Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-25 / 95. szám

1973. április 25. • PETŐFI NÉPE • 5 A »tudományok királynője« és a fiatal matematikusok Két kiállítás Pedagógus képzőművészek A kiállítók névsora alig válto­zott az utóbbi két évben. Néhá- nyan el elmaradnak, de egy-két fiatal mindig kapcsolódik újólag a mezőnyhöz. Az alig változó együt­tesben helyileg ismert, más me­gyei, területi stb. kiállításokon is rendszeresen szereplő alkotók munkáit látjuk a főleg csak e tórumon jelnetkezők művei mellett. Jó néhány kiállított mű azonban már korábbi kiállításon vagy ki­állításokon is szerepelt. Nem tar­tom valószínűnek, hogy a képző­művészet iránt érdeklődő kecske­méti közönség kiállításonként át­rétegződne, vagyis egészen más tárlatlátogatást tekintenék meg a pedagógusok kiállítását, mint például a Téli Tárlat képzőmű­vészeti anyagát. Ha valóban csak egyféle és ugyanazon képzőmű­vészet-szerető réteggel kell szá­molnunk, akkor talán nem sze­rencsés, pontosabban a kiállítók számára előnytelen, ha ugyanazon munkájukkal szerepelnek két, vagy több, egymást időben nem szorosan követő helyi bemutatón. (Természetesen más a helyzet az önálló kiállításokkal és a külön­böző városokban való szereplé­sekkel.) Támadhat olyan érzése a láto­gatónak, egy-egy újra vagy töb­bedszer látott mű előtt, hogy al­kotójuk művészi munkája nem szervesen, állandóah épülő folya­mat, hanem jobbára kampánysze­rű kiállításokra készülésekből áll és előfordul, hogy néhány művet több kiállításon is szerepeltet. Az újra, addig nem látottra váró, ki­állításokkal egyáltalán nem elké­nyeztetett (hiszen minimális a választási lehetősége) tárlatláto­gató kevesebb új élményben ré­szesül így. A kiállítók zöme (Palkó József, Martostordai Anna, Schnur Jó­zsef, Szanoanos István. B. Boros Ilona, Benkőváriné Mészáros Mari­• Klossy Irén: Kompozíció (tus). • özv. Pozsgai Pálné: A vacsora. ann, Szabó Zsuzsa, Honti Lászó, Szalatnai György stb.) korábbi szerepléseikkel egybehangzóan jó színvonalú munkákat állítottak ki. A tárlat jóízű meglepetésekkel is szolgált. Elsősorban Kalmár Sándorné alkotó erejének elemi erejű megnyilatkozásait figyelhet­tük jól összeválogatott műveiben. A képeiből kibomló mindanivaló kiapadhatatlannak tűnő tiszta és bővizű forrásból fakad és táplál­kozik. Művészi kifejező erejének fokozódása, a demokrativitás, a nemes szecesszió és a szépen szo­morú alakjaiban moccanó fe­szültség maradandóvá avatja műveit. Weinträger Adolf az a fajta művész akire mindig lehet szá­mítani. Két év óta figyelem öröm­mel megrázóan gyönyörű, vörös­ben izzó és feketén komorló ikon­sorozatát, melynek darabjai az érés, a mind általánosabb monda­• Szappanos István: Kompozíció (linómetszet). nivalóhoz jutás fokait mutatják egymásból következően. A meste­rétől, Rudnay Gyulától örökölt színhatásokat az olasz iskola ta­nulságaival összegyúrva különös hangulatú, időtlenséget árasztó állapottá sűrítette egyik művén. A ritkán szereplő Dudás Ajpd- rásné áttetszővé, kristályossá tudja finomítani a keményebb, kubisztikusan felfogott formákat is. Klossy Irén érzékeny vonalkul­túrájú színekre is gyere többet építő, a demokrativitást is figyelő rajzai közül szép darabokat lát­tunk a kállításon. A kiállított művek javának jó művészi színvonala bizonyítja a most már hagyományokkal ren­delkező megyei pedagógus képző­művészek kiállításának a létjogát és azt az igyekezetét, mellyel a napi tanítás mellett figyelemre méltó műveket teremtenek. A megyei tanács művelődésügyi osztálya a megyei pedagógus szakszervezettel karöltve eredmé­nyes támogatója a pedagógus képzőművészek művészi munká­jának is. Sümegi György Naiv művészet Két olyan alkotó műveit állí­totta ki a kecskeméti Katona Jó­zsef Múzeum, akiknek nem ada­tott meg, hogy művészeti oktató intézményekben sajátítsák el a fa­ragás és a festés mesterségét, mű­vészetét. Több nemzedék választ­ja el őket egymástól, özv. Pozsgai Pálné 78 esztendős, a dédnagy­mamák nemzedékéhez tartozik — Pólyák Ferenc kerek ötven esz­tendővel később látta meg a nap­világot. Manapság divatos dolog beszél­ni a nemzedékek vitájáról, de ha bemegyünk a termekbe, akkor mégis elsősorban a szellemi össz­hang és a társadalmi elkötelezett­ség egysége adja az összbenyo­mást. Mindkettőjük munkássága a falu világából táplálkozik, vidé­ki környezetben élnek ma is. Témáikat környezetükből veszik és ezt igyekeznek hűen tükrözni. Pólyák Ferenc kicsi gyerek­ként rátalált a faragásra. „Ke- zemügyében mindig volt fa. Bicskaheggyel szép formákat vágtam a botra, néha nagyot néztem: nicsak én ilyet is tudok.” Pozsgai Pálné 9 éves kora óta ír színdarabokat és verseket, még verseskötete is megjelent. Csak 1958 táján jutott eszébe, hogy fes­sen. A felszabadulás után — du­nántúli falujában — alapító tag­ja volt a tsz-nek. Ma is a sokol­dalú érdeklődés jellemzi. Díjat nyert a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet közös pályázatán. A Művelődésügyi Minisztérium nevében külön is köszönöm a Ka­tona József Múzeumnak és a me­gyei tanácsnak, hogy törődik a népi alkotók munkásságának a bemutatásával. Ma már nem ti­tok, hoev a mee^ei tanács és párt­vezetés messzemenő támogatást nyújt, hogy Kecskemét legyen a népi illetésű művészet hazai mú­zeumi központja. Már építik, ja­vítják az új városrész szívében a hosszú ideig romos állapotban le­vő Bánó vagy gólyás házat, mely reméljük, hogy állandóan ott­hont ad a művészek alkotásainak. (Részletek Gönyei Antalnak, a Művelődésügyi Minisztérium fő­osztályvezetőjének a naív művé­szek kiállításán elmondott be­szédéből. Éppen egy esztendeje, hogy Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, Románia, Ma­gyarország és a Szovjetunió tudo­mányos akadémiái Varsóban megalapították a neves lengyel matematikusról, S. Banachról el­nevezett nemzetközi matematikai központot. A tudományos intéz­mény célja a KGST-államok ma­tematikusainak továbbképzése és a .nyugati országok hasonló kö­reivel való kapcsolatok felvétele. A központ gyakorlati tevé­kenysége az idén bontakozott ki. Munkamódszerként a féléven­ként megrendezésre kerülő spe­ciális tanfolyamok formáját vá­lasztották, az első szemeszter — amely nemrégiben kezdődött — témája a matematikai alapkutató tások. Hogy miért az alapkutatásokat választották az első tanfolyam témájául? Azért, mert a mate­matikának ez a fontos területe már külön tudományággá fejlő­dött; megállapításainak minden matematikushoz el kell jutniok. A matematikai alapkutatás Len­gyelországban a „tudományok (I.) Nyelvünkben a jövő idő általános és természetes kifeje­zője a jelen idő volt, és ma is az. A beszédhelyzetből mindig meg lehet érteni, hogy a jelen idő mikor fejez ki jövő időt. „Holnap meglátogatlak.” „Munka után találkozunk.” „Ha levelet kapok, válaszolok rá.” A jelen időt sokszor nyomósít- juk a majd határozószóval: majd írok, majd meglátogatlak. Ez a majd olyan határozottan utal a jövőre, hogy sokan ezt a majd írok-féle alakot tartják a jelleg­zetes jövő időnek. A befejezettséget kifejező ige- kötős igék jelen ideje félreért­hetetlenül jövő időt fejez ki. Egyszerűen csak azt mondjuk: el­olvasom a könyvet, felesleges azt mondani, hogy el fogom olvasni. De a jövőben történő cselekvés kifejezésére az összetett vagy körülírásos jövő időt is hasz­nálhatjuk, pl. írni fogok. Ez a kifejezésmód a tájnyelvben elég ritka. Sokak szerint a német nyelv hatására keletkezett, pedig teljesen magyar fejlemény. Már a kódexek korában is megtalál­ható, később nagyon elterjedt. A fog igének itt hozzáfog, hozzá­kezd jelentése van. Régen a kezd igét is használták a jövő kifejezésére, de ma már csak a fog segéd ige használatos. Ennek a szerkezetnek az a szemléleti alapja, hogy az a cselekvés, ami­hez a jelenben hozzáfogunk, amit elkezdünk, a jövőben megy vég­be. Talán sokan fölöslegesen is használják ezt a jövő időt, még­sem mondhatunk le róla, mert szükségünk van rá. Elsősorban akkor, ha a jövő időt nyomaté­kosabban akarjuk kifejezni. Vö­rösmarty is ezért használja a Szózatban: „Még jöni kell, még jőni fog Egy jobb kor...” A királynőjének” egyik legjobban ismert része, a lengyel szerve­zők szerint egyedül ez a tény is biztosítja a tanfolyam magas színvonalát. Az első szemeszter júniusban ér véget. A központ további terveiről az intézmény igazgatója, Czeslaw Olech professzor ezeket mondja: — Az ősszel kezdődő követke­ző szemeszter az optimális veze­tés matematikai elméletével fog­lalkozik majd; ezt a témát a szovjet matematikusok — külö­nösen a moszkvai I.. S, Pontrja­gin professzor — kívánságára tűzték' napirendre. Minden jel arra mutat, hogy ez a tanfolyam is méltán tarthat számot a kül­földi szakemberek érdeklődésére. A központ nemzetközi tudo­mányos tanácsa már kijelölte a következő' év témáit is, amelyek a tájékoztatás és a globális ana­lízis kérdéseit ölelik fel. valószínűséget is éreztetni tudjuk vele. A mostani, tavaszba nyúló hideg idő utáni tartós felmele­gedést észlelve, határozottan mondhatjuk: „Most már el fog jönni a jó idő”. Ezzel a körülírásos jövővel a nyomatékos bíztatást és a fe­nyegető parancsot is kifejezhet­jük. Az elsőre ez lehet a példa: „Odafigyelve meg fogod oldani ezt a nehéz feladatot”. A máso­dikra pedig ez: „Azonnal meg fogod írni a feladatot!” Sokszor vitatkoznak rajta, hogy melyik a magyarosabb: a jelen idővel vagy az összetett jövővel való kifejezésmód. Határozottan nem foglalhatunk állást egyik mellett sem, mert egyiket sem nélkülözhetjük. Figyeljük meg, hogy Petőfi Szüléimhez című versében hogyan váltogatja mind a két formát: Hej édes szülei- mék, / Gazdagodjam meg csak!/ Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. / Minden tel­jesülni fog, / Amit csak kíván­nak; / Megelőzöm vágyait / Éd’- sapámnak s anyámnak.” Nyelvünk története folyamán a jövő idő kifejezésének még egy harmadik módja is kialakult: az -and, -end képzős változat: írand, kérend. A múlt század első felé­nek írói még sokszor használták, de lassan kiavult nyelvünkből. Ma már csak, mint a beálló ige­név képzője szerepel (megírandó, megteendő), de jelentése meg­változott, nem a jövőre utal, ha­nem a cselekvés szükségességére. Kiss István Zsolt célhoz ért NYELVŐR A «** rr • 1 ^ 1 ' jovo idő kifejezése »AHOGY AZ ÉLET KÖVETELTE« Vékony, szőke kisfiú kopogta­tott 1962. késő őszén a kecske­méti zeneiskolába, Sipos Károly tanár ajtaján. Eddig hegedülni tanultam, de én inkább fúvós hangszeren sze­retnék játszani... — mondta. Sipos tanár úr megmutatta ne­ki a trombitát, a kürtöt, a klari­nétot és a többi fúvós hangszert. A kisfiú mindent megnézett és a fagott után nyúlt. — Ha lehet, ezt szeretném ... A tanulásnál a kottaolvasás már nem okozott számára gondot. Nagyszerűen haladt, örömét lelte a választott hangszerben. Az általános iskola elvégzése után Szegeden, a Zeneművészeti Szakiskolában felvételizett. Játé­kát megdicsérték, tudását kitűnő­nek minősítették. Érettségi után Bizonyára sokan felkeresik áp­rilis 26-án, csütörtökön este a lakiteleki művelődési otthont. Ezen a napon nyitja meg Szíj Rezső művészettörténész Bozsó János festőművész tárlatát. Is­meretes, hogy a kecskeméti mű­vesz több alkotását Lakitelek környékén festette; ez is hozzá­járul a nagy érdeklődéshez. Fekete Gyula József Attila-dí- jas író könyveit mostanában gyakran keresik a helyi földmű- vcsszöyetkezet boltjában. A nép­művelők javasolták, hogy minél többen előre olvassák el műveit. a Budapesti Zeneművészeti Fő­iskolára került. Ekkor még egy­formán vonzotta a tanítás és az önálló játék lehetősége. Ebben az időben hirdetett pá­lyázatot a Magyar Rádió és Te­levízió zenekara. Fagottosokat kerestek. Sokan jelentkeztek. Zsoltot szólistának vették fel, ha­zánk egyik leg'nagyobb zeneka­rába. Mostanában sokat utazik. Járt a Szovjetunióban, Bulgáriában, az Egyesült Államokban. A to­vábbtanul ásra is jut ideje: má­jusban kap diplomát a Zenemű­vészeti Akadémián. A hajdani kecskeméti kisfiú, Harsányi Zsolt szerencsés fiatal­ember. Életét kitölti a gyermek­korában választott hivatás. (—selmeci—) Így lesz majd igazán termékeny, hasznos a — kiállítás megnyitá­sának napján —, 26-án este 7 órai kezdettel tartandó író—ol­vasó találkozó, amelyet Éljünk magunknak? .címmel rendeznek meg. Fekete Gyula a Magyaror­szág felfedezése sorozatban meg­jelent kötetében az egykéről, a gyermektelen házaspárokról és a születésszám visszaesésének morális, gazdasági következmé­nyeiről írt. Most is erről a té­máról beszélget az író és a kö­zönség. A férje neve (Dózsa György) bátorságot és forradalmat idéz tudatomban. Először az ő arcán is keménységet, szigorúságot, el­szántságot látok. Ám a beszél­getés során hamar előtűnik er­ről az arcról más is: az együtt­érzés, hajlam az ellágyulásra, a szív nehezen eltitkolható mele­ge. Mindaz, ami ahhoz kell, hegy valaiki másokér éljen, dol­gozzon. Dózsa Györgyné itt Tompán, a tízezer kötetes, szép könyvtár vezetője. Ám nemcsak az; egyik „mindenese”, sokoldalú közéleti alakja a községnek. Mióta? Ezt kérdezem, s mikor megkapom a választ, bizony meglepődöm. Ti­zennyolc éves kora óta. Amikor érettségizett, akkor választották meg járási tanácstagnak. Azután, a következő választáskor közsé­gi tanácstagnak jelölték, s a bi­zalom mellette döntött. Mint most legutóbbis, a napokban. — örül neki? — Hát lehet nem Örülni a bi­zalomnak? — Mit gondolt, mit érzett, amikor annak idején, 1962-ben megválasztották? — Csak ámul­tam; s nagyon elcsodálkoztam. De aztán azt gondoltam: ha már egyszer így alakult, hát nézzük, mit lehet itt csinálni? — Hogyan kezdődött? — Jöttek az emberek fl prob­lémákkal. Például, hogy kellene az útjavítás. Meg ilyesmi. Segí­teni, közbenjárni kellett. Men­tem, csináltam. Ahogy az élet követelte. — Nehéz volt? — Kibírtam. Sőt, rnég most is bírom. Hiheti-e bárki, hogy két gyerek mellett könnyű? S ha va­laki jó feleség is akar lenni? Lakást rendben tartani, nagymo- sást elvégezni — soroljam? — gondolhatja. Mi az, ami arra ösztönzi, hogy másokért dolgozzon, hogy a sza­bad idejét feláldozza? — Pontosan nem lehet ezt megmagyarázni. Jó érzés hasz­nálni másoknak. Mit mondjak még? Harmadszor választották meg tanácstagnak; mit tart legfonto­sabb feladatának? — „Prózai” dolgokat említek: a Petőfi utca eg.y engetését. Más­fél méteres szintkülönbség van az utca két vége között. Azt gon­dolja, ez nem kulturális, nem könyvtárosi munka? Persze, hogy nem! A tanácstagnak sokoldalú­nak, minden iránt érdeklődőnek kell lennie. Fásítani is akarunk, beszélget­tünk erről már az emberekkel, s a községi vezetőkkel. S az At­tila utca arankával( fertőzött; ezt kel] kiirtani. (Kérdezi, tudom-e, mi az aranka; azután máris ke­resi egyik lexikonban, s mutat­ja.) — Van problémája, álma, kü­lönös gondja? — Kinek nincs? Nekem egyik „fájó pontom”: nincsen szabad időm. S hogy beteg az édes­anyám. Óhajtom, hogy igazán Szeretnék tovább tanulni. De hol? Hogyan? Mikor? A férjem ta­nul, esti egyetemre .jár; „lépést kell tartani” az élettel, a fejlő­déssel. Én is ezt szeretném. — Szeret itt élni Tompán? — Eszembe nem jutna, hogy másutt is lehet élni. Itt szület­tem; tompái vagyok. Az is aka­rok maradni. Egészen, igazán. — Épül a szép művelődési „palota”; mit gondol erről? — Egyesek talán „kővel do­bálnak”, ha azt mondom: opti­mista vagyok; várva-vároin, hogy felépüljön. Tudom, hogy szép lesz, mindnyájónk örömére. A műve- lődésiház-igazgatónk, ,a klubve­zetőnk és mások, velem együtt azt akarják, hogy ez a ház igazi otthona legyen a kultúrát szere­tő tompáinknak. Rajtunk áll, hogy mindez így legyen. — Mint könyvárosnak mi . a véleménye; milyen a jó népmű­velő? — Aki a hatévest is úgy kezeli, mint a hatvanévest. Embereknek nézi őket, akiket nagyon, de na­gyon kell szeretni. S akiket min­denben segíteni kell. — Van más munkája, egyéb megbízatása is? — Fontos erről beszélni? Vö­röskereszt, Népfront. TIT: ezek azok a helyek, ahol még dolgo­zom. — Minek örül legjobban? — Sok mindennek; például, hogy sokan vesznek könyvet a községben. Ez nekem is egyik szenvedélyem. • Dózsa Györgyné az „íróaszta­lához kötve" Dózsa Györgyné egy a sok kö- meggyógyüljön. Soroljam még? zül, akikre a becsületes, szorgos munkát igazán értékelő lakosság a napokban „leadta voksát”. Ta­lán nem elhamarkodott — a fen­tiek alapján — a véleményünk: benne nem fognak csalódni, akik szavazatukkal kilejezték iránta való bizalmukat. Varga Mihály Bozsó János kiállítása Lakiteleken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom