Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-19 / 115. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1913. május 19. Uj őrhelyen — azonos célokért Bognár Ferenc őrnagy márciusban vette át Ba- labán Sándor alezredesnek, az MHSZ nyugalomba vonult Bács-Kiskun megyei titkárának hivatalát. Régi mozgalmi tapasztalatai miatt esett Bognár elv­társra e fontos pozíció betöltésénél a megyei párt- bizottság és az MHSZ országos központ választása. Munkáscsaládban született, 1931-ben, a Győr-Spo- ron megyei Csornán. Apja kőfaragó segédmunkás volt. Négy fia korán munkába állt. A polgári el­végzése után Bognár Ferenc is előbb a téglagyár­ban dolgozott, majd a helyi mezőgazdasági gép­üzemben kapott munkát. 1950-ben, 19 évesen önként jelentkezett a néphad­seregbe, gépkocsizó tiszti iskolára. 1952-ben avatták hadnaggyá, kiváló minősítéssel. 1949 óta vesz részt a munkásmozgalomban, 1952- ben lett párttag. 1958-tól tíz éven át alapszervezeti titkár, 1962-től a párt-végrehajtóbizottság tagja, s egy ideig az egység pártbizottságának megbízott titkára. Pártmunkája révén szoros kapcsolata volt már akkor is a kecskeméti városi pártbizottsággal. Rend­szeresen vállalt megbízatásokat és társadalmi mun­kában segítette az MHSZ munkáját. Éveken át volt a tartalékos tiszti továbbképzés foglalkozásvezetője, így betekintést nyert a szövetség tevékenységébe, s igen nagyra értékelte azt az áldozatos munkát, amelyet a tartalékosok továbbképzésében, a lakos­ság és az ifjúság honvédelmi felkészítésében az MHSZ végez. Meghatottan emlékezik bajtársaira, akik ünnepé­lyesen búcsúztatták áthelyezése előtt: — A teljes állomány előtt történt... Díszes okle­velet kaptam — mutatja: — „Nem búcsúzunk Tő­led. Húszévi együtt töltött szolgálat után továbbra is közénk tartozol. Ha nem is az egység köteléké­ben, de a nagyobb család tagja maradsz, s új be­osztásodban is ugyanazt a nemes célt, a honvédelem ügyét szolgálod ...” Finoman vésett gyűrűvel ajándékozták meg. rajta a szolgálati idő évszámai, s kedves ajándékokkal, emléktárgyakkal. — De mindezeken felül — mondja Bognár elvtárs — s azt hiszem, új munkakörömben ez számomra a legfontosabb, ígéretet kaptam, hogy az alakulat minden lehető segítséget megad továbbra is. Beosztása sok munkával jár és áttekintést, szer­vezőképességet követel. Az MHSZ jubileumi ünnep­ségeinek kellős közepén vette át hivatalát, ugyan­akkor megkezdte az MHSZ-szakterületek vezetőinek beszámoltatását is. — Ezek a beszámolók — mondja — munkatár­saimra többletterheket róttak. De örömmel láttam, hogy hasznosnak ítélték maguk is a mérlegkészí­tést, hiszen az ilyen összefoglalók részint se. kiküszöbölni a kisebb-nagyobb hibákat, részint pe­dig új lehetőségeket tárnak fel a munkában. Jó kollektívát ismerhettem meg. Egyetértünk abban, hogy feladatunk az eddig lefektetett szilárd alapo­kon a mennyiségi fejlesztés évei után a minőség további javítása lesz. Bács megyében nagy múltja és jó lehetőségei vannak az MHSZ-nek. Az appa­rátus tapasztalt politikai és szakmai vezetőkből áll. örvendetes, hogy a vezetésben támaszkodhatom a pártszervezetre és a szakszervezetre; közreműködé­süket, támogatásukat igen nagyra értékelem. Örülök, hogy jó körülmények között dolgozhatom. Nem azért, mintha így könnyebb lenne, hanem mert eredményesebb lehet a munkám. Bács megyé­ben nagyon jók az MHSZ kapcsolatai mind a me­gyei, mind a helyi párt-, állami és társadalmi veze­téssel. valamint a néphadsereg alakulataival. A ma­gam részéről, egyszersmind a Magyar Honvédelmi Szövetség nevében ezt a támogatást kérem továbbra is, s akkor mind jobban, színvonalasabban eleget tudunk tenni azoknak a feladatainknak, amelyek a lakosság honvédelmi készségének fejlesztésében, az ifjúság hazaszeretetre nevelésében és a katonai szolgálatra való felkészítésében ránk várnak. M. L. Kisparaszti gazdaság — 1973 (1) A JUSS RABSZOLGASÁGÁBAN * A statisztikai kiadványokban, a megye mezőgazdaságának szektorai között nem szerepel a magánparaszti gazdaság. Pe­dig itt-ott megtalálható még, létezik ilyen. (S ahány, annyi féle emberi sors!) A figyelmes szem rá is akad az egyik ki­advány ama fejezetében, amely a háztáji és egyéb gazda­ságok főbb áruinak értékesítéséről ad képet. Ez az árumeny- nyiség nem jelentéktelen. S minthogy iránta a kereslet is nagy. gyorsan gazdát cserél a piacon. De vajon hogyan fest napjainkban az „egyéb” fogalom­körébe tartozó magángazdaság, hogyan él a közösségen kívül rekedt egyéni paraszt család? Erről gyűjtöttünk tapasztalato­kat, benyomásokat Kiskunhalas kiterjedt tanyavilágában. Jó néhány kilométert haladva a Halasról Kecelre vezető úton, baloldalt a — kedvezőtlen ter­mészeti adottságú, de kiegyensú­lyozottan gazdálkodó — Kinizsi Tsz központjára talál az ember. És segítségre is. Nincs a környék­nek, a tágas határnak olyan négyszögöle sem talán, amelyet a szövetkezet agronómusa ne is­merne. Épp így természetesen az Ott élőket is. — Arra. a rekettyéi részben ke­iül még 18 holdas birtok is. Ha homokhoz ragadt, igazán nehéz sorsú gazdával akar beszélni, nos, Rehák András bátyám személyé­ben ott megtalálhatja — indítvá­nyozta, és készséggel vállalkozott a kalauzolásra is. Még néhány keserves kilomé­ter a homoki erdő hepehupás dű- lőútján, kanyarodás jobbra, balra, mire itt-ott facsokrokkal tarkított tisztás terep tárulkozik elénk. In­nen pár száz méterre a parányi tanya, jobboldalt néhány öreg ba­rackfából álló gyümölcsös, két ol­dalt rekettyebokrokkal szegélye­zett zöldségeskertféle. s a tanyá­tól balra mintegy két holdnyi si­vár homoktábla... A tanyát elérni bokáig homok­ban, csak gyalogszerrel lehet. iRágondolni is rossz, hogyan köz­lekednek itt télen!) A tanyaajtón hajlott hátú, soványkára aszaló- dott öregasszony lép ki éppen. Fakó-fekete fejkendője mélyen a szemére húzva, fáradt-gépiesen lépeget. Ügyet sem vetve a jöve­vényekre, a kút felé tart. Tehenet itatni indult. — Kicsit beszélgetni? Bánom is én, hát éppen leülhetünk ... Oda ne, az istenért! Azt a padkát tári csak a gondolat férceli már, vé­nebb lehet nálamnál is. De jól van itt, elfér... Jöjjön na, ho­zunk ki széket a házból — adta meg magát a barátságos kérlelés- re a társasághoz kevéssé szokott Rehák néni. Aztán egy-egy tömör kérdésre a lényeggel felel. ízesen és kipor- ciózottan. kerülve a felesleges szót. — Én hetvenhárom vagyok, az uram hatvanöt. Hat éve kerül­tünk össze, összehajtott minket a rossz sors... Az én fiam ott van a nagyreketteyi útban, az Izsák lánnyal, de nem néznek azok fe­lém ... A Rehák bácsi? Hát oda­van répát vetni. Ahol dolog kerül, oda megy. Majd csak estére tér meg. Ez a rossz föld még az apai jussa. Tizennyolc hold az egégz. Hogy mi terem rajta? Egy kis rozs, egy kis kukorica. Úgy két, két és fél mázsa. A múlt évben is úgy jártunk, hogy a vaddisznók nekigyüttek. Fa is van. meg két te­hén és annak a legelő. És egy malacka, meg 14 tyúk... Hogy a tsz-be könnyebb volna? Én nem szólok bele. Az uram azt mondta: ő szolgált eleget! Előbb Duczos Sándornál, utána Bíró Mihalyék- nál. Negyvenkét éves volt, amikor abbahagyta, ö nem lesz többet a cselédje senkinek! — De kedves Rehák néni, hi­szen így meg rabszolgái ennek a homoktenger jussnak! — jegyzem meg szinte akaratlanul, az idős asszony ölében nyugvó, agyondol­gozott csont-bőr kezeire pillantva. — Csak azt mondhatom, így van ez jól — feleli egykedvűen. Hirtelen azonban indulatra ger­jed: — Megverte az isten ezeket a vadkecskéket! Ezek mindent le- ribolnak. A kis fákat mind tönk­rerágták. Hogy milyen a vadkecs­ke? Még annál is rosszabb az! Az erdész őznek mondja ... Én meg kérem, hogy szégyent .ne vallják, bemeszelgettem azokat a kis fá­kat, és tudja, jót tett nekik, szé­pen beforrtak.. — A boltba? Hát már hogyne járnánk! Kenyeret, egy hétbe’ két darab kétkilósat, meg petrót a re­kettyéi boltból szokott hozni az uram. Igencsak egyórányi járás. Meg cukrot is onnan, két-hónap- ba’ egy kilót. Húst csak néha, nyáridőben, ha van rávaló... Zsírt ad a malacka. A múlt év­ben is volt vagy 10—12 liter. Persze, hogy nem sok. Ügy csiná­lom, hogy kitartson egy évig ... Csirkét, már hogyne ennénk! De­hogyis havonta! Három-négy hó­napba’ egyszer-egyszer. Mit vin­nék akkor a piacra? Csirkét, azt szoktam keltetni. Most is ül egy kotlós. Jobban mondva: dehogyis ül! Megvan az vadulva, nem tu­dom, mi ütött belé. Szóval a csir­két viszem a városba, már amit meghágy belőlük a róka ... Meg a tejhaszon. A Vörös Októberhez hordja be naponta az uram. öt­hat liter az egész. Mert hát nem kapnak ezek abrakot, csak amit legelnek... — Adó? Az is van. Majd két­ezer forint. Ezerhatszázat fizetett az uram SZTK-t. Valamire négy­ezer hátra van még. Merthogy a múlt évben nem tudtunk fizetni. Aztán még csak az egyik tehén ellett meg. a kisborjú árát fizette be. A földből három és fél holdat leadott tavaly a tsz-nek. Amikor, lemérette, nyolcszázat kellett fi­zetni akkor is... — Nehéz lehet... Tetszik látni, ha András bácsi annak idején be­lép a tsz-be. ma már nyugdíjat kapna — mondóm együttérzően. Rehák néni azonban rögtön há­rít: — Jól van ez így! Innal-kínnal, valahogy bírjuk ... A, nem sietős a dolgom. Ebédet nem szoktam főzni, hanem estére. Hogy máma mi lesz? — Egy kis tésztalevest csinálok, oszt hajítok bele két-há- rom krumplit is. Mert a répave­téshez vitt magával egy kis ke­nyérkét, meg szalonnát... Perny Irén (Folytatjuk) Egy hasznos kiadványról Gazdasági vezetők jogi kézikönyve »Fertőzik« a rozsot Telefonközpontok Anglia részére A vezetőkkel szemben a gaz­daságirányítás új rendszere min­den szinten fokozott követelmé­nyeket támaszt. Ezeknek a kö- > vetelmén.veknek a kielégítéséhez nem elegendő a vezetőkészség, ha­nem a komplex jellegű vezetői ismeretek állandó gyarapítására van szükség. A vezetői isme­retek közül a jogi ismeretek sem hiányozhatnak, amelyek megszerzéséhez kíván segítséget nyújtahi a Kossuth Könyvkiadó dr. Bartus Imre, dr. Gáspárdy László és dr. Kilényi Géza köny­vének megjelentetésével. A gaz­dasági vezetők munkáját segítik ugyan a jogtanácsosok, a meg­alapozott döntéshez azonban jo­gi tájékozottságra is szükség van. A jogi tájékozottság meg­szerzéséhez szolgál ismeretanyag­gal a könyv, kiemelve a polgári jog, az államigazgatási jog, a szö­vetkezeti jog, valamint munka­jog anyagából a lényeges kérdé­seket. Első fejezetében a könyv a Magyar Népköztársaság állam- szervezetével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban felvethető a kérdés, hogy szükséges-e gazdasági veze­tők részére készült könyvnek nem kifejezetten gazdasági vo­natkozású témákat érinteni? A kérdésre egyértelmű igennel le­het csak válaszolni, tekintettel arra, hogy az utóbbi években állami szerveink rendszerében jelentős változások következtek be. E változások a gazdasági élet jogi szabályozása és irányítása szempontjából fontosak, és ezért fogllalkoznak a szerzők az állam- hatalom és államigazgatás orszá­gos hatáskörű szerveivel, a taná­csi, a bírósági és ügyészségi szer­vezettel, továbbá a népi ellen­őrzés feladataival. A kézikönyv második fejezete ' tartalmazza a gazdálkodó szerve­zetekre, így az állami vállalatok­ra és szövetkezetekre vonatkozó jogszabályok ismertetését. E fe­jezet ismerteti a gazdasági tár­sulásra, a közös vállalkozásra és a szövetkezeti közös vállalatra vonatkozóan a fontosabb tudni­valókat. Érdeklődésre számottar- tó része a könyvnek a harma­dik fejezet, amely az árukapcso­latok megszervezésének és védel­mének jogi rendjével foglalkozik. E fejezetben ismertetést kapnak az olvasók az áruforgalmi kap­csolatok általános szabályairól, a legfontosabb szerződésfajtákról, a kártérítési felelősségről, továbbá a vagyoni követelések érvényesí­tésének módjáról. Említés törté­nik továbbá a fejezetben a tisz­tességtejen versenyről, a gazda­sági perekről és választott bíró­sági eljárásról. A gazdasági ve­zetőkre a személyzeti munkával kapcsolatos teendők is hárulnak, ezért is ismertetik a szerzők azokat a tudnivalókat, amelyeket a gazdasági vezetőknek .ismerniük kell. így például a fontos és bi­zalmas munkakörökre, a törzs- gárdamozgalomra, továbbá a szo­cialista munkaversenyre vonatko­zó rendelkezéseket. Jelentős terjedelmű a könyv­nek a munkajogi része, amely a kollektív szerződésekkel kapcso­latos jogszabályi rendelkezése­ken kívül foglalkozik a munka­ügyi vitákkal, továbbá a fegyel­mi és kártérítési gyakorlattal. Érdeklődésre tarthat számot a könyvnek a szövetkezeti tagsági vitákra vonatkozó része, amely a szövetkezeti tagok jogaival, kö­telességeivel foglalkozik. Tájékoz­tatást ad ezenkívül arról, hogy mi tekinthető tagsági vitának, valamint arról, hogy mikor van helye bírósági eljárásnak és ho­gyan történik a tagsági vitákban hozott határozatok végrehajtása. Nem feledkeztek meg a szerzők a közületi elhelyezésre, az ál­lami ingatlanok kezelésére, illet­ve a kisajátításra vonatkozó ren­delkezésekről sem. A- vállalatok­nak, szövetkezeteknek és egyéb állami szerveknek módjukban van saját anyagi eszközeik fel- használásával dolgozóiknak la­kást biztosítani, illetve támoga­tást adni lakás vásárlásához és építéséhez. A kézikönyv e kérdé­seket illetően teljes áttekintést és az egyes fogalmak magyaráza­tát adja. * Gazdaságirányítási rendszerünk a vállalati gazdálkodás homlok­terébe állította az eredményes és nyereséges gazdálkodás köve­telményét. A jogellenes nyereség elérését kívánja megakadályozni a gazdasági bírság intézménye. A kézikönyvben a szerzők vá­zolják, melyek a bírság kiszabá­sának feltételei és néhány olyan gyakorlati esetet is ismertetnek, amikor gazdasági bírság kisza­bására került sor. A kézikönyv összesen 11 feje­zetre tagozódik és ezeken belül a szerzők kérdések, illetve azok­ra adott' válaszok formájában dolgozták fel az egyes témákat. A szerzők érdeme és könyvük előnyéül szolgál, hogy a sokszor bonyolult jogszabályi rendelkezé­seket világos, érthető formában ismertetik. Dr. Varga Emil a Kiskunságban A Duna—Tisza közén, az or­szág legjelentősebb gyógyszer- ipari alapanyagot termelő vidé­kén, fertőzik az anyarozs terme­lésre kijelölt gabonát. A most kalászoló rozsterületekből mint­egy ezer hold szolgálja ezt a célt. Az anyarozs előállítására az új kecskeméti gabonafajta, a triticalé is alkalmas. A gabo­nakalászokon mesterségesen elő­idézett betegségtől elszíneződ- nek, megduzzadnak a szemek. Az „oltás” sikerétől, s a megfe­lelő időjárástól függ az anyarozs szemképződése. Jó „termés” ese­tén 3—4 vagonnyi a fekete rozsi- mag-hozam amelynek előállítá­sát már nagyüzemesítették. Gép­pel történik a fertőzés, a beta­karítás. A nyersárut a Herbária tolna megyei telepe fogadja, ahol fotocellás berendezéssel osztá­lyozzák, készítik elő ipari fel- használáshoz a gyógyszernek valót. • A Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban fejlesztették ki az ón. CH típusú házi telefonközpontot, amelyből nagy mennyiséget exportálnak Anglia részére. Ezeket a berendezéseket nagy belső telefonforgalmat lebonyolító gyárak, vagy intézmények használhatják fel gazdaságosan. (MTI-foto — Sara István felv. — KS) FEHERJEBEN GAZDAG TAKARMÁNY • Bőséges csapadékot kapott a császártöltési Felszabadulás Termelőszövetkezet újtelepitésú lucer­nája. Pék István és Freibinger István, a szövetkezet traktoristái a szépen fejlett pillangós takar­mányból naponta 10—15 hektárnyit vágnak le rotációs fűkaszával. (Pásztor Zoltán felvétele.) KENDŐZETLENÜL írott malaszt Egy határozat, rendelet csupán alt­kor ér valamit, ha megvalósítják ha végrehajtják. Ha ez nem történik meg, Írót# malaszt marad a betű ten­ger, a döntés, az Intézkedés. Sajnos, napjainkban nem egy ilyen rendelet­tel találkozik az ember. Csupán egyet­len példát említünk az elmondottak bizonyítására: A Kecskeméti Városi Tanács néhány évvel ezelőtt rendele­tet alkotott, amely szerint a körúton bellii tilos az állattartás, pontosabban egy-két Sertésnél néhány baromfinál, házőrző kutyánál többet nem szabad tartani. Érvényre jutott-e a tanács­nak ez a kétségtelenül helyes, nem csupán higiéniai szempontból, de egyéb tényezők miatt is Indokolt ren­deleté? Tesz-e valamit a tanács ille­tékes osztálya azért, hogy tényleg ne tartsanak hizlaldákat, tyúk- és liba­farmokat, birkanyájat, kutyafalkát a város közepén? Ha ezekre a kérdésekre igennel tudnánk válaszolni, akkor nem is tartottuk volna szükségesnek e sorok megírását. Nem tesz a tanács semmit, vagy ha mégis az Igen-Igen minimá­lis. Ha ugyanis „rajtakapnak” vala­kit azon, hogy ezt a tanácsi rendele­tét megszegi, annak nem tesz eleget", szabálysértési eljárást indíthatnak el­lene, megbüntethetik, kötelezhetik az „állatkert” felszámolására. Ehhez vi­szont az kellene, hogy egy-két meg­bízott nyugdíjas bejárja a körúton belüli várost, körülnézzen az udva­rokban, s ahol szabálytalanságot ész­lel, jelentse. Hogy ez nincs, arra bi­zonyítékként éppen a meglevő sertés­telepek, libafarmok szolgálnak, s azok a panaszok amelvek szerkesztősé­günkhöz befutnak időnként. m Természetesen nem a mi dolgunk közölni a tanáccsal, hogy hol vannak ilyen hizlaldák, farmok. De furcsá­nak találjuk azt a „szabályt”, hogy ha egy kecskeméti polgár ilyet ész­lel, az csak Írásban, 10 forintos ille­tékbélyeggel tehet feljelentést. Nem mindenki hajlandó kiadni tlz forin­tot azért, hogy elhigyjék neki amit mond. Furcsa az is hogy a tanács­nál nem örülnek az ilyen bejelentők­nek, hanem kurtán-furcsán elküldik őket — ha nincs meg a bélyeg, ha nem szabályos á feljelentés. Igaz, úgy is fel lehet fogni, hogy ezek az em­berek állampolgári kötelességüket tel­jesítik. Gyakorlatilag' azonban szíves­séget tesznek a tanáccsal, segíteni akarnak abban, hogy az említett ren­deletet érvényre tudják Juttatni. Ogy látszik, ezt a segítséget meg kell fi­zetni. Nem hisznek a feljelentőnek, gyanakodnak a választópolgárokra, még akkor is, ha konkrét nevet, lak­címet mond az illető. Furcsa az Is, hogy nyilvánvaló sza­bálysértést sem vesznek észre a ta­nács dolgozói, alkalmazottai. Például a Csongrádi úton levő, százéves óvo­da — ahová elég gyakran járnak vé­dőnők, a naponta ott dolgozó óvónők­ről ne is beszéljünk — teljesen körül van véve lóistállókkal, hizlaldával, s ennek következtében trágyadombok­kal — a körúton belül. Nyári napo­kon már-már csak gázálarcban lehet itt közlekedni s vajon kit vonnak felelősségre, kit büntetnek meg, ha — még elgondolni is rossz — egy jár­vány, egy fertőzési hullám fut végig az óvodán? Ogy gondoljuk ezek a követelmények is bele illenek a tisz­ta, virágos Kecskemétért mozgalomba — ha „mozog" még ez a mozgalom, — dorgál — í I V /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom