azonban véget vetett a rendőrség, amikor 1972 januárjában Gábor Bélát letartóztatta. A bíróság Gá- bpr Bélát négyévi szigorított börtönre. ítélte, öt évre eltiltotta a közügyektől, elkobozta a személyautóját és 18 ezer 400 forintnak, mint jogtalan vagyoni előnynek a megfizetésére kötelezte. Rimóczi Sándor másfél évi börtönt kapott, két évre eltiltották a közügyektől, és ötezer forint megfizetésére kötelezték. Bíró György másfél évi börtönt kapott. Az ügy többi vádlottja felfüggesztett szabadságvesztést. illetve javító-nevelő munka büntetést kapott. A bíróság ítélete még nem jogerős. G. S. ■/'V
