Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-08 / 82. szám
A • PETŐFI NÉPE • 1973. április 8. Hatásosabb védekezést a munkahelyi ártalmak ellen • Nemrégiben tartotta a Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének Bács. Kiskun megyei Bizottsága az elmúlt esztendő munkájával foglalkozó ülését. Beszámoltak olyan intézkedésekről, megvalósított tervekről, amelyek az előrelépést bizonyítják. Azt, hogy az ágazatban is javult a termelés hatékonysága. élőbbé vált a demokratizmus, a szocialista brigádmozgalom pedig tartalmasabbá. Az élet- és munkakörülmények javításáról szólva is elhangzott egy néhány nagyon szép szám. Ezek közül az egyik, hogy a gazdaságok a nehéz fizikai munka gépesítésére, a baleseti veszélyforrások megszüntetésére, a tervezett 35 millió 300 ezer forinttal szemben 52 millió 200 ezer forintot fordítottak. Negyvennyolc százalékkal teljesítették túl a saját maguk által előírtakat. Így elmondva és leírva, szépnek látszik. Jobban megvizsgálva azonban már kevesebb ok marad az elégedettségre. Mert az intézkedések hatására a balesetek száma csökkent ugyan, de még mindig vannak olyan területek, «hol akad javítanivaló — méghozzá nem is kevés, és az sem mindegy, hogy mikor tesznek valamit. A mindennapos problémák közül kettőt említenék. Az egyik a traktorok védőkerettel való ellátása. Évek óta hallani róla, s a gazdaságok mégis csak 38 százalékban teljesítették az előírtakat. Vegyes érzéseket kelt a védőruhával való ellátottság javulása is. Mert mit jelent ez az előrelépés a növényvédő szerekkel dolgozóknál? Igaz, két évvel ezelőtt a mezőgazdasági üzemek felében a KÖJÁL felmérése szerint egyetlen garnitúra védőruha sem volt. Tavaly az üzemek 80 százalékában volt legalább egy ... A mezőgazdaságban egyre erősebb mérgekkel dolgoznak, amikről mindenki tudja, hogy károsak az egészségre. Mégis, mintha fontosabb dolog is lenne, mint az egészség. Az nem mentség, a vezetők számára, hogy az emberek nem szeretik a védőruhát, mert kényelmetlen. nehéz dolgozni benne. A lehetőséget mindenképpen meg kell adni. hogy felvehessék. A következő lépés aztán gondoskodni arról, hogy valóban használják is. • Azután az sem egyértelműen meghatározott, hogy ki a növényvédő munkás. A gépek karbantartását végzőket például nem tartják annak. Pedig a használat után hiába mossák ki a tartályt, elkerülhetetlen a szeny- nyeződés. Beviszik a gépeket a műhelybe, megkezdik a javítását védőruha nélkül, s anélkül, hogy valaki is megmondaná, milyen mérgező szerekkel dolgoztak addig. Szerencsére még egyetlen ilyen, a növényvédő gépek javításakor bekövetkező mérgezés sem fordult elő. De előfordulhat és emberélet nem lehet az ára annak, hogy belássák: szükség van a megelőzésre, a gépjavítók védelmére is. Az üzemekben — a statisztikai adatok szerint — az elmúlt esztendőben olyan nagy mennyiségű kémiai szert szórtak ki, mintha Bács-Kiskun megye minden lakosa egy mázsa növényvédő szert használt volna fel. A szerek nagy része méreg. Méreg, amit biztonságosan. kellene tárolni, kezelni, felhasználni. • Sajnos, csak kellene. Mert a méregraktárak kicsik, elhelyezésük nagyrészt szakszerűtlen, nem megoldott a szellőzés, a takarítás, a tárolás. A kiürült göngyölegekét. a használatból kivont növényvédő szereket nem semmisítik meg — sokhelyütt egyszerűen kidobják a szemétdombra. Előfordul, hogy a megengedettnél jóval nagyobb meny- nyiségű növényvédő szert ásnak el. Az eső bemossa és a talajvizekből táplálkozó kutakat megfertőzi, veszélyeztetve a vizet fogyasztók egészségét. A beszámolóban úgy hangzott el, hogy a tisztálkodási lehetőségek hiányosak. A valóságban ez annyit jelent: a legtöbb méreg- raktárban csak falitartály van — az is üresen kong, nem töltik fel vízzel. Öltöző, fürdő csak nagyon kevés helyen áll a növényvédő szerrel dolgozók rendelkezésére. Az eddig felsoroltakat számokkal úgy fejezték ki, hogy a mezőgazdasági üzemek a méregtárolásnál 51 százalékban teljesítették az előirányzatot, 1975-ben érik el a 100 százalékot. Még három év. És nem lehet kiszámítani, addig hány mérgezés lesz, esetleg hányán vesztik életüket a gondatlanság, a szakszerűtlen kezelés miatt. El kell ismerni, valóban sokat tettünk a mezőgazdaságban dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért. Sokat, ha megvizsgáljuk, honnan indultunk. De azt hiszem, nem maximaliz- mus követelni, hogy még többet tegyünk. Ehhez azonban a vezetők odafigyelése, törődése kell. Mert ha pénz hiányában nagyobb. korszerűbb méregraktárt építeni nem is tudnak, a megle-- vőben el lehet helyezni szakszerűen a növényvédő szereket, a tartályokat fel lehet tölteni vízzel. és az embereket ró lehet szoktatni a védőruhák használatára. • Figyelmeztető minden gazdasági vezetőnek, hogy tavaly a KÖJÁL-nak bejelentett 10 növényvédő szeres mérgezésből 8 nagyüzemben fordult elő. D. É. TÖRPEFALU SZÁLLONGÓ PORBAN • Gyújtásellenőrzés a fordulóban ... Mráz János traktoros a csalai határban szánt. Asszony csapat tér hazafelé a határból; a kezek kapát és elemózsiás batyut egyensúlyoznak, s az első pillanatban azt hiszem, .a dűlőút szállongó pora által okozott káprázatról van szó: a múltból vetítődik elém a hagyományos paraszti világnak ez az idillikus színezetű jelenése. Vagy csak amiatt látom így, mert Baja felől hazafelé igyekezvén, elhagyva Császártöltést, a műúttól jobbra pár száz méternyire idelátszik ez a kis település, amelyhez bekötőút sem vezet, de amely épp úgy az emberi létezés mindennapjaitól eleven, mint a falu, amelyhez közigazgatásilag tartozik. Vagyis mint Császártöltés ... Ügy hívják, hogy Kiscsala. • Rács Ferenc, a birkapásztor. I Lóitatás a majorban. Az viszont igaz, hogy ha sem iskola, sem óvoda nem lesz, akkor még inkább felgyorsul a beköltözés üteme. A jelölő gyűlésen a fő téma az óvoda volt. Munkába járnak az asszonyok, a gyereket nem tudják kire hagyni. Akárhogy is vesszük, emberi közösségről van szó, amelynek léte — mellesleg — a Felszabadulás Tsz szempontjából sem mellékes. A gazdaság a kétkezi dolgozók „utánpótlására” egyre inkább csak innen számíthat. Ha mást nem is veszünk, csak ezt, akkor is megérdemelné a nagyobb törődést ez a „fiókfalu”. Nem kel) feltétlenül elsorvad nia ... Hatvani Dániel A kertekalja közelében, ahol a keskeny sávban ültetett, de sudárra nőtt nyárfák ágai karcolják bárányfelhőssé a friss tavaszi eget, birkanyáj kutatja a zsenge füvet a tavalyi avar között, s a közelben a pásztor, Rác2 Ferenc, a Felszabadulás Tsz juhásza úgy áll ott1 mozdulatlanul, botjára támaszkodva, mint egy iniciálé a változó világ krónikájában. — Hány ház van itt? — kérdezem, a törpefalu felé mutatva. — Pontosan hatvankettő. — Régiek, vagy újak? — Negyvenöt előtti csak négy van. A többi mind aztán épült. Major volt itt, az érseki uradalom birtokán. A cselédek itt kaptak földet és itt is építkeztek. Sokáig engedély nélkül nőttek ki a házak a földből. A tanács, nem tehetvén mást, utólag sorra megadta az engedélyt. Pár éve már parcellázták is, de csak pár telek talált gazdára. Inkább befelé igyekeznek a fiatalok, Császártöltésre. A közelben a tavasziak alá szánt Mráz János, a Felszabadulás Tsz traktorosa, ő bent lakik, Töltésen, a csalaiakról tehát mint „kívülálló” vélekedik. Imigyen: . — Azóta megy jobban ezeknek. mióta tsz van. s — Itt mindenki a tsz-ben dolgozik? — Nem éppen. Inkább csak az asszonyok. A férfiak a tőzegtelepre járnak legszívesebben. Alig pár kis utcaféléből áll a falucska. Porfelhők színesednek a délutáni nap fényében. Konzerválódott a' múlt? A kertben, a házak mellett „fémnövény” módjára ágaskodó tévéantennák, a lakásoknak majdnem a felében megtalálható hidrofor és fürdőszoba éppen nem erről tanúskodik. Igaz, hogy itt vannak még az egykori cselédlakások is, méternyi vastag falaikkal, s kisebb-nagyobb átalakításokkal máig lakottak, előttük fehérneműk száradnak, s ,ha a filmesek szemével próbálok nézni, mindebben egy hazai neorealis- ta milliót láthatok. A' kis térségen kerekes kút díszeleg, háromfelé ágazó vályúrendszerrel, s újabban már vízvezeték is ágazik ki belőle, a túloldalon korabeli jellegzetességéből mit sem veszített az egykori uradalmi lóistálló, annál is inkább nem, mert jelenleg is hasonló funkciót tölt be; a Felszabadulás Tsz igásjószágai találhatók itt. S nem hiányzik a harangláb sem, sőt a rozoga fatákolmányt nemrég vasvázasra cserélték ki. Az egyik volt uradalmi épületben lakik Óberkes István és családja. Négy éve költöztek szomszédban, de bentről kijárni már körülményesebb lesz. Hamarosan kiderül, az elki- vánkozásnak más okai is vannak. S ez nemcsak Óberkeséket, de a többi gyermekes kiscsalaí családot is sújtja. Az óvoda és a napközi teljes hiánya. Az érdekes viszont az, hogy volna hely a számára. A kéttantermes külterületi iskolában már évek óta csak az egyik teremben folyik tanítás, a felső tagozatosokat naponta busz viszi be a községbe. Csak be kellene rendezni. S legújabban arról beszélnek, megszűnik az alsó tagozat is, akkor pedig már két terem áll rendelkezésre. ide... A házigazda segédmunkás a tsz építőbrigádjában, 9 forintos órabérrel. Az utolsó évet töltik itt, az idén elkészül a ház bent, a községben. — Végre a magunkéban leszünk — mondja a férj. — Klscsalát tehát nem sajnálják itthagyni... — Nem. Igaz, hogy itt minden évben meghizlaltunk öt—hat sertést. De a bentiek még többet hizlalnak. Most az asszony veszi át a szót: — Nekem kedvezőtlen lesz a beköltözés. Legalábbis részben. Az idén telik le a gyermekgondozási segély, megyek ‘vissza a baromfitelepre, ami itt van a H II. * * *- 1 I g * ? * Munkásönérzet 1973 A pártmunka üzemi gyakorlatából sokmindenről említést tett már Ziel; Márton, a Bajai Kismotor- és Gépgyár • csúcspárt- szervezeti" titkára, amikor szinte felvillanyozottan szóba hozta: — Nagyon jónak tartom a városi pártbizottságunk munka- módszerei között az úgynevezett résztitkári értekezleteket. Az ipari üzemelt párltitkárai hol az egyik, hol a másik üzemben találkoznak tapasztfilatcsere-jellegű megbeszélésre. A helyszín rendszerint az az üzem. ahol a pártmunko egy bizonyos területén a legjobban mennek a dolgok. Ilyenkor a vendéglátó üzem párttitkára közreadja a helyi munkamódszereket. tapasztalatokat. a többiek pedig kérdeznek és persze, szólnak a saját gyakorlatukról is. Az egyik ilyen alkalommal bennünket ért a megtiszteltetés, nekem kellett beszámolnom, hogyan érvényesül a párt- és az üzemi demokrácia. Ismertettem tehát, miként is van nálunk, hogy a gyáregységi szinten adva van az üzemi négyszög: az igazgató, a párttitkár, az szb- titkár és a KLSZ-títkár mindent együttesen megbeszél, véleményez és úgy döntenek. És folytattam, hogy ugyanez érvényesül az alsóbb szinteken is. Jó érzéssel sorolom, egyszeresük belém hasít: te jó ég! Tizenkét csoportvezetőnk közül tulajdonképpen csak háromnak van valamilyen hatásköre... Most bevallom: a beszámolómat mellébeszéléssel folytattam, illetve kerekítettem le akkor. De utána az összevont csúcsvezetőség összehívása volt az első dolgom. öttagú bizottságot hoztunk létre, s ennek segítségével az egész vállalatra érvényesen, a csoportvezetőkig bezárólag meghatároztuk, kinek ki a partnere, milyen hatáskörben illetékes a döntésre. . Íme, a beosztásokról fénymásolt táblázatokat is készítettünk — mutat fel egész kötegnyit a dokumentációból. — Bármelyikre pillant is az ember, a pártós szakszervezeti bizalmival, valamint a KISZ képviselőjével együttesen döntő csoportvezetőkig bezárólag áttekintést kap az üzemi demokráciánk mechanizmusáról. Most már sok minden adott nálunk, ami megvalósítja az üzemi demokrácia követelményeit. Persze, szinte biztos, idővel észlelni fogjuk, hogy még ezt is tovább lehet fejleszteni. De az tény, hogy gyárunkban jó a közérzet és teljesen egyetértő a vélekedés a Központi Bizottság múlt év novemberi határozatait illetően. Érdemes meggyőződni róla! .. . Néhány perccel később, a mintegy ezres létszámú, s többségében fiatal, helyi munkásgárda néhány kommunista képviselőjével beszélgettem. Kérdeztem, hogy milyen a közérzet a gyárban, hogyan vélekednek a novemberi határozatokról. Munkás partnereim pedig vallottak. Nyíltszívűén, bölcs tárgyilagossággal és szenvedélyesen. Megkísérlem közreadni. Íme, övék a szó: Zsák Józsefné, (szereldei betanított munkás, brigádvezető): — Nem új keletű, hogy a munkások jobban odafigyelnek min denre és nem csak a novemberi határozatokra terjed ki érdeklődésük. Mondhatom, hogy a X. kongresszus óta fokozódó figyelemmel kísérjük a határozatok sorsát és nagyon jó. hogy a termelés mindert területén egyformán minden jobban megy. mim azelőtt. Nálunk például á dolgozókat mindenbe bevonják. Tudatják a jót. de a rosszat is és mert fontosnak tartják, megkérdezik a véleményünkéi. Említhetem a béremelést, ami a központi intézkedés szellemében és igazán differenciáltan, de közmegelégedésre történt. Ha csak a nők' nevében szólnék is, bátran mondhatom : érezzük a nőpolitikái határozat érvényesülését. Megemlítem azt is, hogy sajnos, a mi brigádunk nem nyerte el, a szocialista címet. Akkor nagyon fájt, de a termelési tanácskozás óta egyre inkább belátom, a döntés helyes. Eléggé szétszórtan voltunk, nem tudtunk min denben szót érteni... Dudás Antal, (csoportvezető, a forgácsoló műhely fúrósrészlegé- ben): — A közérzet, ami a munkahelyeken, a dolgozók körében jelentkezik, igen pozitív. Átlagos bérfejlesztésünk 11,3 százalékos. Személyenként 300—400 forintokban jelentkezik havonta. Sok t g a i embertől hallottuk: hát, ennyit igazán nem is gondoltam... Persze, elégedetlen ember mindig van. Ez az öltözői beszélgetésekből derül ki. Mert az ilyen ott pusmog, de plénum előtt nem szól. Például az üzemi ebéd ellenzői . Ilyenkor aztán a pártaktivistákon a sor, a mi feladatunk a dolgozók igazi érdekét tükröző elvek, tények hirdetése, a sokoldalú érvelés. Királij Lajos. (forgácsoló,' szakszervezeti műhelybizalmi); — Antival egy brigádban dol- gazunk, most kapjuk meg a/ arany koszorús brigád jel vényt. •Egyébként együtt tanulunk, technikumba járunk, ami bizony, nem könnyű ... De az Anti által elmondottakhoz kapcsolódva meg kell erősítenem: sajnos, akadnak, akik a szakszervezeti értekezleten nem mondják el a véleményüket, bezzeg az öltözőben . .. Nagyon mérges vagyok érte! A mi gyárunkban alig van- i nak munkásmozgalmi hagyományok. Sok társunk a mezőgazdaságból került ide, hat még a maradi felfogás. A nevelő munka sem könnyű. Itt van például az üzemi demokrácia, amelyet én eléggé fejlettnek, nagyon jónak tartok nálunk. No már most: egyfelől van bizonyos határozottság, merevség a gazdasági vezetés részéről, ami jogos, hi szén mindenért ő tartja a hátát Másfelől meg ott a maradiság. E kettő közötti „foci” pedig a mi feladatunk. Ezért van, hogy néha „belelép az ember a ge- reblyébe”. . . Egy biztos: mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, ezért mindenkit így is kell kezelni és addig hajtani, amíg a \ égére nem járunk. De« aztán megmondjuk a véleményünket őszintén, mégha esetleg nem tetszik is. Fiatal a gyárunk, de előbb-utóbb biztosan eljutunk oda, hogy megjön az öntudat, meg fogják érteni a gazdasági vezetést! Otti Gyula, (automata gépbeállító, Dózsa utcai telep): — Sokat töprengtünk, problé- máztunk már az öntudatra nevelés módszereiről. Én, amióta a kisfiam iskolába jár, tudom már, hogy nem 20 éves korban kell a nevelést kezdeni. Csak egy egyszerű példa: most módom van az ipari tanulóinkkal beszélgetni. Sajnos, anyagiasak. És nehéz eldönteni, hogy ez mennyiben az iskola és mennyiben a szülők hatása . . A novemberi határozattal kapcsolatban egy érdekes hangulatváltozást szeretnék felemlíteni. Eleinte a tej, és általában az árak — ez volt a téma. Minden kollektívában vannak hangadók, ezekkel kellett megvívni. De az is biztos, hogy a kollektíva nagy része megnvug- vó, várakozó állásponton volt. Sokszor beszélgettünk róla. hogy a kötelező és a differenciált bérezés úgy legyen felhasználva, ahogy valóban érdemes... És nálunk ez sikerült, reklamáció nem volt. Az emberek elfogadták, legalábbis az én területemen, de az egész gyárban is. Van olyan meglátásom, ha az anyagellátás, a gyárunk partnereivel való együttműködés nem okoz zökkenőt, nem is olyan sok idő múlva a termelésben is mérhető lesz a béremelés jó hatása! Lehoczki Gyula, (szocialista brigádvezejő): — Nem esett még szó a szocialista brigádmozgalomról, pedig nálunk rendkívül aktív, nagy támogatást kap a vállalati és a pártvezetéstől egyaránt. Viszont a brigádok érzik is a felelősségüket, hisz’ érdekeltek erkölcsileg. no meg anyagilag is. Tény, hogy jó eredményeket értünk el. A március 19-i termelési tanácskozáson 36 brigádunkból 26 kapta meg a szocialista címet. Mégis hozzáteszem: jól dolgoztűnk, de tudnánk még jobban is!... — Tudom, miért mondja ezt Gyula — szól közbe Király Lajos. — A jónál mindig lehet még jobban is. De az a helyzet, hogy Leboczkiék nagyon önkritikusak voltak, úgy érezték, nem szolgáltak rá eléggé. A termelési tanácskozás mégis megítélte nekik a szocialista címet és szerintem jogosan ... Elnézést, folytasd, Gyula! Lehoczki Gyula azonban az órájára pillant. Mindjárt kezdődik a szocialista brigádvezetők részére szervezett téli tanfolyam > soros előadása. Vége szakad tehát a rögtönzött beszélgetésnek. De búcsúzóul, a kézszorítások közben is a szocialista brigádok témájánál időznek partnereim, felemiítvé. hogy évek folyamán mennyit fejlődött a mozgalom, mekkora a jelentősége az önképzésben, a szocialista emberré formálódásban. Dudás Antal még az ajtóból is visszaszól: — Azt1 hiszem, ez még érdekes: most éppen azzal kísérletezünk, hogy az új gyártmányaink felett egy-egy brigád vállal védnökséget . Távozóban a fiatal, de tekintélyes bajai üzemből Király Lajos szavai jutottak eszembe: „A mi gyáriunkban alig vannak munkásmozgalmi hagyományok.” S a következő gondolatom máris ez volt: ami 10—20 év elteltével múlt lesz, az a jelenben gyökerezik. S a majdani múlt, ilyen letéteményesek mellett nagyon- is ígéretes! Perny Irén )
