Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-29 / 99. szám

1973. április 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Bel Ami Kialakultak az évek folyamán a ma operettjének nevezett ze­nés játékok, a musical comedy-k „gyártási technológiájának” leg­főbb alapelvei. Sőt bizonyos nemzetközi „szabványosítás” is létrejött. A kiindulópont mindig egy nagy név, aki művészetével bevonult már a világirodalomba. Ki kell választani a 'nemzetközi irodalmi nagyság életművéből azt a regényt, színművet, mesét, vagy esetleg költeményt, amely a reklám-pSzichológusok szerint a pillanatnyi ízlésirányzatok szem­pontjából figyelembe jöhet, eb­ből kell készíteni a zenés víg­játékot. Ha megfelelő tehetségű zene­szerző, ötletes, hozzáértő szöveg­író nyúl a műhöz, akkor az ese­tek többségében nem haragszik túlságosan a néző, ha a színla­pon megemlítik az eredeti mű világirodalmi nagyságú szerző­jét is, a jelenkori alkotók neve mellett. Néha kongeniális re­mekművek születnek. Gondol­junk a West Side Story mindent elsöprő sikerére, műfajt teremtő erejére, de az utána következő művek sorában már igazában az öt ujjunkon megszámolhatnánk a hozzá hasonló, sikeres átköl- téseket. Maupassant sem kerülhette ki a. szövegírók és slágerszerzők ro­hamát. Nevével fémjelezve sike­res filmek egész sora ültette át 1 regényeit, novelláit a filmgyárak kulisszái közé. Csak a Bel Ami jó néhány megfilmesítést meg­ért, sőt egy ízben már operettet is fabrikált belőle az osztrák filmgyártás. Ma már filmtörténeti érdekes­ség az akkori rendező és fősze­replő Willy Fort alakja és mű­vészi pályafutása. Az idősebb korosztályhoz tartozó filmbará­tok még emlékeznek franciás könny edségű, szellemes játéká­ra, amely képes volt felelevení­teni a néző előtt e kedves kar­riervadász Maupassant-megál- modta arcvonásait. A kecskeméti színház előadá­sán a Bel Ami egy kevésbé is­mert szövegíró és valamikor, a náci időkben sokat foglalkozta­tott zeneszerző, Peter Kreuder együttes munkájaként került a közönség elé. A kettőjük közül a zeneszerző teljesítménye az ér­tékesebb. Romantikus dallamve­zetésű, hangulatos számai, jól tálalt zenei ötletei illenek a d#r_ rab hangulatához. A szövegíró azonban szinte csak a cím sike-, rés átvételéig jutott el.. A regény éles kritikai hangvételével., ér­dekes. fordulataival, típusterem­tő fantáziájával igazi remek­mű. A kecskeméti színház elő­adásán azonban átrendeződtek fontosságukat tekintve a darab szereplői, szinte teljesen kiesett a sorból a Bel Ami útját egyen­gető okos, és romlott szépasz- szony, madame Forestier alakja, aki a háttérből mint bábokat Kosztümös játék Maupassant ürügyén a kecskeméti színházban mozgatta a regényben szereplő történet és a francia nagypoli­tika alakjait. A középpontba szinte minden társadalmi be­ágyazottság nélkül, nyegle vi­lágfiként Bel Ami került. Körü­lötte viharzik a kokottok és szépasszonyok tarka serege, egy- egy mutatós tánckép kedvéért elejt a mese jelentős esemény­szálakat, a látványosan mozgó, egyébként lendületes és szép díszletek kavargásában bizony eléggé elvész a lényeg. A rendezés mindent megtett, hogy szép külsőségek között, jó tempójú színészvezetéssel, a nagy táncos, zenés jelenetek festői be­állításával legalább a felszínes szórakozás követelményeinek ele­get tehessen. Udvaros Béla, a rendező felismerte, hogy nem a darabban nagyon vérszegényen csörgedező mondanivaló, hanem a látványosság és a disztingvált, lendületes színészi játék irányá­ban kell keresni az előadás leg­elfogadhatóbb stílusát. Ez a tö­rekvés többé-kevésbé sikeresen meg is valósul a Bel Ami elő­adásain. Németh László karmes­ter vezetésével jól működik a zenekar, Csinády István díszletei elfeledtetik, hogy tulajdonkép­pen forgószínpad kellene az ilyen fajta zenés játékok előadá­sához. Rimanóczy Yvonne jel­mezei színesek, bár itt-ott kicsit túl nagy a tarkaság. A tánckar Boros István sodró lendületű ko­reográfiái, elképzeléseit nagy igyekezettel és dicséretes felké­szültséggel valósítja meg, csak- hát a lehetőségekhez képest túl nagy a szereposztás, egy igazán látványos revü előadásához nincs elég erő a kecskeméti együttes­ben. Úri István (Georges Duroy) alakításában úgy tűnik, tehetsé­gének új oldalait fedezte fel a kecskeméti közönség. Játéka ele­gáns, lendületes, a szövegkönyv követelményeihez jól alkalmaz­kodik. Rendkívül rokonszenves, érzelemgazdag játékával Magyar Mária az együttes egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Rövid szerepében hangulatot teremt Juhász Tibor, otthonosan mozog az elegáns világfi újságkirályt alakító Perényi László is egyéb­ként nem túl nagy erőfeszítést kívánó szerepében. A népes sze­replőgárdából említést érdemel ifjú Tatár Endre, a gyarmatügyi minisztert játszó Szalma Sándor, Ribár Éva, Kolgyesi György. Ba­logh Rózsa szerepével alaposan elbánt a színpadi átdolgozá Franz Gribitz, teljességgel jelen­téktelenre kisebbítette és szinte egyetlen lehetőséget sem kap az egyébként kitűnő színésznő ajj; ra, hogy játékával bizonyítani tudja Forestier feleségének em­beri adottságait, cselszövő szen­vedélyét, okosságát és romlottsá­gát. Csáky Lajos »Szelídítik« a Tiszát Több mint százhúsz éves múlt­ja van a Tisza szabályozásának a folyó középső szakaszán, ahol a rendkívül kanyargó folyómeder visszatérő árvizeket okozott. A vízszabályozásokkal tizenkilenc átvágás készült el. a nagy kanya­rok kiiktatásával mintegy száz­negyven kilométerrel rövidítet­ték meg a folyó itteni szakaszát, gyorsították a víz lefolyását. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság folytatja a múlt században megkezdett szabályozást, korsze­rű építési technológia alkalmazá­sával rendezi, „szelídíti” a folyót. Több külföldi és hazai techno­lógiát próbáltak ki és alkalmaz­nak. Szolnoknál a Tisza bal part­ján olasz importból származó, úgynevezett Renó matracból ké­szítettek mintegy háromszáz mér- ter hosszú kísérleti burkolatot. A vízügyi igazgatóság szakem­bereinek találmánya a rácsos me. derbiztosító-mű. A vasbeton-rács- szerkezet gyorsan beépíthető és jól védi a folyó medrét a víz eró­ziójától. Alkalmazása gazdaságos, negyven-ötven százalékos költség­megtakarítást jelent a hagyomá­nyos rőzsepokróchoz és kőhöz vi­szonyítva. 9 A két fiatal főhős, (Magyar Mária és Űri István). Horváth Ambrusné 1973 1887 Április 27-én, 86 esztendős ko­rában meghalt Horváth Ambrus­né, a kecskeméti munkásmozga­lom egyik ismert vezetőjének özvegye. Hosszú betegségét tü­relmesen viselve szinte észrevét­lenül távozott' el az élők sorából ez a csendes kis öregasszony, aki élő tanúja volt mindannak, ami a századforduló utáni években a magyar munkásmozgalom helyi sejtjeiben kibontakozott. Férje, a szervezett munkásság kiváló alakja, a nyomdászból lett har­cos tollú újságíró volt, aki a Ma­gyar Alföld című munkáslapot 1911-től 1914-ig — az újság be­tiltásáig — szerkesztette. Faze­kas Rozália korán özvegyen ma­radt, hiszen Horváth Ambrust a frontra küldéssel távolították el az útból politikai ellenfelei, majd az ott szerzett tüdővész végzett vele fiatalon. Szobra ott áll a kecskeméti vasút kerti sé­tány elején. Előtte is tisztel­günk, reá is emlékezünk, amikor az elhunyt özvegy végső búcsú­ján részt veszünk, a család — fia, leánya és unokája — fáj­dalmában osztozunk. Horváth Ambrusné temetése május 2-án, délután fél három órakor lesz a nagykőrösi református temető­ben. A keceli »ingyenóvoda« Forestierné és társasága, (Perényi László, Szalma Sándor, Űri Ist­ván és Balogh Rózsa). A keceli tanácsháza mindig jó „forrásvidék” újsághírek gyűjté­sére. Nem emlékszem ilyen ki­búvóra: „Hát most semmi külö­nös nem történik nálunk. Pangás van.” — Ha nyakig ül is a mun­kában, Laták Ede tanácselnök, vagy Logaida József vb-titkár — üres1 kézzel sose engedi el az új­ságírót. Most is, látom már az ajtó­nyitáskor. „rosszkor" jöttem. Logaida József gépbe diktál. Hő­sies türelemmel, hogy minél ha­marabb eltűnjenek körűié a ma­gas iratbarikádok. Sok papírrpun- ka jár a választással. Egyetlen árulkodó sóhaj nél­kül „száll ki” a sürgős munká­ból. Órájára azért rápillant, hogy tájékoztasson: nemsokára egy bi­zottsággal indulnak ki a köz­ségbe. de addig is . .. — Perceken belül itt lesz La­ták elvtárs, s 'akkor „kétszer- annyi” lesz az időnk. Ketten csak összehozunk egy hírcsokrot. Vár­junk addig — javasolja. Alighogy kimondja, betoppan az elnök. — Újsághírt? — Felélénkül, már is fog egy széket,, s int mindannyiunknak. Üljünk csak le. — Itt van mindjárt a vízve­zeték. — Ha tegnap meg tudta írni a Petőfi Népe N.-ről,hogy ott két kilométer vízvezetéket építenek, rólunk se hallgatja el bizonyára. Mert mi meg hét kilo­métert fektetünk le az idén a Szilosi településen . . . Mennyi is lesz ezzel összesen? — fordul a vb-titkárhoz, aki — miközben mondja az adatot — kontrollként előveszi a megfelelő iratot. — Igen, a belterületen 48 kilométer hosszú vízvezeték van már. Űgv. hogy a Szilosi tele­pülést is beleszámítva, minden utcában lesz már vízvezeték ... — Ebben az évben befejezzük. Jövőre a szennyvízcsatorna kö­vetkezik, — fűzi hozzá Laták Ede. — A vízvezeték költségeihez mennyivel járul a lakosság? — Telkenként háromezer fo­rint készpénzzel és kétezer fo­rint értékű társadalmi — föld­munkával. Háromszázhetvenkét családot érint. Az elnök a fali térképhez lép, másik településre mutat. — Nyirjesen kétszáznegyven házhelyet alakítottunk ki. Az utóbbi par évben több, mint kétszáz beépült belőle. Ide épül az óvoda. Már nevet is adtunk neki: „Keceli Ingyenóvoda”. Jót nevet, s bizonyítja is, miért. — Teljes társadalmi összefogás­sal épül. ötven gyereknek lesz benne hely. Bontásanyagból csi­náljuk. — Szülők, tanácsháziak bonta­nak — segít a felsorolásban Lo­gaida József, de az elnök rögtön átveszi a szót. — Gazdasági szervek, kisipa­rosok, festők, kőművesek, föld­művesek, diákok dolgoznak rajta, támogatják hozzájárulással az építést. A diákok „10 tégla” mozgalmat kezdtek; mindenki ennyit tisztít meg. Ajtóra, ablak­ra, cementre, sóderre, s hason­ló beszerezni valókra a szakszövet­kezetek adnak ősszé 120 000 fo­rintot ... Az óvoda valóban közügy. Fel­hozta szóba új tanácstag éppúgy, mint ahogy a „Faiparnál” sem hagyták ki „híreik” közül. A bel­ső berendezést — kisbútorokat, függönytartókat, s több mást — ők készítik. Tudják, hogy óvodaügyben nemcsak Nyirjes, hanem az egész nagyközség érdekelt. Ebből az egy üzemből is tizenheten van­nak jelenleg gyermekgondozási szabadságon. T. I. Űri István és a tánckar. Szakszervezeti kitüntetések A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa május 1. alkalmából hosz- szú éveken át végzett tömegszer­vezeti tevékenységéért a Szak­szervezeti Munkáért arany fokoza­tával tüntette ki Csapiár Vil­most, a Katona József Színház szb-tilkárát, Kovács Endrét, a Kecskeméti Városi Művelődés Központ igazgatóját, Bande Sáu- dornét, a HVD^Z megyei bizott­ságának adminisztrátorát. A Szakszervezeti Munkáéit kitünte­(Tóth Sándor felvételei.) tés ezüst fokozatát kapta Kme- tqpics János, a Zománcipari Mű­vek kecskeméti gyáregységének szocialista brigádvezetője, Sólya János Vaskút község szakmaközi bizottságának titkára, dr. Sánta László, a Kecskeméti Városi Ta­nács V. B. titkára, Szalai László. a Dél-Bács megyei Vízmű Vál­lalat szocialista brigádvezetője A kitüntetéseket Borsodi György, az SZMT vezető titkára tegnap bensőséges ünnepség keretében adta át. Múlt, jelen, jövő A Bács-Kiskun megyében meg­hirdetett X. VIT — 10. akció egyik programja, hogy a fiatalok ismerjék meg munkahelyük, is­kolájuk múltját, jelenét és jö­vőjét. A kecskeméti járásban ed­dig 42 KISZ-alapszervezetben lát­ták vendégül a gazdasági veze­tőket, illetve az iskolák igazga­tóit, akik tájékoztatták a fiata­lokat az intézmény, gazdaság tör­ténetéről és a fejlesztési tervek­ről, elgondolásokról. SZOMSZÉDAINKNÁL JÁRTUNK Korszakváltás a szolnoki állomáson Aki régen utazott keresztül a szolnoki pályaudvaron, most le­nyűgözi ' az eléie táruló látvány. Az, ódon hangulatú, kormosbordó állomásépülettől „madártávlat- nyira” kerültek a sínpárok. A majdcsaknem emberöltőkön át megszokott, peronközeli vágányo­kat, jó pár évre kiiktatták a for­galomból. Akik azelőtt gyakrab­ban jártak arra. emlékeznek, hogy például a tekintélyes távolsági szerelvényeket a harmadik vá­gány „gördítette”. Ma — ezt a szerepet a „19-ik” tölti be — ugyancsak „harmadik vágány­ként”, mivel az átmeneti pálya a régi számozás szerinti 17-ikkel kezdődik. A vonatok és az „indóház” kö­zötti távlatos térséget — sokan láthatták az erről régebben köz­vetített tévériportban — különbö­ző robosztus, nemkülönben fúr-, mányos járművek, gépezetek né­pesítették be. Ezeket más, még rafináltabb géprendszerek, elekt- rifikált szerkezetek váltották fel, hogy aztán ők is átadják helyü­ket az újonnan felvonulóknak. Közben a sínpároktól megsza­badított terepen alakul az" új pá­lya. „Titokzatos” formációjú „be- tonalagutak” nyúlnak el hosszan; vasbetonmezők vasrácsain táncol­tak heteken át a hegesztőlángok, hogy aztán az egész mű „eltűn­jön” — a fölébe rétegezett talaj­szint alá. Máskor hatalmas, mér­tani formájú mélyedések agyag­színű vizébep zúgolt a szivattyú, hogy aztán a megépült betonfa­lak közül minden eltakarodjon. Itt olaníroztak. amott mindent feltúrtak. S mire kérdezted, hát ott mi lesz. messze kiterjedő cső- és vezetékhálózat árkaiban, göd­reiben serénykedtek az emberek. Kicsit bizarr, ugyanakkor bú- songósan kedves, ha nem éppen t Egyre inkább kibontakoznak az új személypályaudvar körvonalai (Nagy Zsolt felvétele.) megható élmény megfigyelni, mi­ként merül egyre hátrább a múlt­ba a kivénhedt. puritán szolnoki állomás. Csak a peron söntés- büfé sora tart lépést a mával. Előtte bonyolódik még az utasok áramlása várótermekből, pénztá­raktól — ki a távoli vonatokhoz. Minél elevenebb az élet a forga­lomtól felmentett, széles pálya­testen. annál inkább tfirpül, hal­ványodik, öregszik szinte roska­taggá a régimódi állomás. Kivált akkor tűnik ez szembe, ha tekintetünket arra Szajol irá­nyába elmozdítjuk. Ott már szin­te befejezettnek hat az új sze­mélypályaudvar hosszú-hosszú épülettömbjének „eleje”. Arról kezdték, s egy terjedelmes sza­kasz ellátszik az öreg állomás­komplexum mögül. Ez egymagá­ban is megnyúltabb tán, mint a régi összes tartozékaival együtt. Nos, itt az „elmúlásban levő” ál­lomás mögött, a város felől szin­tén amolyan metróaránvú építke­zés folyik. Itt aztán nem unatkoz­nak a hosszasabban várakozó uta­sok sem. Csak ki kellett lépni a váróteremből, s útszélességnyire tőlük olyan deszkakerítés fogadta őket. mint Pesten a földalatti munkálatai körül. A réseken az­tán elnézelődhettek. Valóságos föld alatti labrintusban gyönyör­ködhettek. Az alagsori helyiségek, folyosók épültek még nem is olyan rég. Emberek. gépek nyüzsgése töltötte be azt a „sül­lyesztett betonvilágot.”, amely fö­lött ma már a képünkön látható személy pályaudvar-rész magaso­dik. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom