Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-19 / 91. szám

t 1973. április 19. • PETŐFI NÉPE • » MÚZEUMAINK KINCSEI Főiskolások között Szegeden ben megalakult a klubunk — mondta Pagella Anna klubtit­kár, aki Bajáról jött a főiskolá­ra, s jelenleg harmadéves. — Forrás-estet rendeztünk, itt volt Buda Ferenc költő is. Most is meghívtuk, sajnos nem tudott eljönni. — Tavaly a megyei tanáccsal és a KISZ megyei bizottságával szocialista szerződést kötöttünk — vette át a szót Rádi Rózsa el­sőéves főiskolai hallgató, aki a bácsalmási gimnáziumból felvé­telizett Szegedre. — Hivatalosan ekkor alakult meg a klub, mely­nek jelenleg kétszáz tagja van. Hogy Bács-Kiskun megye és a Klub között milyen erős a kap­csolat, egyetlen példa is jól bi­zonyítja: mindenki abban a vá­rosban, községben szeretne taní­tani, ahonnan jött. — Hazavágyunk — jegyezte meg szűkszavúan Januj János elsőéves főiskolás. — Ha elvég­zem a tanárképzőt, visszamegyek Gátérre tanítani. Nem vendég­ként megyünk haza. Gyakran já­runk otthon, tanulmányi kirán­dulásokat, hospitálásokat, szak­mai gyakorlatokat szervezünk. Nyáron pedig irány az építőtá­bor, ahol táborparancsnok-he- lyettesként dolgozunk. — Szabad óráinkban szemlél­tetőeszközöket készítünk az álta­lános iskolásoknak — mondta Márton Ilona elsőéves hallgató Bajáról. — A szakmai progra­mok, kirándulások szervezésé­ben sokat segít a megyei tanács és a KISZ megyei bizottsága. Elbúcsúztunk. Az előcsarnok­ban pingpongoztak, egy terem­ben televíziót néztek a diákok. Vacsora után szinte kiürült a kollégium, jó filmet vetítettek a főiskolán. De már rohamosan közeledik a vizsgaidőszak, ami­kor a szobákban még éjfél után is égnek a villanyok ... Tárnái László Könyvjelző 73/2 Miről ír a Művelt Nép tájékoztatója ? Nagy László Ajándék című ver­se szép ajándék a verskedvelők részére, a Könyvjelző második számában olvasható, és ugyanitt Költészet és közönsége című írá­sa. Így összegezi mondandóját: „Költészet nélkül csak félszárnyú lenne az emberiség.” Csupán ezért a két közleményért, hitvallásért is érdemes kézbe venni a Művelt Nép kiadványát. Elsőrendű feladatának is kitű­nően eleget tesz a Könyvjelző: ügyesen tájékoztat a megjelenő új könyvekről és a terjesztés gondjairól, eredményeiről, tapasz­talatairól. örülünk, hogy helyet szorítottak egy „krimiizgalmas- ságú” tudománytörténeti szem­pontokból is -fontos cikknek. V. S. „Egy könyvárus emlékköny­vébe” címmel Számvald' Gyulá­ról ír. A hajdani könyvkereske­dő személyesen ismerte, támogat­ta Petőfit és jó barátságával büszkélkedhetett. Részt vesz a szabadságharcban, majd később kivándorol és a magyar szabad­ságharc 36 esztendős veteránja altábornagyi rangot ér el az ame­rikai függetlenségi háborúban, az Északiak seregében. A kinevezést Lincoln írta alá. Később diplo­mata a Távol-Keleten. Mindvé­gig ragaszkodott Kossuth Lajos­hoz. —I —r Az újjáépített művelődési otthon. Öröm és gond Hetényegyházán Hetényegyháza — Kecskemét szomszédságában — egy ta­valyi határozat alapján hivatalosan városkörnyéki község. Fejlődése szembetűnő. Bárkai Istvánná — aki tíz éve tanács­elnök itt — azt mondja: jó, hogy a város mellett vannak. A szolgáltatást, kereskedelmet, közlekedést már a közeljövőben városi szintre emelik. A kulturális életben is beszámolhatnak figyelmet érdemlő eredményekről; mégsem mondható ez kielégítőnek. Öröm és gond egyaránt akad. Háromezer-hatszázan élnek a hétezer hold területű községben. A lakosság hatvan százaléka kül­területi. A tanyák nagy részét villamosították. Csupán az elmúlt évben — saját erőből — negyven család vezettette be a villanyt. Az UNIVER konzervüzeme, ktsz. szeszgyár jelzi az ipari fej­lődést. Sűrűn járnak a vonatok és naponta húsz alkalommal megy — oda-vissza — busz a megyeszékhelyre. Három évvel ezelőtt hétszáz­ezer forintos költséggel nagyob- bították a művelődési otthont. Móricz Zsigmond szobra áll az épület előtt. A csaknem négyezer kötetes könyvtárnak hatszáznál több az olvasója. Az UNIVER és a szakszövetkezet is segíti az in­tézményt anyagilag; az ő dolgo­zóik is élvezik áldásait. Rendszeresen szerveznek cso­portos színházlátogatást Kecske­métre. A kulturális életnek több kipróbált aktivistája van. Kiss Sándorné könyvtáros, dr. Nagy István orvos például. Egyik külterületi iskolában át­adtak egy termet művelődési cé­lokra. A honvédség szép klubja is naponta nyitva áll a helybeliek előtt. Itt kultúrált körülmények között tanulhatnak, pihenhetnek, szórakozhatnak az emberek. Négyszázhatvanöt tv-előfizető van Hetényben, s hatszáznál több rádiótulajdonos. A napilapok kö­zül ezerkétszáz példányt „fo­gyasztanak el”, s csaknem há­romezer egyéb kiadványt, Heti­lapot, folyóiratot. (Feltűnő, hogy irodalmi folyóiratot senki nem igényel.) A boltban havi 7—800 forint értékű könyv talál gazdára. Probléma, gond is akad elég. A fiataloknak több fajta szóra­kozás kellene. Szívesebben be­járnak emiatt Kecskemétre. (Ez persze önmagában nem baj.) Nincs presszó, csak egy kisven­déglő; ám ezt a fiatalok nem szí­vesen látogatják. A táncmulat­ságok — havonta — ráfizetése­sek. Van egy kétszáz személyes nagyterem a művelődési otthon­ban, kihasználatlanul. Több ki­sebb terem kellene klubnak, szak­körnek; de nincsen. Az egykori bábcsoport megszűnt. A kézimun­kaszakkörön kívül más nem mű­ködik. Mozielőadás csak vasárnap van, kevés közönséggel. Mi lehetne a teendő, hogy e szépen fejlődő, városközeli köz­ségben tartalmasabbá, sokszí­nűbbé váljék a kulturális élet? A KISZ-szervezettel kellene közvet­lenebb kapcsolatot teremteni. És az igények pontosabb felmérése után — alaposabb tervezés lát­szik szükségesnek. Érdemes lenne azon is elgon­dolkozni. miként lehetne az át­alakított és szépen rendben tar­tott művelődési otthont jobban kihasználni? S keresni kellene annak útját-módját is, hogyan tudnák az itt élőket mozgósítani a kecskeméti kiállítások és egyéb rendezvények látogatására. Varga Mihály • A külsőnyíri „nebulók” a tévét nézik. Kiskőrösi Képzőművészek Köre Egykori hétköznapok tapasz- *** talataira számítottam. Bemegyek a Kiskőrösi Városi Tanácsra. Ismerősként köszön­tőm a titkárnőt, s kérdő pillan­tást vetek balra, jobbra. Melyik ajtó mögött van bent a „gazda”, az elnök vagy a titkár? S már jelzi is egy mozdulattal. Most pedig jókedvű üdvözlés zökkent ki a töprengő várako­zásból. Lakos József, a Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda vezetője ereszkedik mel­lém a kis asztalhoz. — De jó, hogy találkozunk. Volna egy hírem... Ha utólag is, jó lenne, ha megírnátok... Írom is. Március 25-én meg­alakult a Kiskőrösi Képzőművé­szek Köre. Patronáló ja a városi népfrontbizottság és a művelődé­si központ. Célja: összefogni a Kiskőrösön és a járásban élő al­kotó művészeket, kedvtelésből, de már biztató sikerrel kísérlete­ző műkedvelőket. Hiszen vannak szép számmal és számos művé­szeti ágban: festők, grafikusok, szobrászkodók, fafaragók, batiko­lok, s díszítőkovács is. Heti egy alkalommal jönnek össze az új művelődési házban, ahol szakkörszerűen, modellraj- zolással, mintázással, stílusgya­korlatokkal képezik magukat. Munkájukat, tevékenykedésüket választott társadalmi vezetőség irányítja, melynek titkára Gom­bos Dénes könyvügynök-festő, ügyvezető elnöke Lakos József, tagjai: Simonné Dulai Mária há­ziasszony-festő, Kecskeméti Ist­ván nyugdíjas-festő, id. Kudron László nyugdíjas-festő. Tervezik, hogy havonként egy- egy vasárnap délelőtt összejöve­telt rendeznek, melyre sorra meghívják majd a megyében élő „hivatásos” művészeket. Ismer­kedésre, baráti beszélgetésre, no és segítő tanácsadásra, műbí­rálatra. Örömmel fogadják, hogy lelke­sen csatlakoztak a „körbe” a rajzszakos pedagógusok is, mint a keceli Baloghné Boros Ilona, akinek művei a megyei pedagó­gus képzőművészek kiállításán is szerepelnek — Kecskeméten, a Oifrapalotóban. Remélik, hogy májusban már megrendezhetik első kiállításukat. Alkotásokban nem lesz hiány, hiszen a már említettek mellett a kiskőrösi Borbényi Imréné pedagógus. Kürti István, Csővári Pál, s a soltszentimrei Biró József fafa­ragók, meg a szintén kiskőrösi vasipari munkás Diószegi Pál díszítőkovács — munkái is a közönség elé kerülnek. De ez is csak néhány név a járásban szá­mon tartott 40—45 tevékenykedő­ből. — Persze, a nívós kezdeménye­zés kibontakozásához bizonyos technikai, anyagi feltételek meg­teremtése is szükséges. Mik az elképzeléseitek? — érdeklődtem Lakos Józseftől. — A szervezeti keret, a mű­ködéshez szükséges méltó hely, a hivatalos erkölcsi támogatás már megvan. Ugyanezt kérik a képzőművészeti kör tagjai mun­kahelyüktől is. Ugyancsak jól jönne a segítség a rendszeres szakköri munkák, foglalkozások technikai körülményeinek — rajzpadok, festőállványok, tab­lók stb. — megteremtéséhez. A művészek, műkedvelők nem öncélúan dolgoznak. Alkotásai­kat előre felajánlották kulturá­lis intézmények, közületek helyi­ségeinek díszítésére. Így a köz­ízlés formálásához is hozzájárul­nak ... Mondanom se kell hogy az igényességből nem en­gedünk. Tóth István Száz ember' közül, aki gyógyu­lást keresve megy Truszkavecbe, 96 szinte újjászületik. A gyógy­hely a Kárpátok előhegyei kö­zött fekszik, s évente több mint 200 ezer ember keres itt gyógyu­lást, többségük kedvezményes, vagy ingyenes szakszervezeti be­utalóval. Truszkavec legfőbb kincse — az ásványvíz, amellyel eredmé­nyesen gyógyítanak különféle bél- és emésztőszervi megbetege­déseket, a felső légúti gyulladá­sokat, az anyagcsere-elégtelensé­get. Truszkavecben ma tíz szana­tórium, és üdülő található. Né­hányat közülük nagy ipari egye­sülések és vállalatok építettek egyesült erővel, a tervenfelüli nyereségből képzett alapokból. Az itteni vizek gyógyító hatá­sa csaknem másfél százada is­mert. Jó évszázaddal ezelőtt di­vatos nemesi üdülő volt, nem egyszerű emberek pénztárcájá­hoz illő. A szovjet hatalom éve­iben a szakszervezetek és az ál­lam nagy összegeket, több milli­árd rubelt költött fejlesztésre. Napjainkban is tovább épül. 1975 végére elkészül egy 4 ezer férőhelyes újabb gyógyszálló, szanatóriumok létesülnek kol­hoztagoknak, bányászoknak, az erdészeti és faipari dolgozóknak. A meglevő szanatóriumok és üdülők befogadóképessége pedig megduplázódik. A 80-as évek közepére évente több mint 400 ezer ember kap­hat helyet Truszkavec szanatóri­umaiban, és további százezerén üdülhetnek ott. Jobb ellátásukat szolgálják egyébként a már elké­szült vagy épülő rendelőintéze­tek, kezelőhelyiségek, üdülők dié­tás éttermek, üzletek szolgáltató házak, gépkocsijavító állomások. A városi tanács a modern üdülőövezeti követelményeknek megfelelően igyekszik fejleszte­ni Truszkavecet. Hiszen egy üdülő és gyógyhely, s az egész orvostudomány célja nem csu­pán a betegségek gyógyítá&a, mint inkább azok megelőzése. Truszkavec ilyen hatalmas in­tézmény lesz már a közeljövő­ben. A. Pankov (APN) • A Geatenyefa-fldOlő egyik épülete. Szabó József félegyházi szüle­tésű 1848/49-es honvédtiszt arc­képe a Kiskun Múzeum Petőfi kiállításán látható. A 82x72 cm méretű olajfestmény alkotójának a nevét eddig még nem sikerült megállapítani. Kiskunfélegyhá­za gazdag 48-as hagyományaira jellemző, hogy Szabó József fi­vére — Szabó Sándor a város országgyűlési követe volt 1848- ban. A júliusi debreceni ország- gyűlésről ö tudósította a lakossá­got követi jelentésével. Testvére, a honvédtiszt hét évig az aradi vár foglya volt. A félegyházi temetőben található síremlékére ezt a szöveget véset- te: „Dicsőségét karddal szerezte, s mégis büszkesége a hazáért vállalt rablánc volt.” (A portrét Bozsó János festő­művész páratlanul gazdag nép­rajzi-képzőművészeti gyűjtemé­nyéből kölcsönözte a kiállítás időtartamára.) F. I (Tóth Sándor felvétele) Szegeden nem mindenki isme­ri a Semmelweis utcát. De a közvetlenül mellette levő, liba­legelőnek nevezett focipályát em­lítve az ország másik részében is felragyog az egykori szegedi diák arca: „Hej, délutánonként mennyit rúgtuk ott a bőrt...” Kora tavasztól az egyetemisták, főiskolások kedvelt találkozóhe­lye a „liba”. Hiszen csak egy ugrásnyira van a jogászok, böl­csészek lakta József Attila kol­légiumtól, a Semmelweis orvos- tanhallgató birodalomtól, vagy a tanárképző főiskolások ' Teleki Blanka kollégiumától. Az épüle­tek ablakaiból is látni lehet a Tisza-parti diákstadiont. Ez a közelség különösen vizsgaidő- szakban kíván nagy önmegtar­tóztatást. Nehéz ellenállni a csábításnak... Persze, a „liba” nem az egye­düli találkozóhelye a szegedi diá­koknak. Külön klubjuk van az orvosjelölteknek, nemrég adták át az ország legnagyobb, legmo­dernebb klubját, a József Attila Tudományegyetem központi épü­letének pincéjében. A főiskolá­sok is több szórakozóhely között válogathatnak. KISZ-klub, pin­ceklub áll a rendelkezésükre. A Szegeden tanuló Bács-Kiskun megyei fiatalok természetesen a saját klubjukba járnak a legszí­vesebben. Egy-két napra valaki mindig hazautazik közülük, hoz­za az otthoni híreket. Amikor Tóth Valériával, a KISZ megyei bizottságának munkatársával felkerestük őket, alig győztünk a kérdéseikre vá­laszolni : „Mondjunk valami friss hírt Bács-Kiskunból. Mi újság Garán, Kecskeméten, Ba­ján, Bácsalmáson, Gátéren?” Már este volt, amikor végre ránk került a sor, s mi kérdez­hettünk: Hogyan működik a Bács-Kiskun megyei klub? — Tulajdonképpen már 1971­Truszkavec csodálatos vize

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom