Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

1973. április 12. • PETŐFI NÉPE • » Vallomások gyermekrajzokban Petőfiről Szívet dobogtató, tekintetet üdítő, jókedvre hangoló látvány: festői mozgalmasságú huszárro- ham, angyali szemérmű meny- asszony-Iluska, kamasz-dalia János vitéz, hordóhasú magyar nemes — kagylófotelben és me- gintcsak János vitéz rojtos, ron­gyos huligánöltönyben, mosolygó kancsók, naiv bájú tulipántoslá- dák és Anyám tyúkja egérformá­tól a viharmadárig — minden mennyiségben. A rajzokat általá­nos iskolás gyerekek készítették — de találunk közöttük óvodá­ból beküldött valóságos kis re­mekeket is — teljes odaadással és átéléssel, korukhoz mérten meglepő rajzkészséggel. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum még a múlt év őszén, vagyis a tanév elején hirdetett gyermekraj z-pályázatot Petőfi Sándor születésének 150. évfor­dulója alkalmából. Február kö­zepéig hány rajzot küldtek be a gyerekek? — Nagyon sokat — tájékoztat készséggel a pályázat részleteiről a múzeumban, Bánszky Pálné. — Mintegy 5—6 ezret, ezenkívül né­hány kis szobrot, bábfigurát. A zsűrinek bizony nagy munkát adott ennyi pályamű elbírálása, s megnehezítette a dolgukat az is, hogy a sok jó közül nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. Vé­gül is 650 rajzot javasoltak kiállí­tásra. Milyen témát választottak a legtöbben? — A János vitézt. A másik legkedvesebb téma az Anyám tyúkja volt, de nagyon megra­gadta a kis rajzolók fantáziáját a János vitéz óriásának, vagy a gonosz boszorkának az alakja is. Mi lesz a későbbi sorsa a be­küldött anyagnak? — Megőrizzük. Szeretnénk több helyen bemutatni, esetleg külföl­dön is. Kalocsáról máris meg­rendeltek egy összeállítást a folk­lórfesztiválra. Természetesen örömmel teljesítjük a kérésüket. A díjazottak között akad-e Bács-Kiskun megyei tanuló? — Kunszentmiklósról hárman is: Brantner Kati és Kovács At­tila igen eredetien festette meg, hogyan megy a juhász a szamá­ron, Sarró Zoltán pedig egy szép Anyám tyúkjával örvendeztette meg a zsűrit. Kalocsáról a IV. osztályos Szabó Istvánt díjazták, ő Iluska és János vitéz ábrázo­lására kapott kedvet. Kunszent­miklósról mások is küldtek. Ba­járól is, sőt igen jól sikerült munkákkal jelentkeztek a keceli gyerekek is, ezeket kiállítottuk, de sajnos, a díjazottak közé már nem tudtuk bevenni őket, mert • Az egyik díjazott kép: Iluska és János vitéz. Szabó István, a kalocsai 3. sz. általános is­kola IV. osztályos tanulója készítette. nagyon népes és nagyon erős volt a mezőny. Volt-e észrevehető különbség rajztudásban, a Petőfi-versek né­pi környezetének ismeretében, illetve kifejezésében a városi és a vidéken élő gyerekek rajzai, víz-, illetve pasztellfestésű képei között? — Ilyen alapon lehetetlen ha tárt húzni a rajzok közé. Az vi­szont kidérül, hogy mennyire lel­kes és hozzáértő az a rajztanár, aki a gyerekekkel foglalkozik. Ezzel függ össze, hogy a buda­pestiek között is található gyen­gébben és kitűnően sikerült „al­kotás”, ugyanez a többiekre is vonatkozik. Sőt, kqlön örülni is lehet an­nak ahogy a rajzokon elmosódik az ország közepét és a vidéket kettészelő határvonal. Egy buda­pesti kislány például olyan haj­száltökéletes falusi enteriőrt raj­zolt az Anyám tyúkja köré, hogy az egy falukutatónak is a díszé­re vált volna. Egy balmazújvárosi kisfiú pedig modern típusbúto­rokkal vette körül Petőfi hőseit. Meghatóan derűs perceket szerez' a látogatóknak egy ötesztendős békéscsabai kisfiú: két pár ök­rös fogatát mintha szúnyogok húznák. Egy másik kép előtt pe­dig megrendültén kell megállni: olyan kétségbeesett ragaszkodás­sal borul egymásra Iluska és Já1 nos vitéz, hogy az már vallomás­nak is beillik. Ez a gyerek na­gyon szeretné, ha nagyon szeret­nék. Nagyszerű élmény, tanul­mány gyerekeknek, felnőtteknek ez a kiállítás. Tessék megnézni. V. Zs. FILMJEGYZET Plusz mínusz egy nap Fábri Zoltán filmjeinek szinte állandóan visszatérő témája: ho­gyan tör fel a legváratlanabb for­mában és a legbékésebb hétköz­napi környezetben is a fasizmus fenyegető réme. A „rém” külsejé­ben azonban soha nincs semmi feltűnően természetellenes, zakója alól nem lóláb lóg ki, nincsenek szarvai és nem fúj kénkövet, hogy messziről elárulja magát, mégis más, riasztóbb, mint a kö­rülötte levők, akik mégsem fog­ják-fel milyen veszélyes a jelen­léte, mekkora bajt zúdíthatnak a fejükre, ha erről megfeledkez­nek. Sokan erre azt hozzák fel el­lenvetésül, hogy hiszen a hábo­rúnak úgyis vége, mi szükség a folytonos visszautalásra, rémlá­tásra, miért kell folyton háborús bűnöket, bűnösöket keresni ott is, ahol feltehetően ilyen veszély nem létezik. Fábri filmje ezt a felfogást utasítja el, ez ellen vo­nultatja fel a maga kemény, óm meggyőző érveit: nem szabad ab­ban a hamis és. kényelmes illú­zióban ringatni magunkat, hogy a veszély teljesen elvonult a fe­jünk felül. A film hőse, Baradla Géza há­borús bűnös, 25 évi börtönbünte­tésének letöltése után ismét sza­bad ember lesz. író — Bodor Ádám — és rendező arra kíván hiteles, elfogadható választ adni, hogy a negyedszázados börtön megváltoztatta-e az egykor gát­lástalanul házakat felgyújtó, em­bereket gyilkoló katona jellemét, vaev legalább az a ténv. hogy teljesen megváltozott politikai, társadalmi viszonyokat talál sza­badulása után — arra készteti-e. hogv meghúzza magát? Magva- rán: van-e félni-, tartanivalónká kiöregedett, megbéklyózott, majd- hogvnem ..nyugdíjazott” egvkori gyilkosoktól? A válasz egyértelmű: Baradla szabadulása után a régi világot keresi, ezért látogat vissza régi bajtársával egykori dicstelen tet­teik színhelyére, abba a faluba, amelyet felgyújtott. Legnagyobb megdöbbenésére senki sem em­lékezik rá, részegnek, bolondnak nézik, a kocsmáros pedig — az egyetlen, aki tud viselt dolgaik­ról — görcsösen igyekszik palás­tolni az érzéseit, elfojtani az em­lékeit, elhatárolni magát mind­attól, amit a múltnak ez a várat­lanul felbukkanó kísértete kép­visel. Pedig Baradla „jósággal” el­telve érkezik a faluba, kész rá, hogy „megbocsásson” a negyed- százados börtönért, amennyiben „nagylelkűségét” a lakók is ha­sonlóval viszonozzák: vagyis egy­más keblére borulva folytatják ott, ahol 25 éve ■ abbamaradtak a dolgok. Számítását keresztülhúz­za, hogy más embereket talált, mint akikre számított, más a légkör is a faluban és ebben a megváltozott környezetben a fel­bukkant szörnyeteg nem egyéb nevetséges csudabogárnál. Súlyos félreértés, hiszen a volt gyilkos jelleme, magatartása változatlan, amíg él mindig talál magának áldozatot, mindig zsebében hord­ja veszedelmes „játékszerét”, a különleges célokra rendszeresí­tett. különleges tűziszerszámot. Talán, mintha a történet hosz- szadalmasabb, vontatottabb len­ne, Fábri régebbi filmjeinek tempójánál, s ezáltal sokat veszít erejéből az a levegőben lógó fe­szültség, amely Baradla szabadu­lásától jelezte, jósolta a tragédia bekövetkezését. Baradla Géza fi­guráját Anatol Constantin kelti életre teljes hitelességgel, a cim­boráját alakító Bencze Ferencre azonban talán még nálánál is to­vább emlékezünk. Vadas Zsuzsa A KIÁLLÍTÁSOK VÁROSA Naponta 60—70 000 látogató keresheti fel a szovjet főváros új nemzetközi kiállítási terüle­tét. Az új kiállító terület létesí­téséről a Szovjet Kereskedelmi Kamara és a moszkvai városi tanács hozott határozatot. Az erre a célra igénybe vett, több mint 900 000 négyzetméteres te­leknek hetedrészét foglalják el a pavilonok, a többi a szabadtéri kiállítók rendelkezésére áll. He­lyet kapnak az adminisztratív és társadalmi rendeltetésű épü­letek is: lesz hangversenyterem, mozi, uszoda, sportpálya és fel­sorakoznak az üzlethelyiségek is. Moszkva ma már a világ egyik legnagyobb kiállítási városa. A legutóbbi nyolc évben egymillió­nál több szovjet szakember és mintegy 200 000 külföldi üzlet­ember kereste föl a Szokolnyiki parkban rendezett nemzetközi kiállításokat, amelyek jelentősen hozzájárultak a Szovjetunió nem­zetközi kereskedelmi és gazda­sági kapcsolatainak bővítéséhez. (APN) GÁL SÁNDOR: 30. A HÓHÉR PALLOSÁN 1830. május hó 10. napján gyors és körültekintő intézkedés foglal­ta le a kecskeméti úriszék bíróit: megérkezett az udvari kancellá­riától az a fellebezés, amelyet két halálra ítélt tett végső re­ményében. A fellebbezéseket el­utasították, az ítéletet végre kel­lett hajtani. Ez már az úriszék, il­letve a hóhér dolgai közé tarto­zott. Az üggyel kapcsolatban ke­letkezett iratok ma már jogtör­téneti érdekességnek számítanak, ugyanakkor bizonyítják, amit többször és több helyen hangsú­lyoztunk: népünnepély volt egy ilyen aktus. „Felolvastatván Tő Méltóságú Udvari Cancelláriának a folyó év április hónap 16-dikán kelt ke­gyelmes rendelő levele, amely mellett vissza küld vén az Udvari Fiscalisnak felperessége alatt Repetzka György és Grimits Mi­hály ellen foly és mindkettőnek hóhér pallosával még a múlt esz­tendő április 27-dikén elvégez­tetett pere, amelyben mindkettő­re nézve a hóhér pallosa mind a Tekintetes Királyi, mind pedig a Méltóságos Septemvirális Táb­la (hétszemélyes tábla, amely ma körülbelül a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsának felel meg G. S.) által helyben hagyatott. Mely kegyelmes rendelő levél szerént Repetzka György és Gri­mits Mihálytól a kegyelem meg- tagadtatván, a halálos ítélet vég­rehajtani rendeltetett. Ezen jelenvaló kegyelmes kirá­lyi rendelő levélnek a törvényszék színe előtt lett publikációja után fent nevezett két rab vasban e törvényszék elé állíttatván, elüt­tök mindezen rendelő levelek felolvastattak és nekiek anya nyelvökön rendről rendre meg- magyaráztattak. Mely meglevén, meghagyatott a helybéli bírói hi­vatalnak, hogy Repetzka Györ­gyöt és Grimits Mihályt azonnal két külön siralomházba tétesse ki és éjjel nappal szorossan őriztes­se, egyszermind kiiíek-kinek val­lásához való lelki pásztora — ki őket a halálra felkészítse — hi­vasson. A többi közmunkán levő rabokat pedig az ítéletnek végre­hajtásáig zárva tartassa. Mely ítéletnek harmadnapra, úgymint folyó hónap 12-dikére a szokott reggeli órákban leendő végrehaj­tására 2-dik bíró Drégely István és főfiskális Kováts István urak küldessenek ki. Egyéb eránt a folyó esztendei február hónap 25-dikén szinte ilyen tárgyban hozott és az exe- cutió hogyan leendő végrehaj­tását tárgyaló rendszabályok azon változatossággal helyben hagyatnak, hogy a mostani vásá ri alkalmatosságra összesereg- lett sokaságnak tekintetibül mind a vasvillások, mind pedig a lo­vasok száma — kik a vesztőhe­lyen a karét formálni fogják — megkettőztetik. Mégpedig úgy, hogy a vasvillások belől, a lova­sok pedig kívül álljanak...” Csupán tájékoztatás céljából mondjuk el, hogy „rendes idő­ben”, tehát, ha nem volt éppen vásár, kétszáz vasvillást rendel­tek ki, akik úgymond a városi őrséget képezték, a lovasok szá­ma pedig száz volt. Olvassuk azonban' a kiküldött Drégely Ist­ván másodbíró jelentését az íté­let végrehajtásáról: „írásba foglalt tudósításban jelentjük, hogy május hónap 12- dikén a tegnap előtti gyűlésben meghagyatott rend és mód sze­rint a mai napon reggel hat óra­kor a városházától elindulván, amidőn a szokott vesztőhelyre értünk, azonnal nagy csendessé­get parancsoltunk az ott levő nagy sokaságnak, majd mind ezen Űri Szék, mind pedig a Felséges Curiának ítéletit felol­vasván, úgy a kegyelmes kirá­lyi decrétumot is hangosan meg­magyarázván, először Grimits Mihály által adatott Valhsteich Leopold hóhérnak, ki azt által vevén, a maga kötelességét a szerencsétlen rabon egy vágással és a legnagyobb ügyességgel végre hajtotta. Szinte ezen módon történt Re­petzka Györggyel is, aki minek utánna Grimits Mihály teste fél­re takaríttatott volna, a karéba behozatván, által adatott a fent nevezett hóhérnak, aki is rajta szinte egy vágással és azon ügyességgel végezte kötelességét. Testjeik ezután az akasztófa bel­sejében etemettetvén ...” Végül egy záradék: „Ezen tudósítás tu­domásul vétetvén, az eredeti perhez csatoltatni és a leveles tárba tétetni rendeltetett...” Sajnos, nem tudjuk, mit köve­tett el a két szerencsétlen ember — akiket maga a fiskális is meg­szánt, amikor jelentését írta —, de annyi bizonyos, hogy nagy bűnök nyomták a lelköket. Az­zal, hogy eltemették őket az akasztófa belsejébe (akkoriban körállványos akasztófa volt), az ügy nem zárult le. Bonyolította a dolgot, hogy Repetzka György­nek a siralomházban hét forintot adtak össze látogatói. A kivég­zett eziránt úgy rendelkezett, hogy négy forint adassék a fran- ciskánusoknak, kik misét monda­nának lelkiért, három pedig hú­gának, Repetzka Annának, lei őt rabsága idején híven ápolta. A négy forintot kiadták a papok­nak, s azok el is fogadták. De a további három, a rab által megká­rosított személyeknek lett eloszt­va. Grimits Mihálynak semmi pénze, vagyona nem maradt. VÉGE • A hóhér pallosa. A korszerű oktatás I. A szaktantermek Bár a huszadik század harmadik harmadát még az iskolai fekete tábla, a kréta, és a több ezer forintos oktatási eszközök „békés egymás mellett élése” jellemzi, egyre gyakrabban ta­lálkozhat az olvasó lapunk hasábjain is a modern pedagógia fogalmaival. A következő néhány cikkben elsősorban a szülő­ket kívánjuk megismertetni a Bács-Kiskun megyei iskolákban is megtalálható korszerű oktatási formákkal, módszerekkel, eszközökkel. Vándorolnak az eszközök Csöngetnek, vége a szünetnek. A tanár néni kezébe veszi a dia­képeket tartalmazó dobozt, né­hány színes külföldi utazási is­mertetőt. a szertárosok közül az egyik „hóna alá csapja” a vetí­tőkészüléket. a másik Európa fa­litérképét. így felszerelkezve az­tán mindhárman indulnak az osz­tályterembe, a földrajzórára. Ott felállítják a vetítőt, a falra akasztják a térképet — és negy­ven perc múlva mindez megis­métlődik. fordítva. Előfordult olyan is. hogy a fo­lyosón szaladgáló gyerekek Vé­letlenül kilökték a szertáros ke­zéből a lemezjátszót. A kár nem­csak a pénzbeli javítási költség Nem új dolog Ilyen és ehhez hasonló gondok késztették a pedagógia szakem­bereit arra a megfontolásra, va­jon nem lenne-e célszerűbb min­den tantárgyat egy-egy külön er­re a célra felszerelt helyiségben oktatni? A régebbi korok egye­temein majd középiskoláiban nem voltak ismeretlenek a különféle, elsősorban a vegytani, termé- szettani előadótermek. A husza­dik század első évtizedeiben a munkára nevelés gondolata hívta életre az iskolai műhelyeket, s tulajdonképpen a rokon 'megol­dások közé tartoznak a tornater­mek is. Voltak tehát hagyomá­nyai a „szaktantermes” rend­szernek. Egyes külföldi 'orszá­gokban több mint negyedszázada tanul ilyen formában az ifjúság, s hazánkban is jó ideje kísérle­teznek ezen a téren. A szaktantermi oktatás lényege volt, hetekig nem hallgattak az iskolában hanglemezeket. A na­gyobb, súlyosabb szemléltető esz­közöket csak többen tudják vin­ni egyik osztályból a másikba, nem beszélve arról, hogy az ilyen „szállítások” nemegyszer válnak „kollektív” rendetlenséggé. Per­sze, a kényelmetlenség, a rongá­lódás veszélye csak egyik vele­járója — mondhatnám úgy is: hátránya — a hagyományos osz­tálytermi tanításnak. Az eszkö­zök beállítása értékes perceket rabol el az órából, a tanulásból. És amit mindannyian ismerünk: nem a legkellemesebb érzés fe­szült figyelemmel fél napot vé­gigülni ugyanabban a helyiség­ben. röviden a következő. Egy-egy ta­nulócsoportnak nincs hagyomá­nyos értelemben vett „osztálya”, hanem mindig abba a tanterem­be vonulnak, amilyen tantárgy, óra következik az órarend sze­rint. Kabátjukat a folyosón el­helyezett fogasokon, szekrények­ben tartják, táskájukat viszik ma­gukkal egyik teremből a másik­ba. így tehát a szaktanteremben mindig más osztály tanul. En­nek a formának rengeteg előnye van. Először is. nem kell helyük­ről elmozdítani a drága gépeket, eszközöket, elég egyszer beállíta­ni őket. Csökken a rongálódás veszélye, következésképpen nö­vekszik a taneszközök élettarta­ma. Ehhez kapcsolódik, hogy sajátos „légköre” alakulhat ki a tanteremnek, ami fokozza a ta­nulás hatékonyságát. Kézi könyvtár az osztályban A földrajztanár például renge­teg színes képet, ábrát, grafi­kont. térképet tehet a falakra; állandóan a tanulók kezeügyében vannak a földrajzi kézikönyvek, útleírások, világatlaszok. Az iro­dalmi és nvelvi teremben a tanár valóságos kézikönyvtárat helyez­het el. a tanulók látványos írói arcképcsarnokot készíthetnek. Az idegen nyelvek tanításához nyel­vi laboratóriumot (egy későbbi cikkben lesz szó erről) rendez­hetnek be a szaktanteremben. De sorolhatnám végig az általános iskola felső tagozatában tanított összes tárgyat, mindegyik okta­tását rendkívül hasznosan segíti ez a rendszer. Óriási előnye a szaktanteremnek, .hogy csökkenti a tanítás elkerülhetetlen „üresjá-" rati” idejét. Az Igazság kedvéért meg kell említeni ennek az okta­tási formának egy árnyoldalát is: az óraközi „vándorlás” bizony egy-egy percet, nem megfelelő szervezés esetén még többet is „elcsen” a pihenésre, kikapcso­lódásra szánt tízpercből. Bács-Kiskun megye igen sok iskolájában — a dolog természe­téből fakadóan, és a megfelelő szaktanári ellátottság miatt is fő­leg a nagyobbakban már meg­honosodott a szaktantermes taní­tás. A tapasztalatok igen kedve­zőek. a tanulók és a tanárok is érzik, hogv a jól felszerelt, „sza­kosított” termekben sokkal job­ban megy a munka, a tanulás. Kontra György 9 CímképUnkön: a soltvadkerti iskola nyelvi laboratóriuma. (Tóth Sándor felvétele) (Következik: Hang és kép) Lengyel—magyar folytatásos tévéfilm a tátrai futárokról Folynak az előkészületek a lengyel—magyar koprodukcióban készülő folytatásos tévéfilm for­gatásához. A film hősei: a le­gendás hírű tátrai futárok, akik a második világháború idején összeköttetést tartottak fenn a megszállt Lengyelország* ellen­állási mozgalma és a Magyaror­szágra menekült lengyel hazafi­ak között. A nyolc 1 órás folyta­tásból álló tévéfilm címe „A har­madik határ” lesz, A forgató­könyv Stanislaw Lorentowicz lengyel filmrendező és Sipos Ta­más. a Magyar Televízió drama­turgjának munkája. A tervek szerint a forgatás szeptemberben kezdődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom