Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

1913. április 4. • PETŐFI NÉPE • 7 PANORÁMA PANORÁMA Az Antarktisz örök jégmező' SZOVJET TUDOMÁNY - 1973 Hol keressük kozmikus szomszédainkat? Georgij Pokroszkij szovjet professzor, a műszaki tudomá­nyok doktora talajfizikai és talajmechanikai, robbantáselmé­leti, építészeti fénytechnikai és modellezéseLméleti munkáiról ismert. Ezen kívül a repülés és az űrkutatás problémáival is foglalkozik. Tudományos fantasztikus munkái is jelentősek. Magafestette képeinek tematikája — tudományos érdeklődé­séhez hasonlóan — széles körű. Részt vett Bajpazinszki hidro­technikai csomópont gátjának létrehozásában, s ezért Állami Díjat kapott. A Földön kívül létező civilizá­ciók problémája ma már nemcsak a fantázia szüleménye. Nemrég például az örményországi Bju- rakan asztrofizikai obszervatóriu­mában szovjet és amerikai tudó­sok vitatták meg a Földön kívül lehetséges élet létezésének lehető­ségeit és az esetleges kapcsolat fel­vételének módozatait. Ciolkovszkij álma Ciolkovszkij többször megálla­pította, hogy az emberiség a tá­voli jövőben a Földről a világűr­be költözik. Nem bolygókra, vagy azok holdjaira, nem létező égites­tekre való költözést említ, hanem a világűrben élő értelmes lények által létrehozott konstrukciókról beszél. Ciolkovszkij városai „az éterben” tudományos tartalom­mal rendelkeznek: a kozmikus rendszerek fejlődésében a kollek­tív értelem a természetes folya­matokkal ellentétes irányban fog hatni. Bioszféra és nooszféra Vlagyimir Vernadszkij vezette be a Bioszféra fogalmát — a bioszféra a bolygónk felszínén élő szervezetek összessége. Ezután kö­vetkezett a nooszféra — az ember Vagy valamely tudatos lények szervezett tevékenységével létre­hozott anyagok összessége. A nooszférát bizonyos átlagos ener­giatartalom jellemzi. Vannak ben­ne mechanizmusok, gépek, ener­giaforrások. Vegyük például a Földön jelenleg működő sokrétű energetikát. A nooszféra fejlődés- történetét vizsgálva, a benne ható energia évről évre, évszázadról évszázadra való növekedése mu­tatható ki. A repülőgépek mind messzebbre repülnek, az épüle­tek is egyre magasabbak. A nooszféra a Föld mélyébe és a vi­lágűrbe hatol. Az űrállomások és a mestersé- ■ ges holdak a nooszférának a vi­lágűrbe való diffúzióját testesítik meg. Ide vonatkozó tényező a Föl­dön létrehozott különféle szerke­zetek által egyre nagyobb mérték­ben az űrbe bocsátott elektro­mágneses hullámok összessége is. Felmerül a kérdés: mi lesz a Földön létrehozott kozmikus ob­jektumokkal? Lehet-e azokat tet­szés szerint elhelyezni a világűr­ben? Vagy talán bizónyos konst­rukciókba kristályosíthatok? Ciolkovszkij szerint körpályán mozgó objektumokból gyűrűk hoz­hatók létre. E célból az egyes ob­jektumoknak egymáshoz közel, vagy teszés szerinti, de állandó távolságban kell elhelyezkedniök. Jelentéktelen, csekély mechanikus kötéssel is a megadott égitest kö­rül sokáig együtt mozgó rendszer hozható létre. Tizenöt éve Freeman Dyson amerikai tudós igen nagy méretű, de kis sűrűségű és energiáját te­kintve a Naphoz közelálló, de csak az infravörös tartományban kisu­gárzó csillagok létezését jelezte. Dyson] feltételezése szerint ezen esi llagbk körül értelmes lények nagyméretű héjszerkezetet építet­tek. % Az amerikai tudós kifejtette a héjszerkezetek létezésére vonatko­zó hipotézisét anélkül, hogy konstrukciójuk tárgyalásába bo­csátkozott volna. Ciolkovszkij gyű­rűit felhasználva, Dyson héjszer­kezete is megvalósítható. Egy ilyen rendszer részletesebb elem­zése során kiderül, hogy az ki­válóan szervezett lények cseleke­deteinek egyetlen lehetséges kife­jezésre jutása. Azért építenek ilyen rendszereket, hogy életteret biztosítsanak maguknak. Évmilliós késes De akkor miért nem tudunk semmit ezekről a gömbszerkeze­tekről? Az egyik nehézség az, hogy nincsenek megfelelő műsze­reink. Van azonban ezen kívül el­vi nehézsége is. A fény sebessége korlátozott. Mi nem olyannak lát­juk a környező világűrt, mint amilyen az a valóságban — az adott pillanatban. A Napot 8 per­ces késéssel figyeljük meg. A Hol­dat pedig majdnem másfél másod­perccel később. A világűr távolab­bi objektumai esetén azonban ez a késés millió, sőt lehet, hogy mil­liárd évekkel mérhető. Ezért szá­molnunk kell a ténnyel: mi min­dent az evolúciónak a földi éle­tet megelőző stádiumában látunk. Ha viszont az összes látható koz­mikus objektumok fejlődését egy­mással szinkronban tételezzük fel, akkor nincs alap arra, hogy az evolúcióban jelentős mértékben előttünk járó, nálunk fejlettebb lényeknek otthont adó rendszerek” létezését feltételezzük. A világűrben azonban az egyes részek egyenetlen fejlődése is le­hetséges. Ha sikerül ráakadni Dyson gömbjeire, ezzel az utóbbi hipotézis nyer bizonyítást. (APN) A Déli-sarkvidéket borító jég vastagsága meghaladja a négy kilométert. A jégtakaró 15—20 ezer évvel ezelőtt keletkezett. Ezekre az adatokra jutottak a szovjet tudósok, akik majdnem egy kilométer mély lyukat fúr­tak a hatodik kontinens jégpán­céljába, és egyúttal felhasznál­ták a szeizmikus próbafúráso­kat és a repülőgépről történő rádiólokációt, is. A tudósok egy­úttal pontosabban megállapítot­ták bolygónk hidegsarkának hő­mérsékletét: kiderült, hogy ez hét fokkal alacsonyabb, mint azelőtt vélték. " A szovjet tudósok antarktiszi kutatásainak ezeket és egyéb eredményeit közölte a Szelszkaja Zsizny című újságnak adott in­terjújában Alekszej Tresnyikov, a híres szovjet sarkkutató. Tres­nyikov a leningrádi Északi- és Déli-sarki Tudományos Kutató Intézet vezetője. — Az Antarktiszon működő hat állandó szovjet tudományos kutatóállomás — és még vagy húsz ország állomásai — a tu­domány szeme és füle — álla­pította meg Tresnyikov. A tu­dós ezek között különösen ki­emelte a „Mologyozsnaja” állo­mást — a déli féltekén levő szovjet hidrometeorológiai köz­pontot. Ennek munkatársai éj­jel-nappal, állandóan megfigye­léseket végeznek a légkör, az ionoszféra jelenségeinek, a föld­mágneses folyamatoknak megál­lapítására, s ezenkívül rendsze­resen meteorológiai és geofizi­kai rakétákat bocsátan§k fel, amelyek 100—120 kilométeres szakaszon vizsgálják az atmosz­férát. Az állomás mellett nagy tel­jesítményű rádióközpont műkö­dik, amely összegyűjti az An­tarktiszon működő valamennyi állomás meteorológiai adatait. Nem kevésbé nevezetes popt az Antarktisz térképén a Vosz- tok nevű szovjet állomás, ez a déli földmágneses sarkon fek­szik, amely egyúttal földünk hi­deg sarka is. A hagyma számtalan hasznos anyagot tartalmaz. — Így példá­ul C, B2 vitamint, A-karotint és számos mikrobacsoportot pusz­tító fitoncidákat.. A Harkovi Orvosi Egyetemen már ti7. éve vizsgálják a hagy­ma hatását az emberi szerve­zetre. A kutatások eredménye egy sor új készítmény — köztük az „Allilcsep” nevű preparátum is. Az Allilcsep kedvezően hat az emésztőrendszerre, javítja a szívműködést, különösen a szív­gyengeség esetén. Az Allilcsep még egymilliószoros hígításban is tágítja a szív periférikus vér- edényeit. A készítményt Harkov klini­kán a gyakorlatban is alkalmaz­ták. Az Allilcsep érszűkületből eredő inagasvérnyomás szabály­talan működése esetén is haté­konynak bizonyult. Harkovi gyógyszerkutatók nemrég száraz hagymakészít­ményt próbáltak ki. Kísérleti nyulakon előidézett érszűkület esetén a száraz hagymaprepará­tum két hónapon át történő ada­golásával a vér koleszterin tar­talma jelentős mértékben csök­kent. Ezenkívül nőtt a licetin tartalom, sőt ateroszklerózist előidéző fölös mennyiségű ko­leszterin és a száraz hagymaké­szítmény egyidejű beadásával nagy mértékben csökkent a vér­edényekben észlelt káros folya­matok kialakulásának üteme is. Ez azt jelenti, hogy a prepará­tum nemcsak gyógyszer, hanem egyben a megelőzés eszköze is. Fertőzött sebek is kezelhetők a szerrel, amely megöli a difté- ria és a tuberkolózis pálcabak­tériumait, illékony alkotórészei pedig az angina és a tüdőben lejátszódó fertőzéssel párosuló folyamatok esetén hasznosak. Nyikolaj Harcsenko Az ember megmenti a tavat Örményországban a Kis-Kau- kázus hegyvonulatai között, a tengerszint felett csaknem 2 ezer méter magasban fekszik a Szov­jetunió egyik legnagyobb magas­hegyi vízgyűjtője, a Szevan-tó, amely több mint 50 millió köb­méter édesvizet tartalmaz. A tó vizével kerteket, szőlőket, ipari növényekkel bevetett földeket öntöznek, s ez a víz működteti a Szevan—Rázdani vízlépcső erő­műveinek turbináit. Az utóbbi években azonban a tó vízszintje jelentősen csökken­ni kezdett. így hatékony emberi beavatkozásra volt szükség. Egyedi tervet készítettek a hatal­mas tó megmentésére és már meg is kezdték annak végrehaj­tását. A Vardeniszi hegység ba­zalttömbjei alatt 48 km hosszú föld alatti csatorna épül, hogy a Szevan-tótól délre levő Árpa folyó vizétől évente 300 miiló köbmétert vezessenek a tóba. Az építkezés nagyon nehéz, hiszen csaknem 3 ezer méter magasan folyik, de már elkészült a csa­torna 35 km-es szakasza. A tudósok pedig folytatják a kutatásokat, hogy hogyan lehet­ne más eszközökkel is biztosíta­ni a Szevan-tó szintjének emelé­sét. Az egyik módszer — a pá­rolgás csökkentése. Évente 100 millió köbméterrel több víz ma­radna a tóban, ha a párolgást legalább egytizedével tudnák csökkenteni. Ugyancsak jó ered­ménnyel biztat a tó fölött kivál­tott mesterséges eső is. Ez a ku­tatás másik iránya. A tudósok a tó körzetének légáramvizsgálatá­ra elkészítették a Szevan és kör­nyékének makettjét, s ezen vizs­gálták az áramlást. A nagy tel­jesítményű aerodinamikai vizs­gálóban feltárták a légtömegek útját, sebességét és mennyiségét. A légáramok mozgásának sémá­ja révén a tudósok olyan kémiai reagensek alkalmazásán dolgoz­nak, amelyek segítségével mes­terségesen is előidézhetik a Sze- van-tó újjászületését. Koppenhága jelenti: Időzített bomba a- DC-8-ason Egész Szibériát beragyogta a nap. Elcsendesültek a hóviharok, száraz hideg uralkodott. A hatal­mas utcai hőmérők mínusz 22 fokot mutattak. Viktor Gorskov a novoszibirszki repülőtér ügye- letese szokásához híven valami­vel korábban érkezett, hogy az ügyeletes szolgálatot átvegye. Há­romnegyed tizenegy volt moszk­vai idő szerint, amikor cigaret­táját elnyomva megkezdte a szol­gálat átvételét. A leszállásig 58—60 perc 11 előtt pár perccel jelentették Gorskovnak, az első nyugtalaní­tó hírt. Jenyiszej bői értesítés jött, hogy a SAS skandináv lé­gitársaság DC—8-as gépe elhagy­ta a számára kijelölt légifolyosót és a szokásos tízezer méteres magasságból 5 ezer méterre le­ereszkedett. A repülőgép pilótá­ja kényszerleszállást készül vég­rehajtani. — Valószínűleg a hőszigetelés­sel van valami baj — gondolta Gorskov. Az igazság azonban sokkal nyugtalanítóbb volt. Az AEROFLOT moszkvai irá­nyítóközpontjából közölték, hogy a 982-es Tokió—Moszkva—Kop­penhága között közlekedő gép Novoszibirszkben kényszerleszál­lást hajt végre. A gép kapitánya határozott így. Cselekedete jogos, megfelel a nemzetközi polgári lé­gitársaság normáinak. A gép fe­délzetén koppenhágai közlés sze­rint időzített bomba van. Koppenhága továbbította a hírt Moszkvába és Tokióba. Gorskov számolni kezdett: a gép leszállá­sáig 58—60 perc maradt. Parancsot adott a mentőszolgá­lat tagjainak értesítésére. Anatolij Protaszovot, az éjsza­kai szolgálat vezetőjét moszkvai idő szerint pontosan 11-kor hív­ták fel lakásán. Épp akkor tért vissza a javítóműhelyekből. Négy lépcső a géphez 12 óra 37-kor Sven Palm, a gép kapitánya rádióösszeköttetés­be lépett a novoszibirszki repü­lőtér diszpécserével, Vlagyimir Batenyevvel. A kapitány enge-, délyt kért, hogy 4200 méter ma­gasságban folytathassa a repü­lést. Protaszov ekkor már ismer­tette a dolgozószobájában össze­gyűlt szakemberekkel elképzelé­sét. Nem tudjuk, igaz-e a hír. Lehet, hogy nem. A gépnek Moszkvá­ban kellett volna leszállnia üzemanyagért. Ha valaki valóban fel akarta robbantani, akkor erre — hogy a legnagyobb zavart keltse — a moszkvai repülőteret kellett volna választania. Lehet az is, hogy a gép utolsó állomá­sán, Koppenhágában robban az időzített bomba. Az is lehet, hogy a gépnek az első fóldetéréskor kellene felrobbannia. Ebből kell tehát kiindulnunk. Viktor Mihajlov mérnök és Va- lerij Uzupjonok berendezőmér­nök, valamint Protaszov hozzá­fogtak a repülőgép fogadásának műszaki előkészületeihez. A szá­mítások szerint a gépen 25 tonna üzemanyag van. Az időzített bom­ba hatóerője ismeretlen. A rob­banás nagyon erős lehet, de az is előfordulhat, hogy nem szakítja darabokra a gépet. Darukról kell gondoskodni, hogy az egyes ré­szeket összeszedhessék, szállító- eszközök, traktorok kellenek. Sven Palm ismét összeköttetés­be lépett a repülőtérrel. Ekkor már csak 90 km-re volt attól. Mihail Ivanoy diszpécser tartot­ta a kapcsolatot a géppel. A ka­pitány közölte, hogy repülési ma­gasságát 1200 m-re csökkenti, és kérte, hogy a géphez négy lép­csőt készítsenek elő a gyors ki­szálláshoz. Ivan Oszipov, Nyugat-Szibéria polgári légiforgalmi vezetője Alekszandr Kurovszkijra, a repü­lőtér egyik ügyeletesére bízta a kiszálló utasok elhelyezését, és szükség esetén mentését. 36 perc múlva Kurovszkij már fogadta a Novoszibirszkből a helyszínre ér­kezett tűzoltóautókat. A közeli Leninszk városkából a mentők még hamarabb érkeztek. 21 perc alatt a helyszínen voltak. Bátor ember kezében ngép Palm kapitány közölte a disz­pécserközponttal, hogy 30 km-re van a repülőtér leszállóbetonjá- lól. Engedélyt kért a leszállásra, de nem a szokásos 71 fokos, ha­nem 251 fokos szög alatt. Mindenki megértette, hogy a gép bátor ember kezében van. A kapitány még az ilyen nehéz helyzetben is másokra gondol. Nem akart a város felett repülni. Arra kért engedélyt, hogy ke­vésbé lakott terület felől köze­líthesse meg a repülőteret. A repülőtéren néhány percig feszült csend uralkodott, n gép egyre lejjebb ereszkedett, kere­kei már a kifutóbetonján gurul­tak. Mindössze 4 percre volt szük­ség ahhoz, hogy az utasokat és a legénységet biztonságos távol-, ságra szállíthassák a géptől, ahol svédek, angolok, japánok és dá­nok utaztak. Valamennyien köny- nyű ruhában, többen sapka nél­kül. Mitsem tudtak a vészterhes hírekről. Néhány percen belül a repülőtér épületében voltak és forró szibériai teát és kávét kor­tyolgattak. A repülőtér egyik távoli sar­kában álló gépen a kapitány, Sven Palm, Protaszov, két fiatal mérnök és Mila Gladiseva tol­mácsnő maradt. Megérkeztek a szakemberek, és elkezdődött a gép átkutatása. Gyanús zörej Ezt két alkalommal is félbesza­kították. Először novoszibirszki idő szerint 20 órakor, amikor a gépnek Moszkvában kellett volna leszállnia. Másodszor, éjfélkor, amikor a koppenhágai érkezés lett volna esedékes. A kutatócsoport késő éjjel ju­tott el a csomagtérig. Az egyik aknakereső fülhallgatójában gya­nús zörej hallatszott. Két csoma­got emeltek ki a többi közül. Az odaérkező legénység azonban ne­vetett. Ez az ő táskájuk, bomba nem lehet benne. Még három alkalommal jelez­tek az' aknakeresők, de kiderült, hogy minden esetben ártalmatlan fémtárgyakat regisztráltak. Éjfélkor a tűzoltó- és mentő­kocsik elhagyták a repülőtér te­rületét. Hazainduliak a 16 órás keresés minden feszültségét átélt emberek is. Az éjszakát az utasok a repü­lőtéren töltötték és reggel to­vább indultak Koppenhágába. Egyetlen orosz szóval... Nem tudjuk, miért jelezte a SAS skandináv iégitársasag két­szer is, hogy időzített bomba van a gép fedélzetén. Az embe­rek életével és biztonságával azon­ban nem lehet tréfálni. A közle­mény okát majd kiderítik a skandináv hatóságok. Én azt sze­rettem volna elmondani, hogyan viselkedtek a nehéz percekben a szibériai polgári repülés dolgozói. Erre egyébként külön megkért Sven Palm kapitány is, mikor in­dulás előtt bementem fülkéjébe. Felszállás után a kapitány még egyszer összeköttetést tere™*“** a novoszibirszki repülőtér diszpé­cserközpontjával, és azzal az orosz szóval fejezett ki mindent, amelyet itt-tartózkodúsa során tanult: — Szpaszivo. Sz. Supta (APN—KS) • A tó környékének domborzati makettjét elökészitik az aero­dinamikai vizsgálatra. • Az Árpa folyótól a Szevan-tóig vezető csatorna egyik sza­kasza. Foto: E. Peszov. (APN) A HAGYMA GYÓGY EREJE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom