Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-26 / 96. szám

\

1973. április 26. • PETŐFI NÉPE • 9

VENDÉGÜNK VOLT

Czine Mihály

Balotaszállási nyolcadikosok »A gyereknek tanulás a dolga«

A balotaszállási iskolák kétszázhatvan tanulója közül negyvenen végzik el idén a nyolcadik osztályt. Többségük ősztől középiskolába vagy szakmunkásképző intézetbe jár majd, de tizennégyen úgy döntöttek, egyelőre befejezik a tanulást. Hogy miért? Gál János pályaválasztási felelős szerint néhányukat „csábítják” a pillanatnyi előnyök. Ezek a gyerekek, de elsősorban szüleik úgy gondolják, a tsz-ben és a háztájiban hamarabb megtalálják számításukat.

Irodalomtörténész; tanít az egyetemen, és országot járó népművelő. Mosolygós közvetlenségével lefegyverzi, s „magába bo- londítja” hallgatóit, akár a katedrán, akár a művelődési otthonok színpadán beszél. A fiatal tehetségek felkarolója, segítője.

*

Egy Petőfi-ünnepség szívesen látott vendége volt Kecskeméten, a 607. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. Azt mondja erről:

— Annyi rossz szavalatot hallottam mostanában hivatásos művészek szájából, hogy igazi felüdülés volt tapasztalni: ezek a rokonszenves lányok es fiúk nemcsak szeretik, de értik is Petőfit. Megérezték: mennyi a

„maiság”, ha úgy tetszik: „modernség” benne; hogy mennyire „huszadik századi” is tud lenni.

— Gyakran találkozik munkásfiatalokkal?

— Sokszor elmentünk már közéjük egy-két íróbarátommal. Nagy Lászlóval, Sánta Ferenccel például. Mindig örömmel látjuk talpraesettségüket, érdeklődésüket.

— Tudunk róla, hogy nem először van Kecskeméten.

— Az itteni gimnáziumokban is többször megfordultam. A gimnazistákról is azt mondhatom el nagyjából, amit a munkásfiatalokról. Nem látok jelentős különbséget; ha csak azt nem, hogy köztük több az irodalmat

kedvelők száma — ám ez talán érthető.

— Nagyobb nyilvánosság előtt is szerepelt már városunkban Ezekre hogyan emlékezik visz- sza?

— A városi tanács művelődés- ügyi osztálya szervezett itt, Kecskeméten, néhány évvel ezelőtt egy íróportré-sorozatot, a legjelentősebb magyar írók, költők bemutatására. Ennek keretében tartottam néhány bevezető előadást Veres Péterről. Juhász Ferencről, Nagy Lászlóról. Jól szerkesztett, igényes sorozat volt, szívesen emlékezem vissza rá. öt- hatszázan is eljöttek özekre az estekre. Minden azon múlik: akik a kultúra terjesztését úgymond „hivatalból” végzik, azok tehetséggel és szívvel dolgoznak-e, vagy csak éppen hogy gépiesen. Vagy pedig sehogy. A lélek nélküli munkának nem lehet igazi eredménye.

— Mit tart még a jó népművelőről?

— Hogy szeresse azokat, akiknek művelődését segíteni akarja. Sokat tudjon, és ne sajnálja a fáradságot. Legyen a jó értelemben vett „megszállottak” fajtájából való. Legyen meggyőződve róla, hogy az emberekben van egy természetes igény az újra, igazra, szépre. Ha nem ezt tartja, akarva, nem akarva, lenézi a népet.

Én iárom az országot, s azt látom: munkás, paraszt, kétkezi dolgozó is sok van, akivel köny- nyű elfogadtatni az igazi értékeket.

— Mint egyetemen tanító pedagógusnak: milyen a kapcsolata a fiatalokkal?

— Sorjáznak a tehetségek; a szemünk láttára nőnek, izmosodnak. Lehet nem örülni ennek? A kapcsolatom velük — úgy érzem — a lehető legjobb. Barátaimnak érzem őket, s azt gondolom: ők is engem. Ez — szerintem — minden pedagógia egyik legfőbb alapja.

— Szeretnék hallani irodalomtörténészi munkájáról is.

— Valamikor Németh László. Veres Péter, Illyés Gyula jobb megismertetéséért szálltam síkra. Jó érzés látni, hogy ma már az ő életművük nagyságát ismerni s elimerni: természetes.

— Szabó Pálról írt könyvének megjelenése óta két év telt el; azóta mit írt?

— Két könyvvel készültem el.

Az egyik: a magyar irodalom huszadik századi, története. Ez hamarosan Jugoszláviában jelenik meg, szerb-horvát nyelven. A másik: a romániai magyar

irodalom. története.

— Köztudott, hogy sokat — és rendszeresen foglalkozik a határainkon túli magyar szellemi élettel. Mióta?

— Diákkorom óta. Számtalan barátom van a szomszédos országok magyar írói között.

— Hallhatnánk a terveiről is?

— Tanulmánykötetet tervezek az 1945 utáni magyar irodalomról. S könyvet írok Tamási Áronról, Darvas Józsefről.

V. M.

Ez így van. Ha a gyerek otthon marad, szülei „szeme előtt”, kevesebb a kiadás, többet kereshet a család. Hiszen a tizennégy éves fiú már eléggé ismeri a ház körüli munka „fortélyait”. Csak az a baj, hogy előbb-utóbb mindent megtanul, amit tudnia kell a háztáji gazdálkodáshoz. „Megáll a fejlődésben” — ahogy mondani szokták, látóköre sem terjed túl a hagyományos paraszti életformán. Mennyi meg- hasonlás, fojtott keserűség származhat ebből!

A szülők többsége azonban tudja, az említett előny csak rövid időre „szól”. — A gyereknek tanulás a dolga! — állítják. S nekik van igazuk.

A balotaszállási Jójárt Ferinek kedvenc tantárgya volt mindig az ének, s szabad idejében „szenvedélyesen” érdeklődik a gépek, motorok iránt. Mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkezett, úgy érzi, kedvét leli majd jövendő munkájában. Szerinte manapság a földműveléshez, az állattenyésztéshez. s többi mező- gazdasági munkához is elengedhetetlenül szükséges a tanulás. Hasonlóan gondolkodik Garas Kati is, növénytermesztő szeretne lenni. A példát nővéréről vette, aki Félegyházán szerezte meg a baromfitenyésztő szakképesítést; most a balotaszállási Kossuth Termelőszövetkezetben dolgozik.

Kardos Ibolya, Hajnal Anna és Ragadics Éva ugyancsak mező- gazdasági jellegű iskolában ki-, ván továbbtanulni. Tizenheten jelentkeztek szakmunkásképzőbe, hárman szakközépiskolába. Gimnáziumba egy tanuló szándékozik menni — sajnos, csak egy, pedig hasonló képességű nyolcadikos akadna még Balotaszállá- son.

Gál János, az iskola pályaválasztási felelőse néhány észrevételt fűz az üzemek, vállalatok.

szövetkezetek „toborzó” tevékenységéhez.

— Az ipari vállalatok szívesen engedélyezik az üzemlátogatást, még autóbuszt is rendelkezésünkre bocsátanak. Télen például a Ganz-MÁVAG saját kocsijával vitte Budapestre a gyerekeket. A mezőgazdasági üzemek, tapasztalatunk szerint, nem mindig fogadják készségesen az iskolásokat, pedig elsősorban -nekik áll érdekükben, hogy közvetlen közelről „barátkozzanak” a gyerekek a gazdaságok munkájával, életével. Hiszen a mezőgazdaság szakemberhiánya szinte már aggasztó ... Bizonyos mértékig hátráltatja a mezőgazdasági „beiskolázást”, hogy nem mindegyik termelőszövetkezetben emelik mind magasabbra a szakmai tudás mércéjét. Ezért sok szülő nem is látja szükségesnek gyermeke továbbtaníttatását.

— Milyen segítséget kap munkájához a pályaválasztási felelős?

— Évente négy alkalommal továbbképzésen veszünk részt Kiskunhalason. Itt foglalkozunk a pályaválasztás pedagógiai módszereivel, de nagyon sok gyakorlati útmutatást is kapunk. Véleményem szerint a Pályaválasztási és Munkapszichológiai Tanácsadó által szervezett jelenlegi továbbképzési rendszer megfelel a célnak.

Az újságíró véleménye szerint ez a munka nem korlátozódhat csak az iskolákra és néhány „hivatott” szervre. A felvilágosítás lehetőségeivel gyakrabban kell élniük maguknak az ipari és mezőgazdasági üzemeknek is, hiszen az ő munkaerő „utánpólá- sukról” van szó. A termelőszövetkezetben meg kell értetni a szülőkkel például azt is, hogy napjaink gazdálkodásának egyre kevesebb szüksége van a hagyományos „gyalogmunkásokra”, a szakképzettség nélküli dolgozókra. Kontra György

Dallamzuhatag árasztotta el a napokban a kecskeméti Katona József Színházat. A Bergendy együttes játszott. Vezetőjük, Bergendy István kopasz fejét piros „törzsfőnöki” szalag díszítette. A nagysikerű hangverseny után megkérdeztem:

— Valamiféle különcködés, hogy a beat-zenekarok hosszú hajú fiúi helyett kopaszra nyíratja a haját?

— Ügy is mondhatnám, de hoz- zátehetem: ez azt is jelzi, hogy mi másak vagyunk zeneileg és játékstílusban is, mint a többi beat-együttes. Tíz évvel ezelőtt megalakulásunk óta arra törekszünk, hogy a monoton gitárzenét feloldjuk, s a beat- és a pop-zene vegyületével valami újat adjunk hallgatóinknak.

Bergendy István tíz évről beszél. A gyökerek azonban mélyebben vannak,. Emlékszem, amikor a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium bálján játszott, akkori együttesével. Harmonikát tartott a kezében, s a zenekar a swing—rumba—rock and roll stílus számait játszotta. Péter öcs- cse akkor kezdte tanulni hangszerének, a szaxofonnak technikáját. Hosszú és nehéz út volt, míg 1955-töl az akkori gimnáziumi diákzenekar sikerein fellelkesülve eljutottak ma már az ország elsőrangú zenekarai közé. Jól ismerik őket Európában is,

A Pamir — a nyelvek bábele. 80 000 lakosa öt nyelven, tíz dialektusban beszél. Gyakran két szomszédos falu lakosai is egy harmadik, közös nyelvet használnak egymás megértéséhez. E sajátságos helyzet miatt a Pamir a nyelvészek Mekkája. A Tadzsik Tudományos Akadémia Nyelvészeti és Irodalmi Intézete elkéhiszen nemrég jártak Dániában, Hollandiában, NoAK-ban.

— Hogyan készül el egy számuk?

— A zenekar közös munkája. Valaki behoz egy dalt azzal a biztos tudattal, hogy „ez aztán tökéletes", de mi addig alakítjuk, míg végül kialakul a „nóta”. Általában a zenekar harmonizál, ebben, azonban az utolsó szó az orgonistánké.

— A zenekarnak munka, vagy játék a muzsika?

— A rengeteg utazás fárasztó, s ez az egyedüli munka. Na, és a próbák. Evente kétszer egy hónapig leállunk, és naponta nyolé órát gyakorolunk, egyébként he* tente 12 órát töltünk gyakorlással. Amikor színpadon vagyunk, az már játék, öröm, lelkesedés, és mindig azt akarjuk, hogy a legjobbat nyújtsuk közönségünknek.

— Beszéljen legnagyobb sikerükről, és terveikről.

— Eddigi legnagyobb sikerünket a „Darabokra törted a szívem” című számunkkal arattuk. A napokban várjuk a „Hétfő" című első magyar dupla nagylemezünk megjelenését. 23 számot tartalmaz. Készülünk a VIT-re, s méghívást kaptunk már több európai fővárosba is.

Cs. I.

szítette a három fő nyelv szótárát: a sugnanét, a bajuvaét és a sahdarjaét. Ez szolgál majd alapul az egyesített, összehasonlító szótár elkészítéséhez, s talán segít megfejteni a régi, holt nyelvek — az avesztan, a szogdi és a kvarezmi — titkát. (BUDA- PRESS—APN)

Iránytű a könyvek óceánján

Ismét gyarapodott a Szovjetunióban megjelenő időszaki kiadványok tizennégyezernyi családjára Szovjet Írószövetség „Li- tyeraturnoje Obozrenyije” (Irodalmi Szemle) címen új folyóiratot indított. Ez a havi kritikai és bibliográfiai szemle iránytűként szolgál majd a szovjet olvasók számára a könyvóceánon. A „könyvóceán” kifejezés nem újságírói szóvirág: 1917. óta a

Szovjetunióban mintegy két és fél ímillió könyv jelent meg. Példányszámuk együttvéve megközelíti a negyvenmilliárdot.

A szovjet könyv 145 nyelven szól olvasóihoz. Ebből 89 olyan nyelv, amelyet a Szovjetunióban élő népek beszélnek.

A Szovjetunióban jelenleg 360 000 könyvtár működik. Használatuk díjtalan. Bár a könyvek már emiatt is mindenki számára hozzáférhetőek. kisebb-nagyobb saját könyvtár nélkül alig képzelhető el mai szovjet család. Sőt több ezer kötetes családi könyvtárak is akadnak. A statisztika tanúsága szerint az átlagos szovjet család évente 12— 15 kötettel gyarapítja könyvtárát.

A nyelvészek Mekkája

(2.) Együtt mentek a legközelebbi lámpáig. Ott a tizedes megszólalt:

— Legyünk csendesebben. Nem a mienk az utca. Mi lenne, ha mindenki ordítozna, össze-visz- sza? — Lapozgatni kezdte a farzseb hajlatához idomult, viharvert személyi igazolványt. — Mi a maga foglalkozása tulajdonképpen ?

— Szobafestő. Még csak ipari tanuló. Mi tudjuk a legtöbb rendőrviccet.

— Na jó, azért nem kell ugrálni.

— Épp olyan kedvemben vagyok. Ha megmondanám, mért ordítottam, bekísérne.

— Vannak odabenn elegen. Mért kellene bekísérnem magát?

— Mert agyonvertem az apámat. Na. mit néz, azt hiszi, becsavarodtam? Kísérjen csak be. Legalább lesz, ahol szunyálok.

— Ne tréfáljon itt velem. Van énnekem más dolgom is.

Közeljártak a házukhoz, útjuk a tér mellett vezetett el. A szomszéd fiú, Bonzó egyedül ült az egyik pádon, mintha rá várt volna. Amikor meglátta kettőjüket, fölállt, feléjük indult.

— Nincs semmi hézag, Ka- pelláró — mondta, de mintha nem is neki szólna. — A mentő orvos azt mondta, .súlyos, nem életveszélyes. A tárgyaláson ott leszünk. Nesze, cigi. Szólj, ha valami kell. Üzenj.

Középen elválasztott hosszú, jól ápolt lányhajával, görbült hátával úgy festett á sötétben, mint valami elfuserált Krisztus. Megmondta, amit akart, azzal visszatűnt a sötétbe, éjszakává lett maga is.

Szóval nem nyiffant ki — gondolta Kapelláró. — Kár. — De erre a gondolatra zavart szégyenkezés fogta el. ’Most már megfogta a tizedes a karját, nem szorította, de erősen markolta

azért. Nyugodtabb éjszakát nem is álmodhatott volna, amíg ezzel az üggyel odabent elbajlódnak, letelik a szolgálat.

A hivatalból kirendelt védő — idősebb, tésztaarcú férfi, nagy, elálló fülekkel — a tárgyaláson így beszélt:

— Kérem a tisztelt bíróságot, vegye tekintetbe azokat a körülményeket mindenekelőtt, amelyben a vádlott nevelkedett. Ugyebár a rendőrségen tett vallomás jegyzőkönyvéből is kiderül, hogy sértett neveltfiával szemben, annak kicsi gyermekkorától kezdve rendszeresen élt a testi fenyítés eszközével, ezt egyébként a házbeliek hitelt érdemlő tanúvallomásai is megerősítik. Felmerül a kérdés, vajon vádlott a nehezen kezelhető gyerekek kategóriájába tartozott-e? A periratokból egyértelműen világos, hogy a nehezen kezelhetőség ténye nem forog fenn. Éppen ellenkezőleg. Védencem szófogadó, engedelmes, bár magában lázadó típus, akiben megvan az alkalmazkodás képessége. Tekintetbe veendő ugyanakkor, hogy életében mély nyomot hagyott a * szülők válása, s az a felelőtlenség, amelyet édesapja mutatott elsőszülött fia iránt, ezzel minden nevelési és egyéb kötelezettséget felrúgva, a családi közösség felbomlása után. Az első időkben többékevésbé rendszeres látogatásai utóbb elmaradtak, s több esetben került sor a törvényesen megszabott tartásdíjnak a fizetéséből történő letiltására, mivel ezen kötelességét az apa vétkes módon elhanyagolta. Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy az édesanya, illetőleg annak előző házasságából származó gyermeke közötti viszony alapvetően megváltozott. a vádlott kárára és sérelmére, akiben a folytonos mellőzöttség érzése alakult ki az után, hogy anyja második házasságából gyermek született. Súlyosbította a helyzetet a sértett kezdettől fogva ingerült, ahogy mondani szokás, a kákán is csomót kereső viselkedése a vádlottal szemben. A közöttük eredendően létező konfliktust megítélésem szerint sértett fokozatosan elhatalmasodó alkoholizmusa súlyosbította, ennek következtében, minthogy állandóan tapasztalnia kellett vádlott bizonyos erkölcsi fölényét, szülői tekintélye megóvásának egyetlen eszközeként a testi fenyítést alkalmazta. Viszonyuk megromlásában az utóbbi két év alatt nagy szerepe volt , egy állandóan jelenlevő motívumnak, amely a tanulás, illetve az újszülöttel való foglalkozás számonkérésében jelentkezett. Amikor sértett hazatért és mostohafiát tanulni látta, a testi

fenyítés előzményeként azt vetette szemére, miért nem játszik a kicsivel? Ha pedig játék közben találta, úgy ez esetben a tanulást kérte számon. Megkérdezem a tisztelt bíróságot, milyen hatással lehetett ez az állandó zaklatás vádlót egyéniségére, idegállapotára, a sértettel szemben kialakított véleményére? Fel kell vetnem ugyanakkor az édesanya felelősségét is, akinek módjában lett volna anyai tekintélyét latbavetve a családi egyensúly kialakításán fáradozni, akár azon az áron is, hogy elsőszülött fiát állami nevelő- otthonban helyezi el. Ezt azonban nem tette, talán lelkiismerete megnyugtatása miatt, viszont elmulasztotta azokat a kö telességeit, amelyek elsőszülött fiával szemben fennállnak, míg az otthon él. Ügy is mondhatnám, szeretetben kizárólagosan a kisebbik gyerekét részesítette, talán, hogy második férjét ezzel még inkább magához láncolja. Közben elfelejtkezett arról a sze- retetigényről, amely minden ember alkati szükséglete, ami nélkül semmiféle eredményes nevelés nem képzelhető el. Mindez természetszerűen nem adhat felmentést vádlott cselekedetére, amely kimeríti az, erős felindulásban elkövetett emberölési kísérlet tényét. Fiatal kora ellenére, joggal elvárható lett volna tőle, hogy a szocialista együttélés szabályainak figyelembevételével megpróbáljon jobban alkalmazkodni mostohaapja kívánságaihoz. Ehelyütt nem kívánom bővebben elemezni azt a magatartásformát, amely az ifjúság egy részét időről időre végletes cselekedetek elkövetésére ragadtatja. Ismeretes a tisztelt bíróság előtt a huliganizmus minden megnyilvánulása, amely ellen a társadalom igazságérzete joggal tiltakozik. Fentiek alapján, mérlegelve az összes tényezőt, kérem a tisztelt bíróságot, vegye tekintetbe vádlott életkorát, körülményeit, azt továbbá, hogy cselekménye elkövetésében közrejátszott leromlott idegállapota. Méltányos büntetés kiszabását kérem.

Kapellárónak joga lett volna említést tenni a késről, amelyről az egész bírósági tárgyaláson egy szó sem esett. Joga lett volna felkínálni, önvédelemből tétté, amit tett. Fáradt volt hozzá. Azt várta, hogy az egyetlen tanú, az édesanyja szól majd erről. De mert nem szólt, teljesen visszahullt magányába, ült a vádlottak padján, magába roskadtan, lehajtott fejjel, nem kívánt a mentségére felhozni semmit, az ítéletet is csak nagyon messziről hallotta: négy év.

0